Buda Béla - Addictologia Hungarica

TAGADÁS 

VAGY A LÉTFENNTARTÁSI ÖSZTÖN 

MEGNYILVÁNULÁSA? 

Amikor egy személy mindent megtesz annak elkerülésére, hogy tudatossá 

váljék a saját életveszélyes (bármilyen, testi, lelki) betegsége, bennem, mint 

szem- és fültanúban (pl. kezelõben, segítõben), élhet a hajlam arra, hogy elítéljem 

magatartását, és ennek megfelelõen „tagadásnak” bélyegezzem/minõsítsem 

a létfenntartási ösztönébõl eredõ önámítási szükségletét. Ennek a 

hajlamomnak a kordában tartása érdekében hasznos szem elõtt tartanom az 

alábbiakat: 

Ha egy aktív szerhasználó merne nyíltan megosztani, mirõl tudna beszámolni? 

Ismeretes az a jelenség, hogy bár sejtem, hogy külsõ segítség nélkül nem 

megy egy betegségbõl való kilábolás, mégis maga az aggodalom, hogy a kezelés 

rendkívül körülményes, költséges, fájdalmas, esetleg (úgyis) halálos 

kimenetelû lesz, visszatart annak igénybevételétõl. 

Szerfüggõként számos alkalommal éltem át az elvonás tüneteivel járó 

kínlódást és a mardosó halálfélelmet. Elriasztó számomra az a gondolat, 

hogy ilyen, a halálfélelemmel járó állapotot szándékosan idézzek elõ önmagam 

számára, illetve hogy engedjem ebbe az állapotba kerülésemet mások 

által elõidézni. Márpedig tapasztalatom, hiedelmem szerint a betegség jelenlétének 

„be-/elismerése” mindig is valami hasonló akciót von maga után. 

A létfenntartási ösztön mindennél erõsebb, minden élõlényben. Bennem 

is. Annak hiánya abnormális állapot lenne. Szerfüggõi tévhitem szerint 

csak úgy tudok (tartom érdemesnek) életben maradni, hogy valami szert 

használok. Ezért minden áron „védem a szerhasználatomat”. Számomra a 

szerhasználat létfenntartó eszközzé vált. Hitelesebbnek tûnik számomra a 

segítõ szándék, ha nem kíséri elítélõ, megbélyegzõ, minõsítõ magatartás a 

segítõ részérõl; tehát nem segít, ha bûnözõként azzal „vádolnak”, hogy „tagadom” 

bûnömet. 

Az viszont segít, amikor megbízható forrásból (például egy másik, már 

felépülõ szerfüggõtõl) hallom, hogy nem fogok belehalni a halálfélelembe, 

a szerhasználatom védésének felismerésébe, elismerésébe, elengedésébe. 

Egy hálásan gyógyuló alkoholista 

HOZZÁSZÓLÁS SZENTESI PÉTERÉK CIKKÉHEZ 233

MINNESOTA KÕBÁNYÁN (AA, MM, VH 1 ) 

Összefoglalás 

A Váltó-Házban egy speciális ellátási formát alkalmazunk 

a Budapesti Módszertani Szociális 

Központ hajléktalanellátó intézményrendszerén 

belül. A nálunk mûködõ program közel áll 

a Minnesota-modellhez, mert elméleti háttere, 

deklarált céljai, a team és a csoportok mûködésének 

keretelemei megfelelnek az MM gyakorlatának. 

A Váltó-Ház filozófiája szerint egy hajléktalan 

alkoholbeteg embernek nem elég abbahagyni 

az ivást; gondolkodásában és szokásaiban 

is szükséges változtatnia ahhoz, hogy ne 

kelljen újra és újra visszatérnie a pohárhoz. 

A változás, a tanult ismeretek gyakorlása, a 

régi és rossz beidegzõdések „elfelejtése”, a józanság 

megtartásának technikáinak elsajátítása 

eredményezheti csak a személyiség visszaépülését 

a lehetõ legmagasabb szintre, amivel már 

egy elviselhetõ élet élhetõ. 

Kulcsszavak: alkoholizmus, hajléktalanság, 

rehabilitáció, Minnesota-modell, változás, felépülés, 

önsegítõ csoportok 

Dávid Zoltán 

Ki segítsen az alkoholistának: az egészségügy?, a szociális rendszer?, a 

kormány?, a család?, az egyházak?, az önsegítõ mozgalmak? 

És egyáltalán, mi az a hozzáállás, ami után tiszta lelkiismerettel mondhatjuk: 

segítettünk. 

Mára világossá vált, hogy nem hagyható ki senki: „Bárki lehet bárki végsõ 

reménye” (Brecht). 

1 AA: Alcoholics Anonymous; MM: Minnesota Model; VH: Váltó-Ház, Budapest, X. ker., Vaspálya 

u. 56. 

234 

HOZZÁSZÓLÁS SZENTESI PÉTERÉK CIKKÉHEZ 

Abstract 

At the HalfWay-House („Váltó-ház”) we have a 

specaial system caring for homeless people, as 

a part of the institution of the Budapest Center 

for Guidelines in Social Services. Our program 

is similar to the Minnesota Model, because the 

principles, the declared goals, and the way the 

team and the groups work are based on the 

MM. 

According to the philosophy of the Váltó- 

Ház, it is not enough for homeless alcoholics 

to quit drinking only: their thinking and habits 

have to change too to prevent relapse. 

These changes, practicing the newly 

obtained knowledge, „forgetting” the old bad 

habits, and learning how to maintain sobriety: 

all these factors together are necessary for 

restoring their personality to the highest 

possible level to allow them to have a satisfactory 

life. 

Key words: alcoholism, homelessness, 

rehabilitation, Minnesota Model, changing, 

recovery, self-help groups

DÁVID ZOLTÁN: MINNESOTA KÕBÁNYÁN ( 234–241.) 

Hozzászólásomban szeretném felvillantani, hogy egy hét évtizedes, önsegítõ, 

civil világmozgalom összegyûjtött tapasztalatait hogyan voltak képesek 

hasznosítani a hivatalos diszciplínák, a mi esetünkben a szociális szakma. 

Ez a világmozgalom az 1935 óta mûködõ AA. „Egyetlen antialkoholista 

mozgalom sem ért el olyan átütõ és tartós sikert, mint minden öngyógyító 

csoportnak a prototípusa, a Névtelen Alkoholista (AA – Alcoholics Anonymous) 

mozgalom.” (Levendel 1987) 

A Váltó-Ház szociális munkás teamje szellemi háttérnek és emocionális 

bázisnak tekinti a 12 lépéses mozgalmakat, így elsõsorban az AA-t. Abból indulunk 

ki, hogy egy alkoholistát egy másik alkoholista érthet meg igazán, 

mélységében. 

„Személyes meggyõzõdésem, hogy minden emberi lény alapvetõ szükséglete 

– a bölcsõtõl a sírig –, hogy találjon legalább egy másik emberi lényt, 

aki elõtt a maga meztelen valóságában mutatkozhat, mindenféle színlelés és 

védekezés nélkül; akiben megbízhat, hogy nem fog ártani neki, mert a másik 

is teljesen lemeztelenítette magát elõtte. Ennek az egész életen át tartó 

szükségletnek a kielégítését jelenti az elsõ AA találkozás.” 2 

A Váltó-Ház a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei 

(BMSZKI) egyik szállója, amelyik 56 férfi és 10 nõi hajléktalan számára 

nyújt átmeneti szállást. A hagyományos hajléktalanellátás egyéb intézményétõl 

egyfelõl eltérünk a Minnesota-modellt követõ, alkoholbeteg hajléktalanok 

számára kidolgozott, csoportközpontú programunk miatt. Másfelõl 

viszont a Minnesota-modelltõl térünk el, és ellentétben a kórházi, illetve 

ambuláns kezelésektõl – ahol a páciensek a terápia végén/közben hazamennek 

–, nálunk a Váltó-Házban a kliensek elõtte, közben, utána „otthon” vannak, 

nincs hova menniük. Ez a körülmény alapvetõ dilemmánk volt az indulásnál, 

2001 õszén. Ha fordított logikával vizsgáljuk az AA és az MM 

mûködését, és azt nézzük, hogy azok mit nem tesznek, akkor is különbséget 

látunk, mert a Váltó-Ház viszont tesz ilyeneket. 

Például: kezdeményezzük az alkoholista kezelését, támogatjuk a statisztikai 

kutatásokat, vezetünk részvételi listát illetve kórtörténetet, biztosítunk 

szállást és szociális szolgáltatást, munkaerõ-piaci reintegrációs projekteket 

szervezünk. 3 

Azért gondoljuk mégis, hogy a nálunk mûködõ program közel áll a 

Minnesota-modellhez, mert elméleti háttere, deklarált céljai, a team és a 

csoportok mûködésének keretelemei megfelelnek az MM gyakorlatának. 

2 „A Névtelen Alkoholisták az egyik tag szemszögébõl”. http://www.anonimalkoholistak.hu 

3 „Mit nem csinál az AA”. http://www.anonimalkoholistak.hu 

HOZZÁSZÓLÁS SZENTESI PÉTER CIKKÉHEZ 235

A Váltó-Ház programja pontosan követi Brisset (1980), Laundergan 

(1982) és Gilmore (1985) által megfogalmazott hosszú és rövid távú kezelési 

célokat. (Dr. Szentesi Péterék tanulmányukban utalnak rá.) 

A Váltó-Ház célnyilatkozata: 

– teljes absztinencia tartása; 

– a változtatás szükségességének hangsúlyozása a gondolkodásban, szokásokban 

és életvitelben; 

– reménykeltés, kezdeti ösztönzés a felépülésre; 

– félelmek, szorongások csökkentése, a motiváció fenntartása; 

– segítségnyújtás a betegség megismeréséhez; 

– az önsegítõ csoportok jelentõségének hangsúlyozása az önfeltárás és az 

önelfogadás folyamatában; 

– egy önismereten alapuló, vállalható jövõkép és reális életstratégia közös 

kidolgozása, a lakhatási probléma felszámolása. 

Bekerülés a szállóra és a programba 

Alapfeltétel: az absztinencia elhatározása. 4 

További feltételek: 

– a „Lehetõség” 5 csoporton való többszöri részvétel; 

– a „Jelentkezõ adatlap és önéletrajz” benyújtása, az elsõ interjú felvétele; 

– a Budapesten mûködõ önsegítõ csoportok valamelyikének megismerése 

(pl. AA, Gamma GT, Támasz klubok); 

– a feltételek teljesítése nem jelent azonnali, automatikus felvételt. A végsõ 

döntést a szakmai team hozza meg. 

A program részei 

ADDIKTOLÓGIA – 2004. III. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 

Intenzív fázis (az elsõ 90 nap) 

1. Életútinterjú, kérdõívek kitöltése, értelmezése. 

2. A team meghatározza a javasolt „Gondozási tervet”. 

4 „Az AA tagság egyetlen feltétele az ivás abbahagyásának a vágya.” The A.A. Grapevine, Inc. 

5 A VH felvételi csoportja. A csoport célja az alkoholbetegség, az ivás abbahagyása során felmerülõ 

gondok, nehézségek megbeszélése, valamint a bekerülés feltételeinek, rendjének a tisztázása. 

Elsõ alkalommal egy írásos útmutató csomagot kapnak a megjelentek, amely a szükséges 

információkat tartalmazza az alkoholizmusról, a városban mûködõ önsegítõ csoportokról, a 

Váltó-Házról, illetve egyéb lehetõségekrõl. 

236 

HOZZÁSZÓLÁS SZENTESI PÉTERÉK CIKKÉHEZ

3. A Váltó-Házban mûködõ csoportok megismerése. 

4. A városban mûködõ önsegítõ csoportok rendszeres látogatása. 

Elmélyítõ fázis (1 év) 

1. Bekapcsolódás az önsegítõ mozgalmak életébe; az elért józanság megõrzése. 

2. Rendszeres részvétel a házban mûködõ csoportokon. 

3. Az öngondoskodás képességének fejlesztése: munkakeresés, ügyek 

önálló intézése, elõtakarékosság. 

Elengedõ fázis (személyspecifikus, akár több évig is tarthat) 

1. Az önállóság biztosítása mellett a továbblépést szorgalmazzuk. 

2. Különbözõ támogatott lakhatási lehetõségek keresése. 

A program eredménye 

A változás, a tanult ismeretek gyakorlása, a régi és rossz beidegzõdések „elfelejtése”, 

a józanság megtartásának technikáinak elsajátítása. A személyiség 

visszaépítése a lehetõ legmagasabb szintre, amivel már egy elviselhetõ élet 

élhetõ. 

A csoportok 


A program a csoportokra épül. Olyan környezetet és légkört (szociális teret) 

igyekszünk kialakítani, ahol mindenki dolgozhat önmagán, a saját és a csoporttársak 

tapasztalatát, erejét és reményeit felhasználva. 6 „A szociális munkásnak 

felkészült, a csoportelméleteket ismerõ embernek kell lennie. 

Ugyanakkor tudjuk, hogy a pszichoterápiás képzések zárt világa, ahol a csoportvezetõi 

címek, rangok eléréséért sok pénzt és idõt követelnek, már a 

múlté. A csoportok laicizálódásának folyamata fõleg Amerikában tûzként 

terjedt, és lassan megváltoztatta a pszichoterápia hierarchikus, feudalisztikus 

építményét. Az AA-hoz hasonlóan rengeteg féle-fajta önirányítású, önsegítõ 

csoport ér el sikereket az egész világon.” (Háberman 2003) 

A csoportüléseken való megjelenés nem kötelezõ, ennek ellenére lakóink 

rendszeresen részt vesznek rajtuk. Mivel többségük dolgozik, a csoportülések 

a hét öt napján, az esti órákban zajlanak. Sikerült egy demokratikusan 

mûködõ, terápiás közösséget létrehozni, ami hangsúlyosan az egész házat 

6 Utalás az AA meghatározására. 


jelenti az elsõnapos felvételizõtõl az intézményvezetõig bezárólag. A ház 

mûködésére vonatkozóan a lakókkal közösen igyekszünk döntéseket hozni. 

Lakóink többsége a „változó kor” éveit éli. Száraz alkoholistáknál ez a körülmény 

csak felerõsíti az amúgy is nehezen viselhetõ hajléktalan helyzetet. 

Évek óta az alábbi tünetekkel találkozunk: 

– ingerlékenység, 

– dühkitörések, 

– hangulatingadozás, 

– regresszióra való hajlam, 

– a toleranciaküszöb csökkenése, 

– agresszivitás (kifelé és befelé egyaránt), 

– antiszociális vonások és viselkedés, 

– keresztfüggõségek kialakulása (kávé, cigaretta, gyógyszerek visszaélésszerû 

használata), 

– viselkedésabúzusok megjelenése („munkaalkoholizmus”, szexmánia, 

játék), 

– szomatizáció (hipochondriára való hajlam), 

– alvászavar (gyakran csökkent alvásigény), 

– depresszió. 

Csak a türelem és a következetesség lehet a segítségünkre, hogy nap mint 

nap helytálljunk. 

A team 


A teljes személyzet számára rendszeres fórumot biztosítunk a kezelési tevékenységet 

érintõ kérdések megtárgyalására, javaslatot készítünk, illetve döntünk 

a szociális és mentális gondozás feltételeirõl, gyakorlatáról és jellegérõl. 

Rendszeresen részt veszünk egyéni és csoportos szupervízión, stábépítõ tréningeket, 

és esetmegbeszélõ csoportokat tartunk külsõ szakemberek bevonásával. 

Ilyenkor a rezsim és a Váltó-Ház filozófiája is alakulhat. 7 A tizenhárom 

fõs stáb összetételénél mindig ügyeltünk arra, hogy megfelelõ arányban 

(30-40%) legyen köztünk a 12 lépéses programokat jól ismerõ, saját élményû 

munkatárs. 

A program mûködésébe engednek bõvebb bepillantást a mellékletben 

megjelenített számok és grafikonok. Többet mutatnak meg rólunk, mint azt 

oldalnyi szövegek tehetnék. 

7 Balog Péter pszichológus, Lengyel Antalné mentálhigiénés szakember, Dr. Ratkóczi Éva pszichiáter, 

Szász Anna újságíró segítik, segítették munkánkat. 

238 


Befejezésül álljon itt egy idézet Kurt Vonnegut Éj anyánk címû könyvébõl: 

„Kraft tizenhat éve tagja volt a Névtelen Alkoholisták szervezetének. 

Noha kémtalálkák helyszínének használta az összejöveteleket, az ott kínált 

szellemi táplálékra valóban szüksége volt. Egyszer teljes õszinteséggel kijelentette 

nekem, hogy a legnagyobb ajándék, amit Amerika a világnak adott, 

amely évezredeken át élni fog az emberek emlékezetében, az a Névtelen Alkoholisták 

szervezetének megalakítása volt.” 

Irodalom 

Háberman Zoltán 2003: Szociális munka csoportokkal. Révészek, I. évf. 5. sz. 

Dr. Levendel László 1987: Alkoholbetegek gyógykezelése és gondozása. Budapest, Akadémiai 

Kiadó. 

Váltó-Ház, 2003 

MELLÉKLETEK 

2003-ban 156 fõ jelentkezett felvételre (19 nõ). 

Beköltözött: 69 fõ. 

Kiköltözött: 66 fõ. 

Az elmúlt évben lakóink 45%-a maradt absztinens. 

(37 fõ esett vissza: a beköltözöttek 55%-a.) 

A kiköltözött lakóink 24%-a elhagyta a hajléktalanellátó rendszert! 

(13 fõ albérletbe, 3 fõ családba költözött.) 

Egyéb mutatók 


A Váltó-Ház lakóinak közel fele nem budapesti születésû. 

Lakóink 

57 %-a dolgozott. Alkalmilag, illetve rendszeresen volt foglalkoztatva. 

40 %-a tb-ellátást kapott. 

11 %-a élt kizárólag segélybõl. 


Az iskolai végzettség szerinti megoszlás Életkor szerinti megoszlás 

240 

90 

80 

70 

60 

50 

40 

30 

20 

10 

0 


Nõtlen, hajadon 

Elvált, külön élõ 

Családi állapot szerinti megoszlás 

A csoportok látogatottsága %-ban hónapról-hónapra 

(A csoportokon való részvétel nem kötelezõ!) 

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 



Külsõ kapcsolatok ápolása szerinti megoszlás 


PSZICHIÁTRIAVISELT EMBEREK VILÁGTALÁLKOZÓJA 

VEJLE, DÁNIA, 2004. JÚLIUS 17–21. 

Gombos Gábor, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke 

Öt kontinens csaknem 50 országából mintegy 170 pszichiátriaviselt aktivista 

találkozott a dán kisvárosban, Vejlében. A történelem során ez volt az elsõ 

olyan világtalálkozó, amely nem pszichiátriai kongresszust kísérõ szatellit 

rendezvényként jött létre; nem mások szervezték nekünk, hanem mi, „elmebetegnek” 

címkézett és diagnosztizált emberek szerveztük – magunknak. 

A konferencia címe aktuálisabb, mint valaha: Hálózatépítés emberi jogainkért 

és méltóságunkért. A cím jól kifejezi azt, ami a négy nap alatt történt. 

Én ugyan egyetlen „krónikus szkizofrént”, „bipoláris beteget” és súlyos 

„személyiségzavarban szenvedõt” sem láttam, de a résztvevõk, a szervezõk, 

az elõadók szinte kivétel nélkül ezen megtisztelõ jelzõket kapták útravalóul 

a – gyakran évtizedekre az életük centrumában lévõ – pszichiátriai ellátórendszertõl. 

A tanácskozást a Pszichiátria (volt) Használóinak és Túlélõinek Európai 

Hálózata (angol rövidítéssel ENUSP) és a hasonló nevû, de független, fiatalabb 

Világhálózat (WNUSP) közösen szervezte. A házigazda a dán pszichiátriaviseltek 

szervezete, a LAP volt. Anyagilag a dán kormány nagylelkû, 

de csak kellõ lobbizással kiharcolt támogatása tette valósággá több száz sorstárs 

régi álmát. 

A szervezõk egyikeként lenyûgözõ, felejthetetlen és nehéz élményben 

volt részem. Lenyûgözõ volt látni az emberi, kulturális, nyelvi, vallási sokféleséget. 

Csupán Afrika tíz ország delegátusával képviselte magát. Felejthetetlen, 

hogy a fenti sokféleség és a gondolatok egyéni különbözõsége mellett 

minden elõadó, felszólaló, a szünetekben egymással beszélgetõ sorstárs 

egyetértett egy sor alapvetõ kérdésben. 

242 

NEM KÉRÜNK 

– sajnálkozást, 

–társadalmi kirekesztést, 

– diszkriminációt, 

– kényszerítést! 

SZEMLE

GOMBOS GÁBOR: PSZICHIÁTRIAVISELT EMBEREK VILÁGTALÁLKOZÓJA ( 242–244.) 

KÖVETELJÜK 

– a minden embert megilletõ jogainkat, 

– méltóságunk elismerését, 

– közös ügyeinkben való részvétel lehetõségét! 

KÉRÜNK ÉS KINÁLUNK 

– partnerséget más fogyatékos csoportokkal, emberi jogi szervezetekkel, 

– együttmûködést kormányainkkal és kormányközi, európai, nemzetközi 

és világszervezetekkel. 

A Tanácskozás az ENUSP és a WNUSP közgyûléseinek is helyet adott. 

Mindkét szervezet új vezetõséget választott, és munkatervet fogadott el a 

következõ ciklusra. 

Kiemelt téma volt az ENSZ kimunkálás alatt lévõ, a fogyatékossággal 

élõk jogait védõ és elõmozdító egyezménye, valamint az Európa Tanács 

Bioetikai Bizottsága által a Miniszterek Tanácsához elfogadásra beküldött, a 

pszichiátriai betegek jogait védõ dokumentuma. 

A konferencia üdvözölte az ENSZ új emberi jogi egyezményének létrehozását. 

A Világhálózat az eddigiekben is aktívan kivette részét e munkából. 

A mûhelymunkában és a konferencia záródokumentumában ugyanakkor a 

résztvevõk kifejezték aggályukat az érintettek (fogyatékosok és szervezeteik, 

pszichiátriai problémával élõk és szervezeteik) jövõbeli részvételi lehetõségével 

kapcsolatban. Az Európa Tanács dokumentumát illetõen kifejezték az 

érintettek bevonásának felszínességét, és a Miniszterek tanácsa elé juttatott 

dokumentummal kapcsolatos konkrét és általános aggályaikat. Az ENSZ 

fogyatékosjogi egyezménye várhatóan jövõre az ENSZ közgyûlése elé kerül 

elfogadásra. Érthetetlen, hogy az Európa Tanács a meglévõ orvosetikai és 

nemzetközi emberi jogi ajánlásoknál, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága 

által az elmúlt években alkalmazott sztenderdeknél alacsonyabb követelményeket 

megfogalmazó, az ENSZ készülõ egyezményével semmilyen 

formában nem koordinált ajánlása egyáltalán eljuthatott az Európa 

Tanács legfõbb döntéshozó testületéhez. 

Mindezen problémák megoldásának keresése erõs motiváció a pszichiátriaviseltek 

mozgalma számára, hogy gyorsan és hatékonyan, szövetkezve 

más fogyatékos szervezetekkel és emberi jogi csoportokkal, érdemi párbeszédet 

folytasson a tagállamok kormányaival. 

Emberi jogaink és méltóságunk ezt megköveteli – és lehetõvé teszi. 

A szerencsés jelenlévõk megemlékeztek azokról a sorstársaktól, akik 

nem lehettek velünk. Akik intézetekben élnek. Akik olyan országok másodrendû 

állampolgárai, ahol a mozgalom még nem indult meg. 

SZEMLE 243


Sok munkánk lesz. Szép munkánk lesz. Nehéz munkánk lesz. Szövetségesekre, 

testvérekre, barátokra van szükségünk. 

Magyarországot a Lélek-Hang és a Varázshegy Egyesületek, valamint a 

Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum képviselte. Nekem az a megtiszteltetés 

jutott, hogy az Európai Hálózat – öt és fél évi elnöki munkám után – egyhangúan 

alelnöknek és a közép-európai régiót képviselõ elnökségi tagnak 

választott meg. A Világhálózat pedig kooptált elnökségébe, amit elsõsorban 

a születõ ENSZ-egyezményhez fûzõdõ munkám elismerésének tekintek. 

244 

SZEMLE

„CAFE FIX” – AZ ÁRTALOMCSÖKKENTÉS 

FRANKFURTI PÉLDÁJA* 

Összefoglalás 

2004 második negyedévében abban a szerencsében 

volt részem, hogy egy frankfurti ártalomcsökkentõ 

intézményben dolgozhattam, 

mely idõ alatt egy metadonfenntartó kezelésben 

részesülõ, kábítószerfüggõk számára létesített 

lakóközösségben laktam. Jelen beszámoló 

a frankfurti ártalomcsökkentõ módszerek 

áttekintése után ennek a két intézménynek a 

részletes bemutatásával foglalkozik. 

Frankfurtban a kilencvenes évek elején sikerült 

egy olyan közösségi konszenzuson alapuló 

drogpolitikát és segítõ rendszert kialakítani, 

amely a hosszú idõ óta sikertelen represszió 

helyett a kábítószerfüggõk elfogadására, emberi 

jogaik és méltóságuk tiszteletben tartására, a 

drogfogyasztásból eredõ ártalmak csökkentésére 

irányul. A preventív, absztinenciaorientált, 

integratív és nõspecifikus szolgáltatások mellett, 

a kábítószerfüggõk igényeire koncentrálva 

alacsony küszöbû intézmények sora alakult 

meg, így multifunkcionális kontaktpontok, 

metadonambulanciák, biztonságos belövõszobák, 

outreach-programok és lakóközösségek 

jöttek létre. A heroinasszisztált kezelés jelenleg 

kutatási stádiumban van. 

Az egyik legrégibb és a frankfurti pályaudvar 

látható drogszínteréhez legközelebb esõ 

alacsony küszöbû ártalomcsökkentõ intézmény 

a „Cafe Fix”. A hosszú évek óta illegális 

drogokat fogyasztó emberek bio-pszichoszo- 

Takács István Gábor 

Abstract 

In Frankfurt, from the early ’90s, professionals 

achieved to develope a drug care system, which 

based on communal consensus, instead of the 

long time unsuccessful prohibitional efforts, 

now concentrates on accepting the drugaddicted 

people, respects their human rights 

and dignity, and focuses on the reduction of 

harms deriving from drug cosumption and its 

consequencies. After offering a survey of the 

harm reduction institutes, the present article 

gives a detailed description of „Cafe Fix", a low 

treshold contact point with medical ambulance 

which provides complex care in order to 

preserve and maintain the bio-psychosocial 

health of those who are long time addicts of 

illegal drugs. The Author also describes a 

residential community, provided for clients 

who are in methadon maintenance treatment. 

* Hálás köszönettel tartozom a lehetõségért, és amiért kitüntetett figyelemben részesítettek 

frankfurti tartózkodásom alatt, a következõ személyeknek: Birgit Wichelmann-Werthnek, Iris 

Kochnak, Volker Glücknek, Teodros Agegnehunak, a „Cafe Fix” munkatársainak, és a „BWG 

Schönstraße” lakóinak. Köszönet illeti meg továbbá Demetrovics Zsoltot, és a TASZ-t, 

támogatásukért. 

SZEMLE 245

ciális egészségének megõrzése és fejlesztése érdekében 

komplex segítségnyújtást végez, nappali 

melegedõ funkcióján túl táplálékkal, higiénés 

szolgáltatásokkal, orvosi ellátással, 

metadonszubsztitúciós kezeléssel, tanácsadással 

és pszichoszociális gondozással szolgál, 

munka- és lakáslehetõséget nyújt. Azoknak a 

klienseknek, akik metadonkezelésben vesznek 

részt, nincs lakásuk, viszont céljuk egészségi, 

pszichés és szociális állapotuk stabilizálása, 

életformájuk megváltoztatása, munkába állás 

illetve továbbtanulás, lehetõségük van egy szociális 

munkások és pszichológus által gondozott 

lakóközösség tagjává válni, melynek igazgatását 

a „Cafe Fix” vezetõje látja el. 

Kulcsszavak: alacsony küszöbû intézmények, 

ártalomcsökkentés, biztonságos belövõszoba, 

Cafe Fix, fenntartó metadonkezelés, Frankfurt, 

gondozott lakóközösség, heroinfelírás, kábítószer-függõség, 

nyílt drogszíntér, tûcsere 

I. rész. Ártalomcsökkentés Frankfurtban 

A frankfurti nyílt drogszíntér 


Frankfurt am Main, Hessen szövetségi tartomány legnagyobb városa, 650000 

lakossal és hasonló számban érkezõ munkavállalóval a környezõ régiókból. 

A város a nemzetközi bankrendszer központja. Európa második legnagyobb 

forgalmát lebonyolító reptere, a pályaudvar, a kikötõ és az országutak találkozása 

kiemelkedõ kereskedelmi központtá teszi – legális és illegális termékek 

kereskedelmévé egyaránt. 

A nyolcvanas évek elején nem volt más német város, ahol a kábítószerfogyasztás 

és -kereskedelem olyan nyíltan történt volna, mint Frankfurt 

központjában. Az illegális drogok a frankfurti piacon olcsóbbak és jobb minõségûek 

voltak, a fogyasztók száz kilométeres vonzáskörzetbõl érkeztek. 

A város represszív politikával válaszolt, a rendõrség üldözte a kábítószerfüggõket, 

a börtönök felét velük töltötték meg. Ennek ellenére az évtized 

végére a számuk az ötszörösére, megközelítõleg 10000-re nõtt – ez az akkori 

becsült németországi érték 10%-a volt. 

A rendõrség nem tolerálta a látható színteret, a város egyik pontjából a 

másikba üldözte a kábítószerfüggõket, mégis 1991-re, a bankok közelében, 

246 

SZEMLE 

Keywords: harm reduction, safe injectionrooms, 

Cafe Fix, low threshold contactpoints, 

methadon maintenance treatment, Frankfurt, 

residential community, heroin assisted 

treatment, drug addiction, open drug scene, 

needle exchange

TAKÁCS ISTVÁN GÁBOR: CAFE FIX … ( 245–261.) 

az operaház elõtti Taunus parkban napi 1500 fogyasztó és díler tartózkodott 

folyamatosan, dacolva a folyamatos razziákkal. 

Legtöbbjük nagyon rossz szociális és egészségi körülmények között élt, 

hajléktalanok (legalább ezer ember) és munkanélküliek voltak, a tûk megosztása 

miatt negyedük HIV-pozitív, felük hepatitisfertõzött volt, megjelent 

a tuberkulózis is (Wichelmann-Werth 1998). 

Legtöbbjük az utcán, nyilvános WC-kben vagy a parkokban injektált, sokan 

a bokrok között haltak bele a túladagolásba. (1991-ben 147-en haltak 

meg Frankfurtban túladagolás következtében). Ez idõ tájt a segítségnyújtás 

detoxikáció- és absztinenciaorientált volt, a terápiát lefolytató kliensek harminc 

százalékának sikerült ugyan leállnia, másik harminc százalékuk viszont 

újra börtönbe került, a többiek pedig visszatértek a nyílt színre (Wichelmann-Werth 

1998). 

Az ártalomcsökkentõ drogpolitika megszületése 

A prohibicionista drogpolitika sikertelenségébõl okulva 1989-ben felállítottak 

egy kábítószerügyi koordinációs irodát (Drogenreferat) és egy munkacsoportot 

(Montags-runde), melyben a segítõ szervezetek képviselõi a 

rendõrséggel, a városi vezetõséggel és az igazságügy képviselõivel együtt 

dolgoztak az új megoldáson. 

Zárónyilatkozatukban elismerték, hogy „kudarcot vallott az a kísérlet, 

hogy a drogokat és a drogfogyasztást eltüntessük a kultúránkból. Valószínûnek 

tûnik, hogy a jövõben is együtt kell élnünk a drogokkal és a drogfogyasztókkal. 

E tény tagadása helyett jobban tesszük, ha olyan feltételeket teremtünk, 

amelyek lehetõvé teszik a kockázatok mérséklését, korlátozzák a 

károkat, és csökkentik a szenvedéseket” (Frankfurt am Main 1991, idézi 

Hartnoll–Hedrich 1996). 

Elsõ lépésként a nyílt szín tolerálását határozták el, és azt, hogy a kis 

mennyiségû illegális drogok birtoklásáért nem indítanak ellenük büntetõeljárást. 

Hessenben maximum 30 gramm cannabis saját használatú birtoklása 

jelent csekély mennyiséget, mely alapján megszüntethetõ a bûnvádi eljárás 

(EMCDDA 2003). Egy gramm heroin vagy kokain birtoklása jelenthet 

csekély mennyiséget, de a kimenetel (próbaidõ, pénzbírság, közhasznú munka 

vagy akár börtön/elterelés) nagyban a bírótól és a konkrét esettõl függhet. 

(Személyes tapasztalatom azonban, hogy a rendõrök „informális dekriminalizációs” 

gyakorlatot folytatnak, egyszerûen nem kutatják át a fogyasztót, 

még ha mellettük az utcán injektál is.) 

Kezdetben mobil tûcserebuszok, szociális munkások és orvosok létesítettek 

kapcsolatot a kábítószer-használókkal, majd új, alacsony küszöbû létesít- 

SZEMLE 247

mények megnyitása következett, ahol a használókat elfogadták, az absztinencia 

nem volt többé kritériuma a segítségnyújtásnak. Ezeken az ártalomcsökkentõ 

kontaktpontokon a tûcserén, ingyen óvszer adásán és tanácsadáson 

kívül szálláslehetõséget, táplálékot, mosakodási lehetõséget és orvosi 

ellátást is biztosítottak számukra. Ma Frankfurtban 14 alacsony küszöbû intézmény 

mûködik. Mire 1992-ben a rendõrség felszámolta a Taunusanlage 

nyílt drogszínterét, az intézmények nagyjából képesek voltak a kliensek befogadására. 

Fenntartó metadonkezelés 


A következõ lépés a szubsztitúciós metadonkezelés beindítása volt. Tudományos 

vizsgálatok igazolják, hogy a szubsztitúciós kezelés hatékony az 

ópiátfüggõk bio-pszichoszociális jóllétének fejlesztésében, valamint a kriminalitás, 

a fertõzõ betegségek terjedése és a kábítószer-fogyasztásból eredõ 

elhalálozás csökkentésében (Gerlach 2002). Frankfurtban, 1989-ben 50 prostituált 

nõ kezelésével kezdték meg a helyettesítõ drogok használatát, és egészen 

1998-ig csak súlyosan beteg (vagy terhes) kábítószerfüggõk kezelésére 

lehetett alkalmazni. Azóta a jogszabályok megváltoztak: mára az ópiátfüggõség 

magában indikátora a kezelés megkezdésének, amennyiben kétéves 

akut függõség áll fenn, és a kliens elmúlt 18 éves. 18 év alatt a kezelést végzõ 

orvosnak külön indoklást kell írnia, és a szubsztitúció csak rövid idejû lehet. 

A metadonszubsztitúciós kezelés mellett a páciensnek pszichoszociális 

gondozásban kell részesülnie, melyet szociális munkások látnak el. Az orvosok 

speciális képzés után, engedéllyel, a Hesseni Orvosi Kamara (Kassenarztlichen 

Vereinigung Hessen) irányelvei és minõségbiztosítási ellenõrzése mellett 

végezhetik munkájukat. A szubsztitúciós kezelésbe vett kliensek központi 

regisztrációja megakadályozza, hogy egy páciens több helyen is helyettesítõ 

droghoz juthasson. A szociális egészségbiztosítási alapon történõ finanszírozás 

az ún. BUB-irányelveknek 1 megfelelõen történik: aki nem jogosult rá, 

az körülbelül egy hónapig maga állhatja az ellátás költségeit (2,50 Euro/nap). 

Külföldi utazás esetén, amennyiben a tartózkodási helyen az ellátás nem 

megoldható, az orvos harmincnapi adagot írhat fel egyszerre, egy év során. 

Frankfurtban tíz intézményben lehet metadonhoz jutni (kb. 1300 páciens 

kap ma metadont), egész Hessenben 22 ambulancia mûködik, 200 felírásra 

jogosult orvos praktizál, és megközelítõleg 4000-en kapnak jelenleg helyettesítõ 

drogot (KV Hessen 2004). 

1 Richtlinien über die Bewertung ärtzlicher Untersuchungs- und Behandlungsmethoden gem. 

§ 135. Abs. 1 SGB V. 

248 

SZEMLE

Egyes esetekben kokainhasználók stabilizációjára is sikerrel használtak 

metadont (Clarke 2000). A detoxikálókban is helyettesítõkkel kezdik meg a 

kezelést, annak folyamatos leépítése mellett. Frankfurtban lehetõség van rá, 

hogy a metadonszubsztitúcióban részt vevõ kábítószerfüggõk egy szociális 

munkásokból és pszichológusból álló személyzet kísérése mellett ún. gondozott 

lakóközösségekben éljenek (jelenleg körülbelül 200 hellyel). 

Majdnem minden segítségnyújtó szervezet biztosít munka- és kiképzési 

lehetõséget metadonfenntartó kezelésben részesülõ, de leállt vagy aktuálisan 

drogot használó kliensek számára is, így lehetõség van legális pénzkeresetre, 

és az idõ strukturált beosztására különbözõ takarítómunkákkal, kertészkedéssel, 

nyomdai, mosodai, ács- stb. munkákkal. Említésre méltó továbbá, 

hogy nõk (droghasználók, akik gyakran szexuális bántalmazás miatt váltak 

kábítószerfüggõvé, prostituáltak, gyermekes anyák) számára specifikus szolgáltatások 

is rendelkezésre állnak, tehát a tanácsadás, gondozás, orvosi ellátás 

és metadonkezelés, munkaprojektek vagy tréningek, gondozott lakóközösségek, 

éjszakai buszok és kávézók nemspecifikusan állnak rendelkezésükre. 

Belövõszobák 


Jelenleg Frankfurtban 5 belövõszoba mûködik. A Frankfurti Legfelsõ Bíróság 

1994-ben megállapította, hogy az ilyen létesítmények szakszerû mûködtetése 

nem ütközik sem a német, sem pedig a nemzetközi egyezményekben 

deklarált jogszabályokkal (Stoever 2002a). A belövõszobákban intravénás 

droghasználók stresszmentes környezetben, megfelelõ higiénés körülmények 

között, állandó felügyelet mellett készíthetik elõ és injektálhatják a 

kábítószerüket. Steril tût és fecskendõt, desztillált vizet, tiszta kanalat, aszkorbinsavat 

és gyertyát kapnak. A résztvevõknek 18 év fölötti aktív droghasználónak 

kell lennie, nem lehetnek fenntartó metadonkezelés alatt állók, 

és be kell tartaniuk a szabályokat: tilos a kereskedés, az eszközök megosztása, 

vagy az agresszív viselkedés. A fogyasztószobákban, az intézmény frekventáltságától 

függõen, 150–450 látogatást tartanak számon naponta. A kezelõszemélyzet 

ki van képezve elsõsegély nyújtására vészhelyzet esetére. 

Körülbelül minden 500. esetre esik vészhelyzet, ezeknek felét a személyzet 

mentõ kihívása nélkül képes kezelni. A belövõszobákban felügyelt fogyasztásból 

máig nem történt fatális kimenetelû túladagolás (Stoever 2002a). Az 

intravénás használatból eredõ veszélyek redukálása mellett a helységek kapcsolatépítésre 

adnak lehetõséget az amúgy nehezen elérhetõ rétegekkel, fejlesztik 

a használók egészségtudatosságát – biztonságos használati üzeneteket 

juttatva el hozzájuk. A kommunikáció kétoldalú, a kezelõszemélyzet mélyebb 

belátást nyer a használó célcsoport életvitelébe, droghasználati szoká- 

SZEMLE 249

saiba és szükségleteibe. A szolgáltatást a rendõrség is támogatja, hiszen a fent 

felsorolt elõnyök mellett érdekükben áll a nyílt színi használat csökkentése. 

Az attól való félelem, hogy a belövõszobákban kereskedelem fog folyni, az 

elõttük nyíló utcák pedig gyülekezõhellyé válnak, nem igazolódott be. A városban 

újabban egy helyen crackhasználók szobájával kísérleteznek. 

Heroinfelírás 


Németországban az ópiátfüggõk számát 120 000-re becsülik. Ebbõl körülbelül 

45 000-en helyettesítõ droggal való kezelésben részesülnek, tízezren 

fekvõbeteg elvonókezelésben, körülbelül 900-an ambuláns rehabilitációban 

vesznek részt (Krausz 2001). Számos tanulmány kimutatta már, hogy a metadonkezelés 

hatékony az ópiátfüggõk egészségi, pszichés és szociális stabilizációjában, 

ugyanakkor a kliensek 10–20%-a alig, vagy egyáltalán nem profitál 

belõle (Michels 2002). A terápiával vagy fenntartó kezeléssel nem, vagy 

sikertelenül kezelt ópiátfüggõség személyi és társadalmi kárai megfontolandóvá 

tették a heroin orvosi felírásának bevezetését. 

2002-ben kezdõdött az a hároméves kontrollált vizsgálat, amely a heroin 

orvosi felírásának elõnyeit kutatja metadonnal sikertelenül kezelt szenvedélybetegek 

esetében. A projektben részt vevõ városok: Bonn, Cologne, 

Frankfurt am Main, Hamburg, Hannover, Karlsruhe és München. 

A heroin-projekt vizsgálati hipotézise a következõkben foglalható össze: 

a heroinasszisztált kezelés szignifikáns haszonnal jár a résztvevõk egészségének 

fejlesztésében, illegális droghasználatuk, kriminális viselkedésük 

csökkentésében, a szociális stabilizáció terén, illetve a kriminalizált szociális 

közegbõl történõ kiemelésben és a késõbbi kezelésben való részvétel lehetõségének 

növelésében. A hipotézisek verifikációja a heroinasszisztált kezelés 

fenntartását eredményezi. 

Frankfurtban a vizsgálatnak kétszáz, szigorú kritériumok alapján kiválasztott 

résztvevõje van, százan kapnak tiszta heroint napi két alkalommal a 

komoly biztonsági rendszerrel kiépített heroinambulancián, szintén százan 

alkotják a kontrollcsoportot, négy metadonszubsztitúciót végzõ intézmény 

kliensei közül. Mindkét vizsgálati csoport egyik fele pszichoedukációban, 

másik fele motivációs interjúban vesz részt, annak érdekében, hogy eldöntsék, 

van-e különbség, és ha igen, melyik az adekvát pszichoszociális segítõ 

módszer (Krausz 2001). 

250 

SZEMLE

A kábítószer-függõség terápiája – Kitekintés 

A beszámoló terjedelmi korlátai nem teszik lehetõvé, hogy a hesseni terápiás 

és absztinenciaorientált módszerek és intézmények széles spektruma bemutatásra 

kerüljön, ezért a koncepciót csak nagy vonalakban, a teljesség igénye 

nélkül ismertetem. A terápia detoxikálással kezdõdik, majd ambuláns 

terápiával folytatódik, mely 6–9 hónapos folyamatos kezelést jelent, lehetõleg 

a frankfurti nyílt szcénától távol. Számos fajtája van, többségük munkaterápia-orientált, 

gyakran farmokon dolgoznak. Van, hogy ötven kliens vesz 

részt egyszerre terápiában egy helyen, de lehetõség van arra is, hogy egy személy 

éljen együtt egy családdal, és velük dolgozzon (lovakkal, a földeken 

stb.). Frankfurt és környéke körülbelül 600 helyet biztosít ambuláns terápiás 

intézményekben, ezek között van, amely kiskorúakra vagy nõkre specializált. 

A detoxikálás és a terápia megkezdése közötti idõt ún. átmeneti intézményekben 

(Übergangseinrichtungen) lehet tölteni azoknak, akik változtatni 

szeretnének, de várólistán vannak terápiára, vagy céljaik nem teljesen 

tisztázottak. Idõtartama maximum három hónap. A terápia után lehetõség 

van lakástámogatásra, vagy absztinenciaorientált önsegítõ csoportokban, illetve 

különbözõ lakóközösségekben való részvételre, továbbtanulásra speciális 

iskolákban, munka tanulására és munkavállalásra. A hosszú idõ óta függõk 

nagy része két-három terápiát is megjárt már. 

Eredmények – nehézségek 


Az ártalomcsökkentõ módszerek bevezetése óta eltelt 14 év igazolni látszik 

a módszer sikerességét. A kábítószerrel összefüggõ halálesetek az 1991-es 

147 esetrõl 2003-ra 21-re csökkentek. Frankfurtban a HIV-fertõzöttek aránya 

a teljes intravénás használó populáción belül 25-30% (Wichelmann- 

Werth 1998). Ez a hasonlóan nagy méretû drogszcénával rendelkezõ városokhoz 

képest relatíve alacsony arány valószínûleg az idõben elkezdett 

sikeres tûcsere-programnak is köszönhetõ. A kábítószerrel kapcsolatos bûnözés 

és a megindított eljárások száma csökkent, csakúgy, mint a heroin 

csempészete és kereskedelme. A heroinhasználók átlagéletkora emelkedik, 

kevesebb fiatal kezdi ezt a szert használni. Az ártalomcsökkentõ módszerek 

segítségével csökkenteni lehetett az illegális droghasználat (és kriminalizálása) 

következményeibõl adódó egészségi, pszichés és szociális leromlást, a 

rendszer biztosítani kívánja azt, hogy aki nem képes vagy nem akar változtatni 

jelen helyzetén, az életben maradjon, és eljuthasson addig, amíg képes 

lesz elfogadni a változtatásra irányuló segítséget. 

SZEMLE 251


Az, hogy sikerült kiépíteni egy humánus és a kábítószerfüggõk igényeire 

reagáló rendszert, sokban köszönhetõ a rendõrség toleranciájának és együttmûködésének. 

Magától értetõdõ, hogy nem végeznek razziákat az intézményekben, 

nem üldözik a fogyasztókat, ehelyett a kínálati oldalra koncentrálnak. 

2004 elsõ felétõl azonban újra a politika megváltozása érzékelhetõ. A városi 

vezetõség olyan lépéseket tett, melyekbõl arra lehet következtetni, hogy 

valószínûleg a 2006-ban, Frankfurtban is megrendezésre kerülõ labdarúgó-eb 

miatt meg akarják tisztítani a pályaudvar környékét a kábítószerfüggõk csoportjaitól, 

valahova a külsõ kerületekbe számûzve õket. Ez jelentõsen megnehezíti 

a segítõ intézmények munkáját is. 2004 elsõ félévében 19 túladagolásból 

származó halálesetet dokumentáltak Frankfurtban, ez 100%-kal több, 

mint 2003-ban ilyenkor. Természetesen ennek a szomorú változásnak a hátterében 

számos tényezõ együttes hatását kell figyelembe venni, mégis szerepe 

lehet benne a fokozott rendõri nyomásnak is. 

Új feladatokat jelent még a crack-/kokainhasználat elterjedése (az intézmények 

klientúrájának csaknem fele él vele) (Clarke 2000). A crack használatát 

a fogyasztók (sok a fiatal és a migráns) ártalmatlannak tartják az intravénás 

heroinhoz képest, úgy gondolják, képesek kontrollálni a szerhasználatot, 

ezért a segítséget sokszor elutasítják. Ezzel szemben, úgy tûnik, kevés az 

olyan eset, amikor hosszabb idõ után nem vált át a crackhasználat politoxikomániába 

(Stoever 2002b). A crackhasználat és a finanszírozása miatti (egy 

alkalmi adag kb. 5Euro) prostitúció, vagy folytonos mozgásban levés és kialvatlanság 

jelentõs testi, pszichés és szociális károkat okoz, a használókat pedig 

meglehetõsen nehéz elérni. Úgy tûnik, az utcai megkeresõ munka (orvosi 

segítségnyújtás, hotelszoba bérlése, anyagi segítség, pszichoszociális gondozás 

stb.) mégis igen hatékony az elérésükben és a segítõ rendszerbe való bevonásukban 

(Dörrlamm–Heeman 1998). Ilyen megkeresõ munka például a 

kokainhasználó fiatalokat elérõ „Crack Street Projekt”, vagy a partyk közönségére 

koncentráló „Alice-Bus”. 

II. rész. „Cafe Fix” – Ártalomcsökkentés a gyakorlatban 

A „Cafe Fix” 2 illegális kábítószert fogyasztó szenvedélybetegek számára alacsony 

küszöbû ártalomcsökkentõ szolgáltatást nyújtó szervezet. Célja a hoszszú 

évek óta kemény drogokat fogyasztó kliensekkel való kapcsolatfelvétel, 

túlélésük biztosítása, testi, lelki és szociális leépülésük megállítása, egészsé- 

2 Kontaktladen „Cafe Fix” mit Medizinischer Ambulanz, Moselstraße 47, 60329 Frankfurt am 

Main. 

252 

SZEMLE


gük megõrzése és fejlesztése, a reintegrációhoz szükséges alapfeltételek 

megteremtésében való segítségnyújtás. 

A „Cafe Fix” küldetése, hogy hidat képezzen a társadalom és a kábítószerfüggõk 

marginalizálódott csoportjai között. Az absztinencia elvárása 

nélkül, elõítéletmentesen, a kliensek igényeihez igazodva nyújt segítséget. 

A kezdetben mobil tûcserebuszként mûködõ szervezet mára a speciális 

célcsoport alapvetõ szükségleteinek megfelelõ segítségnyújtó rendszert épített 

ki. A továbbra is kiemelkedõ fontosságú tûcsere-program mellett az 

egészségmegõrzés és fejlesztés érdekében pihenõhelyet, táplálékot, higiénés 

szolgáltatásokat, orvosi szolgáltatást, metadonkezelést, lakás- valamint munkalehetõséget, 

jogi tanácsadást, továbbá pszichoszociális tanácsadást és gondozást 

nyújt. Tehát az alapvetõ ártalomcsökkentõ módszerek mellett rehabilitációs 

munkát is végez. 

A „Cafe Fix” a frankfurti Munka és Nevelési Tanácsadó Egyesület 3 tagja. 

32 alkalmazottat foglalkoztat és 50 kliens számára nyújt munkalehetõséget. 

Az orvosokból, szociális munkásokból és munkaterapeutákból álló interdiszciplináris 

teamek részmunkaidõben foglalkoztatott diákokkal dolgoznak 

együtt. 43,5%-ban Frankfurt városa, 18,5%-ban Hessen tartomány, 38%-ban 

pedig adományok segítségével tartja fenn magát (VAE 2004b). Az intézmény 

a Fõpályaudvartól, a célcsoport fõ gyülekezési helyétõl pár utcányira, a „vöröslámpás 

negyedben” nyílt meg 1991-ben. 2003-tól, a szociális szektor anyagi 

kiadásainak megrövidítése miatt a korábbi nyitvatartási idõhöz képest napi két 

és fél órával kevesebb ideig, 10–17 óráig tart nyitva hétköznapokon, ilyenkor 

a látogatók száma napi 350-re tehetõ. Szombaton a létesítmény déltõl 16.30ig 

tart nyitva, ilyenkor megközelítõleg 150-en fordulnak meg itt. A szubsztitúciós 

ambulancia vasárnap és ünnepnapokon is kinyit, 11-tõl 12.30-ig. 

A heterogén klientúra közös jellemzõje, hogy többségük évek óta illegális 

drogok fogyasztója. 

Megtalálhatók közöttük heroinfüggõk akik intravénás szerhasználók, 

crack-/kokainfogyasztók, politoxikománok, régóta (több mint nyolc éve) 

függõk, fenntartó metadonkezelés alatt állók, professzionális prostituáltak, 

vagy nõk és férfiak, akik kábítószer-függõségük finanszírozása végett prostituálják 

magukat, hajléktalanok (megközelítõleg 20,5% – VAE 2004b), bevándorlók, 

körözött személyek és fiatalkorúak. 

A kliensek életfeltételei az utcán töltött évek során rendkívül leromlottak, 

sokan alultápláltak voltak közülük, a fertõzéseknek, a rossz higiénés körülményeknek, 

az orvosi ellátás teljes hiányának, a hajléktalanságnak és az 

utcai élet nehézségeinek fatális következményei lehettek. 

3 VAE: Verein Arbeits- und Erziehungshilfe e. V. Träger von Einrichtungen der Jugendhilfe, 

Behindertenhilfe und Drogenhilfe. 

SZEMLE 253

Többségük jelenleg is szociális segélybõl él, rossz anyagi körülmények 

között, munkanélküli, alulképzett. Családi és baráti kapcsolatok híján, leginkább 

konfliktusos szociális környezetben. Egy 1997-es felmérés során 

(Wichelmann-Werth 1998) a „Cafe Fix” klienseinek 38%-a volt diagnosztizálható 

pszichózissal, skizofréniával vagy borderline-szindrómával. 26%-uk 

szenvedett depressziótól, és gondolt öngyilkosságra. 

Az intézmény elméleti kiindulópontja, hogy amíg az emberek a maslow-i 

szükséglethierarchia legalapvetõbb szükségleteiben hiányt szenvednek, nem 

várható el tõlük a magasabb szintû változtatás. Fennállásának 13 éve alatt 

ezekre az alapvetõ fiziológiás, biztonsági és társas szükségletekre koncentrálva 

alakította ki a „Cafe Fix” komplex szolgáltatásait. 

Tûcsere 


1988-ban indult a program, mobil tûcserebuszként, elsõsorban az AIDS- és 

hepatitis-vírusok terjedésének megakadályozása és az egyéb, nem steril tûk 

és fecskendõk használatából adódó fertõzések megelõzése céljából. Ebben 

az évben a kiadott tûk száma 37447 volt, a visszakapottaké 27139. A kiadott 

fecskendõk száma 20708, a visszakapottaké 18872. 1993-ban a cserélt tûk 

aránya nagyon magas számot ért el. 556810 tût adtak ki, és 545091-et kaptak 

vissza. 365188 fecskendõt adtak ki, és 373307-et szedtek be. Ez közvetlenül 

a nyílt szín felszámolása után történt. Azóta a metadonprogram és a 

fogyasztási szokások változása miatt (átállás injektálásról crackszívásra) a 

számok csökkenõ tendenciát mutattak. Újabban az arány megint emelkedni 

látszik: 2002-ben 101031 tût adtak ki, 2003-ban 116279-et, a kiadott fecskendõk 

száma pedig 2003 folyamán 68568-ról 83109-re emelkedett. A tût 

és fecskendõt cserélõk száma 7662-rõl 8069-re emelkedett, mindez az indikátora 

lehet annak, hogy a crackfogyasztás Frankfurtban elérte a tetõpontját, 

és nem emelkedik tovább (Wichelmann-Werth 1998; VAE 2004b). 

A „Cafe Fix”-ben jelenleg egy, az utcára nyíló ablakban lehet tût és fecskendõt 

cserélni, korlátlan számban, de 1:1 arányban – garantálandó a visszakapott 

tûk és fecskendõk magas arányát. Tût és fecskendõt venni nem lehet, 

vásárolni lehet viszont steril vizet (plasztikampullában) és aszkorbinsavat 

(15 centért). Minden cseréhez jár egy kis alkoholos kendõ és tiszta papír törlõkendõ. 

Az ablakban ezenkívül ingyen óvszerhez, AIDS-jelvényhez és különbözõ 

nyelvû információs szórólapokhoz lehet még hozzájutni. A házban 

belövõszoba nincs, pár utcával arrébb három létesítmény is van erre a célra. 

254 

SZEMLE

Higiénés-fiziológiás szolgáltatások 

Következõ feladat az utcai élet, az alultápláltság, a kimerültség és a higiénés 

feltételek hiányából adódó ártalmak csökkentése volt. A „kávézóban” le lehet 

ülni, beszélgetni, pihenni. Vannak régi kliensek, aki szinte egész napjukat 

itt töltik. Alacsony áron, vitaminban gazdag ital és meleg étel kapható 

minden nap. Zuhanyzó (2003-ban 1182-szer használták), mosoda mûködik, 

ruhát lehet vételezni, melyeket adományból gyûjtenek össze. A crack/kokain 

egyik jellemzõje, hogy a krónikus használók „rohamokban” fogyasztanak, 

így napokig (4-5 napig) nem alszanak, folyamatos mozgásban vannak, ezt 

pedig hirtelen súlyos kimerülés követi. Ezért is fontos, hogy legyen az intézményben 

egy alvóhelyiség, ahol (vészhelyzet esetére) felügyelet mellett, 

ki tudják magukat aludni. (2003-ban az alvóhelyiséget összesen 1269 alkalommal 

vették igénybe.) A kávézóban egyszerre három-négy diák dolgozik, 

tízen váltják egymást a hét során. Õk felelõsek a tûcseréért, a rendszabályok 

betartatásáért, adminisztrálják a munkaprojekt dolgozóit, és telefonon tartják 

a kapcsolatot az emeleti irodákkal és az ambulanciával. Ellenõrzik a mellékhelységeket 

(ablak van az ajtókon), hogy nem történik-e ott kábítószerfogyasztás. 

A házban ugyanis tilos a kábítószer-fogyasztás (az intézmény elõtti utcán 

folyamatosan fogyasztanak) és -kereskedelem, a drogokat és eszközöket el 

kell tenni, tilos a rasszizmus és a szexizmus. A szabályok megszegésének következménye 

– az eset súlyosságától függõen – a házból való egyhetes kitiltástól 

az „örökre tartó” kitiltásig terjedhet. A diákok is ki vannak képezve 

vészhelyzet esetén elsõsegélynyújtásra, de gyakorlatilag mindig jelen vagy 

egy orvos, aki ezt elvégzi. 

Orvosi ellátás 


Sok kliens számára nem elérhetõ az orvosi ellátórendszer, ezért a „Cafe 

Fix”-ben három orvos dolgozik. A hét négy napján nyújtanak alapellátást és 

tanácsadást kábítószerfüggõknek, a biztosítási és lakóhelyi státusztól függetlenül. 

Az ellátás kívánságra anonim. 

Feladatuk a sebek ellátása, betegségek diagnosztizálása és kezelése valamint 

elsõsegélynyújtás. Az egészség WHO-definíciójából kiindulva az orvosok 

nemcsak a testi és lelki kezelést, hanem a szociális jóllét fejlesztését is céljuknak 

tartják, hozzáállásuk empatikus és elfogadó. A drogfogyasztás nem 

esik morális megítélés alá. A munka ellátása nem- (gender-) specifikus. Vészhelyzet 

esetén létfontosságú az orvos jelenléte, márpedig az intézmény elõtti 

utcán gyakoriak a rosszullétek. 2002-ben 51 esetben, 2003-ban 153-szor 

SZEMLE 255

volt szükség orvosi elsõsegélynyújtásra, ezen év januárjában rosszabb minõségû 

szerhez lehetett hozzájutni. Két orvos fül-akupunktúrás kezelést is 

végez. 

Az orvosok minden metadonprogramba felvett kliensnél végeznek HIVés 

hepatitis-szûrést. 2003-ban a metadonszubsztitúcióba összesen bevont 

153 kliens 90%-a HIV- vagy hepatitis-pozitív volt. Néhány esetben sikeresen 

alkalmazzák az interferonkezelést hepatitis-C ellen. 

A HIV-fertõzés kezelését az Egyetemi Klinikával együttmûködve végzik. 

Mára az antiretrovirális kezeléssel, nyolc gyógyszer kombinált felírásával a 

vér vírustartalmának radikális csökkenését lehetett elérni, a páciensek életszínvonalának 

jelentõs javítása mellett. 

Szubsztitúciós kezelés 


Az orvosok munkájának meghatározó eleme továbbá a fenntartó metadonkezelés. 

A fenntartó kezelés célja az életmentéstõl a munkaképességet és 

absztinenciát megcélzó terápiáig terjedhet. 2003-ban összesen 153 kliens állt 

szubsztitúciós kezelés alatt, ebbõl 33-an két hétnél kevesebb ideig, 11-en elmaradtak, 

22-en rövid kezelési idõ után absztinenciaorientált kezelésre váltottak 

át, vagy más, nem a pályaudvarhoz közeli intézményben folytatták 

tovább a kezelést (VAE 2004b). (Általában, ha megoldható, javasolják a klienseknek, 

hogy a szubsztitúciós kezelést egy távolabbi intézményben kezdjék 

meg, ne a pályaudvarhoz oly közel esõ és számos díler által is látogatott 

Caféban.) 

A metadon mellett polamidont és buprenorfint (subutex®-et) is használnak 

helyettesítõ drogként. A napi adagot a „Cafe Fix” elsõ emeletén kialakított 

ambulancián lehet megkapni, reggel és délután. A nyilvántartást és 

az aktuális adag porciózását számítógépes programmal és adagoló automatával 

végzik el. 

A kábítószer-fogyasztás esetleges elõfordulását rendszeres vizeletkontrollal 

ellenõrzik. Sok kliens fogyaszt a fenntartó gyógyszer mellett egyéb 

pszichoaktív szereket, így (akár a metadon szedatív hatását ellensúlyozandó) 

crack/kokaint, tablettákat (benzodiazepineket) vagy alkoholt. Az orvosi 

munka nagy része ennek a fogyasztásnak a redukálására és megszüntetésére 

koncentrál. Aki a helyettesítõ drog mellett nem használ más szereket, annak 

(2003-ban a klientúra 12%-ának) lehetõsége van arra, hogy háromnapi adagot 

hazavigyen. 

Minden metadonszubsztitúciós kezelésben részesülõ kliens egy szociális 

munkás pszichoszociális gondozásában részesül. A gondozás a tanácsadástól 

és szociális támogatástól kezdve a praktikus mindennapi segítségnyújtáson, 

256 

SZEMLE

a lakás- és munkaügyi problémák megszüntetésén át az adósságok megoldásáig 

terjed, a gondozás személy-, cél-, probléma- és forrásorientált. Rövid 

vagy hosszú távú lehet, s a túlélés biztosításától kezdve az absztinencia eléréséig 

terjedhet. 

Szociális munka 

A „Cafe Fix”-ben jelenleg nyolc szociális munkás dolgozik. Feladatuk: krízisintervenció, 

tanácsadás és tájékoztatás. Segítséget nyújtanak a mindennapi 

problémák megoldásában, moderálnak a kliensek és a hatóságok (a szociális 

irodák, a rendõrség, az igazságszolgáltatás, a büntetés-végrehajtás stb.), a 

család vagy a lakókörnyezet között. Megszervezik a terápiás folyamatot, közvetítenek 

a detoxikálók és terápiás intézmények felé. Segítenek a lakásproblémák 

megoldásában. 2003-ban összesen 420 kliens állt gondozás alatt. 

Egyszerre nyolc, az intézmény által metadonszubsztitúciós kezelésben részesített, 

az önkormányzat által fizetett lakásban élõ személy számára nyújtanak 

kibõvített gondozási ellátást. A gyógyszeres kezelés mellett nyújtott 

pszichoszociális támasznyújtás célja a gondozott személy erõforrásainak 

erõsítése, problémáinak konstruktív megoldásában való együttmûködés, kísérés 

és fejlesztés a mindennapi élet során. A szociális munkások segítenek 

a betegségekkel való megküzdésben, támogatást és tanácsadást nyújtanak a 

hivatalokkal való kapcsolattartásban, segítenek az adósságok kezelésében, 

elõsegítik és kísérik a munkába állást. „Normális” szabadidõs tevékenységeket 

szerveznek a gondozottaknak, moziba, múzeumokba, koncertekre járnak 

el velük. A szociális munka minõségbiztosítása érdekében minden elvégzett 

feladatot egy számítógépes programmal (Horizont) dokumentálnak. 

Munka-projekt 


A kliensek többsége szociális segélybõl él; nagyon kevés az olyan szervezetek 

száma, amelyek hajlandóak kábítószerfüggõket alkalmazni. A legtöbb szenvedélybetegekkel 

foglalkoztató projekt megköveteli az absztinenciát. A „Cafe 

Fix” munkaprojektjének beindításával lehetõséget lehetett teremteni arra, 

hogy a kliensek a legális pénzkereseti lehetõség mellett újra megtanulják 

strukturálni a napjaikat, sikerélményt, önbizalmat és megbecsülést szerezzenek. 

Újratanulhatnak olyan képességeket, melyek a késõbbi munkavállaláshoz 

elengedhetetlenek, új alternatíváját ismerik meg az utcai életnek. A klientúra 

alkalmazásával a szervezet szolgáltatásait is bõvíteni lehetett. Õk 

dolgoznak a zuhanyzóban, a mosodában, a „ruháskamrában” és az alvóhely- 

SZEMLE 257


ségben. Segítenek a konyhán, és takarítják a labort. Számos más, renoválási, 

szabó- vagy házmesteri feladatot lehet még ellátni; az igény a munkára mindig 

nagyobb, mint a kapacitás. 

Az egyik legkedveltebb munkalehetõség a takarítóbrigádban, a Fegerflottéban 

dolgozni. Õk takarítják a környezõ utcákat és a pályaudvar környékét. 

Szeretik a munkát, büszkék rá; a város többszöri elismerésben részesítette 

õket, és más városokban is a frankfurti minta alapján indítottak be hasonló 

projekteket. A fizetséget a Cafétól kapják órabérben, vagy a bíróság által 

büntetésként kiszabott közhasznú munkaórákat dolgozzák le itt. A dolgozók 

ingyen ebédet kapnak. A munkába állás feltétele a szabályok betartása: nem 

lehet szert használni munkaidõ alatt, és részt kell venni a gyûléseken. 2003ban 

86 ember 9961 órát dolgozott, ebbõl 888 óra volt közhasznú munka. 

A munkaprojektet két munkaterapeuta koordinálja, a napi adminisztrációt a 

diákok látják el. 

Jelenleg három, szubsztitúciós kezelésben részt vevõ kliens számára van 

lehetõség arra, hogy a híres frankfurti pálmakertben dolgozhassanak. Heti 

négy napot dolgoznak, napi négy órában. A munka a „Cafe Fix” számára is 

presztízs jellegû, ezért mindig a legmegbízhatóbb kliensek dolgoznak itt. 

A pálmakert ideális terápiás környezetet nyújt. 

A nem absztinens szenvedélybetegek számára nyújtott munkalehetõséggel 

nem „csupán” a kliensek életfeltételein lehet jelentõsen javítani, de az 

irányukban táplált elõítéletek csökkenését és a nagyobb mértékû elfogadást 

is elõsegíti. 

Az ártalomcsökkentésen túl, absztinencián innen: gondozott lakóközösség 

Az egészségfejlesztõ frankfurti koncepcióhoz tartozik a kábítószerfüggõk lakásproblémáinak 

megoldása is. A „Cafe Fix” igazgatójának vezetõsége alatt 

mûködik a VAE e.V. gondozott lakóközössége 4 szubsztitúciós kezelésben részesülõ 

kliensek számára. A lakók 90%-a az utcáról vagy a börtönbõl érkezik, 

sokuknak ez az egyetlen lehetõség, hogy kulturált körülmények között 

éljenek. 

Az intézmény célja a hosszú idõ óta ópiátfüggõ és pillanatnyilag szubsztitúcióban 

részt vevõ emberek egészségi, pszichés és szociális stabilizációja, 

személyes forrásaik és kompetenciáik erõsítése, képességeik fejlesztése az 

önellátásra, az új orientációk és életcélok megtalálásában való támogatás. Az 

intézmény feladatának tekinti a drogszcéna kommunikációs és interakciós 

mintáinak leépítését, adekvát szociális magatartás és felelõsségérzet kialakí- 

5 BWG: Betreutes Wohnen für Substituierte. Schönstraße 38, 60327 Frankfurt am Main. 

258 

SZEMLE


tását. Célja továbbá az egészségi állapot stabilizálása és javítása mellett újra 

képessé tenni a lakót egy lakás fenntartásával kapcsolatos alapvetõ elvárások 

teljesítésére (VAE 2004a). A gondozott lakóközösség biztonságos hátteret és 

alapot nyújt új munka tanulásához, munkába álláshoz (akinek egészségi állapota 

megengedi, a pálmakertben vagy máshol kertészként, ácsként dolgozik, 

esetleg számítógépes munkát végez), illetve a tanulmányok folytatásához, 

továbbtanuláshoz, vagy az érettségi befejezéséhez (Frankfurtban egy 

iskolát – Hermann Hesse Schule – hoztak létre külön a volt kábítószerfüggõk 

képzése számára). 

A négyemeletes ház egyszerre 14 személy számára biztosít szobát, két 

konyhával, fürdõszobával minden szinten, egy tetõtéri közösségi helységgel 

kilátással Frankfurt felhõkarcolóira, mosodával, virágoskerttel és irodákkal. 

A lakás költségeit az önkormányzat szociális irodája fizeti két évig, egy év 

hosszabbítási lehetõséggel. A gondozás költségeit egy másik ernyõszervezet, 

a Tartományi Népjóléti Szövetség (Landeswohlfahrtsverband) állja. 

A lakóközösség felügyeletét és a terápiás munkát három szociális munkás 

és egy pszichológus látja el, egyéni pszichoszociális támogatást nyújtva, 

illetve gondozást betegség esetén (a lakók nagy része hepatitis-C-fertõzött, 

jelenleg körülbelül harmaduk HIV-pozitív). A hét minden napján reggel kilenctõl 

délután ötig a házban tartózkodnak, így folyamatosan elérhetõk az 

aktuális kérdésekkel. Ezenkívül minden héten egyedi beszélgetések során 

értékelik a fejlõdési állapotot, tisztázzák a célokat, és problémakezelési módszereket 

dolgoznak ki. Heti rendszerességgel csoportgyûlésen találkozik az 

összes lakó, továbbá hat- vagy tizenkét üléses terápiás üléseken vesznek részt. 

(A ház légköre demokratikus, például a lakók szavazáson döntik el, hogy hajlandóak-e 

együtt élni a következõ jelölttel, miután az bemutatkozott). A mindennapok 

strukturálása mellett a szabadidõ eltöltésében és megszervezésében 

is segítséget nyújtanak nekik, kedvezményes mozi-, koncert, esetleg 

múzeum- vagy sportprogramokkal. Évente egyszer egynapos túrát szerveznek 

valahova, lovagolni mennek, kerékpározni vagy kajakozni, egyszer egy 

évben többnapos kiránduláson vesznek részt. 

A „BWG”-ben illegális drogok, alkohol vagy nem orvos által felírt gyógyszerek 

tartása és fogyasztása tilos. A házon kívül csak alkohol kis mértékû fogyasztása 

megengedett, más szerek használatának esetleges elõfordulását heti 

vizeletkontrollal ellenõrzik. Visszaesés esetén detoxikációra van szükség, 

többszöri elõfordulása a házból való kizárással jár. 

A lakóközösség idén ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját. Ez 

alatt az idõ alatt 161-en éltek itt, közülük 70-rõl lehet biztosan tudni, hogy 

miként boldogulnak. Sokan saját lakásra tettek szert azóta, vagy más közösségben 

élnek, mások terápiában vesznek részt. Tízen visszatértek az utcai 

élethez (Weiß 2004). 

SZEMLE 259

A lakók közül sokaknak életében elõször adatik meg, hogy elfogadó és 

szeretõ, biztonságos légkörben éljenek. Van, aki tízéves utcai múlttal, egyéves 

itt-tartózkodása után buprenorfin-adagját minimálisra csökkentette, lányával 

nyolc év után újra felvette a kapcsolatot, rendszeresen dolgozni jár, a 

napi feszültséget pedig sportolással vezeti le. Más, súlyos betegsége ellenére 

olyan jó fizikai állapotba került, hogy újra kedvenc hobbijának, a kerékpározásnak 

hódolhat. Nem hajt gyorsan, és nem tud hosszú távokat sem megtenni, 

de amikor a folyóparton, a napsütésben vele bicikliztem, azt mondta, 

ez az, amiért érdemes élnie. Egy harmadik lakó pedig, akirõl azt gondolták 

korábban, hogy hetei vannak hátra, és belehal a szövõdményekbe, most bluesgitár-játékát 

tökéletesíti, ezzel fogja kísérni az elõadását, amikor iskolákba 

megy el, hogy (intõ példaként) elmesélje a gyerekeknek az életét. 

Három hónap alatt megtapasztaltam, hogy kis lépésekben, nem sietve, 

megismerve képességeiket és valós értékeiket, ha õk is akarják, akkor ebben 

a házban újrakezdhetik életüket. 

Irodalom 


Clarke, J. (2000.): Report on Visit to Drug Programs in Amsterdam, Netherlands 

and Frankfurt, Germany. City of Vancouver. 

http://www.city.vancouver.bc.ca/ctyclerk/cclerk/000926/drugs.htm 

Dörrlamm, M. – Heemann, P. (1998): Youth help meets drug help – the „Frankfurt 

Crack-Street Project”. European Cities on Drug Policy ECDP Newsletter, 1998. 

szeptember, no. 16. 

EMCCDA (2003): The Role of the Quantity in the Prosecution of Drug Offences. 

ELDD Comparative Study, European Legal Database on Drugs. 

http://eldd.emcdda.eu.int 

Frankfurt am Main (1991): Mit drogenabhängigen Leben, Rahmenplan zur gestaltung 

der drogenpolitik in Frankfurt am Main, Frankfurt am Main, Drogpolitikai 

Osztály. Idézi Hartnoll, R. – Hedrich, D. (1996): AIDS megelõzés és drogpolitika. 

A helyi környezet dilemmái. In Drog és társadalom – az addikció mintázatai. 

Szerk. Rácz József. Budapest, Új Mandátum, 2002. 161–186. 

Gerlach, R. (2002): Drug-Substitution Treatment in Germany: A Critical 

Overview of Its History, Legislation And Current Practice. The Journal of Drug 

Issues, vol. 32, no. 2. 

Kassenärztliche Vereinigung Hessen und der Krankenkassenverbände in Hessen 

(2004. június 25.) Substitutions- Behandlung heroinabhängiger Patienten in 

Hessen nicht mehr vollständig gewährleistet. Közös Sajtótájékoztató. 

http://www.kvhessen.de 

Krausz, M. (2001): The German project of heroin assisted treatment of opiate 

dependent patients: a multicentre, randomised, controlled clinical trial – Short 

260 

SZEMLE


version of the study protocol. Centre for Interdisciplinary Addiction Research 

of Hamburg University (kiadatlan). http://www.heroinstudie.de 

Michels, I. I. (2002): Heroin-Based Treatment. The Journal of Drug Issues, vol. 32, 

no. 2. 

Stoever, H. (2002a): Consumption Rooms – A Middle Ground Between Health 

and Public Order Concerns. The Journal of Drug Issues, vol. 32. No. 2. 

Stoever, H. (2002b): Crack cocaine in Germany – Current State of Affairs. The 

Journal of Drug Issues, vol. 32. No. 2. 

VAE (2004a): Betreutes Wohnen für Substituierte, Konzeption. Verein Arbeits und 

Erziehungshilfe e. V., Frankfurt am Main. http://www.vae-ev.de 

VAE (2004b): Jahresbericht 2003, Kontaktladen „Cafe Fix” mit Medizinischer 

Ambulanz. Verein Arbeits und Erziehungshilfe e. V., Frankfurt am Main. 

http://www.cafefix.de 

Weiß, C. (2004): 10 Jahre Wohngemeinschaft für Substituierte – Zusammen von 

den Drogen Loskommen. Frankfurter Neue Presse, V. 14., 18. o. 

Wichelmann-Werth, Birgit (1998): Harm Reduction in Germany – The Frankfurt 

Way of Drug Care. Lissabon, 1998. április. http://www.cafefix.de 

SZEMLE 261

RIK LOOSE: THE SUBJECT OF ADDICTION. 

PSYCHOANALYSIS AND THE ADMINISTRATION 

OF ENJOYMENT 

LONDON–NEW YORK, KARNAC BOOKS, 2002. 

308 OLDAL, ÁRA: 22.50 GBP, ISBN 1 85575 299 9 

Az addikció ellentétben áll a dikcióval, a beszéléssel, a stílussal; az addikció 

a dikció ellentéte fejtegeti a szerzõ, elismerve, hogy az addikció fogalmának 

szótörténetileg nincs kapcsolata a dikcióval. Az addikció, a krónikus szerhasználat 

e medikalizált fogalma a latin addicere (átenged, odaítél) és addictus 

(adósság leszolgálására ítélt rab) szavakból eredeztethetõ. Az elõbbi jelentés 

a döntéshozatalra, az utóbbi a kötöttségre, megkötésre utal, véli a szójátékokat 

kedvelõ Loose, akinek egész könyve alig több egyfajta, szavakkal való 

játéknál. 

A szerzõ Dublinban mûködõ pszichoanalitikus. Minthogy a pácienseket 

önmagukról való beszédre serkentõ pszichoanalízis a klinikai adatgyûjtés sajátos 

módja, az olvasó joggal várhatja, hogy ilyesfajta gyakorlati tapasztalatokról 

is lesz szó a könyvben. E várakozásukban történõ csalódás, a kiábrándulás 

fokozatosan megy végbe. A kilenc fejezetbõl álló könyv Sigmund 

Freud és Jacques Lacan szenvedélybetegségekkel összefüggõ gondolatainak 

bemutatására helyezi a hangsúlyt. A négy fejezetet magában foglaló elsõ 

részben illendõ tisztelettel és nagy részletességgel veszi sorra Freud összes 

addikcióval kapcsolatos ötletét. Mindezt természetesen már mások is megírták. 

A szerzõ elsõsorban a Lacan felé vezetõ mozzanatokra, mindenekelõtt 

a halálösztönre összpontosít. Freud jelentõs követõinek többsége, Melanie 

Klein és Lacan kivételével, keveset tudott kezdeni a halálösztön koncepciójával. 

Freud elsõ azzal kapcsolatos kísérlete, hogy addikt pácienst kezeljen, 

kudarcba fulladt. A hozzá segítségért forduló barátjának és kollégájának, a 

morfinista Ernst von Fleischl-Marxovnak kokainterápiát javasolt. Fleischl- 

Marxov a morfiumról leszokott, viszont kokainfüggõ lett, és túladagolás miatt 

bele is halt újonnan szerzett addikciójába. A pszichoanalízis késõbbi 

megalapozójának kokain iránti személyes (õ is használt kokaint) és tudományos 

érdeklõdése 1884-ban kezdõdött, s mintegy tíz éven át tartott. Ennyi 

idõ kellett ahhoz, hogy rájöjjön, a panáceának vélt szer semmilyen területen 

nem váltja be reményeit. Freud egyébként maga is függõ volt, napi 20 szivart 

szívó szenvedélyes dohányos, aki az állkapcsán és ínyén megjelenõ rák 

dacára sem volt képes abbahagyni a szivarozást. 

262 

REFERÁTUMOK / BESZÁMOLÓK

RIK LOOSE: THE SUBJECT OF ADDICTION… ( 262–264.) 

Az 1890-es években Freud úgy vélte, hogy szoros összefüggés van a szexualitás 

és az addikció között. A maszturbáció az elsõdleges addikció, állította, 

az alkohol, a morfin és a dohány csak helyettesítõi ennek. A korabeli 

köz- és szakmai vélemény erõsen maszturbációellenes volt. Akkoriban a 

maszturbáció volt a morális pánikkeltés egyik témaköre. A maszturbáció és 

az addikció egyaránt lehet reakcióképzõdés a tárgyvesztés keltette gyász és 

szomorúság ellen, tételezte fel Freud. Azt is hozzátette, hogy a droghasználat 

a kasztrációval és az incesztussal kapcsolatos szorongás szenvedélyes elkerülési 

lehetõsége. Egy késõbbi eszmefuttatása szerint az addikcióban egyfajta 

irányítási, véghezviteli vágy fejezõdik ki. Ezt az elhullatott gondolati 

morzsát söpörte össze és szedte fel a szerzõ, hogy kidolgozza belõle saját 

addikcióelméletét. Az irányítási vágy célja az élvezet; vagyis az addikció az 

élvezet irányítása és szolgálata, jelenti ki Loose, aki elmélkedését meg sem 

próbálja megfigyelési adatokkal valószínûsíteni. 

1908-ban egyik tehetséges munkatársánál, Otto Grossnál egyszerre két 

betegség tünetei is jelentkeztek, a pszichózisé és a szenvedélybetegségé. A 

klinikai munka szervét a szem helyett a fülben megtaláló pszichoanalízis bevezetését 

követõen Freud, amint ez Gross esetében is világossá vált, vonakodott 

a szenvedélybetegek kezelésétõl. A szerzõ e vonakodásban Freud követõje. 

A terápia világában azonban az elmélet bármennyire is konstruktív, 

gyakorlat nélkül praktikusan halott. A szavak tettek nélkül – cselekvésre, a 

tapasztalatra utalás híján – nem meggyõzõek. Amikor végre egy esetvignettára 

találunk a kötetben, arról is az derül ki, hogy vendégszöveg. Ráadásul a 

szerzõ éppen egy vendégszöveg felhasználásával, egyetlen beteg beszámolójára 

hagyatkozva mond véleményt az addikciók kezelésének néhány mai válfajáról. 

Az ilyen eljárásnak aligha lehet meggyõzõ ereje. 

Az emberek gyakran minden belátás ellenére fenntartják rögzült, gyakorta 

destruktív mintáikat. Eme „ismétlési kényszer” felismerése adott tápot 

Freudnak a halálösztönrõl szóló elgondolások kidolgozásához. A drogfogyasztás, 

amely nem produkál tudást, spekulál a szerzõ, a szubjektum halála. 

Ez az érvelés meglehetõsen sovány. Magam inkább a könyv szövegén végigvonuló, 

a gyakorlatot elhanyagoló „értelmezési kényszer” által kilúgozott 

teóriát látom halottnak. 

A könyv utolsó négy fejezete Lacannal foglalkozik. Freudtól Lacanhoz 

egyetlen fejezet hidal át. E fejezetben a szerzõ Radó Sándor, Edward Glover 

és Alfred Gross munkáiban igyekszik láttatni Lacanhoz vezetõ összekötõ 

mozzanatokat. A könyv arányai kifejezik azt, hogy mit tételez fel az egyes 

gondolkodók jelentõségérõl. Az olvasó talál néhány Heinz Kohut és Otto 

Kernberg koncepcióira utaló mondatot, ám az addikciók kutatásának olyan 

jelentõs pszichoanalitikus elméletalkotóira, mint Harry Tiebout és Edward 

Khantzian még csak utalás sincs a kötetben. 

REFERÁTUMOK / BESZÁMOLÓK 263

Lacan nem sokat írt az addikcióról, mindössze hat helyen tett róla említést 

valamilyen összefüggésben. A szerzõ nem e rövid utalásokból, hanem 

Lacan nézeteibõl kiindulva próbál meg egyfajta lacani pszichoanalízisre 

épülõ diszkurzív addiktológiát körvonalazni. Lacan döntõ különbséget tett 

öröm és élvezet között. Az öröm gátolja az élvezetet, írta. Az élvezet megsemmisít, 

az élvezet maga a halálösztön. A droghasználó, teszi hozzá a szerzõ, 

a halállal flörtöl. Nem azért, mert vágyik a halálra, hanem mert a halál 

közelsége alkalmat ad a halál feletti uralom fantáziájának kiélésére. Egy merész 

ugrással ehhez azt is hozzáfûzi, hogy a modern tudomány, amely az élvezet 

termékeinek és eszközeinek megteremtõje, szabályozója és elosztója, 

szintén a halálösztön megnyilatkozása. A szubjektum kizárására törekvõ modern 

tudomány halálra ítéli a tudattalant. Az addikció, illetve a drog olyan 

kizárólagos tárggyá válik a szerhasználó számára, mely lehetõvé teszi szinte 

minden más emberi kapcsolat kizárását. Az addikt nem meghalni akar, hanem 

túlélni. Azért van szüksége a szerre, mert nincs különösebb irányultsága 

más kapcsolatok felé. 

Nagyjából ennyi a hozadéka a szerzõ Lacanhoz hû szürrealista mûvének. 

Loose, miként a szenvedélybetegek, érzelmileg a tegnapban él. Inkább a múltról 

szól, alig van mondanivalója a jövõrõl. A két nagy pszichoanalitikus szövegeiben 

pásztázva és botorkálva keresi az addikciók okát és tudattalan indítékait, 

teljesen megfeledkezve arról, hogy a szövegen kívül is van (anyagi) 

valóság, s hogy a nyelvi diskurzuson kívül is léteznek társadalmi erõk és 

konfliktusok. A könyv inkább mellékes, mint lényeges dolgokról szól. Szövege 

addiktológiai gyomorerõsítõként kortyolható. Aki ezt legyûri, az már 

sok mindent meg tud emészteni. 

264 


REFERÁTUMOK / BESZÁMOLÓK 

Kelemen Gábor

BRYNNA KROLL – ANDY TAYLOR: PARENTAL 

SUBSTANCE MISUSE AND CHILD WELFARE 

LONDON – NEW YORK, JESSICA KINGSLEY PUBLISHERS, 2003. 

352 OLDAL, ÁRA 17.95 GBP, ISBN 1-85302-791-X 

Számos kutatás igazolta, hogy a szülõk drog- és alkoholfogyasztása nagyon 

gyakran összefügg a gyermekekkel való rossz bánásmóddal, a gyermekek 

testi, érzelmi és szexuális bántalmazásával s elhanyagolásával. Angliában a 

gyermekgyilkosok egyharmada valamilyen szer befolyása alatt állt a gyilkosság 

idején. Ugyanakkor a szerhasználat önmagában még nem von automatikusan 

valamilyen „kémiai függönyt” a szülõ és gyermeke közé, nem jelenti 

feltétlenül és minden esetben a szülõ–gyermek interakció zavarát. Vannak 

szülõk, akik felismerik drogfogyasztásuk gyermeküket érintõ kockázatát, s 

megfelelõ lépésekkel igyekeznek minimalizálni a veszélyt. Más szülõk viszont 

nincsenek tisztában ezzel a kockázattal. 

A könyv szerzõi szociális munkásokat tanítanak az angliai exeteri egyetemen. 

Úgy látják, hogy a szociális ellátásban élesen elválik egymástól a szükségletek 

és a kockázatok témaköre. Véleményük szerint a szükségletek és 

kockázatok ugyanannak a kontinuitásnak a részei, ezért a hasadás indokolatlan. 

A szükségletek és kockázatok szemléleti szétválasztása a túlzott 

specializáció eredménye. A mai szociálpolitika eszközrendszere, pénzbeli, 

természetbeni és személyes gondolkodást nyújtó szolgáltatásai, ellátási formái 

inkább a szolgáltatók elkülönülése, mintsem a kapcsolódás irányába 

mutatnak. Különösen szembetûnõ ez a széttagoltság a gyermekeket és a felnõtteket 

segítõ szolgálatok esetében. A felnõtteket kezelõ intézmények tanácsadói 

inkább törõdnek a „felnõttben lévõ gyermekkel”, vagyis a felnõtt 

gyermekkorával, mint a felnõtt valódi, élõ gyermekével. Nagyon eltérõ az 

egyes intézmények küldetése és szakmai protokollja. Noha adott esetben 

ugyanaz a család az érintett, a szenvedélybetegeket kezelõ intézmény intervenciójának 

a felnõtt szerhasználó a célpontja, a gyermekjóléti intézet viszont, 

abból kiindulva, hogy a gyermek nem képes megvédeni önmagát, a 

gyermek szükségleteire koncentrál. A történetileg kialakult széttagolódás következményeként 

az intézmények között és a különbözõ alapképzettségû 

szakemberek közt fennálló feszültségek, illetve az ellátórendszer dinamikája, 

érdekes módon, gyakran mintegy leképezi a szerhasználó család dinamikáját. 

A szerzõk a szerhasználó szülõ gyermekre gyakorolt hatásáról szóló szakirodalom 

feldolgozása mellett saját kutatómunkát is végeztek. Negyven, a 



szociális jóléti szolgálat „frontvonalában” tevékenykedõ szakembert interjúvoltak 

meg szerhasználókkal kapcsolatos munkájukra összpontosítva. A megkérdezettek 

szinte egyöntetûen arról számoltak be, hogy nehéz kapcsolatot 

kiépíteniük az alkoholizáló és droghasználó kliensekkel, és még nehezebb 

kommunikálniuk a szerhasználók gyermekeivel. Viszonyukat tagadás és ellenállás 

jellemzi, a szakember képe a problémák méretérõl, súlyosságáról 

bizonytalan. A szerhasználót magában foglaló családot a szakemberek hajlamosak 

olyan sokproblémás családként érzékelni, ahol nagyon kevés a támasz, 

a tartalék és a segítõ lehetõség. A szakemberek tehetetlennek és tanácstalannak 

érzik magukat, nem tudják, hova irányítsák a családtagokat, s 

bizonytalanok abban is, hogy miért vállaljanak felelõsséget, s mi az, ami nem 

az õ kompetenciájuk. Nem szívesen látogatják meg otthonukban ezeket a 

családokat, mert kényelmetlenül érzik magukat; inkább szeretnének saját 

irodájukban találkozni velük. A szerfogyasztás bármilyen jelét észlelõ szakember 

hajlamos a túlzott reagálásra, a probléma felnagyítására, különösen, 

ha illegális szer használatáról van szó. Míg az alkoholfogyasztást a családi 

problémákat súlyosbító tényezõként kezeli, addig a heroinfogyasztás esetében 

hajlamos azt hinni, hogy a heroinhasználat a probléma, s ha ez nem volna, 

a család problémamentesen élne. Pedig a tapasztalatok szerint az alkohol 

és a heroin egyaránt válhat a család életének szervezõ elvévé, az idõ-, energia- 

és pénzfelhasználást meghatározó faktorává, s az is lehet, hogy csupán 

egyfajta rekreációs vagy megküzdõ, öngyógyító eszköz valamelyik családtag 

számára. A család patologizálása ugyanúgy káros, mint az, amikor a szakember 

nem veszi észre a szerhasználatot és annak negatív eseménysorban megmutatkozó 

következményeit. Szelektív figyelmetlenség tapasztalható például 

a nagyivó apák esetében. A szerzõk úgy vélik, hogy az illegális drogok 

körül gerjesztett morális pánikkeltésnek elsõsorban az a funkciója, hogy elterelje 

a figyelmet a súlyos és megoldhatatlan szociális problémákról. 

A szakemberekre jellemzõ a tévhiteken alapuló kulturális relativizmus. 

A tõlük különbözõ etnikumhoz tartozó, más szociális státusú kliens gyermeknevelési 

gyakorlatát, viselkedését sokszor hajlamosak úgy tekinteni, mint 

ami az adott környezetben normális. Szintén tipikus az a téves elgondolás, 

hogy a szülõkben egyfajta természetes, ösztönös szeretet él gyermekeik iránt. 

A könyvben bõségesen olvashatunk a függõség sajátosságairól, a függõség 

érzelmi kapcsolatokat akadályozó hatásáról, a szerhasználat és a fájdalomkerülés 

összefüggésérõl, a szerhasználat negatív érzelmi állapotot megváltoztató 

szerepérõl, e hatás érzelmi memóriaként történõ kódolásáról és tárolásáról, 

a függõség választási lehetõségek érzékelésére gyakorolt befolyásáról stb. 

A termékeny kiindulópontokra építõ, homogén, gondosan kidolgozott 

kötet sokoldalúan foglalkozik a beavatkozás eshetõségeivel. Hangsúlyozza a 

sokoldalú – a gyermek fejlõdési szükségleteit, a szülõk képességeit és a csa- 

266 


BRYNNA KROLL – ANDY TAYLOR: PARENTAL SUBSTANCE MISUSE … ( 265–268.) 

ládi-környezeti tényezõket egyaránt magában foglaló – felmérés fontosságát 

s a korai felismerés jelentõségét. Amikor a szociális szakemberek találkoznak 

a szerhasználóval, addigra már rendszerint nagy a baj. A szerzõk részletes, 

jól kidolgozott támpontokat adnak a kockázatfelméréshez. A felmérés 

kiterjed a szülõk droghasználatára, a lakáskörülményekre, a gyermek alapszükségleteinek 

biztosítására, a drogszerzés módjára, az egészségi állapotra, 

a család támogató kapcsolatrendszerére és arra, hogy a szülõk miképpen látják 

saját helyzetüket. A kockázatértékelés hamis illúziókat kelthet, állítják a 

szerzõk. Az átfogó diagnózis birtokában az a benyomás keletkezhet, mintha 

most már csak arra volna szükség, hogy valamilyen pozitivista módszerre 

épülõ eszközzel kiküszöböljük a veszélyt. Az eszközöket azonban mûvészi 

módon kell használni; azok mit sem érnek a szakember ítélõképessége és tapasztalata 

nélkül. A kockázatfelmérést nehezíti a szenvedélybeteggel élõ családok 

jellegzetes titkolózása. A rejtegetés, a leplezés légköre, a konspiráció 

nemcsak a szülõbõl eredõ problémát teszi megfoghatatlanná, hanem még 

inkább „láthatatlan” marad a gyermek gondja. A családi kapcsolatok minõségének, 

a jellegzetes családi témák meghatározásában és a problémák rendszerszintû 

megközelítésében hasznos eszköz az ökotérkép (ecomap). Az 

ökotérkép megrajzolása a háromgenerációs családfa ábrázolásával kezdõdik. 

Ezután a családfa köré kisebb-nagyobb, közelebbi és távolabbi köröket rajzolnak, 

melyek a család érzelmi és anyagi erõforrásait szimbolizálják. Ilyen 

erõforrás lehet a munka, az iskola, a hobbi, a rokonok, a barátok, a vallási közösség, 

a segítõ szakemberek, a kocsma stb. A körök nagysága a kapcsolat 

fontosságát, a körök családtól való távolsága pedig a kötõdés mértékét jelzi. 

A család közösségen belüli helyének felbecsüléséhez támpontokat kínáló 

ökotérkép olyan tényezõkrõl is információkat nyújt, melyeket a család egyénként 

elhallgatna. (Ref.: közösség esetében a szociális és mûszaki infrastruktúrát, 

a gazdasági és finanszírozási környezetet felmérõ, az erõforrásokat és 

kritikus pontokat feltáró szociális térkép jelenti az ökotérképet.) Ökotérképrajzolással 

indult a szerzõk által kedvelt szociális viselkedési és hálózati terápia. 

Ez a nyolc ülésre tervezett – a bírálatot törõdéssé, a törõdést támogatássá 

formáló – kezelés egyaránt alkalmazható absztinenciára és a szerhasználat 

mérséklésére irányuló cél esetén. A közösségi támogatás szervezésének 

mindmáig az Alcoholics Anonymous a prototípusa. A serdülõ gyermekek 

számára a szülõk viselkedésének is értelmet kölcsönzõ, sorstárs Al-Ateen 

önsegítõ csoportok nyújtják a legmegbízhatóbb közösségi megerõsítést. 

A szerzõk részletesen foglalkoznak a reziliencia kérdéskörével. A reziliens 

gyermek a szörnyû körülmények, megpróbáltatások ellenére – akár a 

hamvaiból újjáéledõ fõnix – képes talpra állni és önmagát szinte transzcendálva, 

megbirkózni az ártalmakkal. A reziliencia egyfajta, a viharzó ten- 


geren is irányban tartó belsõ kormányként mûködik. A reziliencia azonban 

nem állandó jellemzõje a személyiségnek: amit a személy ma még kezelni 

képes, az lehet, hogy holnap már kezelhetetlenné válik a számára. A többnyire 

jó önreflexiós képességû, önnön érzéseiket és tapasztalataikat kritikusan 

szemlélõ, élményeikbõl tanulni tudó reziliens gyermekek distanciát képesek 

tartani családjuk kaotikus viszonyaitól. A reziliencia fogalmát újabban 

a családra és a közösségre is kiterjesztik. A fogalom ugyan reményteli alternatívát 

nyújt a pszichológiai determinizmussal szemben, ám, minthogy a 

reziliencia hullámzó, az elhanyagolás kockázatával járhat a reziliensnek minõsített 

gyermek esetében. 

A gördülékeny szövegû, sokféle szempontot rejtõ könyv ambiciózus vállalkozás. 

Az egyszerre elméleti és gyakorlati irányultságú kötetet nemcsak a 

szociális szférában és az egészségügyben dolgozóknak érdemes elolvasni, de 

haszonnal forgathatják az oktatás, az igazság- és büntetésügy területén dolgozó 

szakemberek is. 

268 



Kelemen Gábor

ALAN CAVAIOLA – CHARLES WUTH: ASSESSMENT 

AND TREATMENT OF THE DWI OFFENDERS 

NEW YORK–LONDON–OXFORD. THE HAWORTH PRESS, 2002. 

281 OLDAL, ÁRA: 27.95 US$, ISBN 0-7890-1498-X 

Az USA-ban 1982 óta folyamatosan és egyenletesen csökken az alkoholizálással 

összefüggõ halálos közlekedési balesetek száma és aránya. 1982-ben a 

halálos kimenetelû közlekedési balesetek 57%-át (mintegy 25 ezer fõ) okozták 

ittas gépjármûvezetõk, 1998-ban már csak 38%-át (mintegy 16 ezer fõ). 

A szerzõk egyrészt megpróbálnak magyarázatot adni a kedvezõ változásra, 

másrészt bemutatják az ittas vezetõk képzésének és utánképzésének jelenlegi 

gyakorlatát. Véleményük szerint a javulás egyik fõ tényezõje az, hogy az 

alkoholizmus és alkoholizálás kérdése szociális problémából fokozatosan 

közegészségügyi feladattá is vált. Az 1960-as évek közepétõl kezdve meghozott 

stratégiai jelentõségû regulatív és konstitutív szabályok hatása egy jó évtized 

alatt lassan beért. (Míg a regulatív szabály a már létezõ tevékenységet 

– például közlekedés – szorítja keretek közé, addig a konstitutív szabályozás 

olyan cselekvést ír elõ – például ittas vezetõk utánképzése –, amely esemény 

éppen az elõírás eredményeképpen jön létre.) 

A történelem során elõször 1936-ban a norvég kormány hozott rendeletet 

a gépjármûvezetõk elfogadható véralkoholszintjére vonatkozólag, bevezetve 

egyúttal a szabálysértõ gépjármûvezetõk véralkoholszintjének mérését. 

A jogszabály szemléleti hátterét az „elrettentés-modell” képezte, mely 

szerint a bizonyos, súlyos és gyors büntetés jelentõs visszatartó erõvel bír. 

A norvég példát hamarosan más skandináv országok is követték. Az ellenõrzést 

és büntetést késõbb az ittas vezetõk képzésével, kezelésével és utánkövetésével 

egészítették ki. Az Egyesült Államokban, felismerve a skandináv 

minta hatékonyságát, a 60-as évektõl fogva kezdték átvenni s egyben továbbfejleszteni 

ezt a programot. Az 1970-ben egy alkoholizmusból talpra állt szenátor, 

Harold E. Hughes kezdeményezésére megalakult, majd rövidesen a 

fejlõdés meghatározó intézményévé vált a National Institute on Alcoholism 

and Alcohol Abuse (NIAAA). 

Az ittas vezetéssel kapcsolatos hozzáállás változásával párhuzamosan átalakult 

az alkoholizmushoz való viszonyulás és a felépüléssel kapcsolatos 

hozzáállás. Az Alcoholics Anonymous (AA) sikerei után az 1950-es években 

következett be az elsõ jelentõs áttörés, amikor az amerikai orvostársadalom 

kezdte betegségként azonosítani az alkoholizmust. A következõ jelentõs 



lépés a család szerepének felismerése és a családtagok kezelésbe történõ 

bevonása volt. Végül a harmadik AA-t követõ hullámot a felépülés dinamikájának 

megértése, a talpra állás utáni élet kihívásaira való összpontosítás 

jelentette. 

Noha az ittas vezetés visszaszorulása terén elért eredmények szembeötlõk, 

létezik néhány olyan kockázati csoport, ahol a változás csak kisfokú. A 20-30 

éves latin eredetû férfiak, a 30-40 éves fekete férfiak, az amerikai õslakosok 

és a férfi motorbiciklisták jelentik az ittas vezetés szempontjából különösen 

veszélyes csoportokat. Az alkoholizálás tekintetében kockázatos vezetõk 

csoportjáról elmondható, hogy az átlagosnál impulzívabbak, alacsonyabb a 

feszültségtûrõ képességük, gyakran ellenséges a viselkedésük, élménykeresõk, 

kevésbé asszertívek, tekintélyellenes beállítottságúak, és szeretik semmibe 

venni a szabályokat. 

Azok az ittas vezetõk, akik ellen rendõrségi, bírósági eljárás indul, eleinte 

típusosan ellenállnak a restrikciók mellett vagy helyett alkalmazott edukatív 

programnak. A kezdeti haragtól, a kibúvók keresésétõl az együttmûködés 

tettetésén át jutnak el annak a ténynek az elfogadásáig, hogy felelõtlen dolog 

ittas állapotban vezetni. A képzés célja a viselkedésváltozás. A tapasztalatok 

szerint a pusztán edukatív program hatástalan a visszaesõk esetében. Bevált 

ellenben a csoportos konzultáció. A csoportos konzultáció elõtt világosan 

megfogalmazzák a képzésre kötelezett ittas vezetõkkel szembeni elvárásokat. 

Ezek a következõk: 

– Konkrét, nem vádló, viselkedésre vonatkozó visszajelzések adása a többi 

csoporttag számára. 

– Saját érzéseink kifejezéséért, kezeléséért és döntéseinkért való felelõsségvállalás. 

– Annak érzékeltetése, hogy figyelünk mások érzéseire. 

– Önfeltárás: saját érzéseink és gondolataink kommunikálása. 

– Újfajta viselkedésmódokkal történõ kísérletezés. 

– Segítségnyújtás a vonakodó csoporttagok számára. 

– Asszertivitás. A passzivitás, az agresszivitás és a passzív agresszió kerülése. 

– A bennünk zajló, ivásra késztetõ folyamatok felismerése, és a csoporttagok 

meggyõzése arról, hogy képesek vagyunk változtatni ezen a folyamaton. 

– A gondolatok, érzések és cselekedetek kapcsolatának észrevétele, mind 

a csoporton belül, mind azon kívül. 

– A szavak és a nem-verbális viselkedés összhangja. 

A könyv átfogó ismertetést nyújt az edukatív és konzultációs programok 

célkitûzéseirõl és tartalmáról. Javaslatait érdemes fontolóra vennünk. Hasznos 

gyakorlati támpontokat ad a kötet melléklete, melyben megtalálható 

többek közt az utógondozási protokoll, az utánképzési elõadások vázlata, a 

270 


ALAN CAVAIOLA – CHARLES WUTH: ASSESSMENT AND TREATMENT OF THE DWI … ( 269–271.) 

képzésre kötelezett ittas vezetõvel kötött megállapodás formulája, az absztinencia-napló 

vezérfonala, a csoportfoglalkozások alapvetõ szabályai stb. Olvashatók 

befejezetlen mondatok (például „amióta bevonták a jogosítványomat, 

az a legnehezebb a számomra, hogy…”; „amikor ittas embert látok 

vezetni, úgy érzem…”; „ebben a konzultációs programban az a legjobb, 

hogy…” ). 

A lényeges témáról hasznosat mondó könyv kellemes, s aránylag könnyû 

olvasmány. Szívesen ajánlom az Addiktológia olvasóinak figyelmébe. 

Kelemen Gábor 


KELEMEN GÁBOR – B. ERDÕS MÁRTA (SZERK.): 

AZ ADDIKTOLÓGIA HORIZONTJA 

PÉCS, PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM EGÉSZSÉGÜGYI 

FÕISKOLAI KARA, 2001. 

210 OLDAL, ISBN 963 641 823 3 

Polányi Mihály szerint a tudomány mûködésének alapja az a metafizikai hit, 

miszerint a tudomány a világ egy aspektusát nyújtja, s ezért kimeríthetetlen 

és meglepõ formákban nyilatkoztatja meg igazságát a jövõben. Az addiktológia 

horizontja ezekbe az újszerû formákba nyújt betekintést. Az elsõsorban 

egyetemi és fõiskolai hallgatóknak szóló jegyzet olyan – eddig magyarul meg 

nem jelent – elméleti és kutatási eredményekrõl számol be, melyek nélkülözhetetlenek 

a korszerû addiktológiai ismeretek elsajátításához. 

A kötet elsõ tanulmánya Michael White „A fogyasztói kultúrának szóló 

kihívás: Átmeneti rítusok és elfogadó közösségek” címû írása. A neves családterapeuta 

– Van Gennep és Turner nyomán – az addikcióból kivezetõ átmeneti 

rítus három fázisát különíti el: a szeparációs fázist, melyben a személy 

eltávolodik az általa megismert élettõl; a liminalitás szakaszát, melyre 

az ismert világ megváltozása következtében fellépõ zavarodottság jellemzõ; 

végül a reinkorporációs fázist, melyet talán a „hazaérkezés” kifejezéssel lehet 

legjobban meghatározni. White elsõsorban az „utazásra” való felkészülést, illetve 

a rítusok formalizálásának szükségességét hangsúlyozza. Az Alcoholics 

Anonymoust (AA) mint strukturált átmeneti rítust definiálja, mely sikeres 

válasz a fogyasztói kultúra kihívásaira. 

Ilkka Arminen Therapeutic Interaction címû könyvébõl – mely az AA-gyûlések 

kölcsönös segítségnyújtó képességét állítja a középpontba – három fejezet 

szerepel a válogatásban. A mozgalmat terápiás szervezõdésként meghatározó 

rész röviden bemutatja az AA történetét és hiedelemrendszerét, és 

megemlít néhány jelentõsebb kutatást. Az AA-ról szóló etnográfiai beszámolókat 

két csoportba lehet sorolni: az egyik meghatározás szigorú rendû 

„szektának” tekinti (Tiebout, Whitley), míg a másik olyan önkéntes szervezetnek, 

mely a tagok egyéni szükségletein alapul (Edwards, Bales). A különbözõ 

megközelítések hasonló következtetésre jutnak: a spontán, egyéni tevékenységek, 

a közös tapasztalatok és a mögöttes hiedelemrendszer együttesen 

alkotják az AA bázisát. A gyûléseken elhangzó beszédeket egyaránt jellemzi 

a szabályvezéreltség és a spontaneitás. Ezt a kettõsséget mutatja be a második 

fejezet, melyben Arminen bevezeti a „második történet” fogalmát. Ez azt je- 

272 


KELEMEN GÁBOR – B. ERDÕS MÁRTA (SZERK.): AZ ADDIKTOLÓGIA HORIZONTJA ( 272–274.) 

lenti, hogy a beszélgetések során elhangzó történet feltételesen relevánssá 

teszi a rákövetkezõt, amelybõl a megtervezett hasonlóság révén kiderül, hogyan 

értették meg az elsõt. A szerzõ két beszélgetéssel illusztrálja, hogy ez a 

technika miként mûködik az AA-gyûléseken. A beszélõk nyitó formulák 

használatával jelölik ki, hogy második történettel van dolgunk. Kinyilvánítják 

elkötelezettségüket az elõzõ beszélõk felé, és azonosulnak velük. A második 

történet új megvilágításba helyezi az egyes elemeket, gondolatokat, 

amelyek az elsõ történetben kerültek bevezetésre. Ezért lehet az AA kontextusában 

a tapasztalat közös konstruálásáról beszélni. A fejezet végén megtalálható 

a konverzációanalízishez (CA) használatos átírási protokoll. A CA és 

a szociológia – mint azt a szerzõ az utolsó, összefoglaló fejezetben kifejti – 

kölcsönösen egymás hasznára válhat a környezet (setting) szervezõdéseinek 

vizsgálatában és a transzkulturális kutatásokban. 

James Garrett, Judith Landau-Stanton, Duncan Stanton, Joanna és Douglas 

Stellato-Kabat írása az ARISE- (Albany-Rochester Interventional Sequence 

for Engagement) módszert ismerteti, melynek segítségével kezelésbe vonhatók 

a terápia iránt erõsen ambivalens érzéseket tápláló alkohol- és/vagy 

kábítószerfüggõ személyek. A modell az intervenció háromlépcsõs, fokozatos 

kontinuuma, amelyben a szerfüggõ családjának és barátainak gondoskodását 

felhasználva maximalizálják a kezelésbe való bekapcsolódást. Minden 

egyes fázis a terápiás és a családi hálóból származó erõforrások fokozatos bevonását 

jelenti az elõzõ fázishoz képest. Az ARISE szakaszai: a telefonos tanácsadás; 

a háló mobilizálása a szerfüggõ személy kezelésbe vonására; végül 

a Johnson-féle intervenció, mely a függõségnek és ezzel kapcsolatban az alkoholista 

család funkcionálásának megfigyelésén és a levont következtetéseken 

alapszik. Az ARISE-on alapuló programokban a kezelést vállalók illetve 

végigcsinálók aránya megegyezik a kényszergyógykezelések ilyen irányú 

eredményességével. A tanulmány mellékleteként megtalálható a szerfüggõ 

személy és a józanságot támogató csoport közötti szerzõdés mintája. 

A kötet leginkább közérthetõ tanulmányait Robert Lefever jegyzi. Az addiktológia 

olyan alapvetõ kérdéseire próbál válaszolni, melyek talán a legjobban 

érdeklik a nem szakmai közönséget. Ismerteti az alkoholizmus, a keresztfüggés 

és a fiziológiás függés definícióját, módszert ajánl az alkohol- és 

a drogfüggés felismeréséhez, illetve kitér az alkohol kriminalizálásának és a 

cannabis legalizálásának kérdéskörére is. Lefever bemutatja a jó konzulens 

ismertetõjegyeit és feladatkörét, a konzultáció elemeit és a Minnesota-modell 

alapján mûködõ terápiás központok szokásos programját. Külön írás 

foglalkozik a spiritualitással, mely fontos szerepet játszik a szenvedélybetegségek 

leküzdésében (is) – ezt a szerzõ az AA 12 lépésén keresztül mutatja be. 

Geoffrey M. Stephenson, László János, Ehmann Bea, Robert M. H. 

Lefever és Robin Lefever tanulmánya a szenvedélybetegek terápiás kimene- 


telének szociolingvisztikai megfelelõit mutatja be. A szerzõk a Promis 

Recovery Centre 16 betegének mindennapi „jelentõs eseményekrõl” szóló 

naplóit vizsgálták a narratív karakterizáció, az értékelõ állítások kódolása és 

a szóhasználati stratégiák számítógépes elemzésének segítségével. Az eredmények 

arra engednek következtetni, hogy a tanácsadók és a pszichiátriai 

személyzet által megbecsült terápiás siker mértéke kapcsolatban áll a naplók 

szövegeinek egyes jellemzõivel: 

– a szöveg az egyén elõrehaladását helyezi reflektorfénybe: akár pozitív értelmezõ, 

akár negatív reaktív stílusban; 

– a páciens az idõ elõrehaladtával kevésbé kritikus önmagával szemben, 

és pozitívabban értékeli a kezelési központon kívüli személyeket; 

– a páciens pozitív hozzáállása a kezelési programhoz, és önkritika; 

– a belátást (insight) és a negativitást (negativity) jelölõ szavak használata. 

Az alapos tanulmány bebizonyítja, hogy az önéletrajzi anyag hatékonyan 

alkalmazható az addiktológiai kezelés kimenetelének elõrejelzésére, s egyúttal 

a kvalitatív tartalomelemzõ módszerek szélesebb körû használatára ösztönöz. 

Péley Bernadette és Révész György „Kötõdési mintázatok szervezõdése, 

szerep és funkció észlelése droghasználó fiatalok élettörténeti epizódjaiban” 

címû írása a korai szülõ–gyermek kapcsolat szervezõdésének sajátosságaival, 

valamint a családi szerkezet és interakció fejlõdést meghatározó tényezõivel 

foglalkozik. A két saját, tartalomelemzést alkalmazó vizsgálaton alapuló tanulmány 

olyan korai reprezentációs sajátosságokra világít rá, melyek támpontként 

szolgálhatnak a deviáns életvezetésû fiatalok gondozásában, illetve 

terápiájában. 

A kötettel kapcsolatban felmerülõ egyetlen negatívum a kötés gyenge 

minõsége, mely sajnos általánosságban is elmondható a PTE által kiadott 

jegyzetekrõl. A könyvnek ezzel együtt – mint azt Fekete Sándor az elõszóban 

megjegyzi – minden esélye megvan arra, hogy a hazai addiktológiai szakirodalom 

gyökérzetének fontos részévé váljon. 

274 



Molnár Dániel

9. SUCHTTHERAPIETAGE. PRÄVENTION, 

BERATUNG UND BEHANDLUNG 

SCHWERPUNKTTHEMA: FRÜHINTERVENTION – ZWISCHEN 

SELBSTMANAGEMENT UND MOTIVIERENDER 

GESPRÄCHSFÜHRUNG. 2004. JÚNIUS 1–4. HAMBURG 

A hamburgi rendezvény (Szenvedélyterápiás napok) az utóbbi években nagyon 

népszerûvé vált Észak-Németországban, és sajátos arculatot öltött. A 

hamburgi egyetem pszichiátriai klinikájának drogkutató és drogellátó részlege 

(ZiS = Zentrum für interdisziplinäre Suchtforschung) szervezi Hamburg 

és a környezõ területek valamennyi drogellátó ambulanciájának, ellátó és tanácsadó 

szervezetének és a városi illetve tartományi drogmegelõzési hivatalának 

közremûködésével. A rendezvény elsõsorban továbbképzési alkalom, 

de egyben vitafórum és ismerkedési alkalom is a szenvedélybetegségekkel 

foglalkozó különféle szakemberek számára. Elsõsorban a drogok – a tiltott 

kémiai anyagok, a kábítószerek – kerülnek itt szóba, de állandó téma az alkohol 

is, újabban a dohányzás és a viselkedési addikciók (különösen a fogadóilletve 

szerencsejáték-függõség) is sokat szerepelnek a programon. Minden 

évben meghatároznak egy központi – ún. súlyponti – témakört, és erre kérik 

fel az elõadókat, illetve a szemináriumok és tréningcsoportok vezetõit. Ebben 

az évben ez a súlypont a korai beavatkozás volt, a megadott cím szerint 

a legegyszerûbb formáktól, például az önkorlátozás módszereitõl a motiváló 

beszélgetésig (amelyet általában a „motivációs interjú” kifejezéssel illet az 

irodalom). A tematikus kiemelésnek megfelelõen a több mint száz programelem 

kb. negyede foglalkozott a motivációs interjúval, általában a standard 

technika bemutatásával, oktatásával, különbözõ helyzetekben történõ alkalmazásával, 

de variációival, sõt, kritikájával is. (Egy szeminárium egyenesen 

a szenvedélyterápia „mcdonaldizációjának” példáját látta a most nagyon divatos 

megközelítésmódban. Ez annyiban igaz, hogy a minõségbiztosítás és a 

biztosítói támogatás feltételévé tett képzési és alkalmazási formalizálás ma az 

egész pszichiátriát, sõt az egész medicinát kötötté, programozottá teszi.) 

A motivációs interjú fontosságát az adja, hogy a megelõzõ illetve segítõ 

beavatkozás mindinkább a korai szerhasználat (vagy a viselkedési excesszus) 

olyan szakaszaira irányul, amelyben még nincs motiváció a változásra, sõt, 

gyakran még a problématudat is hiányzik, nemcsak az illetõ emberben, hanem 

környezetében is. Ez részben az alkohol és a dohány elfogadott használatával, 

részben a cannabis, illetve újabban az ecstasy nagymértékû elterjedésével 

függ össze: a rendszeres illetve túlzott fogyasztás is mintegy 



normálisnak tûnik. Minél korábban történik a segítõ változásra motiváló beavatkozás, 

annál nagyobb a megelõzõ vagy terápiás hatás valószínûsége, annál 

könnyebben sikerül befolyást gyakorolni a viselkedésre. Megelõzés és 

terápia tehát – korai beavatkozásban – összemosódik, a szakemberek azonban 

igyekeznek finom fogalmi distinkciókat tenni, mert a korai szakaszban 

a személyiség elérhetõ, kognitív és motivációs folyamatok a természetes emberi 

hatásformák keretein belül indukálhatók benne, míg késõbb a kémiai 

anyag- vagy az ingerabúzust kiváltó viselkedésforma szükséglet és örömforrás 

lesz, amellyel szemben nehéz az önkontroll illetve a korrektív önszabályozás 

erõit mozgósítani. Már maga a korai problémaészlelés is fontos része 

a beavatkozási folyamatnak, ez a környezet felelõs személyeiben kell kialakuljon 

(például tanárokban, orvosokban stb.). 

A motivációs interjú viszonylag jól kidolgozott, képzési és minõsítési 

elaboráltsága azért lényeges, mert a korai beavatkozás általában olyan szakemberek 

lehetõsége, akik nem pszichoterapeuták. Leginkább tanárok és az 

alapellátásban dolgozók találkoznak korán kábítószer-problémákkal, kémiai 

anyagabúzusokkal, és nekik van alkalmuk a motivációs beszélgetésre. A rendezvényen 

sok szó esett a háziorvosok beavatkozási lehetõségeirõl, de alkohol- 

és dohányabúzus esetén a szomatikus ellátási ágakban is mindinkább 

próbálkoznak korai beavatkozási programokkal. Az oktatás minden szintjén 

és intézményében indultak hasonló programok, s különbözõ tanácsadó és 

segítõ ifjúsági és szociális szervezetek kínálnak ilyeneket. 

A WHO ismert meghatározása szerint a motivációs interjú a másodlagos 

megelõzés területére tartozik, tehát a már dohányzó, ivó vagy droghasználó 

emberekre, fõleg fiatalokra hat. Az egészen korai szakaszban lehet cél a „leállás”, 

leszokás, késõbb az önkorlátozás, a fogyasztáscsökkentés a reális törekvés, 

a hozzászokás szakaszában válik mind komolyabb feladattá a motivációs 

befolyásolás, vagyis a szerfogyasztás veszélyeinek tudatosítása és elutasítása 

szándékának kiváltása, erõsítése, fenntartása. 

Mint az elõadásokból és szemináriumokból kitûnt, a motivációs interjút 

Németországban sok helyen alkalmazzák, de ezt nem érzik elegendõnek, 

például az alapellátásban vagy a munkahelyeken elakadnak a programok, 

noha a képzési és kivitelezési idõ általában rövid (például a háziorvosi gyakorlatban 

3-4 részletben összesen általában egy-két órát fordítanak a motivációs 

munkára). 

A szükségesnél gyakrabban marad tehát a terápia a hozzászokás vagy a 

függõség eseteiben, rendszerint évekkel a korai beavatkozás idõszakai után. 

A terápia általában nehéz, a legkülönbözõbb módszereket használják, gyakran 

kombinációkban vagy elvonással, gyógyszeres kezeléssel együtt. 

Az idei Suchttherapietage a terápia szempontjából lényegében újat nem 

hozott, de érdekes volt, hogy mind nagyobb hangsúly esik a dohányzás te- 

276 


9. SUCHTTHERAPIETAGE (275–279.) 

rápiájára, önmagában is és más anyagabúzusokkal együttes elõfordulás során 

is, mind fontosabb a kábítószeresek múltjában történt traumák (fõleg szexuális 

és erõszakos traumák) célzott kezelése, továbbá nõ a spirituális (például 

távol-keleti meditációs) technikák és a logoterápiás módszerek szerepe. A testi 

élmények („testterápiák”), a szimbolizációs önkifejezési formák és a sporttevékenységek 

is mind elterjedtebbek a kezelési programokban. Mivel a 

szenvedélybetegek gyakran személyiségzavarban vagy pszichiátriai betegségekben 

szenvednek, a kísérõ állapotok kezelése is fontos, s ez nemcsak 

gyógyszeres: a szorongás és a depresszió esetében gyakran pszichoterápiás (a 

karakterzavarokban a dialektikus viselkedésterápiát használják). 

A Suchttherapietage a kutatási eredmények bemutatásának fóruma is. 

A most tárgyalt vizsgálatok (például az ún. európai kokainkutatás) azt húzzák 

alá, hogy nagyon gyakori a kevert szerhasználat; különösen az alkoholt 

és a cannabist használják más szerekkel együtt (például kokainnal crackek), 

ez általában súlyosbítja a tüneti állapotot, és nehezíti a kezelést. 

Érdekes módon Németországban is gyakori még a szerves oldószerek 

„szipuzása”, és mindig megfigyelhetõk új kémiai anyagok, amelyeket pszichotróp 

hatás miatt használnak fiatalok. 

A klinikai beszámolók szerint mind több a cannabishasználat miatti kezelésbe 

vétel (egy müncheni vizsgálat szerint az ellátóhelyek forgalmának 30%a 

cannabishasználattal kapcsolatos). A klinikusok gyakran találnak szorongásos 

rohamokat, kognitív károsodásokat és indítékzavarokat (ún. amotivációs 

szindrómát) „füvezéssel” összefüggésben. A felmérések is a marihuánafogyasztás 

növekedését és elkezdésének koraibb kezdetét mutatják. A cannabis 

Németországban is állandó vitatéma, a klinikai tapasztalatok, továbbá az endocannabinoid 

anyagokra és receptorokra vonatkozó kutatások a korábban 

feltétezettnél nagyobb veszélyre hívják fel a figyelmet, míg az epidemiológiai 

és szociális vizsgálatok továbbra is a viszonylagos veszélytelenséget húzzák 

alá (például az alkoholhoz és a nikotinhoz képest). A kiújult viták miatt a 

Suchttherapietage két kiemelt elõadást is „megrendelt”, a müncheni Roland 

Simon a cannabis veszélyeit emelte ki (különösen a ma mind gyakoribb folyamatos 

használat és a keveset fogyasztás esetében), míg a berlini Dieter 

Kleiber az epidemiológiai adatokat összegezte. Kleiber szerint a cannabis a 

serdülõkor illetve a fiatal felnõttkor specifikus lelki (személyiség- és társaslélektani) 

problémáira alkalmazott „öngyógyszerelési” eszköz, s a fiatalok túlnyomó 

többsége károsodás nélkül szabadul meg tõle. A nagy, reprezentatív 

felmérések adatainak másodelemzése azt mutatja, hogy a használat növekedése 

és korai kezdete módszertani termék inkább. A használók fele csak néhányszor 

próbálja meg, tehát az ún. életprevalencia-adatok félrevezetõk. Igaz 

viszont, hogy növekszik a korán kezdett, majd rendszeressé váló használat 

egy pszichoszociálisan (például komorbiditás szempontjából) veszélyeztetett 



ifjúsági csoportban, ebbõl kerülnek ki az ellátó- és a segítõrendszert most 

gyakran igénybe vevõ esetek. Kleiber sem a cannabis „kapudrog”-szerepét, 

sem pedig a motivációs szindrómát keltõ hatását nem látja bizonyítottnak. 

A rendezvényen a cannabis körül nem alakult ki vita, dekriminalizálását 

szükségesnek tartották, érdekes módon a legalizációval kapcsolatosan azonban 

a vártnál erõsebb volt az elutasítás: a cannabis mégis a drogkultúra része, 

ezt erõsítené a szabad árusítás (viszont orvosi indikációra és terápia részeként 

elképzelhetõnek tartották a szer ingyenes adagolását). 

Németországban a szubsztitúciós terápiák elterjedtek, van orvosi felírásra 

nyújtott heroinkezelés is, meghatározott programok keretében. Methadon 

illetve buphrenorfin a használatos szer. A rendezvényen is felmerült, hogy 

aggályos az alacsony küszöbû ellátás ún. „szívóhatása”, a könnyen kapható 

pótszer olyan eseteket is az ilyen ellátásba visz bele, akik a „kiszállásra” 

(Ausstieg) irányuló hagyományos kezelésformákkal gyógyíthatók lennének 

(ez persze utólag nehezen bizonyítható). 

A kérdésnek a szakemberek között talán azért nincs igazán aktualitása, 

mert eléggé általános az a tapasztalati meggyõzõdés, hogy a drogok esetében 

mindig meg kell tenni a segítségben azt, amit lehet, és ez sajnos gyakran csak 

az ártalomcsökkentés. Inkább politikai aktualitás húzódhatott meg a téma 

mögött. Ebben az évben vált egyértelmûvé, hogy a Hamburgban uralkodó 

CDU-kormányzat megváltoztatja a korábbi SPD-vezetés ún. elfogadó drogpolitikáját, 

s egy sor ártalomcsökkentõ ellátásmódot megszüntetett (például 

a börtönökben megszûnt a tû- és fecskendõcsere, bezártak ún. „belövõszobákat”, 

csökkentették a drogellátás pénzügyi támogatását stb.). Politikai támadás 

célpontja lett a Suchttherapietage fõ szervezõje, Michael Krausz professzor 

is. Mint más országokban illetve nagyvárosokban is, Hamburgban is 

az ún. „drogszcéna” a politikai feszültségek gyújtópontja; a pályaudvar környékén 

gyülekezõ drogosok viselkedése próbára teszi a polgárok toleranciáját. 

Mint az elfogadó drogpolitikát képviselõ korábbi hamburgi polgármester, 

Henning Voscherau elmondta, a pályaudvar környéki korlátozó fellépés 

a drogosokat a lakóterületekre, a játszóterekre tereli, és ez még veszélyesebb 

következményekkel jár. 

A rendezvényen számos iskolai és közösségi megelõzési programról is lehetett 

beszámolót hallani. Ezek közül a kreatív módszereket használó foglalkozások 

voltak a legérdekesebbek, például a fiatalok videoklipeket vagy 

felvilágosító képeket készítettek a droghasználat ellen, rítusok keretében 

próbáltak lemondani a szerhasználatról, elhatárolódni a kipróbálástól, szituációs 

szerepjátékokat gyakoroltak csoportban stb. Sokféle tréningmódszert, 

készséggyakorlást használnak e terápiákban is. 

A rendezvényen természetesen még sok érdekes történt, amelyrõl nehéz 

szisztematikusan beszámolni. A magam részérõl külön figyelemmel követ- 

278 



tem három hamburgi szakember megnyilvánulásait, ezek: Klaus Behrendt, 

õ a hamburgi drogambulanciák vezetõje is, Peter Degkwitz, Krausz helyettese, 

és a most Nürnbergben dolgozó Joachim Körkel, aki az alkohol- és 

drogterápiákban a visszaesés-megelõzés standardizált programját dolgozta 

ki. Õk igen nagy tapasztalat alapján szóltak hozzá az aktuális kérdésekhez. 

Ugyancsak hamburgi, de sok hazai szakember számára ismerõs Mayláth Eszter 

dr., aki évtizedek óta Németországban él, most egy nagy betegbiztosító 

szakembere; õ plenáris elõadást tartott „Az »elfelejtett« többség megközelítési 

lehetõségei” címmel. Arról szólt, hogy az alkohollal kapcsolatos diagnózisok 

közel felét szomatikus osztályokon adják (kb. harmadát belgyógyászatokon), 

ez azt mutatja, hogy a betegek nem jutnak el az addiktológiai 

szakszolgálatokba. Jövõre Németországban is bevezetik a DRG-rendszer 

szerint történõ finanszírozást; ez azzal fenyeget, hogy ezek a betegek még 

kevesebb figyelmet kapnak, hiszen a szomatikus osztályok nem tudnak elszámolni 

az alkoholbetegség elleni terápiás lépéseikkel. Mayláth dr. a hazai 

viszonyok ismerete alapján tudja ennek veszélyeit, erre próbálja most felhívni 

a németek figyelmét, több más, elkötelezett helyi szakemberrel együtt, de 

egyelõre nem sikerült semmilyen visszhangot kiváltania. Mindenesetre bemutatott 

adatai szerint kiderül, hogy Németországban is lassan csökken a 

kezelésben lévõ alkoholbetegek száma, miközben az alkoholfogyasztás és a 

súlyos szövõdmények gyakorisága is változatlan. 

A Suchttherapietage jó hangulatú, eleven volt, mint korábban is mindig. 

Most az okozott nehézséget, hogy a hamburgi bölcsészkar, a Von-Melle 

Park területén lévõ campus rekonstrukciója elérte a Philosophenturm nevû 

14 emeletes épületet és a mellette fekvõ pedagógiai épületet, így a szemináriumokat 

az egyetem különbözõ más épületeibe telepítették át, sokat elég 

nehéz volt megtalálni. A Philosophenturm földszinti fogadótere szokott helyet 

adni a civilszervezeteknek, alapítványoknak és önsegítõ csoportoknak, 

akik a rendezvény során kapcsolatokat kerestek, most ezek is nehezen találkoztak 

a résztvevõkkel. De azért az egyetem menzái és büféi, illetve a 

campus körüli kis kávéházak és vendéglõk most is alkalmat adtak a beszélgetésre, 

a folyamatosan szép idõjárás megengedte az üldögélést a parkban is. 

Magam is sokat tanultam a rendezvényen, sok információt kaptam (ez már 

a hetedik alkalom, hogy jelen voltam, és már a jövõ évi, jubileumi találkozóra 

is megkaptam a meghívást, amely ismét a pünkösd utáni héten lesz), 

ezért nagyon hálás vagyok a rendezõségnek, különösen Michael Krausznak 

a meghívásért és hogy minden programpontra szabad belépésem volt (minden 

részvételnek egyébként szemináriumonként megállapított díja van, a 

regisztrációs alapdíjon belül, így a Suchttherapietage szorgalmas látogatása 

sok száz euróba is kerülhet). 

Buda Béla dr. 


A EUROCARE AZ EURÓPAI ALKOHOLPOLITIKÁÉRT 

A Eurocare 1990-ben jött létre kilenc nagy európai civilszervezet illetve 

nem-kormányzati szerv (ún. NGO) szövetségeként, ma 55 ilyen – nemzeti 

vagy nemzetközi – szervezetet tömörít. Teljes neve European Council for 

Alcohol Research, Rehabilitation and Education volt, innen a Eurocare 

akronim; 1993 óta hivatalos neve Advocacy for the Prevention of Alcohol 

Related Harm in Europe. Megalapítója Derek Rutherford brit tanár, aki a 

hetvenes évek elejétõl kezdve a brit alkoholellenes mozgalmak egyik vezetõ 

egyénisége. Nemcsak kiterjedt hálózatot hozott létre helyi szervezetekbõl az 

Egyesült Királyságban, hanem intézetet is alapított (Institute of Alcohol 

Studies), amely az alkohol okozta ártalmak és azok közegészségügyi és társadalmi 

megelõzési lehetõségeit hivatott kutatni. A Eurocare szaklapot (The 

Globe) és statisztikai jelentéseket (Alcohol Alert) is kiad. A kilencvenes évek 

elején komoly szerepe volt abban, hogy a WHO Európai Regionális Irodája 

megtervezte és elindította a European Alcohol Action Plan (EAAP) nevû 

programot, amelynek elsõ fázisa (1995–2000) lezajlott, második szakasza 

most fejezõdik be (2000–2005), és elõkészületben van a harmadik fázis is 

(2005–2010). 

Az EAAP hatására valamiféle európai mozgalom indult meg, számos ország 

komoly erõfeszítéseket tett a program megvalósítása érdekében, és több 

országban látványos eredményeket értek el az alkoholfogyasztás csökkentése 

és az alkohol okozta károk mérséklése terén. Az EAAP-hoz csatlakoztak a 

kelet-európai országok is, de valódi program csak Lengyelországban kezdõdött 

meg, ott már 11 éve mûködik a program irányában állami központ 

(PARPA), amely az alkohol forgalmazásának, majd utóbb reklámjának külön 

adójából tekintélyes pénzalappal rendelkezik (kb. 100 millió euró évente), 

amellett, hogy a központ és kiterjedt hálózata, intézményrendszere állami illetve 

önkormányzati keretekbõl mûködik. A hálózat szorosan együttmûködik 

az alkoholproblémákkal foglalkozó állami és civilszervezetekkel is. 

Az EAAP eredményei az Európai Unió kibõvítésével veszélybe kerültek, 

több kedvezõtlen változás miatt. Így például az egységes adózási rendszer 

miatt több ország kénytelen volt jelentõsen csökkenteni az alkoholtermékek 

adóját, és az alkoholforgalmazást korlátozó intézkedéseit (pl. a beutazók alkoholbeviteli 

tilalmát, a tömény szeszesitalok árusításának állami monopóliumát 

stb.). Az egyes országok reklámot korlátozó politikája veszélybe került 

az európai közösségi reklámszabályozás miatt. Ugyanakkor az alkoholipar 

280 


A EUROCARE AZ EURÓPAI ALKOHOLPOLITIKÁÉRT (280–289.) 

mind aktívabb marketingtevékenységet fejt ki. Az ún. alcopop termékek, az 

üdítõitalokkal és/vagy gyümölcslevekkel kevert töményitalok bevezetése 

Európa-szerte aggodalmat keltett, mert ezek ugyan alacsony alkoholtartalmúak, 

de reklámjuk, marketingstratégiájuk a fiataloknak szól. Több országban 

máris emelkedett az alkoholfogyasztás, és rövid idõn belül megszaporodtak 

a közvetlen ártalmak (pl. alkohollal kapcsolatos erõszakos bûnözés, 

közúti balesetek). 

Elsõsorban a skandináv országokban mutatkoznak a hátrányos változások, 

de mérhetõk Írországban és Nagy-Britanniában is. A skandináv országok 

évtizedeken át építették ki a maguk sajátos alkoholpolitikáját, amelynek 

lényege a szeszes italokhoz való hozzájutás megnehezítése volt, ez árusítási 

és beviteli tilalmakkal, magas italárakkal és az ivási helyek és alkalmak meghatározásával 

volt elérhetõ. Most mindez megszûnik, noha a skandináv országok 

egy évtizeden át harcoltak saját szabályozásuk megtartásáért (különösen 

Svédország). Most a végsõ csapást a kelet-európai államok EU-csatlakozása 

méri a skandináv rendszerre, a balti államokban az alkoholtermékek nagyon 

olcsók, és az utasok szinte korlátlanul vihetnek be most italokat ezekbõl az 

országokból is. 

Mindezek az EU legfelsõbb vezetését (az Európai Bizottságot) is nyugtalanítják, 

és ezért elhatározás született egységes alkoholpolitika kidolgozására. 

Ennek jegyében kapott megbízást és támogatást a Eurocare szakértõi 

értekezlet és szakmai konferencia megrendezésére az európai alkoholpolitika 

elõsegítése érdekében. A Eurocare új szövetségeseket is talált, ugyanis 

több más európai gyûjtõszervezet is támogatja, például az Európai Ifjúsági 

Fórum, amely aktívan közremûködött abban, hogy 2001-ben az EAAP második 

szakaszának programját módosították, külön beiktatva az ifjúság védelmét 

az alkohollal szemben, tehát valamiféle külön ifjúsági alkoholpolitika 

kezdeményezését. Ezt fõleg az említett kedvezõtlen változások miatt 

aggódó svéd kormány szorgalmazta, felhasználva a svéd elnökségi periódust 

– ezt 2001-ben a WHO stockholmi miniszteri értekezlete el is fogadta. Más 

kérdés, hogy e téren azóta kevés történt Európában. A határozat – az ifjúság 

kiemelt védelme – azonban hivatkozási alap, a Eurocare meg is kezdte az 

egyes országok intézkedésének felmérését, hasonlóan az unió államainak alkoholhelyzetét 

és alkoholpolitikáját megállapító más felmérésekhez. 

Az EAAP egyik alaptézise volt, hogy az alkohol kihívásai Európában új 

európai mozgalmat igényelnek, amelyekben állami szervek és civilszervezetek 

a média befolyásolásával és a lakosság mozgósításával hosszú távú, közösségi 

bázisú programokat kell folytassanak. E gondolat jegyében a Eurocare 

most az alkoholpolitika európai mozgalmát hirdeti meg, és ennek keretében 

szervezte meg a varsói értekezletet és konferenciát. Elsõdleges cél volt az 



egyes országok vezetõ szakembereinek és aktivistáinak megnyerése, és közös 

tudományos, szakmai álláspontok létrehozása. A mozgalom alapjait nagyon 

szakszerûen rakták le, tudományos irányítónak megnyerték Peter Andersont 

és Cees Goost, a WHO/EURO szakértõit, akik az EAAP kidolgozó és elindítói 

voltak. Brüsszelben a Eurocare kommunikációs irodát nyitott, és ott kommunikációs 

szakember vezeti a médiamunkát (Florence Berteletti Kemp). 

A Eurocare az európai mozgalom érdekében jelentõs pénzügyi támogatást 

kapott a norvég és a svájci kormánytól, Szlovéniától és Lengyelországtól, és 

több európai szervezettõl. Lengyelország vállalkozott az értekezlet és a konferencia 

megszervezésére – ez kitûnõ alkalom volt a lengyel eredmények bemutatására. 

Ezenkívül a rendezés nagyon sikeres teljesítmény is volt, mert a 

lebonyolítás a legmagasabb színvonalon, minden európai standardnak megfelelõen 

történt. 

A szakértõi értekezlet: Alcohol Policy Network Meeting 

2004. június 15-én és 16-án zajlott le a Eurocare programjának elsõ része, a 

szakértõi értekezlet. Erre meghívták a 25 EU-tagország (rajtuk kívül Norvégia, 

Svájc és Törökország) egy-egy alkoholszakértõjét, továbbá a Eurocare 

több más, alkoholpolitikai szakemberét. A meghívottak általában részt vettek 

az EAAP különbözõ programjaiban, vagy korábban a WHO/EURO ún. 

temporary advisor szerepében voltak. Több ország (pl. Bulgária, Görögország, 

Törökország) meghívottja nem tudott eljönni. Az értekezlet munkája 

nagyon feszített volt. Három fõ témakörrõl volt szó, mindegyik a most induló 

ún. szakértõi hálózat, az „alkoholpolitikai network” kialakulási menetrendjét, 

feladatait tárgyalta, amelyek 2006-ig tartanak. 2005-ben és 2006-ban 

további értekezletek lesznek, amelyeken már az egyes tevékenységi irányokkal 

foglalkozó további közremûködõk is részt vesznek majd. Egyik cél például 

olyan nemzeti teamek létrehozása, amelyek a közegészségügyi érdekeket 

képviselik a helyi politikában és nyilvánosságban (ún. advocacy task 

force-ok), ezeknek létrejöttéhez a network módszertani kézikönyv kidolgozásával 

és a „képzõk képzése” programmal járul hozzá; a képzési alkalmak 

elõreláthatóan a Szlovéniában s a majd Barcelonában tartandó következõ 

network-találkozók során lesz. E témában elsõsorban tematikus és módszertani 

tervezés és elõkészítés folyt. További projekt az EAAP második fázisában 

elkezdett WHO/EURO alkohol tárgyú adatbázisának fejlesztése és 

kiterjesztése. E téren ismertek a nehézségek, nem csupán az ivási szokások 

és ártalmak, illetve az alkoholforgalmazás és marketing viszonyai feltáratlanok, 

hanem az egyes országok alkoholpolitikai szabályozási viszonyait is ne- 

282 



héz megismerni, különös tekintettel arra a körülményre, hogy gyakran a 

meglévõ törvényeket sem tartatják be (erre jellegzetes példa a közúti közlekedéssel 

vagy a kiskorúak alkoholvásárlásával vagy -fogyasztásával kapcsolatos 

rendszabályok elhanyagolása). Nagyon nehéz az egységes adatgyûjtés és 

feldolgozás, hiszen különbözõek a használt fogalmak és kritériumok. A munkaértekezlet 

máris megkezdte az adatgyûjtést – egyelõre kvalitatív vonatkozásokban. 

A harmadik témakör a fiatalok alkohollal szembeni védelmére, a 

2001. évi stockholmi miniszteri értekezlet deklarációinak megvalósítására 

vonatkozik. A Eurocare egyik stratégiai iránya a gyerekek és a serdülõk védelme 

a stockholmi elvek szellemében: e téren azt akarják nyomon követni 

(monitorizálni), hogy az egyes országok mennyire valósítják meg az elfogadott 

irányelveket. 

A három fõ témakörben aránylag könnyen haladtunk elõre. A nehézségek 

ott kezdõdtek, amikor megkezdtük az európai alkoholpolitikai irányelvek 

megbeszélését. Ezeket az irányelveket elõzetesen már két változatban emailen 

egyeztettük. Most végleges ajánlást kellett volna elfogadnunk, amelyet 

azután az értekezletet követõ konferencián szándékoztak közreadni. Ez 

az ajánlás – mint kidolgozója, Peter Anderson kifejtette – az Európai Bizottságban 

illetve a WHO-ban gyakran használt államigazgatási, jogi terminológiában 

fogalmazódott meg, és azt a célt szolgálta volna, hogy az egyes országok 

alkoholpolitikája számára minta (ún. blueprint) legyen. Az anyag 36 

általános tételbõl, alapelvbõl és hét nagy szabályozási terület megjelölésébõl 

állt, ezek közül a harmadik, az alkoholpiac szabályozása címû, önmagában is 

hét részterületet írt körül. Az anyagot végül a „European Charter on Alcohol” 

címû általános nyilatkozat zárta, amely hasonló az EAAP induló – etikai és 

stratégiai – nyilatkozatához. Az egész tervezet egyelõre ajánlás, a szakértõktõl 

nem kértek aláírást, csak szóbeli jóváhagyást, de többen (fõleg a kormányzati 

illetve miniszteri alkalmazottak) így sem érezték magukat jogosultnak, 

hogy elfogadó véleményt mondjanak. 

Két tárgyban volt igazán vita, az egyik meglepõ volt számomra, a másikat 

várhatónak tartottam. A meglepõ az volt, hogy a közlekedésben megengedhetõ 

maximális véralkoholszinttel kapcsolatosan több szakértõ lehetetlennek 

tartotta az anyagban távlatilag kívánatosnak tûnõ 0,2 mg/ml értéket. Jelenleg 

az országok nagyobb részében 0,5 mg/ml a megengedett, több helyen 

a korábbi 0,8 mg/ml értéket csökkentették le. Mint kiderült, Portugáliában 

a 0,2 mg bevezetése olyan politikai reakciót keltett, hogy a törvényt megváltoztatták, 

és újra 0,5 mg lett a megengedett érték. A szakértõk egy része tehát 

irreálisnak, politikailag kivitelezhetetlennek tartotta a 0,2 mg szintet, és 

nem fogadta el. A vita miatt napirendi idõszorításba kerültünk, így fel sem 

tudtuk vetni, hogy mi lesz az egykori szocialista országokkal, ahol eddig a 

közlekedõktõl teljes alkoholmentességet követeltek (ez az ún. 0,0 érték) – 



egyelõre, tudjuk, hogy ezekben az országokban a változtatás a közúti szabályozásban 

halasztást nyert. 

A várható az volt, hogy az alkoholpiac szabályozásában lesz nehéz egyetértésre 

jutni, hiszen itt nemcsak az alkoholgyártók, hanem a forgalmazók illetve 

a turizmus intézményei, sõt a közvélemény ellenállása is várható. Nehéz 

ésszerû irányelveket kialakítani a megvalósítható adószabályozásról és a 

hozzáférhetõség nehezítésérõl, de a legnehezebb az alkoholmarketing korlátozásáról, 

kivált a sportszponzorálások és az ifjúságra irányuló reklámok 

visszaszorításáról. Itt a szabadkereskedelem elvein és gyakorlatán kellene 

változtatni. Az alkoholipar ez ellen óriási erõkkel küzd, lobbizik. A szakértõk 

elvben mind egyetértettek, de a lehetõségek, határok, végrehajtási módok 

tekintetében tértek el egymástól a vélemények. 

A vita nagyon érdekes volt, egyrészt ugyanis kitûnt, hogy az Európai Bizottság 

rendelt meg a Eurocare-tõl ilyenfajta anyagot, és ez az európai mozgalom 

program egyik célja, másrészt viszont az is kiderült, hogy az anyag 

elkészítése során olyan jogi formula kidolgozására törekedtek, amely az alkohol 

kvázi környezeti ártalmaira utal, és ezáltal alkalmazhatóvá teszi a 

„polluter pays” elvét. A következõ napok konferenciáján az alkohol ártalmaival 

kapcsolatosan többször szóba került a „passzív alkoholizmus” kifejezés: 

itt elsõsorban a családok szétesése és a családon belüli erõszak gyermekekre 

gyakorolt káros hatása, az alkohol okozta erõszakos bûnözés és a balesetek, 

továbbá az ún. ivási kultúra kialakítása szerepelt mint az alkohol okozta környezeti 

károk része. 

Végül a vitát nem tudtuk befejezni, az anyagon a csoport tovább dolgozik, 

és elektronikusan keresi a közösen elfogadható szöveget. Így az ajánlás 

nem került a következõ konferencia elé. 

A magam részérõl ezt a vitát tartottam a legérdekesebbnek, szerintem itt 

rejlik a jövõ alkoholpolitikájának a lényege, noha magam is úgy érzem, hogy 

a jelenlegi életformák, viselkedési minták, a fogyasztói és az ifjúsági kultúra 

globalizálódó viszonyai, az általános politikai légkör, illetve a gazdasági érdekek 

miatt radikális és valódi alkoholpolitika ma lehetetlen. Ám elveit meg 

kell fogalmazni, és ezek megvalósítására legalább törekedni kell. A szakértõi 

értekezleten is elhangzott, és a következõ konferencia egyik jelszava, hogy 

az alkohol nem szokványos árucikk (alcohol – not ordinary commodity), 

egy-egy 2003-ban megjelent nagy szakértõi jelentés könyvcíme. Ezt Babor, 

Casswell, Edwards, Caetano és tucatnyi más vezetõ alkoholszakember állította 

össze, s az alkoholfogyasztás tudományosan megalapozott (evidence 

based) módon feltárt ártalmait, veszélyeit sorolja fel. Ez a szakértõi anyag 

mintegy indokolja és alátámasztja az alkoholpolitikai irányelvek szükségességét. 

284 



A konferencia: Bridging the Gap. European Alcohol 

Policy Conference 

A konferencia 2004. június 16-tól 19-ig tartott, ugyancsak a varsói Sofitel 

Victoria hotelben, ahol a szakértõi értekezlet is zajlott, csak most a hotel 

nagy báltermében és különbözõ konferenciatermeiben, mert ezen kb. négyszázan 

vettek részt, sokan Európán kívülrõl is, és – mondhatni – természetesen 

sokan Lengyelországból (az õ kedvükért lengyel szimultán tolmácsolást 

is biztosítottak). Az eredeti terv szerint minden EU-országból, illetve az 

EU szempontjából fontos európai országból 10-15 résztvevõt vártak, ezek 

alkoholpolitikai döntéshozók és civilszervezeti vezetõk lettek volna. Ez nem 

sikerült teljesen, a legtöbb országból csak néhányan voltak, hivatali megbízással 

rendelkezõk leginkább a skandináv országokból és Franciaországból 

jöttek, viszont jelen voltak fontos brüsszeli tisztségviselõk is. A konferencia 

költségei a nemzetközi rendezvényekhez képest nagyon olcsók voltak, de 

láthatóan az egykori szocialista országok képviselõi számára még ez is sok 

volt (emellett akadály volt az angol nyelvtudás hiánya). 

A Eurocare programjának eredeti címe „Alcohol policymaking in the 

context of a larger Europe: Bridging the Gap” volt, innen eredt, hogy a konferencia 

mottója végül is a szakadékok áthidalásának metaforája volt, ezt a 

londoni metróban gyakran látható „Mind the gap” jelzõtáblával is kifejezésre 

juttatták. A szakértõi értekezlettel kapcsolatosan ismertetett alkoholpolitikai 

ajánló dokumentum címe is kifejezte ezt: „Policy on Alcohol for Europe 

– Reducing the Harm Done by Alcohol. Bridging the Gap Principles”. A gap 

– a szakadék – hasonlatát azután a konferencia során tucatnyi változatban 

használták, lényegében mind az alkoholpolitika, mind pedig az alkoholprevenció 

és ellátás integráltságának és kontinuitási hiányainak minden formájára 

kiterjesztették. 

A konferencia három napján ennek megfelelõen bemutatták a Eurocare 

kezdeményezéseit, a legilletékesebb elõadók összefoglalták az alkohol okozta 

ártalmak közegészségügyi kihatásait, majd részben plenáris, részben párhuzamosan 

folyó szekciókban lényegében minden alkoholpolitikai témakört 

és feladatot áttekintettek, elsõsorban kutatási adatok alapján igyekezve 

feltárni a problémákat, és kiemelni a jónak bizonyult megoldásokat, amelyeket 

ajánlani lehet. Minden ülésen bõségesen hagytak idõt a kérdésekre és a 

vitákra. A konferencia programdossziéiban közreadták valamennyi elõadás 

felvetített táblaanyagát, emellett sok elõadó hozott még közreadható szöveget, 

és a konferencia folyosóin más információs anyagokat is meg lehetett találni, 

gyakran vastag kötetek, videokazetták, DVD-k, füzetek vagy szaklapok 

formájában, és a folyósokat poszterek borították, amelyek elsõsorban az egyes 



országok civilszervezeteinek vagy helyi kezdeményezéseinek, programjainak 

bemutatását szolgálták. Az információk célja a kapcsolatok megkönnyítése 

volt – a konferencia egyik feladata az európai „networking”, az alkohol 

területén dolgozók összekapcsolása volt, ennek érdekében egy közeli kávéház 

is rendelkezésre állt a résztvevõknek a találkozásra. Itt kell megemlíteni, 

hogy a lengyel résztvevõk nagyon aktívak voltak, szerepeltek a vitákban és a 

lengyel országos program és a helyi önkormányzati programok részleteirõl 

sok kitûnõ anyagot adtak közre angol nyelven, mintegy példát szolgáltatva, 

hogy milyen sok eredményes tevékenységi lehetõség van, ha megvan a központi 

akarat és a helyi aktivitás. A konferencia során ez némi rejtett – „tektonikus” 

– feszültség eleme is lett: a lengyelek nagy hangsúlyt helyeztek a 

lelkesedésre, a mozgalmiságra, az önkéntességre, míg a nyugati szakemberek 

ezt elismerve az alkoholpolitikai szabályozás és mindenekelõtt a megfelelõ 

finanszírozás fontosságára hívták fel a figyelmet. Többen egészen nyersen 

kifejezték, hogy az ellátásban és a prevencióban az megy és az sikeres, 

amit megfelelõen meg tudnak fizetni. Ha a tevékenység megfizethetõ, meg 

lehet követelni a megfelelõ képzést és a minõséget. A pénzügyi alapok is 

végsõ soron az alkoholpolitikával függnek össze. 

Az elõadások igen informatívak és relevánsak voltak. A konferencia helyi 

rendezõje, a PARPA vezetõje, Jerzy Mellibruda ismertette a lengyel modellt 

az EAAP végrehajtásában és az alkoholpolitikai szervezésekben; Sally 

Casswell a „No Ordinary Commodity” (már említett) koncepciójának tudományos 

megalapozását mutatta be, az „evidence based”- megközelítés jegyében. 

Õ az alkoholpolitika fõ céljának az ivási kontextus megváltoztatását 

jelölte meg, ez mind a társadalmi (szervezeti), mind pedig a szociokulturális 

kontextusra vonatkozik. A konferencia során a már említett „környezet”-fogalom 

Cassellnél és másoknál is olyan értelemben került felszínre (és kapcsolódott 

az alkohol okozta környezeti ártalmak kategóriájához), hogy az alkoholpolitikai 

lépéseknek az „ivási környezetre” kell hatniuk, ennek része az 

ivási kontextus is. Peter Anderson a WHO illetve az EAAP álláspontját, az 

általános fogyasztáscsökkentést fejtette ki, az 1994-ben Edwards és mások 

által írt alapvetõ összeállítás, az Alcohol and the Public Good címû kötet szellemében. 

Az elõadás fõleg az alkohol szerepét bizonyító új adatokat mutatta 

be az európai megbetegedési és halandósági helyzetben, valamint az alkohol 

okozta veszteségekre vonatkozó új számításokat. A gazdasági érvek nagyon 

komoly jelentõséggel bírnak az EU döntéshozóival folyó tárgyalásokban, 

még inkább pedig a különbözõ európai alkoholellenes csúcsszervezetek 

lobbitevékenységében. 

Nagy figyelmet váltott ki a francia alkoholellenes társadalmi szövetség 

(ANPAA) vezetõjének elõadása az 1991 óta életben lévõ törvényrõl, a „Loi 

Evan”-ról, amely szigorúan korlátozza az alkoholreklámokat, teljesen meg- 

286 



tiltva, hogy azok az ifjúságra irányuljanak, s hogy azok az alkoholt az ifjúságra 

jellemzõ motívumokkal (sikerrel, szabadidõ eltöltéssel, szexualitással 

stb.) kapcsolják össze. A törvény tiltja az alkoholipari sportszponzorálást, ez 

csaknem meghiúsította az 1998-as labdarúgó-világbajnokságot, ám a Casio 

cég vállalása azt is bebizonyította, hogy az alkoholiparon kívül is található 

sporteseményekre reklámtámogatás. A Loi Evan sikeresen szabályozza az alkoholreklámokat 

Franciaországban, aránylag kevés esetben kell bírósághoz 

fordulni törvénysértés miatt. Nem csoda, hogy a törvényt országon belül és 

EU-szinten is támadják. A konferencián az alkoholipari cégcsoportok is 

képviseltették magukat, az Amsterdam Group egyik vezetõje elmarasztalta a 

törvényt a polgári szabadság korlátozása, a szabad kereskedelem akadályozása 

miatt. Igen konstruktív hangnemû vita alakult ki; egyáltalán, a konferencia 

helyet adott az alkoholipar számára a mértékletes, ésszerû ivás elvén alapuló 

alkoholpolitikai együttmûködési ajánlatainak bemutatására is. Külön 

szimpóziumon mutatták be a finn alkoholpolitikai koncepciót, amely a régi 

EU-tagországok közül egyedül fogadta be célkitûzései közé az alkoholgyártókkal 

és a terjesztõkkel való szabályozott együttmûködést. Ezt a koncepciót 

magas rangú finn hivatalnokok ismertették – itt is nagyon konstruktív vita 

volt, fõleg svéd, dán és észt szakemberek részvételével. A reklámszabályozást 

illetõen kiderült, hogy a lengyel program elérte az alkoholreklámok 

költségarányos adóztatását és az adó visszacsatolását az alkoholártalmak enyhítését 

célzó programokba. Ezt az elvet képviselte egyébként az említett európai 

alkoholpolitikai ajánlás is. 

Jelen volt a 2003-ben megjelent, említett No Ordinary Commodity kötet 

vezetõ szerzõje, Thomas Babor is. Õ azt tekintette át, hogy mely alkoholellenes 

lépések bizonyultak a kutatások szerint hatékonynak. A leghatékonyabbak 

az alkoholpolitikai rendszabályok és általában azok az intézkedések, 

amely az ivási környezetre vonatkoznak, és legkevésbé hatékonyak (és kivált 

nem költséghatékonyak) az egyénekre ható beavatkozások (pl. a tanácsadás, 

terápia, rehabilitáció). Ekörül kibontakozott vita. Ismert német adatok szerint 

például a nyugdíjbiztosítók által finanszírozott ún. szakklinikák (Suchtkliniken) 

elég jó hatásfokkal mûködnek, a biztosítónak már csak abból bejön 

a pénze, hogy az egyébként elkerülhetetlenül a rokkantosítás felé haladó 

betegek újra munkaképesek és biztosítási befizetõk lesznek (és akkor még a 

kezelési költségek megtakarítását nem is számítják). A müncheni Institut für 

Therapieforschung adatai szerint (Bühringer) elsõsorban a járóbeteg-ellátás 

költséghatékonysága igazolható. 

Babor szerint az iskolai egészségnevelés és az iskolai megelõzõ programok 

az alkohol vonatkozásában nem hatékonyak, nem tudják ellensúlyozni 

az ivási kultúra illetve az ifjúsági kultúra csábításait. Ezen is sokat vitatkoztak, 

a lengyel program ugyanis nagy szerepet szán az iskolai egészségnevelõ mun- 



kának, és sokféle járulékos effektust talál ennek nyomán (de ezek a megfigyelések 

nem olyan szigorú kutatási logikával készültek, mint a vizsgálatok, 

amelyre Babor hivatkozik). 

Az alkoholisták kezelése terén „szakadék” a kutatás és a gyakorlat közötti 

elkülönültség, de ilyen „gap” van az önsegítés, illetve a spontán fogyasztáscsökkentés 

és az önkontroll, valamint a spontán gyógyulás és a terápiaformák 

között. Német és svájci szakemberek szerint nagyobb hangsúlyt kellene 

fektetni az önkontroll kultuszára, médiakampányaira. 

Változatlanul az alapellátásban történõ minimális intervenciók illetve a 

motivációs beavatkozások hatékonyságát találták a legnagyobbnak. Terjednek 

Európában a munkahelyi bázisú korai kezelésbevételi programok; ezek 

is igen hatékonyak és költségkímélõk. Az önsegítés eredményei jók; nem 

csupán az AA, hanem a hagyományos önsegítõ csoportgyakorlat is hatékony. 

A komplex közösségi, a családot is bevonó, mozgósító programok is eredményesek, 

ezek gyakran a családi erõszak illetve a gyermekelhanyagolás 

vagy bántalmazás támadáspontjaira irányulnak. A lengyelek e téren is komoly 

hálózatot hoztak létre, nagymértékû egyházi segítséget is mozgósítva. 

Változatlanul hatékonynak bizonyul a következetesen ellenõrzött, szankcionált 

és megelõzõ kampányokkal, korai kezelésbevétellel és rehabilitációs 

programokkal kiegészített közlekedési alkoholtilalom, illetve fogyasztási 

limit. 

Számos szimpózium tárgyalt speciális kérdéseket, például egyes országok 

(Szlovénia, UK stb.) alkoholpolitikai kísérleteit, médiakampányok eredményeit, 

politikai és jogi korlátozó próbálkozásokat (pl. komoly munka folyik 

a World Trade Organization szintjén is). Számos program az alkoholárusító 

és -kiszolgáló helyek felelõsségének hangsúlyával a vásárlási és fogyasztási 

életkorszabályokat tartatja be sikeresen. Több országban fiatal korcsoportokra 

irányulnak sportprogramok és közösségi akciók; ezek is kimutathatóan 

eredményesek. 

A sok elhangzott és javarészt írásban vagy CD-n megkapott autentikus 

információt nehéz összefoglalni. Ám a leglényegesebb, hogy a konferencia 

felmérte az alkohol ártalmaival való megbirkózás tevékenységi rendszerét, 

felvázolta az egyes intézkedések szinergizmusait, megerõsítette a résztvevõket 

abban, hogy lehetséges hatékony alkoholpolitika és alkoholbeteg-ellátás, 

és meggyõzött mindenkit arról, hogy a rendszeren belül minél korábban és 

minél inkább a társas alrendszerekre, intézményekre és életközösségi színterekre 

irányulnak a beavatkozások, annál több eredmény várható. Látványos 

eredményt értek el a lengyelek, akik tudták csökkenteni az alkoholfogyasztást; 

ugyanez számos európai országban (a leglátványosabban Franciaországban) 

is végbemegy, bár ezt a szakemberek egyelõre nem merik egyértelmûen 

az EAAP vagy más állami, össztársadalmi programrendszerek javára írni 

288 



– kulturális változást is sejtenek. Mindenképpen szinergizmust látnak a 

drogstratégiák, a dohányzás visszaszorítását célzó programok és az általános 

mentálhigiénés és egészségpromóciós erõfeszítések között. 

Maga ez a szinergizmus is kutatási téma: itt is van szakadék a folyamatok 

és a tudományos követés között, mint ahogyan egyelõre diszkontinuus a 

megelõzés és a kezelés legtöbb rendszabálya és hálózata, illetve folyamata is. 

A jó légkörû konferencia bizonyította, hogy lehetne és kellene tenni az 

alkohol ártalmaival szemben, és erre az európai színtér most talán alkalmas 

lehet, az Európai Bizottság közös alkoholpolitikai igénye és az európai civilszervezetek 

megnövekedett aktivitása miatt. A konferencia teljes képet adott 

a módszerekrõl, lehetõségekrõl, reális célokról, keretfeltételekrõl, költségekrõl 

és nehézségekrõl egyaránt. Ilyen módon elérte célját. Más kérdés, hogyan 

tud majd a konferencia üzenete terjedni, irradiálni, megtermékenyítõen hatni. 

Buda Béla dr. 


JENS KALKE – PETER RASCHKE – WALTER KERN – 

CHRISTOPH LENGEMANN – HINNERK FRAHM 

(HRSG.): HANDBUCH DER SUCHTPRÄVENTION. 

PROGRAMME, PROJEKTE UND MASSNAHMEN AUS 

DEUTSCHLAND, ÖSTERREICH UND DER SCHWEIZ 

FREIBURG IM BREISGAU, LAMBERTUS-VERLAG, 2004. 

247 OLDAL, ÁRA: 19,50 EURÓ, 34,30 SVÁJCI FRANK, ISBN 3-7841-1500-4 

Érdekes, fontos, hasznos kötet, de a recenzensben (aki a 2004 júniusában tartott 

hamburgi „Suchttherapietage” alkalmával hallott elõször róla) bizonyos 

mértékig csalódást keltett. A kézikönyv fogalma ugyanis mást sugall, e kötet 

esetében katalógusról, kataszterrõl, áttekintésrõl, listáról lehetne ugyanis inkább 

beszélni, mert nem tesz mást, mint leírja 109 olyan szenvedélybetegség 

prevenciós (túlnyomórészt drogprevenciós) program paramétereit és 

kontaktusadatait, amelyek a német nyelvterületen használatosak, és amelyek 

a körszerû módszertani ismérveknek eleget tesznek (vagyis amelyek elfogadott 

tudományos elméletre épülnek, reális célt és tevékenységi algoritmust 

írnak elõ, amelyeket monitorizálnak és végül értékelnek is). A programok 

között van helyi jellegû, de kb. 15%-uk több német nyelvû országban is használatos 

egyszerre, illetve vannak olyanok, amelyeket Németország nagy tartományaiban 

sok helyen alkalmaznak. 

A kézikönyv címszó alapján azt várhatnánk, hogy a könyv elmélyed a 

módszertani és elméleti összefüggésekben is, és valamennyire szól az értékelés, 

az evaluáció eredményeirõl. De e várakozások nem valósulnak meg, 

az elméleti háttérrõl viszonylag rövid elõszó tájékoztat, az evaluációról pedig 

azt tudjuk meg, hogy ez folyamatban van. Ilyen módon a kötet kevesebb, 

mint a Paksi Borbála és Demetrovics Zsolt által írott kötet (A drogprevenciós 

programok felmérése és értékelése. Budapest, L’Harmattan, 2002) tartalma. 

Viszont a kötetben mégis érték az ismertetett programok egységes rendszerben 

történõ, jól áttekinthetõ bemutatása, amelynek alapján a prevencióval 

foglakozók, különösen az új projekteket kezdõk megtalálhatják a hasonló 

feladatokon dolgozókat, kapcsolódhatnak más munkaközösségekhez, vagy 

éppen szövetkezhetnek is egymással. 

A kötetet éppen ez a kapcsolódási szándék hívta életre; egy, évente ismétlõdõ 

konferencia során határozták el, és nagy erõfeszítés árán viszonylag hamar 

sikerült is megvalósítaniuk. Elõzetesen tisztázták, hogy nincs hasonló 

programáttekintés e nyelvi területrõl, hiányosak az EDDRA ismeretei is. 

290 


HANDBUCH DER SUCHTPRÄVENTION (290–292.) 

A programlista érdekes elemzési lehetõségeket is megenged. Kitûnt, 

hogy kb. a programok 15%-ában válik elkülöníthetõvé az elsõdleges és a 

másodlagos megelõzési szándék, egyébként a programok mindkét területre 

kiterjednek. 70%-ban a programok nem tûzik ki célul a teljes absztinenciát 

(hanem a józan döntést, a mértékletes és ritka fogyasztást vagy fogyasztáscsökkentést). 

A programok három nagy csoportra oszthatók, multiplikátor, 

átfogó (közösségre és egyénre egyformán irányuló) és iskolai programokra 

(e három csoportba kb. a felsorolt projektek 60%-a nagyjából egyforma 

arányban tartozik). Ezenkívül felvilágosító akciók, célkampányok, internetportálok, 

tanácsadások stb. szerepelnek a programok között. Az alkalmazott 

módszerek között gyakran fordulnak elõ sajátélmény-gyakorlatok (pl. az elutasítás, 

lemondás gyakorlatai), sok kreatív és drámaszerû elemmel. A multiplikátor 

programokban a kortárssegítés áll elõtérben, az átfogó programok 

egyszerre színtérorientáltak és egyénre is irányulók. Az iskolai programok a 

leggyakoribbak (45%), de ezek egy része (összességben 31%) az ifjúsággal 

összefüggõ más keretekre is kiterjed. Csak a programok 10%-a vonatkozik 

kisiskolás korra, a többség a középiskolás korosztályt célozza meg. Vannak 

speciális programformák, például partiszerviz, utcai munka a játéktermekben, 

egészségügyi intézményekben vagy sportegyesületben folyó projektek. 

18%-ban a fõ cél a „rizikókompetencia” elérése, vagyis a kísértéseknek 

ellenálló beállítódás. 12% irányul csak vagy elsõsorban alkoholmegelõzésre, 

10% dohányzásprevencióra, 9% a marihuána ellen készít fel. 

Az evaluációval kapcsolatosan a kötet egyszerre lapidáris és dodonai, az 

mindenesetre kiolvasható, hogy igazán alapos és korszerû kiértékelés csak 

14 programban (13%) szerepel beépített elemként. A programok elméleti 

megalapozottága általában korszerû, az evaulációt gyakran külsõ szakembercsoport 

végzi, néhol ez kutatásokkal is kapcsolatos. 

A felsorolt programoknak általában rövid, szellemes, anagrammatikus 

vagy utalásos címe van, például bekifft in der Schule? Be smart, Euro peers, 

future for all, Kinder stark machen, top on job, way out stb. Általában – fõleg 

az iskolai programokban – erõteljes az ismeretközlés és a szociálpedagógiai 

kíséret. Gyakran cél a korai felismerés és kezelésbevétel, általában hangsúly 

esik a pozitív életkompetenciákra, azok fejlesztésére is. A célcsoport 

lehet felnõtt is, például szülõk, tanárok, ifjúsági vezetõ, rendõrök stb. Szerepjáték, 

fantáziagyakorlat, motiváló beszélgetés, élménypedagógia, mozgás, 

tánc és ritmikus torna stb. gyakran alkalmazott eljárás. 

Egészében tehát a kötet hasznos tájékoztató, de nem pótolja a majdan 

megírandó valódi kézikönyvet, amely ezt a nehéz elméleti problématerületet 

és fontos társadalmi gyakorlatot módszeresen és (módszertanilag) elemzõen 

átfogja. Tanulság, hogy igazán a német nyelvterület fejlett és gazdag 

országai sem járnak annyira elõttünk a drog- illetve a szenvedélybetegség- 


megelõzésben, mint azt gondoltuk, illetve gondolhattuk volna, és hogy a tudományos 

követés és értékelés (monitoring és evaluáció) ott is szenzitív, kényes 

terület, nem igazán fejlett (érdekes módon akár a kezelésekhez képes 

is, hiszen mind az alkohol, mind a drog terén az intervenciók, kezelések, rehabilitációs 

és reszocializációs programok feldolgozottsága sokkal magasabb 

színtû, és itt számos intézmény – például a müncheni Institut für Therapieforschung 

– folyamatos adatgyûjtést és kutatásokat végez). 

E könyv közkönyvtárba való, hogy mások is használhassák, ezért a Mobilitás 

(most a Nemzeti Drogmegelõzési Intézet szervezeti keretébe integrált) 

könyvtárának adományozzuk, ott megtalálható. 

292 



Buda Béla dr.

CATHERINE FORD SORI – LORNA L. HECKER 

AND ASSOCIATES: THE THERAPIST’S NOTEBOOK 

FOR CHILDREN AND ADOLESCENTS. HOMEWORK, 

HANDOUTS, AND ACTIVITIES FOR USE 

IN PSYCHOTHERAPY 

NEW YORK–LONDON–OXFORD, THE HAWORTH CLINICAL PRESS. 

AN IMPRINT OF THE HAWORTH PRESS, INC., 2003. 

ISBN 0-7890-1096-8, 359 OLDAL, PAPÍRKÖTÉSBEN 39,95 USD 

Korábban a Haworth Kiadó ugyanebben a sorozatában megjelent családi 

munkafüzetét mutattuk be (Addiktológia, 2003. II/2. 256–258.). Ennek a munkafüzet 

jellegû könyvnek az egyik célja a kisgyerekek bevonása a családterápiás 

folyamatba. Ennek igényét a szerzõk több kutatásra támaszkodva is 

megvilágítják; általában a családterapeuták nehezen boldogulnak a 4–7 éves 

gyerekekkel, akik többnyire – ha egyáltalán jelen vannak – csak passzív 

résztvevõi a foglalkozásnak. Ezeknek a gyerekeknek a bevonása azzal kezdõdik, 

hogy a terapeuták kapcsolatot keresnek saját belsõ „játékos, spontán, 

megbocsátó, bizakodó és kreatív” énükkel, megvizsgálják saját attitûdjeiket 

a játékkal, a játszással, a gyerekekkel, a gyerekkorral, nem utolsósorban saját 

gyermekkorukkal kapcsolatban. Csak ezután vállalkozhatnak arra, hogy 

ezekkel az óvodás korú és iskolába járni kezdõ gyerekekkel foglalkozzanak. 

A könyv elsõ fejezete rögtön ezt a célt szolgálja: egy kérdõívet látunk itt, 

ahol a terapeuta a játékkal és saját gyermekkorával kapcsolatos kérdéseket 

vizsgálhat meg. Ez a kérdõív egyben módszertani elõzetes is a munkafüzethez; 

valóban munkafüzetrõl van szó, amit kisgyerekekkel is foglalkozó családterapeuták 

és konzultánsok, tanácsadók használhatnak. 

Miként a szerzõk a bevezetõben megjegyzik, nem receptgyûjteményt kívántak 

kézbeadni, hanem olyan gyakorlati útmutatót, amit minden terapeuta 

és konzultáns a saját praxisához igazíthat. A könyv egyes fejezetei egy-egy 

problémát járnak körül: a gyerekek érzéseit, a játék alkalmazását a terápiában, 

speciális gyermekkori problémákat; külön fejezet foglalkozik a traumával és 

a gyásszal, a serdülõkorral, valamint a családi, illetve a szülõket megcélzó intervenciókkal. 

Az egyes fejezetek felépítése mindenütt hasonló szerkezetet 

követ: elõször a szerzõk rögzítik az adott foglalkozásban szereplõ anyag státuszát 

(pl. intervenciós technika, kézbe adható feladatgyûjtemény, kérdõív 

vagy rajzos teszt), azután következik a feladatsor célja és kivitelezése, esettöredékek 

bemutatása, az utánkövetésre használható ötletek, valamint a kontraindikációk 

felsorolása, végül pedig a továbbiakban javasolt irodalomjegyzék. 



Az elsõ rész tehát a gyermekkori érzelmekkel foglalkozik, elsõsorban a 

nehezen kifejezhetõ, fájdalmas érzésekkel. Itt a szerzõkollektíva különbözõ 

rajzos feladatokat, bábjátékokat javasol. A témák, melyek kapcsán ezek a fájdalmas 

érzések megjelenhetnek, többnyire a veszteséggel, a szülõk válásával, 

éjszakai rossz álmokkal, szorongásokkal foglalkoznak. Cél a kifejezésen, vizualizáción 

keresztül a személyes kontroll megszerzése ezek fölött az indulatok 

és érzelmek fölött. A játék szerepének bemutatása is többoldalú: a játék 

mint diagnosztikus eszköz, a játék mint a szülõ–gyerek kapcsolat elmélyítését, 

a kötõdést javító szolgáló eszköz, mint a családterápiás folyamat része, 

melyet a szülõk és a gyermekek otthon – meghatározott instrukciók szerint 

– folytatnak. A játékkal mindenki nyer: a gyerekek, a szülõk, akik kapcsolata 

gyerekeikkel ezen a módon javulhat, és a terapeuta is, aki ily módon mélyebb 

bepillantást nyerhet a gyerekek érzésvilágába, és egy terápiás eszközt 

is kap a problémás szülõ–gyerek kapcsolat átdolgozására. A speciális gyermekkori 

problémák között a tanulási zavartól a szeparációs szorongásig sokféle 

problémával és tünettel találkozunk. A családban elõforduló betegség, 

trauma, gyász szintén olyan terület, ahol a gyerekekkel foglalkozás kiemelt 

jelentõségû. Itt jelentõs az a „felvilágosító”, edukatív munka, amit a szülõk 

körében kell elvégezni, hogy mit jelent egy-egy ilyen esemény egy gyerek 

életében, hogy értik meg és hogyan reagálnak az ilyen eseményekre a gyerekek. 

Itt az irodalomjegyzékben nemcsak a terapeutáknak íródott szakkönyvekkel, 

hanem a szülõknek szóló olvasmányos könyvekkel is találkozunk, de 

az egyes fejezetek szerzõi röviden is összefoglalják a legfontosabb tudnivalókat, 

például a gyerekek halálfelfogásáról, vagy arról, hogyan reagálnak a 

krónikus betegekre a családban. Az egyes témakörök feldolgozásában visszatérõ 

elem az „öngyógyítás”, az önkifejezés, a megértés. Nem „rejtett” tartalmak 

felszínre hozásáról és átdolgozásáról van szó, hanem fejlõdéslélektanilag 

természetesként ismert folyamatok elõsegítésérõl (pl. a gyász esetében). 

A kifejezés és a megértés – ahogy errõl szó volt – minden szereplõ számára 

egyaránt hasznos: a gyerekeknek, a szülõknek és a terapeutának/konzultánsnak. 

Serdülõkorban a terápiás intervenciók mértéke már más: a serdülõ 

„konzultáns” lehet a családterápiában. Ezzel a családon belüli státuszt megváltoztató 

technikával a serdõlõre háruló bûntudat, lelkiismeret-furdalás jelentõsen 

csökkenthetõ. 

Arra is találunk ötleteket, hogyan lehet kényes kérdéseket serdülõkkel 

szüleiknek megbeszélni, például a szexualitással, a pályaválasztással kapcsolatban, 

vagy akkor, amikor a serdülõ–szülõ kapcsolat reménytelenül zártnak 

tûnik. A speciális intervenciók között a narratív terápiák jutnak jelentõs szerephez: 

hogyan, milyen elbeszélésekkel lehet egy problémát „externalizálni”, 

milyen alternatív elbeszélésekkel lehet egy problémát új látószögbõl megvizsgálni. 

Az externalizáció révén a gyerekrõl mintegy leválasztjuk a problé- 

294 


FORD SORI – HECKER AND ASSOCIATES: THE THERAPIST’S NOTEBOOK … (293–295.) 

mát (többé már nem az övé, illetve nem „a” gyerek a probléma), amivel a 

család mint egy csoport szembe tud szállni. Az externalizáció következménye 

az is, hogy a gyerek én-hatékonysága, önértékelése javul. Itt ismét azt 

látjuk, hogy a kötet összeállítói nem a problémák patologizálásából indulnak 

ki, nem azok terápiás átdolgozásával foglalkoznak, hanem a „normális” fejlõdés 

eszközeivel és fogalmaival operálnak. Utat nyitnak az elakadt fejlõdéshez. 

Végül a szülõk egyfajta képzése következik a munkafüzetben, ahol a játékra, 

a gyerekeikkel történõ együttjátszásra, szabadidõ eltöltésre tanítják a 

szülõket. 

A munkafüzet elsõsorban olyan családterapeuták és konzultánsok számára 

ajánlható, akik olyan családokkal dolgoznak, ahol kisgyerek is van. 

A gyakorlatok egy része, illetve a munkafüzetben követett fejlõdéslélektani 

irányultság azonban nem-klinikusok számára is használhatóvá teszi a munkafüzetet, 

például egyes speciális gyerekkori problémával kapcsolatban, vagy 

a gyerekeket is érintõ családi problémákkal összefüggésben (válás, veszteség, 

halál, krónikus betegség). Itt már a gyermekvédelem és a gyermekekkel való 

gondoskodás területén dolgozó pszichológus, szociális munkás, konzultáns, 

de akár tanár végzettségû szakemberek is használhatják a munkafüzet 

egyes technikáit, egyes fejezeteit, különösen akkor, ha a pszichológiai esetmegbeszélés 

lehetõségei adottak. 

Rácz József 


RONALD DOCTOR (ED.): DANGEROUS PATIENTS. 

A PSYCHODYNAMIC APPROACHES TO RISK 

ASSESSMENT AND MANAGEMENT 

LONDON – NEW YORK, KARNAC, 2003. 

/FORENSIC PSYCHOTHERAPY MONOGRAPH SERIES./ 

ISBN 1-85575-297-2, 140 OLDAL, PAPÍRKÖTÉS, 17.99 GBP 

A kötet a pszichoanalitikus gondolkodás szempontjából tekinti át a forenzikus 

pszichoterápia egyik leglényegesebb kérdését, az erõszakos páciensek 

helyzetét és diagnosztikai kérdését. E gondolkodásmód egészen Freud 1907es 

megjegyzéséig nyúlik vissza, aki a bécsi Pszichoanalitikus Társaság ülésén 

a mentálisan beteg bûnelkövetõk elégtelen kezelésérõl szólt. A kötetben szereplõ 

szerzõk a gyakorlat felõl közelítenek a „veszélyes páciensek” kezelésének 

kérdéseihez. A páciensek erõszakosságával kapcsolatos kockázatértékelés 

fogalma önmagában ellentmondásos, hiszen a kockázatbecslés csak 

részben lehet prediktív; általában minél kifinomultabb módszereket használunk 

erre a célra, a megjelenõ kockázat (erõszakos viselkedés) annál váratlanabb 

és jelentõsebb – noha ritkább. 

Daniel Antebi a könyv elsõ fejezetében a kockázatértékelés különféle 

módozatait mutatja be. Állítása szerint a „tényeken” alapuló, epidemiológiai 

kockázatbecslés félrevezetõ eredményeket hozhat, hiszen a „tények” 

egyes emberek esetlegesen torzító ítéletein és becslésein alapulnak, és ezen 

a mégoly szofisztikált matematikai súlyozás sem segít. Ezzel mintegy szembeállítja 

a klinikai módszert, ami az egyes egyén klinikai vizsgálatán alapul. 

Itt is felléphetnek „torzító” tényezõk, mint például a klinikus szorongása a 

veszélyes pácienstõl, azonban ez a tényezõ nem kiiktatandó, hanem figyelembe 

vehetõ. Antebi különösen részletesen elemzi az áttételi-viszontáttételi 

folyamatokat; gyakran utóbbiak részletes elemzése szinte az egyetlen járható 

út a páciens veszélyességének, erõszakosságának megítélésében. Ami a 

klinikus számára persze meglehetõsen gyötrelmes dolog. A próbaértelmezések 

is segíthetik eldönteni, milyen erõszakos reakciókra lehet számítani, 

ezek kivitelezése azonban nagy óvatosságot igényel. Ha például a páciens 

nem képes a paranoid-skizoid pozícióból a depresszív pozíció felé elmozdulni, 

akkor a próbaértelmezés számára fenyegetõ lehet, amit negatív terápiás 

reakció követhet. Összességében Antebi javaslata a kockázatértékelés 

számára a biztonságos környezet kialakítása: mind a beteg, mind a klinikai 

személyzet számára. A biztonság több szinten megjelenhet: a bútorzattól 

296 


RONALD DOCTRO (ED.): DANGEROUSPATIENTS (296–299.) 

kezdve a terápiás kapcsolatig, a szupervízióig és különösen a terápiás teamig. 

Utóbbi szerepe alapvetõ például a destruktív páciensekre jellemzõ hasítások 

felismerésében. A súlyos gyilkossági és öngyilkossági fenyegetéseket hordozó 

páciensek kockázati értékelése legbiztosabban egy olyan klinikai környezetben 

történhet meg, ahol a személyzet megérti és képes elviselni a súlyos 

fenyegetéseket is (konténer-funkció). Ilyen szervezeti tulajdonságokkal 

végsõ soron minden pszichiátriai-pszichoterápiás szervezetnek rendelkeznie 

kellene – mintsem hogy specializált kockázatértékelõ egységeket hoznánk 

létre. 

Ian Treasaden a következõ fejezetben a közepes biztonsági egységek kérdésével 

foglalkozik. Ezek pszichiátriai egységek, ahol a börtönbüntetés alternatívájaként 

kényszergyógykezelésen vesznek részt elítéltek, vagy ítéletre 

várnak súlyos, többnyire életellenes bûncselekményt elkövetõk. Treasaden 

az itt folyó kockázatértékelõ munkát mutatja be – olyan tényezõk hangsúlyozásával, 

mint a hárító funkciók erõsségének értékelése, az áldozattal kapcsolatos 

érzések (akár utólagos érzések) elemzése, a páciensek kommunikációja 

az erõszakos cselekménnyel összefüggésben. A kifejezett erõszakot 

mutató interjú nagyobb veszélyt jelent, mint a verbális agresszió. Treasadan 

is fontosnak tartja az interjúkészítõ félelmeit, amit gondosan elemezni kell. 

A szerzõ kiemeli a hallucinációk szerepét és azok lehetséges értelmezését az 

erõszakos cselekmények bekövetkezésének kockázata szerint. 

Richard Lucas a következõ fejezetben az általános pszichiátriai osztályokon 

folyó kockázatértékelést mutatja be klinikai vignetták segítségével. A szerzõ 

a tapasztalatok közül itt is a jó belsõ kommunikációt folytató személyzet 

szerepét hangsúlyozza. 

John Lowe általános kórházakra terjeszti ki a kötet vizsgálódását. Az erõszakos 

test az orvosi tudás által koncipiált testtel szemben kiszámíthatatlan, 

ellenálló, erõszakos, ezért az általános kórház személyzete nem-testként észleli. 

Ez azt jelenti, hogy kezelhetetlennek tartják: „pszichiátriai” vagy „nehéz” 

esetnek. Például az egyik bemutatott esetben a súlyos önkárosítást követõen 

megmentették a beteg életét, majd ezután nem foglalkoztak vele (nem-testként 

kezelték, nem „vették észre”). A szituáció pszichodinamikai értékelése 

– a szerzõ szerint – elsõsorban a személyzet áttételi érzéseinek, félelmeinek, 

tagadásának elemzését és megértését jelenti. Ennek következményeképpen 

a „non-compliant”, „nem-kooperáló”, „nehéz eset”, „depressziós” és más 

hasonló negatív címkékkel rendelkezõ páciens állapota javulni kezdett – a 

személyzet teljesebben el tudta végezni gyógyító feladatát. Valójában itt a 

probléma nem is a páciensekkel, hanem inkább a személyzettel volt. 

Carine Minne a magas biztonsági fokozatú kórházak speciális problémáiról 

ír. Három ilyen található Angliában, a veszélyes és súlyos személyiségzavarban 

szenvedõ páciensek számára. Az itt folyó „kockázatkonténer” a 



kockázatértékelésbõl, a veszélyes viselkedések gyakoriságának és súlyosságának 

rögzítésébõl és a kockázatmenedzselésbõl áll. A folyamatot multidiszciplináris 

team menedzseli, a kezelés egyik középponti eleme a pszichoanalitikus 

terápia; a cél a páciensek esetében az, hogy a fenyegetõ, erõszakhoz 

vezetõ érzéseiket saját maguk „tárolják” (a konténer-funkció alapján). 

A könyvben már többször, többféleképpen is elõtérbe került a viszontáttétel 

kérdése. Ennek a témakörnek a rendszerezett áttekintésére vállalkozik 

a következõ fejezetben egy esettanulmány segítségével Mary Brownescombe 

Heller, kitérve a projektív identifikáció jelenségére is. 

Estela V. Eelldon az anyai szerep és a kockázatértékelés kapcsolatát vizsgálja 

a továbbiakban. Ebben az esetben a csecsemõ mintegy reparációs eszközként 

jelenik meg az anya életében, ami ugyanakkor az anya és a csecsemõ 

érdekében egyaránt elkerülendõ. Elõbb ki kell alakítani az anyában a valódi 

kötõdési készségeket, és csak utána válik alkalmassá a gyermekével kapcsolatos 

törõdésre. 

Ronald Doctor a „perverzió” és az erõszak kapcsolatát vizsgálja. A perverz 

személy áldozatként észlelheti önmagát, ami megkönnyíti számára, 

hogy a terápiás kapcsolatban a „perverz pszichés struktúrák” fenntartásán keresztül 

kielégüléshez jusson (elkerülve a terápiás változást). Doctor esettanulmány 

segítségével mutatja be a perverzió szerinte érvényes pszichodinamikai 

modelljét. 

Kristian Aleman ezt a gondolatot folytatja a következõ fejezetben: az 

irigység és az erõszak kérdéseivel foglalkozik a szexualitással összefüggésben. 

Ez a konstelláció a destruktív nárcizmus személyiségzavar esetén jelentkezik, 

sokszor pszichostimuláns drogok használatával. Aleman egy fiatal 

férfi esetét mutatja be, aki a kokainhasználat következtében nõkre irányuló 

irigységét és gyûlöletét nem volt képes magában tartani, és ezek egyre erõszakosabb 

anális szexuális aktusokban – acting-outokban – nyilvánultak 

meg. A páciens halvány énhatárai egyfelõl védték a nõkkel kapcsolatos irigység- 

és függõségérzésektõl, másfelõl pedig a nõkre (és az analitikusra) irányuló 

támadásokhoz vezettek, szintén a veszélyeztetett énkép megõrzése érdekében. 

A férfi terápiája 3 évig tartott, miközben egyre érzékenyebb lett az 

általa véghezvitt cselekményekkel kapcsolatban, és képes volt erõszakos érzéseit 

„magában tartani”. 

Összegzésképpen, a könyv a „veszélyes”, erõszakos páciensekkel kapcsolatos, 

az igazságügyi gyakorlatban, de a rutin pszichiátriai munkában is 

elõforduló esetekkel és jelenségekkel foglalkozik. Az értelmezési keret a 

pszichoanalitikus pszichoterápia. Sok eset, esettöredék könnyíti meg a 

mondanivaló megértését. Amit külön kiemelek, hogy milyen sok múlik a 

megfelelõen felkészített és együttmûködõ személyzeten (ezen a felszínen 

hasítások, projektív identifikációk jelentkeznek, a személyzet tagjai a viszont- 

298 


RONALD DOCTRO (ED.): DANGEROUS PATIENTS (296–299.) 

áttételben a terápia szempontjából diszfunkcionális megoldásokat alakítanak 

ki – ha nem történik meg a viszontáttételek átdolgozása). A könyv ajánlható 

„veszélyes” betegekkel foglalkozó pszichiátereknek, fõképp azoknak, 

akik kényszergyógykezelések kivitelezésében is részt vesznek. Különösen 

érdekes az utolsó fejezet, ahol egy stimulánshasználó „perverz” férfi esetét 

ismerhetjük meg, igen részletesen. A recenzens idézõjele distinkciót jelez a 

hagyományos pszichoanalitikus felfogás „perverzió”-képével szemben, a 

modernebb, a perverziót is az addikciók közé soroló nézetek preferálása 

mellett. 

Rácz József 


Szerzõinknek 

Kérjük, amennyiben a laphoz kéziratot kíván benyújtani, kövesse az alábbi 

instrukciókat, ezzel is megkönnyítve a szerkesztõség munkáját. 

Általános tudnivalók 

Az Addiktológia célja az addiktológiai tudományos kutatómunka és a magas 

színtû tudományos ismeretterjesztés mûvelése az érintett tudományterületeken. 

Az Addiktológia multidiszciplináris lap, az orvostudomány mellett a 

társadalomtudományok széles skáláját is képviselteti közleményeiben. 

A lap spektrumába tartoznak elsõsorban az epidemiológia, a prevenció témakörei, 

a közösségi, az iskolai, a családi és a klinikai intervenciók széles 

skálája, a drog-, alkohol- és dohánypolitika kérdései, az addikciók szociológiai, 

antropológiai, közgazdaságtudományi és pszichológiai értelmezése, bemutatása. 

A lap nem tekinthet el a természettudományi, elsõsorban a klinikai 

alapkutatásoktól (fõként összefoglalók, magas szintû ismeretterjesztõ 

írások formájában) és a klinikai alkalmazott kutatásoktól sem. Az addikció 

kifejezés felöleli mind a kémiai és a viselkedési addikciókat, mind pedig a 

társadalmi-kulturális „addiktív” mintázatokat és folyamatokat. 

Szívesen fogadunk folyóirat- és könyvismertetéseket, csakúgy, mint konferenciákról, 

valamint hazai vagy nemzetközi kutatóintézetek, kezelõhelyek 

munkájáról készült beszámolókat. 

A benyújtott kéziratok visszaküldése nem áll módunkban. 

Etikai követelmények 

Az Addiktológia címû laphoz benyújtott kéziratokat szerkesztõi és lektori bizottság 

bírálja el. A kézirat benyújtásával a szerzõk kinyilvánítják, hogy a) a 

kézirat részben vagy egészben más tudományos szaklapban eddig nem jelent 

meg; b) benyújtáskor sem áll publikálás vagy elbírálás alatt más szaklapnál. 

Továbbá c) valamennyi, a kéziratban feltüntetett szerzõ személyesen és 

aktívan részt vett abban a munkában, amely a kézirat elkészüléséhez vezetett, 

s annak tartalmáért személyében felelõséget vállal. Hasonlóképp d) a 

szerzõk kijelentik, hogy a vizsgálat lefolytatása során valamennyi, a betegek 

és/vagy a vizsgálati személyek védelméül szolgáló etikai standardnak megfe- 

300 

SZERKESZTÕSÉGI KÖZLEMÉNY

leltek, csakúgy, mint az állatkísérletekre vonatkozó etikai elveknek és szabályoknak. 

Az a) és b) pontokkal kapcsolatosan: amennyiben az adott tanulmány 

már megjelent vagy megjelenés alatt áll más lapban, azt a szerzõknek 

fel kell tüntetniük a kéziratban és/vagy a szerkesztõség számára küldött kísérõlevélben, 

s egyidejûleg világossá kell tenniük, hogy a kézirat mennyiben 

egyezik, illetve mennyiben tér el a korábban megjelent tanulmánytól, és mi 

indokolja a benyújtott tanulmány megjelenését. 

A szerzõknek a kézirat benyújtásakor pontosan meg kell jelölniük a tanulmány 

elkészítéséhez (direkt vagy indirekt) támogatást nyújtó szervezeteket 

és bármilyen kapcsolatot a dohány-, alkohol- vagy gyógyszeripari cégekkel. 

A kézirat hossza 

A kéziratoknak nincs meghatározott hossza, de arra kérjük a szerzõket, hogy 

lehetõség szerint tömören fogalmazzanak. A tanulmányok esetében mindazonáltal 

a kézirat hossza lehetõség szerint ne haladja meg a 40000 karaktert 

[word count] (kettes sortávolság, Times New Roman, 12 pontos betûméret 

esetén 20 oldal), a beszámolók és recenziók esetében pedig a 10000 karaktert. 

Kinézet 

A kéziratokat három nyomtatott példányban (szerkesztõség címe) és elektronikus 

formában (IBM-kompatibilis floppy lemezen vagy a raczj@axelero.hu 

e-mail címen, RTF-formátumban elmentve) kell benyújtani. Az egyes példányok 

semmiben nem térhetnek el egymástól. A kéziratokat kettes sortávolsággal, 

12 pontos Times New Roman betûtípussal (a kisebb betûvel szedett 

szövegrészek mérete 9 pont) kell kinyomtatni, s legalább 25 mm-es 

margót kell hagyni. 

Az elsõ lapnak tartalmaznia kell a tanulmány címét, a szerzõk nevét, a 

szerzõk munkahelyének nevét, valamint a kézirat ügyében a szerkesztõséggel 

kapcsolatot tartó személy pontos postai és e-mail címét. A második oldalnak 

tartalmaznia kell a tanulmány címét, a szerzõk nevét, valamint a magyar, 

míg a harmadik oldalnak az angol nyelvû absztraktot és a kulcsszavakat. 

A kézirat egészét sorszámozni kell. A lábjegyzetek alkalmazását lehetõség 

szerint kerülni kell. 

A leadott kéziratban ne legyen: makró; stílus (helyette a kiemelés kurziválással, 

kövérítéssel, betûméret- [de nem betûtípus-] változtatással meg- 

SZERKESZTÕSÉGI KÖZLEMÉNY 301

oldható, és a címek következetes hierarchiája ezzel érzékeltethetõ); ritkítás 

és aláhúzás; szakasz-, hasáb- és oldaltörés; Word által generált tartalomjegyzék, 

mutató, felsorolás; tabulátor. 

A táblázatokat és ábrákat minden esetben számozni kell, illetve címmel 

(felirattal) kell ellátni. A táblázatok elkészítése közben kérjük vegyék figyelembe 

a folyóirat méretét (B/5: 16,8x23,8 cm). Minden táblázatot és ábrát a 

szövegtõl elkülönítve, külön lapra nyomtatva kell benyújtani. A táblázatok 

és ábrák pontos helyét a szövegben meg kell jelölni. 

A szakirodalomra való utalások szövegközi hivatkozások formájában történjenek 

(pl. Elekes–Paksi 2000: 45.). 

Absztrakt 

Az eredeti közleményeket 150–250 szavas magyar és angol nyelvû absztrakttal 

és a kulcsszavak megadásával együtt kell benyújtani. Az absztraktok a 

kézirat második-harmadik oldalán, a törzsszövegtõl elkülönítve szerepelnek. 

A magyar nyelvû összefoglaló elé a tanulmány címét, a szerzõ(k) nevét, 

a munkahely(ek) pontos megnevezését és e-mail címét kell írni. A harmadik 

oldalra kerül az angol nyelvû absztrakt és a kulcsszavak, illetve itt kell 

feltüntetni a közlemény angol nyelvû címét is. Az absztrakt felépítése a kutatási 

beszámolók esetében a következõ szerkezeti egységeket kell hogy tartalmazza: 

háttér, célkitûzés, módszer (vizsgálati személyek, eszközök, eljárás), 

eredmények, következtetések. Az egyéb tanulmányok esetében az 

absztrakttal kapcsolatban nincs elõre meghatározott kritérium. 

Elbírálás 

A benyújtott kéziratokat a fõszerkesztõ – amennyiben azt formailag, módszertanilag 

és tartalmilag elbírálásra alkalmasnak találja – továbbítja a rovatvezetõnek. 

A rovatvezetõ a tanulmányt két független, anonim lektorhoz juttatja 

el. A szerzõ a kézirat javítását a lektori vélemények alapján végzi el. 

302 


Szerzõinkrõl 

Balázs Bálint Suvet:Research 

1056 Bp. Váci u. 40. 

balint.balazs@suvet.hu 

Bujdosó Bori Suvet:Research 

1056 Bp. Váci u. 40. 

bori.bujdoso@suvet.hu 

Dávid Zoltán Intézetvezetõ 

BMSZKI Váltó-Ház 

H-1105 Budapest, Vaspálya u. 56. 

Telefon: 06(1)260-2126 

E-mail: miceliumdavid@freemail.hu 

Gombos Gábor A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke 

Hegyi Nóra OAI- Félúton Alapítvány 

Félút Centrum 

1172 Budapest, Liget sor 26. 

isetnezs@freemail.hu 

Lencse Menyhért Kék Pont Drogambulancia és Konzultációs 

Központ, 1094 Bp. Balázs Béla u. 21. 

bluepoint@axelero.hu 

Marián Andor Suvet:Research 

1056 Bp. Váci u. 40. 

andor.marian@suvet.hu 

Mitev Ariel Zoltán Budapesti Corvinus Egyetem, Marketing Tanszék 

ariel.mitev@bkae.hu 

Dr. Pikó Bettina Szegedi Tudományegyetem, Pszichiátriai Klinika, 

Magatartástudományi Csoport, Szeged 

6722 Szeged, Szentháromság u. 5. 

E-mail: pikobettina@yahoo.com 

SZERKESZTÕSÉGI KÖZLEMÉNY 303

Dr. Szentesi Péter OAI- Félúton Alapítvány, 




Tihanyi Rita OAI- Félúton Alapítvány 




304 


Kedves Szerzõnk! 

Az Addiktológia folyóirat pályázatot nyújtott be a PsycINFO adatbázishoz 

(ennek gazdája az Amerikai Pszichológiai Társaság). A legnagyobb, pszichológiai 

témájú adatbázis lehetõvé teszi, hogy a folyóirat cikkeinek absztraktjai, 

a szerzõk hozzáférhetõségével, bekerüljenek az adatbázisba, és ott 

kereshetõk legyenek. Így a cikkek a nemzetközi szakmai közösség számára 

is elérhetõkké válnak, a szerzõk számára pedig biztosítja a nemzetközi 

megjelenést. A PsycINFO egyik követelménye a rövidebb absztrakt: 

Az angol nyelvû összefoglalás, illetve absztrakt ne legyen több 120 szónál. 

Ez körülbelül 960 karaktert jelent, ami helyközzel értendõ. 

Budapest, 2004. augusztus 3. 

Üdvözlettel: 

Dr. Rácz József 

felelõs szerkesztõ 

Addiktológia 

A folyóirat elõfizethetõ a szerkesztõség címén: 

MTA Pszichológiai Kutatóintézet, 1394 Budapest, Pf. 398 

Elõfizetési díj egy évre: 2400 Ft, az egyes számok ára: 600 Ft 

Megjelenik évente négyszer

MEGRENDELÕLAP 

Amennyiben szeretné folyóiratunkat megrendelni, kérjük a mellékelt megrendelõlapot 

kitöltve juttassa el szerkesztõségünkbe. Levélcím: MTA Pszichológiai Kutatóintézet Addiktológia 

Szerkesztõsége, 1132 Budapest, Victor Hugo u. 18–22., I. em. 117.; 1394 Budapest, Pf. 

398.; vagy e-mail-cím: agneskiraly@mtapi.hu. 

Alulírott, ...........……………………………………………………………….. megrendelem 

(Ide közület esetén a közület címét kérjük beírni, pecsételni, magánszemély esetén 

pedig a személynevet!) az Addiktológia (Addictologia Hungarica) címû, negyedévente 

megjelenõ folyóiratot .….. példányban (600,- Ft/pld.; 1 évre 2400 Ft) a 2004. évre. 

Fizetési mód: átutalással, számla ellenében, vagy csekken. 

A megfelelõ részt kérjük aláhúzni! 

Postázási cím: 

Név: ……………………………………………….. 

Cím: ……………………………………………….. 

Telefon…………………, Fax: …………………… 

E-mail: …………………………………………….. 

Számlázási cím (ezt csak akkor kérjük kitölteni, ha nem egyezik a két cím): 

Név: ………………………………………………. 

Cím: ………………………………………………. 

Telefon: ……………….., Fax: …………………… 

E-mail: ……………………………………………. 

Kapcsolattartó neve: …………………………………………………………….. 

Elérhetõsége: ……………………………………………………………………. 

…………………………………………………………………………………… 

Korlátozott számban korábbi lapszámainkból is tudunk kérés esetén példányokat biztosítani! 

…………………………………. 

Megrendelõ aláírása 

(közület esetén pecsét)

Buda Béla - Addictologia Hungarica

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?