8. Állatolimpia 2. nap.(rágó) jav

Kora reggel, mikor még a nap szinte elő sem bújt,
halk zene ébresztette a három jóbarátot. Majd
egyre erősödő éneklésbe kezdett az olimpia
hivatalos énekkara, a Csiripelő madarak néven futó,
pacsirtákból álló énekegyüttes. A dal így hangzott:
Itt van a reggel.
Itt van a reggel.
Itt van a reggel. Éjá-ó!
Ébredjetek fel.
Ébredjetek fel.
Ébredjetek fel. Halihó!
Ez ma egy új nap.
Ez ma egy új nap.
Ez ma egy új nap. Éjá-ó!
Ma lehetsz bajnok.
Ma lehetsz bajnok.
Ma lehetsz bajnok. Halihó!
Amint ezt a dalocskát hallgatta a három jóbarát,
el is hitték, hogy ma lehetnek bajnokok. Majd nagy
sebbel-lobbal készülődtek az indulásra. Hát így jött
el az olimpia második napja.
A három barát reggelizni indult az étterembe,
ahol svédasztal várta a reggelizni vágyó
versenyzőket. De még micsoda asztal! Olyan nagy

volt, hogy a kisebb állatoknak járdát építettek az
ételek között, hogy mindenhez hozzáférjenek. Ők is
a járdát választották, bár őnekik a járda olyan széles
volt, mint egy nyolcsávos autópálya otthon a
földön. De azért alaposan bereggeliztek, és utána
indultak a stadionba. Villus így szólt barátaihoz:
– Kedves barátaim, én szeretném meglátogatni a
kórházban a két tegnapi ellenfelünket, Dilót és
Dömét. Ha ti is jönni akartok, akkor szaladjunk, hogy
időben a stadionba érjünk.
A kórházba érve kérdezték a nővérkét, hogy
merre találják a két focistát. A nővérke
útbaigazította a három barátot.
– Hát még ilyet! – álmélkodott Diló és Döme – Mi
a családjainkat vártuk, de ők nem jöttek be látogatni
minket, mert szégyellik a vereségünket.
– Kedves barátaim, higgyétek el, nem a győzelem
a fontos, hanem a részvétel. Hiszen ez csak játék! –
próbálta vigasztalni Villus a két sérültet, akiknek
akkora kötés volt a fejükön, mint egy törökpasa
turbánja. – Majd a szüleitek és a családotok is
hamar elfelejti ezt a vereséget, és jövőre talán
megint lesz az esélyetek a győzelemre.
2

– Lassan indulnunk kell – szólt Kormi – mert Cincinnek
ma van a nagy napja, hiszen ma ő versenyez.
– Milyen versenyszámban? – kérdezte Döme.
– Ma lesz délelőtt a rágóverseny, s Cin-cin a titkos
favorit – mondta Villus.
Erre Cin-cin egy kicsit elpirult, de nagyon jólestek
neki barátja szavai.
– Hát igen, indulni kell, nehogy elkéssünk a nagy
versenyről.
Ezzel udvariasan elbúcsúztak a két betegtől, és
elindultak az olimpia helyszíne felé. Már messziről
lehetett hallani a két kommentátort Csivitet és
Csevejt, hogy milyen versenyszámok következnek.
– Az első versenyszám a farönkrágó-verseny.
– Farönk? – cincogott Cin-cin kétségbeesve. –
Otthon csak zsákot kellett rágni, meg szalámibőrt,
nem ám farönköt! Na de azért nem ijedünk meg
holmi rönköcskétől, bár azért nem bánnám, ha
puhafa lenne.
– Ma délután kerül megrendezésre még a
kötélmászás. Ezt a számot már évek óta a pókcsalád
szokta nyerni – folytatta a mondókáját Csivit és
Csevej –, de az idén már akadt kihívójuk. A
versenyre benevezett Pihécske, az egérke és Marci,
3

a mókus. Az idén legalább ez a versenyszám is
izgalmas lesz. Nem mindig csak a pókcsalád van
jelen, és már unalmas, hogy csak ők nyernek.
– Ma akkor neked drukkolunk – mondta Villus
Cin-cinnek.
Beértek a stadionba, ahol már hatalmas tömeg
gyűlt össze a versenyszámok megtekintésére. Cincin
már egy kicsit izgatottá vált a tudattól, hogy
farönköt kell elrágni, de a két barát, Villus és Kormi
jelenléte egy kissé megnyugtatta.
– Ne félj, Cin-cin, mi melletted vagyunk, és
nagyon fogunk drukkolni! – mondta Kormi.
A kedves és nyugtató szavak még jobban
megnyugtatták Cin-cint, és már úgy érezte, hogy
nem lehet legyőzője senki. Na de egyszer csak
harsogott a két kommentátor:
– A versenyzőket kérjük a stadion közepére, ahol
a verseny zajlani fog. A nevező versenyzők nevét
sorolom, és kérek mindenkit, hogy foglalja el a
helyét. Egyes pálya Bej-bej, az aranyhörcsög. Kettes
pálya Makkocska, a mókuskölyök. A hármas pályán
Marcipán, a patkány. Négyes pálya Cin-cin, a
kisegér. Ötös pályán az elmúlt évek győztese,
Forgácska, a hód.
4

Na, most aztán Cin-cin igazán berezelt! Mit is
keres ő egy ilyen mezőnyben?
A versenybíró, a mindent látó Árgus, a sas
elmondta a verseny szabályait.
– Minden versenyzőnek egy olyan farönköt kell
elrágnia, amilyen vastag a dereka.
– Na, ez mindjárt más – nyugtázta örömmel Cincin.
– Kérem a versenyzőket, sorakozzanak a
mérőhelyen, majd ott Sziszike, a kígyó fogja lemérni
a versenyzőket. Mérés után foglalja el mindenki a
helyét! – mondta Árgus.
Mindenkit szépen lemértek, majd amikor Cincinre
került a sor, még a kis pocakját is behúzta egy
kicsit, hátha segít. Mivel olyan nagyon bereggelizett,
hát olyan sokat nem tudta behúzni a pocakját. Most
kezdte csak sajnálni azt, hogy olyan sok diót és
mogyorót evett.
Amikor már mindenkit lemértek, Forgácska, a hód
méltatlankodott egy kicsit Cin-cin ágacskáját látva,
hiszen az ő rönkje volt a legvastagabb.
– Na, de sebaj, azért is én fogok nyerni! –
sziszegte fogai közt Forgácska, bár az előző évben
5

még nem volt ilyen vastag a rönkje, mert azóta
meghízott egy kissé.
– Hajrá Cin-cin, hajrá Cin-cin! – hangzott a
nézőtérről a bíztatás, ahol már hárman drukkoltak,
mert Bagi is beállt a szurkolótáborba.
A versenybíró, Árgus elmondta a szabályokat:
– A bakra felhelyezett rönköket addig kell rágni,
amíg a rönk a holdra nem esik. Mindenki értette a
játékszabályokat? – kérdezte Árgus.
Szinte kórusban érkezett a válasz, hogy igen.
Majd Árgus a versenyzők elé helyezett dobogóra
libbent egy laza szárnycsapással.
– A verseny sípszóra indul, tehát kérek mindenkit,
koncentráljon a versenyre. Jó versenyzést kívánok
mindenkinek! – mondta Árgus, és egy hatalmasat
fújt a sípjába.
A versenyzők őrült tempóval kezdték rágni a
farönköket. A nézőtéren is beindult az őrület, alig
lehetett hallani ki kinek szurkol, akkora volt a
hangzavar. A pályák egymás mellett voltak,
nagyjából két-három méterre egymástól, de azért
jól lehetett látni a mellettük lévő versenyzőt. A két
kommentátor, Csivit és Csevej nagy sebességgel
kommentálják a zajló eseményeket, mintha ők is
6

versenyeztek volna egymással, így kiabáltak egymás
szavába vágva:
– Az egyes pályán Bej-bej, az aranyhörcsög
méltóságteljes, de gyors harapásokkal rágja a
rönkjét. A mellette lévő kettes pályán Makkocska, a
mókus különös technikát fejlesztett ki, a rönk körül
szaladgál, s mint aki esztergálja a fát, úgy próbál
sikert aratni. A forgácsok csak úgy repkednek
körülötte. A hármason Marcipán, a patkány
nagyokat harapva a rönkbe halad az olimpiai siker
felé. De nézzék, kedves hölgyeim és uraim azt az
iciri-piciri kisegeret, Cin-cint a négyes pályán! Mint
egy láncfűrész, olyan sebességgel rágja a rönkjét!
Neki talán lesz esélye a győzelemre, mert
hihetetlenül elszántnak tűnik. Hát igen, a mellette
versenyző Forgácska az idei évben sem hazudtolja
meg önmagát. Akkora forgácsokat harap a rönkből,
hogy öröm nézni, hát igen, ez már profizmus.
Cin-cint már igencsak bosszantotta ez a nagy
profizmus, mert mindig a fejecskéjére dobálta
Forgácska az általa lerágott forgácsokat, melyek
akkorák voltak, hogy azok már Cin-cinnek is fejfájást
okoztak.
7

– De ni-ni, a játékvezető, Árgus megfenyítette
Forgácskát a szabálytalanságért! – visították a
kommentátorállásból Csivit és Csevej. – Úgy látszik,
a játékvezető tízharapásnyi időre megállította
Forgácskát. Hát igen, a sportszerűtlenség nem vezet
jóra. Lehet, hogy ezen a tíz harapáson bukik el az
aranyérem – tették hozzá a kommentátorok. –
Nézzék, hölgyek és urak úgy látszik két versenyző
között dől el az aranyérem sorsa, Cin-cin és
Forgácska között. Mert Forgácska a tízharapásnyi
időveszteséget nehezen tudja behozni. De úgy
látszik a kettes pályán versenyző Makkocska is
beleszólhat az aranyérem sorsába, hiszen fej-fej
mellett a kettes pálya meg a négyes és az ötös
pálya! Micsoda izgalmak, hölgyeim és uraim, ez
minden idők legszorosabb rágóversenye. Szinte a
célegyenesben vannak a versenyzők, és nem lehet
tudni ki, lesz a győztes.
Egyszer csak szinte egyszerre hullik a forgácsok
közé a három versenyző rönkje. Hatalmas csend lett
úrrá a stadionban, még a szemtelen legyek is leültek
a falakra, hogy még azzal se zavarják a versenybíró
döntését.
8

– Tisztelt hölgyeim és uraim, a játékvezető úgy
döntött, hogy a célfotót veszi igénybe, mert szinte
olyan egyszerre történt az eset, hogy még ő sem
látta. Pedig aztán éles a látása! A célfotókészítést
mindig a megbízható Tintinre bízzák, a tarantula
pókra, mert azzal a sok szemével külön-külön
mindenkire tud figyelni. Tehát most is ez történik.
A stadionban feszült csend uralkodott, csak a
pattogatottkukorica-árusok csoszogását lehetett
hallani, és a papírzacskók zörgését. A
kommentátorok is csak suttogva közvetítették az
eseményeket. Egyszer csak megszólalt a célfotós,
Tintin:
– A harmadik helyezett Makkocska, a mókus lett!
Az első helyen ketten végeztek, Cin-cin és
Forgácska!
Árgus, a játékvezető kihirdette az eredményt,
majd hozzátette:
– Az olimpia történetében még ilyen nem fordult
elő, de most sem fog. A két versenyzőnek meg kell
mérkőzniük egymással. Mégpedig úgy, hogy most
egy egynegyednyi rönköt kell elrágniuk, és aki ezt
előbb teszi meg, ő lesz a győztes. Most pedig egy
9

tízperces szünetben készülhet a két versenyző a
végső összecsapásra.
Hangos zsibongás kezdődött a nézőtéren, és
szinte mindenki egyetértett a játékvezető
döntésével. Cin- cin azonnal barátaihoz ment, hogy
lelket öntsenek belé és még egy nagy adag
önbizalmat. Ahogy közelített barátaihoz, azt látta,
hogy az ő kis szurkolótábora igencsak megduzzadt!
Ott volt Diló, az elefánt és Döme, a medvebocs,
mindkettejük családja, akik már el is felejtették a
vereséget, mert ők is belátták, hogy ezt a játékot
ésszel is lehet játszani, nem csak erővel.
Ahogy Cin-cin odaért, óriási üdvrivalgás
köszöntötte, pedig még a java hátra volt! De már ez
a hatalmas köszöntés egy óriási önbizalmat töltött
belé, és szinte már érezte a győzelem mámorító,
édes ízét. Villus, Kormi és Bagi átölelték, és ezt a
tanácsot kapta Villustól:
– Versenyzés közben semmire ne figyelj, csak a
feladatra koncentrálj, és ne hagyd, hogy a
figyelmedet bármi is elvigye más irányba! A
győzelem már a tiéd, ha ezt betartod.
Cin-cin önbizalommal eltelve, és barátai jó
tanácsaival indult a stadion közepe felé. A
10

stadionban egyre erősödött a zaj, és a szurkolók
hangja is megnőtt. Cin-cin már csak a barátai
szurkolását hallotta, más nem is érdekelte. Hiszen
már minden medve és elefánt neki drukkolt, mely
hihetetlen erővel töltötte el. Már tudta, hogy övé
lesz a nagy Samu aranypikkely! Ahogy a helyükre ért
a két versenyző, a játékvezető így szólt:
– Sportszerű versenyzést kérek, mert ellenkező
esetben kizárom azt a versenyzőt, aki
sportszerűtlen! Érthető voltam? – ezzel felröppent
az emelvényre, csőrébe vette sípját, és egy
hatalmasat belefújt.
A két versenyző ismételten hatalmas
elszántsággal vetette neki magát a rágásnak. Már a
kiesett versenyzők is mind Cin-cinnek drukkoltak, ez
aztán megduplázta Cin-cin koncentrációját, s olyan
gyorsan rágott, hogy az már félelmetes! Na de
Forgácska sem hagyta ám annyiban a dolgot, még
gyorsabban és még nagyobbakat harapott a
rönkjébe! A célfotós, Tintin erősen koncentrált a
látottakra, nehogy hibázzon, mert már őt sem
hagyta hidegen ez a gigászi csata, titokban ő is Cincinnek
szurkolt, csak nem mutathatta. A nézőtéren
szinte orkánerejű hangerő lett. Már Csivit és Csevej
11

hangjait is alig lehetett hallani, de azért mondták a
magukét:
– Tisztelt hölgyeim és uraim, most aztán
megmutathatja mindkét versenyző a képessége
határait, hihetetlen tempót diktálnak mind a
ketten! Úgy néz ki, kedves nézők, hogy újholdcsúcs
fog születni! Igen-igen máris vége a gigászi
küzdelemnek, mert ismét szinte egyszerre hullott le
a két rönk a forgácsok közé!
A játékvezető, Árgus lelibbent a versenyzők elé,
és ismét a célfotós, Tintin véleményére volt
kíváncsi. Tintin szinte azonnal tudta a választ,
melyet a versenybíró fülébe súgott. A versenybíró
felröppent a kommentátorállásba, hogy onnét a
hangosbemondón mondja meg a győztes nevét. A
nézőtéren izgatott moraj lett úrrá, hiszen mindenki
kíváncsi volt arra, amit Árgus, a versenybíró már
tudott.
A két versenyző egymás mellé állva, kézen fogva,
a verítékükben úszva várták a döntést. Már tudták,
bárki is győzött, az igazán megérdemli, mert
versenyezni csak igazán úgy érdemes, hogy
tiszteljük az ellenfelünket. Ekkor Árgus szólt a
hangosbemondóba:
12

– Tisztelt közönségünk, óriási küzdelemnek
lehettek tanúi ma itt az olimpiai stadionban, és mint
önök is láthatták, a sport győzedelmeskedett, ma
ismét a jobb és ügyesebb fél győzött, aki szinte
legyőzte önmagát is! Ez pedig nem más, mint Cincin,
a kisegér!
Erre szinte felrobbant a stadion a hatalmas
üdvrivalgástól, az egész stadion felállva tapsolta
meg Cin-cint, a földi kisegeret. Mintha mindenki
neki drukkolt volna! Cin-cin egy kicsit elérzékenyült,
mit kicsit, nagyon! Térdre rogyott, és úgy zokogott,
kitört belőle az eddig felgyülemlett feszültség és
koncentráció. Barátai berohantak a pályára, hogy
megölelhessék. Ott voltak mindannyian a barátok,
Villus, Kormi, Bagi, Diló, Döme, és még Forgácska is
átölelve ugrándoztak a stadion gyepén.
A nagy örömködésnek a hangosbemondó vetett
véget, mert közölték, az ünnepélyes éremátadás
következik! A verseny harmadik helyezettje
Makkocska, a mókus. A nyakába akasztották a kis
Samu aranypikkelyt. A második helyezett Forgácska,
a hód, s a nyakába akasztották a közepes Samu
aranypikkelyt. Hangos, ütemes taps kísérte az
eseményeket. Az első helyezett Cin-cin, a kisegér,
13

aki a földről érkezett. Az ütemes taps átváltott egy
viharos erejű tapsviharrá.
De Cin-cin nem tudott felmászni az üvegből
készült dobogó legfelső fokára, ezért Árgus, a sas
sietett a segítségére, aki éles csőrével finoman és
óvatosan a dobogó felső fokára helyezte. Majd az
éremosztás jelentett némi fennakadást, hiszen a
nagy Samu aranypikkely nagyobb volt, mint Cin-cin.
Erre úgy döntött, hogy rá áll, majd kicsi kezeit az ég
felé nyújtva azt kiáltotta:
– A legkisebbekből is lehetnek nagyok!
Erre barátai leemelték pikkelyestől, és Bagi hátára
tették, hogy Bagi egy tiszteletkört repüljön a föld
legnagyobb egerével a hátán. Majd a
hangosbemondóból szóltak Csivit és Csevej:
– Mindenkit kérünk, menjen ebédelni a
mellettünk elterülő sportcsanokba, ahol svédasztal
várja a versenyzőket. A nézőknek pedig ajánljuk a
különböző, erre a célra épült gyorséttermeket, a Mc
Vályúkat, és Mc Szénatárolókat, ahol minden állat
találhat a fogára való finom falatokat és finom
frissítő vizet. A gyors kiszolgálás érdekében kérünk
minden kedves vendéget, hogy rendezett sorokban
történjen a várakozás. Jó étvágyat kívánunk
14

mindenkinek! Nagyon igyekezzenek az ételek
elfogyasztásával, mert a délutáni verseny is
hamarosan kezdődik, és az a verseny is tartogat
meglepetéseket és izgalmakat! A délutáni
versenyszám a kötélmászás lesz!
15