A kiadvány innen tölthető le (pdf) - Országos Főépítészi Kollégium

SÁRI ISTVÁN
NEKEM A BALATON (VOLT) A RIVIÉRA…
1.2.3.
szokott, az élet közbeszólt. A „létezõ szocializmus” egyre nagyobb lehetõséget biztosított az
üdülni vágyóknak, hogy külföld helyett legalább a magyar tengernél nyaralhassanak.
Fokozta még e helyzetet, hogy a németek, az NDK-sok és az NSZK-sok felismerték, hogy a
kettészakított családok, barátok itt együtt tölthetik a nyarat csaknem nyugati színvonalon.
Ezrével szaporodtak meg a lángossütõk, a „Zimmer Ferik”, fellendült az engedély nélküli,
vagy a pénzen vásárolt engedélytõl eltérõ építkezések piaca, romlott a közbiztonság,
virágzott a bûnözés minden hétköznapi formája.
Ezt a terhelést a Balaton és környéke már nagyon nehezen és csak jelentõs
minõségromlással tudta elviselni. Nem csodálkozhattunk tehát azon, hogy az
„Abercrombie Bizottság” helyszíni szemle után vissza akarta vonni a korábban odaítélt
nemzetközi díjat. Jellemzõ indikátorként megemlítem, hogy Sopronból egy pénteki napon a
Sárvár-Balatonkeresztúr-Keszthely-Balatonfenyves, a németek kedvenc útvonalán, több
mint nyolc óra alatt jutottunk el Siófokra (persze néha meg kellett állnunk egy-egy pihenõ
kocsmánál, hogy átvészeljük a dugókban töltött idõt és gyûrõdést).
Igaz, hogy akkor még nem volt autópálya a déli parton. Most már van. Néhány hete, amikor
feleségemmel (megjegyzem balatoni születésû, így rendkívül érzékeny e témában) hazafelé
igyekeztünk Letenye felõl Budapestre az autópályán, szinte egyszerre jutott eszünkbe a
konferencia egyébként igen találó, szellemes címe és ebbõl a szempontból figyeltük a
Balatonkeresztúrtól Balatonaligáig tartó útszakaszt. Nagy sajnálattal kellett
megállapítanunk, hogy ez az út szimpla, szinte szándékoltan? tranzit jellegû közlekedési
folyosó és éppen nem vendégváró, turistacsalogató, a táj szépséges értékeit kiemelõ,
érzékeltetõ, idegenforgalmat vonzó, figyelemfelkeltõ útvonal!
Pedig a nagykanizsai, zalai szelíd, lankás-erdõs táj után Balatonkeresztúrt követõen
hirtelen milyen lélegzetelállító, csodás látvány tárulkozik fel az északi partról és a
Balatonról a Keszthelyi öböltõl majd Tihanyig! És nem lehet megállni, egy kicsit elidõzve
élvezni ezt a gyönyörûséget, nem a volán mellõl pillanatokra kitekingetve az autópálya
rohanó sebességébõl!! De nem, csak az életveszélyt jelentõ leállósávban lehetne megállni,
ami, mint tudjuk, csak lerobbanás esetére szolgál. Ahol pedig már meg lehet állni, a
benzinkútnál, már régen lesüllyedtünk a szép kilátást biztosító magaslati pontról arra a
terepszintre, ahol nem látni a hegyeket, a Balatont, csak bosszantóan hirdetõtáblákat, vagy
ipari telephelyeket. Telteszem a költõi kérdést: nem ment végig ezen az úton egyetlen
beruházó sem ezzel a sajnálatos hiányérzettel? Vagy nem volt terület-tulajdonosi lehetõség
a megálló építésére? Vajon mi az ok, hogy nem használta ki senki e nagyszerû lehetõséget
minden átutazó örömére, az idegenforgalom fejlesztése javára?
És ráadásul ez nem egyedi példa. Az autópálya azon pontjain, ahonnan a legszebb kilátás
nyílik az északi part csodálatos hegyvonulatára és a Balatonra, nincs pihenõ, vagy
benzinkút, és ráadásul a két irányt elválasztó fal, vagy a terepbevágások is gátolják a
szemlélõdést. A sokat vitatott Köröshegyi–völgyhíd egyik végén sincs kialakított kilátóhely,
ahonnan a szépséges, légi felvétellel vetekedõ nézõpontból, a különleges módon feltáruló
Tihanyi félsziget látványában sem lehet elidõzni. Még ha itt a terepadottságok nehezebben
kivitelezhetõvé tennék is a kilátóhely létesítését, de hát mégiscsak indokolt lenne, ha már
annyit költöttünk rá…
Tisztelt Konferencia!
Mindennek tanulságaként feltétlen szükségesnek tartjuk a Balaton Stratégia keretében,
rendkívül gondos tájértékelésen alapuló, az autópálya nyomvonal attraktivitását biztosító
program megvalósítását, magas építészeti színvonalú, mindkét irányból használható,
látvány elemekkel, pihenõ–vendéglátó helyekkel a páratlanul szép panoráma bemutatása
és a minõségi idegenforgalom Balatonhoz csalogatása, vonzása érdekében.
Budapest, 2011. június
Sári István