Buda Béla - Addictologia Hungarica

RIK LOOSE: THE SUBJECT OF ADDICTION.
PSYCHOANALYSIS AND THE ADMINISTRATION
OF ENJOYMENT
LONDON–NEW YORK, KARNAC BOOKS, 2002.
308 OLDAL, ÁRA: 22.50 GBP, ISBN 1 85575 299 9
Az addikció ellentétben áll a dikcióval, a beszéléssel, a stílussal; az addikció
a dikció ellentéte fejtegeti a szerzõ, elismerve, hogy az addikció fogalmának
szótörténetileg nincs kapcsolata a dikcióval. Az addikció, a krónikus szerhasználat
e medikalizált fogalma a latin addicere (átenged, odaítél) és addictus
(adósság leszolgálására ítélt rab) szavakból eredeztethetõ. Az elõbbi jelentés
a döntéshozatalra, az utóbbi a kötöttségre, megkötésre utal, véli a szójátékokat
kedvelõ Loose, akinek egész könyve alig több egyfajta, szavakkal való
játéknál.
A szerzõ Dublinban mûködõ pszichoanalitikus. Minthogy a pácienseket
önmagukról való beszédre serkentõ pszichoanalízis a klinikai adatgyûjtés sajátos
módja, az olvasó joggal várhatja, hogy ilyesfajta gyakorlati tapasztalatokról
is lesz szó a könyvben. E várakozásukban történõ csalódás, a kiábrándulás
fokozatosan megy végbe. A kilenc fejezetbõl álló könyv Sigmund
Freud és Jacques Lacan szenvedélybetegségekkel összefüggõ gondolatainak
bemutatására helyezi a hangsúlyt. A négy fejezetet magában foglaló elsõ
részben illendõ tisztelettel és nagy részletességgel veszi sorra Freud összes
addikcióval kapcsolatos ötletét. Mindezt természetesen már mások is megírták.
A szerzõ elsõsorban a Lacan felé vezetõ mozzanatokra, mindenekelõtt
a halálösztönre összpontosít. Freud jelentõs követõinek többsége, Melanie
Klein és Lacan kivételével, keveset tudott kezdeni a halálösztön koncepciójával.
Freud elsõ azzal kapcsolatos kísérlete, hogy addikt pácienst kezeljen,
kudarcba fulladt. A hozzá segítségért forduló barátjának és kollégájának, a
morfinista Ernst von Fleischl-Marxovnak kokainterápiát javasolt. Fleischl-
Marxov a morfiumról leszokott, viszont kokainfüggõ lett, és túladagolás miatt
bele is halt újonnan szerzett addikciójába. A pszichoanalízis késõbbi
megalapozójának kokain iránti személyes (õ is használt kokaint) és tudományos
érdeklõdése 1884-ban kezdõdött, s mintegy tíz éven át tartott. Ennyi
idõ kellett ahhoz, hogy rájöjjön, a panáceának vélt szer semmilyen területen
nem váltja be reményeit. Freud egyébként maga is függõ volt, napi 20 szivart
szívó szenvedélyes dohányos, aki az állkapcsán és ínyén megjelenõ rák
dacára sem volt képes abbahagyni a szivarozást.
262
REFERÁTUMOK / BESZÁMOLÓK