A kiadvány innen tölthető le (pdf) - Országos Főépítészi Kollégium

A fõépítész szakmérnöki képzés feladatai:
o a praktizáló fõépítészek képességének fejlesztése, alkalmasságának javítása;
o a fõépítészi állásra pályázók felkészítése;
o a közvetlen szakmai információ- és tapasztalatcsere segítése;
o az érdeklõdés felkeltése a fõépítészi hívatás iránt.
ÖNKORMÁNYZATI FÕÉPÍTÉSZ SZAKMÉRNÖKI KÉPZÉS
2011
1.5.
Azok az önkormányzatok, ahol a település jövõjének alakításában számítanak az aktív fõépítészi
közremûködésre, támogatják szakembereik továbbképzését anyagilag, és tanulmányi szabadsággal. Az
érdeklõdés a jövõben még tovább fokozódhatna, ha megfelelõ törvényi háttérrel a fõépítészi állások egy
idõ után csak fõépítész szakmérnöki végzettséggel lennének betölthetõk.
A fõépítész jogszerû mûködésének feltételei az 1998. január elsejétõl hatályba lépett új építési törvény
és a megjelent rendeletek által már biztosítottak voltak. A beszámoló nem vállalkozhat a módosított,
illetve a módosítás alatt álló jogszabályok értékelésére. A szabályozott jogi keretek ellenére a
polgármesteri hivatalok szervezetének - és ezzel a fõépítész szerepének a megítélése - nem egységes,
a helyi szabályzatok szerint változó. A fõépítész - ha egyáltalán alkalmazzák - sokféleképpen
kapcsolódhat a hivatali szervezetbe, de legfontosabb feladata a szakmai szempontok
érvényesítése, ezért a képzésnek erre a feladatra kell a fõépítészt elsõsorban felkészítenie.
A fent vázolt jogi háttér alapján elmondható, hogy az érvényben lévõ jogszabályok által a „forma” – a
fõépítészi munkakör – már biztosított, a fõépítész szakmérnöki szakon folyó képzésnek ezt a formát kell
tudással, „tartalommal” megtölteni azért, hogy a fõépítészek a természetes- és épített környezetünk
alakításának valóban meghatározó pozitív szereplõivé válhassanak.
A KÉPZÉSI CÉL
A cél olyan szakemberek képzése, akik magas színvonalú önkormányzati fõépítészi munka végzésére,
széleskörûen alkalmasak. A széles körû alkalmasság egyrészt igaz „horizontális” értelemben: azaz a
területfejlesztés, a területrendezés, a településfejlesztés, a településrendezés, az épített- és természeti
környezet alakítása, valamint azok védelme, mint alapfeladatok elvégzésére való alkalmasságon túl
vonatkozik a személyiségfejlesztésre, és a kommunikáció szakterületeire is. Másrészt igaz ”vertikális”
értelemben is, azaz az országos-, a regionális-, a megyei-, a kistérségi- és a települési szintekre
egyaránt érvényes.
A széleskörûség jelenti továbbá a fõépítészi munkához kapcsolódó szakágak munkáinak átlátását,
lényegi megértését, azok integrálását, valamint a folyamatok irányításának képességét, és a
társszakmák generálását. A széleskörûség egyben jelenti az egyes folyamatok átlátását és
kézbentartását az elõkészítéstõl (vizsgálatok, programalkotás, koncipiálás, alternatívaképzés, stb.), a
megvalósításon keresztül (problémaelemzés, formálás, kiértékelés, stb.), a végleges formába öntésig.
Végül a magas szakmai (és emberi) színvonalú fõépítészi munka csak jól képzett, és a szükséges
képességekkel rendelkezõ fõépítészektõl várható el.
A KÉPZÉS FÕBB TANULMÁNYTERÜLETEI
1. Általános fõépítészi ismeretek – 42 %
Településtörténet, területfejlesztés, területrendezés, településfejlesztés, településrendezés, építészeti
elmélet és gyakorlat, urbanisztika
2. Személyiségfejlesztés – 30 %
Hatások, reakciók, kommunikáció
3. Környezetkultúra – 16 %
Integrált értékvédelem, tájépítészet, közterületek építészete
4. Önkormányzati ismeretek – 12 %
Közigazgatási ismeretek, településrendezési és építési jog, közgazdasági ismeretek