Buda Béla - Addictologia Hungarica

TAKÁCS ISTVÁN GÁBOR: CAFE FIX … ( 245–261.)
az operaház elõtti Taunus parkban napi 1500 fogyasztó és díler tartózkodott
folyamatosan, dacolva a folyamatos razziákkal.
Legtöbbjük nagyon rossz szociális és egészségi körülmények között élt,
hajléktalanok (legalább ezer ember) és munkanélküliek voltak, a tûk megosztása
miatt negyedük HIV-pozitív, felük hepatitisfertõzött volt, megjelent
a tuberkulózis is (Wichelmann-Werth 1998).
Legtöbbjük az utcán, nyilvános WC-kben vagy a parkokban injektált, sokan
a bokrok között haltak bele a túladagolásba. (1991-ben 147-en haltak
meg Frankfurtban túladagolás következtében). Ez idõ tájt a segítségnyújtás
detoxikáció- és absztinenciaorientált volt, a terápiát lefolytató kliensek harminc
százalékának sikerült ugyan leállnia, másik harminc százalékuk viszont
újra börtönbe került, a többiek pedig visszatértek a nyílt színre (Wichelmann-Werth
1998).
Az ártalomcsökkentõ drogpolitika megszületése
A prohibicionista drogpolitika sikertelenségébõl okulva 1989-ben felállítottak
egy kábítószerügyi koordinációs irodát (Drogenreferat) és egy munkacsoportot
(Montags-runde), melyben a segítõ szervezetek képviselõi a
rendõrséggel, a városi vezetõséggel és az igazságügy képviselõivel együtt
dolgoztak az új megoldáson.
Zárónyilatkozatukban elismerték, hogy „kudarcot vallott az a kísérlet,
hogy a drogokat és a drogfogyasztást eltüntessük a kultúránkból. Valószínûnek
tûnik, hogy a jövõben is együtt kell élnünk a drogokkal és a drogfogyasztókkal.
E tény tagadása helyett jobban tesszük, ha olyan feltételeket teremtünk,
amelyek lehetõvé teszik a kockázatok mérséklését, korlátozzák a
károkat, és csökkentik a szenvedéseket” (Frankfurt am Main 1991, idézi
Hartnoll–Hedrich 1996).
Elsõ lépésként a nyílt szín tolerálását határozták el, és azt, hogy a kis
mennyiségû illegális drogok birtoklásáért nem indítanak ellenük büntetõeljárást.
Hessenben maximum 30 gramm cannabis saját használatú birtoklása
jelent csekély mennyiséget, mely alapján megszüntethetõ a bûnvádi eljárás
(EMCDDA 2003). Egy gramm heroin vagy kokain birtoklása jelenthet
csekély mennyiséget, de a kimenetel (próbaidõ, pénzbírság, közhasznú munka
vagy akár börtön/elterelés) nagyban a bírótól és a konkrét esettõl függhet.
(Személyes tapasztalatom azonban, hogy a rendõrök „informális dekriminalizációs”
gyakorlatot folytatnak, egyszerûen nem kutatják át a fogyasztót,
még ha mellettük az utcán injektál is.)
Kezdetben mobil tûcserebuszok, szociális munkások és orvosok létesítettek
kapcsolatot a kábítószer-használókkal, majd új, alacsony küszöbû létesít-
SZEMLE 247