12 hét Online Tréning

www.sportika.eu 12
Azt mondanám, hogy aki teheti, az vesse alá magát egy ilyen jellegű vizsgálatnak, mely
segíthet jelenlegi állapotunk feltérképezésében, az esetleges problémák előrejelzésében és
persze étkezési rendünk összeállításában. Egy ilyen vizsgálat napjainkban már magán úton
sem egy különösebben költséges és nehézkes dolog.
A probléma, hogy az inzulinrezisztencia nem igazán produkál olyan számottevő tüneteket,
legalábbis kezdetben, melyekből egyértelmű következtetéseket vonhatnánk le e vizsgálatok
nélkül is. A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásáról sokan nem is tudnak, mivel a szervezet
egy ideig képes ellensúlyozni ezt a fajta „érzéketlenséget”. Nehéz tehát olyan vezetőt adni,
ami e vizsgálatok nélkül is mutatná, hogy hogyan is állunk ebből a szempontból. Amennyiben
valamilyen okból kifolyólag nem tudunk elmenni, akkor néhány pont, ami egy picit segíthet:
1. Ha a tezstzsírszázalékod magas (>20% férfiaknál és >25% nőknél) akkor esélyes,
hogy az inzulinérzékenységed sem lesz rendben. Különösen „veszélyes” és
figyelmeztető jel a viscerális (zsigeri) zsírraktározás, mely alapvetően pocak
formájában tárul elénk. Ha pedig már zsírraktározásnál tartunk, akkor fontos lehet
kiemelni, hogy a glukokortikoidoknak van egy ilyen téren megfigyelhető
„redisztribúciós” hatása. A túlzott glukokortikoid elválasztás ugyanis a perifériás, azaz
a karok, lábak területén megfigyelhető zsírraktározás csökkentése mellett, fokozza a
törzs, hát és arcok területén tapasztalható zsírfelhalmozást. Ahogy láttuk a
glukokortikoidok túlzott jelenléte rontja az inzulinérzékenységünket, sőt az egyik
legfőbb bűnös az inzulinrezisztencia kialakulásában, így az ilyen jellegű
zsírraktározás, azaz pufi arcocska és pocak szintén utalhat rossz inzulinérzékenységre,
ha nem is jelent számottevő túlsúlyt.
2. Ha fokozott vízvisszatartással küzdesz és/vagy a vérnyomásod magas akkor szintén
esélyes, hogy problémáid vannak e téren is.
3. Ha éjjel 2-3 óra között rendszeresen arra ébredsz, hogy erőteljes éhséget érzel, a
vércukorszint esésére jellemző, „hipós” tüneteket tapasztalsz (lásd egy ponttal lejjebb)
akkor ez szintén jele lehet, hogy inzulinérzékenységed nem megfelelő.
4. Elsődleges tapasztalati tényként vagy tesztként általában azt szokás kiemelni, hogy ha
egy nagyobb szénhidráttartalmú étkezést követően stabil és egyenletes energiaszintet
tapasztalunk, akkor valószínűleg jó az inzulinérzékenységünk, ám ha az
energiaszintünk kis idő múlva leesik, elálmosodunk, a vércukorszint esésére jellemző,
„hipós” tüneteket produkálunk (fokozott verejtékezés, kézremegés, koordinálatlanság,
fejfájás stb.) és hamar éhesek leszünk, akkor valószínűleg kevéssé jó
inzulinérzékenységgel rendelkezünk. Ezt egyfajta sufnituningként be is tesztelhetjük
egy reggel, amikor előző nap nem tréningeztünk és aznap nem kell munkába
mennünk. Éhgyomorra fogyasszunk el 75 gramm szőlőcukrot, az OGTT
vizsgálatokkal analóg módon, és azt követő két órában csücsüljünk le, tévézzünk,
vagy inkább olvasgassuk a Sportika Europe fórumát és figyeljük a fenti reakciókat! Az
ilyen házi tesztektől persze ne várjunk biztos eredményt, ugyanis a szervezetünk
kőkeményen dolgozik, azon, hogy ne érezzük semmit még a nem épp idilli
helyzetekből sem, és amíg a kompenzációs mechanizmusok jól működnek addig nem
is nagyon fogunk…ha mégis, akkor tudjuk, hogy mihez tartsuk magunkat!
5. A legfontosabb eszközünk pedig a már sokszor emlegetett „próba-hiba” módszere. Ha
a kiszabott étrend mellett a kontroll eszközeink (elsősorban testzsír-százalékunk)
változása nem megfelelő akkor korrigáljunk ennek megfelelően.
Amiért ennyire belebonyolódtunk az az, hogy inzulinérzékenységünk alapjaiban határozza
meg, az optimális étkezési rendünket. Minél rosszabb ugyanis is ez az érzékenység annál
12
Írta: Kozaróczy Tibor