2. szám - Egészségügyi Kar

MAGYAR GERONTOLÓGIA
1. évfolyam 2. szám
2009. Július

Szerkesztıbizottság:
MAGYAR GERONTOLÓGIA
Fıszerkesztı:
Dr. Semsei Imre, MTA doktor
Rovatvezetık:
Szociális gerontológia:
Kísérletes gerontológia:
Geriátria:
Oktatás:
Gerontopszichológia:
Életmód:
Társadalomgerontológia:
Prevenció:
Prof. Iván László
Prof. Székely Miklós
Prof. Székács Béla
Prof. Bakó Gyula
Prof. Molnár Péter
Prof. Figler Mária
Dr. Fábián Gergely
Dr. Tóth István
Szerkesztıbizottság tagjai:
Dr. Boga Bálint, Budapest, a szerkesztıbizottság elnöke
Csernáthné Kárándi Erzsébet, Hajdúböszörmény
Dr. Halmos Béla, Eger
Dr. Hazafi Klára, Pécs
Dr. Németh Károly, Verıce
Dr. Pék Gyızı, Debrecen
Dr. Patyán László, Nyíregyháza
Regius Ottó. Budapest
Dr. Ruszwurm Andrea, Nagykanizsa
Dr. Szilagyi, S. Jean, Nyíregyháza
Dr. Telkes Zoltán, Visegrád
Dr. Vértes László, Budapest
Dr. Zöllei Magdolna, Szeged
ii

MAGYAR GERONTOLÓGIA
TARTALOMJEGYZÉK 1. évfolyam 2. szám (2009)
KONGRESSZUSI SZÁM
oldal
Szerkesztıi levél (Dr. Semsei Imre) 1
A Nemzetközi Gerontológiai és Geriátriai Egyesület (IAGG) XIX. Kongresszusa 3
A Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság VI. Kongresszusa (2008) 25
A Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság XXX. és a Preventív Gerontológiai és
Geriátrai Társaság V. kongresszusa (2007) 62
A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar Gyógytornász Tanszék Nemzetközi
Konferenciája 72
Gerontológia jegyzet 81
Meghívó 90
Jelentkezési lap 91
HUNGARIAN GERONTOLOGY
CONTENTS Vol. 1. Nr. 2. (2009)
CONGRESS EDITION
Pages
Editorial (Imre Semsei PhD) 1
XIX. Congress of the International Association of Gerontology and Geriatrics 3
VI. Congress of the Society for Preventive Gerontology and Geriatrics (2008) 25
XXX. Congress of the Hungarian Society of Gerontology and Geriatrics and V.
Congress of the Society for Preventive Gerontology and Geriatrics (2007) 62
International Conference of the Department of Physiotherapy, Faculty of Population
Health, University of Debrecen 72
Gerontology Book 81
Congress Announcement 90
Membership form (Society for Preventive Gerontology and Geriatrics) 91
iii

SZERKESZTİI LEVÉL
Tisztelt Olvasóink!
A Magyar Gerontológia második számát az elmúlt idıszak kongresszusainak
szenteltük. Szeretnénk megismertetni a programot és az elhangzott elıadások összefoglalóit
(mikor rendelkezésünkre áll) is azokkal, akiknek nem állt módjukban részt venni ezeken a
konferenciákon. Akik valamely témát különösen érdekesnek tartanak, azok jelezzék a
szerkesztıségnek, s ezek szerzıit felkérjük egy teljes cikk megírására.
Elsıként a Nemzetközi Gerontológiai és Geriátriai Társaság (International Association
of Gerontology and Geriatrics– IAGG) XIX. kongresszusáról adunk hírt. Ez a konferencia a
gerontológiai társaságok nemzetközi szövetségének 4 évenként megrendezésre kerülı nagy
eseménye. Több ezer résztvevıvel ez a konferencia majd’ egy hétig tartott, s a világ minden
tájáról érkeztek elıadók (több mint 6 ezer). A sok-sok elıadást és posztert természetesen nem
áll módunkban ismertetni, de egy-egy szeletérıl ízelítıt adunk. Az elsı részben a magyar
résztvevık összefoglalóit közöljük, hogy láthassuk kik és milyen mondandóval vettek részt a
konferencián hazánkból. Aki behatóbban érdeklıdik, keresse a magyarországi résztvevıket,
ık szolgálhatnak a részletekkel is. Ezt követıen a biogerontológia szekció 3 igen fontos
szimpóziumán közremőködı elıadók absztraktjait olvashatjuk: 1. Az öregedés már nem egy
megoldatlan biológiai probléma; 2. Miért öregszünk: a modern szintézis; 3. Egészséges
öregedés: biológiai, klinikai és pszichológiai meghatározók populációs tanulmányozása
címmel.
Nem lehet leírni milyen élmény egy ilyen konferencia, ahol a legfrissebb kutatási
eredményeket és trendeket is megismerhetjük, de szót válthatunk rég nem látott kollégákkal,
vagy új ismeretségekre is szert tehetünk. Én már 1982 óta (XII. Kongresszus, Hamburg)
veszek részt ezeken a konferenciákon, ahonnan mindig új ismeretekkel, ötletekkel és
kapcsolatokkal tértem vissza. Természetesen az ez évi párizsi konferencia sem volt kivétel.
A másik esemény Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság VI. kongresszusa,
melyre a múlt év novemberében került sor. A Gerontológiai Tudományos Koordinációs
1

Központtal közösen szervezett rendezvény a „Szociális gerontológia a mai Magyarországon”
címet viselte, s útjára indította Nyíregyházi Gerontológiai Napok sorozatát (a sorozat
következı rendezvényének felhívása is megtalálható a kötet végén). A hagyományteremtı
konferencián a hazai gerontológiai élet számos prominens képviselıje is tartott elıadást, s
megismerhettük a hazai szociális gerontológiai élet egy szeletét. Remélhetıleg megismerik
ezt a konferencia-sorozatot az ország egészében, s egyre több résztvevıvel zajlik majd ez az
eddig regionális résztvevıjő rendezvény.
A harmadik esemény a Magyar Gerontológiai Társaság és a Preventív Gerontológiai
és Geriátriai Társaság 2007 évi közös rendezvénye, melyrıl sajnos nem tudunk
összefoglalókat bemutatni, de a program maga már sejteti a rendezvény súlyát és jelentıségét.
A negyedik esemény a gerontológiához kapcsolódó egyik társszakma, a
gyógytornászok rendezvénye. Igen nagy örömmel adunk hírt a társszakmák rendezvényeirıl
is, hiszen a gerontológusok is sok új hírrel, ismerettel és ötlettel gyarapodhatnak ezen
rendezvények anyagából is.
Ebben a számban ismertetjük röviden a nem rég megjelent Gerontológia Jegyzetet is.
Ezt a hiánypótló munkát 61 prominens közremőködı neve fémjelzi, gerontológusok,
geriáterek, szociálgerontológusok és a társszakmák kiváló mővelıi, Dr. Semsei Imre
szerkesztésében. Régi adóssága a hazai gerontológiai társadalomnak, hogy egy átfogó
gerontológiai jegyzetet adjon ki, mely segédanyagul szolgálhat a hazai egyetemek
gerontológiai oktatásában. Ezt törlesztettük most úgy, hogy a gerontológia mindhárom ága
terítékre kerül a jegyzetben, s nem csak a BSc, de az MSc oktatásban is használható legyen a
jegyzet, sıt idıként még a posztgraduális oktatásban (szakirányú továbbképzések, PhD) is.
Emellett a gerontológia iránt érdeklıdı laikusok is haszonnal forgathatják a könyvet. A
késıbbiekben megjelenik majd a jegyzet angol nyelvő fordítása, illetve további témákkal
bıvítve és frissítve a második kiadás is.
Nyíregyháza, 2009. július.
2

SD6 028 AGEING AND POLITICS IN EUROPE AND THE USA
SD6 028-4 TRENDS OF POLITICS OF AGEING IN HUNGARY
Z. SZEMAN - Hungarian Academy of Sciences (Budapest, Hungary)
The proportion of pensioners within the population in Hungary has been around 30% since
1997. The goal of the Socialist party was to win this large proportion of elderly voters. Right
from the time it came into power in 2002 the socialist-liberal ruling coalition introduced
measures improving the standard of living of pensioners. The paper shows the positive and
negative consequences of these measures for politics, society and the economy. One effect
was the re-election of the socialist-liberal government in 2006, followed for political
considerations by further positive measures affecting all pensioners. These positive social
measures also had a negative impact: they aggravated the problem of sustainability of the
pension system and the general budget deficit. The paper also analyses how all these factors
together with the Hungarian economic crisis transformed the original positive measures into
the opposite. It examines which groups of the ageing are affected, to what extent and in what
way.
The study also deals with the short and long-term national strategy for ageing people
elaborated by experts for the government in 2008. It analyses the question of which elements
of it have been accepted by the decision-makers and which are at risk and why, which
elements are threatened by the general economic crisis and what proposals have been
thwarted by the functioning of the public administration system.
4

SD7 128 RECONCILING EMPLOYMENT AND FAMILY CARE IN EUROPEAN
WELFARE STATES
SD7 128-1 PROBLEMS OF EMPLOYMENT AND CARE FOR OLDER PEOPLE IN
HUNGARY
Z. SZÉMAN - Hungarian Academy of Sciences (Budapest, Hungary)
The Hungarian population is ageing rapidly, by 2050 the number of persons 60+ will exceed
that of the under 20s and the employment rate aged 55-64 is low. In order to improve the
dependency ratio and ensure the sustainability of the pension system it is essential to keep the
ageing workforce on the labour market. For a long while the retirement age of 55 years for
women made it possible for them to help, care for and nurse older family members. The
pension reform of 1998 brought a gradual increase in the age of exit for women active on the
labour market. The paper points out the problems arising as a consequence of the non-specific
care model (the provision of eldercare by retired women), the labour market, pension system,
elder care system aspects, and the trends arising as a consequence of the uniform increase of
retirement age to 62 years. Because of the very low figure for a healthy life expectancy at
birth, a strong need for care arises in an early stage of life. Now that women’s later exit from
the labour market is reducing the family care source, the care tasks previously performed by
the family are shifting to formal care. The study points out the necessary steps and possible
solutions needed to handle the situation through macro-level measures.
5

PA6 023 ON THE NATURE OF AGING
I. SEMSEI* (Gerontology Science Coordination Center, Nyiregyhaza, Hungary)
Senescence is a complex process and the aging hypotheses concentrated only on one or very few
elements of this process. Asking the wrong question, simplifying by model creation etc. all
contributed to a poor solution as to why aging occurs. Most of the theories, however, approached
and sometimes solved a small part of the problem of aging. Disregarding them would be the same
mistake as considering them as a solution of the senescence-problem. It seems that aging occurs
because the information level of the system is not good enough to ensure the existence of the
human body indefinitely in time against the deteriorating entropy effects. The aging process is a
gradual drifting away of the system from the developmentally differentiated state which is a result
of the evolution. The information level of the system continuously changes in time; it is altered by
external and internal factors, programmed events of the system, perturbations caused by the
adaptation process as well as by the fluid character of the genome. Consequently, the maximum
life span is determined by the information level of the system, it is influenced by the external and
internal factors and it is limited by the weakest element of the chain. Modification of the aging
process is possible by optimization of the system but the maximum life span of about 120 years
could be lengthened only by changing the information level of the human body.
6

PB6 166 EFFICACY OF CV RISK REDUCING ANTIHYPERTENSIVE TREATMENT
AMONG ELDERLIES IN HUNGARY
B. SZEKACS* (1.) Semmelweis University, Faculty of Medicine ; 2.) St Imre teaching Hosp.,
Budapest, Hungary) E. KEKES(1), I. JANOSI(2), I. KISS(3) - (1) IMS Kft, (Budapest, Hungary);
(2) Planimeter Kft ( Budapest, Hungary); (3) A) Semmelweis Univ., Faculty of Med., Dept.
Geriatric Med.; B) St. Imre Hosp. Dept Nephrology &Hypertension (Budapest, Hungary)
Introduction Antihypertensive treatment used to reduce the CV risk among hypertensive elderlies,
is usually not satisfactory. Objective to survey the CV risk and the efficacy and implementation of
guidelines of the antihypertensive treatment used among hypertensive elderlies. Methods 3578
elderlies' records registered in 2007 were analyzed using the database of the Hypertension
Registry of HSH. Evaluating viewpoints were the CV risk, the distribution of blood pressure
levels resulted in therapeutically, the number as well as point of action of antihypertensive drugs
used generally or in cases of hypertension with special organ damages. Results The incidence of
high global CV risk was great among the elderly hypertensives: metabolic syndrome in males-M
29%, in females-F 39%, CRF (e.GFR80years). The quality (point of action) of the antihypertensive treatment was also
not found to be optimal in those cases, when special target-organ damage occurred in the
hypertensive elderlies (for example: in CRF the preferation rate of beta receptor blockers within
the 2-3 drug combinations was relatively too high. Conclusion The relatively great proportion of
hypertensive elderlies with high CV global risk and not sufficiently controlled BP levels must be
reduced by improving both the intensity and the quality of their antihypertensive treatment.
7

PD6 704 THE COST OF ILLNESS AND BURDEN OF DEMENTIA DISORDERS IN EUROPE
P. KENIGSBERG* (Karolinska Institute, Stockholm, Sweden) A. WIMO(5), K. ÉRSEK(1), L.
GULACSI(1), A. GUSTAVSSON(4), A. JACQUES(6), L. JÖNSSON(4), K. KARPATI(1), .
MCDAID(8), H. VALTONEN - (1) Corvinus University, Budapest, Hungary (Budapest,
Hungary); (4) London School of Economics (Budapest, United Kingdom); (5) Karolinska
Institute, Stockholm, Sweden (Sweden); (6) Alzheimer Europe, Edinburgh (United Kingdom); (8)
London School of Economics, London, (United Kingdom)
Introduction. The EuroCoDe (European Collaboration on Dementia) project from Alzheimer
Europe convened an international group of economists to estimate cost of illness and burden of
dementia disorders in the 27 European Union countries (EU27). Materials and methods A
literature review was conducted for papers reporting cost of care for people with diagnosed
dementia or possible/probable Alzheimer’s disease; Two approaches were used: a bottom-up
approach allowing stratification on disease severity and different cost types, and top-down cost of
illness studies. Prevalence figures used for cost of illness estimates (7.2 million people with
dementia in EU27) were based on a new EuroCoDe meta-analysis combined with population
statistics from the United Nations. European cost model was built using 14 papers where both
direct and indirect costs could be identified. For countries where no cost-of-illness figures were
available, imputation was used, based on 4 identified care patterns: Northern (mainly formal
care); Western (mix between formal and informal care), Southern and Eastern (mainly informal
care). Imputation figures were also adjusted for differences in gross domestic product per person
between countries. Results Estimated total cost of illness of dementia disorders in EU27 in 2008
was 160 billion euros (1.3% of GDP), of which 71.7 billion (45%) were direct costs and 88.6
billion (55%) indirect costs. Annual costs per person with dementia were 22,194 €, of which
9,925 € in direct costs and 12,270 € in informal care. Burden of dementia disorders was 2.12
million DALYs (disability-adjusted life years) in EU27, or 441 DALYs/100,000 persons. Burden
of dementia disorders is higher than burden of diabetes (1.29 million DALYs and 268
DALYs/100,000 persons in EU27). Conclusion Cost and burden of dementia disorders are high.
Economic database for dementia is still small, although expanding. Methodology for economic
data collection should be improved, and more data should be collected in Eastern Europe.
8

PD6 814 CONCEPTION OF A NEW HEALTH CARE STRATEGY FOR THE ELDERLY IN
HUNGARY
B. BOGA* (HAGG, Budapest, Hungary) O. REGIUS(1), G. CSILLIK- (1) Hungarian Association
of Gerontology and geriatrics (Budapest, Hungary)
In Hungary recently elaboration of a new aging strategy has got onto agenda of the government.
This strategy will include all respects of aging population and extends to next decades. HAGG
participates in the preparations of it, mainly of health chapter. This strategy is urgent on the basis
of recent facts: 1. 21,6% of the population are 60 years old or older 2. Life expectancy is less than
that in Western Europe (by 8-10 years) 3. Difference between the total and healthy life expectancy
is large (about 8 years) 4. 45% of the elderly are restricted by their health status in everyday
activities. Elements of the new strategy: 1. Prevention: launched in middle-age. a. Primary
prevention: retardation of aging process and prevention multimorbidity (mentalhygiene, motion,
gymnastics, nutrition, dwelling, education, etc.) It is task for all sectors of the society. Main
responsibility is at general pratcitional. b. Secondary prevention: obligatory introduction of socalled
milestone-screening at age 60,70, etc. Participation of the elderly in general screening
program e.g. cancer. c. Tertiary prevention: it is part of the treatment on all levels with special
attention in order to prevent progression, complications. 2. Special experts with geriatric
knowledge in all medical disciplines 3. National geriatric care setting with 3 levels of health
provision: a. Geriatric consultation for outpatients b. Mobile geriatric team: for all departments in
hospital, for nursing homes, etc. c. Geriatric hospital department with acute, readaptation and day
hospital subdepartments. A regional, territorial system is needed, with a geriatric center with all
subdepartments, in other towns only post-acute and day hospital subdepartments. 4. Integrated
health and social care system with common leadership and task distribution. 5. Education of staff,
suitable infrastructure, legislation. The final approval is expected this year.
9

PA7 055 TELOMERASE ACTIVATORS AS POTENTIAL ANTI-SENESCENCE AGENTS
I. TARKANYI* (University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Debrecen,
Hungary) J. ARADI(1), J. MOZES(1), G. BAKO(2) - (1) University of Debrecen, Department of
Biochemistry and Molecular Biology (Hungary); (2) University of Debrecen, 3rd Department of
Internal Medicine (Hungary)
Introduction: Proliferation of telomerase negative cells results in progressive telomere shortening.
When telomeres reach a critical length, proliferation will be irreversibly arrested. Although
telomere shortening and onset of senescence termed to be the traditional faith of primary
proliferating cells, it seems that deficiencies in telomere maintenance mechanisms will install an
early senescent phenotype with the loss of function at cellular and systemic level. Manifestation
of chronic diseases, independent from etiology, has been associated with shorter telomeres and
“telomerized” tissues were proposed as solution. Methods: Application of molecules that activate
already present telomerase enyzme could be the clinically safest method to activate telomerase.
We discovered previously, that an oligonucleotide (termed C16AS), composed of a 13-mer
antisense moiety against the template site of the telomerase RNA component and a 5’ attached 16-
mer oligocitidilate, is able to activate the telomerase enzyme. We tested activation properties of
C16AS in cell free in vitro systems using a modified version of the Telomere Repeat
Amplification Protocol .We designed derivates of C16AS with modified primary sequences thus
altered three dimensional structures in order to identify sequence motifs affecting activation
efficacy. Results: We observed that derivates with 14 or 18-mer citidilate moieties preserve
activating properties, with a slight increase in activation potency in case of the 18-mer. Using
derivates where oligocitidilate was fully or partially replaced resulted in diminution or complete
loss of activation. Conclusion: Therapies targeting chronic diseases and regeneration, as well as
methods aiming rejuvenation, like application of telomerase activating agents, might have an
increased importance in the future. According the results, it seems that C16AS acquires a specific
three dimensional structure and activates telomerase with an aptamer-like effect. Derivates of the
original compound have enhanced activation properties, thus further development into an in vivo
telomerase activator seems to be reasonable.
10

PA8 030 AGE-RELATED CHANGES IN THE CENTRAL REGULATION OF ENERGY
METABOLISM IN RATS
M. BALASKO* (University of Pecs, Medical School, Pecs, Hungary) E. PETERVARI(1), A.
GARAMI(1), S. SOOS(1), M. SZEKELY(1) - (1) Department of Pathophysiology and Gerontology,
Medical School, University of Pecs (Pecs, Hungary)
Introduction: Long-term body weight (BW) regulation shows two characteristic age-related
trends: obesity of the middle-aged, and anorexia of aging (sarcopenia). These observations
suggest regulatory changes in energy balance. Methods and materials: The effects of
intracerebroventricular (ICV) administration of neuropeptide Y (NPY), corticotropin-releasingfactor
(CRF) or alpha-MSH were recorded on food-intake (FI) and BW in various age-groups of
male Wistar rats. FI was recorded in a Feedscale system (Columbus), body temperature (Tc),
activity (ACT), heart rate (HR), feeding frequency (FF) and feeding duration (FD) in a
biotelemetric (MiniMitter) system. ANOVA repeated measures were used for statistical analysis.
Results: Central injection of NPY increased, while CRF suppressed FI. Both effects were
attenuated in the 24 or 12 months-old rats vs. the 3 months-old age-group. The anorexigenic effect
of ICV alpha-MSH-injection was minimal at 1.5-months, very pronounced in 3-4 months-old rats,
then at ages of 6 and 12 months it decreased, to become maximal in the oldest (24-26 months-old)
group. The alpha-MSH-infusion induced transient anorexia and BW fall at 4-months, while in 24-
months-old rats a sustained and pronounced fall in FI and BW developed. In old rats both the
initial FF and its fall to alpha-MSH-infusion were lower than in young ones. FD decreased
similarly in both groups. In old rats HR exhibited a more pronounced and lasting elevation
(suggesting a rise in metabolic rate) than in young animals, and a similar transient rise in daytime
Tc as in the young groups. Conclusions: The effects of central regulatory peptides show agerelated
alterations. The catabolic effects of alpha-MSH were different depending on age: the
pronounced effect in the young adult group gradually decreased, but reached again a peak in the
old animals. Such changes might contribute to the explanation of both obesity in the middle-aged
and sarcopenia in the old. (OTKA 49321, ETT 271/2006)
11

PB8 134 DEBRECEN LONGEVITY STUDY II. HEALTH AND FREE RADICALS IN
OLDEST OLD RESIDENTS
S. IMRE* (Medical and Health Science Center, University of Debrecen, Debrecen, Hungary) A.
KOVACS(1), K. NAGY(1), Z. VARGA(1), M. UDVARDY(3), Z. SZIKSZAI(2), G. PARAGH(1) -
(1) 1 st. Department of Internal Medicine, Medical and Health Science Center, University of
Debrecen (Debrecen, Hungary); (2) Institute of Nuclear Research of the Hungarian Academy of
Sciences (Hungary); (3) Department of Clinical Biochemistry and Molecular Pathology, Medical
and Health Science Center, University of Debrecen (Hungary)
Introduction: Among the elderly population in Hungary the number and proportion of the oldest
old (defined as age 90 years or older ) residents would increase most significantly in the near
future. We decided to make a systemic analysis of this target group under this title: Debrecen
Longevity Study. It is well known that the toxic effects of oxygen free radicals contribute not only
to the incidence of age–associated diseases, but also to the aging as a biological phenomenon. To
study the damaging effect of oxygen free radicals and the efficiency of antioxidant defense in this
special group three parameters were examined: plasma vitamin E and lipidperoxid contents as
well as the carbonil contents of plasma proteins. Methods: The laboratory results of 185 persons
above 90 years old have been presented. For healthy controls in the evaluation of vitamin E
contents 100 persons with an average age of 37,5 +/-9.9 years have been used. For healthy
controls in the evaluation of lipidperoxid and carbonil contents three age groups, 20 – 39 years of
age ( 60 persons ), 40 – 59 years of age ( 40 persons ) and 60 – 80 years of age ( 40 persons ) have
been used. Results: Significantly higher levels of alfa – tocoferol ( p < 0.001 ) and gamma -
tocoferol ( p

PB8 217 DEBRECEN LONGEVITY STUDY I. THE HEMORHEOLOGICAL STATUS IN
OLDEST OLD RESIDENTS
A. KOVACS* (Medical and Health Science Center, University of Debrecen, Hungary, Debrecen,
Hungary) Z. SZIKSZAI(2), G. PARAGH(1), E. VARADY(3), S. IMRE(1) - (1) 1st. Department of
Internal Medicine, Medical and Health Science Center, University of Debrecen (Debrecen,
Hungary); (2) Institute of Nuclear Research of the Hungarian Academy of Sciences (Hungary);
(3) Laboratory of Debrecen Health Public Benefit Company (Hungary)
Introduction: Among the elderly population the number and proportion of the oldest-old (defined
as age 90 years or older) will increase most significantly in the near future. Since there was no
similar study on this target group in Hungary, we decided to make a systemic analysis of the
social, clinical and biological conditions of them under this title: Debrecen Longevity Study.
Debrecen is the second largest city in the country, and the oldest old residents represent 0.4 % of
the total population (834 residents). Methods: The pro-bands were examined in their homes with
an interview, based on a questionnaire which contained questions about their nutrition, health
status, physical activity, etc. After the interview medical and laboratory investigation were
performed in order to evaluate the general health status of the subjects. We examined 52 routine
laboratory parameters. Since age-specific reference values are not available for the oldest-old
persons neither in clinical practice, nor in the scientific literature, our results could be compared
only to the general, adult reference values. Results: Blood samples were obtained from 304
persons (228 women, 76 men) randomly selected from the total oldest-old population. Most of the
investigated parameters were in the normal range. The alterations were not extreme, but they were
statistically significant. We compared these results with our earlier laboratory screening test
(completed in 2001) of Debrecen residents between 60-74 and 75-89 years respectively. Thus we
had the opportunity to compare three age groups. We have experienced significant decreasing
trends at cholesterol and triglyceride levels, while there is an increasing trend at HDL-cholesterol
level. Conclusions: During aging the population becomes increasingly selected, namely over 90
years only the “survivors” are alive. As the proportion of „survivors” increases, some parameters
stop worsening or even show some improvement.
13

PB8 226 STANDARD GERIATRIC ASSESSMENT IN A GERIATRIC WARD
G. BAKÓ* (Division of Geriatric Medicine, Debrecen, Hungary) A. SZABÓ(1), F. TIZEDES(1), I.
TÁRKÁNYI(1), E. NAGY(1), M. HORVÁTH(1) – (1) Division of Geriatric Medicine (Debrecen,
Hungary)
Introduction The population of Hungary is getting older similarly to the world. The majority of
them suffers from multimorbidity and need hospitalization. Patients and methods Since there is no
proper data of health state of elderly patients in our region we made a geriatric assessment among
our randomly selected patients over 65 years. We processed the data of 368 patients (249 female
and 119 male) accepted from their home to our ward as acute cases hospitalized between 2005 –
2008. We used the standard geriatric assessment questionnaires. Results Over the age of 65 almost
all of the patients are still able for independent daily living. The decrease of independence
continuously grows with age. Elderly patients tend to use less instruments, they could learn fewer
new things. By the scale of the instrumental activities of daily living a large part of the elderly can
hardly live without help. Tinetti’s balance and gait examination shows that advancing in age the
risk of falling increases gradually, the chance of falling reached 100 % at the age of 95+.
Fractures happened over the age of 65 was increased gradually and reached 100 % at the age of
95+. The nutritional status was estimated with the help of the MNA. It showed, that 60-70% of
them has a high risk of malnutrition. Nearly 40-50% of the patients suffer from moderate
depression. The prevalence of a serious depression shows a slight increase with advance in lifeyears.
With the help of MMSE we assessed the degree of dementia. In the age between 75 and 80
ages in 2% we noticed serious, in 5% medium, and in 23% moderate dementia. Conclusion We
conclude that, our elder patients are in need of more help, care, solicitude. Furthermore all of
these examinations helped us in proper diagnosis, careful treatment.
14

PB8 403 LONGEVITY STUDY IN DEBRECEN IV. THE INTERACTION BETWEEN THE
PHSYSICAL / NUTRITIONAL CULTURE AND THE GENERAL HEALTH STATUS IN THE
LONG-LIVED ELDERLY.
S. HYUN * (Medical and Health Science Center, University of Debrecen, Debrecen, Hungary) A.
KOVACS(1), H. SZILVASI(1), Z. SZIKSZAI(2), G. PARAGH(1), S. IMRE(1) - (1) 1st. Department
of Internal Medicine, Medical and Health Science Center, University of Debrecen (Debrecen,
Hungary); (2) Institute of Nuclear Research of the Hungarian Academy of Sciences (Hungary)
Introduction: There is a new conception of healthy aging, that is the interaction between health
condition and physical/nutritional culture. This interaction was studied in the long-lived elderly
(over 90 years old) in Debrecen city, the east of Hungary. Methods: 228 subjects (169 women, 59
men) randomly selected from the total number of the long-lived elderly were examined and
interviewed by means of a questionnaire which contained 159 questions regarding their status of
health, nutrition, and physical activity. Results: Based on a self-evaluation, 67% of them had
good, very good or excellent and 10% of them had bad health conditions. The hypertonia (81%),
arthrosis, spondylosis (76%), and the hypacusis (74%) are manifested as the major complaints
among their sicknesses. The rates of the dementia and NIDDM were 31% and 16%, respectively.
The incidence rate of the full urine incontinence was 34% in old people’s homes, but it was only
seen in 19% of the people living in their own houses. 36% of them do gymnastics regularly
(69.5% daily). 50.5% of them have free play, 40.5% barely move in their flats while 9% are
bedridden. Most of the elderly who were examined consume fruits (52.6%) and butter/margarine
(46.2%) daily. Vegetable (50%) and fowl (65.4%) are consumed several times weekly. 68.4% of
them eat 3 times a day. 96.2% of them consume soup daily. 40.2% drink a cup of coffee daily,
31.1% drink tea a couple of times a day, 8.3% consume a glass of wine. 13.2% of them are on a
diet [because of bile (51.8%), diabetes (24.1%)]. We found only 2.6% smoking rate. Conclusion:
Significant correlations were found between parameters of the health condition and the physical /
nutritional culture. These results support a new conception of the healthy aging.
15

SA6 044 AGING IS NO LONGER AN UNSOLVED
BIOLOGICAL PRIOBLEM
SA6 044-1 THE CAUSES OF BIOLOGICAL AGEING ARE KNOWN
L. HAYFLICK - University of California, San Francisco (The Sea Ranch, CA, United States
of America)
The finitude of life is divided into aging, longevity determination, age associated diseases and
death. The efficacy of repair and turnover systems is favored over molecular dysfunction until
reproductive maturation when the balance slowly shifts in favor of accumulating
dysfunctional molecules caused by increasing entropy (dispersal of energy) and resulting in
the aging phenotype. The molecules that compose repair and turnover systems also suffer the
same fate as do their substrate molecules. It is these maintenance systems that are the
determinants of longevity. The genome indirectly governs the anabolic determinants of
longevity. This is fundamentally different from the stochastic, catabolic processes of aging.
Age changes simply increase vulnerability to age-associated diseases.
SA6 044-2 UNDERSTANDING THE BIOLOGICAL REASONS FOR AGEING
R. HOLLIDAY - The Australian Academy of Science (Canberra, Australia)
A broad biological approach makes it possible to understand why ageing exists and also why
different mammalian species have very different maximum lifespans. It has become apparent
that the best strategy for animals' survival is to develop to an adult and reproduce, but not to
16

invest resources in maintaining the soma indefinitely. There is a trade-off between the
investment of resources in reproduction, and the survival time of the soma. At a stroke, this
solves the problem of different rates of ageing in different species, because those that develop
and reproduce fast have short lifepans, and those that develop and reproduce slowly have long
lifespans. This difference is due to the resources invested in the maintenance of the adult
soma. There is much evidence that the efficiency of maintenance correlates with maximum
longevity. Thus, ageing can be defined as the eventual failure of maintenance. It has also
become evident that there are many maintenance mechanisms, and these depend on very
many genes, and the investment of considerable metabolic resources. A broad interpretation
of the different degenerative changes during ageing should be adopted, with the general
conclusion that ageing is multi-causal.
SA6 044-3 AGEING IS SOLVED BUT ITS SOLUTION ALSO HIGHLIGHTS ITS
COMPLEXITY - GEARING UP FOR THE CHALLENGES AHEAD
T. KIRKWOOD - Institute for Ageing and Health, Campus for Ageing and Vitality,
University of Newcastle (Newcastle upon Tyne, United Kingdom)
After a long period when ageing was dismissed as just too complicated for serious scientific
study, we now have a very good idea about the underlying reasons for why ageing occurs and
how it is caused. Ageing occurs through the gradual, lifelong accumulation of damage that
results from the limited capacity for maintenance and repair, which in turn has been strongly
shaped through natural selection (the “disposable soma”). Nevertheless, the fact that the
enigma of ageing is now ‘solved’ does not mean that the detailed understanding that will be
needed to make practical use of its solution is near at hand. The intrinsic complexity of the
mechanisms indicated by the solution requires the adoption of systems-biology approaches to
the analysis of: (i) how the networks of cellular maintenance are vulnerable to damage, (ii)
how these networks are regulated, (iii) how damage plays into the pathogenesis of
degenerative diseases, and (iv) where interventions might most successfully be targeted.
These challenges will require radical changes in the ways that ageing has been investigated to
date.
Reference: Kirkwood TBL. A systematic look at an old problem. Nature 2008; 45:644-647.
17

SA6 044-4 MAKING SENSE (AND MAKING USE) OF PATTERNS OF
MAMMALIAN LONGEVITY
S. AUSTAD - University of Texas, Health Science Center (San Antonio, United States of
America)
The new understanding of aging that emerged near the end of the 20th century, combined
with advances in understanding evolutionary relationships among species, offers an
explanatory framework for certain patterns of aging and longevity among mammals. For
instance, large species typically live longer and decay more slowly than small species,
although there are numerous exceptions to this pattern. If one corrects for body size and
focuses on evolutionary history of mammals, it can be seen that exceptionally slow aging and
long healthspan has evolved many times. This repeated evolution of slow aging, such as seen
in bats, marsupials, and multiple times in rodents allows us to ask new questions about the
evolution of long life, such as whether there are many, few, or even one mechanism by which
aging processes can be combated. Focused investigation of the molecular processes embodied
by multiple species that have achieved exceptionally long life will yield insight into processes
relevant to retarding aging in all species. This talk will discuss several candidate processes
that have emerged from initial comparative studies.
18

SA6 075 Why we age: a modern synthesis
SA6 075-1 WHY WE AGE ?: AN INTEGRATION OF CONCEPTS ACROSS
BIOLOGICAL DISCIPLINES
B. CARNES - University of Oklahoma Health Sciences Center, Reynolds Department of
Geriatric Medicine (Oklahoma City, United States of America)
The distinctions between senescence and disease are blurred in the literature of evolutionary
biology, biodemography, biogerontology and medicine. Theories of senescence that have
emerged over the past several decades are based on the concepts that organisms are a
byproduct of imperfect structural designs built with imperfect materials and maintained by
imperfect processes. Senescence is a complex mixture of processes rather than a monolithic
process. Senescence and disease have overlapping biological consequences. Senescence gives
rise to disease, but disease does not give rise to senescence. Current data indicate that
treatment of disease can delay the age of death but there are no convincing data that these
interventions alter senescence. An understanding of these basic tenets suggests that there are
biological limits to duration of life and the life expectancy of populations and reveal
biological domains where the development of interventions and/or treatments may modulate
senescence.
SA6 075-2 MOLECULAR DAMAGE AND HETEROGENEITY DURING AGEING:
ITS RELEVANCE AND CONSEQUENCE
S. RATTAN - S.I.S Laboratory of Cellular Ageing, Department of Molecular Biology,
19

Aarhus University (Aarhus, Denmark)
Ageing at the molecular level is characterized by the progressive accumulation of molecular
damage in nucleic acids, proteins, lipids and carbohydrates. The main sources of damage are
environmental and metabolically generated free radicals, spontaneous errors in biochemical
reactions, and various nutritional components, such as glucose. Although the action of the
damaging agents is mainly stochastic, the result, whether a specific macromolecule will
become damaged and whether a damage can persist, depend on the structure, localisation and
interactions of the macromolecule with other macromolecules, and on the activity and
efficiency of a complex series of maintenance and repair systems (MARS). The resulting
increase in molecular heterogeneity has two major consequences in terms of interrupted
networks and illegitimate networks. More specifically, damage in MARS leads to age-related
failure of homeodynamics, altered cellular functioning, reduced stress tolerance, emergence of
diseases and ultimate death. Strategies for testing and developing effective means of
intervention, prevention and modulation of ageing incorporate means to minimize the
occurrence and accumulation of molecular damage, to reduce molecular heterogeneity, and to
evaluate the relevance of the type and extent of damage with respect to its role in ageing and
age-related diseases. Systems biology approach and bioinformatic tools combined with novel
experimental interventions are necessary for this purpose.
SA6 075-3 WHY WE AGE: A BIODEMOGRAPHIC PERSPECTIVE
J. OLSHANSKY - School of Public Health, University of Illinois at Chicago, Division of
Epidemiology and Biostatistics (Chicago, United States of America)
Humans and other living things are composed of particles that have been in existence for
billions of years. Why then isn't immortality a fundamental part of life? A biodemographic
perspective links duration of life and the timing of death to attributes of the life history and
the relative
immortality of the germ line. The answer to the questions why we age, why we die, and why
we are not immortal, are revealed in the unique blending of evolution biology and the
actuarial/demographic sciences. In this presentation I will describe the sequence of events that
led to the rise of the modern biodemographic synthesis that helps to explain why we age.
20

SA8 231 HEALTHY AGEING: POPULATION STUDIES ON
BIOLOGICAL,
CLINICAL AND PSYCHOSOCIAL DETERMINANTS
SA8 231-1 BEING 85 IN THE 21ST CENTURY
C. JAGGER - Institute for Ageing and Health, University of Leicester (Newcastle upon Tyne,
United Kingdom) Carol Jagger and the Newcastle 85+ Study Core Team.
Introduction: Although the oldest old are the fastest growing section of the population there is
little up-to-date information about their general health. Elucidating the complex factors (and
their interactions) contributing to health at advanced age is needed to maximize health and
quality of life and minimise dependency.
Methods and materials: A cohort of 850 85 year olds were recruited during 2006 (i.e. born in
1921) from Newcastle or North Tyneside general practices. Participants were visited in their
current residence (own home or institution) by a research nurse. The assessment protocol
entailed a detailed multi-dimensional health assessment together with review of general
practice medical records.
Results: Analysis of response at practice level (83%) and individual level (61% full response,
26% partial response, 13% non-response) showed little bias and the full study population
(n=850) were broadly representative of their age group locally and nationally when compared
to the 2001 census. Of the study population, 62% were women, 30% were married and 11%
were living in institutional care. Over two-thirds had a diagnosis of arthritis from general
practice records (58% men, 75% women) and over half had been diagnosed with hypertension
(52% men, 60% women). Severe cognitive impairment using the MMSE was found in 10% of
men and 14% of women and sensory impairment was present in 30% of men and 40% of
21

women. However 20% of men and 14% of women were independent without difficulty in all
17 ADL/IADL/mobility items and overall 40% rated their health as very good or excellent.
Conclusions: First results from this large cohort of the oldest old suggest expected high levels
of disease and impairment but also surprisingly high levels of functioning and self-rated
health.
SA8 231-2 RESEARCH ENGAGEMENT WITH THE VERY OLD
K. DAVIES - Institute for Ageing and Health, Newcastle University (Newcastle, United
Kingdom) Karen Davies and the Newcastle 85+ Study Core Team.
Introduction: Ageing populations provide exciting opportunities for research but are
potentially vulnerable groups, due to increased levels of cognitive impairment, decreased
functional ability and communication difficulties brought about by sensory loss.
Methods and materials: Strategies for engaging people aged 85 and over in research studies
will be illustrated by experiences from The Newcastle 85+ Study which recruited 850
participants at 85 years old. Approaches and materials designed to collect information on
physical and psychological health, disability, lifestyle, nutrition, social support and
participation, and use of health and social care, blood tests and other investigations (such as
ECG, spirometry and oximetry) and measures of function (hand grip and walking via the
timed up and go test) will be described and some of the pitfalls highlighted.
Results: From a total of 1399 individuals aged 85 years who were approached to participate in
the Newcastle 85+ research study, 853 (61%) consented to the face-to-face interviews.
Although 3 of these declined GP record review (GPRR), a further 188 individuals (26%)
consented to GPRR only (and are viewed as partial responders). Thus only 358 (13%) refused
any participation (non-responders). Of the 850 who consented to the full study, 96% provided
information in all three interviews; 782 agreed to provide a blood samples and 790 had an
ECG recorded. In 25% of cases a proxy supplied information in at least one of the interviews.
Conclusions: Policy and care provision for older people need to be informed by research that
provides reliable information especially for the new fourth generation, those over 85, whose
numbers are increasing the most. Researchers will need to consider appropriate and effective
methods to include participants who are representative of this as yet little characterized
generation.
22

SA8 231-3 GENETIC CONTRIBUTIONS TO HEALTHY LONGEVITY
R. WESTENDORP - Leiden University (Leiden, The Netherlands)
Rudi G.J. Westendorp, Diana van Hemst, Maris Kuningas, P. Eline Slagboom.
Department of Gerontology and Geriatrics, Leiden University Medical Center, Leiden, The
Netherlands.
Research into the genetic control of healthy longevity has greatly been fuelled by the
discovery of mutations in the insulin/IGF-1 signaling (IIS) pathway that were able to extend
the life span of the roundworm C. elegans several-fold. The IIS-signaling pathway encodes
for metabolism, maintenance and repair mechanisms that minimize age-related accumulation
of permanent damage. Mutations in the ISS-signaling pathway were also able to prolong the
life span of the fruit fly and mouse, in females but not in males. We have studied whether
subtle variation in the evolutionary conserved genes that are involved in lifespan regulation of
model organisms can explain for differences in healthy longevity in humans. It was found that
older females who carry genetic variants that associate with reduced growth hormone
mediated activation of IIS had lower body height with an accompanying cognitive and
survival benefit in old age. However, our data also revealed that when moving up the
evolutionary ladder, together with an increase of genome complexity, the impact of candidate
genes on lifespan becomes smaller. The picture that now emerges is that down-regulation of
IIS is an ancient survival response that can occur both in response to sudden external stresses
(such as food shortage) as well as in response to chronic internal stresses (such as the
accumulation of damage with ageing). Extrapolation of findings from experimental models to
humans is complicated as phenotypes are critically dependent on the setting in which genes
are expressed, while laboratory conditions and modern environments are markedly dissimilar.
SA8 231-4 BIOMARKER ASSESSMENTS OF HEALTHY AGEING
T. VON ZGLINICKI - Institute for Ageing and Health, Newcastle University (Newcastle
upon Tyne, United Kingdom) Thomas von Zglinicki and the Newcastle 85+ Study Core
Team.
Ageing is the single greatest risk factor for death and major diseases. However, biological age
can differ significantly from chronological age. Various biomarkers of age have been
23

developed in recent years, including measures such as telomere length in white blood cells.
None of these has yet been sufficiently evaluated in human populations in terms of their
relationships with each other, nor have most of them been examined longitudinally. It appears
likely that multiple biomarkers will need to be measured simultaneously to capture a reliable
measurement of biological age and there needs to be a comprehensive analysis of which
markers provide overlapping or complementary information, also which are most strongly
associated with healthy ageing and with disease states. Within the Newcastle 85+ Study we
are undertaking an extensive assessment of biomarkers aimed at the evaluation of suitable
biomarker panels for the measurement of healthy ageing. Data to be presented are from the
baseline study of the sample population. These will permit future studies of the same markers
in the longitudinal dimensions of the project, as well as application of these markers in other
population-based investigations.
24

DEBRECENI EGYETEM
ORVOS- ÉS EGÉSZSÉGTUDOMÁNYI CENTRUM
Egészségügyi Kar
GERONTOLÓGIAI TUDOMÁNYOS KORDINÁCIÓS KÖZPONT
H-4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4
Tel/Fax: (36-42) 404411/408656; Email: semsei@de-efk.hu
SZOCIÁLIS GERONTOLÓGIA A MAI MAGYARORSZÁGON
DEBRECENI EGYETEM, EGÉSZSÉGÜGYI KAR, NYÍREGYHÁZA
a Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ rendezvénye
a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság VI. Kongresszusa
2008. november 28-29
Debreceni Egyetem
Orvos- és Egészségtudományi
Centrum, III. Belgyógyászati Klinika
4032 Debrecen, Móricz Zs. Krt. 22
email: semsei@de-efk.hu
WEB: http://www.öregedés.hu
PREVENTÍV GERONTOLÓGIAI ÉS GERIÁTRIAI TÁRSASÁG
SOCIETY FOR PREVENTIVE GERONTOLOGY AND GERIATRICS
University of Debrecen
Medical and Health Science Center
3 rd Department of Medicine
22 Moricz Zs. Str, 4032 Debrecen, Hungary
Email: semsei@de-efk.hu
WEB: http://www.oregedes.hu
25

PROGRAM
November 28, Péntek
13:00
Megnyitó: Dr. Kalapos István dékán, Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Nyíregyháza
13:10
Köszöntı: dr. Semsei Imre, DE, EK, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ
igazgatója, a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság elnöke
dr. Fábián Gergely, tudományos dékánhelyettes, Debreceni Egyetem,
Egészségügyi Kar: a Gerontológia Jegyzet ünnepélyes átadása
I: Szekció
Szekcióelnökök: Prof. Dr. Iván László, dr. Vértes László
13:30
dr. Semsei Imre, DE, EK, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ, Nyíregyháza
„Szociális gerontológia a mai Magyarországon”
14:00
Csillik Gabriella, vezetı fıtanácsos, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Államtitkári
Titkárság, Budapest
„Az idıskorúak szociális és társadalmi kihívásai”
14:30
dr. Iván László, Prof. Emeritus, Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb, Budapest
"A geriátria rendszerszemléletének és gyakorlatának aktuális kérdései”
15:00
dr. Fábián Gergely, tudományos dékánhelyettes, Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar,
Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ, Nyíregyháza
„Akkor most van vagy nincs?” Idıskorúak szegénysége a mai Magyarországon
15:30
dr. Molnár Péter, Prof., Debreceni Egyetem, Népegészségügyi- és Egészségügyi Kar,
Magatartástudományi Intézete, Debrecen-Nyíregyháza
„Evolúciós és fejlıdéslélektani szempontok kötıdéstörténetünk záró szakasza
értelmezéséhez„
Szünet: 16:00-16:15
26

November 28, Péntek
II. Szekció
Szekcióelnökök: Prof. Dr. Radák Zsolt, dr. Horváth László
16:15
dr. Radák Zsolt. Prof., tudományos és külkapcsolati dékánhelyettes, Semmelweis Egyetem,
Testnevelési és Sporttudományi Kar, Sporttudományi Kutatóintézet, Budapest
„A fizikai inaktivitás ára: felgyorsult öregedés”
16:30
dr. Figler Mária, Prof., Lelovics Zsuzsanna, Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi
Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék, Pécs
„Az idıskorúak táplálkozása”
16:45
Lelovics Zsuzsanna, dr. Figler Mária, Prof., Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi
Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék
„Hazai szociális intézményekben élı idıskorúak táplálkozása az európai
referenciaadatok ismeretében”
17:00
dr. Németh Károly, orvos ezredes, intézetvezetı, Állami Egészségügyi Központ, Verıcei
Betegotthon, Verıce
„Ápolás, vagy gyógyítás”
17:15
dr. Vértes László, a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság alelnöke, Budapest
„Szociális gerontológia és gerorehabilitáció”
17:30
dr. Kósa Zsigmond, fıiskolai docens, Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Nyíergyháza
„Halandóság és betegségteher idıs korban”
17:45
dr. Horváth László, fıiskolai docens, Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Gerontológiai
Tudományos Koordinációs Központ, Nyíregyháza
„Az idısgondozás szociális innovációja„
18:00
A nap zárása
19:00
Fogadás a konferencia résztvevıinek
27

November 29, Szombat
III. Szekció
Szekcióelnökök: Prof. Dr. Székács Béla, dr. Szegedi János
8:00
dr. Székács Béla, Prof., Semmelweis Egyetem, II. Belklinika, Geriátriai Tanszéki Csoport,
Budapest
„Az idıskori gyógyszerelés kihívásai„
8:15
dr. Szegedi János, Jósa A. Oktató Kórház, I. sz. Belgyógyászat, Nyíregyháza
„Az idıs kor és a vesebetegség„
8:30
Barna Gyöngyi, BBRAUN Avitum Hungary Egészségügyi Szolgáltató Zrt., 10. sz.
Dialízisközpont, Debrecen
„Dialízis kezelés szociális otthonban”
8:45
Papp Katalin, fıiskolai docens, Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Nyíregyháza
„Holisztikus szemlélet az idısek ellátásában„
9:00
dr. Vértes László, a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság alelnöke, Budapest
„Geroeducatios tapasztalatok szociális intézményekben”
9:15
dr. S. Jean Szilágyi, Long Term Care Laws and Regulations at St. Joseph's College of Maine,
Mine, USA
"Respect and Dignity for our Elders"
9:30-9:45
Szünet
28

November 29, Szombat
IV. Szekció
Szekcióelnökök: Prof. dr. Bakó Gyula, Patyán László
9:45
Szabóné Törı Anna, Dr. Csízyné Lenkey Valéria, Dr. Bakó Gyula, Prof., Debreceni
Egyetem, OEC, III. Belklinika, Geriátriai Tanszék, Debrecen
„Szociális ellátás szerepe a fekvıbeteg ellátásban”
10:00
Csernáthné Kárándi Erzsébet, igazgató, Fazekas Gábor Idısek Otthona, Hajdúböszörmény
„Demens idıskorúak gondozása”
10:15
Tóth Istvánné, Gábor Józsefné, Dr. Tárkányi Ilona, Szabóné Törı Anna, Debreceni
Egyetem, OEC, III. Belklinika, Geriátriai Tanszék, Debrecen
„A decubitus project eredményei egy fekvıbeteg osztályon„
10:30
dr. Némethné, Dávid Vera, Állami Egészségügyi Központ, Verıcei Betegotthon, Verıce
„Klímaváltozás hatása az idıskorú betegek ápolására”
10:45
Mészáros Lászlóné, gyógytornász, Országos Traumatológiai Intézet Rehabilitációs Osztálya,
Budapest
„Az idısek komplex mozgásprevenciója”
11:00
dr. Petrika Erzsébet, Nyíregyházi Fıiskola, Testnevelés- és Sporttudományi Intézet,
Nyíregyháza
" A társas fizikai aktivitás szerepe idıskorban - korlátok és lehetıségek a megvalósítás
gyakorlatában"
11:15-11:30
Szünet
29

November 29, Szombat
V. Szekció
Szekcióelnökök: Prof. dr. Molnár Péter, dr. Fábián Gergely
11:30
dr. Komócsin Márta, Állami Egészségügyi Központ, Verıcei Betegotthon, Verıce
„Depresszió jelenléte (?) betegotthonunkban”
11:45
Ujváriné Siket Adrienn, Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Nyíregyháza
„A gondozási szükséglet, valamint az egészségi állapoton alapuló szociális
rászorultság vizsgálata”
12:00
Berszán Lídia, egyetemi adjunktus, Babes-Bolyai Tudományegyetem, Szociológiai és
Szociálismunka Kar, Szociális Munka Tanszék, Kolozsvár, Románia
„Az idısellátás útkeresése Erdélyben: tapasztalatok és távlatok”
12:15
dr. Fónai Mihály, dékánhelyettes, Debreceni Egyetem, Állam és Jogtudományi Kar,
Debrecen
"Idıskorú romák egészségi és mentális állapota"
12:30
Patyán László, Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Gerontológiai Tudományos
Koordinációs Központ, Nyíregyháza
„A szükségleteken alapuló idısgondozás kérdései„
Zárszó: dr. Semsei Imre, DE, EK, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ
igazgatója, a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság elnöke
13:00
Ebéd
14:00
a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság közgyőlése
30

ÖSSZEFOGLALÓK
DIALÍZIS KEZELÉS SZOCIÁLIS OTTHONBAN
Barna Gyöngyi
Fazekas Gábor Idısek Otthona, Hajdúböszörmény, 4220 Dorogi u. 91
Elıadásomban összefoglalást kívánok adni a vesebetegséghez vezetı okokról, a
betegség tüneteirıl és kezelési formáiról.
A végstádiumú veseelégtelenség két legfontosabb kezelésérıl a haemodialíziosrıl és a
peritoneális dialízisrıl részletesen beszámolnék és összehasonlítanám a két vesepótló kezelési
formát. Ezután néhány személyes tapasztalatomat mutatnám be.
Az elıadás végén részletezném az ápolói munka eredményeit Hajdú-Bihar megyében.
Vázolnám hogyan alakult ki közös munka dialízis-állomásunk és a megyei szociális és ápolási
otthonok között. Bemutatnám az otthonokban végzett dialízisek eredményeit, gondozónıkkel
közösen elért eredményeinket.
Célunk az otthoni dialízis kezelés megismertetése minél szélesebb körben.
31

AZ IDİSELLÁTÁS ÚTKERESÉSE ERDÉLYBEN: TAPASZTALATOK
ÉS TÁVLATOK
Dr. Berszán Lídia
Babes-Bolyai Tudományegyetem, Szociológiai és Szociálismunka Kar, Szociális Munka
Tanszék, Kolozsvár, December 21 s. út 126-130
A demográfiai elöregedés és a fiatal és középkorú generáció külföldi munkavállalása
egyre inkább szükségessé teszi az idısek intézményi ellátásának a kibıvítését Romániában.
Az utóbbi két évtizedben számos olyan szociális intézmény kezdett el mőködni – idısek
lakóotthonai, nappali foglalkoztatók, klubok, napközi otthonok idısek számára, házi
idısgondozási hálózat - amelyek erre a szükségletre próbálnak megoldást keresni.
A házi idısgondozás hatékonyságát egy reprezentatív erdélyi mintán kutattuk. Az
eredmények rálátást adnak arra az útra, amit az úttörınek számító alternatív ellátásoknak kell
bejárniuk.
Az ápolási és gyógyítási szükségletek mellett az idısgondozás során számtalan lelki,
társas és foglalkoztatási szükséglet is jelentkezik, amelyekre sem a házi, sem az intézményi
ellátás nincs felkészülve. A foglalkoztatásnak és az idıskori társas kapcsolatok
megırzésének a lelki egészségre és az életminıségre gyakorolt hatását a geriátriai,
gerontológiai kutatások eredményei is igazolják, ennek ellenére nagyon kevés intézmény
helyez megfelelı hangsúlyt az idısek szabadidejének a szervezésére. Ezzel párhuzamosan az
idısellátásban dolgozók mentálhigiénés ’karbantartása’ is megoldatlan feladat még.
32

AZ ÉLETÚT TÖRTÉNELMI ESEMÉNYTÖRTÉNETÉNEK HATÁSA
AZ ÖREGEDÉS MINİSÉGÉRE
(Tapasztalat és elméleti megközelítés)
Dr. Boga Bálint
Magyar Gerontológiai Társaság elnöke, Károlyi Sándor Kórház, 1041 Budapest, Árpád u. 126
Az idısek korosztálya heterogén, több kritérium alapján lehet tagolni, amelyek a
statisztikai és szociológiai felmérésekben megjelennek. Így pl. kronológiai, vagy funkcionális
alcsoportokat lehet elkülöníteni. Alig történt próbálkozás viszont, hogy az életutak eltérı
történelmi eredető eseményei, azok maradandó hatásai alapján elkülönülı idıs alcsoportok
legyenek meghatározva. Losonczi Ágnes elkülönít az emberi életidıben 3 dimenziót: átélt
idı, társadalmi idı, történelmi idı kategóriáját. Kiindulópont a család által adott társadalmi
helyzet és az egyén ambíciója, ezek alapján az egyén általában negyedik évtizedében egy
adott társadalmi szinten helyezkedik el. A 20. század változó, az egyént fizikai mivoltában is
veszélyeztetı történelmi fordulatai az adott szinttıl eltávolítja, gyakran véglegesen. Az egyes
kohorszokat a változások más-más életkorban éri. A hatás szomatikus, pszichés, vagyonbeli
és közvetlen financiális jellegő lehet, sokszor mindez együtt. A szülıt ért változás kiskorú
gyermekére is kihat, akár annak egész életútjára, az öregség periódusát is beleértve. Így a mai
idısek (fıleg 70-80 évesek) szüleit az 1. világháború, a trianoni békediktátum, a világválság,
a Horthy-korszak hatásai érték. A 2. világháború, frontszolgálat, hadifogság, holokauszt,
internálás, vagyonfosztás, államosítás, kitelepítés, Rákosi-diktatúra, 56-os forradalom, Kádárféle
retorzió, Kádár-konszolidáció, rendszerváltás, kapitalizálódás, privatizáció már
közvetlenül a ma élı idıseket. Ebben természetesen egyeseket pozitív változások értek: az
adott rendszer kiszolgálóit esetleg máig ható nyereséggel. Többeket több fordulat is érintett,
ezek eredıje érhetı tetten öregségi helyzetükben. Minden idıs egyén számára elemzéssel
felírható életút-képlete, amely több szempontból megmagyarázza jelenlegi szociális,
pszichológiai és némileg biológiai státuszát. A hasonló fordulatokat átéltek együtt a többiektıl
bizonyos szempontból és mértékben eltérı mikrocsoportokat képeznek.
33

DEMENS IDİSKORÚAK GONDOZÁSA
Csernáthné Kárándi Erzsébet
Fazekas Gábor Idısek Otthona, 4220 Hajdúböszörmény, Dorogi u. 91
Az elıadás betekintést nyújt a demográfiai adatok alapján igazolt elöregedı
társadalom morbiditási mutatói közül, a demencia problematikájába. Bemutatja a betegség
megjelenésének fokozódását és ennek társadalmi hatását. Figyelemfelkeltıen szól a szakma
résztvevıihez és a döntést hozókhoz a demens betegek ellátási szükségletérıl és annak
sürgetı biztosításáról. Felhívja a figyelmet a demens betegek ellátásának fontosságára,
különös tekintettel az egészségügyi és a szociális szolgáltatások feladataira. Konkrétan beszél
a demens betegek gondozásának tárgyi és személyi feltételeirıl. Rávilágít a demens beteggel
való kapcsolatteremtés elemi szabályaira, valamint a tágabb társadalmi-, valamint a szőkebb,
hozzátartozói környezet felkészítésének jelentıségére. Mivel a folyamatosan hanyatló demens
beteg ellátása elsısorban speciális körülmények között biztosítható, az elıadás közelebbrıl
mutatja be a bentlakásos, intézményi ellátási forma kialakítását, a gondozási és az ápolási
folyamatok szükségességét és jelentıségét.
Célja: A társadalom és a szakma (egészségügy, szociális ellátó rendszer) világos és
gyakorlatias választ adjon a fejlett országokban tömegesen megjelenı demens betegek
életminıségének biztosítására.
34

AZ IDİSKORÚAK SZOCIÁLIS ÉS TÁRSADALMI KIHÍVÁSAI
Csillik Gabriella
Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Államtitkári Titkárság, Budapest
Napjainkban egyre nagyobb jelentıséget kap az idıskori betegápolás, az egészségügyi
szektor tehermentesítése a gondozási-ápolási tevékenység leválasztásával és erısítésével. A
korstruktúrában jelentkezı változások, az egyre magasabb átlagos élettartam, a növekvı
életszínvonal és a technológiai fejlıdés, valamint az ezeket kísérı növekedı igények és
„egészség-kereslet” olyan változásokat indítottak el, amelyek a társadalmi, gazdasági
struktúrák jelentıs átalakulását hozzák magukkal. Ennek a robbanásszerő igénynövekedésnek
elsı jelei már érezhetıek.
Népességünk öregedése a fejlett országok jóléti állampolitikájának, gazdasági,
társadalmi, politikai fejlıdésének életszínvonalban mért indikátora, s örömteli elırelépés.
Mégis számos problémát és kihívást jelent ennek a növekedı tendenciának fenntartása,
finanszírozása, továbbá a demográfiai korstruktúra-változás kezelése. A jövedelmek és az
egészségügyi ellátás terén bekövetkezett fejlıdés és az egészségesebb életmód következtében
Európában egyre több ember egyre tovább él; az orvostudomány, a gyógyítás és a gondozás
színvonala nagy léptékben fejlıdik. Társadalmunk egyrészt mindezeket hatalmas sikerként
könyvelheti el, másrészt ez a helyzet olyan lehetıségeket és kihívásokat terem, amelyeket
megértenünk és eredményesen kezelnünk kell. A lehetséges alternatívák felvázolásánál nem
elég, ha átmeneti megoldásokat keresünk. Hosszú távú gondolkodásra van szükség, számba
kell venni, hogy az idısödésnek milyen egészség-gazdaságtani vonatkozásaival kell
szembenéznünk, és ezek alapján lehet optimális stratégiát megalkotni és a szükséges
intézkedéseket megtenni.
A korstruktúrában bekövetkezı változás hatása kiterjed a gazdaság minden szektorára,
amely egy komplex megoldási terv létrehozását és annak végrehajtását kényszeríti ki, amely a
gazdaság szereplıinek összehangolt tevékenységét teszi szükségessé. A lakosságon belüli
aktív-inaktív keresıképesek arányának megváltozása a nyugdíjrendszer megváltoztatását,
esetleg adóemelést is indokol. Az azonban, hogy milyen többletbevételek és többletkiadások
keletkeznek, és hogy a meglévı-keletkezı forrásokat hogyan használjuk fel, a döntéshozókat
komoly feladat elé állítják.
35

„AKKOR MOST VAN VAGY NINCS?”
IDİSKORÚAK SZEGÉNYSÉGE A MAI MAGYARORSZÁGON
Dr. Fábián Gergely
Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ,
4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4
A társadalmi egyenlıtlenségekre és szegénységre vonatkozó hazai és nemzetközi
összehasonlító kutatások egybehangzó eredménye, hogy a nyugdíjrendszerek beérésével,
valamint indexálásával az idıs generációk szociális helyzete biztosított, hiszen körükben
jelentısen csökkent a szegénységben élık száma és aránya. Egyes elemzések néhány speciális
csoport nehéz helyzetére (pl. egyedül élı özvegyek) felhívták ugyan a figyelmet, a kutatók
érdeklıdése azonban elsıdlegesen a fiatalabb korosztályok, fıleg a gyermekek körében
növekvı szegénység felé irányult.
A „megnyugtatónak” tőnı helyzet mögött azonban számtalan egyenlıtlenségi
dimenzió tárható fel. Nemzetközi összehasonlító kutatások arra a következtetésre jutottak,
hogy az idısek társadalmában is jelentıs különbségek vannak, az életkor növekedésével
szignifikánsan nı a szegénységben élık aránya, különösen az idıs nık esetében.
A nemzetközi kutatások másik szignifikáns eredménye, hogy az idısek szegénysége azokban
az országokban a legalacsonyabb, ahol az állami transzferek a legmagasabbak, és megfordítva
ott a legmagasabb, ahol alacsony az állami hozzájárulás aránya, a rendszer elsıdlegesen az
öngondoskodás pillérén nyugszik.
A közeljövı jelentıs problémája, hogy a mai középkorúak korosztálya 10-15 év múlva
nyugdíjas lesz, ami egyszerre okoz problémát a társadalomnak, s egyben maguknak az
érintetteknek, hiszen ha a mai nyugdíjrendszer nem változik, tömegeknek lesz megélhetési
problémája aktív életszakaszának befejezése után.
36

AZ IDİSKORÚAK TÁPLÁLKOZÁSA
Dr. Figler Mária 1, 2 – Lelovics Zsuzsanna 2
1 Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai
Centrum, 7624 Pécs, Pacsirta u. 1
2
Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai
Tanszék, Pécs, 7621 Pécs, Vörösmarty Mihály u. 4
Napjainkban hazánk lakosságának több mint 20 százaléka (21,3%) 60 éves vagy
idısebb. Az idıskorú népesség az össznépesség egyetlen olyan szegmense, ahol nagyarányú
növekedésre lehet számítani az elkövetkezı ötven évben.
Az idısödés kutatások eredményei alapján napjainkra prioritást nyert a preventív
gerontológia, amelynek fontos része az ún. geroalimentológia, azaz az idısödés
táplálkozástudománya. Ennek az igénye, de szükségessége is mindinkább fokozódik a
lakosság és a szakma (orvosok, dietetikusok, élelmiszeripar, -kereskedelem) oldaláról
egyaránt. A kutatások azt is igazolják, hogy az öregkor számos betegsége összefügg a nem
megfelelı táplálkozással, így a „sikeres öregedés” egyik lehetısége a táplálkozás
modulációban rejlik.
Számos tudományos közlemény számol be a táplálkozás és az idısödés kapcsolatáról,
amelyek egybehangzóan megállapították, hogy igen fontos tényezı olyan – a kor
elırehaladtával – gyakoribb betegségek kialakulásában, mint a daganatos betegségek, szív-ér
rendszeri károsodások, csontritkulás, szürkehályog (katarakta), makuladegeneráció stb..
Az idısek táplálkozása során számos nehézség léphet fel. Az idıs emberek körében az
éhségérzet, és egyes esetekben ezzel együtt az étvágy is gyakran csökken hormonális vagy
neurológiai változások, illetve egyes gyógyszerek szedésének következményeként. A
csökkent étvágy nehezíti a megfelelı mennyiségő energia- és tápanyagbevitelt.
Az idısek táplálkozására legalább ugyanakkora figyelmet kell fordítani, mint a
gyermekekére vagy a felnıttekére. Ha az idıs emberek étrendjét helyesen akarjuk
összeállítani, akkor az életkori sajátosságokból adódóan számos jellegzetességet kell
figyelembe vennünk, és tekintettel kell lennünk egészségi állapotukra is (pl. halmozódó
betegségek).
37

IDİSKORÚ ROMÁK EGÉSZSÉGI ÉS MENTÁLIS ÁLLAPOTA
Dr. Fónai Mihály
Debreceni Egyetem, Állam és Jogtudományi Kar
Ismert szakirodalmi tény, melyet számos empirikus kutatás eredménye igazol, hogy a
romák várható életkora lényegesen alacsonyabb, mint a nem romáké, a roma lakosság korfája
fiatalabb, az idısek aránya lényegesen alacsonyabb.
Több kutatás során is vizsgáltuk Szabolcs-Szatmár-Bereg megye lakosságának az
egészségi állapotát. Ezek egy része megyei reprezentatív vizsgálat volt, melynek mintájába
roma háztartások is voltak. 2004-ben a megye roma lakosságának szociális helyzetét és
egészségi állapotát vizsgáltuk, a kutatásba 500 roma háztartás került be. Jelen keretekben a
megkérdezett háztartásfık néhány, az egészségi és mentális állapotot jellemzı mutatót
ismertetek. A háztartásfık között a 60 éve felettiek arány hét százalék, ami egynegyede a nem
roma lakosság hasonló korcsoportjának. Az összes roma háztartásfı saját egészségi állapotát
egy tízfokozatú skálán 5,71-re értékelte; ezt leginkább az életkor alakítja, a hatvan év felettiek
mutatói 2,5 és 3,38 között vannak, míg pl. a huszonéveseké a 7-es átlag körüli.
A mentális állapotot több módszerrel is mértük, ezek egyike a suicidumra utaló
kijelentések elfogadása. Arra a kérdésre, hogy el tudja-e képzelni, hogy valaha öngyilkosságot
kövessen el, az összes megkérdezett 4,8 százaléka válaszolt igennel, leginkább az ötvenesek;
hatvan év felett elutasították a kérdést. Elviselhetetlen problémák miatt az összes válaszoló
2,6 százaléka gondolt arra az elmúlt egy évben, hogy problémáira az öngyilkosság volna
megoldás – ezt a lehetıséget is az ötvenes éveikben járók fogadták el leginkább, az idısebbek
nem. A megkérdezettek 2,8 százaléka jelezte azt, hogy valaha már próbált meg
öngyilkosságot elkövetni, elsısorban a negyvenes és ötvenes éveikben járók. Úgy tőnik, a
vizsgált roma háztartásokban a lelki terhek az ötvenes éveikben járóknál kumulálódnak, az
idısebbeket valószínőleg a roma kulturális minták és családjaik megvédik attól, hogy
mentálisan kiszolgáltatottak legyenek.
38

AZ IDİSGONDOZÁS SZOCIÁLIS INNOVÁCIÓJA
Dr. Horváth László
Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ,
4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4
Az idıs emberekkel való törıdésnek új útjait kell keresni. Újra kell fogalmazni a
paradigmákat, folyamatosan fejleszteni kell a célkitőzéseket. A szociális ellátásban hatékony
partneri kapcsolatot kell létesíteni és fenntartani az idıs ember, a családtagok és a szolgáltató
intézmény között. Mind a három szereplı nagy mértékő változásban van, helyenként
krízisekkel terhelt és azzal egy idıben kell/-ene/ biztosítani köztük a harmóniát is. Ez a
legnagyobb kihívás.
A kihívásra léteznek olyan szakmai válaszok, melyek megkönnyíthetik az
alkalmazkodást az új helyzetekhez. Preventív szemlélet szükséges a nyugdíjjárulék
fizetéséhez, az idıskori anyagi problémák megelızéséhez. A segítés folyamata az idıs ember
és környezetének a szükséglet feltárásával kezdıdik. Amire az idıs ember már nem képes, azt
jó, ha a családja tudja biztosítani. Ha erre a család sem képes, akkor olyan társadalmi,
szociális ellátást kell szervezni, amely az idısödı ember otthonába viszi a szolgáltatást. Ezért
az alapellátás fejlesztése és ebben az értelemben az elsıbbsége a segítés helyes útja. Az
alapellátás mozgósíthatja a család meglevı erıforrásait, a környezetben rejlı lehetıségeket,
felhasználhatja a civil szervezetek szolgáltatásait és csoportos, közösségi szociális munkát is
szervezhet. Mindezek lehetetlenné válása után kerülhessen csak egy idıs ember bentlakásos
szociális intézménybe, de ott is azonnal legyen cél a helyi környezettel való szoros kapcsolat
fenntartása vagy felerısítése.
A halállal való találkozásra is fel kell készülni. A társadalompolitika, a pszichológia
korszerő szemlélete alapján az érintett szakemberek felkészítését meg kell szervezni. A
családtagok és az idıs ember felkészítése ne maradjon a krízis, a haldoklás közvetlen idejére,
azt jóval elızze meg közvetett és közvetlen eszközeivel.
39

A GERIÁTRIA RENDSZERSZEMLÉLETÉNEK ÉS
GYAKORLATÁNAK AKTUÁLIS KÉRDÉSEI
Dr. Iván László
Semmelweis Egyetem, ÁOK Kútvölgyi Klinikai Tömb, 1125 Budapest, Kútvölgyi út 4
Az öregedés többtényezıs és többdimenziós életfolyamat, amelynek kialakításában és
kimenetelében érvényesül a biológiai, a pszichológiai és szociológiai meghatározottság.
Megismerése és értelmezése rendszerszemléletet igényel azzal a megközelítési móddal, hogy
ezen belül egyéni, korcsoportos, korjárati és nemi különbségek figyelembe vétele szükséges.
Az öregedés imázsa kultúrafüggı, alig és nehezen befolyásolható, de a következetes
tudományos felvilágosítás és a nevelés pozitív hatása érvényesülhet. A biológiailag,
genetikailag megalapozott, egyéni életprogram személyes pszichoszociális
meghatározottsággal "fejlıdik" az emberi fajra jellemzı végsı öregségi élethatárig. Ez a
pszichoszociális meghatározottság kultúra-, társadalom-, személyiségfüggı rendszerben
valósul meg. Az öregedés minısége és tartalma a kihívásokkal való megküzdés eredménye.
Napjainkban, amikor az átlag életkilátás növekszik és az ember hosszabban él mint valaha, az
emberiség tömeges gondjainak meghatározójává vált az öregedés és az öregkor, ugyanakkor
kimondhatjuk, hogy a legújabb kor "hosszabb életősége" egyben az emberi civilizáció diadala
is! Az öregedés rendszerszemléleti megközelítéséhez és megértéséhez a globális adatok,
valamint a magyar demográfiai jellemzık és elırejelzések feldolgozása szükséges. Nem
nélkülözhetjük a pszichoszociális, gazdasági, társadalmi és társadalompolitikai tényezık
értékelését sem. Az öregedés "mutató"-inak kialakításában közremőködik a relatíve
változatlan genetikai háttérstruktúra és a folyamatosan változó társadalom vagy társadalmi
környezet és a jellemzı környezet. A más-más évjáratban születettek eltérı "mintáit" nem
lehet csupán az emberi genom evolúciós változásaival magyarázni, amely kohortról kohortra
lényegében ugyanaz marad.
40

DEPRESSZIÓ JELENLÉTE (?) BETEGOTTHONUNKBAN
Dr. Komócsin Márta
Állami Egészségügyi Központ, Verıcei Betegotthon, 2621 Verıce, Aranyoskút
- Fenti „relaxációs” elıadás apropója.
- Az idıskori depressziós tünetek rövid áttekintése.
- A GDS (Geriátriai Depresszió Skála) 15 kérdésére a kommunikálni képes betegek által
adott válaszok ismertetése.
- ….még két kérdésre adott válaszok.
- A teszt értékelése.
- Mit tehetünk megelızésként, s a már kialakult betegség enyhítésére.
- Az eredményekbıl levonható következtetések, tanulságok összefoglalása.
41

HALANDÓSÁG ÉS BETEGSÉGTEHER IDİS KORBAN
Kósa Zsigmond
Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4
Hazánkban az aktív korú lakosság rossz halandósági értékei igen jól ismertek, viszonylag
sok tanulmány foglalkozik az elemzésével. Kevés figyelem irányul az idısek halandóságának
és kórházi ellátásuk speciális szükségleteinek vizsgálatára.
A szerzı vizsgálja a standardizált halálozási arányszám (European Mortality Database
WHO Regional Office for Europe), a kórházi fekvıbeteg ellátási adatok (European Hospital
Mobidity Database WHO Regional Office for Europe, Országos Szakfelügyeleti Módszertani
Központ), valamint az egészségesen várható élettartam (European Union Public Health
Information System) mutatóinak segítségével az idıskorúak betegségterhét és egészségügyi
ellátási szükségletét.
Az elemzés fıbb megállapításai:
−az idıskorúak halandósága kiemelkedıen magas az EU tagállamaihoz viszonyítva,
különösen a 60-74 évesek körében
−a kórházi kezelési esetek gyakorisága a daganatos megbetegedések esetén a halálozáshoz
hasonlóan magas, ugyanakkor a sérülések, mérgezések esetén nem igazolható ilyen
kapcsolat
−Magyarországon a két vizsgált BNO fıcsoportban (rosszindulatú daganatos
megbetegedések; sérülés, mérgezés, egyéb külsı ok) igen alacsony az átlagos ápolási idı,
ami felvetheti az ápolás, rehabilitáció elégtelenségét
−Magyarország egyes régiói között jelentıs eltérés figyelhetı meg az idıskorúak kórházi
morbiditása vonatkozásában
−az egészségesen várható élettartam hazánkban igen alacsony az EU-s tagállamokkal
összehasonlítva (a lemaradás 10-15 év)
−az idıskorúak ellátásának tervezéséhez elengedhetetlen a betegségteher ismerete.
42

HAZAI SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYEKBEN ÉLİ IDİSKORÚAK
TÁPLÁLKOZÁSA AZ EURÓPAI REFERENCIAADATOK
ISMERETÉBEN
Lelovics Zsuzsanna 1 – Dr. Figler Mária 1, 2
1
Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai
Tanszék, Pécs, 7621 Pécs, Vörösmarty Mihály u. 4
2 Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai
Centrum, 7624 Pécs, Pacsirta u. 1
Hazánkban valamivel több, mint ezer szociális intézményben közel hetvenezren élnek.
Az ott élı idıs, beteg és/vagy fogyatékos emberek, akik a magyar lakosság alig több mint fél
százalékát jelentik, a tartós bentlakásos elhelyezést nyújtó intézményekben létbiztonságot,
teljes ellátást és nyugalmat találnak. A teljes ellátás természetesen azt is jelenti, hogy a napi
rendszeres étkezés biztosított, amirıl részben jogszabályi háttér is gondoskodik: A személyes
gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatait és mőködését szabályozza a
1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet.
2008. január 31-én második alkalommal rendezték meg Európa-szerte a táplálási napot
(nutrition Day), amelyben munkacsoportunk koordinálásával 45 tartós ápolást nyújtó szociális
otthon vett részt. A felhíváshoz csatlakozók az intézetekben élı azon önként jelentkezık, akik
az elıírt kutatási protokollnak megfeleltek tápláltsági állapotát mérték fel (18 év feletti lakók,
n=2271; 63,4% férfi és 36,6% nık). Ezen kívül mostantól fontos információk állnak
rendelkezésre a szociális otthoni étkeztetésrıl, a táplálás–étkeztetés szervezési kérdéseirıl, az
otthonokban élık testtömegének változásáról, az adott napon fogyasztott élelmiszerek
mennyiségérıl, a lakók étvágyáról, látogatási körülményeirıl stb.
Hazánkban legutóbb 2006-ban készült hasonló felmérés, akkor – szintén e szerzıi team
eredményei szerint – a szociális otthonban élık alultápláltságra veszélyeztetettsége elérte a
38,0%-ot. A szerzık jelen felmérésének eredményei jól tükrözik, hogy a tápláltsági állapot
értékeléséhez nem elegendı egy szempont vizsgálata: több forrásból szükséges a teljes és
reális helyzet megállapítása. A felmérés nyomán létrehozott adatbázis segítséget nyújt a
szociális intézményeknek a betegek táplálását optimalizáló további, tudományos alapokon
nyugvó lépések meghatározásához.
A felmérés a Nestlé HealthCare Nutrition támogatásával valósult meg.
43

AZ IDİSEK KOMPLEX MOZGÁSPREVENCIÓJA
Mészáros Lászlóné
Magyar Gyógytornászok Társasága Geriátriai Munkacsoportja, 1121. Budapest, Rácz
Aladár út 174/b
A mozgásszervi betegségek okozzák a 60 éven felüliek krónikus betegségeinek a felét.
Az otthoni és szabadidıs baleseteknek 30,4 %-a a 60 éven felüliek közül kerül ki.
Legnagyobb arányban a nyugdíjazást követı években halmozódnak az otthoni balesetek.
Nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy Magyarországon igen magas az idıskori
balesetek számaránya. Ebbıl is következtethetünk arra, hogy milyen nagy azon idısek száma,
akiknek a gyógytornász-fizioterapeuta – mint a rehabilitációs team tagja – segítségére lehet:
így pl.: egy sérülés után a helyes mozgás megtanítása, helyreállítása, a krónikus betegség
progressziójának megelızése, a fájdalom csökkentése a fizioterápia sajátos módszereivel stb..
Az idıseknél több betegség lehet jelen egyszerre, ezért azt a módszert és olyan terhelési
szintet kell választanunk, mely egyik betegség szempontjából sem kontraindikált és javulást
eredményez.
Az idısek esetében a prevenció, a gyógyítás és a rehabilitáció nehezen választható el
egymástól. A hosszabb kórházban vagy akár otthoni fekvés veszélyes lehet egy idıs számára.
A cél az, hogy minél kevesebb ideig legyen egy idıs ágyban fekvı „beteg”. Miközben
javítjuk a mozgató szervrendszer, egy-egy izület, egy végtag mőködését, egyben hatással
vagyunk a keringésére, általános erınlétére, mellyel megelızzük az inaktivitási atrófiát, a
felfekvéseket, a tüdıgyulladást, tehát az alapelváltozás szövıdményeit. Kellemes pszichés
ráhatással fokoznunk kell az idısek megfelelı mozgás iránti igényét.
44

EVOLÚCIÓS ÉS FEJLİDÉSLÉLEKTANI SZEMPONTOK
KÖTİDÉSTÖRTÉNETÜNK ZÁRÓ SZAKASZA ÉRTELMEZÉSÉHEZ
Dr. Molnár Péter, Szemán-Nagy Anita és Nemes László
Debreceni Egyetem, Népegészségügyi- és Egészségügyi Kar, Magatartástudományi Intézete,
Debrecen-Nyíregyháza
A fejlıdési rendszerek (Oyama és munkatársai által kidolgozott) elmélete
megjelenésének és térnyerésének egyik pozitív hordaléka alapelvei, különösen a
veleszületett/tanult vitát záró paritás principium, alkalmazhatósága az idıs kor komplex
folyamatainak megértése során.
Az általunk kimunkált veleszületett szocialitás/szocializált individualitás koncepció
használata alkalmasnak látszik arra, hogy segítségével, illetve "keretében" valódi evo/devo
megközelítésben elemezzük kötıdéstörténetünk záró, számvetést kívánó szakaszának
nehézségeit, örömeit illetve halandóságunk elfogadásának dilemmáját.
Az idıs emberek kötıdési igényének és kötıdést adó képességének fel nem ismerése,
gyakran aktív elhárítása és következményes kielégítetlensége, kettıs kárral jár. Nem csupán
az idıs, izolálódó, emocionális kapcsolataiban beszőkített ember a vesztese ennek a
folyamatnak, hanem mindazok a fiatalabb "jelentıs mások" is körülötte, akik kötıdése
kiteljesítéséhez az idıs ember, például nagyszülıként, meghatározóan hozzájárulhatna.
A kötıdés minıségének nemzedékek között felismert - intergenerációs
spirálkénti - kulturális átörökítése különös fontosságot ad az idıskori személyiségfejlıdéstörténések
– Erik Erikson pszichoszociális fejlıdéselmélet keretén belüli -
újraértelmezésének. A "Verum scire est per causam scire" elv alapján meggyızıdésünk, hogy
elemzésünk használható szempontokat szolgáltat szociális gerontológiai megfontolású
programok tervezéséhez.
45

ÁPOLÁS VAGY GYÓGYÍTÁS?
Dr. Németh Károly
Állami Egészségügyi Központ, Verıcei Betegotthon, 2621 Verıce, Aranyoskút
Az elmúlt évtizedben a tudomány és a technika fejlıdése forradalmasította az
egészségügyi ellátást, gyógyítást és betegápolást.
Ahhoz, hogy ma az ápolók és orvosok hatékonyak legyenek és képesek legyenek
eleget tenni a szakosodás kihívásainak, klinikai tudásukat állandóan fejleszteni kell mind az
elméleti és gyakorlati szinten. Felmerül a kérdés napjainkban – ebben a válságokkal teli
rohanó világban - hogy mindez elég-e az ápolás és gyógyítás világában? A krónikus, idıs
(geritáriai) beteg ember megelégszik- e ennyivel, vagy többet vár el tılünk? Igen, sokkal
többet! Mi válunk szinte az utolsó reményévé, támaszává, tanácsadójává, sıt szinte
családtagjává. Mi az a plusz a nıvér és orvos részérıl, amivel el lehet ezt érni? Ezt szeretném
dolgozatomban kifejteni.
46

KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSA AZ IDİSKORÚ BETEGEK ÁPOLÁSÁRA
Dr. Némethné Dávid Veronika
Állami Egészségügyi Központ, Verıcei Betegotthon, 2621 Verıce, Aranyoskút
A világot és az emberiséget komoly veszély fenyegeti: ez nem más, mint a globális
felmelegedés. De nem szabad csak városokra lokalizálni a klímaváltozás kockázati tényezıit.
Az emberi szervezet nem tudja egyensúlyban tartani a saját hıszabályozását extrém hideg és
meleg hımérséklet esetén. A Verıcei Betegotthonban ápoltak sem kerülhetik el a szélsıséges
idıjárás változásokat. A klímaváltozás rendkívüli módon befolyásolja az idıs, krónikus
betegek állapotát, amelyek velejárója az ápolás folyamatának megváltozása.
Tapasztalatainkról szeretnék elıadást tartani.
47

HOLISZTIKUS SZEMLÉLET AZ IDİSEK ELLÁTÁSÁBAN
Papp Katalin
Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4
A holosz görög szó és egészet, teljességet jelent. Holisztikus az a szemlélet, amely az
embert a maga teljességében: testi, lelki, szellemi egységében vizsgálja és írja le.
A holisztikus egyensúly egyik alapvetı szintje az ember egészsége. Ennek megırzése
(prevenció), megteremtése (habilitáció), fejlesztése és menedzselése (szőrıvizsgálat,
gondozás), valamint visszaállítása (terápia és rehabilitáció) az általános orvostan stratégiai
célkitőzései.
Ha a holisztikus egyensúly kibillen, betegség keletkezik.
„Az egészség a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota, nem csak a betegség
és/vagy a nyomorékság hiánya”, állapítja meg a WHO (Egészségügyi Világszervezet)
definíciójában.
Az öregedés
Az emberi életnek 3 szakasza különböztethetı meg:
- növekedés-fejlıdés szakasza (gyermek és ifjúkor)
- kifejlettség (felnıttkor)
- idıskor (involúció)
Az életkor növekedésével fokozatosan csökken a testi erı és a szellemi képesség. Az
öregedés az élet természetes része, nem fogadható el a régi latin mondás: az öregedés
önmagában betegség „Senectus ipse morbus”.
Az emberi szükségletek hierarchiája a fiziológiai szükséglettıl az önmegvalósítás
szükségletéig terjed, melyet minden ember képes megvalósítani. A kor elırehaladtával a
csökkent érzékszervi mőködés a hallás, a látás, az emocionális, mentális állapot változásai
meggátolják ezen szükségletek kielégítését.
Az idıs ember ugyanúgy lehet szellemileg is egészséges, mint a fiatal, és az évtizedek
száma nem szükségszerően kell hozza magával az ezen életkorban elıforduló tipikus
betegségeket.
48

A SZÜKSÉGLETEKEN ALAPULÓ IDİSGONDOZÁS KÉRDÉSEI
Dr. Patyán László
Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ,
4400 Nyíregyháza, Sóstói 2-4
49

A TÁRSAS FIZIKAI AKTIVITÁS SZEREPE IDİSKORBAN ─
KORLÁTOK ÉS LEHETİSÉGEK A MEGVALÓSÍTÁS
GYAKORLATÁBAN
Dr. Petrika Erzsébet
Nyíregyházi Fıiskola, Testnevelés- és Sporttudományi Intézet, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út
31./B
Az elıadás - nem titkoltan - a társas fizikai aktivitás dicsérete, - elemzés, összegzés és
ajánlás.
Célja, hogy meghatározza helyét, szerepét az idısek szociális szabadidıs tevékenységei
között, kiemelve jótékony hatásait.
Elıször rövid szociális helyzetképet ad az öregség, az öregek jelenlegi társadalmi
megítélésérıl. Ma a fiatalság az érték, - mindenekfelett és bármi áron (?). Rámutat az ezzel
éles ellentétben álló valóságra: Az öregség, - az egészségben töltött is – kikerülhetetlen
veszteségek idıszaka, nemcsak biológiai oldalon, de pszichológiai, szociális értelemben is. A
szaporodó korlátok, - az elmagányosodás, a családi és baráti támasz nélkül maradás - könnyen
teljes izolációhoz, inaktivitáshoz, alkalmazkodási képtelenséghez vezetnek.
Itt kap(hat) szerepet a társas fizikai aktivitás, amely csökkenti az egyén izoláltságát,
oldja magányát és depresszióját, segít visszaszerezni önbecsülését, életkedvét, tervet, célt és
programot ad a mindennapokhoz. Azáltal teszi ezt, hogy (1) visszavezet a szociális lét-hálóra,
újra „aktivizál”, és (2) segít, az un. „gyenge kapcsolatok” fenntartásában, az aktívabb,
boldogabb életvitel megtalálásában.
A fizikai aktivitással járó neurobiológiai, élettani, pszichológiai folyamatok, a
mozgásöröm ehhez képest csupán ráadás.
A „helyzetértékelést” az országos és helyi viszonyok számbavétele, alkalmas
mozgásformák ajánlása követi. A szervezeti, intézményi keretek áttekintése és a jövı
(kívánatos) fejlıdési irányainak felvázolása a résztvevık aktív közremőködésével lesz teljes.
50

A FIZIKAI INAKTIVITÁS ÁRA: FELGYORSULT ÖREGEDÉS
Dr. Radák Zsolt
Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Sporttudományi Kutatóintézet,
Budapest, Alkotás u. 44
A civilizált életmód egyik nagy hátulütıje a fizikai inaktivitás. Becslésem szerint, a
testedzésre szánt idı az utóbbi néhány évtizedben exponenciálisan csökkent s a fizikai munka
elıfordulása is jelentısen csökken a fejlett társadalmakban. Az ember genetikája azonban,
nem erre készült, abban még kódolva van a vadászat, győjtögetés, a helyváltoztatás
szükségessége, a menekülés vagy éppen a testtel vívott harc a hierarchiai pozíciókért. A
génjeinkben, talán kódolva van az energiatakarékos üzemmód is, hiszen ez a természet egyik
legalapvetıbb eleme. Ez az energiaminimumra kódolt program nagyon fontos volt az
evolúciós fejlıdésünkben, ám a megváltozott életmód miatt, elsısorban azok a tevékenységek
estek ki, melyek igényelik a vázizomzat rendszeres munkáját. A vázizomzat nyugalmi energia
felhasználása meglehetısen csekély, ám szükség esetén, ami a modern világban már csak
nagyon ritkán adódik, az energia felhasználás százszorosa is lehet a nyugalminak.
Szerencsétlenségünkre az energia megırzésre kódolt génjeink meglehetısen jól mőködnek, s
az alacsony energiafogyasztás miatt (amit elsısorban a vázizomzat munkanélkülisége okoz)
testünk jelentıs gyarapodáson megy keresztül. Hízunk. Jó néhány olyan betegség van, amit
olyan jelzıvel illethetünk, hogy életmód-függı betegségek. Ezen betegségek, mint pl., a nem
inzulin függı cukorbetegség, a szív és keringési betegségek, agyvérzés és bizonyos típusú
rákos megbetegedések, elıfordulását döntı mértékben csökkenti, ha életünkben rendszeressé
tesszük a testedzést. A testedzés az egész szervezetnek rendkívül stimuláló, de ez különösen
igaz az idısekre, akiknek a rendszeres testedzés az egészséges öregedést jelentheti.
51

SZOCIÁLIS GERONTOLÓGIA A MAI MAGYARORSZÁGON
dr. Semsei Imre
Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ,
4400 Nyíregyháza, Sóstói 2-4
A fejlett társadalmak korstruktúrájának változásából, öregedésébıl fakadó problémák
hazánkat is egyre fokozottabban érintik, így egyre nagyobb jelentısége van a gerontológia
tudományának, illetve mővelıi tevékenységének. Az elmúlt néhány évtizedben számos
eredményt értünk el, tudományos mőhelyek alakultak (de sajnos szőntek is meg…), többek
között bekerült a gerontológia oktatása több egyetemi szak képzésébe, megindult a geriáter
szakképzés, idısügyi programok jelentek meg, stb. de rengeteg tennivaló, hiányosság van
még ezen a területen. Legnagyobb örömünkre ez év ısszel egy hiánypótló kiadvány, egy
átfogó Gerontológia Jegyzet jelenik meg az oktatás segédanyagaként. Ezt követıen pedig egy
régen esedékes szakmai folyóiratot, a Magyar Gerontológiát szeretnénk útjára bocsátani, hogy
fórumot biztosítson a hazai gerontológiai élet minden szereplıjének.
Az öregedı társadalom mindennapi problémáinak megoldásában azonban a
biogerontológia és a geriátria mellett a szociális gerontológiának jut oroszlánrész. Jelen
konferenciánk célja, hogy áttekintsük ezen terület mai állapotát. A kormányprogramok
megalkotóitól a társadalomtudósokon keresztül az idıs emberek ápolóiig számosan
bemutatják munkájukat, eredményeiket, de reményeim szerint nem hallgatják el problémáikat
és megismertetik velünk elképzeléseiket is a jövıre nézve. A Gerontológiai Tudományos
Koordinációs Központ a továbbiakban is fórumot szeretne biztosítani ahhoz, hogy idırılidıre
megismerhessük egymás eredményeit, elképzeléseit, hogy ezzel is hozzájáruljunk
társadalmunk öregedésébıl adódó gondjaink megoldásához.
52

CANISTHERAPY AS AN ACTIVATION PROGRAM FOR SENIORS IN
NURSING HOMES IN THE REGION OF SOUTH BOHEMIA IN THE
CZECH REPUBLIC
Zuzana Staffová, Lenka Motlová
Faculty of Health and Social Studies in České Budějovice, Csehország
Ageing of population and care for senior citizens is one of the most serious worldwide
problems which especially European countries have to cope with. It is very important to
provide psychical and physical activity of seniors, who are living in their own neighbourhood
and who are living in nursing homes. Activation in the old age includes for example training
memory, music-therapy, art-therapy, reminiscent therapy, validation and canistherapy.
Canistherapy is one of the free-time activities in the old age and one of the ways of making
seniors more active. Although dogs have been our companions for at least three thousand
years, the scientific research of the relationship between a human and a dog is relatively new.
First of all it is necessary to determine the terminology used in connection with therapeutic
interaction between a human and an animal, and especially between a human and a dog. The
widely held terms Zootherapy, Animal Assisted Therapy, Animal Assisted Activities, Animal
Assisted Education and Canistherapy are used in the Czech Republic
53

SZOCIÁLIS ELLÁTÁS SZEREPE A FEKVİBETEG ELLÁTÁSBAN
Szabóné Törı Anna, Dr. Csízyné Lenkey Valéria, Dr. Bakó Gyula
Debreceni Egyetem, OEC, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Geriátriai Tanszék
4032 Debrecen, Móricz Zs. u. 22
Elızmény és célkitőzés: A fekvıbeteg ellátó egészségügyi intézményekben, a kórházi
ágyakon nyújtott ellátás körülbelül 30%-a szociális indíttatású. A probléma felismerése
folyamán, klinikánkon 1998 óta 10 éve folyik szociális munka. Az aktív fekvıbeteg ellátó
intézményekben, a teljesítmény elvő finanszírozás, majd a 98-95%-os teljesítmény volumen
korlát (TVK) még inkább elıtérbe helyezte ezen munka szükségességét.
Módszerek: Dolgozatomban az elmúlt 10 év szociális munka költséghatékonyságát,
feladatait, jelentısségét szeretném bemutatni statisztikai módszerekkel.
Eredmények, következtetés: Az egészségügyi intézmények közép vezetıinek minden
olyan lehetséges eszközt meg kell ragadni, amely hozzájárul az intézmények stabil
gazdálkodásához. A hosszú ápolási napok csökkentésével, az egyik legnagyobb pazarlás
állítható meg a fekvıbeteg ellátó intézményekben. A szociális munkás alkalmazása egy ilyen
gazdaságos, többszörösen megtérülı befektetés, mely hozzájárul az intézmények
stabilitásához.
54

AZ IDİS KOR ÉS A VESEBETEGSÉG
Dr. Szegedi János
Jósa A. Oktató Kórház, I. sz. Belgyógyászat, 4400 Nyíregyháza, Szent István u. 68
A lakosság kormegoszlásában bekövetkezı kedvezı változások egyértelmően maguk
után vonják az idıskorúak arányának és számának növekedését. Az idıskorú populációban a
hypertonia, a diabetes, az atherosclerosis gyakoriságának növekedésével szoros
összefüggésben várható az idıskorú vesebetegek és veseelégtelenségben szenvedı betegek
számának gyors növekedése is. Az elırejelzések szerint 2050-re Európa lakosságának 36-37
%-a az idısekbıl áll. Az idıs kor és a vesebetegség szoros kapcsolatot mutat. Az idıskori
vesebetegségek jelentkezhetnek akut formában, primer vesebetegség következményeként,
vagy egyéb behatásokra krónikus formában. A krónikus formában jelentkezı vesebetegség és
veseelégtelenség hátterében a nemzetközi adatok szerint 25,8 %-ban hypertonia, 42,3 %-ban
diabetes mellitus áll. Ismert tény, hogy a vesepótló kezelésben részesült betegek 52 %-a a 65
év feletti korcsoportból kerül ki, 20 %-a 70 év feletti. Az idıskorú vesebetegek, veseelégtelen
betegek gyógyszeres és vesepótló kezelésében figyelembe kell venni az idıs korból adódó
speciális követelményeket is. A krónikus vesebetegek ellátásban nagyon fontos kérdés a beteg
életminıségének biztosítása, ill. javítása is.
55

AZ IDİSKORI GYÓGYSZERELÉS KIHÍVÁSAI
dr. Székács Béla:
Semmelweis Egyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Geriátriai Tanszéki Csoport
1021 Budapest, Hővösvölgyi u.116.
Az idıskori - igen idıskori - matuzsálemi gyógyszerelésben a therapeuta komplex orvosi
felkészültségét, különleges figyelmét, a therápiás hatások nyomonkövetésének sajátos
figyelmét, otthoni ellátás esetén az orvos-család együttmőködés speciális elemeit elsısorban
az alábbi idıskori sajátosságok indikálják:
1. A gyógyszer felszívódás, a gyógyszermegoszlási terek és plazmatér viszony
változások, a plazmán belüli fehérjekötödés módosulásai, a gyógyszer metabolizálókiválasztó
rendszerek változásai;
2. A gyógyszerekre reagáló sejtek-szövetek-szervek fiziológiás és összetett patológiás
módosulásai következtében a megváltozott válaszadás, amelynek hátterében
intracelluláris szignál rendszer módosulások is szerepet játszhatnak;
3. A több társbetegség és azok gyógyszerelésének betegségeket és a gyógyszerhatásokat
módosító interakciói
4. A beteg megváltozott együttmőködési képessége és készsége
5. A beteg romló szociális helyzete
Az elıadás így behatárolt idıben komplex szemlélető áttekintést kíván adni az idıskori
farmakokinetikai-farmakodinámiás, beteg-complience, beteg-család, orvos-család viszony
kérdéskör legfontosabb elemeirıl, azok bonyolult együtthatásairól, valamint ezen együtthatás
részleges módosulásairól az idısödés egymást követı periódusaiban.
56

EXPLAINING AMERICAN STANDARDS OF CARE IN GERIATRIC
SETTINGS
S. Jean Szilagyi
Long Term Care Laws and Regulations at St. Joseph's College of Maine, USA
The government of the Unites States of America (USA) through the Omnibus
Reconciliation Act of 1987, formulated a Residents’ Bill of Rights, to assure kind and
considerate care to the residents in long term care facilities. The basis for social justice to the
elderly in institutions was derived from social gerontologists, who sought to afford dignity
and respect to these citizens. This landmark legislation changed forever society’s legal
expectations of nursing homes and their care. Long term care facilities were mandated to
provide services so that each resident can “attain and maintain her highest practicable
physical, mental, and psycho-social well-being.”
The goal of this presentation is to review these rights, explain their implementation and
practical application. This will realized by a power point presentation outlining the specific
“rights”. Examples of confirmed deficiencies as documented by regulatory compliance
enforcers will be included.
57

A DECUBITUS PROJECT EREDMÉNYEI EGY FEKVİBETEG
OSZTÁLYON
Tóth Istvánné, Gábor Józsefné, Dr. Tárkányi Ilona, Szabóné Törı Anna
Debreceni Egyetem, OEC, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Geriátriai Tanszék
4032 Debrecen, Móricz Zs. u. 22
Elızmény és célkitőzés: Klinikánkon 2007 novemberében a Kórház Higiénés
Osztállyal közösen elindítottuk a decubitus projectet. A project célja a hatékony sebgondozás,
sebápolás nem csak terápiás, hanem költséghatékonyság szempontjából is.
Módszerek: Kijelöltünk két koordinátort, akinek vezetésével felmértük a Klinikánkon
az összes decubitusszal rendelkezı beteg állapotát a decubitus észlelésekor illetve a beteg
távozásakor. Ápolási anamnézist, sebkezelési tervet készítettünk a projectben résztvevı 42
esetrıl. A kezelésekbe bevontuk a Klinikán dolgozó szakdolgozókat, akiket oktatásban
részesítettünk a hatékony sebkezelési módszerek alkalmazásáról. Kimutatást készítettünk a
kötszerköltségek változásáról.
Eredmények, következtetés: A korszerő kötszerek használatával a kötszerre fordított
kiadás az 1/5-ére csökkent. A chronicus sebekkel érkezı betegek állapota is nagymértékben
javult. A decubitus ellátását ápolóink hatékonyabban végzik. Ezen módszerek további
alkalmazása a betegek és klinikai költségek szempontjából is elınyös. A decubitus team
munkája pozitív változást hoz.
58

A GONDOZÁSI SZÜKSÉGLET, VALAMINT AZ EGÉSZSÉGI
ÁLLAPOTON ALAPULÓ SZOCIÁLIS RÁSZORULTSÁG
VIZSGÁLATA
1 Ujváriné Siket Adrienn, 2 Dr. Becka Éva, 3 Dr. Zrínyi Miklós
1 Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar, 2 Országos Alapellátási Intézet
3 TEVA Magyarország zRt.
Kérdıíves felmérésünk célja a Homogén Gondozási Csoport, a “HGCS” (mint a
rászorultság megállapításának jelenlegi és a finanszírozás leendı alapjának) viszonylag nagy
mintán történı tesztelése, illetve a körzeti ápolók gondozási feladatainak megismerése.
Célunk, olyan adatokhoz jutni, melyek eddig nem voltak együtt elérhetıek és együtt
nincsenek nyilvántartva sehol.
Felmérésünk elsısorban a körzeti ápoló munkájára fókuszál a gondozást igénylı
betegekre vonatkozóan. A vizsgálat felnıtt és vegyes háziorvosi praxisokban egyaránt azt is
vizsgálja, hány fı az jelenleg, aki a praxisban nyilvántartva gondozást igényel.
A kérdıív különbözı kérdéscsoportok kialakításával (személyes adatok, a gondozási
szükséglet mértéke, önkiszolgálás, önellátás, mozgásfunkciók, mentális funkciók,
kommunikáció, érzékszervi funkciók, egészségügyi ellátási igény, felügyeleti igény, szociális
körülmények, szakápolás) komplexen tanulmányozza a gondozást igénylı (házi étkeztetés,
házi segítségnyújtás, jelzırendszeres segítségnyújtás, támogató szolgálat, otthoni szakápolás
vagy idıs otthoni ellátás) egyének/betegek élethelyzetét, gondozási igényét.
A vizsgálat jelenlegi fázisában a feldolgozott minta elemszáma 654 fı.
A vizsgálatot követıen javaslatot kívánunk tenni olyan adatbázis létrehozására, amely
az egészségi és a szociális területeket egyaránt vizsgálja a körzeti ápolói munkában.
A kérdıíves felmérés eredményei útmutatást nyújtanak, annak feltérképezésében hol kell
fejlesztéseket végezni. Tisztázhatóak a körzeti közösségi ápoló az Otthonápolási szolgálat,
illetve egyéb szolgáltatók feladatainak hatáskörei.
59

GERONTOLOGIAI TAPASZTALATOK SZOCIÁLIS
INTÉZMÉNYEKBEN
Dr. Vértes László
Magyar Gerontológiai Társaság volt elnöke, 1044 Budapest, Szondi u. 47
Rendszeresen tartanak egészségfejlesztési konzultációkat Pest megye és Somogy megye
községeiben az idısek számára (nyugdíjasok klubjaiban, idısek otthonában). A fı témák,
idült betegségek, gyógyszerszedés, testmozgás, közösségi szellem, szociális kérdések,
dohányzás, alkoholfogyasztás, mőtétek, rehabilitáció. Megbeszélések, kérdıívek, vizsgálatok
alapján súlyos hiányosságok derülnek ki (diétás ismeretek hiánya, káros szokások, az orvos
késıi felkeresése, stb.). az egyik – sajnos reális – „védekezés”, nehéz anyagi helyzet.
Hiányoznak azonban az egészségfejlesztı kiadványok is.
60

SZOCIÁLIS GERONTOLOGIA ÉS GEROREHABILITÁCIÓ
Dr. Vértes László
Magyar Gerontológiai Társaság volt elnöke, 1044 Budapest, Szondi u. 47
A rehabilitáció széles értelemben a társadalomba történı visszailleszkedést célozza. Ez a
reintegráció munkaképes korban elsısorban a munkavégzés lehetıségének visszaállításával
valósítható meg, idıskorban azonban más kritériumokat kell alkalmazni. Ugyanakkor az
idıskort és a nyugdíjas (azaz gazdaságilag inaktív) állapotot soha nem szabad egymás teljes
értékő szinonimájaként használni, különösen egy olyan tudásalapú és a szociális értékeken
alapuló társadalomban nem, amit az Európai Unió a Lisszabon stratégiában meghatározott. A
rehabilitáció célja tehát idıskorban is ugyanaz, mint fiatalkorban. A rehabilitáció helyszíneit
és módszereit azonban szélesebb értelemben kell használnunk idısek esetében. A korfüggı,
fiziológiás funkcionális hanyatlást funkciónként meg kell határozni, ebben nagy szerepe van a
geriáter és a rehabilitációs szakorvosnak. Meg kell határozni azokat a funkciókat amelyek
rehabilitációban visszaszerezhetık, és fel kell állítani a visszaállítandó funkciók hierarchiáját,
ami idırendi és fontossági sorrendet jelent. A rehabilitációt minden ellátási helyszínen,
helyzetben és környezetben alkalmazni kell. Ki kell tőzni a rehabilitációs célt, az oda vezetı
utat, és a funkciók fejlıdésével korrigálni kell azt. Mivel az idısek esetében a
funkcióvesztéssel együtt a szociális izolálódás veszélye is fennáll, ezért elıszeretettel idıskori
readaptációról beszélünk, tehát nemcsak a képességet, a funkciót, de a környezetet is
igazítanunk kell az új helyzethez. Nem tekinthetı szakszerő ellátásnak semmilyen orvosi
szakma képviselıjének részérıl, ha „csak” ugyanazt a terápiás protokollt alkalmazza a
diagnózis alapján, mint egy fiatal betegnél. Idıskorú páciens esetében minden terápiás
ténykedésnek törekednie kell az elveszített funkciók visszaállítására illetve a megırzött
funkciók fenntartására.
61

2007. nov. 08.:
12:00-12:30 MEGNYITÓ (II. terem)
12.30-13.30: NYITÓ PLENÁRIS ÜLÉS (II. terem)
Üléselnök: Boga Bálint, Székely Miklós
12:30: Bódis József (PTE ETK, dékán): Az egészségtudományok szerepe az idısellátásban.
13:45: Vértes László (MGGT alelnök): Dr. Hun Nándor fıtitkár életmővérıl, halála 25.
évfordulóján.
13:00: Molnár Péter (DEOEC, Magatartástudományi Intézet): Idısekkel kapcsolatos attitődök
komplex szemlélete.
13:30-15:00: szünet (ebéd)
15.00-16.40: NEUROPSZICHIÁTRIA I. (II. terem)
Üléselnök: Székács Béla, Huszár Judit
15:00: Komoly Sámuel (PTE ÁOK, Neurológiai Klinika): A Parkinson szindróma differenciál
diagnosztikája és a terápia alapelvei.
15:25: Rózsa Csilla (Jahn Ferenc Délpesti Kórház): Az idıskori myasthenia kezelése.
15:50: Degrell István (DEOEC Pszichiátriai Klinika): Az Alzheimer kór diagnózisa és
kezelése - az EUROCODE vizsgálat tükrében.
16:15: Pusch Gabriella (PTE ÁOK, Neurológiai Klinika): Az idıskori cerebrovascularis
zavarokról.
16:40-16:55: szünet (kávé)
16.55-18.35: NEUROPSZICHIÁTRIA II: (II. terem)
Üléselnök: Németh Károly, Végh Mária
16:55: Szíjártó Zsófia (Baranya Megyei Kórház, Mentálhigiénés Intézet): Gerontopszichiátriai
kórképek: fókuszban a depresszió.
17:15: Stark András (Baranya Megyei Kórház, Mentálhigiénés Intézet): Az idıs kor lelki
problémái a filmmővészet tükrében.
17:35: Hodor-Ferencz Erika (Zala Megyei Kórház, Krónikus Belgyógyászat): Idıs beteg és a
depresszió.
17:45: Komócsin Márta (MH Verıcei Betegotthona): Burn-out szindróma kialakulásának jelei
az idıskorúakkal foglalkozó ápolóknál, ill. a krónikus betegellátásban.
17:55: Heim Szilvia, Végh Mária, Dormán Hajnalka, Nagy Lajos (PTE ÁOK Családorvostani
Intézet és III. sz. Belgyógyászati Klinika): Lelki megterhelés és depresszió elıfordulása
idıs beteg ápolását vállaló családtagoknál.
18:05: Németh Katalin 1 , Karamánné Pakai Annamária 2 , Pálfi Ferencné 3 , Dér Anikó 2 , Faragó
Gyöngyvér 3 , Tiringer István 1 ( 1 PTE ÁOK Magatartástudományi Intézet, Pécs; 2 PTE
ETK Ápolás és Betegellátás Intézet, Zalaegerszeg; 3 PTE Ápolás és Betegellátás Intézet,
Pécs): Coping mechanizmusok szerepe az én-integritás vagy kétségbeesés szakaszában.
18:15-18:35: Összevont diszkusszió
__________________________________________________________________________________
64

15.00-16.40: TANATOLÓGIA, ÁPOLÁS/GONDOZÁS, HOSPICE (I. terem)
Üléselnök: Hazafi Klára, Molnár Péter
15:00: Hazafi Klára (PTE ETK, Gerontológia-Geriátria): Tanatológiai kérdések a geriátriai
gyakorlatban. (Dr. Kóczán György emlékére)
15:25: Szemán Anita 1 , Hegyi Péter 2 , Bakó Gyula 3 , Molnár Péter 1 ( 1 DE OEC
Népegészségügyi Kar Magatartástudományi Intézet;
2 Debreceni Református
Hittudományi Egyetem és 3 DE OEC Belgyógyászati Intézet, Geriátria Tanszék): Az élet
értelmébe vetett hit vizsgálata idısek körében.
15:35: Dr. Rideg Lászlóné (Szociális Háló Egyesület, Pécs): Gondozás-ápolás-hospice –
palliatív ellátás az idıskorban. A gyógyíthatatlan betegségben szenvedı idısek és
hozzátartozóik speciális segítése.
15:45: Lukács Miklós (Pécsi Szociális és Egészségügyi Szakképzı Iskola, Pécs-Baranyai
Hospice Alapítvány): A hospice-ellátás fejleményei Baranya megyében.
15.55: Vinczen Mónika 1 , Kerekes Zsuzsanna 2 ( 1 Betegápoló Irgalmas Rend, Hospice Osztály,
Pécs; 2 PTE ÁOK Magatartástudományi Intézet): A hospice-ellátás specifikumai a
gyakorlatunkban.
16:05: Kerekes Zsuzsanna (Betegápoló Irgalmas Rend, Hospice Osztály, Pécs; PTE ÁOK
Magatartástudományi Intézet): Kommunikáció az idıs, végállapotú családtaggal.
16:15: Konta Ildikó (Boldog Gizella Alapítvány, Gizella Otthon, Biatorbágy): A halállal
kapcsolatos élmények feldolgozása a gondozó személyzet körében.
16:25-16:40: Összevont diszkusszió
16:40-16:55: szünet (kávé)
16.55-18.35: ONKOTERÁPIA, FARMAKOTERÁPIA, ÁPOLÁS/GONDOZÁS (I. terem)
Üléselnök: Nagy Lajos, Kun László
16:55: Boga Bálint (MGGT elnök): Onkogeriátria: kemoterápia és palliatív kezelés
idıskorban.
17:20: Nagy Lajos (PTE ÁOK Családorvostani Intézet és III. sz. Belgyógyászati Klinika): A
gyógyszeres terápia követelményei idıs betegek ellátásában.
17:45: Tándor Jánosné (XESZI Alkotmány utcai Idısek Otthona, Pécs): Ápolói
szemléletváltás szükségessége az idıs kori speciális tünetek értékelésében.
18:00: Nagy Gabriella (Baranya Megyei Kórház, Ápolási Osztály): Az idısek gondozása az
életminıség tükrében.
18:15: Mangold Viktória, Bonyárné Müller Katalin (PTE KK): Örömmel élni - A mozgás, az
étkezés az életöröm szolgálatában.
19:00-21:00: FOGADÁS (Hotel Palatinus, Bartók terem)
Utána: VILÁGÖRÖKSÉGI SÉTA
65

2007. nov. 09.:
8.30-11.00: DEMOGRÁFIA, ÉLETTAN, ÉLETMÓD, MOZGÁSSZERVEK (II. terem)
Üléselnök: Halmos Béla, Lampek Kinga
8:30: Lampek Kinga (PTE ETK Egészségfejlesztési és Egészségszociológiai Tanszék): Az
idısödés demográfiai és társadalmi jelenségei Magyarországon.
8:55: Wittmann István (PTE ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrologiai Centrum):
Pigmentek szerepe az öregedési folyamatokban.
9:20: Figler Mária (PTE ETK Humán Táplálkozástudományi és Dietetikai Intézet):
Táplálkozás az idıskorban.
9:45: Gazsó Imre (PTE ÁOK Ortopédiai Klinika): Ortopédiai elváltozások, megoldási
lehetıségek idıskorban.
10:10: Tantó Zsuzsanna (Zsigmondy Vilmos Gyógyfürdı Kórház Kht., Harkány):
Reumatológia, gyógyfürdık, mozgásszervi rehabilitáció idısekben.
10:35: Bényi Mária (OSZMK, Budapest): Idıskori balesetek: terhük és prevenciójuk.
11:00-11:15: szünet (kávé)
11.15-12.40: MULTIMORBIDITÁS, SPECIÁLIS KONDÍCIÓK (II. terem)
Üléselnök: Beregi Edit, Telkes Zoltán
11:15: Székács Béla (OPNI): Idıskori multimorbiditás: kihívás a bizonyíték alapú
módszertani igényő gyógyító munkában.
11:40: Balázs Endre, Ruszwurm Andrea (Nagykanizsa MJV Kórháza, Gerontológiai Osztály):
A diabetes mellitus kezelésének nehézségei idıskorban.
11:55: Huszár Judit (Baranya Megyei Kórház, Krónikus Geriátriai és Gerontopszichiátriai
Osztály): Esetismertetés.
12:10: Ádám Ildikó (Kaposi Mór Oktatókórház, Kaposvár): Larvalt tünetek – sürgıs
beavatkozás.
12:25: Dr. Némethné Dávid Veronika (MH Verıcei Betegotthona): A klímaváltozás hatása az
idıskorú betegek ápolására.
___________________________________________________________________________
8.30-10.00: GERONTOLÓGIAI ÉS GERIÁTRIAI KÉPZÉS ÉS TOVÁBBKÉPZÉS (I. terem)
Üléselnök: Székács Béla, Bakó Gyula
8:30: Benkı Sándor 1 , Barabás Katalin 2 , Zöllei Magdolna 3 ( 1 Szeged M.J.V. Önkormányzat
Szakorvosi Ellátás és Háziorvosi Szolgálat;
2 SZTE ÁOK Pszichiátriai Klinika,
Magatartástudományi Csoport; 3 Szeged M.J.V. Önkormányzat Kórház): Dilemmák a
gerontológia oktatás módszertanában.
8:45: Kıpájer Gabriella, Szemán Anita, Molnár Péter (DE OEC Népegészségügyi Kar,
Magatartástudományi Intézet): Preventív pedagógia: az orvostanhallgatók idısek
ellátására való felkészültségének vizsgálata.
9:00-10:00: WORKSHOP (Moderátor: Bakó Gyula, Székács Béla; résztvevık: Hazafi Klára,
Huszár Judit, Imre Sándor, Kovácsné Kelemen Judit, Molnár Péter, Nagy Lajos, Székely
Miklós, Zöllei Magdolna)
10:00-10:30: BESZÁMOLÓK (I. terem)
Üléselnök: Strenger János, Vértes László
10:00: Vértes László: A gerontológus Németh Lászlóról.
66

10:10: Horváth Imre, Vértes László, Boga Bálint: Gerontológiai témák a 40. Orvostörténelmi
Világkongresszuson.
10:20: Strenger János (Rókus Kórház, Krónikus Osztály - Geriátria): Beszámoló a
Shanghaiban, a Ruijin Kórház Geriátriai Osztályán tett látogatásról.
10:30-11:00: BEMUTATÓ (I. terem)
Üléselnök: Garai János
Crystal Institute (az elıadót késıbb kérik fel): A flavonoidok hazai kutatási eredményei - a
Flavin termékcsalád.
11:00-11:15: szünet (kávé)
11.15-12.40: DIÉTA, DIETOTERÁPIA, TÁPLÁLÉK-KIEGÉSZÍTİK (I. terem)
Üléselnök: Figler Mária, Tahin Zsolt
11:15: Lelovics Zsuzsanna 1 , Bonyárné Müller Katalin 2 , Figler Mária 2,3 ( 1 Magyar Dietetikusok
Országos Szövetsége, Budapest;
2 PTE ETK, Humán Táplálkozástudományi és
Dietetikai Tanszék; 3 PTE ÁOK I. sz. Belklinika): Szociális intézményekben élı idısek
táplálkozásának jellemzıi.
11:25: Figler Mária (PTE ETK, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék): Az étrendi
kálcium hatása a csontvesztésre oszteoporózisban.
11:35: Gubicskóné Kisbenedek Andrea, Figler Mária (PTE ETK, Táplálkozástudományi és
Dietetikai Tanszék): Probiotikumok az egészség megırzésében idıs korban.
11:45: Armbruszt Simon, Polyák Éva, Figler Mária (PTE ETK, Táplálkozástudományi és
Dietetikai Tanszék): Étrend-kiegészítık egészségmegırzı szerepe idıskorban.
11:55: Polyák Éva, Armbruszt Simon, Figler Mária (PTE ETK, Táplálkozástudományi és
Dietetikai Tanszék): A táplálkozás preventív szerepe a daganatok kialakulásában.
12:05: Bonyárné Müller Katalin, Tóth Judit, Gubicskóné Kisbenedek Andrea, Figler Mária
(PTE ETK, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék): Syncumar kezelés és
táplálkozás.
12:15: Garai János (PTE ÁOK Kórélettani és Gerontológiai Intézet): Fito-ösztrogének szerepe
a menopausában.
12:25-12:40: Összevont diszkusszió
12:40-14:00: szünet (ebéd)
14.00- 15.45: OSTEOPOROSIS PREVENCIÓ (II. terem)
Üléselnök: Ruszwurm Andrea, Pétervári Erika
14:00: Speer Gábor (Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika): A kalciumpótlás
jelentısége idıs korban.
14:30: Kovács Tibor (PTE ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrologiai Centrum):
Kalcium anyagcserezavarok krónikus vesebetegségekben – fókuszban a kalciumcitrát.
14:45: Sebestyén Andor (OEP-MEP): Csípıtáji törések finanszírozási terhei és
népegészségügyi vonzatai.
15:00-15:45: WORKSHOP (Moderátor: Speer Gábor; résztvevık: Bényi Mária, Császár
Tamás, Figler Mária, Hárságyi Ágnes, Kovács Tibor, Magdics Mária, Nardai Ilona,
Pétervári Erika, Ruszwurm Andrea, Varjú Cecília)
15:45-16:00: szünet (kávé)
67

16.00-17.30: OSTEOPOROSIS: KÖVETKEZMÉNYEK ÉS PREVENCIÓJUK (II. terem)
Üléselnök: Császár Tamás, Balaskó Márta
16:00: Speer Gábor (Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika): A csípıtáji törés
hatásos kivédése: Safehip.
16:30: Tóth Margit (Zala Megyei Kórház, Krónikus Belgyógyászat): Szédülés és elesések
idıskorban.
16:40: Nagy Alice 1 , Balogh Izabella 2 , Fábry György 1 ( 1 Kenézy Gyula Kórház-RI
Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály, Debrecen; 2 DEOEC III. sz. Belgyógyászati
Klinika Reumatológiai Tanszék): Prevenció a geriátriában osteoporosisos betegeknél.
16:50-17:30: WORKSHOP (Moderátor: Speer Gábor; résztvevık: Balaskó Márta, Bényi
Mária, Császár Tamás, Hárságyi Ágnes, Magdics Mária, Nagy Alice, Nardai Ilona,
Sebestyén Andor, Tóth Margit, Varjú Cecília)
___________________________________________________________________________
14.00-16.00: GERONTOSZOCIOLÓGIAI ÉS FINANSZÍROZÁSI KÉRDÉSEK (I. terem)
Üléselnök: Sándor János, Gabányi József
14:00: Sándor János (PTE ETK Népegészségtani és Epidemiológiai Tanszék): Idıskori
népegészségügyi problémák európai kontextusban.
14:10: Péntek Eszter (PTE BTK Szociológiai Intézet): Idıskorúak egészségügyi és szociális
ellátásának területi különbségei.
14:20: Szabó Lajos (ELTE TTK Szociálismunkás-képzı Tanszék): A szociális munkások
szerepe a gondozási szükséglet felmérésében az átalakuló idısellátás keretei között.
14:30: Gabányi József (MGGT fıtitkár): Az idısellátás integrált megközelítése: ki miért
felelıs és miért fizet?
14:50: Ferencsik Mária, Zöllei Magdolna (Szeged MJV Önkormányzat Kórháza): Az idısgyógyászat
és a krónikus ellátás helyzete és finanszírozása, az egészségügyi reform.
15:00: Dr. Németh Károly (MH Verıcei Betegotthona): Az idıskor szociológiai aspektusai a
Magyar Honvédség reform-folyamatában.
15:10-16:00: WORKSHOP (Moderátor: Gabányi József, Sándor János; résztvevık: Ádám
Ildikó, Bakó Gyula, Boga Bálint, Hazafi Klára, Huszár Judit, Kovácsné Kelemen Judit,
Lampek Kinga, Németh Károly, Péntek Eszter, Regius Ottó, Sebestyén Andor, Szabó
Lajos, Zöllei Magdolna, ESZCSM-képviselı)
16:00-16:15: szünet (kávé)
16.15-17.30: ÉLETKOR ÉS EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT (I. terem)
Üléselnök: Imre Sándor, Király Ágnes
16:15: Imre Sándor 1 , Nagy Katalin 1 , Varga Zsuzsa 2 , Udvardy Miklós 3 , Szikszai Zita 4 , Kovács
Ágnes 1 ( 1 DE OEC, Gerontológiai Kutatócsoport; 2 DE OEC, I. sz. Belklinika; 3 DE OEC,
Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet; 4 MTA, Atommagkutató Intézet,
Debrecen): Szabad gyökök okozta károsodás és a hosszú élet összefüggése.
16:30: Kovács Ágnes 1 , Szikszai Zita 2 , Várady Éva 3 , Imre Sándor 1 ( 1 DE OEC, Gerontológiai
Kutatócsoport;
2 MTA, Atommagkutató Intézet, Debrecen;
3 Városi Egészségügyi
Szolgáltató Kht., Debrecen): 90 évesnél idısebbek egészségi állapota és laboratóriumi
értékei.
16:45: Kovács Ágnes 1 , Bakó Gyula 2 , Tumpek Judit 3 , Sipka Sándor 3 , Szikszai Zita 4 , Várady
Éva 5 , Imre Sándor 1 ( 1 DE OEC, Gerontológiai Kutatócsoport; 2 DE OEC, III. sz.
Belgyógyászati Klinika, Geriátriai Tanszék; 3 DE OEC, III. sz. Belgyógyászati Klinika,
68

Regionális Immunlaboratórium; 4 MTA, Atommagkutató Intézet, Debrecen; 5 Városi
Egészségügyi Szolgáltató Kht., Debrecen): Pajzsmirigyfunkciós vizsgálatok 90 évesnél
idısebbekben.
17:00: Jeges Sára 1 , Huszár Judit 2 , Tahin Zsolt 2 , Tóth Ákos 1 ( 1 PTE ETK Biostatisztikai és
Egészségügyi Informatikai Tanszék; 2 Baranya Megyei Kórház, Krónikus Geriátriai és
Gerontopszichiátriai Osztály): Fizikai rekreáció és idıs kor?
17:15: Nánási Judit, Megyesi Renáta (Széchenyi István Egyetem, Egészségtudományi
Tanszék, Gyır): Az idıskorúak egészségképének vizsgálata Gyırben és környékén.
17:30-18:30: KÖZGYŐLÉS (II. terem)
19:00-tól: VILLÁNYI VACSORA
2007. nov. 10.:
8.30-10.20: SZERVI DISZFUNKCIÓK ÉS ELLÁTÁSUK IDİSKORBAN –
FARMAKOTERÁPIA I. (II. terem)
Üléselnök: Bakó Gyula, Tóth Margit
8:30: Nagy Judit (PTE ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrologiai Centrum):
Idıskori krónikus vesebetegségek felismerése, kezelése.
9:00: Habon Tamás (PTE ÁOK I. sz. Belgyógyászati Klinika): Cardiovascularis betegségek
idıskorban.
9:25: Wagner László (PTE ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrologiai Centrum):
Jellegzetes idıskori anyagcserezavarok.
9:50: Bakó Gyula (DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinika, Geriátria): Az idıskor
endokrinológiája.
10:20-10:35: szünet (kávé)
10.35-12.40: SZERVI DISZFUNKCIÓK ÉS ELLÁTÁSUK IDİSKORBAN –
FARMAKOTERÁPIA II. (II. terem)
Üléselnök: Zöllei Magdolna, Balázs Endre
10:35: Zibotics Hilda (Baranya Megyei Kórház, Tüdıgyógyintézet): Légzıszervi betegségek
idıskori vonatkozásai.
11:00: Király Ágnes (PTE ÁOK Családorvostani Intézet és III. sz. Belgyógyászati Klinika):
Gastrointestinalis zavarok idısekben.
11:25: Battyáni Zita (PTE ÁOK Bırgyógyászati Klinika): Idıskori bırproblémák és
kezelésük.
11:50: Somogyi László (PTE ÁOK Urológiai Klinika): Idıskori urológiai zavarok és
ellátásuk.
12:15: Gıcze Péter (PTE ÁOK Szülészeti és Nıgyógyászati Klinika): Postmenopausa:
problémák és kezelésük.
___________________________________________________________________________
69

8.30-10.15: ÉLETMINİSÉG, SPECIÁLIS ÁPOLÁSI IGÉNYEK (I. terem)
Üléselnök: Vértes László, Kovácsné Kelemen Judit
8:30: Egervári Ágnes 1 , Koczor Andrea 2 (Szociális Klaszter, 1 Boldog Gizella Idısotthon,
Biatorbágy; 2 Szt. Rókus Kórház, Budapest): Az ápolási-gondozási függıség geriátriai
szemlélető vizsgálata a szociális ellátásban. (Beszámoló a Szociális Klaszter HGCS
projekt programjáról)
8.45: Kovácsné Kelemen Judit (PTE KK Ápolási Igazgatóság): Örömmel élni – A kognitív
mőködés és az érzelmi élet az életöröm szolgálatában. A nagy kérdés rejtélyei.
9:00: Juhász Rita 1 , Koós Boglárka 2 , Hock Márta 1 ( 1 PTE ETK, Fizioterápiás és
Táplálkozástudományi Intézet, Pécs; 2 Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János
Kórháza, Szekszárd): Játékos mozgásprogram hatása az életminıségre a geriátria
területén.
9:15: Kun László, Huszár Judit (Baranya Megyei Kórház, Krónikus Geriátriai és
Gerontopszichiátriai Osztály): A vizelet-inkontinencia geriátriai vonatkozásai.
9:30: Hock Márta 1 , Bódis József 2 ( 1 PTE ETK Fizioterápiás és Táplálkozástudományi Intézet,
2 PTE ÁOK Szülészeti és Nıgyógyászati Klinika): A stressz inkontinencia fizioterápiás
prevenciós lehetıségei.
9:45: Péley Iván (Zsigmondy Vilmos Gyógyfürdıkórház Kht.): Segédeszköz ellátás
lehetıségei az idıs korban.
10:00: Kovácsné Kósa Judit (Gyógyászati Segédeszköz Forgalmazó): Választási szemlélet
erısítése: a szívesen vett és használt segítıeszköz – (gyógyászati segédeszközök az
ellátásban).
10:15-10:30: szünet (kávé)
10.30-12.15: REHABILITÁCIÓ, PREVENCIÓ (I. terem)
Üléselnök: Ferencsik Mária, Regius Ottó
10.30: Halmos Béla (HMÖ Markhot Ferenc Kórház-RI Eger, Mozgásszervi Rehabilitációs
Osztály): 65 év feletti hemipleg betegek rehabilitációjának geriátriai szempontjai.
10.45: Varga Éva (Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza, Szekszárd, Krónikus
Belgyógyászati Osztály): NSAID gastropathia és megelızése idıs betegeknél.
11:00: Császár Tamás (Zala Megyei Kórház, Krónikus Belgyógyászat): Thromboemboliás
szövıdmények megelızése.
11:15: Hegyi Zsuzsanna (PTE KK): Prevenció a geriátriában – szakdolgozói felelısség
(ápoló, gyógytornász, fizioterápiás asszisztens, dietetikus, stb.).
11:30: Horváth Márta, Huszár Judit (Baranya Megyei Kórház, Krónikus Geriátriai és
Gerontopszichiátriai Osztály): Célok és szempontok a geriátriai rehabilitációban.
11:45: Endre Mária (Vám- és Pénzügyır Ig. Eü. Szolgálat): A belügyi és rendészeti szervek
nyugdíjba helyezett állományának szociális gondoskodási és egészségügyi rekreációsrehabilitációs
lehetıségei.
12:00: Csereklye Attiláné: Idısödı szellemi sérültek rehabilitációjáról.
12:40: A KONGRESSZUS ZÁRÁSA (II. terem)
13:00-tól: ebéd
70

Az elıadások általában 10 vagy 20 percesek. Ahol lehetıség van rá, ezt rögtön 5 perc vita
követheti – ahol erre nincs mód, összevont diszkussziót tartunk a szekció végén, esetenként
workshop formájában. Kérjük az idıtartamok betartását.
POSZTEREK
Kerekes Zsuzsanna, Pálfi Ilona, Hidegné Müller Melinda (Betegápoló Irgalmas Rend,
Hospice Osztály, Pécs; PTE ÁOK Magatartástudományi Intézet és PTE ETK): A
páciensek elégedettsége a hospice osztály ellátásának minıségével.
Kerekes Zsuzsanna, Pálfi Ilona, Hidegné Müller Melinda (Betegápoló Irgalmas Rend,
Hospice Osztály, Pécs; PTE ÁOK Magatartástudományi Intézet és PTE ETK):
Burn-out szindróma a hospice ellátásban dolgozó ápolók között.
Molics Bálint, Koroknai Gabriella, Szıts Bálint (PTE ETK Fizioterápiás és
Táplálkozástudományi Intézet): A combnyaktörés és fizioterápiája.
Vértes László: Idıs látássérültek zeneterápiás rehabilitációja Puccini mőveivel.
Vértes László: Az idısek vizelet incontinentiájának hazai morbiditásáról.
Vértes László: A Magyar Rehabilitációs Társaság Gerontológiai Szekciójának elsı 10
éve.
A poszterek a kongresszus teljes ideje alatt megtekinthetıek.
Kérjük a kiállítókat, hogy nov. 9-én 12.30 és 13.00 között a posztereik mellett tartózkodva,
álljanak az érdeklıdık rendelkezésére.
71

DEBRECENI EGYETEM
EGÉSZSÉGÜGYI KAR
4400 NYÍREGYHÁZA, Sóstói u. 2-4.
Tel.: 42-404 411
Fax: 42- 408 656
e-mail: dekan@de-efk.hu
www.de-efk.hu
UNIVERSITY OF DEBRECEN
FACULTY OF HEALTH
H-4400 NYÍREGYHÁZA, Sóstói u. 2-4. Hungary
Phone: 36-42-404 411
Fax: 36-42- 408 656
e-mail: dekan@de-efk.hu
Health and Illness in a Multidisciplinary Approach
International Symposium
Programme
22 April, 2009
9:00 am.
Department of Physiotherapy, Lecture room Nr. 309
Debrecen, Kassai str. 26.
L. Csaba Dégi: Challenges and Perspectives of Cancer Diagnosis Disclosure in Romania
Babeş Bolyai” University, Faculty of Sociology and Social Work, Cluj Napoca, Romania
Jean Szilagyi: Integration of Physiotherapy in Gerontology
St. Joseph's College of Maine, USA
Zoltán Pásztai*, dr. Bogdan Radu*, Erzsébet Pásztai: Study Regarding the Muscular
Disequilibrium and Normalizing the Stato-Kinetic Function in 6-9 Years Old Children
University of Oradea, Department of Theoretical, Medical and Therapeutic Subjects, Oradea, Romania,
Rehabilitation Hospital, Felix Spa, Romania
Sándor Manó: Research Activity in the Laboratory of Biomechanics University of Debrecen
University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Laboratory of Biomechanics, Debrecen, Hungary
Judit Pálinkás: Measurement Techniques in Hyppotherapy
University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Department of Physiotherapy, Debrecen, Hungary
Katalin Mátyás-Mitruczki: Effects of Respiratory Exercises on Aerobic Endurance
University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Department of Physiotherapy, Debrecen, Hungary
Timea Bereczki: Physiotherapy in Pulmonology
University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Department of Pulmonology, Debrecen, Hungary
Zsuzsa Erdélyi: Physical Effects of Sitting Lifestyle in the Population of University Students
University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Department of Physiotherapy, Debrecen, Hungary
Zsanett Sipos: Psychic Effects of Sitting Lifestyle in the Population of University Students
University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Department of Physiotherapy, Debrecen, Hungary
Pirjo Orell: Pilates Method in Rehabilitation
Oulu University of Applied Sciences, Oulu, Finland
Arja Veijola: Towards Interprofessional Co-operation
Oulu University of Applied Sciences, Oulu, Finland
15 minutes for presentation, 5 minutes for discussion
72

CHALLENGES AND PERSPECTIVES OF CANCER DIAGNOSIS
DISCLOSURE IN ROMANIA
Dégi L. Csaba, assistant lecturer
“BABEŞ BOLYAI” UNIVERSITY, FACULTY OF SOCIOLOGY AND SOCIAL WORK
CLUJ NAPOCA, ROMANIA
Aim: Psycho-oncological literature unequivocally underscores multiple traumatic effects of
cancer diagnosis disclosure. Only few studies are concerned with consequences of cancer
diagnosis non-disclosure. We aim to compare cancer patients based on cancer diagnosis
disclosure and also we evaluate the odds of non-disclosure.
Methods: 420 cancer patients were included in our study, 342 with malign and 78 with benign
tumours. 238 women and 185 men completed our questionnaire which included standard
measures of depression, hopelessness, ways of coping and life events. Data were controlled
for the most relevant demographic, social and oncological factors. Oncology clinicians
answered a 9-item short questionnaire in which they indicated type, stage and location of
tumour, treatments received and whether patients have knowledge of their cancer diagnosis or
not.
Results: Cancer patients who were not informed about their cancer diagnosis are older, more
isolated, undereducated and also they have significantly higher levels of depression,
hopelessness and consequently lower problem-focused coping potential. Odds of cancer
diagnoses non-disclosure are mainly influenced by tumour type (malign) and depression.
Conclusion: Our results underline the importance of patient-focused cancer diagnosis
disclosure.
73

PHYSICAL EFFECTS OF SITTING LIFESTYLE IN THE
POPULATION OF UNIVERSITY STUDENTS
Zsuzsa Erdélyi, physiotherapy student
UNIVERSITY OF DEBRECEN, MEDICAL AND HEALTH SCIENCE CENTER,
DEPARTMENT OF PHYSIOTHERAPY, DEBRECEN, HUNGARY
Introduction: National Health Survey 2000 discovered that 40% of the middle-aged
population, three quarters of elderly women and two thirds of elderly men were affected by
cardiovascular diseases. Disadvantages of sitting lifestyle can also be seen in the function of
respiratory, gastrointestinal, immune and movement systems. It is accepted in the literature
that the risks of cardiovascular and other diseases can be significantly decreased through a
more conscious health behaviour involving regular exercise.
Aim of the investigations: It was supposed that the sitting lifestyle with low level of regular
physical activity is characteristic for the majority of university students. We intended to
survey the health behaviour of university students in our university. In order to call the
attention for the disadvantageous consequences of motionless lifestyle we organised lectures
for voluntaries as an introduction to the interventional training programme lead by a
physiotherapist.
Methods: A 2-hours lecture was given to the students, and then a standardized selfadministered
questionnaire containing 19 questions was used to investigate their health
behaviour. The questionnaire included items on demographic data, dietary habits, smoking,
alcohol and drug use, and physical activity.
Results: 66 students attended the lectures and filled the questionnaire (average life time: 21
years; 41% male, 59% female). The answers show that 52% of students pay attention to the
healthy diet, regular smoker is 24% and 51% perform regular sport activity at different level.
75% of students without sport activity noted the lack of time as the reason of inactivity. 18%
of women and 40% of man were over weighted, showing the danger of physically inactive
lifestyle even in the young adult age.
Conclusion: Presented data proved that the regular physical activity in the university student
population is less than optimal. Professional intervention programme with short duration may
be effective to motivate students for the regular exercises. Our further aim to extend the
survey for larger population of university students and to make popular our training
programmes planned in the future.
74

RESEARCH ACTIVITY IN THE LABORATORY OF BIOMECHANICS
Sándor Manó, research assistant
Zoltán Csernátony MD, associate professor
UNIVERSITY OF DEBRECEN, MEDICAL AND HEALTH SCIENCE CENTER,
DEPARTMENT OF ORTHOPAEDIC SURGERY, LABORATORY OF BIOMECHANICS,
DEBRECEN, HUNGARY
Introduction: The Laboratory of Biomechanics, University of Debrecen founded in 1993 by
the local Department of Orthopaedic Surgery and the Faculty of Engineering has a fairly
successful story. There are several very interesting and – in Hungary – unique activities here
in connection with mainly research projects in the field of orthopaedics.
Aim of the presentation: Our aim is to present the history and the most important research
projects of the Laboratory of Biomechanics.
The activity of the Laboratory can be separated to 6 parts: (1) basic research: anatomical
investigation in relation to spine and hip, besides development of new nanocomposite
materials for bone substitution, (2) development of medical devices: operating table for spine
surgery, knee moving devices, (3) development of new orthopaedic implants and operating
techniques: CAB hook, modular revision hip prosthesis, “Spine Know Better” principle, (4)
using the rapid prototyping technology in medical field (cranioplasty, operation planning), (5)
material and structure testing: biomechanical testing projects for compare certain operating
techniques and implants. Accredited material tests based on international standards. (6)
editing of the Hungarian-English journal titled “Biomechanica Hungarica”.
Results: From 1993 to present day the researchers of the laboratory created 11 patents, 45
articles in scientific journals, more than 100 lectures in conferences and congresses, 10
posters, 184 000 000 HUF (595 000 €) scholarship grant.
Conclusion: We believe that the progressive development of the Laboratory continues with
further remarkable scientific results. Beside we are open for any promising international
cooperation.
75

PILATES METHOD IN REHABILITATION
Pirjo Orell, senior lecturer
OULU UNIVERSITY OF APPLIED SCIENCES, SCHOOL OF HEALTH AND SOCIAL
CARE, OULU, FINLAND
Introduction: The principles of Pilates methods cover the centre, the breathing, the
concentration, the control, awareness, precision, flow motion, and alignment. Pilates helps to
lengthen the spine and strengthens the body, stabilizes the body in movements, helps to
increase the flexibility, balance, agility, to develop optimal core control, to create strong back,
abdomen, to study body awareness and economy of movements, to perform easy, graceful
movement, to learn the integration of movement with breathing.
Aim of presentation is to show the main characteristics of the Pilates methods.
Principles of Pilates methods: Stabilizing (anchoring) the body from the deep core muscles is
a safe and highly effective starting place for movement. Stabilizing muscles work as
“anchors”. The main principle is the lengthening, stretching the whole spine, maintaining the
neutral spine in all positions in all movements. The neutral spine is possible when all of the
muscles of the body are balanced in length and strength and all the natural curves of the spine
exist: cervical lordosis, thoracic kyphosis, lumbar lordosis. The neutral spine is the basis for
good posture, a position where there is equal tension of anterior and posterior muscles,
allowing for muscle balance in the spine and pelvis so that the natural spinal curves can be
maintained. Co-operation between muscles is essential. There is a nearly 30-year experience
in rehabilitation: the method is used in hospitals, universities, dance centres, rehabilitation
clinics and wellness centres, to fit or unfit people. The area where the method is used ranges
from post trauma rehabilitation, fitness for the ordinary or elderly body and can be extended
to the fine-tuning of elite athletes and dancers. It can be effective in osteoporosis, chronic
neck and back pain, sciatica, shoulder impingement (tendinitis), hip bursitis, ankle injuries,
total knee/hip replacements, multiple sclerosis, Parkinson´s disease, fibromyalgia and
scoliosis.
Conclusions: The benefits of the method are as follows: it creates conditioned body and
prevents injuries, ensures efficient patterns of motion, refreshes mind-body workout, develops
a strong core, flat abdomen and strong back. Builds strength without ”bulking up”, gains long,
lean muscles and flexibility, helps to be confident and safe, to be challenged.
76

MEASUREMENT TECHNIQUES IN HIPPOTHERAPY
Judit Pálinkás, assistant lecturer
UNIVERSITY OF DEBRECEN, MEDICAL AND HEALTH SCIENCE CENTER,
DEPARTMENT OF PHYSIOTHERAPY, DEBRECEN, HUNGARY
Introduction: One of the most known fields of horse riding therapy is hippotherapy, which is
a neurophysiologic physiotherapy treatment with the help of a specially trained horse and a
qualified hippotherapist. Recently, numerous studies had been devoted to the effectiveness of
hippotherapy. One of the most important indications for this kind of therapy is cerebral palsy.
The beneficial effects of hippotherapy lie in the transmission of the horse’s movements onto
the patient. The measurement of these movement impulses is of great importance in
understanding the mode of action.
Aim of the investigations: The aim of our work was to create a measurement technique which
can be used among natural circumstances. Another aim was to elaborate a system capable of
evaluating data retrospectively to enable us to match and compare them to one another.
Methods: Our measurement system consisted of three accelerometers, a data collector and a
DVD recording camera and a force platform. In our study we examined physical changes of
three spastic children after regular hippotherapy. All had the diagnosis for infantile cerebral
palsy.
Results: One can observe that the patient’s acceleration curve is delayed as compared to the
horse’s acceleration. This delay is measured as the distance between the corresponding
maxima and minima of the two curves. The smallest delay is noted in the vertical direction,
and shows the largest variation in the lateral direction.
The changes by the measurement with force platform showed no major level in the anteriorposterior
direction. In the medio-lateral direction each subjects sway path changed for better.
Conclusion:
We suggest that under appropriate circumstances both methods could be capable for
examination of the effects of hippotherapy.
77

STUDY REGARDING THE MUSCULAR DISEQUILIBRIUMAND
NORMALIZING THE STATO-KINETIC FUNCTION IN 6-9 YEARS
OLD CHILDREN
Zoltán Pásztai 1 , Bogdan Radu 2 ., Erzsébet Pásztai 3
1, 2
UNIVERSITY OF ORADEA, DEPARTMENT OF THEORETICAL, MEDICAL AND THERAPEUTIC
SUBJECTS, ORADEA, 3 REHABILITATION HOSPITAL, FELIX SPA, ROMANIA
Introduction: The study of mobility, harmonious growing and development of the body,
motoric skills, physical qualities, certain distortions, dysfunctions and disabilities in the statokinetic
function at the children aged 6-9 is considered to be a very important domain of
research and a permanent and new preoccupation in the paediatric studies. The human activity
disregarding its form and goal is a succession of physical and intellectual efforts, but it is not
justified from a physiological point of view to draw an obvious line between the physical and
the intellectual work. In some human activities the muscular labour is predominant, while in
others the superior nervous activity prevails.
Aim of the investigations: It was supposed, that the bio-motoric and psychic human system is
an evolving, hyper complex, hierarchic, ultra stabile system that pursuits the permanent
adaptation and development by adjusting or self adjusting actions. We wanted to investigate
whether the perinatal and postnatal traumas (the neuro-psycho-sensorial-motoric disability)
can negatively influence the stato-kinetic function and thus the development of motoric
system. We wish to demonstrate the way in which the development of motoric system can be
positively influenced the obtaining at an early age (6-9 years old) of the stato-kinetic function
in children with different dysfunctions and perturbations in neurodevelopment and in the
children with special needs, by means of PNF technique of muscular stretching.
Methods: 80 children in five groups took part in the investigations. Group A was made up
from healthy children; Group B: children with a predominant mental retardation and other
associated conditions; Group C: the children with hearing deficiencies (deaf-mute, etc.);
Group D: the children with seeing deficiencies (amblyopic ones); Group E: children with
neuro motoric conditions. The five groups of children were evaluated using measurements
and tests in an evaluation chart. The variables studied were: somatometric variables,
physiological functional parameters, electromyography, and muscular strength. We used the
“Zoli’s box” with the ruler test in determining the synchronic functioning of the major
muscular chains of the stato-kinetic function and the static and dynamic coordination of the
body. The data were interpreted and analyzed by using the Biopac System and SPSS, the “p”
values smaller than 0.05 considered significant statistically.
Results: Regarding the combined mobility (minimum, maximum and medium values)
progresses are good and very good in each sample. The age and gender in children of 6-9 does
not influence the results in mobility, elasticity, agonist-antagonist muscular coordination. The
proportionality ratio, called “the Schelic index” is very valuable and convincing for our
research, since it showed the progresses made by each subject. The parameters active time on
abduction on the inferior limbs and the muscular force on the abduction movement show
evidently the progresses and the very good results of the children. The growing and
developing rhythms, in general, on the somatic and functional level showed remarkable
increase. No matter the gender, diagnosis, all the children of this age make progresses in their
own rhythm in all the somatic and physiologic parameters due to the our physical therapeutic
programs.
Conclusion: The applied methodology proved its efficacy in all the situations and in all
samples of our research.
78

PSYCHIC EFFECTS OF SITTING LIFESTYLE IN THE POPULATION
OF UNIVERSITY STUDENTS
Zsanett Sipos, physiotherapy student
UNIVERSITY OF DEBRECEN, MEDICAL AND HEALTH SCIENCE CENTER,
DEPARTMENT OF PHYSIOTHERAPY, DEBRECEN, HUNGARY
Introduction: It is generally accepted that the health depends not only on the physical but the
mental status, too. To preserve our health we can increase our regular physical activity in
order to improve our tolerance to stress and challenges. The lack of regular physical activity
as a consequence of sitting lifestyle may lead to decreased tolerance and performance, in
contrast, the exercises managed by professionals can improve the mental achievements. It is
well known that the university students are under intensive stress especially during the
examination period when they have to cope with great challenges.
Aim of the investigations: Our hypothesis at the beginning of investigations was that regular
physical activity may influence the state of mind and may increase the stress tolerance.
Methods: At first a 2-hours lecture was given to the students, and then a standardized selfadministered
questionnaire containing 19 questions was used to investigate their health
behaviour. The questionnaire included items on demographic data, dietary habits, smoking,
alcohol and drug use, and physical activity. In the second study, prior to special training
programme in which 12 voluntary students took part, we performed a measurement about the
subjective judgement of global and mental health status, feeling of coherence and social
support. At the end of a 1-month training programme we repeated the measurement using the
same questions as before.
Results: 66 students attended the lectures and filled the questionnaire (average life time: 21
years; 41% male, 59% female). Duration of university studies: 1 year 35%, 3 year 21%, 4
year 20%. It was shown that the longer the duration the more expressed the lack of physical
exercise. 88% take part in the physical training education; 88 % answered that they spend at
least 10 minutes with intensive physical training in every week, 51% perform regular sports
activity, 69% started the activity in the secondary school, and 21% began to take regular
exercise in the university period. The motivation for regular sports activity was: weight loss,
aesthetic reasons (38%), health preserving (29%), hobby (23%), others (10%). Physically
inactive students explained their inactivity with the lack of free time. It is a promising finding
that 90% of inactive students would like to do sports if they had enough spare time. At the end
of a 1-month physiotherapeutic training programme averaged scores for mental health
decreased (i.e. improved) from 29.1±4.7 to 22.8±2.7 (p

TOWARDS INTERPROFESSIONAL CO-OPERATION
Arja Veijola, D.H.Sc, principal lecturer
OULU UNIVERSITY OF APPLIED SCIENCES, SCHOOL OF HEALTH AND SOCIAL
CARE, OULU, FINLAND
Introduction: The purpose of the study was to describe and analyze the manifestations of
interprofessional family work in the rehabilitation of children in the special-needs group of a
day care centre before and after a development project from the viewpoints of the parents and
the professionals. Obstacles in the development of interprofessional family work were also
described and analyzed. The study was part of the education and development project on
interprofessional family work in University of Oulu in Finland.
Methods: The study was implemented as action research, which included three interventions.
The participants in action research were physiotherapists, speech therapists and specialists of
early special education. The research data were collected by thematic interviews at the
beginning and at the end of the process by interviewing parents and professionals. The data
were analysed with methods of content analysis.
Results: At the beginning of the action research the role of parents was conflict. The obstacles
of interprofessional family work according to both the professionals and the parents were a
lack of information and intolerance, which was manifested as a lack of discussion and
equality. After the development project, according to the parents, interprofessional family
work manifested as emotional and cognitive support, active participation by the family and
activities tailored to meet the family’s needs.
According to the professionals,
interprofessionality was manifested as partnerships and support for empowerment. According
to both the parents and the professionals, activities were guided by the needs of families, and
decisions were made together.
Conclusions: In the beginning of this research the families felt that they were given
rehabilitation instructions unrelated to their family life. After a development project
rehabilitative actions became part of the family’s everyday life. Professionals must learn to
discuss and work on an equal basis across the borderlines between professionals and
organizations. After that, it will be possible to develop co-operation enough to allow families
to enter into equal partnerships with professionals. The findings of the study can be utilised in
the development interprofessional co-operation and family work in professional basic
education and further and in-service education.
80

GERONTOLÓGIA JEGYZET
A Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán 2008-ban megalakított Gerontológiai
Tudományos Koordinációs Központ tevékenységének eredményei között találjuk az elsı
magyar átfogó Gerontológia jegyzetet. Több munka is napvilágot látott az elmúlt néhány
évtizedben (hogy csak néhány utóbbi munkát említsünk: Iván, 2002; Székács, 2005; Imre,
20xx; Fábián, 20xx), melyek felölelték a gerontológia egy-egy szegletét (biogerontológia,
geriátria, szociális gerontológia egy-egy vonatkozását), de átfogó gerontológia jegyzet nem
született. Ez a mostani tehát a hazai gerontológusok régi adósságának törlesztése.
A Gerontológia jegyzet a gerontológia mindhárom ága hazai képviselıinek, illetve a
gerontológiához kapcsolódó társdiszciplínák jó ismerıinek tollából született. Így tehát mind a
biogerontológia, mind a geriátria, de a szociális gerontológia ismeretei is leírásra kerültek,
kiegészítve egy fejezettel, mely a gerontológia prevencióját és az öregedés lassításának
lehetıségeit dolgozza fel. A jegyzet 59 társszerzı munkájának eredménye. Arra törekedtünk,
hogy mindazon területeket lefedjük, melynek van hazai képviselıje. Vannak tehát még
mindig témák, melyek nem találhatók a jegyzetben, de a további bıvítés már csak külföldi
tudósok bevonásával lesz megoldható.
A jegyzet kapható a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán Kótisné Plajner
Mónikával (plajnermonika@de-efk.hu) történı kapcsolatfelvétel után.
IRODALOM
Fábián G. (19xx): İszülı társadalmak.
Imre S. (19xx):
Iván L. (2002): Ne féljünk az öregedéstıl. SubRosa Kiadó, Budapest.
Semsei I. (Szerk.) (2008): Gerontológia. Debreceni Egyetem Egészségügyi Kari Jegyzetek 15.
Start Nyomda, Nyíregyháza.
Székács B. (Szerk.) (2005): Geriátria. Az idıskor gyógyászata. Semmelweis Kiadó, Budapest.
Dr. Semsei Imre
81

Nyíregyháza, 2008
Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar
Egészségügyi Kari Jegyzetek 15.
Gerontológia
Fıszerkesztı: Dr. Semsei Imre
Szerzık: Balaskó Márta dr., Balassa Katalin dr., Bakó Gyula prof., Blaskovich Erzsébet dr., Boga
Bálint dr., Csernáthné Kárádi Erzsébet, Csiba László prof., Csikai, Ellen dr., Darvas Katalin prof.,
Demeter Judit prof., Égerházy Anikó dr., Exterdéné Zsurkai Ilona dr., Fábián Gergely dr., Fejérdy Pál
prof., Figler Mária prof., Gerı László prof., Goto Sataro prof. emeritus, Halmos Béla dr., Hermann
Péter dr., Horkay Irén prof., Horváth Andrea dr., Horváth László dr., Horváth Varga Zsuzsanna,
Huszár Judit dr., Iván László prof. emeritus, Józan Péter dr., Kálmán Anikó dr., Kéry Ágnes prof.,
Kolozsvári Lajos prof., Küstel Marianna dr., Lakatos Péter prof., Losonczy György prof., Magyar Pál
prof., Mészáros Lászlóné, Miheller Pál dr., Miló András, Molnár Péter prof., Nagy Éva dr., Nagy Lajos
prof., Nagy Tibor dr., Orosz Mihály prof., Paksy András dr., Papp Géza dr., Patyán László, Pétervári
Erika dr., Petrika Erzsébet dr., Pék Gyızı dr., Radák Zsolt prof., Rozgonyi Ferenc prof., Ruszwurm
Andrea dr., Semsei Imre dr., Szegedi János dr., Székács Béla prof., Székely Miklós prof., Szilágyi, S.
Jean dr., Szirmai Ágnes dr., Tamási Lilla dr., Tóth István dr.,
Zsuga Judit dr.
A kötetet lektorálta:
Prof. Dr. Iván László
Felelıs kiadó:
Dr. Kalapos István dékán
Sorozatszerkesztık:
Dr. Kalapos István, Dr. Fábián Gergely, Takács Péter
© DE-EK, 2008
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elıadás, a rádió- és televízióadás, valamint a
fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetıen is.
Nyomdai elıkészítés: VTP Bt. – Nyíregyháza
Nyomdai munkák: Start Nyomda, Nyíregyháza
83

Tartalomjegyzék
Elıszó 7
I. Gerontológiai alapismeretek
Bevezetés 8
I. 1. Alapvetések (Dr. Semsei Imre) 11
I. 1. 1. Alapfogalmak 11
I. 1. 2. Alapismeretek 12
I. 1. 2. 1. Az öregedési folyamat jellemzıi 12
I. 1. 2. 2. Az öregedési folyamat alapvetı tényezıi 14
I. 2. Gerontológia a statisztika tükrében 16
I. 2. 1. A lakosság kormegoszlása, öregedésének folyamata
(Dr. Paksy András) 16
I. 2. 2. A népesség néhány öregkori demográfiai jellemzıje
(Dr. Józan Péter) 28
I. 3. A gerontológia rendszerszemlélete és gyakorlata
(Dr. Iván László) 35
II. Biogerontológia
II. 1. Biogerontológiai alapvetések (Dr. Semsei Imre) 47
II. 2. Elméleti gerontológia (Dr. Semsei Imre) 51
II. 2. 1. Öregedési elméletek 51
II. 2. 2. Az öregedés egyesített elmélete 56
II. 3. Kísérletes gerontológia 70
II. 3. 1. A magyar gerontológia rövid története
(Dr. Semsei Imre) 70
II. 3. 2. A kísérletes gerontológia irányzatai
(Dr. Semsei Imre) 72
II. 3. 3. Testtömeg, testösszetétel, energetikai folyamatok:
változásaik az öregedés során (Dr. Székely Miklós,
Dr. Pétervári Erika, Dr. Balaskó Márta) 82
II. 3. 4. A fehérjék és a fehérjemetabolizmus változása
az öregedéssel (Dr. Goto Sataro) 89
II. 3. 5. Öregedés és genetika (Dr. Semsei Imre) 99
II. 3. 5. 1. Genetikai meghatározottság 99
II. 3. 5. 2. A génexpresszió változásai 109
II. 4. Az öregedés és a betegségek (Dr. Semsei Imre) 118
III. Geriátria
III. 1. Az idıs betegek vizsgálata (Dr. Boga Bálint) 122
III. 2. Az idıskori elváltozások, betegségek és kezelésük 137
III. 2. 1. Az idegrendszer idıskori elváltozásai és betegségei
(Dr. Zsuga Judit, Dr. Csiba László) 137
III. 2. 2. Szívérrendszer öregkori változásai, és betegségei
(Dr. Székács Béla) 147
III. 2. 3. Az immunrendszer öregedése (Dr. Bakó Gyula) 164
III. 2. 4. Endokrin-anyagcsere betegségek
és jellegzetességei idıskorban (Dr. Gerı László) 174

III. 2. 5. Az öregedés hatása a légzırendszerre
és betegségeire (Dr. Tamási Lilla, Dr. Losonczy György,
Dr. Magyar Pál) 190
III. 2. 6. Csont-izület-kötıszövet idıkori eltérései
(Dr. Lakatos Péter) 201
III. 2. 7. Gasztroenterológiai megbetegedések idıskorban
(Dr. Miheller Pál) 211
III. 2. 8. A bır öregedése (Dr. Horkay Irén) 222
III. 2. 9. Idıskori szemészeti problémák
(Dr. Kolozsvári Lajos) 234
III. 2. 10. Fül-orr-gégebetegségek idıskorban
(Dr. Nagy Tibor) 241
III. 2. 11. Az idıskori szédülés
(Dr. Szirmai Ágnes, Dr. Küstel Marianna) 248
III. 2. 12. Idıs kor és vesebetegség (Dr. Szegedi János) 253
III. 2. 13. A szájüreg, az állcsontok és a fogazat jellemzı
elváltozásai idıskorban (Dr. Orosz Mihály,
Dr. Fejérdy Pál, Dr. Hermann Péter) 264
III. 2. 14. A vérképzés idıskorban, zavarai és betegségei
(Dr. Demeter Judit, Dr. Balassa Katalin) 275
III. 2. 15. Az idıskori fertızı betegségek
(Dr. Rozgonyi Ferenc, Dr. Horváth Andrea) 284
III. 2. 16. Perioperatív szak és mőtéti érzéstelenítés
idıs korban (Dr. Darvas Katalin) 299
III. 2. 17. Geriátriai sebészet és traumatológia
(Dr. Papp Géza) 311
III. 3. A gyógyszeres kezelés szempontjai (Dr. Nagy Lajos) 321
IV. Szociális gerontológia
IV. 1. Gerontopszichológia 322
IV. 1. 1. Az idısekkel kapcsolatos attitődök komplex
szemlélete (Dr. Molnár Péter) 322
IV. 1. 2. Pozitív modellek az öregedés magatartástudományi
és egészségpszichológiai megközelítésében
(Dr. Pék Gyızı) 330
IV. 1. 3. Depresszió és szorongás idıskorban
(Dr. Égerházi Anikó) 338
IV. 1. 4. Az idıskor pszichiátriája (Dr. Égerházi Anikó) 347
IV. 2. Az idısödés társadalompolitikai vonatkozásai 356
IV. 2. 1. İszülı társadalmak (Dr. Fábián Gergely) 356
IV. 2. 2. Az idıspolitika dimenziói (Patyán László) 367
IV. 2. 3. Az idıs emberek szociális ellátása
(Dr. Horváth László) 381
IV. 3. Az idıs betegek ápolása és gondozása 390
IV. 3. 1. Ápolás és gondozás 390
IV. 3. 1. 1. Demens idıskorúak gondozása
(Csenáthné Kárándi Erzsébet) 390
IV. 3. 1. 2. Pszichoszociális módszerek a demencia
Ápolásában (Dr. Szilagyi, S. Jean) 400
IV. 3. 1. 3. Immobilizációs szindróma
(Dr. Ruszwurm Andrea) 406
IV. 3. 2. Életvitel 413
85

IV. 3. 2. 1. Fejlıdés vagy hanyatlás
(Horváth Varga Zsuzsanna) 413
IV. 3. 2. 2. Megküzdési stratégia idıskorban
(Dr. Exterdéné Zsurkai Ilona) 422
IV. 3. 2. 3. Táplálkozás (Dr. Figler Mária) 433
IV. 3. 3. Rehabilitáció 445
IV. 3. 3. 1. Célok és szempontok a geriátriai
Rehabilitációban (Dr. Huszár Judit) 445
IV. 3. 3. 2. A geriátriai mozgásszervi rehabilitáció
alapelvei (Dr. Halmos Béla) 450
IV. 3. 4. Gero-thanatológia és hospice 459
IV. 3. 4. 1. A gero-thanatológia és a hospice-ellátás
idısgyógyászati vonatkozásai
(Dr. Iván László, Dr. Blaskovich Erzsébet) 459
IV. 3. 4. 2. A haldokló gondozása hospice által
és palliatív gondozással (Dr. Csikai, Ellen) 472
V. Prevenció - az öregedés lassításának lehetıségei
V. 1. Elméleti lehetıségek (Dr. Semsei Imre) 486
V. 2. Prevenció és öregedés 491
V. 2. 1. Az idıs kor és a prevenció (Dr. Tóth István) 491
V. 2. 2. Az idısek komplex mozgásprevenciója
(Mészáros Lászlóné) 503
V. 3. A mozgás szerepe az öregedés lassításában 510
V. 3. 1. Testedzés és öregedés (Dr. Radák Zsolt) 510
V. 3. 2. Testmozgás és sportolás idıs korban
(Dr. Petrika Erzsébet) 518
V. 3. 3. A távol keleti mozgásformák hatása,
idısebb korban (Sifu Miló András) 527
V. 4. A táplálkozásban rejlı lehetıségek 536
V. 4. 1. A táplálkozás szerepe az öregedés prevenciójában
(Dr. Figler Mária) 536
V. 4. 2. A gyógynövények szerepe az öregedéssel járó
panaszok prevenciójában és terápiájában
(Dr. Kéry Ágnes) 545
V. 5. Gondolkodásunk és öregedésünk kapcsolatai 554
V. 5. 1. Öregedés és a felnıttkori folyamatos tanulás
(Dr. Kálmán Anikó) 554
VI. Függelékek 564
VI. 1. A fejezetek szerzıi 564
VI. 2. Tárgymutató 569
86

A FEJEZETEK SZERZİI
Balaskó Márta dr.
Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Kórélettani és Gerontológiai Intézet; 7624 Pécs,
Szigeti út 12. II. emelet.
Balassa Katalin dr.
Semmelweis Egyetem, I. Belklinika, 1083 Budapest, Korányi S. u. 2/a.
Bakó Gyula Prof., tanszékvezetı
Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, III, sz. Belgyógyászati
Klinika, 4032 Debrecen, Móricz Zs. U. 22.
Blaskovich Erzsébet dr.
Semmelweis Egyetem, ÁOK Kútvölgyi Klinikai Tömb, 1125 Budapest, Kútvölgyi út 4.
Boga Bálint dr., a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság elnöke
Károlyi Sándor Kórház, 1041 Budapest, Árpád u. 126
Csernáthné Kárádi Erzsébet igazgató
Fazekas Gábor Idısek Otthona, 4220 Hajdúböszörmény Dorogi u. 91.
Csiba László Porf., klinikaigazgató
Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Neurológiai Klinika, 4032 Debrecen, Móricz
Zs. 22.
Csikai, Ellen dr.
School of Social Work, The University of Alabama, Tuscaloosa, AL, USA;
Vendégoktató: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum,
Egészségügyi Kar, Nyíregyháza
Darvas Katalin Prof.
Semmelweis Egyetem, I. Sebészeti Klinika, 1082 Budapest,
Üllıi út 78.
Demeter Judit Prof.
Semmelweis Egyetem, I. Belklinika, 1083 Budapest,
Korányi S. u. 2/a.
Égerházy Anikó dr.
Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Pszichiátriai Tanszék, 4012
Debrecen, Nagyerdei krt. 98.
Exterdéné Zsurkai Ilona dr.
Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Egészségügyi Kar,
4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4
Fábián Gergely dr., fıiskolai tanár, tudományos dékánhelyettes
Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Egészségügyi Kar,
4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4
Fejérdy Pál Prof.
Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb, 1125 Budapest, Kútvölgyi út 4.
Figler Mária Prof.
Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és
Dietetikai Tanszék, 7623 Pécs, Rét u. 4
Gerı László Prof.
Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest1083, Korányi S.
u. 2/a.
Goto Sataro Prof. Emeritus
Tokyo Metropolitan Institute of Gerontolgy, Sakae-cho 35-2, Itabashi ku, Tokyo
173-0015, Japán
Halmos Béla dr.
Heve Megyei. Önk. Markot F. Kórház, Krón. Belgy. Oszt. 3301 Eger, Pf. 15.
Hermann Péter dr.,
Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb, 1125 Budapest, Kútvölgyi út 4.
Horkay Irén Prof.
Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Bırklinika, 4012
Debrecen, Nagyerdei krt. 98.
87

Horváth Andrea, dr.
Semmelweis Egyetem, Orvosi Mikrobiológiai Intézet, 1089 Budapest, Nagyvárad tér
4.
Horváth László dr., fıiskolai tanár
Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Egészségügyi Kar,
4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4.
Horváth Varga Zsuzsanna drámapedagógus, mentálhigiénés munkatárs
Csongrád Megyei Önkormányzat Aranysziget Otthon, Csongrád
Huszár Judit dr.,
Baranya Megyei Kórház, Krónikus geriátriai és Gerontopszichiátriai Osztály, Pécs
Iván László Prof. Emeritus
Semmelweis Egyetem, ÁOK Kútvölgyi Klinikai Tömb, 1125 Budapest, Kútvölgyi út 4.
Józan Péter dr.,
Központi Statisztikai Hivatal, 1024 Budapest, Keleti K. u. 5-7.
Kálmán Anikó dr., egyetemi docens
4032 Debrecen Németh László u.6.
Kéry Ágnes Prof. a Magyar Fitoterápiás Társaság elnöke, Budapest
Semmelweis Egyetem, Farmakognózia Intézet, Budapest
Kolozsvári Lajos Prof.
Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, Szemészeti Klinika, 6701 Szeged, Pf, 427.
Küstel Marianna dr.,
Semmelweis Egyetem, Fül-Orr-Gége Klinika, 1083 Budapest,
Szigony u. 36.
Lakatos Péter Prof.
Semmelweis Egyetem, I. Belklinika, 1083 Budapest,
Korányi S. u. 2/a.
Losonczy György Prof.
Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika, 1125 Budapest,
Diósárok u. 1/c.
Magyar Pál Prof., Klinika igazgató
Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika, 1125 Budapest, Diósárok u. 1/c.
Mészáros Lászlóné, gyógytornász
Országos Traumatológiai Intézet Rehabilitációs Osztálya,
Budapest
Miheller Pál dr.
Semmelweis Egyetem, II. Belklinika, 1088 Budapest,
Szentkirályi u. 46.
Miló András, sifu,
a Harcmővészetek Nemzetközi Intézetének magyarországi igazgatója; Nyíregyháza
Molnár Péter Prof.
Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar,
Magatartástudományi Intézet,
4032 Debrecen, Móricz Zs. U. 22.
Nagy Éva dr.
Semmelweis Egyetem, Farmakognózia Intézet, Budapest
Nagy Lajos Prof.
Családorvostani Intézet és III. sz. Belgyógyászati Klinika
7632 Pécs, Akác u. 1.
Nagy Tibor dr. osztályvezetı fıorvos
Kenézi Gyula Kórház Rendelıintézet, Fül-Orr-Gége és Fej-, Nyaksebészeti Osztály
4043 Debrecen, Bartók B. u. 2-26.
Orosz Mihály Prof.
Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb 1125 Budapest,
Kútvölgyi út 4.
Paksy András dr.
88

2100 Gödöllı Erdész köz 2.
Papp Géza dr.
Semmelweis Egyetem, I. Sebészeti Klinika; Szent István Kórház, Budapest
Patyán László, fıiskolai docens
Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Egészségügyi Kar, 4400
Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4.
Pétervári Erika dr.
Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Kórélettani és Gerontológiai Intézet; 7624 Pécs, Szigeti
út 12. II. emelet.
Petrika Erzsébet dr.
Nyíregyházi Fıiskola, Testnevelés- és Sporttudományi Intézet, 4400 Nyíregyháza,
Sóstói út 31./B.
Pék Gyızı dr., docens
Debreceni Egyetem, BTK, Pszichológiai Intézet, 4012 Debrecen, Egyetem tér 1.
Radák Zsolt Prof., tudományos és külkapcsolati dékánhelyettes
Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Sporttudományi
Kutatóintézet, Budapest, Alkotás u. 44.
Rozgonyi Ferenc Prof.
Semmelweis Egyetem, Orvosi Mikrobiológiai Intézet, 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.
Ruszwurm Andrea dr.
Kanizsai Dorottya Kórház, 8800 Nagykanizsa, Szekeres J. u. 2-8.
Semsei Imre dr., MTA doktora, tudományos fımunkatárs, a Preventív Gerontológiai és
Geriátriai Társaság elnöke, a Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ
igazgatója,
Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Egészségügyi Kar,
Gerontológiai Tudományos Központ, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4.
Szegedi János dr. osztályvezetı fıorvos
Jósa A. Oktató Kórház, I. sz. Belgyógyászat, 4400 Nyíregyháza, Szent István u. 68.
Székács Béla Prof.
Semmelweis Egyetem, II. Belklinika Geriátriai Tanszéki Csop., 1021 Budapest,
Hővösvölgyi u.116.
Székely Miklós Prof.
Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Kórélettani és Gerontológiai Intézet, 7624 Pécs,
Szigeti út 12.
Szilagyi, S. Jean dr.
St. Joseph’s College of Maine, USA
Szirmai Ágnes dr.
Semmelweis Egyetem, Fül-Orr-Gége Klinika, 1083 Budapest,
Szigony u. 36.
Tamási Lilla dr., adjunktus
Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika, 1125 Budapest, Diósárok u. 1/c.
Tóth István dr.
Miskolci Egészségügyi Központ, Belgyógyászati Rehabilitációs Osztály
Zsuga Judit dr.
Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Neurológiai Klinika, 4032 Debrecen, Móricz
Zs. 22.
89

DEBRECENI EGYETEM
ORVOS- ÉS EGÉSZSÉGTUDOMÁNYI CENTRUM
Egészségügyi Kar
GERONTOLÓGIAI TUDOMÁNYOS KORDINÁCIÓS KÖZPONT
H-4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4
Tel/Fax: (36-42) 404411/408656; Email: semsei@de-efk.hu
MEGHÍVÓ
GERONTOLÓGIAI KÖRKÉP 2009
Nyíregyházi Gerontológiai Napok II.
Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Nyíregyháza
a Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ rendezvénye
a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság VII. Kongresszusa
2009. november 30-31.
Szervezıbizottság:
Elnök:
Alelnök:
Titkár:
Tagjai:
Dr. Semsei Imre (semsei@de-efk.hu)
Dr. Fábián Gergely (fabian.gergely@chello.hu)
Patyán László (szponzorszervezı) (plaszlo@de-efk.hu)
Csernáthné Kárándi Erzsébet (ápolás) (fgio@t-online.hu)
Dr. Horváth László (társadolomgerontológia) (dr.horvathlaszlo@freemail.hu)
Dr. Kósa Zsigmond (szociális gerontológia) (kosazs@de-efk.hu)
Kótisné Plajner Mónika (menedzselés) (plajnermonika@freemail.hu)
Dr. Németh Károly (betegellátás) (r.nemethkaroly@freemail.hu)
Dr. Pék Gyızı (gerontopszichológia) (gypek@dote.hu)
Dr. Szegedi János (geriátria) (szegedi@josa.hu)
Debreceni Egyetem
Orvos- és Egészségtudományi
Centrum, III. Belgyógyászati Klinika
4032 Debrecen, Móricz Zs. Krt. 22
email: semsei@de-efk.hu
WEB: http://www.öregedés.hu
PREVENTÍV GERONTOLÓGIAI ÉS GERIÁTRIAI TÁRSASÁG
SOCIETY FOR PREVENTIVE GERONTOLOGY AND GERIATRICS
University of Debrecen
Medical and Health Science Center
3 rd Department of Medicine
22 Moricz Zs. Str, 4032 Debrecen, Hungary
Email: semsei@de-efk.hu
WEB: http://www.oregedes.hu
90

JELENTKEZÉSI LAP
A PREVENTÍV GERONTOLÓGIAI ÉS GERIÁTRIAI TÁRSASÁGBA
Miért csatlakozzon?
Az 2001-ben alapított Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság a magyar
gerontológia és geriátria szakmai és társadalmi szervezete, mely a következı céllal jött létre
(részlet az egyesület alapszabályából):
I. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. Az egyesület neve: Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság
Rövidítése: PGGT
Alapításának éve: 2001
Székhelye: 4004 Debrecen, Móricz Zs. Krt. 22
Tel/Fax: (52) 414-969
Email: semsei@oregedes.hu
2. Az egyesület célja:
Az egyesület tagjai a szervezet keretében olyan közhasznú tevékenységet folytatnak, mely
arra irányul, hogy az emberi öregedést meggátoljuk, azt lelassítsuk, illetve arra törekedjünk,
hogy az öregedés folyamata mentes legyen az azt általában kísérı káros hatásoktól (betegség,
leépülés, munkakiesés, stb.).
3. Az egyesület tevékenysége:
- A társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítésére irányuló közhasznú
tevékenységet folytat.
- A közhasznú szervezetekrıl szóló 1997. évi CLVI. törvény 26. § c) pontjában
meghatározott alábbi tevékenységet folytatja:
1. egészségmegırzés, betegségmegelızés, gyógyító-, egészségügyi rehabilitációs
tevékenység;
2. szociális tevékenység, családsegítés, idıskorúak gondozása;
3. tudományos tevékenység, kutatás;
4. nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés;
- Az egyesület tevékenysége során összegyőjti a gerontológiai kutatások eredményeit,
ösztönzi ezeket a kutatásokat, és az eredményeket preventív jelleggel kívánja
hasznosítani.
91

- Többszintő ismeretterjesztést folytat, mellyel - az egyén és a társadalom szintjén –
elısegítheti az öregedéskutatás eredményeinek preventív jellegő felhasználását.
- Tanácsadói tevékenységet folytat szakterületén azoknak a szerveknek,
szervezeteknek és magánszemélyeknek, akik különbözı aspektusokban (oktatás,
életvezetés, stb.) azt igénylik.
- Az egyesület vállalkozási tevékenységet nem folytat, a PGGT nem nyereségorientált
szervezet.
Milyen elınyökkel jár a csatlakozás?
1. A PGGT tagjai negyedévenkénti rendszerességgel megkapják a Magyar
Gerontológiai és Geriátria (MGG) folyóiratot, mely a hazai gerontológiai és
geriátria szakmai és közélet fóruma.
2. Elektronikus levélben értesülhetnek a legfrissebb hírekrıl, eseményekrıl
(ehhez természetesen rendelkeznie kell email-címmel)
3. PGGT honlap: az öregedéssel kapcsolatos információk tárházát találhatja meg
ezen az oldalon, ahol a késıbbiekben a MGG elektronikus változata is
megtalálható lesz. Interaktív kapcsolattal választ kaphat az öregedéssel
kapcsolatos esetleges kérdéseire is.
4. Kongresszus: Az évi rendszerességgel megtartott összejövetelünkön a hazai
(és külföldi) gerontológiai és geriátriai szakemberektıl értesülhet a szakma
jelenlegi állásáról, legfrissebb eredményeirıl, a gerontológiai élet különbözı
kérdéseirıl. Megismerkedhet ezen prominens emberekkel, lehetısége lesz
kérdéseinek személyes konzultációjára.
Mi a teendı a csatlakozáshoz?
Az alábbi őrlapok kitöltése után kérjük, küldje vissza azokat az alábbi címre:
Dr. Semsei Imre
Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság
DEOEC, III. Belgyógyászati Klinika
4004 Debrecen, Móricz Zs. 22
ahonnan - a PGGT vezetıségének döntése után - megkapja a csekket az 1 000 Ft-os évi tagdíj
befizetéséhez. Ezt követıen már tagja szervezetünknek
92

BELÉPÉSI NYILATKOZAT
Alulírott (Szül: , 19 év hó nap)
alatti lakos kérem felvételemet a
Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaságba.
Kijelentem, hogy magyar állampolgár vagyok, elfogadom a Preventív Gerontológiai és
Geriátriai Társaság alapszabályát és vállalom az 1 000 Ft éves tagdíj fizetését.
Dátum:
--------------------------------------
aláírás
PGGT TAGNYILVÁNTARTÓ LAP
Név:
Születési hely, dátum:
Munkahely:
címe:
Beosztás:
Levelezési cím:
Telefonszámok:
munkahely:
otthon:
mobil:
Email:
Tagság kezdete:
93