Dunaharaszti és környék - Régió Kalauz (Online változat)

7
lőlünk, egy életre. Hiába ordítoztak hátul a politrukok,
hiába berregett fel a visszaözönlőkre néhány túlbuzgó
politikai tiszt géppisztolya, fél órával a támadás megindulása
után messze kilométerekig nem lehetett élő
oroszt látni Dunaharaszti-Soroksár térségében. A német
vezérkari főnök földhöz vágta a sapkáját és az izgalomba
belesápadt arccal rekedten hörögte: három hadosztály
ilyen harcosokból és a Donig űzöm vissza az oroszt
egy hónap alatt.”
Végül a szovjet hadsereg elfoglalta a települést és
megindult a már addig is sokat szenvedett lakosság
újabb kálváriája. Ártatlan lányok és asszonyok sikolyai,
a szégyenbe beleőrülő apák és férjek, és az orosz katonák
példátlan rablásai jellemezték e szomorú hónapokat.
A háború után sor került a német lakosság egy részének
kitelepítésére a nagyközségből, de arányaiban
ez lényegesen kevesebb személyt érintett, mint Pest
megye más részein.
1949-től a Rákosi diktatúra terrorja alatt a település
alig fejlődött valamit. Csak egy jellemző adatot idézzünk:
A közvilágítási lámpahelyek száma az ötvenes
évek közepén kevesebb volt, mint a háború előtt…
Teljesen elhanyagolták az infrastruktúra fejlesztését.
A munkalehetőségek egyre beszűkültek, a dolgozók
nagy része a fővárosba ingázott.
katonákat is golyóval fogadták az ellenállók. Tehát öszszességében
megállapíthatjuk, hogy nagyon komoly,
súlyos események történtek itt a forradalom napjaiban.
A néhány napos reményt gyors kiábrándulás
követte, november 4-én a szovjet csapatok újra bevonultak
Budapestre, hogy végleg leverjék a forradalmat.
A Kádár-rendszerben Dunaharaszti fejlődését nagyban
akadályozta, hogy leginkább csak munkaerő-bázisként
tekintettek rá, a fejlesztések és beruházások
leginkább Ráckevére és Szigetszentmiklósra koncentrálódtak.
Ennek ellenére a lakosság száma továbbra is
folyamatos növekedést mutatott.
A rendszerváltást követően 2000-ben elnyerte a városi
rangot, az M0-ás körgyűrű kiépítésével pedig még vonzóbbá
vált a befektetők és a nagyvárosból kiköltözni
vágyók számára.
Pezsgő kulturális élete, a településen zajló folyamatos
fejlesztések valamint a kellemes természeti adottságai
egyaránt sikeres jövőt ígérnek a településnek és
lakóinak.
Az 1956-os év sok szempontból hozott drámai fejleményeket
a település lakóinak életébe. Már az év elején
egy jelentős katasztrófa következett be: január 12-én
hajnalban egy 5,6-os erősségű földrengés rázta meg
Dunaharasztit. 2 személy életét vesztette és 38-an
megsérültek a természeti katasztrófa nyomán, 3200
ház rongálódott meg. A szerencsétlenül járt lakosok 10
éven belül másodszor építhették újjá házaikat, lakásaikat
és településüket.
Az őszi forradalom eseményei megrengették a helyeik
életét. Október 25-én több száz főből álló tömeg tüntetett
a diktatúra ellen és megtámadták a községben
állomásozó légvédelmi ütegeket. Ezt követően a katonák
és tisztek a forradalom mellé álltak. Egy nappal
később fiatal felkelők fegyveresen foglalták el a posta
mellett üresen álló munkásszállót, 27-én feldúlták
a tanácsháza épületét és beolvasták a 12 pontból álló
követeléseiket. Ugyanezen a napon délután a felkelők
tüzet nyitottak a községen áthaladó szovjet szállítóoszlopra,
melynek következtében 2 orosz katona elhunyt.
Az esemény kivizsgálására érkező újabb orosz
1988: az M0-s körgyűrű Déli Duna-hídjának építése
a Ráckevei (Soroksári)-Dunánál. Forrás: Fortepan.hu