12 hét Online Tréning

www.sportika.eu 9
De térjünk vissza az eredeti témánkhoz. Mielőtt ennek nekiugranánk, egy fontos dolgot
kiemelnék: egy picit csalni fogok! A gének, a táplálkozás, és az egészség kölcsönhatásainak
vizsgálata rendkívül bonyolult, és még messze nem letisztult, ezért ahogy említettem, ma még
nem elérhető az „egyediség” minden területre kiterjedő figyelembevétele. Amit tehetünk,
hogy arra koncentrálunk, amit eddig ismerünk, és aminek mind a tapasztalati tények, mind a
tudományos kutatások kiemelik a szerepét. Fontos látni tehát azt, hogy ez nem egy
egyhormonos „játék”, de ennek ellenére, és ezzel együtt elsődleges vezetőként az
inzulinérzékenységet fogjuk használni a szénhidrát bevitelünk elsődleges meghatározójaként,
és ez a dolog már egy picit átköt a következő részhez.
Az inzulin az hormon, ami az utóbbi években teljesen összekuszálta a táplálkozási
ajánlásokat! Ez önmagában is óriási teljesítmény, de persze az inzulin ennél sokkal többet tesz
értünk. Alapvetően három olyan félreértést emelnék ki, ami az inzulint övezi és ennek
nyomán a szénhidrátok máglyára vetéséért felel:
1. A zsírraktározásra gyakorolt hatása miatt az inzulint egy általánosan „rossz”
hormonnak tekintik!
2. Az inzulin ilyetén hatást túlpozícionálva azt gondolják, hogy csak az inzulin az, ami
zsírossá tesz minket!
3. Azt gondolják, hogy csak a szénhidrátok felelősek az inzulin elválasztásért!
A harmadik pontról a következő részben részletesen fogunk beszélni, mert kiemelt tényező
étkezéseink összeállítása és időzítése szempontjából, így ezzel kapcsolatban nem is
„rohannék” előre.
Az első pontot illetően annyi tény, hogy az inzulin a szervezetünk fő raktárosa így elősegíti a
sejtjeink, így izom- és zsírsejtjeink tápanyagfelvételét, serkenti az anabolikus anyagcserét
(glikogénszintézis, zsírsavszintézis, fehérjeszintézis), és gátolja a katabolikus anyagcserét. A
mondatban valóban benne van, hogy mind a zsírsejtek tápanyagfelvételét serkenti, mind a
zsírsavszintézist fokozza, ráadásul még blokkolja a lipolízist is! De ha a mondatot jobban
megnézzük, akkor azt is látjuk, hogy izomsejtekről is van benne szó, sőt glikogén- és
fehérjeszintézisről is, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül, ha nagyobb és erősebb izmokat
akarunk.
A második pont szerint az inzulin az a fő elem, ami zsírossá tesz! Ez az elnagyolt gondolat
vezetett (és vezet még ma is) az alacsony szénhidráttartalmú diéták elterjedéséhez. Nos, ez
végképp nem igaz, ugyanis számos olyan hormon és hormonszerű anyag van, mely szintén
részt vesz ebben, és teszi ezt az inzulintól és szénhidrátoktól függetlenül is. A leptin, a TNFalfa,
a plazminogénaktivátor-inhibitor-1 (PAI-1), a különböző komplement-fehérjék, mint az
ASP (acilációt stimuláló protein), adipo-Q-homológ (C1q-homológ), az adipsin D-faktorhomológ,
csak néhány melyet maga a zsírszövet (is) termel! E szabályozók elválasztásának
ingere messze nem csak az inzulinról és a szénhidrátokról szól.
Az ASP, melyet többek közt a keringésbe került kilomikronok aktiválnak (melyek az étkezés
útján bejutott trigliceridek „csomagolt” formái), fokozza a zsírraktározást és csökkenti a
hormon-szenzitív lipáz aktivitását (mely többek közt a zsírszövet lebontásáért felelős). Ezt
megteszi inzulin ide vagy oda! Sőt az ASP emellett „felerősíti” a vércukorszint emelkedés
okozta inzulin-elválasztást is! Mégegyszer: az egyik ok, ami a zsírsejteket ASP termelésre
ösztönzi az épp a keringésbe került zsiradék, és az egyik ok, amiért zsírosak vagyunk az az
ASP!
9
Írta: Kozaróczy Tibor