9. Állatolimpia 2. nap(mászó) jav

Már délután kettőt mutatott az óra, mikor Csivit és
Csevej nagy csinnadrattával beköszönt a
hangosbemondón:
– Tisztelt hölgyeim és uraim, reméljük mindenki
megtalálta a számára kedvező ételt és italt. Látjuk
már, hogy szinte mindenki elfoglalta a helyét, és
izgatottan várja a délutáni versenyszám kezdetét.
Az olimpiai szervezőbizottság előkészítette a
kötélmászó-helyszínt a verseny kezdetére. Úgy
látszik kedves nézőink, hogy öt versenyző nevezett a
kötélmászó versenyre, mert a stadion közepén
felállított kötélmászó-pályán öt darab húsz méter
magas kötélpálya lóg. A versenybíró a már régóta
megbízhatóan, igazságosan bíráskodó Árgus, a sas
lesz – mondta Csivit egy kicsit behízelgő hangon.
Az öt darab kötéllel szemben ismét a játékvezetői
dobogó állt, ahonnét Árgus mindent jól láthatott. A
hangosbemondón keresztül Csevej asszonyság
kellemesebb hangon kérte a versenyzőket a
számukra kijelölt pálya elfoglalására:
– Az egyes pályára kérjük Pelyhecskét, a fehér
egeret. A kettes pályára kérjük Mandulácskát, a
mókuslányt. A hármas pályán Tóta, a pókpapa, a
négyes pályán Tina, a póklány, az ötös pályán pedig

Tuti, a pókfiú. De valami történhetett az egyik
versenyzővel, mert nem jelent meg! Igen-igen
hölgyeim és uraim – Csevej már ki is derítette, hogy
a versenyző miért nem jelent meg a helyszínen.
Tóta, a pókpapa talán megfutamodott mind a tíz
lábával? – élcelődött Csevej – De nem, nem így van!
Az történt, hogy Tóta, a pókpapa kificamította a
lábát edzés közben, így nem tud részt venni a
versenyen. A játékvezető kéri a közönséget, hogy
aki ambíciót érez a kötélmászáshoz, az jöjjön a
hármas pályához, és mi regisztráljuk, majd részt
vehet a versenyben.
Hát a pókcsalád egy kissé visszatartotta a
jelentkezőket, mert mindenki őket tartotta
esélyesnek. De Villus elkezdte szekálni Kormit, hogy
jelentkezzen a versenyre, hisz ő aztán tud kötélre
mászni. Kormi azonban nem akart kötélnek állni,
mert félt a pókoktól. Már Cin-cin is próbálkozott
Korminál:
– Nem kell a pókoktól félni, hisz ez csak egy
verseny, és a pókok nem bántanak senkit!
Addig-addig noszogatták, míg be nem adta a
derekát. Mivel az első sorban ültek könnyedén
odaugrott a kötélhez.
2

– Ki vagy Te? – kérdezte a játékvezető, Árgus.
– Kormi vagyok, a földi cica.
– Nocsak-nocsak, ismét egy földi állat! Csak nem
ismered Cin-cint a földi egeret, aki a rágás bajnoka
lett?
– De igen, ő a barátom!
Amikor ezt Cin-cin meghallotta egy kissé
elérzékenyült, most ő is fenéken billentené Kormit,
de csak úgy barátian.
– Hát, kedves Kormi, a cica, foglald el a hármas
pályát! – mondta Árgus.
Árgus ismét elfoglalta helyét a dobogón, és onnét
vezette a mérkőzést. A célfotós, Tintin is felmászott
a kötelek tetejére, és elfoglalta a számára
előkészített helyet. A nézőtéren halk moraj
hallatszott, majd amikor Árgus belefújt sípjába,
akkor erősödött a zaj. Elkezdődött a szurkolás,
hiszen a versenyzők is elindultak a hosszú távnak.
– Úgy látszik, az idén is a pókok nyerik a versenyt,
hiszen már tetemes előnyre tettek szert a verseny
kezdetén. Hát igen, mindenki sejtette, hogy a pókok
nem adják könnyen! Az első helyen, ha jól látom
Tuti, a pókfiú, a másodikon Tina, a póklány, a
harmadik helyen Mandula, a mókuslány, a
3

negyediken Pelyhecske, a fehér egér, és hát ki is
lehet az ötödik helyen? Az amatőr földi cica, Kormi,
de nem szégyellnivaló a helyzete, hiszen a részvétel
a fontos, nem a győzelem.
Villus ekkor nagyot gondolt, és odakiáltott
barátjának, Korminak:
– Kormi, vigyázz, mögötted van egy pók, és
rögtön utolér!
Erre Kormi úgy, de úgy megijedt, hogy egy
szemvillanás alatt a kötél tetején termett, s a szőre
csak úgy állt, mint amit bemágneseztek. Ott azonnal
megfordult, és az összes körmét kieresztette,
nehogy váratlan támadás érje. Akkor vette észre,
hogy mögötte ugyan senki nincs.
– De nicsak! – visították a kommentátorállásból
Csivit és Csevej. – A földi cica, Kormi eltűnt! Vajon
hol lehet?
Ekkor a játékvezető sípolt, hogy az első helyezett
már megvan, és az nem más, mint Kormi, a földi
cica.
– Hát mi történhet még?! Ilyet még sohasem
látott az olimpia közönsége! – fújták a magukét a
kommentátorok, Csivit és Csevej. – Ez fantasztikus
eredmény, hát ilyen nincs, és mégis van! Ez igen,
4

hölgyeim és uraim, ezt úgy nevezik, hogy a csúcsok
csúcsa, profizmus a négyzeten, hihetetlen, amit ez a
földi kiscica, Kormi művelt! Egy másodperce még az
utolsó helyen volt, és most tessék, szinte állva
hagyta a mezőnyt és nyert! Erre tényleg azt lehet
mondani, hogy egyik lába itt, a másik ott!
A stadionban szinte megállt a levegő a
teljesítmény láttán. Villus, Cin-cin és Bagi tudták az
okát, de ez nem vont le semmit Kormi érdemeiből,
hiszen csak a motiváció hiányzott a
versenyszelleméből. Hát csak ezen segített Villus.
– Ha van célod, de nincs hozzá elegendő
motiváltságod, a célodat sohasem fogod elérni –
mondta Villus, és büszkén integetett Korminak a
kötél tetejére.
A második helyre nagy sokára Tuti, a pókfiú
érkezett nagyokat fújtatva, a harmadik helyre Tina,
a póklány, a negyedik helyre Mandula, a mókuslány,
és az ötödik helyen végzett Pelyhecske, a fehér
egér.
A versenyzőket a Légcsavar légitársaság gépe,
Csillámvill, a szitakötőfiú szedte össze, s hozta le a
holdra. Csillámvill a versenyzőket a dobogó elé
5

szállította, hogy elkezdődhessen az ünnepélyes
díjkiosztó.
Az emelvény legalsó fokára léphetett Tina, a
póklány, majd Bagi a nyakába akasztotta a kis Samu
aranypikkelyt, és büszkén mutatta a közönségnek,
hogy ilyen mezőnyben is harmadik tudott lenni.
Majd következett a második helyezett, Tuti, a
pókfiú, ő is büszkén vette át a közepes Samu
aranypikkelyt.
– Na de, ami most következik, hölgyeim és uraim
– visította a kommentátorállásból Csivit és Csevej –,
az ám a nem semmi, hiszen egy olyan állat lép a
dobogó legfelső fokára, aki minden idők legjobb
eredményét érte el, és nagyon sok évnek kell
eltelnie ahhoz, hogy ezt a fantasztikus időt valaki
megdöntse! A dobogóra kérjük Kormit, a földi cicát!
Kormi nekifutásból egyből a dobogó legfelső
fokára ugrott, igaz, egy kicsit segítenie kellett a
hátulsó lábaival nehogy leessen, de azért sikerült.
Hogy miért így tett? Hát azért, mert olya iszonyúan
félt a pókoktól, hogy nem mert felsétálni közöttük.
Majd jött a játékvezető, Árgus, a nyakába
akasztotta a nagy Samu aranypikkelyt, és így szólt
Kormihoz:
6

– Gratulálok, barátom, és köszönöm az élményt,
hogy láthattalak versenyezni.
Kormi majdnem elsírta magát a hatalmas sas,
Árgus dicsérő szavai hallatán. Igen, Korminak is
gondot okozott az aranypikkely, mert ő sem tudott
tőle mozogni, de nem is nagyon igyekezett, mert a
harmadik helyről és a második helyről felmásztak a
pókok, Tina és Tuti. Kormi azt érezte, most van itt a
vég, még a szőrét sem volt ideje felborzolni, mikor
Tina, a póklány így szólt hozzá:
– Kedves barátom, örülök, hogy veled egy pályán
versenyezhettem, mert most már van példaképem,
és van célom, mert azt látom, hogy van még hova
fejlődnöm.
Ezzel Kormit átölelte mind a nyolc lábával, de
Kormit ez már nem zavarta. Tuti is gratulált, majd ő
is átölelte Kormit. Ettől fogva Kormi már nem félt a
pókoktól. Közben a szentjánosbogarak fényei
villogtak szinte folyamatosan, mert vadul
fényképezték a dobogón állókat, Kormit, Tutit és
Tinát, a holdújság sportrovata számára.
Ekkor Tintin, a célfotós lépett Kormihoz, aki
bocsánatot kérni jött:
7

– Kedves barátom, ne haragudj a célfotó kései
elkészítéséért, hiszen olyan hirtelen történt minden,
hogy a fotó csak másodpercekkel később készült el,
mert még felkészületlen voltam a befutó
érkezésére.
Kormi erre csak legyintett, és azt mondta:
– Sebaj! – majd átölelte Tintint, a tarantula
pókot.
Még Tintin is csodálkozott ezen, hiszen őt még
cica sohasem ölelte át, de nagyon jól esett neki.
Ekkor barátai kérlelték Kormit, hogy jöjjön le a
dobogóról, mert ők is meg akarják ölelni a hatalmas
győzelem után, majd Árgus segített neki a
holdatérésben. Barátai átölelték, mind, akik itt
voltak, Villus, Cin-cin, Bagi, Diló és Döme.
Majd Bagi ismét a hátára vehetett egy hatalmas
sportolót, és repülhetett vele egy tiszteletkört,
melynek azért is örült annyira, mert az ő barátja is.
A három barát elindult a szálláshelyükre, hogy
kipihenjék a kellemes fáradtságot, majd összebújtak
a nagy ágyon, és nagyon szépeket álmodtak.
8