Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Kora reggel, mikor még a <strong>nap</strong> szinte elő sem bújt,<br />
halk zene ébresztette a három jóbarátot. Majd<br />
egyre erősödő éneklésbe kezdett az olimpia<br />
hivatalos énekkara, a Csiripelő madarak néven futó,<br />
pacsirtákból álló énekegyüttes. A dal így hangzott:<br />
Itt van a reggel.<br />
Itt van a reggel.<br />
Itt van a reggel. Éjá-ó!<br />
Ébredjetek fel.<br />
Ébredjetek fel.<br />
Ébredjetek fel. Halihó!<br />
Ez ma egy új <strong>nap</strong>.<br />
Ez ma egy új <strong>nap</strong>.<br />
Ez ma egy új <strong>nap</strong>. Éjá-ó!<br />
Ma lehetsz bajnok.<br />
Ma lehetsz bajnok.<br />
Ma lehetsz bajnok. Halihó!<br />
Amint ezt a dalocskát hallgatta a három jóbarát,<br />
el is hitték, hogy ma lehetnek bajnokok. Majd nagy<br />
sebbel-lobbal készülődtek az indulásra. Hát így jött<br />
el az olimpia második <strong>nap</strong>ja.<br />
A három barát reggelizni indult az étterembe,<br />
ahol svédasztal várta a reggelizni vágyó<br />
versenyzőket. De még micsoda asztal! Olyan nagy
volt, hogy a kisebb állatoknak járdát építettek az<br />
ételek között, hogy mindenhez hozzáférjenek. Ők is<br />
a járdát választották, bár őnekik a járda olyan széles<br />
volt, mint egy nyolcsávos autópálya otthon a<br />
földön. De azért alaposan bereggeliztek, és utána<br />
indultak a stadionba. Villus így szólt barátaihoz:<br />
– Kedves barátaim, én szeretném meglátogatni a<br />
kórházban a két teg<strong>nap</strong>i ellenfelünket, Dilót és<br />
Dömét. Ha ti is jönni akartok, akkor szaladjunk, hogy<br />
időben a stadionba érjünk.<br />
A kórházba érve kérdezték a nővérkét, hogy<br />
merre találják a két focistát. A nővérke<br />
útbaigazította a három barátot.<br />
– Hát még ilyet! – álmélkodott Diló és Döme – Mi<br />
a családjainkat vártuk, de ők nem jöttek be látogatni<br />
minket, mert szégyellik a vereségünket.<br />
– Kedves barátaim, higgyétek el, nem a győzelem<br />
a fontos, hanem a részvétel. Hiszen ez csak játék! –<br />
próbálta vigasztalni Villus a két sérültet, akiknek<br />
akkora kötés volt a fejükön, mint egy törökpasa<br />
turbánja. – Majd a szüleitek és a családotok is<br />
hamar elfelejti ezt a vereséget, és jövőre talán<br />
megint lesz az esélyetek a győzelemre.<br />
2
– Lassan indulnunk kell – szólt Kormi – mert Cincinnek<br />
ma van a nagy <strong>nap</strong>ja, hiszen ma ő versenyez.<br />
– Milyen versenyszámban? – kérdezte Döme.<br />
– Ma lesz délelőtt a <strong>rágó</strong>verseny, s Cin-cin a titkos<br />
favorit – mondta Villus.<br />
Erre Cin-cin egy kicsit elpirult, de nagyon jólestek<br />
neki barátja szavai.<br />
– Hát igen, indulni kell, nehogy elkéssünk a nagy<br />
versenyről.<br />
Ezzel udvariasan elbúcsúztak a két betegtől, és<br />
elindultak az olimpia helyszíne felé. Már messziről<br />
lehetett hallani a két kommentátort Csivitet és<br />
Csevejt, hogy milyen versenyszámok következnek.<br />
– Az első versenyszám a farönk<strong>rágó</strong>-verseny.<br />
– Farönk? – cincogott Cin-cin kétségbeesve. –<br />
Otthon csak zsákot kellett rágni, meg szalámibőrt,<br />
nem ám farönköt! Na de azért nem ijedünk meg<br />
holmi rönköcskétől, bár azért nem bánnám, ha<br />
puhafa lenne.<br />
– Ma délután kerül megrendezésre még a<br />
kötélmászás. Ezt a számot már évek óta a pókcsalád<br />
szokta nyerni – folytatta a mondókáját Csivit és<br />
Csevej –, de az idén már akadt kihívójuk. A<br />
versenyre benevezett Pihécske, az egérke és Marci,<br />
3
a mókus. Az idén legalább ez a versenyszám is<br />
izgalmas lesz. Nem mindig csak a pókcsalád van<br />
jelen, és már unalmas, hogy csak ők nyernek.<br />
– Ma akkor neked drukkolunk – mondta Villus<br />
Cin-cinnek.<br />
Beértek a stadionba, ahol már hatalmas tömeg<br />
gyűlt össze a versenyszámok megtekintésére. Cincin<br />
már egy kicsit izgatottá vált a tudattól, hogy<br />
farönköt kell elrágni, de a két barát, Villus és Kormi<br />
jelenléte egy kissé megnyugtatta.<br />
– Ne félj, Cin-cin, mi melletted vagyunk, és<br />
nagyon fogunk drukkolni! – mondta Kormi.<br />
A kedves és nyugtató szavak még jobban<br />
megnyugtatták Cin-cint, és már úgy érezte, hogy<br />
nem lehet legyőzője senki. Na de egyszer csak<br />
harsogott a két kommentátor:<br />
– A versenyzőket kérjük a stadion közepére, ahol<br />
a verseny zajlani fog. A nevező versenyzők nevét<br />
sorolom, és kérek mindenkit, hogy foglalja el a<br />
helyét. Egyes pálya Bej-bej, az aranyhörcsög. Kettes<br />
pálya Makkocska, a mókuskölyök. A hármas pályán<br />
Marcipán, a patkány. Négyes pálya Cin-cin, a<br />
kisegér. Ötös pályán az elmúlt évek győztese,<br />
Forgácska, a hód.<br />
4
Na, most aztán Cin-cin igazán berezelt! Mit is<br />
keres ő egy ilyen mezőnyben?<br />
A versenybíró, a mindent látó Árgus, a sas<br />
elmondta a verseny szabályait.<br />
– Minden versenyzőnek egy olyan farönköt kell<br />
elrágnia, amilyen vastag a dereka.<br />
– Na, ez mindjárt más – nyugtázta örömmel Cincin.<br />
– Kérem a versenyzőket, sorakozzanak a<br />
mérőhelyen, majd ott Sziszike, a kígyó fogja lemérni<br />
a versenyzőket. Mérés után foglalja el mindenki a<br />
helyét! – mondta Árgus.<br />
Mindenkit szépen lemértek, majd amikor Cincinre<br />
került a sor, még a kis pocakját is behúzta egy<br />
kicsit, hátha segít. Mivel olyan nagyon bereggelizett,<br />
hát olyan sokat nem tudta behúzni a pocakját. Most<br />
kezdte csak sajnálni azt, hogy olyan sok diót és<br />
mogyorót evett.<br />
Amikor már mindenkit lemértek, Forgácska, a hód<br />
méltatlankodott egy kicsit Cin-cin ágacskáját látva,<br />
hiszen az ő rönkje volt a legvastagabb.<br />
– Na, de sebaj, azért is én fogok nyerni! –<br />
sziszegte fogai közt Forgácska, bár az előző évben<br />
5
még nem volt ilyen vastag a rönkje, mert azóta<br />
meghízott egy kissé.<br />
– Hajrá Cin-cin, hajrá Cin-cin! – hangzott a<br />
nézőtérről a bíztatás, ahol már hárman drukkoltak,<br />
mert Bagi is beállt a szurkolótáborba.<br />
A versenybíró, Árgus elmondta a szabályokat:<br />
– A bakra felhelyezett rönköket addig kell rágni,<br />
amíg a rönk a holdra nem esik. Mindenki értette a<br />
játékszabályokat? – kérdezte Árgus.<br />
Szinte kórusban érkezett a válasz, hogy igen.<br />
Majd Árgus a versenyzők elé helyezett dobogóra<br />
libbent egy laza szárnycsapással.<br />
– A verseny sípszóra indul, tehát kérek mindenkit,<br />
koncentráljon a versenyre. Jó versenyzést kívánok<br />
mindenkinek! – mondta Árgus, és egy hatalmasat<br />
fújt a sípjába.<br />
A versenyzők őrült tempóval kezdték rágni a<br />
farönköket. A nézőtéren is beindult az őrület, alig<br />
lehetett hallani ki kinek szurkol, akkora volt a<br />
hangzavar. A pályák egymás mellett voltak,<br />
nagyjából két-három méterre egymástól, de azért<br />
jól lehetett látni a mellettük lévő versenyzőt. A két<br />
kommentátor, Csivit és Csevej nagy sebességgel<br />
kommentálják a zajló eseményeket, mintha ők is<br />
6
versenyeztek volna egymással, így kiabáltak egymás<br />
szavába vágva:<br />
– Az egyes pályán Bej-bej, az aranyhörcsög<br />
méltóságteljes, de gyors harapásokkal rágja a<br />
rönkjét. A mellette lévő kettes pályán Makkocska, a<br />
mókus különös technikát fejlesztett ki, a rönk körül<br />
szaladgál, s mint aki esztergálja a fát, úgy próbál<br />
sikert aratni. A forgácsok csak úgy repkednek<br />
körülötte. A hármason Marcipán, a patkány<br />
nagyokat harapva a rönkbe halad az olimpiai siker<br />
felé. De nézzék, kedves hölgyeim és uraim azt az<br />
iciri-piciri kisegeret, Cin-cint a négyes pályán! Mint<br />
egy láncfűrész, olyan sebességgel rágja a rönkjét!<br />
Neki talán lesz esélye a győzelemre, mert<br />
hihetetlenül elszántnak tűnik. Hát igen, a mellette<br />
versenyző Forgácska az idei évben sem hazudtolja<br />
meg önmagát. Akkora forgácsokat harap a rönkből,<br />
hogy öröm nézni, hát igen, ez már profizmus.<br />
Cin-cint már igencsak bosszantotta ez a nagy<br />
profizmus, mert mindig a fejecskéjére dobálta<br />
Forgácska az általa lerágott forgácsokat, melyek<br />
akkorák voltak, hogy azok már Cin-cinnek is fejfájást<br />
okoztak.<br />
7
– De ni-ni, a játékvezető, Árgus megfenyítette<br />
Forgácskát a szabálytalanságért! – visították a<br />
kommentátorállásból Csivit és Csevej. – Úgy látszik,<br />
a játékvezető tízharapásnyi időre megállította<br />
Forgácskát. Hát igen, a sportszerűtlenség nem vezet<br />
jóra. Lehet, hogy ezen a tíz harapáson bukik el az<br />
aranyérem – tették hozzá a kommentátorok. –<br />
Nézzék, hölgyek és urak úgy látszik két versenyző<br />
között dől el az aranyérem sorsa, Cin-cin és<br />
Forgácska között. Mert Forgácska a tízharapásnyi<br />
időveszteséget nehezen tudja behozni. De úgy<br />
látszik a kettes pályán versenyző Makkocska is<br />
beleszólhat az aranyérem sorsába, hiszen fej-fej<br />
mellett a kettes pálya meg a négyes és az ötös<br />
pálya! Micsoda izgalmak, hölgyeim és uraim, ez<br />
minden idők legszorosabb <strong>rágó</strong>versenye. Szinte a<br />
célegyenesben vannak a versenyzők, és nem lehet<br />
tudni ki, lesz a győztes.<br />
Egyszer csak szinte egyszerre hullik a forgácsok<br />
közé a három versenyző rönkje. Hatalmas csend lett<br />
úrrá a stadionban, még a szemtelen legyek is leültek<br />
a falakra, hogy még azzal se zavarják a versenybíró<br />
döntését.<br />
8
– Tisztelt hölgyeim és uraim, a játékvezető úgy<br />
döntött, hogy a célfotót veszi igénybe, mert szinte<br />
olyan egyszerre történt az eset, hogy még ő sem<br />
látta. Pedig aztán éles a látása! A célfotókészítést<br />
mindig a megbízható Tintinre bízzák, a tarantula<br />
pókra, mert azzal a sok szemével külön-külön<br />
mindenkire tud figyelni. Tehát most is ez történik.<br />
A stadionban feszült csend uralkodott, csak a<br />
pattogatottkukorica-árusok csoszogását lehetett<br />
hallani, és a papírzacskók zörgését. A<br />
kommentátorok is csak suttogva közvetítették az<br />
eseményeket. Egyszer csak megszólalt a célfotós,<br />
Tintin:<br />
– A harmadik helyezett Makkocska, a mókus lett!<br />
Az első helyen ketten végeztek, Cin-cin és<br />
Forgácska!<br />
Árgus, a játékvezető kihirdette az eredményt,<br />
majd hozzátette:<br />
– Az olimpia történetében még ilyen nem fordult<br />
elő, de most sem fog. A két versenyzőnek meg kell<br />
mérkőzniük egymással. Mégpedig úgy, hogy most<br />
egy egynegyednyi rönköt kell elrágniuk, és aki ezt<br />
előbb teszi meg, ő lesz a győztes. Most pedig egy<br />
9
tízperces szünetben készülhet a két versenyző a<br />
végső összecsapásra.<br />
Hangos zsibongás kezdődött a nézőtéren, és<br />
szinte mindenki egyetértett a játékvezető<br />
döntésével. Cin- cin azonnal barátaihoz ment, hogy<br />
lelket öntsenek belé és még egy nagy adag<br />
önbizalmat. Ahogy közelített barátaihoz, azt látta,<br />
hogy az ő kis szurkolótábora igencsak megduzzadt!<br />
Ott volt Diló, az elefánt és Döme, a medvebocs,<br />
mindkettejük családja, akik már el is felejtették a<br />
vereséget, mert ők is belátták, hogy ezt a játékot<br />
ésszel is lehet játszani, nem csak erővel.<br />
Ahogy Cin-cin odaért, óriási üdvrivalgás<br />
köszöntötte, pedig még a <strong>jav</strong>a hátra volt! De már ez<br />
a hatalmas köszöntés egy óriási önbizalmat töltött<br />
belé, és szinte már érezte a győzelem mámorító,<br />
édes ízét. Villus, Kormi és Bagi átölelték, és ezt a<br />
tanácsot kapta Villustól:<br />
– Versenyzés közben semmire ne figyelj, csak a<br />
feladatra koncentrálj, és ne hagyd, hogy a<br />
figyelmedet bármi is elvigye más irányba! A<br />
győzelem már a tiéd, ha ezt betartod.<br />
Cin-cin önbizalommal eltelve, és barátai jó<br />
tanácsaival indult a stadion közepe felé. A<br />
10
stadionban egyre erősödött a zaj, és a szurkolók<br />
hangja is megnőtt. Cin-cin már csak a barátai<br />
szurkolását hallotta, más nem is érdekelte. Hiszen<br />
már minden medve és elefánt neki drukkolt, mely<br />
hihetetlen erővel töltötte el. Már tudta, hogy övé<br />
lesz a nagy Samu aranypikkely! Ahogy a helyükre ért<br />
a két versenyző, a játékvezető így szólt:<br />
– Sportszerű versenyzést kérek, mert ellenkező<br />
esetben kizárom azt a versenyzőt, aki<br />
sportszerűtlen! Érthető voltam? – ezzel felröppent<br />
az emelvényre, csőrébe vette sípját, és egy<br />
hatalmasat belefújt.<br />
A két versenyző ismételten hatalmas<br />
elszántsággal vetette neki magát a rágásnak. Már a<br />
kiesett versenyzők is mind Cin-cinnek drukkoltak, ez<br />
aztán megduplázta Cin-cin koncentrációját, s olyan<br />
gyorsan rágott, hogy az már félelmetes! Na de<br />
Forgácska sem hagyta ám annyiban a dolgot, még<br />
gyorsabban és még nagyobbakat harapott a<br />
rönkjébe! A célfotós, Tintin erősen koncentrált a<br />
látottakra, nehogy hibázzon, mert már őt sem<br />
hagyta hidegen ez a gigászi csata, titokban ő is Cincinnek<br />
szurkolt, csak nem mutathatta. A nézőtéren<br />
szinte orkánerejű hangerő lett. Már Csivit és Csevej<br />
11
hangjait is alig lehetett hallani, de azért mondták a<br />
magukét:<br />
– Tisztelt hölgyeim és uraim, most aztán<br />
megmutathatja mindkét versenyző a képessége<br />
határait, hihetetlen tempót diktálnak mind a<br />
ketten! Úgy néz ki, kedves nézők, hogy újholdcsúcs<br />
fog születni! Igen-igen máris vége a gigászi<br />
küzdelemnek, mert ismét szinte egyszerre hullott le<br />
a két rönk a forgácsok közé!<br />
A játékvezető, Árgus lelibbent a versenyzők elé,<br />
és ismét a célfotós, Tintin véleményére volt<br />
kíváncsi. Tintin szinte azonnal tudta a választ,<br />
melyet a versenybíró fülébe súgott. A versenybíró<br />
felröppent a kommentátorállásba, hogy onnét a<br />
hangosbemondón mondja meg a győztes nevét. A<br />
nézőtéren izgatott moraj lett úrrá, hiszen mindenki<br />
kíváncsi volt arra, amit Árgus, a versenybíró már<br />
tudott.<br />
A két versenyző egymás mellé állva, kézen fogva,<br />
a verítékükben úszva várták a döntést. Már tudták,<br />
bárki is győzött, az igazán megérdemli, mert<br />
versenyezni csak igazán úgy érdemes, hogy<br />
tiszteljük az ellenfelünket. Ekkor Árgus szólt a<br />
hangosbemondóba:<br />
12
– Tisztelt közönségünk, óriási küzdelemnek<br />
lehettek tanúi ma itt az olimpiai stadionban, és mint<br />
önök is láthatták, a sport győzedelmeskedett, ma<br />
ismét a jobb és ügyesebb fél győzött, aki szinte<br />
legyőzte önmagát is! Ez pedig nem más, mint Cincin,<br />
a kisegér!<br />
Erre szinte felrobbant a stadion a hatalmas<br />
üdvrivalgástól, az egész stadion felállva tapsolta<br />
meg Cin-cint, a földi kisegeret. Mintha mindenki<br />
neki drukkolt volna! Cin-cin egy kicsit elérzékenyült,<br />
mit kicsit, nagyon! Térdre rogyott, és úgy zokogott,<br />
kitört belőle az eddig felgyülemlett feszültség és<br />
koncentráció. Barátai berohantak a pályára, hogy<br />
megölelhessék. Ott voltak mindannyian a barátok,<br />
Villus, Kormi, Bagi, Diló, Döme, és még Forgácska is<br />
átölelve ugrándoztak a stadion gyepén.<br />
A nagy örömködésnek a hangosbemondó vetett<br />
véget, mert közölték, az ünnepélyes éremátadás<br />
következik! A verseny harmadik helyezettje<br />
Makkocska, a mókus. A nyakába akasztották a kis<br />
Samu aranypikkelyt. A második helyezett Forgácska,<br />
a hód, s a nyakába akasztották a közepes Samu<br />
aranypikkelyt. Hangos, ütemes taps kísérte az<br />
eseményeket. Az első helyezett Cin-cin, a kisegér,<br />
13
aki a földről érkezett. Az ütemes taps átváltott egy<br />
viharos erejű tapsviharrá.<br />
De Cin-cin nem tudott felmászni az üvegből<br />
készült dobogó legfelső fokára, ezért Árgus, a sas<br />
sietett a segítségére, aki éles csőrével finoman és<br />
óvatosan a dobogó felső fokára helyezte. Majd az<br />
éremosztás jelentett némi fennakadást, hiszen a<br />
nagy Samu aranypikkely nagyobb volt, mint Cin-cin.<br />
Erre úgy döntött, hogy rá áll, majd kicsi kezeit az ég<br />
felé nyújtva azt kiáltotta:<br />
– A legkisebbekből is lehetnek nagyok!<br />
Erre barátai leemelték pikkelyestől, és Bagi hátára<br />
tették, hogy Bagi egy tiszteletkört repüljön a föld<br />
legnagyobb egerével a hátán. Majd a<br />
hangosbemondóból szóltak Csivit és Csevej:<br />
– Mindenkit kérünk, menjen ebédelni a<br />
mellettünk elterülő sportcsanokba, ahol svédasztal<br />
várja a versenyzőket. A nézőknek pedig ajánljuk a<br />
különböző, erre a célra épült gyorséttermeket, a Mc<br />
Vályúkat, és Mc Szénatárolókat, ahol minden állat<br />
találhat a fogára való finom falatokat és finom<br />
frissítő vizet. A gyors kiszolgálás érdekében kérünk<br />
minden kedves vendéget, hogy rendezett sorokban<br />
történjen a várakozás. Jó étvágyat kívánunk<br />
14
mindenkinek! Nagyon igyekezzenek az ételek<br />
elfogyasztásával, mert a délutáni verseny is<br />
hamarosan kezdődik, és az a verseny is tartogat<br />
meglepetéseket és izgalmakat! A délutáni<br />
versenyszám a kötélmászás lesz!<br />
15