16. Állatolimpia 6. nap (Ebéd, úszás) jav

Az öt főre bővült baráti csapat elindult ebédelni, hisz
már fél tizenkettő volt, és éhesek voltak, meg kettőre
az úszóversenyen volt jelenésük. Bagi ezt mondta a
barátainak:
– Innen nem messze van egy jó kis étterem, a Földi
paradicsom, melyet még az ember épített, ott aztán
mindent lehet enni, ami szem s száj ingere.
Cin-cinnek nagyon tetszett az ötlet, mert ő már
olyan éhes volt, hogy csak vonszolni bírta magát a
gyengeségtől.
– Még pár lépés és ott is vagyunk! Addig csak
kibírod! – szólalt meg Bagi.
– Attól függ, kinek pár lépés, mert én már azóta
vagy százat is léptem, és még sehol semmi – mondta
Cin-cin egy kicsit böllenkedve Baginak.
– Nézz csak oda, ahol az a sok állat van, ott az
étterem! – válaszolta Bagi.
– Te százlyukú egérlak! Itt aztán annyian vannak,
hogy sosem fogunk sorra kerülni! – mondta Cin-cin
most már kissé kétségbe esve, mert ő már nagyon
éhes volt, és előttük legalább százan voltak.
– Semmi baj – mondta Villus. – Hiába is mennénk
máshová, mindenütt sokan vannak, mert most van
ebédidő.

De alighogy beálltak a sorba, egy arany váll-lapos,
arany rojtos, zsinóros, piros kabátos patkány jött
eléjük, hogy az asztalukhoz vezesse őket. Hát megint
csak csodálkoztak, hogy mi ez a megkülönböztetés.
Azt vették észre, ahogy haladtak a sor mellett,
mindenki főhajtással köszön nekik, és egy cseppet
sem zavarta őket, hogy az öt barátot előre veszik,
majd egy díszes, hatalmas asztalhoz ültetik.
– Máris hozzuk az étlapot, hogy kiválasszák az
ételeiket és az italaikat – mondta a piros kabátos
patkány kissé derékból meghajolva, a szemét le nem
véve a nagybecsű vendégekről.
– Tyű, azt a leborult, szivarvéges, kacifántos,
toldozott-foltozott, cifraszűrös, karpaszományos,
egylovas keservit ennek a gyönyörű világnak! Ezt
aztán nevezem hírnévnek és kivételezésnek! – cifrázta
meg mondandóját Kormi Villus felé fordulva, majd
Mimike felé fordult, és tágra nyílt szemekkel
kérdezte:
– Ugye kedvesem, már te is éhes vagy? –
nyervogott pipiskedve Mimikének.
– Már én is tudnék enni egy kis tejbegrízt sok
cukorral és fahéjjal – válaszolta fátyolos szerelmes
hangon.
2

– Na hiszen, a szerelem nem elég, Kormikám? –
heccelte Cin-cin Kormit és Mimikét.
– Ne humorizáljunk, ne humorizáljunk, kérem,
mert még ebéd előtt fenéken billentem! Mit
reggeliztél ma, csak nem vicclapot, kedves barátom?
– vágott vissza Kormi.
Villus hallgatta a kedves torzsalkodást, de egyszer
csak beleszólt ő is:
– S te talán irodalomkönyvet reggeliztél, hogy ilyen
szépen cizellált mondókát mondtál az előbb,
Kormikám?
– Igen az irodalomkönyvet alaposan beáztattam
tejbe, majd kentem rá túrót, utána tejfölt és
megettem! Na, erre varrjál gombot, barátom! – dobta
vissza a labdát Kormi Villusnak, aki azonnal lecsapta a
magas labdát:
– Azért egy kicsit irigy lehettél, Mimikének
bizonyára nem adtál, mert ma nem túl beszédes.
– Hát, ti aztán tudtok szócsatát vívni, azt már
megmondom! – szólalt meg Bagi egy pillanatnyi
szünetet kihasználva.
Cin-cin eközben hanyatt fekve a hasát fogta a
nevetéstől, és a hátsó lábacskáival az eget rugdosta.
3

– Jaj, de jó! Jaj, de jó! Ez nagyon vicces, úgy látszik,
a barátság mindent kibír! – nyögte ki a nevetéstől
fuldokolva, nyöszörögve Cin-cin.
Ekkor egy hatalmas egérlány-koszorú érkezett, és
mindegyik lánynál egy fedővel leborított tálca volt.
– Az étlap, kedves vendégeink, és örülünk, hogy a
mi vendéglőnket választották.
Az étlap igen érdekes volt, mert minden fogást
tálcára tettek, és fedővel letakartak, majd egyesével
elvonultak a vendégek előtt a fedőt felemelve,
megmutatták az ételt, és elmagyarázták, hogy mit is
látnak. Ezzel a módszerrel tekeregtek a vendéglőben
azok előtt, akik még nem rendeltek. Egyszer csak
odaugrott a barátokhoz egy piros kabátos patkány, és
kedvesen megkérdezte:
– Remélem, tudtak választani a kínálatból?
– Igen – válaszolta Villus, s máris sorolta a
kívánságokat az asztaltársaság.
– Én kérnék szépen egy adag rántott velőscsontot,
egy tepertőkrémmel töltött libacombot, és egy sült
libamájat köretek nélkül, a végén egy kis gyümölcsöt.
Bagi folytatta a rendelést:
– Én kérnék tíz darab nyárson sült bioegeret sok
párolt mogyoróval és kukoricával.
4

Cin-cin kiabált az asztal lapja alól, hogy most ő
következik, mert bizony itt ő a legéhesebb. Bagi nagy
csőrével az asztalra tette Cin-cint, hogy mindenki
lássa.
– Rántott bagoly van-e? – kérdezte Cin-cin a piros
kabátost, közben a fejét el nem fordítva, a
szemöldökét kicsit felhúzva szemével leste Bagi
reakcióját, visszavágva a nyárson sült egérért.
– Igen, van – válaszolta a piros kabátos főpincér.
– Akkor én kérnék… az mekkora is?
– Mint az asztalnál ülő bagoly. Már bocsánat a
hasonlatért – fordult a piros kabátos Bagi felé.
– Kisebb nincs?
– De, van zóna adag is.
– Mi az, hogy zóna adag? – kérdezte Cin-cin.
– Az pontosan a fele – válaszolta a piros kabátos.
– Na, tudja mit?! Vágja félbe azt a baglyot, és
süssék jó ropogósra szalonnaágyon, sajttal a tetején!
– sorolta Cin-cin a szemét le nem véve Bagiról.
De Baginak a füle tolla sem rebbent a hallottaktól,
bár érezte Cin-cin sértődöttségét, amiért ő egeret
rendelt.
Majd a rendelés Mimikére esett, ő már régen
eldöntötte, hogy mit kér:
5

– Én kérnék szépen egy adag tejbegrízt sok fahéjjal
és langyos mézes tejet.
Kormi csak ennyit mondott:
– Ugyanezt kérném én is.
Alig értek a rendelés végére, már hozták is az elejét.
– Egy kis előétel, a ház meglepetése.
Egy hatalmas sajttálat tettek az asztal közepére.
Azon aztán volt mindenféle sajt, meg dió és mandula,
kicsi tálacskákban langyos tejecske, s bioszalonna és
biokolbász.
– Hogy micsoda? – kérdezte Villus. – Mi az, hogy
bioszalonna és -kolbász.
– A holdon minden állat vegetáriánus, a húsokat
különböző növényekből állítjuk elő – válaszolta
kimérten az ott álló piros kabátos.
– Ér-te-m – mondta csodálkozva Villus. – Vagy
nem? Csak nemhogy a velős csont, meg az egér, meg
a bagoly is így készül?
– De igen – válaszolta a piros kabátos.
Cin-cin és Bagi ekkor nevettek csak jó nagyot. Majd
Cin-cin odadugta orrocskáját Bagi hatalmas csőréhez,
így kérve bocsánatot, amiért bután megsértődött Bagi
rendelésén.
6

– Na, mindegy, az a lényeg, hogy finom. Együnk,
kedves barátaim!
Az előétellel és a főételekkel eltelve ittak még egy
kis koktélt, és csak úgy szuszogtak a jóllakottságtól.
Bagi benyelt vagy tizenhárom nyárson pirított
zöldségegeret. Úgy dagadt a begye, mint aki lenyelt
egy léggömböt. Cin-cin nem is hagyta szó nélkül:
– Bagi, barátom, annyit ettél, mint egy lakodalmi
násznép, csak úgy csendesen csipegettél, mint egy
markoló.
– Igen, tényleg egy kicsit túlzásba vittem az evést,
így a repülésről ma lemondok, s úgy fogok menni,
mint egy birodalmi lépegető – élt egy vicces
szófordulattal Bagi is.
– Kedves barátaim, ideje lenne elindulni az
uszodába, mert már fél kettő – mondta Villus.
– Jaj, még ne menjünk, én mozdulni sem bírok! –
nyafogott Cin-cin. – Ez a fél bagoly is hatalmas volt!
– Gyere, kedves barátom a hátamra, majd én,
viszlek – mondta neki Villus.
– Gyere az én nyakamba, a finom fehér, hosszú
bundácskámba, hogy barátkozzunk – mondta Mimike
igazán kedves baráti hangon.
7

– Ki tud ennek ellenállni?! – kiáltott Cin-cin, és már
ugrott is Mimike nyakába.
– Nem kell ám ezt a barátságot túlzásba vinni –
mondta Kormi Cin-cinnek, majd jól képen nyalta
barátját, mintha puszit adott volna Cin-cinnek. Cin-cin
elalélt Kormi kedvességétől. Ő is szívesen képen
nyalta volna Kormit, de akkor lepottyant volna a
kedves Mimike hátáról.
– Na, jól van, majd legközelebb – cincogta alig
hallhatóan Cin-cin, de nagyon elpirult Kormi
kedvességétől.
A baráti csapat elindult az uszoda felé, és amerre
mentek, mindenki fejbiccentéssel, hangos
köszönéssel üdvözölte a társaságot. Az épületeken
elhelyezett hatalmas kivetítőkön még mindig a
futóverseny ismétlését lehetett nézni. Kormi ismét jót
derült a verseny láttán, amikor Mimikét és őt
mutatták.
– Hát, tényleg elvarázsoltál kedvesem! – mondta
Mimikének, Kormi. – Nézd meg, úgy lépkedek, mint
egy idióta, cirkuszi mutatványos ló.
– Ne is törődj mások véleményével, az a lényeg,
hogy mi szeressük egymást, ezen kívül engem semmi
nem érdekel! – válaszolt Mimike.
8

Most meg éppen az ebédlőt mutatták, ahogy a
barátok ettek.
– Még szerencse, hogy légifelvételek, mert így nem
látták, hogy mennyit ettünk! – mondta Cin-cin.
– Azt, hogy te mennyit ettél? – jegyezte meg Villus.
– Na, aztán a te bendőd is feneketlen, ahogy
elnéztem – válaszolt Cin-cin.
Most meg olyan közeli képet mutattak, amikor Bagi
ette a bioegereket, melyek akkorának látszottak, mint
egy bernáthegyi kutya.
– Mondd, Bagi, te véletlenül nem bio gigaegereket
rendeltél? – kérdezte Kormi kicsit cinkelve Bagit.
– Nem-nem, Kormikám, nem gigaegerek voltak, a
szerelem vakká tett, az itt a baj – válaszolt Bagi.
Az uszoda előtt hatalmas tömeg várakozott a
kapunyitásra, addig is mindenki a kivetítőn nézte az
eseményeket. Amikor meglátták az érkező baráti
csoportot, hatalmas tapsvihar alakult ki a várakozó
tömegben, majd szépen utat nyitva nekik, előre
engedték őket a kapuig. Ahogy odaértek, egyből
kinyílt a kapu, és máris elindulhatott a tömeg befelé.
Villusékat egy sas fogadta, és kísérte a díszpáholy
felé. Amint így sétáltak a páholy felé, egy kamera
folyamatosan mutatta őket. A hatalmas kivetítőn
9

pedig mindenki láthatta a barátokat, és a taps nem
csendesedett, olykor vastapssá alakult. Nagyon nagy
boldogsággal töltötte el a baráti társaságot ez a
többszázezernyi szívből jövő szeretet.
A medence óriási méretű volt, a víz csak úgy
szikrázott a napsütésben. Egy pillanatra megállt a
társaság, hogy álmélkodjanak, gyönyörködjenek az
uszoda szépségeiben.
– A medence öt kilométer hosszú és három
kilométer széles, a nézőtérre nyolcszázezer állat fér.
Külön tribün van a madaraknak, külön a
nagytestűeknek, mint a vízilovak, orrszarvúak,
elefántok, külön a macskaféléknek, medvéknek, külön
a fán élő többi állatnak. Ott szemben van az uszoda
szenzációja, egy kétszázezer férőhelyes akvárium a
vízben élő állatoknak. A fejünk felett, az uszoda
közepére benyúló acélépítmény végén van a
díszpáholy, ahonnan szinte mindent lehet látni, ami a
vízben történik, és természetesen a lelátókon történő
eseményeket is szemmel lehet követni. Mivel az úszás
az olimpia legnagyobb eseménye, és a legtöbb nézőt
vonzza az uszodába, a biztonságot ezer sas biztosítja.
Ha igénylik, elmondanám a verseny szabályait –
fejezte monológját az őket kísérő sas.
10

Persze Villus azonnal élt a lehetőséggel, és kérte a
sast, hogy mondja el a játék szabályait.
– A medence nyolc egyenlő részre van elosztva,
minden különálló rész egy versenyzőé, ebből
következik, hogy a medencében egyszerre csak nyolc
versenyző lehet. A medence mindkét végén
versenybírók ügyelik a szabályos versenyzést, és a
célfotósok minden alkalommal jegyzik a fordulás
idejét. Minden pálya végén van egy gong, melyet a
versenyzőnek érintenie kell minden odaérkezéskor.
Aki ezt elmulasztja, azt kizárják a versenyből. A
versenytáv száz kilométer, egy forduló tíz
kilométeres, ezt a távot tízszer kell megúszni minden
versenyzőnek. A medence alja törhetetlen üvegből
van, s az alján nyolcszáz rák élőben rögzíti vízálló HD
kamerával az eseményeket. A jelet azonnal
továbbítják egy közvetítőterembe, és onnét irányítva
láthatjuk a kivetítőkön az eseményeket. Az uszoda
mind a négy oldalán, legfelül egy-egy egy kilométeres
kivetítő van elhelyezve. A díszpáholyban külön
kivetítő működik. Mint már említettem, a medence
alja üvegből van, ezért a medence alatt is
kialakítottak százezer férőhelyet azoknak, akik innét
szeretnék élvezni a küzdelmet. Az olimpia legnagyobb
11

eseménye az úszóverseny, ami egyben le is zárja az
olimpiai versengéseket. Induljunk a díszpáholyba,
mert hamarosan kezdődik a verseny! – kérte a
vendégeket a kísérő sas.
Az uszoda szép lassan megtelt nézőkkel, úrrá lett az
egyre erősödő hangzavar. Villusékat egy hatalmas
üveglifthez vezették, és szinte másodpercek alatt a
páholyba értek.
– Micsoda kilátás! – jegyezte meg Kormi.
A páholy a medence felett ötven méterre
magasodott.
– Barátom, neked ez nem nagy élmény, mert te
szinte mindig így, madártávlatból látod a holdat –
mondta Cin-cin Baginak.
– Igen, ez tényleg így van, de nem mindegy, hogy
közben repülök, vagy csak állok, és nézelődöm
mindenféle szárnycsapkodás nélkül – válaszolta Bagi.
Ahogy felértek, hatalmas taps fogadta a baráti
társaságot, és gratuláltak Villusnak a sportszerű
viselkedésért. Nem voltak sokan, de annál nagyobb
szeretettel fogadták őket. Samu, az aranyhal,
ugyanabban a nagy akváriumban volt, amiben már
látták odalent. A páholy padlója szintén üvegből volt,
és mindent tökéletesen lehetett látni. Samu külön is
12

üdvözölte Villust, de Kormi mégiscsak közelebb állt a
szívéhez, hiszen ő mentette meg.
– Kedves barátom, a legszívesebben átölelnélek, de
mint azt tudjuk, te a víztől félsz, én meg a levegőtől,
így aztán marad a szóbeli, meleg üdvözlés.
– Igen, kedves Samu, valahogy én is így érzek
irántad. De nem szívesen mártóznék meg az
akváriumod vízében, úgy is tudunk beszélgetni, hogy
én kívül maradok.
A kommentátorállásban ki is lehetne más, mint
Csivit és Csevej, a játékvezető pedig Árgus, a sas, aki a
medence felett hatalmasra feszített szárnyakkal olyan
mozdulatlanul lebegett odafenn a levegőben, mintha
nem is élne. Vitorlázott a kellemes szellőben, ami
lengedezett épp az uszoda felett.
Egyszer csak hatalmas tapsvihar tört ki a nézőtéren.
Villusék nem értették a dolgot, mert a verseny még
nem kezdődött el. De nicsak, a kivetítőn épp Kormi és
Mimike látszik, amint az orrocskájukat az üvegnek
nyomják, s úgy nézelődnek. A tévéstáb tagjai ügyesen
apró szívecskéket szerkesztettek köréjük, és kiírták,
hogy az olimpia szerelmespárja. Kormi majd
összeesett a meglepetéstől, egymás felé fordultak
13

Mimikével, és összedugták az orrocskájukat, mire a
taps felerősödött.
– Éljenek a szerelmesek! – kántálta a közönség, és
ütemesen tapsolni kezdett.
Kormiék szívét kellemes melegség öntötte el a
szeretet láttán, s mindketten elérzékenyülve elelmorzsolgattak
egy-két könnycseppet az
arcocskájukon. Ekkor hatalmas fanfárok szólaltak meg
az uszodában, ezzel jelezve, hogy a verseny
hamarosan kezdődik. A medence végéhez óriási
akváriumokat vontattak be, melyekben a versenyzők
várakoztak a kezdésre.
– Mielőtt a verseny elkezdődne, a tengeri
delfinekből álló aranypikkely-díjas szinkronúszócsapat
tart egy kis bemutatót! A csapat létszámát
figyelembe véve, a nevek felsorolásától eltekintenék,
ugyanis pontosan százan vannak! – visította Csevej.
A bemutató fergeteges, lati szerű zenére történt,
mely ismételten óriási sikert aratott a közönség
köreiben.
– Hát igen, kedves nézőink, nem véletlen, hogy ők
nyerték a nagy Samu aranyérmet. Ezt a
gyönyörűséges mozgást öröm nézni. Szinte már én is
14

eugranék a medencébe, hogy velük együtt
csináljam! – kiabálta Csivit.
– Miért is ugranál te a vízbe? Talán csak segítségért
kiabálni tudnál kifogástalanul! – csipkelődött Csevej
asszonyság. – Hisz még az itatóhoz is félve lépsz oda,
nehogy beleess, mert még abba is képes lennél
belefulladni!
A közönség nagyot derült a szócsatán, majd Csivit
és Csevej komolyra fordítva a szót, felváltva sorolták a
neveket, s ahogy a versenyző meghallotta a nevét,
átugrott az akváriumból a medencébe. Csivit kezdte a
sorolást:
– Az egyes pályán Fodrocska, a keszeg, aki a
kristálytóból érkezett.
– A kettes pályán Cécó a kárász, aki a nagytóból
érkezett.
– A hármas pályán Pirula, a tükörponty, aki szintén
a kristálytóból érkezett.
Minden egyes versenyző neve hallatán óriási
üdvrivalgás tört ki a nézőtéren taps kíséretében.
– A négyes pályán nem más, mint a tavalyi bajnok,
Cikcakk, az aranyhal a kristálytóból.
– Az ötös pályán a többszörös bajnok, Spuri, az
angolna a nagytóból.
15

– A hatos pályán Vibi, a delfin a tengerből.
Vibi egy gyönyörű piruettel ugrott át a medencébe,
ahol mutatott még néhány trükköt a kedves
publikumnak.
– A hetes pályán Ciki, a cápa a tengerből.
Ő nem cifrázta az ugrást, de olyan simán átugrott,
hogy még a víz sem csobbant. Úgy fúródott a vízbe,
mint tű a szövetbe.
– A nyolcas pályán Rokkó, a krokodil a
nagymocsárból.
Amikor ő átugrott a medencébe olyan csobbanás
volt, mintha egyszerre tíz elefánt esett volna a vízbe,
alaposan lefröcskölte a versenybírókat, és a
medencénél elhelyezkedett célfotósokat, a pókokat
is. Mindenki csak úgy prüszkölt a víztől, majd
törülközés következett. Persze a közönség nagyot
derült a látottakon, és hatalmas tapssal honorálták
Rokkó mutatványát.
Ezzel a medence megtelt, a pályákat elfoglalták a
versenyzők. Már mindenki a starthelyre húzódott, és
feszülten várta Árgus sípjelét. Amikor minden
versenybíró jelzett, hogy az általa felügyelt pálya
rendben van, és mindenki szabályosan
16

elhelyezkedett, Árgus egy hatalmasat sípolt, és
kezdetét vette a verseny.
– Az első hossznál szinte egyszerre érintette meg
minden versenyző a gongot – mondta Csevej, majd
így folytatta:
– Mintha az idei évben gyorsabbak lennének a
versenyzők.
– Igen-igen, én is így látom, kedves Csevej –
kapcsolódott a kommentálásba Csivit. – A múlt évben
Rokkó még igencsak lassúnak bizonyult, de mára
összeszedte magát, és a többiekkel egyszerre ütötte
meg a gongot. De majd az idő haladtával kiderül, hogy
bírja-e erővel ezt a gyors tempót. Úgy látszik a négyes
és ötös pálya egy kicsit előrébb van, kezd kialakulni a
szokásos ék alakzat.
A díszpáholyban nagy szurkolás folyt, mindenki a
kedvence nevét kiabálta. Villusék Cikcakknak
drukkolnak, mert csak őt ismerték, még Bagi is
rikoltozott azon a rekedt hangján. Kormi és Mimike
együtt nyávogták, hogy hajrá Cikcakk. Cin-cin, mint
mindig, Bagi feje búbján helyezkedett el, és olyan
nagyon beleélte magát a versenybe, hogy néha még
egy hátraszaltót is ugrott, s teli torokkal kiabálta:
17

– Hajrá Cikcakk! Ne hagyd magad, te vagy a
legjobb, úgy úszol, mint egy hal!
– Arany barátom, hiszen Cikcakk egy hal! – mondta
Bagi.
– Nekem mindegy! Akkor is hajrá Cikcakk, hajrá
Cikcakk! – kiabálta nagy lendülettel, mintha neki
kellene versenyezni, és nyerni, s közben ugrálta a
hátraszaltókat.
Samu nem nagyon kiabált, mert ő már ennél sokkal
bölcsebb és higgadtabb. De az akváriumában néha
azért ingerülten kapkodta a fejét, s első uszonyával a
homlokára csapva morogta a magáét. A páholyban
helyet foglaló vendégek szolidabban, kissé
visszafogottan, de azért néha kiabáltak. Hol ezt a
nevet, hol pedig amazt lehetett hallani.
– Tisztelt hölgyeim és uraim, úgy látszik a táv
feléhez érkezve egy kissé megváltozott a sorrend.
Lehet, hogy Cikcakk a négyesen elfáradt, vagy valami
baleset érte, mert igencsak lemaradt, jelenleg a
negyedik helyen úszik. Az első helyen az ötös pályán
versenyző Spuri halad egyenletes teljesítményt
nyújtva. A többieket nem nagyon lehet innét látni,
csak akkor, ha víz alatti képet mutat a kamera. Rokkó
minden fordulónál nagy derültséget okoz a nézőknek,
18

mert alaposan lefröcsköli a versenybírókat, de azok
már nem is törülköznek, mert mire megtörölnék
magukat, ismét jön az áldás a medencéből. A hatos
pályán versenyző Vibi, a delfin van jelenleg a második
helyen. A harmadik helyen Ciki, a cápa, az ötödik
helyen Pirula, a tükörponty, a hatodik helyen ketten is
vannak, Cécó és Fodrocska vívnak nagy csatát
egymással. A nyolcadik, ki is lehetne más, mint Rokkó,
ő nagyon élvezi a versenyt, végre mindenkit
lefröcskölhet büntetlenül.
A nézőtéren őrületes hangerővel bíztatták a
versenyzőket, még a popcornárus kenguru is
veszettül kiabálta kedvence nevét, és óvatos
lépésekkel haladt az elefántnézők között, mert
ilyenkor ők se látnak, se hallanak, úgy mondják a
magukét. A madárpáholy is igencsak hangos, folytonfolyvást
csiripelnek, csivitelnek, csirregnek,
kerregnek, kárognak, rikoltoznak, de legszebben a
mezei pacsirták énekeltek dallamos versikéket
költöttek, és énekeltek, például ezek nagyon jók.
– Nem kell ide flikk-flakk, húzzál bele Cikcakk!
Vagy.
– Nem lesz abból galiba, ha élre tör majd Pirula.
19

– Ciki, ő a tigriscápa, vajon terem neki babér
máma?
– Rokkó fröcsköl nagyokat, úgy szeli a habokat.
– Cécóka az aranykárász, előbb, utóbb, lesz még ő
ász.
– Fodrocska a kicsi keszeg, egyes pályán csak úgy
repeszt.
– Hajrá Spuri, ez nem a suli-buli.
– Mindent bele Vibi, mert meg előz a Ciki, és az lesz
ám a ciki, és az nem lesz olyan cuki.
Ilyen versikéket énekeltek a pacsirták, a közönség
kedvére is, volt amikor velük együtt énekelték a
nézők. A kommentátorállásból Csivit és Csevej
folyamatosan közvetítették a változásokat, melyek a
vízben történtek. Már csak tíz kilométer volt hátra,
amikor már szinte extázisba esve mondták a magukét.
– Tisztelt hölgyeim és uraim, úgy látszik, Cikcakk
csak tartalékolt, és most hihetetlen hajrát vág le!
Most még csak a második, az első helyen Spuri, a
harmadikon Vibi, a negyedik helyen Ciki, a cápa, a
többi versenyző azonban már nem szól bele a verseny
kimenetelébe. Az utolsó fordulónál már csak öt
kilométer van hátra, de még mindig Spuri ütötte meg
a gongot először, majd pár másodperc múlva Cikcakk,
20

majd Vibi, úgy látszik kedves nézők, hogy az érmek
sorsa e három versenyző között dől el! Hogy kinek
milyen jut, az a befutás gongütésétől függ. Már csak
pár méter van hátra s mintha Cikcakk vezetne, majd
következik Ciki, a cápa, és a harmadik helyre esett
vissza Vibi, a delfin. De hova lett Spuri? Ő nagyon
kihajtotta magát, s visszaesett a negyedik helyre. Már
csak néhány farkcsapás van hátra és meglesz az idei
év bajnoka. Kedves nézők most érdemes figyelni a
befutást, mert igen csak szorosra sikeredett a verseny
vége. Az első helyre Cikcakk tartott igényt, mert a
verseny végét jelentő gongot ő ütötte meg elsőnek,
másodikként Vibi, a delfin, majd a harmadik helyért
Ciki, a cápa csapott a gongba. A többi versenyző szép
szórványosan érkezett a célba!
Villus, Kormi, Cin-cin, Bagi és Mimike hatalmas
ovációba kezdett barátjuk győzelme láttán. Samu
akkorát csapott farkuszonyával, hogy szinte a
díszpáholyban tartózkodok mindegyike tiszta víz lett.
Nem mindenki örült a győztesnek, de azért
gratuláltak Samunak a sikerért, hogy a kristály tavi
egyesület nyerte idén is a versenyt. Kormiék is
odafordultak Samuhoz, és gratuláltak a sikerhez,
egyben el is búcsúztak, mert a mai nap volt eddig a
21

legfárasztóbb. A nagy Samu intett a sasnak, hogy
barátait kísérje le a tribünről. Ahogy talajt értek, Bagi
megszólalt:
– Kedves barátaim, gyertek, ugorjatok a hátamra,
és hamar visszaviszlek benneteket a szállásra!
Így is történt. Még Cin-cin sem reklamált a
vacsoráért, mert ahogy a szobába értek, már az ágyra
is Kormi tette fel. Most már négyen bújtak
egymáshoz, s aludtak el nagyon gyorsan. Halk
szuszogásukat Bagi még egy darabig hallgatta, majd
betakargatta barátait, s otthagyta őket, de csak
reggelig, mert reggel ismét ő fogja ébreszteni őket,
finom reggelivel.
22