15.Állatolimpia 6. nap(városnézés) jav

Bagi megint reggelivel várta a három, azaz már négy
barátot, mert bizony Mimi is ott aludt, vagy nem
aludt, ki tudja. A reggeli zene, mint mindig, finoman
ébresztgette a barátokat. Nagy nyöszörgések,
ásítások, nyújtózkodások közepette ébredeztek, de
még nagyon esetlenül mozogtak.
Először Cin-cin nyitotta ki a szemét, de még csak
résnyire, és imbolyogva elindult a reggeliző asztal
felé. Olyan mennyei sajtillat csapta meg az
orrocskáját, hogy nem bírt tovább még csak
lustálkodni sem. Kieszelte, hogyan tudná Villust
életre kelteni a lustálkodásból. Fogott egy darabka
kolbászt, és Villus orra alá dugta. Erre Villus olyan
hirtelen felugrott, hogy még Cin-cin is megijedt.
– Na de, hol van Kormi? – kérdezte Cin-cin.
– Nézz csak az ágyra, és meglátod, ott alszanak
mind a ketten – mondta Villus.
– Szép is a szerelem! – jegyezte meg Bagi.
– Nézzétek, milyen szépen összebújva alszanak!
Kormi úgy átölelte Mimit, mint aki sohasem akarja
elengedni.
– Remélem, azért a barátait sem felejti el –
mondta Cin-cin, majd odasúgta Baginak, hogy egy
nagy tál tejet tegyen az orruk elé, erre felébrednek.

Így is történt, szinte egyszerre nyílt ki a szemük, s
kitapogatták, hogy merre van a tejestál. Ahogy
megtalálták mindketten, egy tálból lefetyelték a
friss tejet, és lassan észhez is tértek. Mimi egy kicsit
szégyellte magát, hogy így egy nap után ágyba bújt
Kormival, de ő azt mondta, hogy nagyon szereti, és
vele akarja leélni az életét. Kormi is észhez tért, és
csak annyit mondott barátainak:
– Barátaim, én szerelmes vagyok, és Mimivel
szeretnék élni az életünk végezetéig, jóban,
rosszban. Remélem, a barátságunkat ez nem sérti –
kérdezte kérdő tekintettel nézve Villusra és Cincinre.
– Ugyan, kedves barátom, hiszen tudod a
mottónkat, aki a te barátod, az a mi barátunk is –
mondta Villus a tekintetét Mimire emelve. – Kedves
Mimi, nagyon örülünk, hogy csatlakozol a baráti
körünkhöz, pedig az már tetemes létszámot jelent.
De te kiváltképp kedves leszel nekünk, hiszen te a
barátunk párja lettél. Mimi, mától a társaságunkhoz
tartozol – fejezte be Villus a beszélgetés ezen
részét, majd folytatták a tegnapi eseményekkel,
amiről Kormi és Mimi lemaradtak.
2

Cin-cin olyan sebesen mesélt, hogy még Villus és
Bagi sem tudta félbeszakítani.
– Te fairplay díjat kaptál tegnap az olimpián? –
kérdezte Mimi – Ez azért fontos, mert ezután
mindenhol, mindenkor felismernek a holdon, és
számodra minden ajtó megnyílik a hold egész
területén. Nagy tisztelet fog övezni mindenki
részéről – fejezte be mondandóját Mimi.
Bagi így szólt barátaihoz:
– Ma ismét nagy nap lesz, mert az olimpia utolsó
napja lesz, az úszóverseny lesz a záró sportesemény,
részt vesz a kristály tavi sportegyesület, és ami még
ennél is szenzációsabb, itt lesz Samu, a legnagyobb
és legöregebb aranyhal. Igaz, ő már csak nézőként,
mert számára kicsi a sportmedence.
Kormi nagyon örült, hogy ismét láthatja barátját,
Samut. A szobában lévők mindegyike csodálkozott,
hogy honnét ismerheti Kormi Samut, hiszen ő
vízben él, Kormi pedig a földön.
– Barátaim, induljunk, és menet közben
elmesélem a Samuval való találkozásomat.
Amikor az öt barát a recepcióhoz ért, akkor
kezdődtek a meglepetések. A szálloda minden tagja
jelen volt, és sorfalat állva hajoltak meg Villus előtt,
3

köszöntötték, és gratuláltak a fairplay díjához, mert
ezzel a holdon nagy tiszteletet vívott ki magának.
Villus illendő módon megköszönte a gratulációkat.
Indultak volna kifelé a szállodából, ám akkor
ismét esemény következett. A szálloda előtt egy
hatalmas tömeg fogadta, voltak ott rajongók,
autogram-kérők, újságírók, riporterek rádiótól,
televíziótól, azt sem tudta hova kapja a fejét. A
rengeteg fotós nem győzte követni, hogy a legjobb
képet tudják róla készíteni. Autogramot írt,
gratulációt fogadott, fényképezkedett a
rajongókkal.
Villus úgy érezte, hogy nagyon boldog. Ez így
ment órákon át, amikor szólt barátainak, hogy
gyalog mennek az úszóstadionba. Ahogy így
sétálgattak, szinte mindenki meghajolt előtte, és jó
reggelt köszönt neki. A galambdúc városrészen egy
hatalmas kivetítőn ismételték a tegnapi
futóversenyt. Kormi és Mimi tátott szájjal nézték a
történteket, és kaján mosollyal nézték, ahogy ők
enyelegve, szinte csak sétáltak a versenyen.
– Most már értem, hogy miért nem emlékszem
semmire, csak Mimikére, akit a világon mindenkinél
jobban szeretek.
4

– Még nálam is? – kérdezte Cincin.
– Igen, Cincin, még nálad is jobban szeretem
Mimikét, mert ő a szerelmem, te pedig a barátom
vagy. Minden állatnak az első a szerelme, majd a
gyermekei, utána a szülei és akkor következnek a
barátok.
– Ühűű – dünnyögött az orra alatt Cin-cin.
– Akkor én csak a harmadik vagyok a sorba? –
kérdezett vissza Cin-cin.
– Igen, most még a harmadik, de ha kiscicáink
lesznek, akkor már csak a negyedik lehetsz. De hidd
el, az nagyon előkelő hely egy kapcsolatban. Én
mindig a negyedik szeretnék lenni a veled való
kapcsolatunkban, mert barátként akkor én leszek az
első – fejezte be Kormi, és odadörgölte fejecskéjét
Cin-cinhez, majd Mimike arcocskájához bújt
kedvesen.
Cin-cin kissé ráncolt homlokkal fogadta a
magyarázatot, és úgy tett, mint aki érti a dolgot.
– Majd megértem – motyogott az orra alatt. – Az
biztos, hogy Kormi a barátom marad, a többi
maszlagot meg majd megértem.
– Nézzétek, micsoda galambdúcok, legalább húsz
lakás is van benne több szobával. Olyanok ezek a
5

galambházak, mint otthon a lakótelepi lakások –
mondta Villus. – Micsoda méretei vannak, mint a
földi tízemeletes háznak. Minden ajtó előtt
hatalmas kinti terasz.
– Ezek az induló és landoló teraszok – mondta
Bagi. – Ezekről indulnak a madarak, és ide érkeznek
vissza. De nézzétek amott a papagájpagodákat,
milyen gyönyörűek, az ember után ők építik a
legszebb házakat a holdon. Nézzétek a cifra tetőket,
a cirádás ablakokat, a hatalmas függőfolyosókat,
díszes oszlopokat, ott pedig a homokfürdő, az
itatótó kis vízeséssel, különböző hinták és
nyugágyak, és ez mind a belső udvarban. Oda csak
az ott lakók mehetnek. Egy ilyen pagodában öt
család lakik, és minden kényelmét csak ők
élvezhetik. Ezekből a pagodákból rengeteg van itt a
városban. A következő utcában vannak a
dagonyalakások. Nézzétek, a házak előtt vannak a
dagonyák és mögöttük a lakások, melyek igencsak
gigantikus méretűek. A szomszédos dagonyákat
üvegfal választja el egymástól. A ház homlokzatán
hatalmas plazmatévé lóg, így dagonyázás közben
lehet követni az olimpia eseményeit.
6

Ahogy a plazmatévét nézték, ismét Villus tűnt fel
a képernyőn, amikor a szálloda előtt nyilatkozott a
riportereknek. Ahogy így sétálgattak, néha-néha
egy-egy fotós lencsevégre kapta a baráti társaságot,
és közben nagyokat köszöntek Villusnak és persze a
társaságában lévő barátainak is. Kormi és Mimi
fejecskéjüket összedugva lépdeltek a többiek
mellett, figyelve Bagi idegenvezetését. Cin-cin
egyszer csak hátrafordult, és így kezdett el kiabálni:
– Két szerelmes pár, mindig együtt jár! Két
szerelmes pár, mindig együtt jár!
Ekkor Kormi jobb lábbal kissé hanyagul fenéken
billentette Cin-cint, mert a csúfolódás csúnya dolog.
– Tudod mit, mondogasd egész nap, hiszen olyan
jó hallani, hogy mi egy szerelmespár vagyunk –
fűzte hozzá Kormi, majd ismét Mimi arcocskájához
simult.
– Nézzétek csak, ez az ezer fészeklakó park, itt
sok ezer különböző madár él együtt békében,
egymás mellett – szólalt meg Bagi. – Vannak
szerényebb fészkek, de vannak luxuskivitelben
elkészített fészkek is, ezek arról árulkodnak, hogy
mekkora a család, és milyen szorgalmasan
dolgoznak a benne lakók. Ezek a fészkek nem a
7

gazdagság jelképei, hanem a szorgalom és a kemény
munka jelképei. Az, akinek szerényebb fészke van,
nem azt jelenti, hogy ő nem szeret dolgozni. Lehet,
hogy most költözött össze a párjával, és kettejüknek
szerényebb körülmények is megfelelnek, vagy
éppen régóta beteg és öreg, ezért már elegendő
számára a szerényebb fészek. Itt mindenki olyan
fészekben lakik, amilyen számára szükséges, ezért
nincsenek lakásgondok a holdon. Ahogy egy
nagycsaládból kirepülnek a fiókák, a szülőknek
kötelességük a luxusfészket átadni egy nagycsaládos
párnak, és egy szerényebb hajlékot választani.
– Ha valaki nem akar elmenni, akkor mi történik?
– kérdezte Cin-cin.
– Ilyen még nem fordult elő, pedig már elmúltam
száz esztendős. Én már éltem akkor is, mikor az
ember kihalt, átéltem a nagy pusztítást, pusztulást,
holdégést. Azok voltak ám még csak a cudar napok!
Éhínség, szárazság, járványok és különböző
fertőzések tizedelték a hold lakosságát. A most élő
állatok és növények azért lettek ilyen nagyok, mert
valami olyan anyag szennyezte meg a hold légterét,
hogy az ilyen hatással volt az élővilágra. De az
emberek ezt már nem érhették meg, mert ők
8

kipusztították egymást – fejezte be egy kissé
szomorkásan a történelemóráját Bagi, aki megígérte
barátainak, hogy elviszi őket az embermúzeumba az
olimpia után. Ekkor egy hatalmas palotához értek.
– Ez az embermúzeum, megmutatom nektek,
hogyan élt az ember – mondta Bagi.
– Ez a ház majdnem olyan, mint amilyenből
jöttünk a földről, ott az emberek ezeket az
épületeket háznak nevezik. Ezekben laknak és élnek
az egész családjukkal – mondta Villus.
– Ti emberekkel laktok együtt a földön?! –
csodálkozott Bagi, szemüvegét a csőrére tolva.
– Igen – felelte Kormi –, és nagyon szeretnek
minket.
Baginak úgy kikerekedett a szeme, hogy csak na.
Ő azt hitte, hogy az emberi faj már régen kiveszett.
– Á, dehogy is, hiszen az én gazdám, Peti egy
nagyon okos embergyerek – mondta Villus.
– Az én gazdám pedig Peti húga, Anna, akinek az
ágyában is szoktam aludni, igaz csak akkor, amikor
már a szülei elaludtak, mert ők nem szerették, ha az
ágyában aludtam – mondta szinte hencegően
Kormi.
9

– Nézzétek csak azt a nagy tavat, ott laknak a
halak, a rákok, a békák, a kagylók, a csigák és a
különböző vízinövények, a hínár, a sás, a nád díszítik
a tavat. Igen, ismerjük egy-két lakóját a tónak, mert
már korábban jártunk a tó másik partján – mondta
Kormi. – Egy kellemetlen élményből lett egy
kellemes, örök barátság, melyet Ollócskával
kötöttem.
– Hát igen, Ollócska egy kissé ragaszkodó –
állapította meg Bagi.
Ahogy így sétálgattak, szép lassan az úszó
paradicsomba értek, és láss csodát!
– Ekkora akváriumokat még nem is láttam, és
még kerekeken is gurulnak!
Nicsak, az egyikben ott volt Cikcakk, az aranyhal, a
kristálytóból, és már hangosan üdvözölte Kormit.
– Szia Kormi, hallom jól szerepeltek a földiek az
olimpián, és hát a barátod, az a Villus gyerek
fairplay díjat kapott. Ez igen, erre aztán büszke
lehet.
– Be szeretném neked mutatni a barátaimat –
mondta Kormi büszkén. – Ő itt Villus, a kiskutya, aki
a díjat kapta, ő pedig Cin-cin, a kisegér, ő az én
szerelmem, Mimike, a perzsa cica, és a végén hadd
10

mutassam be neked a holdon élő legjobb
barátunkat, Bagit, a baglyot.
– Köszöntelek benneteket, hiszen ti csak jó
állatok lehettek, mert amit Kormi tett, az nem
mindennapos, és neki köszönhetjük a szabad
életünket.
Bagi megint a szemüvegét tologatta a
döbbenettől, hogyan segíthetett a vízi állatokon
Kormi, aki még a víztől is fél.
– Tudjátok mit, látogassátok meg Samut, a
legnagyobb, legöregebb és legbölcsebb aranyhalat,
itt van a szomszédos akváriumban egyedül, mert
nem fér más az akváriumba. Így is a legnagyobb
utazó akváriumban utazott.
– Jó, megyünk és meglátogatjuk Samut –
válaszolta Kormi Cikcakknak.
Villus, Cin-cin, Mimi és Bagi csak néztek ki a
fejükből, hogy Korminak hogyan lehet ilyen
kapcsolata itt a holdon. Nagyon kevesen
mondhatják el magukról, hogy a hatalmas Samuval
beszéltek. Még Bagi is, a nagy Samu legnagyobb
tisztelője, még Mimike is csak annyit tud Samuról,
hogy a hold legnagyobbja. Már Villus is nagyon
kíváncsi volt Samura, mert neki is köszönhetik a
11

szabadulásukat az üveghegyből a fehér cicák
birodalmában.
Amint így sétálgattak a hatalmas akváriumok
között, egyszer csak találtak egy hatalmas
akváriumot, ami kétszer akkora volt, mint a többi.
Már messziről vakított a fénye, mert bizony abban
az akváriumban utazott Samu, a legnagyobb. Időbe
telt, mire az elejéhez értek, hogy meglássák Samu
fejét, de egyszer csak útjukat állta a saskommandó
néhány tagja.
– Hova-hova? – kérdezték Bagit.
– Mi csak a nagy Samut szeretnénk üdvözölni –
mondta Bagi.
– Ide senki sem jöhet, mert ezt parancsba adta a
legnagyobb, Samu – válaszolták a marcona
sasrendőrök.
– Mi csak messziről szeretnénk köszönteni
Samut, a megmentőnket – mondta Villus, és mintha
egy varázsvesszővel megbabonázták volna a két
sast.
– Csak nem az olimpikon?! Igenis, kedves Villus,
persze, hogy odamehettek, neked szabad, és akik
veled vannak azoknak is.
12

Na, ekkor kezdődött ám a szemüvegtologatás
Baginál és a szájtátikázás Cin-cinnél, Korminál és
Mimikénél. Nem tudták, hogy mi történt a két
marcona őrrel.
– Az olimpián tanúsított viselkedéséért kapott díj
miatt van ez az egész – szólalt meg egy mély hang
az akváriumból.
Ekkor odafordultak mindannyian a hang irányába,
és még a szavuk is elállt, amikor megpillantották
Samut, a legnagyobbat.
– Szóval, te vagy az a földi kiskutya, akit egész
nap a televízió mutat, s ha jól értelmeztem az előbbi
mondataidat, én mentettem meg az életed?
– Igen – válaszolt Kormi.
– Kormi, drága barátom, de régen láttalak!
Nagyon örülök, hogy ismét összesodort bennünket
az élet. Nem tudok elég hálás lenni neked azért,
mert kimentettél a barlangból, ami fogságban
tartott a víz alatt. Mondjad, mi járatban erre, hiszen
te nem vagy odáig a vizes sportokért – örömködött
Samu a pazarul berendezett akváriumban.
– A barátaimat szerettem volna bemutatni
neked. Ő itt Villus, ő pedig Cin-cin, és képzeld, itt a
holdon találtam meg az igazi szerelmet, ő az én
13

szerelmem, Mimike, és ő a holdon élő legjobb
barátom, Bagi – sorolta Kormi.
– Nagyon örvendek nektek, én pedig Samu
vagyok, az aranyhal – mondta szerényen Samu
mindenféle cifra titulusát elhallgatva.
– Elég sokat foglalkozott veletek a televízió és a
sajtó, az interneten szinte csak rólatok szólnak a
hírek, úgyhogy jól ismerlek benneteket. Képzeljétek,
egy internetes szavazáson Villus az első, Kormi a
második, és Cin-cin a harmadik közönségkedvenc az
olimpián. Kedves Bagi, én már hallottam jó híredet,
mert nagyon sokat segédkeztél az olimpia
szervezésében.
Bagi szinte belepirult a dicséretbe, és szépen
megköszönte, mélyen meghajolva a nagyság előtt,
majd visszatolta szemüvegét a helyére, és ekképp
szólt:
– Köszönöm dicsérő szavaid, kedves Samu, és
ezután is követem az általad alkotott törvényeket,
és másokkal azt be is tartatom – mondta Bagi egy
kissé remegő lábakkal.
– Jaj, kedves barátom Bagi, nem kell olyan
hivatalosnak lenni, hiszen mi már jó barátok
vagyunk, és természetesen Mimi kisasszonyra is
14

vonatkozik az előző kijelentésem. Szeretném, ha
velem együtt néznétek az úszóversenyt a
díszpáholyból.
– A díszpáholyból?! – kérdezte Bagi, akit épp az
ájulás kerülgetett a hír hallatán – Tudjátok, a
díszpáholyban csak a támogatók és a szponzorok
ülhetnek. Hatalmas megtiszteltetés, hogy mi ott
ülhetünk – fordult barátai felé Bagi.
Villus, Kormi, Mimike, Cin-cin és Bagi nagyon
szépen megköszönték a megívást, és el is fogadták.
– A verseny délután kettőkor kezdődik, ott
találkozunk, de most még pihenek egy kicsit, mert
az utazás kivette minden erőmet.
A két marcona sasrendőr a beszélgetések hallatán
csaknem elájult, csőrüket nyitva felejtve, sűrűn
bólogatva köszöntek el a barátoktól.
15