Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Már kora reggel átkúsztak a <strong>nap</strong> sugarai a három<br />
barát fekhelyén, ahol még az igazak álmát aludták.<br />
Villus oldalt gömbölyödött, Kormi háttal neki, szinte<br />
az ölében feküdt, majd Cin-cin Kormi nyakán aludt,<br />
de úgy, mint akik sohasem akarnak felkelni. A <strong>nap</strong><br />
sugarai egyre csak erősödtek, egyszer csak halk<br />
kopogás hallatszott, de ők ugyan semmit sem<br />
hallottak az egészből.<br />
Az ajtó kinyílt, és Bagi nézett be a szobába, de<br />
látta, hogy a három jóbarát még mindig alszik, ezért<br />
visszacsukta az ajtót, és azonnal elindult reggeliért a<br />
barátainak. Ahogy visszaért, ismét óvatosan<br />
kinyitotta az ajtót, s látta, hogy a barátai még<br />
mindig alszanak. Gyorsan megterített, telis-teli rakta<br />
az asztalt minden jóval, és várta, hogy Villusék<br />
felébredjenek.<br />
Meredten nézte a három barátját, s arra gondolt,<br />
milyen csodálatos dolog a barátság, hisz eddig ezt<br />
még ő sem tapasztalta. De már tudja, hogy adnod<br />
kell, ha kapni akarsz, feltétel nélkül. Amint így<br />
elmélkedett, halk nyüszítés törte meg a csendet,<br />
Villus ásított egy nagyot, de még csak úgy csukott<br />
szemmel, fejecskéjét az első lábára tette, és
folytatta az alvást, Kormi még csak meg sem<br />
mozdult, vele együtt még Cin-cin sem.<br />
– Hát igencsak keserves lesz az ébredés –<br />
gondolta Bagi, valamit ki kell találni, hogy barátaiba<br />
lelket verjen.<br />
Bagi gondolt egyet, leemelte az ételekről a<br />
fedőket, hogy az illata bejárja a szobát, majd elbújt<br />
a szekrény mögé. Ez aztán megtette a hatást! Villus<br />
megérezve a friss kolbász illatát, úgy ugrott fel, hogy<br />
még Kormit is felborította, s vele együtt Cin-cint.<br />
– Tudjátok, azt álmodtam, hogy kolbász van a<br />
szobában, meg tej és sajt. De ni-ni, nem álmodtam,<br />
tényleg itt vannak!<br />
Erre már Kormi is kinyitotta szemét, és Cin-cin is<br />
dörgölte a szemecskéit.<br />
– Jé, tényleg itt van a sok ennivaló! De hogy<br />
került ide?<br />
Ekkor Bagi előugrott a szekrény mögül, s nagyot<br />
rikkantott:<br />
– Jó étvágyat kívánok nektek a reggelihez!<br />
Cin-cin úgy megijedt, hogy a szívéhez kapott,<br />
Kormi pedig Villus nyakába ugrott. Ez még nem is<br />
lett volna baj, de Kormi mind a tíz körmét Villusba<br />
vájta, mire Villus fájdalmasan felnyüszített. Bagi<br />
2
nagyot nevetett, s vele mind a barátai, hogy jól<br />
rászedte őket, majd nekiláttak a reggelinek. Bagi így<br />
szólt:<br />
– Kormi te sokat egyél, hogy legyen erőd a mai<br />
versenyhez, mert igen erős lesz a mezőny.<br />
– Miért? – kérdezte Kormi – Kik lesznek ott?<br />
– Ott lesz az előző évek bajnoka, Bizsu, a<br />
kenguru, Roki, a szöcske, Breki, a varangyos béka,<br />
Szeles, a mókus és hát ötödikként pedig te, Kormi.<br />
– Hát, nem semmi a mezőny – állapította meg<br />
Kormi.<br />
Alaposan bereggeliztek, majd elindultak a verseny<br />
helyszínére. A stadionban már a megszokott<br />
őrjöngés várta a versenyzőket. Csivit és Csevej már<br />
hangoltak a versenyre, és az előző évek győzteséről,<br />
a hihetetlen ügyességű és tudású Bizsuról, a<br />
kengururól:<br />
– Az elmúlt évek győztese szinte csak ő volt!<br />
Olyan magasra rakatja a lécet, hogy a többiek már<br />
nem is kezdenek nekifutni az ugrásnak. A múlt<br />
évben három méter volt a győztes magasság.<br />
Kormi ekkor döbbent rá, hogy neki a három<br />
méter nagyon magas, így valószínű, ő sem fog<br />
3
nekifutni a lécnek. Kérték a versenyzőket a pálya<br />
közepére, szép sorjában.<br />
– Kérjük a sportolókat, ha meghallják a nevüket,<br />
lépjenek a pályára – csivitelte Csevej asszonyság.<br />
Bizsu, a kenguru, az elmúlt évek győztese a<br />
nézőtéren nagy zsivajt keltve vonult be. Tapssal<br />
köszöntötte a közönség Rokit, a szöcskét. Breki a<br />
varangyos béka érkezésekor a taps átváltott ütemes<br />
tapsra, majd következett Szeles, a mókus, és<br />
ötödikként Kormi, a földi cica. Őt már jól ismerte a<br />
közönség, és ujjongva fogadták Kormit, a cicát.<br />
– Breki, a béka fog elsőnek ugrani!<br />
– Milyen magasra tegyük a lécet? – kérdezte tőle<br />
Árgus, a sas, a játékvezető.<br />
– A lécet tegyék egy méter ötven centiméter<br />
magasra – felelte Breki, majd odaugrált a léc alá<br />
pontosan kimérve annak pontos helyzetét, mert ő<br />
helyből fog ugrani.<br />
Breki izmai hirtelen megfeszültek, és egy<br />
hatalmasat ugrott.<br />
– Igen, az első ugrás sikerült! – mondták a<br />
kommentátorok nagy lelkesen. – Ugyanezt a<br />
magasságot kell megugrani Rokinak, a szöcskének,<br />
ha versenyben akar maradni.<br />
4
Roki is odaugrott a léchez, és gondolkodás nélkül<br />
ugrott is.<br />
– Igen, neki is sikerült! Következik Szeles, a<br />
mókus, aki a nekifutásos módszert választotta.<br />
Szeles neki is iramodott, mint a szél, és<br />
könnyedén vette az akadályt. Az ugrásokat<br />
rendszerint tapssal jutalmazta a közönség.<br />
– Most pedig következik a közönség kedvence,<br />
Kormi, a földi cica! – hirdeti a hangosbemondón<br />
Csevej hatalmas taps kíséretében.<br />
Kormi is a helyből ugrást választotta. Szépen<br />
odasétált a léc alá, azt precízen felmérte, majd<br />
lehasalt, fejét a lécre szegezve koncentrált, kicsi<br />
ujjacskáival csak úgy gyúrta a füvet. Egyszer csak<br />
meg merevedett, mint aki épp felhúzta az izmait, s<br />
nagy hirtelen, mint az acélrugó, kilőtte magát, és<br />
vígan vette az első akadályt.<br />
A nézőtéren éktelen hangzavar támadt, és<br />
éljenezték Kormit. Mintha ő nyert volna, pedig ez<br />
még csak a kezdet! A hangosbemondón kérték az<br />
utolsó versenyzőt, Bizsut, a kengurut, aki odalépett<br />
a léchez, és úgy ugrott, mint aki csak átlépte a<br />
magasságot. A hangzavar egyre erősödött.<br />
5
– Igen, ez a magasság mindenkinek sikerült –<br />
jegyezte meg Csivit és Csevej –, és a játékvezető<br />
sem talált semmi hibát az ugrásuk kivitelezésében.<br />
Jöhet a következő magasság!<br />
– A léc kerüljön kettő méter magasba – mondta<br />
Breki, aki ismét elsőnek fog ugrani.<br />
Breki ettől az ugrástól már fél egy kicsit, mert<br />
ilyen magasat még nem ugrott, de úgy okoskodott,<br />
ami még nem volt, az még lehet, és aki mer, az<br />
nyer! Breki ismét odaugrált a léc alá, erősen<br />
koncentrált, és ugrott. Repült is Breki felfelé, és úgy<br />
érezte, hogy sikerül, de sajnos nem így lett, a léc<br />
lehullott a holdra. A közönség megtapsolta a bátor<br />
tettet, de sajnos ennek Breki nem nagyon örült,<br />
mert tudta, hogy most kiesett a versenyből. De<br />
azért a közönségnek megköszönte a tapsot,<br />
meghajolt, és elhagyta a versenypályát.<br />
A következő versenyző Roki, a szöcske volt. Hát<br />
már az ő feje is fájt a magasság hallatán, de nem<br />
habozott. Nekilódult az ugrásnak, de érezte, hogy ez<br />
nem fog menni, ezért a szárnyacskáit vette igénybe,<br />
a siker érdekében. No de a játékvezető, Árgus, a sas<br />
azonnal észrevette a turpisságot. Azonnal jelezte,<br />
hogy szabálytalan az ugrás, mert a szárnyakat nem<br />
6
szabad használni. Sajnos ezt tudta Roki is, és<br />
elismerte a szabálytalanságot. A játékvezető kizárta<br />
a versenyből Rokit, aki megköszönte a tapsot a<br />
közönségnek, és kiugrott a pályáról, egy kicsit<br />
szégyellte magát a kis csalás miatt.<br />
Szeles, a mókus következett. Szeles nagy<br />
önbizalommal lépett a futópályára, nekilódult, és<br />
hatalmasat ugrott.<br />
– Igen-igen-igen! – süvöltött Csivit és Csevej a<br />
hangosbemondóba – Neki sikerült az ugrás!<br />
A nézőtéren egyre hangosabban tapsoltak, főleg<br />
azét is, mert Kormi, a kedvenc következett. Hát<br />
Korminak is magasnak tűnt a léc, de a lelátó első<br />
sorából jött a drukkolás:<br />
– Hajrá Kormi, ezt meg tudod csinálni! Csak<br />
gondolj a téged üldöző vad farkasokra, és menni<br />
fog! – kiabálta Villus noszogatásképpen.<br />
Korminak azonnal végigszaladt a hideg a hátán, a<br />
szőre égnek állt, és már rohant is a magas léc<br />
irányába. Kormi úgy döntött, hogy most<br />
nekifutásból ugrik. Aprócska izmai megfeszültek és<br />
hatalmas lendületet véve ugrott.<br />
– Igen-igen-igen! – üvöltötték torkuk szakadtából<br />
a kommentátorok – Ismét egy sikeres ugrás!<br />
7
A közönség állva tapsolta Kormit, de Kormi<br />
mintha elhitte volna, hogy vad farkasok üldözik,<br />
majd kitekintett barátaira, hogy megköszönje a<br />
bíztatást és Villusnak a jó tanácsot.<br />
A következő versenyző Bizsut, a kengurut<br />
szólították ugráshoz. Bizsu nagy lendülettel ott<br />
termett, s szinte azzal a lendülettel már ugrott is.<br />
– Igen, hölgyeim és uraim, megvan a harmadik<br />
versenyző is, hiszen neki is sikerült az ugrás!<br />
Ekkor Bizsu egy ötlettel állt a játékvezető elé, és<br />
arra kérte, emeljék a lécet egyből három méter<br />
magasba, és aki azt átugorja az lesz a bajnok. A<br />
játékvezető, Árgus kissé felemelte szemöldökét,<br />
majd így szólt:<br />
– Amennyiben a többi versenyző beleegyezik,<br />
legyen!<br />
Árgus kérdőn nézett Szelesre és Kormira, hogy<br />
mit szólnak az ajánlathoz. Szeles rábólintott, ám<br />
legyen. Kormi átgondolta a kialakult helyzetet, és<br />
nem mondhatott mást, mint hogy legyen. Bár Kormi<br />
ezt a magasságot már nagyon magasnak érezte, és<br />
úgy érezte, hogy ez már meghaladja az ő kis erejét.<br />
8
Árgus tudomásul vette a három versenyző<br />
döntését, majd a lécet soha nem látott magasságba<br />
emeltette.<br />
– A léc magassága három méter!<br />
– Három méter? – szólt a kérdés a<br />
hangosbemondóból – Ilyen magasat még senki sem<br />
ugrott! – kiabálták egymást túlharsogva Csivit és<br />
Csevej – Ez igen – mondták –, ők aztán magasra<br />
rakták a lécet!<br />
A nézőtéren kínos csend lett úrrá, mikor<br />
szólították az első versenyzőt, Szelest, a mókust.<br />
Ennek a magasságnak már nem olyan szeleburdian<br />
rontott neki Szeles, hiszen ez már lehet, hogy sok<br />
lesz neki. Erősen koncentrált és indult, először szép<br />
lassan majd egyre gyorsabban, és ugrott, de már a<br />
levegőben érezte, hogy kevés a lendület. Igen,<br />
Szeles a léccel együtt érkezett a holdra.<br />
Szeles nagyon sajnálta az elrontott ugrást, de a<br />
közönségnek megköszönte a bíztató tapsokat, majd<br />
lehorgasztott fejjel kikullogott a pályáról. Még a<br />
könnyei is kicsordultak a sikertelen szereplés miatt.<br />
Kormi odabökte Szelesnek:<br />
– A kis Samu aranypikkely is van olyan fényes,<br />
mint a nagy!<br />
9
Szeles megölelte Kormit a vigasztaló szavakért. A<br />
következő versenyző, Kormi, a földi cica volt. Bagi<br />
már csak egy jó tanácsot mondott Korminak:<br />
– Amikor elugrottál, képzeld azt, hogy egy madár<br />
vagy, és úgy fogsz majd repülni, mint én.<br />
Kormi jó tanácsokkal ellátva és büszkeséggel<br />
töltve, tele adrenalinnal, odasétált a futópálya<br />
mellé. Várta a jelet az indulásra. A közönség<br />
hatalmas üdvrivalgással fogadta Kormit, majd<br />
hirtelen elhallgatott. Mindenki koncentrált az<br />
ugrásra, mintha nekik kellene ugrani. Harsant a<br />
sípszó, majd Kormi lassan elindult kiszámolva<br />
mindent, ami a sikeres ugráshoz kell. Közeledvén,<br />
nekiiramodott, ahogy lábacskái bírták, amikor a léc<br />
alá ért, az izmocskái megfeszültek, s mint egy<br />
nyílból a vesszőt, úgy repítették az ég felé.<br />
Kormi ekkor tényleg azt hitte, hogy madár, és<br />
csak repült, és repült az ég felé. Egyszer csak az<br />
zökkentette ki az álmodozásból, mintha valami<br />
hozzá ért volna a farkincájához. Azonnal tudta, ez<br />
csak a léc lehetett, és már biztos is volt benne, hogy<br />
leverte. Ahogy holdat ért, azonnal nézett felfelé,<br />
hogy a léc jön-e utána, vagy nem. Hát a léc még a<br />
10
helyén volt, de nagyon rezgett, s bármikor<br />
leeshetett volna.<br />
Még a közönség is lélegzetvisszafojtva nézte a<br />
lécet, s gondolatban kérlelték a lécet, nehogy<br />
leessen. A léc megtette ezt a szívességet, mert fent<br />
maradt, mintha odaragasztották volna. Ekkor<br />
Kormira rátört az oroszlánhangulat, és egy olyat<br />
üvöltött, hogy még egy igazi oroszlán is megrémült<br />
volna ennek hallatán.<br />
A játékvezető megítélte a sikeres ugrást, bár ő<br />
sem értette, hogy sikerült ennek a kicsi cicának ez a<br />
hatalmas ugrás. A nézőtéren egyik ámulatból a<br />
másikba estek a nézők, és egy hatalmas orkánerejű<br />
tapssal honorálták a látottakat. Kormi felemelt fejjel<br />
és feszülő mellkassal lépdelt, s néha fejecskéjét<br />
forgatta jobbra és balra, így közeledett a pálya<br />
széléhez barátaihoz.<br />
– A következő versenyző Bizsu a kenguru, s ha ő<br />
is átugorja ezt a magasságot, akkor a léc még<br />
feljebb kerül!<br />
Kormi ekkor tért igazán magához:<br />
– Ha ez így lesz, akkor én már csak a második<br />
lehetek, de az sem rossz – nyugtázta magában –<br />
Ennél magasabbra már én sem tudok ugrani.<br />
11
Bizsu, a kenguru szintén a nekifutást választotta,<br />
mert ez a magasság már neki is kihívás volt. Bizsu<br />
ugrálós rohanásba kezdett, majd elrugaszkodott,<br />
kicsit a farka hegyével is segítette az ugrást, és neki<br />
is sikerült. Ekkor harsant a játékvezető sípja, hogy ez<br />
az ugrás érvénytelen, ugyanis a versenyző az ugrást<br />
segítve használta a farkát, ami szabálytalan. Ezt a<br />
hibát Bizsu is belátta.<br />
A nézőtéren kitört az örömujjongás, mert<br />
mindenki tudta, hogy a versenyt Kormi, a földi<br />
kiscica nyerte. Kormi szinte hihetetlennek érezte,<br />
hogy ő nyerte a versenyt, mert eddig úgy érezte,<br />
hogy esélytelen a győzelemre. Ekkor barátai<br />
körbevették és hatalmas örömujjongásba kezdtek.<br />
Szinte ott volt mindenki, aki neki számított, ott volt<br />
Villus, Cin-cin, Bagi, Diló, Döme, és akkor látta meg<br />
Habcsókot, a kis fehér egeret, amit őt ünnepli, hát<br />
ennek nagyon örült.<br />
– Tudod, én is elkísértem a páromat a versenyre,<br />
s most ő is itt van – mondta Habcsók – Bemutatom<br />
neked Pelyhecskét, a páromat. Ugye emlékszel, a<br />
mászóversenyen szerepelt, ahol úgy állva hagytad a<br />
mezőnyt, és megnyerted.<br />
12
– Igen emlékszem, hogyne emlékeznék, mintha<br />
ma történt volna, pedig teg<strong>nap</strong>! – kacagott nagyot<br />
Kormi, Pelyhecske és Habcsók.<br />
A nagy kacarászásnak és örömködésnek a<br />
játékvezető, Árgus hangos sípjelzése vetett véget,<br />
mert kezdődött az ünnepélyes éremátadás. A<br />
hangosbemondón keresztül Csivit és Csevej hívta a<br />
versenyzőket a dobogóra.<br />
– A harmadik helyezett Szeles, a mókus! –<br />
csivitelték a kommentátorok.<br />
Szeles a maga kis szeleburdi módján felugrott a<br />
dobogó harmadik fokára, s úgy ünnepeltette magát<br />
a közönséggel, mint aki megnyerte az olimpiát.<br />
Igenis büszke volt a harmadik helyre, ezért is sokat<br />
kellett dolgozni!<br />
– A második helyezettet kérjük a dobogóra!<br />
Bizsu, a kenguru!<br />
A nézőtéren hatalmas taps üdvözölte a második<br />
helyen végző kengurut, melyre ő is nagyon büszke<br />
volt, mert egy igazán sportszerű és mindenre<br />
elszánt versenyző győzte le, melyet nem kell<br />
szégyellni.<br />
– A dobogó legfelső fokára kérjük Kormit, a földi<br />
cicát!<br />
13
A nézőtéren igazi fiesztahangulat lett úrrá. Az<br />
elefántok tülköltek, a medvék doboltak, a madarak<br />
csiripeltek, egyszóval mindenki énekelt és zenélt a<br />
lelátókon. Villus és Cin-cin önfeledt ugrándozásba<br />
kezdtek, Bagi ütemre csapdosta szárnyait.<br />
Pelyhecskére és Habcsókra is átragadt a jó hangulat,<br />
majd ők is táncra perdültek.<br />
– Az érmeket átadja Árgus, a játékvezető, aki az<br />
olimpiák történetében nagyon sok érmet tudhat<br />
magáénak több számban is!<br />
Árgus először Szeles nyakába akasztotta az érmet,<br />
majd gratulált neki. Ezt követően Bizsuhoz lépett, és<br />
neki is a nyakába akasztotta a közepes Samu<br />
aranypikkelyt. Majd következett az ünnepelt<br />
versenyző, Kormi, a földi cica, aki az első helyezett.<br />
Most kezdődött igazán az igazi ünneplés,<br />
mindenki ugrált, táncolt, énekelt, dobolt, tülkölt,<br />
zenélt, egyszóval örült Kormi győzelmének. Erre<br />
Bagi mind a három barátját a hátára tette, körözött<br />
velük a stadion felett, és amerre haladtak, egyre<br />
erősödött az ünneplés.<br />
Egyszer csak elfordult a szállások felé, hogy a<br />
három elválaszthatatlan jó barátot a szállásukra<br />
vigye, hogy pihenjenek, mert már esteledett, és<br />
14
nagyon elfáradtak. Bagi letette őket az ajtóba és<br />
elköszönt a barátaitól:<br />
– A hol<strong>nap</strong>i viszontlátásra! – átölelte barátait,<br />
majd felröppent.<br />
A három barát felugrott a nagy ágyra, és<br />
összekucorodott, hogy szépeket álmodjon. Így ért<br />
véget az olimpia harmadik <strong>nap</strong>ja.<br />
15