XL - Eiropas Parlaments - Europa

16-02-2011 25
reformprogramokban már a foglalkoztatási vállalásoknál bizonyos elmaradás mutatkozik, a 75%-os célkitűzés helyett 72%
körüli arányok mutatkoznak, nyilvánvalóan újra kell gondolni, nehogy úgy járjunk, mint a lisszaboni stratégia kapcsán,
ahol sok mindent vállaltunk és aztán keveset sikerült végrehajtani. Néhány alapelvet azért rögzítenék.
A nyugdíjak és a bérek kapcsán egyetértek. Nem kell beleszólni, tiszteletben kell tartani a szubszidiaritást, és külön
nemzeti vállalásokra van szükség, speciális csoportok, fiatalok, fogyatékossággal élők, többszörösen hátrányos helyzetben
lévők tekintetében.
(A hangszóró feltenni egy kérdést Reulille emelése a kék kártyát az eljárási szabályzat 149., 8. bekezdés)
3-086
Krisztina Morvai (NI). – Megint kénytelen vagyok magyar képviselőtársamtól kérdést feltenni. A nyugdíjak és a bérek
kérdésében való szubszidiaritás azt jelent-e, hogy a magyar, illetve a posztkommunista országok munkavállalóinak és
nyugdíjasainak következetesen, folyamatosan és örökre tört hányada lesz a nyugdíja illetőleg a fizetése, mint a nyugateurópaiaknak,
mert ez nagyon szomorú, hogyha ezalatt ezt kell értenünk. Jelenleg ez így van. Egy ápolónő 70 000 forintot
keres, egy pedagógus 90 000 forintot, a nyugdíjasoknak megélhetési, alapvető nehézségeik vannak. Hogy kell ezt
értenünk?
3-087
Csaba Őry (PPE). – Nem, képviselő asszony, nem így kell érteni, de a nyugdíjaknak a kérdése alapvetően a gazdaság
teljesítőképességétől függ. Attól függ, hogy mi az, amit meg tudunk termelni, és ennek alapján tudunk megfelelő
nyugdíjakat biztosítani. Az a stratégia tehát, amiről beszélünk, amely versenyképessé, működőképessé, sikeressé akarja
tenni Európát, ez jelenti a lehetőséget arra, hogy emelkedjenek a ma még hátrányosabb helyzetben lévő országokban is a
nyugdíjak, de egyenszabályokat bevezetni nem lehet, mert óriási különbségek vannak jelen pillanatban. Nyilvánvalóan
fokozatos közelítésre van szükség a jövőben is.
3-088
Elisabeth Morin-Chartier (PPE). – Madame la Présidente, dans le cadre de la stratégie Europe 2020, ces lignes
directrices pour l'emploi doivent affronter trois grands défis.
Le premier, c'est sortir de la crise par la recherche, l'innovation et la compétitivité pour assurer une vraie reprise
économique qui nous permette d'assurer cette reprise sociale. Le deuxième, c'est de renouveler toute une génération de
salariés qui part maintenant à la retraite. Le troisième, c'est d'être compétitif dans une économie mondialisée en libérant les
entreprises d'un certain nombre de poids fiscaux qui pèsent sur elles et qui les entravent.
Dans ce contexte-là, nous devons cibler trois publics particulièrement fragiles.
Tout d'abord, les jeunes, les jeunes pour lesquels nous devons absolument lutter contre les sorties sans qualification qui les
excluent durablement du monde du travail. Les jeunes, parce que nous devons faciliter leur entrée dans le monde du
travail, et pas seulement par des contrats précaires, pas seulement par des stages; il nous faut lutter contre leur chômage,
qui est un mal durable qui pèse considérablement dans notre monde actuel avec la crise qui les a frappés plus lourdement.
Le deuxième public cible, ce sont les femmes, les femmes qui sont victimes d'emplois précaires et qui sont sous-payées.
Le troisième public cible, ce sont les seniors que nous devons savoir maintenir dans l'emploi. Pour cela nous avons des
outils européens, en particulier le FSE, et je crois qu'il nous faut nous appuyer sur ce levier-là.
3-089
Czesław Adam Siekierski (PPE). – Pani Przewodnicząca! Od przedstawionej przez Komisję strategii Europa 2020
upłynął prawie rok. Nie był to dla Europy łatwy czas. Państwa członkowskie nadal zmagały się z następstwami kryzysu.
Zepchnięto na dalszy plan działania na rzecz realizacji nowej strategii. Ambitne plany Europa 2020, takie jak zwiększenie
wskaźnika zatrudnienia do 85%, zmniejszenie liczby osób zagrożonych ubóstwem o 20% czy wzrost wydatków na
badania do poziomu 3%, wydają się już w niespełna rok od rozpoczęcia realizacji strategii zagrożone. Bezrobocie w Unii
sięga obecnie 10%. Wciąż nie widać perspektyw na jego znaczący spadek. Wręcz przeciwnie: zakładając, że obecne
powolne tempo wychodzenia Europy z kryzysu się utrzyma, bezrobocie będzie jeszcze większe przez co najmniej
najbliższe lata. Niski poziom zatrudnienia sprzyja szerzeniu się ubóstwa i marginalizacji społecznej. Potwierdza to raport
Eurobarometru z czerwca ubiegłego roku.
3-090
Enrique Guerrero Salom (S&D). – Señora Presidenta, en el horizonte del año 2020 y más allá de esta fecha, el auténtico
riesgo sistémico que corre la Unión Europea es el de perder la capacidad de competir ante la existencia de grandes sectores
económicos, cada vez más tecnológicos y más potentes.
Capacidad para competir es lo que necesitamos: competir para crecer, crecer para crear empleo, crear empleo y crecer para
proteger y asegurar nuestro modelo social.