12. Állatolimpia a holdon 4. nap ( dagonya) jav

Bagi szépen landolt a stadion első soránál, ugyanis
ez a sor volt fenntartva a kisebb állatoknak. Ám
ekkor még Villus, Kormi és Cin-cin semmit nem
sejtett. Szép lassan megtelt a stadion, melléjük
érkezett Diló, s szépen megköszönte a
megjelenésünket, majd érkezett Döme, a medve is.
Bagi is itt maradt velük, mert volt még szabad hely.
Már Csivit és Csevej is felocsúdtak az őket ért
káprázatból, hogy micsoda rálátás van a küzdőtérre,
a dagonyára, és máris elfoglalták helyüket a
vadonatúj stadionban. Még egy üveglap is védte
őket a hatalmas hangorkántól.
– Érdekes – mondta Csivit –, itt a játékvezetői
állás pontosan a fejünk felett van. Hogy ez mire jó?
Na de nézzük a versenyzők bevonulását! Az első
elefánt Ármányos, majd követi Furmányos.
– Ő az én apukám! – mondta kitörő örömmel Diló
– Hajrá papa, hajrá papa!
– Következnek a vízilovak, elöl halad Döle, majd
utána szinte hömpölyög Dundi, aki nem a
fogyókúrájáról híres – kuncogott Csevej asszonyság.
Dundi szúrós szemekkel felnézett a
kommentátorállásba, mint aki azt mondja, a

vízilovak nem felejtenek. Csivit rá is szólt párjára,
hogy ilyet nem illik mondani.
– Az első mérkőzést az előzetes sorsolások
alapján Ármányos és Döle fogja kezdeni, majd a
következő mérkőzésen Furmányos és Dundi fog
összecsapni! – sivították a hangosbemondóból
Csivit és Csevej. – A két mérkőzés győztese fog
mérkőzni a bajnoki aranyért.
Megérkezett Árgus, a játékvezető, s elfoglalta
helyét a kommentátorállás tetején, majd szólította
a kezdő párost a küzdőtérre. Ármányos és Döle a
hatalmas súlyukat cipelve bevonultak a dagonyába.
Villusék csak álmélkodva nézték a számukra
gigantikus állatokat, hiszen akkorák voltak, mint a
földön egy tízemeletes ház. Cin-cin nem ijedt meg a
hatalmas állatoktól, felszaladt Bagi fejére s onnét
kiabálta, hogy hajrá-hajrá. Már nem félt senkitől
sem, mert itt is csak olyan állatok vannak, mint
otthon, csak kicsit nagyobbak. Bagi türelmesen
viselte barátja tevékenységét, mert azt is látta és
érezte, hogy ő igazán jó barát.
A játékvezető, Árgus sípja belehasított a
levegőbe. A dagonyában egymásnak feszült a két
gigantikus állat, és gigászi harcot vívtak egymással.
2

A játék lényege, hogy a dagonyán kívülre tolják az
ellenfelüket a versenyzők. Az győz, aki a másikat
kitolja a játéktéren kívülre, de ütni, rúgni, csípni,
harapni nem szabad, aki ezeket a szabályokat
megszegi, azt kizárják a versenyből. A sár pedig
nagyon csúszós.
Döle minden izmát bevetve elkezdte tolni
Ármányost, de mire a játéktér széléhez értek,
Ármányos nagyon összeszedte magát, és
ellentámadásba kezdett, úgy kezdte tolni Dölét,
mint aki meg sem akar állni a stadionon belül.
– Igen hölgyek és urak, ez ám a hatalmas viadal,
itt is csak az erő, ami győzhet! – kiabálták a
kommentátorok.
A nézők is szinte önmagukból kivetkőzve
üvöltöttek, az elefántok tülköltek. Egyszer csak,
mintha gyökeret vertek volna Döle lábai,
megállította a támadást, majd, elkezdte tolni
Furmányost. Igaz, hogy lassan, de haladt vele. Mármár
elérték a kritikus határt, a pálya szélét, amikor
Döle akkorát lökött Furmányoson, hogy az kirepült a
küzdőtérről.
A nézőtéren a hangerő szinte elviselhetetlen volt,
akkora örömtáncba és ordításba kezdtek a vízilovak.
3

Döle kitolta ellenfelét a pályáról, és Árgus kihirdette
a győztest, aki nem más, mint Döle, a döntő egyik
résztvevője.
Árgus máris kérte a küzdőtérre a másik két
versenyzőt. Furmányos belépett a küzdőtérre, és
Dundi még nem.
– Vajon hol lehet Dundi? – kérdezte egymástól a
két kommentátor, amikor Dundi hatalmas
csatakiáltással berohant a pályára, és egy hatalmas
hasast ugrott a sárba, de úgy, hogy a közönséget, de
még a kommentátorállás üvegét is beterítette a sár!
A nézőtéren nem lehetett mást látni, mint pislogó
szemeket, mert egyébként csupa sár lett mindenki.
Sárosak lettek még Villusék is. Kormi aztán kikelt
magából, mert az ő bundácskája tiszta sár lett! Cincin
pedig nagyot nevetett a többieken, mert ő jó
magasan ült Bagi fején. Bagi tollazata is kapott a
sportsárból, aminek egy cseppet sem örült. Neki is
csak a szemei világítottak a tollai közül.
Ekkor Árgus szólt a sárhordóknak, hogy töltsék fel
a dagonyát, mert szinte üres lett Dundi bevonulóját
követően. A kommentátorállásban nagy volt a
riadalom, mert az ablakokat szinte teljesen ellepte a
sár. Ekkor Dundi egy elégedett vigyorral nyugtázta,
4

a terve sikerült, jól betakarta a rosszmájú Csevejt és
Csivitet.
Közben a sárhordók megtöltötték a dagonyát, így
hát kezdődhetett a verseny. A küzdőtér közepére
ment a két versenyző. Harsant a síp, és kezdődött a
küzdelem. Úgy látszott, nagyon egyoldalú lesz a
verseny, mert Furmányos azonnal letámadta
Dundit, és folyamatosan tolta kifelé a pálya széléig.
Ott egy pillanatra megállt, és egy hatalmasat lökött
Furmányos Dundin, úgy, hogy Dundi kirepült a
küzdőtérről.
– Hát ez rövid verseny volt! – Diló, a kiselefánt
hanyatt fekve hempergett örömébe, hogy a papája
továbbjutott a döntőbe. Az előzőekben kifröccsen
sártól olyan maszatos lett, hogy csak a szeme és a
fogacskái látszottak.
Az aréna nézőterén is elszabadultak az indulatok,
mert az elefántok vad tülkölésbe kezdtek. Csivit és
Csevej ebből semmit sem látott, mert mire
letisztították az üvegeiket, már vége is lett a
meccsnek. Azt azért már tudták, hogy a döntő
mérkőzésen Furmányos, az elefánt és Döle, a víziló
fognak részt venni. Árgus így szólt a versenyzőkhöz,
Furmányoshoz és Döléhez:
5

– Most egy órát pihenhettek, s utána itt
találkozunk, hogy a döntő mérkőzésen
megküzdjetek a bajnoki címért. – Árgus jó pihenést
kívánt a két versenyzőnek.
Diló, a kiselefánt beszaladt az apukájához, hogy
együtt örülhessenek a fényes győzelemnek.
Furmányos ormányával megsimogatta Diló
maszatos arcocskáját, és így szólt:
– Na, kisfiam eddig megvagyunk, de most jön a
neheze, mert Döle jó ellenfél és nagyon erős!
– De apa, te mindenkinél erősebb vagy, és úgy is
érzem, hogy győzni fogsz! – mondogatta Diló.
– Kisfiam, akkor mi lenne, ha én veszítenék, talán
már nem is szeretnél?
– Ugyan apa, mit is gondolsz rólam, én ugyanúgy
szeretnélek, csak egy kicsit szomorú lennék. Ugye te
fogsz győzni?
– Majd a küzdelem után kiderül – mondta
Furmányos.
Villusék sem töltötték az időt tétlenül, Bagi fejéről
lecsalták Cin-cint, majd alaposan belehempergették
a sárba, így aztán mindannyian fülig maszatosak
voltak, majd jókat nevetgéltek egymásra
mutogatva.
6

A nézőtéren is elkezdődött a tisztálkodás, de csak
úgy feléből, harmadából. Egyszer csak valaki
elkezdte dobálni a sarat azokra, akik még nem
voltak sárosak. Na, ebből lett ám a sárdobálás, igazi
csata kerekedett ki belőle! Az állatok dobálták
egymásra a sarat, megállás nélkül, s jókat nevettek
egymáson és magukon is. Mindenki élvezte a
sárdobálást és alaposan el is fáradtak.
Árgus figyelmeztető sípja vetett véget a
sárdobálós eseménynek, nem mintha ő nem élvezte
volna, mert ő csak néző volt. Ekkor egy hatalmas
sárcsomó csapódott Árgus arcába, majd követte a
többi. A közönség pedig skandálta: Senki sem
maradhat szárazon. Szegény Árgus olyan sáros lett
mintha ő is részt vett volna a sárbirkózáson, de nem
haragudott, mert tudta, hogy ez a szokás. Hamar
kidörgölte szeméből és csőréből a sarat, majd
megadta a jelet a döntő kezdetére.
Döle és Furmányos egymásnak feszültek. A nézők
tomboltak a felfokozott hangulatnak köszönhetően.
Mindenki drukkolt valakinek. Csivit és Csevej ismét
elkapták a fonalat és nagyon mondták a magukét:
– Tisztelt hölgyeim és uraim, ez minden idők
legnagyobb küzdelme, hatalmas erőket mozgat meg
7

a két, kiváló versenyző! Döle egy kicsit
pihentebbnek tűnik, hiszen ő többet tudott pihenni
ellenfelénél, de a küzdelmen ez nem nagyon látszik.
Döle már kétszer nyert bajnoki aranyat, Furmányos
pedig még csak egyszer és azt sem mostanság.
Furmányos több esztendőt kihagyott családi okokra
hivatkozva, de most itt van, visszatért és bizonyítani
akar!
A versenyzők szinte alig mozdultak a pálya
közepéről, csak ott forgolódtak egymásnak feszülve.
A nézőtéren egyre hangosodott a drukkolás
hangereje. Árgus néha megtörölte arcát és
homlokát, mert a sár néha le-lecsúszott a szeme elé,
és a látásában zavarta.
– A versenyzők már vagy húsz perce nem
haladtak egy centit sem, se jobbra, se balra! Igen, ez
aztán erőfeletti küzdelem! – mondta Csevej
asszonyság. – A győztes elmondhatja magáról, hogy
ő a legerősebb a holdon!
Egyszer csak Döle mozdította ki a holtállásból a
versenyt, ugyanis Furmányos csúszott egy kicsit
hátrébb. Majd nagyon lassan, centiméterenként
haladtak a küzdőtér széle felé. A nézőtéren egyre
8

erősödött a hangzavar. Csivit és Csevej csak mondta
a magáét fáradhatatlanul:
– Kedves nézők, úgy látszik az idei évben sem lesz
meglepetés, mert Döle a víziló erőteljesen szorítja a
küzdőtér széle felé Furmányost, az elefántot! Pedig
Furmányos bizonyítani jött az idei versenyre!
A nézőtéren Diló és barátai még a szemüket is
befogták, mert nem akarták látni a vereséget.
Furmányos lábát már csak centik választották el a
küzdőtér szélétől, ekkor bevillantak kisfia, Diló
szavai, hogy nagyon szomorú lenne, ha az apukája
veszítene. Ekkor eldöntötte, az ő kisfia ma nem
lehet szomorú!
Az őt hatalmas erővel toló Döle elöl elugrott, s
Döle úgy kiszaladt a küzdőtérről, mintha a fenekére
vertek volna. Na de nem önakaratából szaladt ki,
hanem azért, mert Furmányos ellépett előle, így
mivel az ellenállás megszűnt, a saját tolóenergiája
kivitte a küzdőtérről. Ott aztán borogatott mindent,
a reklámtáblákat, a különböző sporteszközöket,
majd a lelátó elején lévő paraván tartóztatta fel.
A nézőtéren orkánerejű üdvrivalgás köszöntötte
az új bajnokot. Dölét egy kicsit ki is nevették. Csivit
9

és Csevej nagy buzgalommal kommentálták az
eseményeket:
– Hihetetlen, hogy a bajnok eszén ilyen könnyen
túl lehet járni! Ezek szerint, ebben a sportban is
nagy szerepet játszik az ész is, nemcsak az erő. Döle
azért vesztett, mert csak erővel versenyzett.
A nézőtéren Dilónak volt a legnagyobb hangja,
úgy tülkölt kis ormányával, hogy majd megsüketült
körülötte mindenki, és egyre csak azt kiabálta, hogy
láttátok-láttátok, az én apukám győzött, és
hatalmas hasasokat ugrált a sárba. A körülötte állók
nem győzték törölgetni magukról a sarat, amit Diló
fröcskölt rájuk.
Villus, Kormi és Cin-cin körbe-körbe ugrálták
Dilót, majd megérkezett Döme is, és úgy folyt az
ünneplés. Persze Döme is olyan sáros volt, hogy alig
lehetett ráismerni.
A hangosbemondó kérte a versenyzőket,
sorakozzanak fel az ünnepélyes díjkiosztáshoz.
– A harmadik helyezett Dundi, a víziló állhat a
dobogó harmadik fokára! A második helyezett Döle,
a víziló!
Folyamatos taps kísérte a hangosbemondón
hallottakat.
10

– Az első helyezett Furmányos, az elefánt!
Azonnal hangosodott a taps hangereje, a nézőtér
szinte örömmámorban úszott, főleg Dilóék körül.
Mindhárom versenyzőnek a nyakába akasztották a
jól megérdemelt érmeket, a szentjánosbogarak
vadul fényképezték a győzteseket.
Villusék elköszöntek Dilótól, hogy szállásukra
térjenek. Hát igen, most történt a felismerés! Hogy
menjenek végig az utcán, hiszen csupa sárosak
lettek mindhárman?! Villus a kijárat tábla mellett,
ezt olvasta:
– Mire a stadiont elhagyja tisztább lesz, mint
amikor érkezett.
Villus nem értette a dolgot, csak mentek kifelé.
Majd egyszer csak egy alagútba érkeztek, ahol
mozgójárda működött, s egy kellemes hang azt
mondta:
– Mindenki csak álljon egy helyben, s mire az
alagút végéhez ér, tiszta és száraz lesz.
Az alagút elején finom permetezéssel langyos víz
mosta le a sarat, a víz jött felülről, alulról és mindkét
oldalról. Azután jött a szárítófolyosó, ahol kellemes
langyos levegő szárította az állatokat.
11

– Hát, nagyon fincsi volt! – jegyezte meg Kormi,
pedig ő aztán nem szereti a vizet.
Cin-cin is mondta a magáét, hogy ő még ilyent
nem is látott. Villus így szólt barátaihoz:
– Ilyen a földön is van, autómosónak nevezik, de
ott csak az autókat lehet mosatni, pedig néhány
emberre is ráférne, mert némelyiknek olyan szaga
van, hogy elviselni is nehéz. Az emberek
valószínűleg nem érzik a szagokat, mert őket nem
zavarja az, ami engem nagyon irritál.
– Hogy mit csinál? – kérdezte Cin-cin – Mi az,
hogy irritál?
Villus nagy magabiztossággal válaszolt Cin-cinnek:
– Az irritál az annyit jelent, hogy zavar valami,
például az ember szaga az irritál, zavar, vagy az
ember illata nem irritál, tehát nem zavar.
– Miért, vannak illatos emberek is? – kérdezte
Cin-cin.
– Igen, amikor ők is így lezuhanyoznak vízzel,
akkor ők is illatosak lesznek, ha nem zuhanyoznak,
akkor rossz szagúak.
– Értem – mondta Cin-cin –, akkor irritálóak.
– Igen – mondta Villus.
Kormi is beszállt az eszmefuttatásba:
12

– Tulajdonképpen a stadionban sok olyan állat
volt, akinek a szaga irritált, kifelére őrájuk is ráfér
egy kis zuhany.
– Igen – mondta Villus –, nagyon sok állat szaga
kellemetlen volt.
Így aztán a sétálgatás közben szépen rájuk is
esteledett, mire a szállásukhoz értek. A recepción
találkoztak Pelyhecskével, Habcsókkal, Bej-bejjel és
Marcival, a mókussal.
– Sziasztok! – köszöntek szinte egyszerre
Villuséknak – Gyertek velünk, megyünk egy kicsit
kikapcsolódni.
– Hogy hova? – kérdezte Kormi.
– Moziba megyünk, most nagyon jó filmet
vetítenek, az Egér a pácban című vígjátékot.
– Biztos nagyon jó lesz, de mi nagyon elfáradtunk
a mai napon, és most igyekszünk lefeküdni, hiszen
mi még kicsik vagyunk – válaszolta Villus.
– Akkor a legközelebbi viszontlátásra! – mondta
Habcsók, és elindultak kikapcsolódni.
A három barát olyan fáradt volt, hogy még az első
emeletre is lifttel mentek, majd a szobájukba, s ott
egyenesen az ágyba. Pillanatok alatt, úgy de úgy
13

elaludtak, hogy öröm volt őket nézni. Olyan mélyen
aludtak, hogy még csak nem is álmodtak.
14