XL - Eiropas Parlaments - Europa

100 16-02-2011
keskkonna, kus peame aduma, et tõusvad toiduhinnad tõstavad inflatsiooni, toidavad protektsionismi ning annavad alust
rahutustele, mis kõik võivad viia sotsiaalse, majandusliku ning poliitilise ebastabiilsuseni nii Euroopas kui ka globaalselt.
Euroopal kui maailma suurimal toiduainete importijal on väga suur mõju globaalsetele toiduhindadele, samas muudab see
asjaolu Euroopa ka väga haavatavaks erinevatele hinnašokkidele. Toetan Euroopa Komisjoni püüdlusi võtta kevadeks
2011 vastu uus seadusandlik pakett, mis annaks komisjonile suuremad volitused turu reguleerimiseks ning
spekulatsioonide ärahoidmiseks. EL peab leidma vahendid, et tagada jätkusuutlikud hinnad ning ka jätkusuutlik majandus.
On vaja leida tasakaal kaitstuse ning avatuse ja arenduse vahel. Meil peab olema valmisolek seista silmitsi võimalike
kriisidega.
3-449
Σπύρος Δανέλλης (S&D), γραπτώς. – Οι σημερινές υψηλές τιμές έχουν για άλλους θετικό και για άλλους αρνητικό
αποτέλεσμα. Ευνοούν για παράδειγμα παραγωγούς σιτηρών στην ΕΕ, αλλά όχι τους παραγωγούς ζωικών προϊόντων.
Ευνοούν τις χώρες με διαθέσιμες προς εξαγωγή ποσότητες δημητριακών, αλλά οδηγούν σε αδιέξοδο και πείνα τον
πληθυσμό αναπτυσσόμενων χωρών, που εξαρτώνται από τις εισαγωγές δημητριακών για τη διατροφή τους. Μάλιστα, το
τελικό αποτέλεσμα μπορεί να διαφέρει από περιοχή σε περιοχή ή και από παραγωγό σε παραγωγό. Κι αυτό γιατί πίσω από
κάθε κατηγορία χαμένων και κερδισμένων κρύβονται προβλήματα στη λειτουργία της αγροδιατροφικής αλυσίδας στην
ΕΕ, κρύβεται η απειλή της κλιματικής αλλαγής στην επισιτιστική ασφάλεια, κρύβονται τα αδιέξοδα επιπολαιότητας και
ασυνέπειας στις επιλογές για την παραγωγή, το εμπόριο και την ανάπτυξη. Η ΕΕ πρέπει να βρει ρεαλιστικές και
ισορροπημένες λύσεις, αποτιμώντας τις συνθήκες με ψυχραιμία και σοβαρότητα, και έχοντας συναίσθηση του ρόλου της
στις διεθνείς αγορές. Η μεταρρύθμιση της ΚΓΠ πρέπει να συμβάλει προς αυτήν την κατεύθυνση.
3-450
Csaba Sándor Tabajdi (S&D), írásban. – Három tényező együttesen okozza az élelmiszerárak durva emelkedését: a
természeti csapások okozata hozamkiesés, a növekvő élelmiszer-kereslet főként Kína és India részéről és az árutőzsdei
aktivitás, az árspekuláció. Sarkozy francia elnök nagyon helyesen tette fel a kérdést néhány héttel ezelőtt: „Ha a
pénzpiacok szabályozásnak vannak alávetve, akkor az árupiacok miért nem?” A spekuláció ellen sokkal hatékonyabban
kell fellépnünk uniós és globális szinten. Az élelmiszerársokk legfőbb kiváltója a kínálat óriási ingadozása. A
gabonaféléknek csak 10-20%-a cserél gazdát a globális piacon, a termelés visszaesése mégis pánikhangulatot képes
előidézni. A csökkenő készletek előrejelzése alapján az importőrök feltornásszák az árakat.
Sem a termelőkkel, sem a fogyasztókkal szemben nem méltányos, hogy az exportárak határozzák meg a belső árakat is,
hiszen a termelés legalább 80%-át ott használják fel, ahol megtermelték. Oroszország korábbi exportőri vagy jelenleg
importőri pozíciója alapvetően befolyásolja az európai gabona- és olajnövénypiac alakulását. A kínálati sokkot a határidős
piacok spekulációja tovább mélyíti, és létrejön az élelmiszerársokk. Nem az élelmiszerek fizikai hiánya okozza tehát a fő
gondot, hanem az árak, ami miatt a szegények már nem tudják megfizetni az élelmiszert. Így az élelmiszerek inkább
raktáron maradnak, ahelyett hogy méltányos áron értékesítenék azokat. A magas árak a fogyasztókat, főként a szegény
társadalmi rétegeket lehetetlenítik el.
3-451
Luís Paulo Alves (S&D), por escrito. – Estamos a tratar um problema que é acima de tudo uma questão política que exige
visão de futuro. Mais, muito mais que remédios de curto prazo é necessária a coragem de estabelecer uma nova
arquitectura que concilie a necessidade de aumentar 70 % a produção de alimentos nos próximos 40 anos, com as
crescentes limitações dos recursos naturais. Por isso, o que se faz ou se deixa de fazer, em África, na Ásia, na América ou
na Europa, afecta todos, em todo o lado, com consequências na disponibilidade, no acesso e nos preços dos alimentos. Isso
está a afectar gravemente as populações pobres e os criadores que produzem carne e leite. É por isso que a resposta tem
que ser global e vai muito para além do domínio da política agrícola, sendo essencial convocar um conjunto de outras
políticas, sem o que não estaremos verdadeiramente a ir ao encontro das soluções necessárias. Soluções que à escala global
passam por defender a alimentação como um direito, apoiar a capacidade dos países para se alimentar, apoiar os
produtores agrícolas e garantir o seu acesso justo ao valor na cadeia alimentar, limitar a especulação financeira, proteger o
acesso à terra, criar reservas de alimentos.
3-452
Sirpa Pietikäinen (PPE), kirjallinen. – Arvoisa puhemies, hyvät kollegat, ihmisen oikeus riittävään ravintoon on
ihmisoikeus, joka on huomioitu jo YK:n ihmisoikeusjulistuksessa vuodelta 1948. Meidän tulee siis muistaa, että kun
käsittelemme ruuan hintaa, niin itse asiassa puhumme perustavaa laatua olevista ihmisoikeuksista.
Euroopan unionin maatalouspolitiikan uudistaminen tapahtuu samaan aikaan ruuan maailmanmarkkinahintojen nousun
kanssa. Jotta pystymme vastaamaan näihin haasteisiin kestävällä ja ihmisoikeusperustaisella tavalla, tarvitsemme
kokonaisvaltaista näkemystä ja politiikkaa. Ruuan hintaan ja sen kehitykseen vaikuttavat useat globaalin maatalouden
kriittiset kysymykset, kuten ilmastonmuutos, energiapolitiikka ja luonnonresurssien saatavuus sekä niiden käytön
tehokkuus. Euroopan unionin tulisi toimia tiennäyttäjänä uudenlaiselle maatalousajattelulle. Tarvitsemme ruokapolitiikkaa,
jossa koko ravinnontuotantoketjun kokonaisuuksia arvioidaan kriittisesti, sekä huomioidaan sen vaikutukset terveydelle ja
ympäristölle. Luonnonmukaisempaa ja resurssitehokkaampaa ruokapolitiikkaa tulee tukea ja ohjata niin talouden kuin
politiikan eri keinoin.