2 2 A pr il 2 01 2 Fe st iv al Européen du Premier Roman 19—22 Avr

Européen du Premier Roman ■ 19—22 Avr<strong>il</strong> 2<strong>01</strong>2
European First Novel <strong>Fe</strong>stival ■ 19—22 A<strong>pr</strong><strong>il</strong> 2<strong>01</strong>2 ■ <strong>Fe</strong>stival
Európai Elsőkönyvesek <strong>Fe</strong>sztiválja ■ 2<strong>01</strong>1. á<strong>pr</strong><strong>il</strong>is 19—22.

2
A<strong>pr</strong><strong>il</strong> 19—22 2<strong>01</strong>2
European First Novel <strong>Fe</strong>stival
„First novels”, wh<strong>il</strong>e they do not re<strong>pr</strong>esent a genre in themselves, off er an as yet unexplored
„raw material”. These authors are as yet unknown as writers, and this allows the texts to be
ap<strong>pr</strong>oached without <strong>pr</strong>ejudice. The yearly parade of fi rst novels is thus an opportunity to
clear an emotional and critical path, without signposts.
A real dialogue about books can begin with authors who have not been idolised. By their
<strong>pr</strong>esence, these burgeoning literary talents, bring literature closer to life, and the mystery
of writing <strong>pr</strong>ovides a basis for many exciting and signifi cant encounters. It is also true that
in France, for instance, the term „fi rst novel” is an accepted label of standard categorization,
used in library catalogues or publisher’s brochures. It is as though book publishers are conscious
of their image as the discoverers of new talents; at a minimum they fear passing over
that rare pearl, the writer <strong>pr</strong>odigy. The diversity of the publishing market, together with
European publishing policy, off er an exciting perspective for encounters and dialogues in a
country whose literature is being translated into more and more languages.
The launch in Budapest of a regular European <strong>Fe</strong>stival of First Novels, <strong>pr</strong>ovided a chance
for today’s young European literary talents, and also to their publishers, to communicate —
and also <strong>pr</strong>ovides an opportunity for possible new translations and publications.
Európai Elsőkönyvesek <strong>Fe</strong>sztiválja
Ha nem is alkotnak külön irodalmi mûfajt, az „első regényeknek” megvan az a közös sajátosságuk,
hogy az olvasó számára még idegen és felderítetlen terepet jelentenek. Szerzőik
íróként egyelőre ismeretlenek: nyugodtan koncentrálhatunk tehát az általuk létrehozott
szövegekre, és csakis ezekre. Ily módon igazi párbeszéd alakulhat ki az olvasó és a jelenlevő
szerző, <strong>il</strong>letve mûve között. Bontakozó irodalmi tehetségükkel és megjelenésükkel ezek a
még nem futtatott írók közelebb hozzák az élethez az irodalmat, az írás rejtélyeit; ez sok
érdekes és jelentős találkozásnak lehet az alapja.
Az is igaz persze, hogy például Franciarszágban az „első regény” olyan bevett címke, amellyel
gyakorta találkozunk a könyvtári katalógusokban és a kiadói <strong>pr</strong>ospektusok oldalain. Úgy tûnik,
a könyvkiadók nagy súlyt fektetnek arra, hogy imázsuk része legyen az új tehetségek felfedezése
és kiadása, de legalább is igyekeznek nem elszalasztani azt a lehetőséget, amit egy őstehetség
megjelenése jelent az irodalomban. A könyvkiadói piac sokszínûsége és gazdagsága valamint
az európai könyvkiadási politika érdekes perspektívát nyújt a különböző találkozásokra és párbeszédekre
egy olyan országban, melynek irodalmát egyre több nyelvre fordítják le külföldön.
Az európai elsőkönyves szerzők találkozója a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon
alkalmat kínál az ismerkedésre a mai Európa fi atal irodalmi tehetségeinek egymással, a
közönséggel és persze a kiadókkal is, megnyitja az újabb nyelveken való megjelenés és
hasonló további találkozók lehetőségeit.

Programmes of The European First Novel <strong>Fe</strong>stival
Európai Elsőkönyvesek <strong>Fe</strong>sztiválja a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon /
European First Novel <strong>Fe</strong>stival at the 19 th International Book <strong>Fe</strong>stival Budapest
M<strong>il</strong>lenáris, 1024 Budapest, Kis Rókus u. 16—20.
www.bookfestival.hu
Nyitva tartás / Business hours:
2<strong>01</strong>2. á<strong>pr</strong><strong>il</strong>is 19., 12.00—19.00
2<strong>01</strong>2. á<strong>pr</strong><strong>il</strong>is 20., 10.00—19.00
2<strong>01</strong>2. á<strong>pr</strong><strong>il</strong>is 21., 10.00—20.00
2<strong>01</strong>2. á<strong>pr</strong><strong>il</strong>is 22., 10.00—19.00
Programok / Programs
Pódiumbeszélgetések az elsőkönyves szerzőkkel /
first novelists’ podium discussions
Á<strong>pr</strong><strong>il</strong>is 21. szombat / Saturday, A<strong>pr</strong><strong>il</strong> 21
14.00 — 17.30 / 2.00 pm — 5.30 pm M<strong>il</strong>lenáris Teátrum
Házigazda / Hosted by Gács, Anna, Forgách, András
14.00 — 15.30 / 2.00 pm — 3.30 pm
Házigazda / Hosted by Gács, Anna
Résztvevők / Participants Naima Chahboun (Svédország / Sweden) André Gago (Portugália
/ Portugal) Toine Heijmans (Hollandia / The Netherlands) Zuska Kepplová (Szlovákia /
Slovakia) Vesna Lemaić (Szlovénia / Slovenia) Alessandro Mari (Olaszország / Italy)
Anna-Elisabeth Mayer (Ausztria / Austria) Pelin Özer (Törökország / Turkey) Kjersti
Annesdatter Skomsvold (Norvégia / Norway) Hanne Højgaard Viemose (Dánia / Denmark)
16.00 — 17.30 / 4.00 pm — 5.30 pm
Házigazda / Hosted by Forgách, András
Résztvevők / Participants Bogdan Coşa (Románia / Romania) Petr Čichoň (Csehország
/ Czech Republic) Sandrine Fabbri (Svájc / Switzerland) Goran <strong>Fe</strong>rčec (Horvátország /
Croatia) Clara Royer (Franciaország / France) Gerőcs, Péter (Magyarország / Hungary)
M<strong>il</strong>en Ruskov (Bulgária / Bulgaria) F<strong>il</strong>ip S<strong>pr</strong>inger (Lengyelország / Poland) Satu Taskinen
(Finnország / Finland) Christos Toulouras (Ci<strong>pr</strong>us / Cy<strong>pr</strong>us)
Dedikálások / Book Signing
Á<strong>pr</strong><strong>il</strong>is 20. péntek / Friday, A<strong>pr</strong><strong>il</strong> 20
14.00 / 2.00 pm
Északi elsőkönyvesek a díszvendég standon / Nordic First Novelists at stand 2
Naima Chahboun Kjersti Annesdatter Skomsvold Satu Taskinen Hanne Højgaard Viemose
Á<strong>pr</strong><strong>il</strong>is 21. szombat / A<strong>pr</strong><strong>il</strong> 21, Saturday
11.30 Gerőcs Péter az elsőkönyves G 14 standon / at the First Novelists’ stand G 14
3

4 Európai Elsőkönyvesek <strong>Fe</strong>sztiválja <strong>pr</strong>ogramjai
Külső helyszínen zajló <strong>pr</strong>ogramok /
Off-Site Programs
Á<strong>pr</strong><strong>il</strong>is 20, péntek / Friday, A<strong>pr</strong><strong>il</strong> 20
EURÓPAI ÍRÓTALÁLKOZÓ /EUROPEAN WRITERS MEETING
EurópaPont M<strong>il</strong>lenáris (II. Lövőház u. 35.)
Panel beszélgetések / Panel discussions
10.00—11.30 Claudio Magris Henrik Nordbrandt Pia Juul Kjell Ask<strong>il</strong>dsen Jostein
Gaarder Arni Snær Magnason Konrád György Barna Imre
Vezeti / chair Csordás Gábor
12.00—13.30 Agneta Pleijel Sigitas Parulskis Almantas Samalavičius Sjón, Alessandro
Mari André Gago
Vezeti / chair Kúnos László
14.30—16.00 Naima Chaihbun Carl Frode T<strong>il</strong>ler Janne Teller Lene Kaaberbøl Agnete
Friis Leena Lehtolainen
Vezeti / chair Marek Šeckař
16.00—17.30 Kjersti Annesdatter Skomsvold MajGull Axelsson Hanne Højgaard Viemose
Zuska Kepplová F<strong>il</strong>ip S<strong>pr</strong>inger Petr Čichoň
Vezeti / chair Bán Zsófi a
(MKKE, Európa Pont, Lettre)
Az elsőkönyvesek könyvei és a róluk készült kiadványok / Books and publications of
the fi rst novelists a <strong>Fe</strong>sztivál G 14-es standján / at <strong>Fe</strong>stival stand G 14
Önálló melléklet az elsőkönyvesekről a Népszabadság 2<strong>01</strong>1. á<strong>pr</strong><strong>il</strong>is 19-i, az Élet és Irodalom 2<strong>01</strong>0.
á<strong>pr</strong><strong>il</strong>is 13-i és a Lettre tavaszi számában / Special supplements on the First Novelists in the
A<strong>pr</strong><strong>il</strong> 19 issue of the da<strong>il</strong>y Népszabadság, in the A<strong>pr</strong><strong>il</strong> 13 issue of the weekly Élet és Irodalom
and in the S<strong>pr</strong>ing issue of the Hungarian edition of the European cultural journal Lettre
Internationale

Tartalom / Contents
6 Bogdan Coşa
13 Naima Chahboun
22 Petr Čichoň
27 Sandrine Fabbri
34 Goran <strong>Fe</strong>rčec
40 André Gago
47 Gerőcs, Péter
52 Toine Heijmans
59 Zuska Kepplová
64 Vesna Lemaić
71 Alessandro Mari
78 Anna-Elisabeth Mayer
85 Pelin Özer
91 Clara Royer
96 M<strong>il</strong>en Ruskov
102 Kjersti Annesdatter Skomsvold
108 F<strong>il</strong>ip S<strong>pr</strong>inger
116 Satu Taskinen
123 Christos Toulouras
128 Hanne Højgaard Viemose

Bogdan Coşa
The main characters of the novel are fully and painfully aware that
in the world they end up in, values such as “fam<strong>il</strong>y” or “school” no
longer have any consistency and can play no part in their own existence.
Thinking they have nothing to lose, they set up a “fi ltering” net
for the money they wager in online casinos, giving up almost everything
for the sake of this half-<strong>il</strong>legal com<strong>pr</strong>omise — which <strong>pr</strong>omises
to ensure their comfort and well-being in the midst of an already
estranged society. But when one of them disappears with the money,
they realize that their theory has reached its limits.
Bogdan Coşa (1989) is a Romanian writer, fi nishing his studies
at the Faculty of Lettres at the University Trans<strong>il</strong>vania in Braşov,
with an MA in Literary Theory and Comparative Literature. He also
is a <strong>pr</strong>ofessional gambler, his fi rst novel Poker is based on his own
experiences.
A Póker c. regény szereplői tisztában vannak azzal, hogy abban a v<strong>il</strong>ágban,
ahol kikötnek, nincs helye olyasminek, mint a család vagy az
iskola. Azt hiszik, nincs vesztenivalójuk, felállítanak egy szűrőhálót
a pénznek, amivel játszanak az online-kaszinókban, feladnak majdnem
mindent ennek a félig-meddig <strong>il</strong>legális vállalkozásnak a kedvéért,
ami jóléttel és kényelemmel kecsegtet. De amikor egyikük
eltűnik a pénzzel, ráébrednek, hogy az elképzeléseik csődöt mondtak.
Bogdan Coşa (1989) román író, a brassói egyetem bölcsészeti karán
fejezi be egyetemi tanulmányait, irodalomelméletből és összehasonlító
irodalomból szerez doktori fokozatot. Hivatásos pókerjátékos,
első regénye személyes tapasztalatain alapul.
Cartea Românească, Romania

Poker
Cartea Românească, Romania
Mă plimb <strong>pr</strong>in bucătărie cu paşi mici. Din când în când sorb din cana cu cafea fi erbinte.
Deschid geamul puţin, să iasă fumul gros şi arunc bucata de pământ jos. Curăţ urma lăsată
de gogoloi pe pervaz cu chiştocul. Cineva intră în gang cu bicicleta. O s<strong>pr</strong>ijină de perete şi
se uită îm<strong>pr</strong>ejur. E abia 5.20, dar afară plouă şi e foarte întunecat. Pentru <strong>pr</strong>ima oară după
mult timp îmi vine să scuip. Simt în gură o fl egmă amară, un amestec de tutun şi cafea şi-l
trimit într-o baltă, direct sub geam. Nu-mi place gestul, e ca şi cum te-ai pişa în văzul lumii.
Dar plouă şi biciclistul e departe, dezorientat. Mă-ntorc s<strong>pr</strong>e Mişu, care şi-a strâns picioarele
sub scaun după ce-a văzut că ocolesc fi ecare urmă lăsată de papucii lui jegoşi.
— Şi ce-ai de gând să faci? Mă rog, ce-aveţi…
— Crede-mă, nu ştiu. De-aia am venit, să-ţi zic şi… nu ştiu, poate e vreo şansă dacă vorbim
cu ăia. Să le explicăm că a fost o greşeală, că au fost sparte contur<strong>il</strong>e.
— Basme, puştiule. Crezi că înghit așa ceva? Alţii şi-au pierdut casele şi tot, îţi zic clar. Îi
doare-n cur… Ce? ţie ţi-ar păsa?
— Frate, nu mă lua cu explicaţi<strong>il</strong>e tale. Înţelege că ăia erau toţi banii, trebuie să-i recuperez
cumva. Ce dracu fac acum? Am lucrat trei ani degeaba… trei ani… îmi vine să-l omor.
— Da… mă gândesc că… aşa e, şi eu l-aş strânge de gât. Cum pizda mă-sii, bă? Adică am
văzut că în ultimul timp o luase uşor pe ulei, da’ am zis că nu tre’ să-ţi arăt eu rahatul de
sub nas. Era cu tine-n casă…
— Şi eu cu ce-s vinovat, că am avut încredere şi că am împărţit totul cu el? Nu aşa era
normal? Mai mult, a zis că se lasă de facultate, că îngheaţă anul şi rămâne să ruleze banii
până în octombrie. Am zis „Bine, Dragoş. Dacă zici că e ok, facem”. În şase luni îi puneam
la dispoziţie doişpe identităţi, le trecea <strong>pr</strong>in toate bonusur<strong>il</strong>e, rulaj 300.000, <strong>pr</strong>ofi t 15.000,
jumi-juma, frăţeşte.
— Nu pot să-mi dau seama ce-a fost în capul lui…
— Un căcat! Aia a fost în capul lui.
— Hai că vedem noi. O scoatem la capăt cumva… Mă duc să mă-mbrac. Am nişte cereale
dacă ţi-e foame. Laptele-i jos, da vezi că două cutii-s goale.
— Mă piş pe ele… şi se descalţă ajutându-se de fi ecare dată de celălalt picior. Îşi împinge
pantofi i sub scaun, plictisit.
Îl văd că a<strong>pr</strong>oape plânge. Nu ştiu ce să-i zic. Ce dracu… Era munca lui. Era fratele lui.
Aceeaşi casă. Acelaşi sânge. Dacă l-aş găsi pe nenorocitul ăla l-aş lega de scaun şi i-aş scoate
dinţii. I-am învăţat pe amândoi tot ce ştiam, le-am explicat că nu există strategii, că nu te
poţi îmbogăţi dintr-odată. Asta era o şmecherie, o breşă în sistem ce mergea exploatată
câţiva ani, dar ca un job normal, muncind zi de zi, rulând zi de zi, totul, în linişte şi cu
grijă. Făceam asta ca să nu fi m nevoiţi să muncim în facultate pentru un salariu de mizerie.
Gambling controlat. Vânători de bonusuri. Deschideai un cont în bancă, aveai un card, îţi
făceai un cont pe un portofel online, Moneybookers, de <strong>pr</strong>eferat. Depuneai nişte bani, oricât,
de la două m<strong>il</strong>ioane în sus. Îi transferai din bancă în portofelul online, din lei în euro, apoi
luai lista la mână.
7

8
Bogdan Coşa
Când am început eu, erau cam douăzeci de cazinouri online care te invitau să le spargi
faţa. Direct. Fără <strong>pr</strong>ea multe condiţii. Era uşor. Depuneai 50 de euro, îţi dădeau bonus 50
de euro, trebuia să rulezi 500 pe tâmpenia lor de soft şi într-o oră aveai 100, banii tăi. Era
o treabă la 18 ani. Sistemul era acelaşi peste tot, doar sumele necesare depozitului iniţial
şi rulajele difereau. Erau şi cazinouri babane, depuneai 500, îţi dădeau 500, dar trebuia să
rulezi cinşpe mii de euro. Aici deja devenea riscant, trebuia să ai ceva bani puşi deoparte,
pentru că situaţia nu era roz mereu. Puteai să faci şi o mie în trei z<strong>il</strong>e, dar puteai să <strong>pr</strong>inzi
câte-un downswing de două-trei ore şi pierdeai 500 de euro fără să simţi. Apoi rămânea să
termini rulajul din banii tăi, şi dacă mai aveai în jur de 10 mii de pariat cu 500 de coco
nu erai <strong>pr</strong>ea fericit. Nu puteai să-i retragi după ce pierdeai bonusul, termenii şi condiţi<strong>il</strong>e
specifi cau asta clar. Puteai să ieşi fără două-trei sute din afacerea asta. Sau să ieşi fără toţi.
Se mai întâmpla. Nimic nu mă sur<strong>pr</strong>indea. Nimic altceva nu mă interesa decât să rulez
destul astfel încât să-mi acopăr cheltuiel<strong>il</strong>e pe luna respectivă, să trăiesc decent şi dacă se
mai întâmpla să pun câteva sute deoparte nu era rău. A fost bine şi atunci, dar înainte a
fost dumnezeiește…
Asta făceai zi şi noapte: depuneai, rulai, retrăgeai banii. Pe fi ecare din cele douăzeci de
cazinouri. Profi t? Două mii pe cont. Când terminai? Heh, aici stă toată şmecheria. Când
epuizai contul tău, cumpărai o altă identitate, reinstalai windows-ul, descărcai softul şi o
luai de la capăt. Prieteni, rude, colegi, le explicai cum stă treaba, le spuneai că le dai şi lor
o parte din <strong>pr</strong>ofi t, un <strong>pr</strong>ocent, lumea era bucuroasă în general că va lua un m<strong>il</strong>ion pe lună
fără să facă nimic. În timp le explicai că s-a împuţit treaba, astfel încât nu le mai poţi da
banii o perioadă, dar dacă sistemul îşi revine îi anunţi şi îi bagi şi pe ei în treabă. Nu se
supăra nimeni. Aşteptau toţi două trei-luni, apoi te întrebau discret, a<strong>pr</strong>oape ruşinaţi, dacă
n-au intrat lucrur<strong>il</strong>e în normal. „Nu, totul merge şi mai rău, abia reuşesc să-mi plătesc chiria”.
După asta nu mai întreba nimeni nimic. Subiectul era clasat. Contur<strong>il</strong>e, cardur<strong>il</strong>e, copii
după buletin, permis de conducere, certifi cat de naştere, extras de cont, toate erau ale tale.
Eu aveam cinşpe oameni. Identităţ<strong>il</strong>e mele. Eram, pe rând, Gabriel, Mihai, Monica, Boris,
Virg<strong>il</strong>, Sorin, Carmen, Andreea B., Andreea S., Vlad, Răzvan, Diana, Tudor, Andrei şi, în fi nal,
eram eu. Contul-mamă. La cu totul altă bancă, banii în depozite mici, uşor de spart în cazul
unor <strong>pr</strong>obleme. Chiar dacă nu avea ce să se întâmple, tot nu te simţeai ca un curator la
Muzeul de Istorie. Şi au fost tot felul de neajunsuri, dar altceva mai bun n-a fost.
Poker
I’m strolling through the kitchen, small steps, taking a sip from the hot coff ee now and
then. I open the window a little to let the thick smoke out and fl ing the earth clod below,
using the cigarette butt to clean the dirt left behind on the windows<strong>il</strong>l. Someone pushes
his way up the alleyway on a bicycle. He <strong>pr</strong>ops it up against the wall and takes a look
around. It’s barely 5:20, but there’s rain outside and it’s really dark. For the fi rst time in a
wh<strong>il</strong>e I feel like spitting. Bitter phlegm heaps in my mouth, a mix of tobacco and coff ee and
I vent it straight into the puddle underneath the window. I hate the gesture; it’s like taking
a piss when everybody’s watching. But it’s raining and the bicycle guy is far away, absent-

Cartea Românească, Romania
minded. I return to Mişu, who hides his feet under the chair, on seeing how I swerve past
every foot<strong>pr</strong>int that his dirty shoes left on the fl oor.
— And what are you going to do? Both of you...
— Believe me, I do not know. That’s why I came, to tell you and... I don’t know, maybe
there’s a chance that we can speak to them. Say it was a mistake, that the accounts were
broken into.
— Fairytales, kid. Do you think they’ll take it? Other people lost their homes and everything,
I’m telling you. What? Would you care?
— Come on, bro’, don’t start explaining it. All the money was in there, I have to get it back
somehow. What the hell am I going to do now? I worked three years for nothing... three
years... I could k<strong>il</strong>l him right now.
— Yeah... maybe if... no, that’s right, I’d strangle him myself. How the hell? I mean, I saw
that he started going haywire, but... I thought that it wasn’t my business to tell him that
you don’t shit where you eat. And you lived with him...
— And how is it my fault that I trusted him and shared everything? Wasn’t it the normal
thing to do? When he said that he was going to quit college and start wagering t<strong>il</strong>l October,
I said: “Fine, Dragoş, if you say it’s ok, then it’s fi ne by me.” In six months I would’ve set him
up with twelve identities, pulled them through all the bonuses, wager of 300.000, 15.000
<strong>pr</strong>ofi ts, then split it fi fty-fi fty, like brothers.
— I have no idea what was going on in that head of his.
— Shit was going on, that’s what it was.
— We’ll see. We’ll sort it out somehow...I’m going to get dressed. There’s some cereal, if
you’re hungry. The m<strong>il</strong>k is on the lower shelf, some of the cartons are empty.
— Screw the cartons...he says, and takes his shoes off , using his feet to drive them underneath
the chair, indiff erently.
I can see he’s close to tears. I don’t know what to say. For fuck’s sake... it was his work.
It was his brother. Same home, same blood. If I could fi nd that son of a bitch I’d tie him to
a chair and pull his teeth out. I taught both of them everything I knew, I told them: there
are no strategies, you can’t get rich all of a sudden. This was a scam, a breech in the system, you can do it
each year, but just like normal work, day in day out, wagering (?) da<strong>il</strong>y, everything done quietly, carefully.
We did it so we wouldn’t have to work through college for a lousy pay. Method gambling.
Bonus hunting. You opened a bank account, owned a credit card, got an e-wallet deposit,
on Moneybookers, <strong>pr</strong>eferably. You put some money in it, any sum, starting from two m<strong>il</strong>lion,
moved it from the bank to the e-wallet, from lei to euro. Then you began working
through the list.
When I started, there were about twenty online casinos, and they all <strong>pr</strong>actically invited
you to play them (?). Simple. Without many <strong>pr</strong>ovisos. It was easy. You deposited 50 Euros and
got a 50 euro bonus. You had to wager 500 on some s<strong>il</strong>ly <strong>pr</strong>ogram they had and in one hour
you had one hundred of your own money. It seemed a big deal when you were 18. The system
was the same everywhere, only the amounts of the initial deposit and the wagering were
diff erent. There were also the big casinos: you deposited 500, got the 500 bonus, but had to
wager FIFTY thousand Euros. This was the risky business, you needed some money on the
side, the outcome wasn’t always sunny. You could make a thousand in three days and then
catch a two-three hour downswing and lose 500 just like that. You were left wagering your
own money and if it so happened that you had to roll through some other ten thousand, the
9

10
Bogdan Coşa
500 quid you were left with for betting didn’t make you too happy. You couldn’t pull it back
after losing the bonus, the terms and conditions made that clear. The whole shebang could
cost you quite a few bucks. It could cost you everything. It happened, sometimes. There was
nothing sur<strong>pr</strong>ising about it. My only concern was to wager enough money to get me decently
through the month’s expenses; if it chanced that I could save some for myself, well, that
wasn’t such a bad thing. I mean it’s good now, but back then it was divine.
All day everyday you did the same thing: placed, wagered, withdrew. On each of the
twenty accounts. Profi t? Two thousand per account. What next? Ha, this is where the real
cunning begins. When you were done with your own account, you bought another identity,
reinstalled the operating system, downloaded the software and started all over again.
Friends, fam<strong>il</strong>y, colleagues — you told each how the deal goes, <strong>pr</strong>omised them a part of the
winnings; people were generally excited to make some money doing nothing. After a wh<strong>il</strong>e,
you carefully explained to them that things were not going as smooth as you had thought,
that you could no longer aff ord to pay them for a wh<strong>il</strong>e, but if and when the system came
back, you’d again cut them in on the deal. Nobody got upset. They would wait a month, or
two or three before asking, a little bit embarrassed, if things had returned to normal. No, it’s
worse than ever now, I can barely pay my rent. Then all the questions would stop. Case fi led. The
accounts, the cards, the ID copies, the driver’s licenses, the birth certifi cates, the account
extracts, they were all yours.
I had fi fteen faces. My identities. I was, by turns, Gabriel, Mihai, Monica, Boris, Virg<strong>il</strong>,
Sorin, Carmen, Andreea B., Andreea S., Vlad, Răzvan, Diana, Tudor, Andrei and, fi nally,
myself. The mother-account. At a totally diff erent bank, cash kept in small deposits, easy
to break into if <strong>pr</strong>oblems arose. Even when there was no storm on the horizon, you st<strong>il</strong>l felt
like a curator at some History museum. All kinds of drawbacks came and went, but there
never was a better time.
Póker
A<strong>pr</strong>ó lépésekben járok fel-alá a konyhában. Néha kortyolok a forró kávéból. Kinyitom az
ablakot, hogy kimenjen a sűrű füst és kidobom a földdarabkát. A csikkel tisztára sikálom
a sárgöröngy nyomát az ablakpárkányon. Valaki biciklivel jött be a folyosóra. A falhoz
támasztja és körülnéz. Már 5.20 van, kint esik és nagyon sötét van. Hosszú évek óta először
köpni szeretnék egy jó nagyot. Érzem a kávától és cigitől kesernyéssé vált fl egma ízét majd
közvetlenül az ablak alatt található pocsolyába küldöm. Egyáltalán nem vagyok magamtól
elragadtatva, olyan, mintha ny<strong>il</strong>vánosan hugyoznék. De esik, a biciklis pedig messze van,
és totál el van tévedve. Visszafordulok Mişu felé, aki szépen maga alá húzta a lábát mikor
észrevette, hogy minden sárnyomot kikerülök.
— És mi a terved? Azaz mi a tervetek?
— Becsszó, nem tudom. Azér’ jöttem, hogy elmondjam. Nem’tom, talán tudunk velük
beszélni. Elmondjuk, hogy gáz van, mert feltörték a számlákat.
— Mesék, haver. Szerinted beveszik az <strong>il</strong>yesmit? Mások a házukat meg mindenüket elveszítik,
vágod? És leszarják¡K Téged talán érdekelne?

Cartea Românească, Romania
— Ne dumálj nekem, tesó. Fogd már fel, hogy az volt minden lóvém, és valahogy vissza
kell szerezzem. Mi a faszt csináljak? Három évem ment a levesbe… három év… ki fogom
nyírni.
— Aha, azt hiszem, igen, azt hiszem én is eltörném a nyakát. Mégis hogy a picsába, gondolta?
Azt mondjuk láttam, hogy az utóbbi időben piálni kezdett, de gondoltam, nem az én
dolgom. Elvégre egy fedél alatt éltek…
— Nade miért az én hibám, hogy bíztam benne és mindent megosztottam vele? Hát nem
ez a normális? Sőt, még azt is mondta, hogy abbahagyja az egyetemet, befagyasztja az évet
és októberig csak a pénzt fogja tolni. Aszontam: „Oké, Dragoş. Ha szerinted így okés, akkor
részemről oké.” Fél év alatt kapott tizenkét identitást, felvett minden bónuszt, megforgatott
háromszázezret, tizenötezer tiszta haszonnal, fele-fele testvériesen.
— Fogalmam sincs, mi lehet a fejében…
— Egy darab szar, az!
— Nyugi, valahogy megoldjuk. A végére járunk… Veszek magamra valamit. Van zabpehely,
ha éhes lennél. A tejet lent találod, két doboz már üres.
— Leszarom… ¨ C és páros lábbal lerúgja a bakancsait. Unott pofával a szék alá tolja őket.
Látom, hogy a sírással küszködik. Nem tudok mit mondani. A fenébe is... Az ő melója
volt. Az ő tesója. Ugyanaz a ház. Ugyanaz a vér. Ha elkapnám azt a szerencsétlent, hozzákötözném
egy székhez és kiverném az összes fogát. Mindenre megtanítottam őket, amit csak
tudtam, elmagyaráztam, hogy nincs semmiféle stratégia és nem lehet hirtelen meggazdagodni.
Ez egy stika volt, egy repedés a rendszerben, amit évek óta kihasználnak, mégis teljes
értékű meló, reggeltől estig dolgozni kell, na<strong>pr</strong>ól na<strong>pr</strong>a leosztani, mindezt csendben, óvatosan.
Azért csináltuk, hogy ne kelljen fi llérekért borítékolni az egyetem mellett. Ellenőrzött
szerencsejáték. Bónuszvadászat. Nyitottál egy kártyás bankszámlát, majd regisztráltál egy
on-line átutalási rendszerben, lehetőleg a Moneybookersnél. Betettél egy kisebb, de két
m<strong>il</strong>lát 1 meghaladó összeget a bankba. A lejt átutaltad euróban a rendszernek, majd kézbe
vetted a listát.
Mikor én kezdtem el, körülbelül húsz on-line kaszinó invitálta az embereket bankot robbantani.
Nyíltan. Csupán néhány feltétellel. Egyszerű volt. Betettél 50 eurót, adtak hozzá
50 bónuszt, 500-at kellett megforgatni a hülye szoftverükön és hamarosan 100 ütötte a
markod. Ez tizennyolc évesen komoly dolog volt. A rendszer mindenhol ugyanaz, csak az
induló összeg és a forgalom változik. Böhömnagy kaszinók is voltak, ahol 500 volt az induló,
adtak még 500-at, de tizenötezer euróig kellett leosztani. Itt már nem babra ment a játék,
szükség volt a félretett pénzre is, mert a helyzet nem volt mindig rózsás. Három nap alatt
összenyerhettél ezer eurót, de ha elkaptál egy downswinget, 2 három-négy óra alatt úgy elvesztettél
500 eurót, hogy észre se vetted. Ekkor a saját pénzből kellett befejezni a leosztást, és
ha 10 000-nél tartottak a tétek, az ötszáz mínusznak bizony nem örültél. A pókerbónusz
elvesztése után nem lehetett kiszállni a játszmából — a felhasználási feltételek részletesen
kitértek erre. Egy <strong>il</strong>yen sorozat után akár két- háromszázzal kevesebb lóvéd volt. Vagy
semennyi. Előfordult. De engem nem lehetett meglepni semmivel. Csupán az érdekelt, hogy
fi zethessem a havi rezsit és lazán élhessek, aztán ha úgy adódott, hogy félre tehettem pár
százast, az se volt rossz. Ez ment egy jó ideje, de azelőtt minden istencsászár volt.
1 Romániai sajátosság, hogy a bankjegyváltás után az emberek a mai napig a régi, infl ációs összeget használják, és abban gondolkodnak,
pedig az osztó tízezer. Tehát mindössze kétszáz lejről van szó, ami mai árfolyamon körülbelül 13 000 forint. (A ford.)
2 Pechsorozat (a ford.)
11

12
Bogdan Coşa
Reggeltől estig ezt csináltad: befi zettél, leosztottál, kivetted a lóvét. Mind a húsz kaszinóból.
Profi t? Kétezer a számlán. Mikor hagytad abba? Hehe, az egészben ez a stika. Ha kimerítetted
a számlád, vásároltál egy másik identitást, újratelepítetted a windowst, letöltötted
a szoftvert és mindent kezdtél elölről. Barátok, rokonok, évfolyamtársak¡K elmagyaráztad,
hogy miből áll az egész, megígérted, hogy ők is kapnak egy bizonyos jutalékot a nyereségből
és az emberek boldogok voltak, mert havonta kaptak egy m<strong>il</strong>lát, anélkül hogy a kisujjukat
mozdítanák. Időben értesítetted őket, hogy a dolog behalt, úgyhogy már nem tudsz jutalékot
adni egy ideig, de ha a megint tal<strong>pr</strong>a áll a rendszer, azonnal értesíted és bevonod
őket. Senki sem sértődött meg. Mindenki várt két-három hónapot, majd diszkréten, mondhatni
szégyenkezve kérdezték, hogy javult-e a helyzet. „Nem, sőt minden még szarabb, az
albérletet is alig tudom fi zetni.” Ezek után már senki sem kérdezett semmit. Téma lezárva.
Számlaszámok, bankkártyák, személyiről, jogsiról, anyakönyvi kivonatról készült másolatok,
számlakivonatok — minden a tiéd.
Nekem tizenöt emberem volt. Az én identitásaim. Szép sorban én voltam Gabriel, Mihai,
Monica, Boris, Virg<strong>il</strong>, Sorin, Carmen, Andreea B., Andreea S., Vlad, Răzvan, Diana, Tudor,
Andrei és végül ott voltam én is. Az anya-számla. Egy teljesen más banknál, kis letétekben,
amiket könnyen fel lehetett venni, ha valami gubanc adódott. Bár semmi sem történhetett,
azért mégsem érezted úgy magad mint a Történeti Múzeum egyik kurátora. Persze megvoltak
a maga hátrányai is, de ennél jobbat elképzelni sem lehetett.
Nagy Lajos fordítása

Norstedts, Sweden
Naima Chahboun
The Archeology of Ignorance is based on the famous legal case of Julius
and Ethel Rosenberg and the development of the atomic bomb. But
the book could also be a description of the Western story about being
human. It is an intensely dr<strong>il</strong>ling, linguistically explosive, experimental
in terms of writing form. It is a political, an existential and
artistic study of the very ground on which our social formation rests.
Naima Chahboun, was born in 1980 and currently lives in
Stockholm. She is a doctoral candidate in political science and is
already an acclaimed stage poet. Through historic strikes and a
desire to communicate, Naima Chahboun has created her very own
musical form of political poetry. The Archeology of Ignorance is her
debut, was awarded the 2<strong>01</strong>2 Katapult Prize for best Swedish literary
debut in 2<strong>01</strong>1.
A nemtudás archeológiája a Rosenberg-házaspár hírhedt perére és az
atombomba kifejlesztésének történetére épül. De felfogható úgy
is, mint annak bemutatása, mit jelent Nyugaton embernek lenni.
Rendkívül felkavaró, erőteljes, nyelv<strong>il</strong>eg kirobbanó hatású, experimentális
szöveg. Társadalmi berendezkedésünk alapjainak politikai,
egzisztenciális és művészi megkérdőjelezése.
Naima Chahboun 1980-ban született, Stockholmban él. Politikatu
do mányi doktori disszertációján dolgozik, ugyanakkor az énekelt
politikai költészet egyéni hangú, ünnepelt művelője. A nemtudás
archeológiája az első kötete, amely elnyerte az elmúlt év legjobb svéd
irodalmi pályakezdő művének ítélt 2<strong>01</strong>2-es Katapult-díjat.

14
Naima Chahboun
Okunskapens arkeologi
en vit lögn kan ibland dölja en nattsvart sanning två exempel: (1) när JULIUS och ETHEL
i sin ungdom demonstrerar för de nio svarta män som (1929) åtalas för vålldtakt
av två vita kvinnor på ett tåg t<strong>il</strong>l SKOTTSBORO och up<strong>pr</strong>epade gånger döms t<strong>il</strong>l döden
(trots att en av kvinnorna i rätten erkänner att anklagelsen var ett påhitt) av en
helvit jury som baserar domen på sitt antagande om att vita kvinnor aldrig friv<strong>il</strong>ligt
har samlag med en svart man blundande för medborgarrättsrörelsens taktik att
övertyga juryns medlemmar om männens oskuld genom hänvisning t<strong>il</strong>l kvinnornas
osedlighet som kulminerar med att advokaten orsakar tumult i rättsalen genom
att kasta upp en damtrosa i jurybåset (2) om du riskerar att bli våldtagen ska du
så högt du kan ropa „det brinner” argumentet underbyggs kvantitativt: statistikst
ökar människors benägenhet att hjälpa t<strong>il</strong>l med farams grad av allmäng<strong>il</strong>tighet
statistikst är den fras som troligast besvaras då den riktas t<strong>il</strong>l än främling
har du eld?
utbryter den strejk som från november (2007 t<strong>il</strong>l februari (2008) engagerar
Hollywoods dramatiker under de fjorton veckorna konfl ikten varar skrivs inte
ett enda manuskript den första konsekvensen som slår mot allmänheten är ett
sändningstopp för amerikanska talkshows en <strong>pr</strong>ogramidé som bygger på att utvalda
personer roar en för showens målgrupp re<strong>pr</strong>esentativ publik med aktuella skämt
som indikeras genom att en skylt med texten skratta tänds på studions fondvägg
humorns mål att förorsaka konvulsiva sammandragninga i buken sem ger
upphov t<strong>il</strong>l en häftig in- och utandning där stämbanden i tur och ordning
spänns och slappnar av nås ofta genom något slags inkongruens ett glapp mellan
förväntningarna och det faktiskt inträff ade (föreställ dig juryns stenansikten
bolla ett par spetstrosor emellan sig som het potatis föreställ dig minen hos
de arbetssökande kolumbianska män som (2008) kallas t<strong>il</strong>l en statlig intervju
och sedan forslas ut i djungeln kläs i param<strong>il</strong>itärens dräkt och avrättas som
motståndsmän i syfte att förbättra brottbekämpningsstatistiken) skrattet
är ett resultat av välbefi nnande och gruppgemenskap men det omvända är
också g<strong>il</strong>tigt: man blir lycklig av att låtsas att vara lycklig tar man bara med i
magen „HAHAHA” kan kroppen inte sk<strong>il</strong>ja mellan t<strong>il</strong>lgjorda och äkta skratt
i skarp kontrast t<strong>il</strong>l JULIUS som i häktet ägnar all sin tid åt schackspel spelar
ETHEL baseball trettio meter över markytan på SING-SINGS takterass hon slår och
s<strong>pr</strong>inger rundar första basen andra tredje rusar vidare mot räcket kanten stupet
HUDSON RIVER ligger som en swimmingpool för hennes fötter hela laget ropar
home run home run home

Norstedts, Sweden
s<strong>pr</strong>ing raka vägen hem gör inga avstickare vänd dig inte om se upp för män och hundar
undvik <strong>il</strong>la upplysta och öde platser såsom parklekar parkeringshus och gångtunnel:
de stumma stegen andhämtningens ljudlösa vibrato revbenen som stluter sig kring
hjärtslagen (som parenteser) tunneln är symbol för födelse det omedvetna kvinnligt kön
och utvecklings<strong>pr</strong>oblematik den urtvättade väggmålningen är en studie i collageteknik
en rullstensås i genomskärning lager efter lager av historia lager efter lager av graffi ti
block
sten
grus
sand
trias
jura
krita
love
&
peace
4
ever
fuck
you
allting som verkar roligt är det inte ett exempel: skrattepidemin i Tanganyika
drabbar landets nordliga <strong>pr</strong>ovinser (1962) och startar med en vits berättad i en
mellanstadieklass det ohejdbara skrattet s<strong>pr</strong>ider sig från skolan vidare t<strong>il</strong>l byn och
ut i landet inte förrän efter arton månader då skolan stängts och smittkällorna satts
i karanten kan livets allvar börja om och de som hunnit avlida begravas st<strong>il</strong>la
(tystnad)
Ett av elektricitetens första dödsoff er är cirkuselefanten Topsy (1903) som
avrättas off entligt efter att ha dödat tre män däribland en skötare som matat
henne med sin tända cigarett förloppet fångas upp på fi lm av ljudets herre
Thomas E publiken samlas vid en given tidpunkt elefantens fötter låses fast i
en för ändamålet specialbyggd träställning med infogad metalltråd kameran
går när stöten kommer står hon först helt st<strong>il</strong>l och svajar sedan sakta
bakåt
framåt
framåt
i en tvåtons tvåtakts dance macabre det slår gnistor under henes fötter
ögonlocken fl imrar och så väger det vidunderliga huvudet med snabeln
15

16
Naima Chahboun
som tog tag om djurskötarens liv bar upp honom och krossade hans kropp
mot marken över och hon stupar som en havererad zeppelinare
Ethel (sjunger):
om det uppstår spänning
om det ena
attraheras av det andra
om det ena
inte isoleras från det andra
om det jordade och ojordade möts
och om de gjör det
om de rör vid något
inre
kan det vara farligt
kan man fästa koppartrådar
kan man ansluta en hel raktor
efteråt är hela kroppen het
och tung
The Archeology of Ignorance
A white lie can sometimes hide a night-dark truth two examples to it: (1) when JULIUS
and ETHEL in their youth went demonstrating for nine black men who (in 1929) were
accused of having raped two white women on a train to Scottsbro and got repeated
death sentences (though one of the women confessed in the court that the accusation
was false) from a wholly white jury who based their verdict on their conviction that no
white woman had ever had sex w<strong>il</strong>lingly with a black man they overlooked the tactics
of the civ<strong>il</strong> rights movement namely that they tried to convince jury members of the
innocence of the accused by <strong>pr</strong>oving the ladies’ immoral ways which culminated in an
u<strong>pr</strong>oar before the judge when the defence lawyer threw a pair of kickers into the jury’s
box (2) if you feel threatened by a rape you must cry “fi re, fi re!” as loud as you can
this argument is backed in a quantitative way: statistics show that the w<strong>il</strong>lingness
of people to help increases with the degree of danger another piece of statistics tell
you that the phrase most <strong>pr</strong>obably answered when addressed to a stranger is
can you give me a light?
to <strong>pr</strong>eserve the value of words is the aim of the strike that breaks out in November
2007 and goes on t<strong>il</strong>l <strong>Fe</strong>bruary 2008 in Hollywood engaging screenplay writers during
the fourteen weeks of the confl ict no manuscript is written the fi rst result of that
which publicity has to face is the total stop of broadcasting American talk-shows this

type of <strong>pr</strong>ogram is based on the idea of selected persons entertaining a public selected
so as to re<strong>pr</strong>esent a certain group the show aims at by telling them topical jokes
wh<strong>il</strong>e a notice laughter is lit on the wall behind the camera at the right moments
the main object of humour is to <strong>pr</strong>oduce convulsive contractions in the abdominal
muscle which cause vehement in- and exhaling wh<strong>il</strong>e vocal cords become tense and
slackened by turns this aim is achieved by some incongruence between that which is
expected and that which actually happens (imagine the astonished faces of jury members
throwing about the laced knickers like a hot potato or imagine the faces of the Columbian
men looking for employment who once (in 2008) are called to an offi cial interview then
taken to the jungle dressed in guer<strong>il</strong>la uniforms and executed on the spot in order to
better the state statistics on the results of fi ghting criminality) laughter is generated
by feeling well and by being in a good community yet the opposite is also valid you
can become happy by feigning you are so <strong>pr</strong>ovided you carry with you your HAHAHAHA
in the stomach your body cannot distinguish between feigned and real laughter
quite unlike JULIUS who in the arrest spends most of his time with playing chess
Ethel plays baseball a hundred feet above the ground on the roof terrace of SING SING
she hits and runs around fi rst second and third bases and rushes on against the ra<strong>il</strong>s
the abyss Hudson River lies like a swimming pool before her feet the team cries
home run home run home
run straight ahead run home look out for men and dogs keep away from
badly <strong>il</strong>luminated and deserted places like playgrounds parking houses and
pedestrian subways: soft steps the voiceless vibrato of breathing ribs that close
round the drumming heart (like parentheses) the subway is a symbol of birth
the unconscious female sex and the <strong>pr</strong>oblem of development the washeddown
wall painting a study in collage technic a mould of rolling stones in
cross section layer under layer of history layer under layer of graffi ty
boulder
stone
gravel
sand
triassic
jurassic
cretaceous
love
&
peace
4
ever
fuck
you
Norstedts, Sweden
17

18
Naima Chahboun
not everything that looks funny is really so an instance: the laughing epidemics
in Tanganyika (1962) that affl icts the northern <strong>pr</strong>ovinces of the land starts with
a joke told in a high school class the irre<strong>pr</strong>essible laughter s<strong>pr</strong>eads from the
school to the town and then to the country only after eighteen months when
the school is closed and the centres of infection quarantined can serious life
start again and those that died in the meantime be buried in s<strong>il</strong>ence
(s<strong>il</strong>ence)
one of the fi rst mortal victims of electricity is Topsy the circus elephant (1903)
that is publicly executed for having k<strong>il</strong>led three people a keeper included that
fed her a lit cigarette the event is to be fi lmed by Thomas E master of sounds a
large public gathers in the appointed time the feet of the elephant are tied fast
to a specially bu<strong>il</strong>t wooden structure that contains the wires camera starts
when the shock comes she stands fi rst quite st<strong>il</strong>l then begins to sway slowly
forwards
backwards
backwards
in a two-beat two-tone danse macabre huge sparks rattle round her feet eyelids fl icker
then the monstrous head moves ahead the trunk winds round a keeper’s waist she
lifts him up smashes him on the ground at last she collapses like a broken Zeppelin
Ethel (sings)
if electric tension appears
if one
attracts the other
if one is not
isolated from the other
if the earthed and the non-earthed ends meet
if they get in contact with
something inner
it can be dangerous
you may contact copper wires
you may turn on a whole reactor
then your whole body gets hot and heavy
Translated by István Tótfalusi

A nemtudás archeológiája
egy fehér hazugság képes néha elfedni egy éjfekete igazságot erre két példa is említhető:
(1) a fi atal Julius és Ethel Rosenberg tüntet k<strong>il</strong>enc fekete mellett akiket (1929) azzal
vádolnak hogy két fehér nőt megerőszakoltak egy Scottsbro felé tartó vonaton
és (noha a két nő egyike a bíróság előtt beismeri hogy ők találták ki a történetet)
többször is halálra ítéli őket egy színfehér esküdtszék ítéletét arra a feltételezésre
alapozva hogy soha egyetlen fehér nő nem feküdt még le szabad akaratából egy
fekete férfi val a polgárjogi mozgalom taktikája: azzal igyekszik meggyőzni az
esküdteket a vádlottak ártatlanságáról hogy a hölgyek erkölcstelenségét igyekszik
bizonyítani végül tumultust vált ki a tárgyalóteremben hogy a védőügyvéd egy női
alsót hajít be az esküdtek közé (2) ha erőszak fenyeget elég ha hangosan kiáltasz:
„tűz van!” az érvet mennyiség<strong>il</strong>eg támaszthatjuk alá: az emberek hajlandósága a
segítségnyújtásra a veszély nagyságával arányosan növekszik statisztika<strong>il</strong>ag érvényes
hogy egy idegenhez intézett kérdések közül ez számíthat a leginkább válaszra:
van tüze?
megőrizni a szó értékét e céllal tör ki a sztrájk mely novembertől februárig
tart (2007—2008) Hollywood írói tizennégy héten át egy sornyi kéziratot sem
<strong>pr</strong>odukálnak az első következmény amely a közönséget megrázza az amerikai
talkshaw-adások elmaradása ez a műsorötlet azon alapszik hogy kiszemelt személyek
szórakoztatják a show célközönségét re<strong>pr</strong>ezentáló publikumot aktuális tréfákkal
melyek sikerét a stúdió hátfalán fel-felv<strong>il</strong>lanó nevetni felirat garantálja
a humor célja görcsös összehúzódásokat idézni elő a has izmaiban ami heves ki- és
belégzésre késztet miközben a hangszalagok felváltva megfeszülnek és elernyednek
mindezt gyakran az elvárt és a ténylegesen bekövetkezett esemény közti inkongruencia
váltja ki (képzeld el az esküdtek megkövült ábrázatát ahogy egymásnak hajigálják
a csipkés bugyit mint egy forró krumplit képzeld el az álláskereső kolumbiaiak
képét akiket (2008) behívnak egy állami interjúra aztán k<strong>il</strong>ökik őket a dzsungelbe
kormányellenes ger<strong>il</strong>lának öltöztetve rögtön el is kapják és kivégzik őket hogy
javítsanak a bűnözés elleni sikereik statisztikáján) a nevetés a jó közérzet és a
csoportközösség eredménye de érvényes az ellenkezője is: az ember attól is boldog
lehet hogy boldognak játssza meg magát csak hahaha legyen mindig a gyomrában
végül a test már nem tud különbséget tenni a megjátszott és a valódi nevetés között
éles ellentétben Juliusszal aki a vizsgálati fogságban a sakknak szenteli
minden idejét Ethel baseballt játszik harminc méterrel a talajszint felett a
Sing-Sing tetőteraszán üt és futja a köröket első bázis második harmadik
bázis rohan tovább a korlát és a tetőszegély a szakadék felé a Hudson River
mint egy úszómedence nyúlik el a lábai alatt az egész csapat üvölti
Norstedts, Sweden
19

20
Naima Chahboun
home run home run home
rohanj haza egyenesen ne térj ki ne fordulj vissza fi gyelj az emberekre és
a kutyákra kerüld a rosszul v<strong>il</strong>ágított és elhagyatott helyeket valamint
a játszótereket és parkolóházakat és gyalogos aluljárókat: a néma léptek a zihálás
hangtalan vibrátója a szívverést körülfogó bordák (mint zárójelek) az alagút
mind a születés szimbóluma a tudattalan női nem és a fejlődés <strong>pr</strong>oblematikája
a letisztogatott falfestés tanulmány a kollázstechnikáról görgőkövek dombja
keresztmetszetben sorban a történelem rétegei sorban a graffi ti rétegei
szikla
kő
murva
homok
triász
júra
kréta
love
&
peace
4
ever
fuck
you
nem minden mulatságos ami annak látszik íme egy példa: a Tanganyika északi
tartományaiban kitört nevetőjárvány (1962) egy viccből indul ki amely egy
középiskolai osztályban hangzik el a megállíthatatlan nevetés az iskolából átterjed
a falura majd az egész vidékre és csak tizennyolc hónap múlva amikor az iskolát
bezárják és a járványfészkeket karanténba csukják tér vissza az élet a maga
komoly folyásába és lehet a közben elhunytakat tisztes csendben eltemetni
(csend)
az elektromosság egyik legelső halálos áldozata Topsy a cirkuszi elefánt
(1903) akit ny<strong>il</strong>vánosan kivégeznek mert megölt három férfi t köztük az
egyik gondozóját aki égő cigarettáját <strong>pr</strong>óbálja megetetni vele az eseményt
fi l m r e v e s z i Thomas E a hang ura a megadott időpontra nagy tömeg gyűlik
egybe az elefánt lábait odaláncolják egy erre a célra ácsolt és az elektromos
vezetéket tartalmazó fa állványzathoz kamera indul amikor jön az áramlökés
az elefánt egy ideig mozdulatlanul áll majd lassan ingani kezd előre
előre
hátra

két hangú kétütemű danse macabre szikrák csapnak ki lábainál szemhéjai
vibrálnak a félelmes fej előredől ormánya derékon kapja az állatgondozót
felemeli és a földhöz csapja végül összecsuklik mint egy felhasadt zeppelin
Ethel (énekel)
ha feszültség támad
ha az egyik
vonzza a másikat
ha az egyik
nincs a másiktól elszigetelve
ha a földelt a földeletlennel találkozik
ha ezt teszik
ha valami belsővel
érintkeznek
az veszélyes lehet
az ember összeérint két rézhuzalt
bekapcsolhat egy egész reaktort
utána forró lesz és nehéz
az egész test
Norstedts, Sweden
Tótfalusi István fordítása
21

Petr Čichoň
Martin Klučka comes from the area around Hlučín but lives in
Prague, where he is student of art history. Subconsciously he is
attracted to traumata associated with his German-Czech nationality,
which perhaps explains why he is writing a dissertation on the
architecture of Nazi Germany. He crosses paths with a mysterious
girl. She tells him about Hans Kammler, chief architect of the SS,
who was last sighted in Prague at the end of the war and of whom
there is no further record. As they start to investigate what became
of Kammler, they are drawn into many adventures.
Petr Čichoň (1969) author of three volumes of poetry, declaims his
poems in Czech and German to the accompaniment of the lute. He
works in his own architect’s studio in Brno. Slezský román is his fi rst
novel, published by Host.
Martin Klučka Prágában él, művészettörténetet tanul, nem kívánkozik
vissza sz<strong>il</strong>éziai szűkebb pátriájába. Tudat alatt fogva tartja csehnémet
származásának traumája, talán ezért is írja a náci Németország
építészetéről a disszertációját. Ennek kapcsán ismerkedik meg egy
titokzatos lánnyal. Tőle hall Hans Kammlerről, aki az SS főépítésze
volt, Prágában látták utoljára, aztán nyoma veszett. Meg<strong>pr</strong>óbálják
kideríteni, mi lett vele, és ezzel számos kalandba bonyolódnak.
Petr Čichoň (1969) cseh író, költő, építészetet tanult, a 90-es években
irodalmi szerkesztőként dolgozott lapoknak és könyvkiadóknak,
ma saját építészirodát működtet. Három verseskötete után jelent
meg első <strong>pr</strong>ózai munkája, a Sz<strong>il</strong>éziai regény a Host kiadónál.
Host, Czech Republic

Slezský román
Host, Czech Republic
„Schlesien gehört so ein bisschen zu Polen?“
Stavbyvedoucí se obrátí ke Kurtovi. Záměrně osloví <strong>pr</strong>ávě jeho. Pravého Slezana si představuje
zrovna tak. Bystřejšího Waltra považuje spíše za Rusa.
Wasserpolacken!
Tihle bizarní gastarbeiteři ho fascinují. Chudáci bez domova kdesi v cizině.
Nakonec se rozhodne opatřit si tlumočníka. Přímo ve svém <strong>pr</strong>acovním kolektivu nalezne
zaměstnance, jehož rodi če byli Češi. Od svých předků získal výrazně <strong>pr</strong>otahovaný přízvuk.
„Slezsko, to je takový Polsko, né?“
Zpívaně <strong>pr</strong>otáhne otázku. Ale Kurt považuje tento přízvuk za výsměch. Zaraženě
hledí na tlumočníka a mlčí. Očima zoufale hledá Waltra, ale ten zde není, a Kurt se musí
spolehnout na sebe. Přemýšlí… Na Ostravsku jsou Poláci známí jako pokoutní obchodníci
s pašovaným zbožím…
Vaserpolaci?
Kurt se pokouší vybavit si Poláky, které zná. Žijí především v Bohumíně a v Jablunkově.
Jsou to vlastně Češi, ale mluví polsky. Někteří z nich mají i polské občanství. Nechápe, <strong>pr</strong>oč
mu šéf klade takovou otázku. Po marném přemýšlení z něj vyletí strohá odpověď.
„Najn.“
Tlumočník jen pokrčí rameny a podívá se na stavbyvedoucího. Ten se již v minulosti na
stavbách několikrát s Poláky setkal. Pocházeli ze Štětína a také mu byli něčím blízcí. Sám
<strong>pr</strong>o sebe si to vysvětloval tím, že Štětín býval přece kdysi německý. Horní Slezsko by mohlo
být podobný případ. Třeba v něm žijí také Poláci, kteří bývali kdysi Němci. Němci mluvící
česky, které už němčině nikdo nenauč<strong>il</strong>. Nakonec je to jedno! Hlavně že umí <strong>pr</strong>acovat.
Znovu pohlédne do Kurtova křečovitě sevřeného obličeje marně skrývajícího rozpaky.
„Majstr se vám omlouvá. Znal pár polských Němců. Prej jste jim podobný.“ S nepříjemnou
podezřívavostí pohlíží tlumočník Kurtovi do tváře.
Slezan ze sebe vysouká větu: „Ni. Od valky zme Čechami.“
Tlumočník se obrátí s překladem k stavbyvedoucímu, ten se evidentně lekne. Řeči
o válce nemá rád. Jeho otec v ní padl a matka se pak brzy znovu <strong>pr</strong>ovdala. S otčímem si
nerozuměl. Vzpomene si, jak seděl s ostatními dětmi v mateřské školce a společně sledovali
dokument o holokaustu.
S tímhle zedníkem se o vážných věcech mluvit nedá. Přece jen si <strong>pr</strong>omluvím s tím
druhým.
Stavbyvedoucí se rychle loučí a schází spolu s tlumočníkem po stupních stadionu.
Umiňuje si, že se Slezany o jejich původu už mluvit nebude, a přemýšlí, jak ty zkušené
zedníky co nejlépe využít. Kdyby se konečně objev<strong>il</strong> ten jejich parťák Bunček, mohli by
<strong>pr</strong>acovat samostatně. Při sestupu míjí místo na tribuně určené <strong>pr</strong>o řečníka a všimne si,
že řemeslníci zde ještě neo<strong>pr</strong>av<strong>il</strong>i poškozené zábradlí. Poděkuje tlumočníkovi a už sám se
vrací k řečnickému můstku. Postaví se na něj a pohlédne dolů. Pod sebou spatří hlubokou
<strong>pr</strong>opast. Rozhlédne se po staveništi: řemeslníci jako mravenci splývají se zvětralými zdmi.
Cestou do kanceláře jej <strong>pr</strong>onásledují nepříjemné myšlenky.
23

24
Petr Čichoň
Furt robiť.
Te<strong>pr</strong>ve až tady, v Německu, si Kurt uvědomí, že celý život jenom <strong>pr</strong>acuje. Cítí se unavený.
Proč furt tak dřu?
A S<strong>il</strong>esian Novel
“Schlesien gehört so ein bisschen zu Polen?” 1
The site foreman turns to Kurt. His choice is deliberate. Kurt is exactly as he imagines
a S<strong>il</strong>esian to be. The quicker-witted Walter he regards as a more of a Russian.
Wasserpolacken!
He is fascinated by these bizarre Gastarbeiter. Poor things who have lost their homes
somewhere abroad.
In the end he decides to get hold of an inter<strong>pr</strong>eter. In this very working collective there
is an employee whose parents were Czechs. His forebears gave him an accent that drags.
“S<strong>il</strong>esia. That’s sort of in Poland, yeah-aahh?”
The question extends into song. Kurt feels that the accent is ridiculing him. Perplexed,
he looks back at the inter<strong>pr</strong>eter and says nothing. His eyes search desperately for Walter,
but Walter isn’t there so Kurt w<strong>il</strong>l have to rely on himself. He thinks hard … In the Ostrava
area, Poles are known as <strong>il</strong>licit traders in contraband goods …
Wasserpolaks? Water Polish?
Kurt tries to remember the Poles he knows. Most of them live in Bohumín and Jablunkov.
They are in fact Czechs, but they speak Polish. Some of them also have Polish citizenship.
He can’t understand why the boss is asking him such a question. After a fut<strong>il</strong>e attempt to
think he gives a terse reply.
“Nein.”
The inter<strong>pr</strong>eter shrugs and looks at the site foreman, who has encountered Poles on
bu<strong>il</strong>ding sites several times before. They came from Stettin and there was something about
them he could relate to. He explained this to himself by the fact that Stettin had once been
German. Upper S<strong>il</strong>esia might be a sim<strong>il</strong>ar case; perhaps there, too, there are Poles who once
were Germans. Czech-speaking Germans who no one ever taught German. But what does it
matter? The main thing is that they’re good workers.
Again he looks at Kurt, whose facial features are tight as he tries and fa<strong>il</strong>s to hide his
discomfi ture.
“The master wishes to apologize to you. He knew a few Polish Germans. Apparently you
remind him of them.” The inter<strong>pr</strong>eter looks Kurt in the face with a suspiciousness he fi nds
unpleasant.
With a struggle, the S<strong>il</strong>esian gets out his utterance. “No. Since the war we are Czechs.”
The inter<strong>pr</strong>eter turns to the site foreman and translates; the foreman is obviously
alarmed by what he hears. He doesn’t like talk of the war. His father was k<strong>il</strong>led in it
and his mother remarried soon after. He didn’t get on with his stepfather. He remem-
1 Is S<strong>il</strong>esia sort of in Poland?

ers sitting at nursery school with the other kids watching a documentary f<strong>il</strong>m about
the Holocaust.
There’s no chance of talking about serious matters with this brickie. I’d better have a
word with the other one.
The site forman quickly takes his leave and meets the inter<strong>pr</strong>eter again on the steps of
the stadium. He resolves never again to talk to S<strong>il</strong>esians about their origins and wonders
how to make best use of the experienced bricklayers. If their gaff er Bunček were to turn
up at last, they’d be able to work independently. On his way down the terrace he passes
the spot from which speeches w<strong>il</strong>l be made, and he notices that the workmen have not
yet repaired the damaged ra<strong>il</strong>ing. He thanks the inter<strong>pr</strong>eter and goes back alone to the
speaker’s rostrum. He stands on it and looks down into a deep chasm. He looks about the
bu<strong>il</strong>ding site: ant-like workmen blending with the weathered walls. He is pursued to his
offi ce by unpleasant thoughts.
Translated by Andrew Oakland
Sz<strong>il</strong>éziai regény
Host, Czech Republic
— Schlesien gehört so ein bisschen zu Polen?
Az építésvezető Kurthoz fordul. Direkt hozzá intézi a kérdést. Ilyennek képzeli el az
igazi sz<strong>il</strong>éziai embert. Az okosabb Waltert inkább orosznak gondolja. Wasserpolacken!
Ezek a fura vendégmunkások izgatják a fantáziáját. Szerencsétlen, idegenbe szakadt
hontalanok. Végül úgy dönt, hogy tolmáccsal <strong>pr</strong>óbálkozik. Közvetlenül a beosztottjai között
talál egy embert, akinek a szülei csehek voltak. Az a szüleitől elnyújtottan hangsúlyozó
hanglejtést örökölt.
— Sz<strong>il</strong>ézia, az szinte Lengyelország, neeeem?
Énekelve elnyújtja a kérdést. De Kurt nevetségesnek találja ezt a hanglejtést. Megütközve
néz a tolmácsra és hallgat. Tekintetével kétségbeesetten keresi Waltert, de az nincs a közelben.
Kurt csak magára számíthat. Gondolkozik… Ostrava környékén a lengyeleket t<strong>il</strong>tott
árukkal seftelőként, feketézőként tartják számon.
— Vaserpolaken, hm?
Kurt igyekszik emlékezetébe idézni azokat a lengyeleket, akiket ismer. Főleg Bohumínben
és Jablunkovban élnek. Igazából csehek, de lengyelül beszélnek. Néhányuknak az állampolgársága
is lengyel. Nem érti, miért kérdez tőle <strong>il</strong>yeneket a főnöke. A meddő agyalás után
tömören odavágja:
— Najn.
A tolmács csak megvonja a vállát, és az építésvezetőre néz. Az már régebben dolgozott
együtt lengyelekkel más építkezésen. Szczeciniek voltak, és azokat is közel érezte magához.
Önmagának mindezt úgy magyarázta, hogy Szczecin mégiscsak német város volt valamikor.
<strong>Fe</strong>lső-Sz<strong>il</strong>éziával is ez lehet a helyzet. Talán ott is lengyelek élnek, akik valamikor
németek voltak. Csehül beszélő németek, akiknek a németet már senki sem tanította. De
végülis mindegy. Az a lényeg, hogy dolgozni tudnak. Ismét belenéz Kurt arcába, amely
a nagy koncentrációtól szinte görcsbe rándult, hiába is igyekezne leplezni zavarát.
25

26
Petr Čichoň
— A mester elnézését kéri. Ismert pár lengyelországi németet. Állítólag hasonlít hozzájuk.
A tolmács kellemetlen gyanakvással fürkészi Kurt tekintetét. A sz<strong>il</strong>éziai odaveti neki:
— Ni. A háború óta csehek vagyunk.
Válaszát a tolmács lefordítja az építésvezetőnek, az láthatóan megijed. Nem szereti
a háborúról való fecsegést. Az apja elesett, az anyja aztán gyorsan újra férjhez ment. A mostohaapjával
nem jöttek ki jól. Emlékszik, ahogy az óvodában a többi gyerekkel egy holokauszt
ról szóló dokumentumfi lmet néznek. Ezzel a munkással nem lehet komoly dolgokról
beszélgetni. Inkább azt a másikat kérdezem majd meg — gondolja. Az építésvezető gyorsan
elbúcsúzik, és a tolmáccsal lefelé indulnak a stadion lépcsőin. Elhatározza, hogy a sz<strong>il</strong>éziaiakat
már nem fogja az eredetükről faggatni, és azon gondolkozik, hogyan használhatná ki
még jobban ezeket a szakképzett kőműveseket. Ha végre megjelenne a góréjuk, az a Bunček,
önállóan is dolgozhatnának. Lefelé másztában észreveszi, hogy a tribünnél, azon a helyen,
ami a közvetítőnek van fenntartva, a munkások még nem javították ki a megrongálódott
korlátot. Megköszöni a tolmácsnak a segítséget, és már egyedül tér vissza a közvetítő-hídhoz.
Rááll, és lenéz. Mély szakadékot lát maga alatt. Szétnéz az építkezésen, a munkások
hangyaként olvadnak össze a málladozó vakolattal. Útban az irodája felé kellemetlen gondolatok
gyötrik.
Csoma Borbála fordítása

Editions d'en bas, Switzerland
Sandrine Fabbri
The story is strung like a thread that is about to tear any minute. It
tells the tragedy of a fam<strong>il</strong>y, intertwined with that of a clash between
cultures, and also that of a place, a satellite town in the 60’s and 70’s.
How do you deal with the emptiness caused by absence? How do you
live through s<strong>il</strong>ence or lies surrounding the absent? A little girl experiences
the bitterness of a brutal, unthinkable loss. Once grown up,
she tries to fi nd the woman, torn apart between two men, between
Yugoslavia and Switzerland, between reason and insanity, the one
who had been her mother. And to fi ll the gap with words.
Sandrine Fabbri was born in Geneva; she returned to live here
after staying in Florence, Zurich and Paris. She is a journalist and a
translator. La Béance (The Gap) is her fi rst book.
A történet fonala feszült, akár egy cérna, mely bármelyik p<strong>il</strong>lanatban
elszakadhat. Egy családi tragédiát elevenít fel; tragédiát, mely
a kultúrák ütközéséből fakad, és felöleli egy peremváros történetét
a 60-as 70-es években. Hogyan birkózhatunk meg a hiány okozta
űrrel? Hogyan élhető túl a hallgatás, a hazugság; mindaz, ami valaki
elvesztésével jár? Egy kislány megtapasztalja, hogy m<strong>il</strong>yen kegyetlen
és felfoghatatlan a hiány. <strong>Fe</strong>lnőttként meg<strong>pr</strong>óbál rátalálni a nőre, aki
őrlődött: őrlődött két férfi között, Jugoszlávia és Svájc között, az értelem
és az őrület között – aki az anyja volt. És meg<strong>pr</strong>óbálja szavakkal
betölteni a hiány okozta űrt.
Sandrine Fabbri Genfben született, ahova fi renzei, zürichi és
párizsi tartózkodása után tért vissza, és ahol most is él. Újságíró és
fordító. La Béance (A tátongó űr) az első könyve.

28
Sandrine Fabbri
La Béance
J’ai ap<strong>pr</strong>is un peu le croate. Je devais, je voulais déchirer ce vo<strong>il</strong>e d’incom<strong>pr</strong>éhension qui
m’isolait, là-bas, me condamnait à rester l’étrangère. Mais pourquoi tu ap<strong>pr</strong>ends cette
langue ? Ap<strong>pr</strong>ends le russe, au moins, c’est ut<strong>il</strong>e. J’aurais dû fuir, oublier ce pays qui était
le tien, tu ne voulais pas reconnaître mon attachement viscéral pour cette terre, sa beauté,
sa folie, pour moi aller là-bas c’était aussi te retrouver toi, au-delà de ce que tu as été en
Suisse, de l’enfer que tu as été pour ma mère, pour moi, là-bas je renouais avec le partisan,
le père idéal, passionné, passionnant, je retrouvais l’autodidacte qui a dû commencer à
trava<strong>il</strong>ler à l’âge de 14 ans sur un chantier naval sous les ordres de son père mais qui a
toujours suivi des cours du soir, qui s’est cultivé sans relâche. J’entends encore la berceuse
que tu me chantais, « Nina, nana, aja tut aja, moja pupa je zaspana », je ne l’ai jamais oubliée
alors que je ne la com<strong>pr</strong>enais pas, aujourd’hui je sais qu’elle veut dire « ma petite fi lle dort »,
je t’entends encore chanter cette berceuse et je sais que je l’entends <strong>pr</strong>atiquement juste alors
que je n’ai ap<strong>pr</strong>is que le croate et jamais le slovène. Face à toi, comment aurais-je pu être
uniquement « suisse », même si ma fam<strong>il</strong>le suisse sans cesse me répète : Tu es comme ta
mère, tu es suisse, tu n’as rien à voir avec la Yougoslavie, un vœu pieux, la moitié de mes
gènes viennent de là-bas, qu’on le veu<strong>il</strong>le ou non, quant à tes sœurs, oui, celles qui viennent
ici te ve<strong>il</strong>ler, te nourrir, tes sœurs donc ont toujours insulté ma mère, l’ont traitée de folle,
accusée d’être la responsable de ton malheur, toi tu étais la victime, le martyr de cette folle,
et cela n’était pas suffi sant, une fois ma mère morte, ma mère morte d’un accident, selon
elles, de toute façon, elle était malade, quoi d’étonnant, cet accident, a<strong>pr</strong>ès sa mort, donc,
le nouveau coupable était tout trouvé, c’était moi, moi qui étais, clamaient-elles à l’envi,
aussi folle que ma mère et qui allais continuer à faire ton malheur à toi, mon pauvre père
victime des femmes suisses. À Zagreb les serpents siffl aient sur ma tête, à Genève croassait
la rancœur contre toi, mon père, coupable d’avoir rendu ma mère folle, de l’avoir poussée
au désespoir, toujours j’ai été seule sur la ligne de front, ça tirait des deux côtés et ce n’est
pas fi ni. Alors, pour moi, aller dans le pays en guerre, c’était aller à la recherche du père
idéal avec qui être en paix. Et c’était partir pour ne pas pleurer seule devant ma télévision
à voir les bombardements sur les endroits que j’aimais, les endroits de mon enfance, des
mes vacances, Zadar, Split, Dubrovnik, c’était partir pour dire ce que moi je pensais lorsque
tout le monde entier ou <strong>pr</strong>esque renvoyait la Croatie victime à son passé oustachi afi n
que le monde entier ou <strong>pr</strong>esque puisse s’en laver les mains. De l’agression par l’armée
dite fédérale. Je suis partie là-bas pour dire les v<strong>il</strong>lages incendiés, les v<strong>il</strong>les bombardées,
les soldats qui, au début, se battaient en jeans avec de vie<strong>il</strong>les kalachnikovs face aux tanks.
Toi tu t’es tenu à l’écart, ce n’est pas mon pays, répétais-tu, je suis slovène, même a<strong>pr</strong>ès
la mort de Tuđjman tu n’as plus jamais remis les pieds en Croatie, tu allais jusqu’en Slovénie
où tu t’arrêtais, mais tu as suivi cette guerre au jour le jour, tu savais tout, tu savais être
critique, surtout, c’est fac<strong>il</strong>e d’être critique et intransigeant lorsque l’on est à Genève ou en
Slovénie, dix petits jours de guerre et puis s’en vont.
Mais que vas-tu chercher là-bas, me répétais-tu, suspicieux, ah je sais, les hommes, les
hommes en uniforme.

Oui, la séduction des hommes en uniforme, des hommes en guerre, des hommes face à
la mort. Certes. Tu étais perspicace, si perspicace lorsqu’<strong>il</strong> s’agissait de soupçonner le sexe, tu
retrouvais ta putain de fi lle, ta fi lle qui continuait sa vie d’amants, tu n’en savais rien, mais tu
t’en doutais, tu me voulais vierge tu m’avais faite putain, tu me devinais toujours, évidemment,
les soldats, le danger, l’intensité, l’érotisme de la guerre, pourquoi le nier, pourquoi le cacher,
mais <strong>il</strong> n’y avait pas que ça. Tu as lu mes reportages, sans faire de commentaires.
Moi j’ai lu Claudio Magris. Qui a écrit que Monfalcone a donné de nombreux partisans
italiens partis se battre pour Tito, a<strong>pr</strong>ès la guerre <strong>il</strong>s sont restés du côté yougoslave, mal
leur en a <strong>pr</strong>is, nombre d’entre eux ont péri lors des purges de 48, lorsque Tito a rompu
avec l’Union soviétique, ces fi dèles combattants n’ont pas com<strong>pr</strong>is suffi samment vite
que le schisme était consommé entre le Maréchal et Staline. Slovène de Monfalcone
au passeport italien, toi, à Zagreb, tu n’as pas été inquiété par les purges. Je ne sais pas
pourquoi. Grâce à ton origine slovène, justement ? Tu vois, c’est le genre de questions que
j’aimerais te poser, maintenant.
Comme j’aimerais savoir pourquoi tu n’as jamais re<strong>pr</strong>is ton véritable nom. Que tu gardes
le passeport italien, je le com<strong>pr</strong>ends, c’était le passeport de la liberté dans la Yougoslavie aux
frontières encore hermétiquement closes. Mais le nom ? Ou alors fallait-<strong>il</strong> changer le nom avec
la nationalité ? Comment as-tu pu supporter ce nom et ce <strong>pr</strong>énom imposés par les fascistes
qui, subt<strong>il</strong>s dans l’op<strong>pr</strong>ession, se sont « contentés » de traduire les noms et <strong>pr</strong>énoms ? Ils
vous ont imposé une nouvelle origine, sans renier tout à fait ce que vous étiez. Vous n’avez
pas perdu votre identité, en réalité, puisque vous portez toujours votre nom. Simplement, <strong>il</strong>
est traduit. Assim<strong>il</strong>ation parfaite par traduction, traduttore, traditore, disent les Italiens, c’est
ainsi que Darko Kovač est devenu Natale Fabbri. Tu ne <strong>pr</strong>éfères pas Darko Kovač ? Moi oui.
Chez toi, j’ai trouvé une trace de cette traduction-trahison, un document que tu avais dû
<strong>pr</strong>oduire pour pouvoir te marier :
« Le syndic certifi e que par décret No 11419/189 du 10.12.1930 du Préfet de Trieste, le nom
de fam<strong>il</strong>le originel du dénommé « KOVACS » (sic !) a été réduit en la forme italienne de
« FABBRI » ». Etonnant que sur ce document offi ciel Kovač soit écrit faux, à la hongroise.
Les fascistes ont changé ton nom, l’ont traduit, l’ont italianisé.
Toi tu as traduit le <strong>pr</strong>énom de ma mère, tu l’as italianisé.
Et, moi, je continue à porter un nom fasciste. En somme. Un nom qui ne devrait pas être
le mien, comme ne devrait pas être mien ce passeport italien que j’ai toujours et que j’ai
si longtemps haï, identité imposée, identité fausse, <strong>pr</strong>emier mensonge duquel ont découlé
tous les autres.
Non, je ne com<strong>pr</strong>ends pas pourquoi tu n’as jamais voulu re<strong>pr</strong>endre ton vrai nom. Alors
que ta fam<strong>il</strong>le t’appelle encore et toujours Darko. Jamais Natale.
The gap
Editions d'en bas, Switzerland
I have learned a little bit of Croatian. I had to, I wanted to tear apart this ve<strong>il</strong> of incom<strong>pr</strong>ehension
that isolated me over there, and sentenced me to remain a stranger. But why are you
learning this language? Learn Russian, at least that’s useful. I should have run away, forget
29

30
Sandrine Fabbri
that country of yours, you didn’t want to acknowledge my <strong>pr</strong>ofound attachment to this land,
its beauty, its madness, for me to go over there meant also fi nding you, beyond everything
you have been in Switzerland, the hell that you have re<strong>pr</strong>esented to my mother, or to me, over
there I’ve taken up with the partisan, the ideal, passionate, fascinating father, I have found
the autodidact who had to start working at the age of 14 on a shipyard under the command
of his father but who always took evening courses and studied relentlessly. I can st<strong>il</strong>l hear
the lullaby you used to sing to me, « Nina, nana, aja tut aja, moja pupa je zaspana », I have
never forgotten it although I didn’t understand it, today I know it says “my little daughter is
sleeping”, I can st<strong>il</strong>l hear you sing that lullaby and I know that I can almost fully understand
it although I have only learned Croatian and never Slovenian. Thinking of you, how could
I have been solely “Swiss”, even if my Swiss fam<strong>il</strong>y keeps repeating to me: You’re like your
mother, you’re Swiss, you have nothing to do with Yugoslavia, that’s a wishful thinking,
half of my genes come from over there, like it or not, as to your sisters, yes, those who come
here to watch over you, to feed you, well your sisters have always insulted my mother, they
treated her like she was mad, accused her of being responsible for your misfortune, you, you
have been the victim, the martyr of this insane woman, and this was not enough, after my
mother died, she died in an accident, they said, she was sick, after all, there was nothing
sur<strong>pr</strong>ising about this accident, well, after her death, the new cul<strong>pr</strong>it was right there, it was
me, me who was, as they vied with one another <strong>pr</strong>oclaiming, as mad as my mother and who
was going to keep causing you sorrow, to you, my poor father, the victim of Swiss women.
In Zagreb the snakes hissed over my head, in Geneva the voices of resentment against you
kept cawing, my father, gu<strong>il</strong>ty of making my mother mad, of driving her to despair, I have
always been the only one on the front line, the fi re came from both sides and it’s st<strong>il</strong>l not
over yet. So, for me, going to that country at war, it was like going on a search for the ideal
father, the one I could live with in peace. And I was also leaving to avoid crying in front of
my television wh<strong>il</strong>e seeing the bombardments of places I cherished, places of my ch<strong>il</strong>dhood,
my vacations, Zadar, Split, Dubrovnik, I was leaving to tell what I was thinking, wh<strong>il</strong>e the
whole world or almost the whole shook off Croatia as a victim of its Ustashi past so that the
whole world or almost the whole could wash their hands about it. About the aggression of
the so-called federal army. I went there to speak about the v<strong>il</strong>lages burnt down, the bombarded
towns, the soldiers who in the beginning fought in jeans and with old Kalashnikovs
against tanks. You were not getting involved with all that, that’s not my country, you used
to say, I’m Slovenian, even after Tuđman’s death you never again set foot in Croatia, you
went all the way to Slovenia where you stopped, but you kept track of this war day by day,
you knew about everything, you knew how to be critical, it’s really easy to be critical and
uncom<strong>pr</strong>omising if you are in Geneva or Slovenia, just ten little days of war and then it’s over.
But what do you have to do there, you kept saying, suspiciously, oh I know, men, men
in uniform.
Yeah, the seduction of men in uniform, of men at war, of men facing death. Right. You
were perspicacious, so perspicacious when it came to suspecting sexuality, you recognized
your whore of a daughter, your daughter who kept living her life with her lovers, you knew
nothing about this, but you had no doubt about it, you wanted me a virgin but had made
me a whore, you always saw through me, of course, the soldiers, the danger, the intensity,
the eroticism of war, why deny it, why hide it, but there was more to that. You have read
my reports, without giving any comments.

Editions d'en bas, Switzerland
I have read Claudio Magris. Who wrote that Monfalcone has given many Italian partisans
who left to fi ght for Tito, after the war they stayed on the Yugoslavian side, too bad,
many of them were k<strong>il</strong>led during the purges in ‘48, when Tito broke up with the Soviet
Union, these loyal fi ghters didn’t get it quickly enough that the schism was accomplished
between the Marshal and Stalin. As a Slovenian from Monfalcone with an Italian passport,
you, in Zagreb, never worried about the purges. I don’t know why. Just because you were of
Slovenian origin? You see, these are the questions I would like to ask you now.
How bad I would like to know why you never took back your real name. That you keep
the Italian passport, this one I understand, that used to be the passport of freedom in a
Yugoslavia with hermetically closed borders. But the name? Or did you have to change the
name with the nationality? How could you bear that name and surname imposed by the
fascists who, subtly in their op<strong>pr</strong>ession, were “contented” with the translation of names
and surnames? They forced upon you a new origin, without completely denying who you
used to be. In reality, you haven’t lost your identity, since you st<strong>il</strong>l wear your own name.
Just that it has been translated. Perfect assim<strong>il</strong>ation through translation, traduttore, traditore,
that’s what the Italians say, that’s how Darko Kovač became Natale Fabbri. You don’t
like Darko Kovač ? I do.
Among your aff airs I have found a trace of this treason of a translation, a document that
you had to <strong>pr</strong>oduce to be able to get married:
“The mayor certifi es that by decree No 11419/189 of 10.12.1930 of the Prefect of Trieste, the
original fam<strong>il</strong>y name of the man called “KOVACS” (sic!) has been reduced to the Italian
form “FABBRI””. It’s remarkable, how in this offi cial document Kovač can be written wrong,
the Hungarian way.
The fascists have changed your name, they translated and Italianized it.
You have translated my mother’s surname, you have Italianized it.
And for me, I keep wearing a fascist name. In short. A name that shouldn’t be mine just
the way that Italian passport that I st<strong>il</strong>l own and that I have hated for such a long time
shouldn’t be mine either, this imposed identity, fake identity, the fi rst lie from which all
the others have arisen.
No, I don’t understand why you never wanted to take back your real name. When your
fam<strong>il</strong>y st<strong>il</strong>l calls and has always called you Darko. Never Natale.
Translated by Klara Peer
A tátongó űr
Megtanultam egy kicsit horvátul. Szét kellett tépnem, szét akartam tépni azt az értetlenség-fátylat,
amely elszigetelt, arra kárhoztatott ott, hogy megmaradjak idegennek. Minek
tanulod azt a nyelvet? Tanulj oroszul, az legalább hasznos. El kellett volna menekülnöm,
elfelejtenem azt az országot, amely a tiéd volt, te nem akartad elfogadni, hogy lehet bennem
zsigeri vonzódás ez iránt a föld iránt, a szépsége, az őrültsége iránt, odamenni, számomra
ez mindig egyet jelentett azzal, hogy megtalállak téged is, túl azon, aki Svájcban voltál, túl
a poklon, amit anyámnak is, nekem is jelentettél, ott megtaláltam a partizánt, az eszményi
31

32
Sandrine Fabbri
apát, a szenvedélyest és szenvedélyesen szerethetőt, megtaláltam az autodidaktát, aki
tizennégy évesen volt kénytelen volt munkába állni a hajógyárban, az apja beosztottjaként,
de aki mindvégig esti tanfolyamokra járt, aki fáradhatatlanul képezte magát. Emlékszem
még a bölcsődalra, amelyet nekem énekeltél, „Nina, nana, aja tut aja, moja pupa je zaspana”,
sohasem felejtettem el, noha nem értettem, és ma már tudom, hogy azt jelenti, „aludj kislányom”,
még ma is hallom, ahogy ezt a bölcsődalt énekled, és tudom, hogy pontosan értem,
noha csak horvátul tanultam, szlovénül sohasem. Veled élve hogyan lehetettem volna
kizárólag „svájci”, még ha a család svájci ága folyton azt is hajtogatja nekem: Olyan vagy,
mint az anyád, te svájci vagy, semmi közöd Jugoszláviához, jámbor óhaj, a génjeim fele, akár
akarjuk, akár nem, onnan való, ami meg a nővéreidet <strong>il</strong>leti, igen, őket, akik itt vannak, hogy
vigyázzanak rád, etessenek, szóval a nővéreid mindig leszólták az anyámat, bolondnak
tartották, megvádolták azzal, hogy ő a felelős a te balsorsodért, hogy te ennek a bolond
nőnek az áldozata, a mártírja vagy, és még ez sem volt elég, amikor az anyám meghalt, egy
balesetben meghalt az anyám, aki szerintük beteg volt, úgyhogy nincs mit csodálkozni
a balesetén, a halála után tehát megtalálták az új bűnöst, és ez én voltam, hiszen én, harsogták
egymással versengve, ugyanolyan bolond vagyok, mint az anyám, így aztán miattam
folytatódik a balsorsod, szegény apám, te svájci nők áldozata. Zágrábban kígyók sziszegtek
a fejem fölött, Genfben veled szemben nőtt a neheztelés, az apám, ő a bűnös azért, hogy
anyám megbolondult, ő kergette a kétségbeesésbe. Mindig én álltam a frontvonalon, engem
rángattak kétfelől, és ennek még ma sincs vége. Így aztán számomra elmenni a háborúban
álló országba, azt jelentette, elmenni megkeresni az ideális apát, akivel békében lehet élni.
Elmenni azért, hogy ne kelljen egyedül sírnom a televízió előtt, miközben nézem, hogyan
bombázzák azokat a helyeket, amelyeket szeretek, gyerekkorom, vakációim helyeit, Zadart,
Splitet, Dubrovnikot, elmenni, hogy elmondhassam, amit olyankor gondolok, amikor szinte
az egész v<strong>il</strong>ág visszamutogat az áldozatul esett Horvátország usztasa múltjára, hogy aztán
kezeit moshassa, igen, szinte az egész v<strong>il</strong>ág. A szövetségesnek nevezett hadsereg agressziója
láttán. Elmentem, hogy elmondhassam a felgyújtott falvakat, a lebombázott városokat,
a katonákat, akik kezdetben farmernadrágban, ósdi kalasnyikovokkal a kézben harcoltak
a tankok ellen. Te távol tartottad magad, ez nem az én országom, mondtad mindig, én szlovén
vagyok, még Tudjman halála után sem tetted be a lábad Horvátországba, soha többé,
elmentél Szlovéniába, ott megálltál, de naponta fi gyelted a háborút, mindent tudtál róla,
főként kritizálni tudtál, könnyű kritizálni és elveket hajtogatni, ha az ember Genfben vagy
Szlovéniában van, tíz napnyi háború, gyorsan elmúlik.
De te mit keresnél ott, mondogattad nekem gyanakodva, ja persze, a férfi ak, az egyenruhás
férfi ak.
Igen, az egyenruhás férfi ak vonzereje, a háborúzó férfi aké, a halállal szembenéző
férfi aké. Hát persze. Mindig is éleseszű voltál, annyira éleseszű, amikor a szexre kellett
gyanakodnod, felfedezted a kurvát a lányodban, a lányodban, aki mindig is szeretőt tartott,
semmit se tudtál róla, de sejtetted, szűznek szerettél volna, ezért kurvát csináltál belőlem,
mindig kitaláltál nekem, természetesen, katonákat, veszélyeket, háborús feszültséget, erotikát,
miért kellene tagadni, miért kellene titkolni, de nemcsak ez volt. Olvastad a riportjaimat,
de nem fűztél megjegyzést hozzájuk.
Én olvastam Claudio Magrist. Aki azt írta, hogy Monfalcone számos olasz partizánt adott,
akik elmentek harcolni Titóért, a háború után ott maradtak Jugoszláviában, és rosszra
fordult a sorsuk, sokan közülük odavesztek a 48-as tisztogatásokban, amikor Tito szakított

Editions d'en bas, Switzerland
a Szovjetunióval. Ezek a harcos hívek nem értették meg elég gyorsan, hogy a szakítás
befejezett ügy a Marsall és Sztálin közt. Monfalconei szlovénként, olasz útlevéllel, téged,
ott Zágrábban, nem nyugtalanítottak a tisztogatások. Nem tudom, miért nem. Éppen azért,
mert szlovén voltál? Látod, ezek azok a kérdések, amelyeket szeretnék neked feltenni, most.
Mennyire szeretném tudni, miért nem vetted vissza soha az igazi nevedet. Értem, hogy
megtartottad az olasz útleveledet, Jugoszláviában, a hermetikusan lezárt határok közt,
a szabadság útlevele volt. De a neved? Vagy a nemzetiséggel együtt nevet is kellett cserélni?
Hogy tudtad elviselni ezt a kereszt- és vezetéknevet, amelyet a fasiszták kényszerítettek
rád, akik, lévén rafi náltak az elnyomásban, „beérték” azzal, hogy lefordították a kereszt- és
vezetékneveket? Új származást kényszerítettek rád, noha nem tagadtatták meg veled teljesen
azt, aki voltál. Valójában nem veszítetted el az identitásodat, hiszen még mindig a saját
nevedet viseled. Csak éppen le van fordítva. Tökéletes asszim<strong>il</strong>áció, fordítás révén — traduttore,
traditore, mondják az olaszok —, így lettél Darko Kovačból Natale Fabbri. Nem szeretnél
Darko Kovač lenni? Én szeretném.
Megtaláltam a lakásodban a nyomait ennek a fordítás-árulásnak, egy olyan iraton, amelyet
be kellett nyújtanod, hogy megházasodhass: „A szindikátus igazolja, hogy a trieszti
<strong>pr</strong>efektus 1930. 12. 10-én kelt 11419/189. számú rendelete értelmében nevezett KOVACS (sic!)
eredeti családi neve olasz alakjában FABBRI-ra változott.” Különös, hogy ezen a hivatalos
iraton a Kovačot hibásan írták, magyarul.
A fasiszták megváltoztatták a neved, lefordították, olaszosították.
Te meg lefordítottad az anyám keresztnevét, azt te olaszosítottad.
Én meg továbbra is fasiszta nevet viselek. Lényegében. Olyan nevet, amely nem lehetne
az enyém, ahogy nem lehetne az enyém az az olasz útlevél sem, amely mindig is az enyém
volt, és amelyet oly régóta gyűlölök, kényszerű identitás, hamis identitás, az első hazugság,
amelyből az összes többi következett.
Nem, nem értem, miért nem akartad soha visszavenni az igazi nevedet. Miközben a családod
ma is Darkónak hív, és mindig is így hívott. Sohasem Natalénak.
Mihancsik Zsófi a fordítása
33

Goran <strong>Fe</strong>rčec
There W<strong>il</strong>l Be No Miracles Here is one of those novels posing real questions,
although not <strong>pr</strong>oviding any answers. Bender, the <strong>pr</strong>otagonist,
is a young intellectual facing an identity crisis in the western
metropolis, where he has settled down. An escapist running away
from not only the past but everyday life as well, he is loaded with
self-doubt, when an unexpected call from his father <strong>pr</strong>ompts him to
return to his home country.
Goran <strong>Fe</strong>rčec (1978) is a Croatian writer, playright, and theatre
maker. Studied arts, Polish language and literature as well as dramaturgy
in Zagreb. Co-founder of the DK — dramaturgy collective initiative,
which organizes public stage readings of drama texts by young
Croatian authors. He publishes performance texts and theory in
journals and on the third <strong>pr</strong>ogram of Croatian radio.
Pusztaság, sivárság, visszatérés egy isten háta mögötti helyre, széthullás,
történelemből való kivonulás. Bender, a regény főhőse, a térségben
folyó háborúk idején egy nyugati nagyvárosban telepedett le.
Eszképista, aki nemcsak múltjától, hanem mindennapi kétségei elől
is menekül. Ebből a bizonytalan állapotából mozdul ki, amikor apja
váratlanul hazahívja szülőföldjére, egy olyan faluba, ahol a háborús
pusztításokat követően jóformán már senki sem lakik.
Goran <strong>Fe</strong>rčec (1978) horvát író, dramaturg, színházi szakember
a zágrábi egyetemen művészettörténetet, lengyel nyelvet és irodalmat,
a színiakadémián dramaturgiát tanult. A Frakcija című színházi-
és előadóművészeti folyóirat egyik szerkesztője. Itt nem lesz csoda c.
első regénye 2<strong>01</strong>1-ben jelent meg a Fraktura kiadónál.
Fraktura, Croatia

Ovdje neće biti čuda
Fraktura, Croatia
Tisuću devetsto osamdeset peta godina b<strong>il</strong>ježi najveći broj avionskih žrtava u povijesti
komercijalnog avionskog <strong>pr</strong>ijevoza. Let jedan-osam-dva <strong>pr</strong>ijevoznika Air India raspao se
iznad Atlantskog oceana i usmrtio tristo dvadeset devet ljudi. Let jedan-devet-jedan Delta
Airlinesa srušio se na <strong>pr</strong><strong>il</strong>asku zračnoj luci u Dallasu i usmrtio sto trideset četiri putnika i
jednu osobu na zemlji. Let jedan-dva-tri Japan Airlinesa zabio se na putu za Osaku u planinu
sto k<strong>il</strong>ometara od Tokija i usmrtio petsto dvadeset ljudi. Preživjele su četiri žene smještene
u stražnjem dijelu aviona, koji je čudom ostao neoštećen. Boeingu sedam-tri-sedam na
letu dva-osam-M britanskog <strong>pr</strong>ijevoznika British Airtoursa zapalio se motor <strong>pr</strong>i polijetanju.
Vatra i dim uguš<strong>il</strong>i su... Bender zatvori novine. Sadržaj članka sasvim se slučajno pojavio na
mjestu gdje se nije trebao pojaviti. Žrtve iz članka Bender počne <strong>pr</strong>ebacivati poput kamenčića
i dođe do zaključka da je broj žrtava avionskih nesreća tisuću devetsto osamdeset pete
ipak manji od broja žrtava građanskog rata koji će se dogoditi deset godina kasnije u zemlji
u koju se vraća. U međuvremenu je <strong>pr</strong>ošlo dvadeset pet godina od osamdeset pete i petnaest
godina od građanskog rata. Nakon svega Bender bi teško mogao objasniti što se točno
dogod<strong>il</strong>o, osim da je dovoljno mrtvih da se osnuje sindikat. Bender zatvori oči s namjerom
da zaspi. Motori Airbusa 320 ispuštaju zvuk nalik ne<strong>pr</strong>ekidnom svinjskom roktanju od
kojeg stražnji dio letjelice vibrira <strong>pr</strong>enoseći nervozu iz abdomena <strong>pr</strong>eko stegnutog <strong>pr</strong>snog
koša <strong>pr</strong>ema glavi u panici. Ako <strong>pr</strong>eživi, svjedočit će da je let bio nemiran i opasan. Iskustvo
situacije opasne po život konkretnije ispunjava očekivanja slušatelja u usporedbi s opisom
situacije koja ničime ne ugrožava život. Iskustvo koje <strong>pr</strong>oizlazi iz sigurnosti dobro postavljenih
odnosa očekivanja, želja i mogućnosti može se onome koji sluša učiniti dosadnim.
Ugroženi subjekt osnovni je element interesa drugog subjekta. Muškarac u sjedalu pored
Bendera čita novine. Temeljito <strong>pr</strong>oučava stranicu ispunjenu grafi konima. Neboderi izrasli
između osi x i y označavaju pad vrijednosti <strong>pr</strong>ema posljednjem kvartalu tekuće godine. S
obzirom na to da godina još nije završ<strong>il</strong>a, objavljeni grafi koni <strong>pr</strong>imjer su pokušaja <strong>pr</strong>ognoze
razvoja tržišta u vremenu koje tek ima doći. Pad vrijednosti jedina je <strong>pr</strong>ijetnja na visini od
deset k<strong>il</strong>ometara. Pad vrijednosti kisika. Pad vrijednosti tlaka. Pad izdržljivosti materijala.
Pad postotka sigurnosti zračnog <strong>pr</strong>ometa. Pad vjerojatnosti da se ništa neće dogoditi. Pad
Airbusa 320. Panika <strong>pr</strong>ed padom vrijednosti zahtijeva objašnjenje kad nogama opet bude
na zemlji. Reći će da nije b<strong>il</strong>o opasnosti osim vjetrovite troposfere, koja je sama po sebi
opasnost. Reći će kome? Pitanje koje je moglo izazvati novi osjećaj panike izbijeno je jakim
udarcem turbulencije. Objašnjenje. Turbulencije na ovoj zračnoj liniji učestalije su nego
na drugim linijama. Razlozi su tome geodetska neujednačenost tla, blizina mora i učestala
izmjena zračnih struja nad ovim dijelom Europe. Osim turbulencija posljedice svega
navedenog učestali su građanski nemiri, međuvjerska, međuetnička i međunacionalna
nesnošljivost i sklonost suicidu. Novi udar zračnih struja pomakne sliku <strong>pr</strong>ed Benderovim
očima i udvostruči je. Zatim se slika vrati na mjesto. Vibracija motora s kr<strong>il</strong>a <strong>pr</strong>elazi na
trup i sjedišta, i kod Bendera izaziva osjećaj mučnine. Bender se us<strong>pr</strong>avi u sjedalu i iskoristi
namještanje ne bi li bolje <strong>pr</strong>omotrio muškarca u odijelu koji mu sjedi slijeva. Mogao bi se
okrenuti <strong>pr</strong>ema muškarcu i izravno ga pogledati, ali takva bi gesta otkr<strong>il</strong>a strah <strong>il</strong>i potrebu
35

36
Goran <strong>Fe</strong>rčec
za solidariziranjem u situaciji katastrofe. Treba se čuvati gesti koje bi mogle biti krivo <strong>pr</strong>otumačene.
Muškarac u košulji kratkih rukava položio je na slobodno sjedalo između njih
knjigu na čijoj se naslovnici nalazi lice Heinera Müllera. Bender <strong>pr</strong>očita naslov “A Heiner
Müller Reader”, pogleda muškarca, ali se suzdrži od b<strong>il</strong>o kakvog pitanja. Solidariziranje na
visini od deset tisuća metara nema nimalo više smisla no što ga ima na zemlji. Na deset
tisuća metara čovjek se nalazi najbliže novom početku. Kroz minijaturno okno zrakoplova
zemlja se okreće u pogrešnom smjeru. Nepomičnost <strong>pr</strong>epuštena beskrajnom ponavljanju.
Ne mijenja se ništa osim <strong>pr</strong>itiska u Benderovim ušima. Kroz uski <strong>pr</strong>olaz između redova
stjuardesa gura kolica natovarena bocama. Kako mu se <strong>pr</strong>ibližava, smiješak na njezinu licu
obara svaku drugu moguću grimasu. Nakon manje od minute stoji nad njim i smije mu se
noseći neonsku aureolu oko ukočene glave.
There W<strong>il</strong>l Be No Miracles Here
In the year nineteen hundred eighty fi ve the number of victims in plane crashes was the
highest in the history of commercial air fl ight. The fl ight one-eight-two of the Air India airline
fell apart above the Atlantic Ocean, k<strong>il</strong>ling three hundred and twenty nine people. The
fl ight one-nine-one of the Delta Airline crashed on ap<strong>pr</strong>oaching the Dallas airport and k<strong>il</strong>led
one hundred thirty four passengers and one person on the ground. The fl ight one-two-three
of the Japan Airlines was on its way to Osaka when it slammed into a mountain one hundred
k<strong>il</strong>ometers from Tokyo, k<strong>il</strong>ling fi ve hundred and twenty people. The only survivors
were four women who were sitting in the back of the plane, which miraculously remained
intact. The engine of the Boeing seven-three-seven on the fl ight two-eight-M of the British
airline British Airtours caught fi re during takeoff . Fire and smoke choked… Bender closes
the papers. The article’s text appeared where it should not have purely by accident. Bender
starts shuffl ing around the victims from the article and concludes that the number of
victims from plane crashes in nine hundred eighty fi ve was st<strong>il</strong>l lower from the number
of victims in the civ<strong>il</strong> war that would take place ten years later in a country to which he
was returning. In the meantime twenty fi ve years have passed since eighty fi ve and fi fteen
years since the civ<strong>il</strong> war. At the end of the day Bender could not really explain what had
exactly happened, except that there were enough dead to form a union. Bender closes his
eyes to fall asleep. The engines of the Airbus 320 are <strong>pr</strong>oducing a sound not unlike a pig
snorting, which makes the back of the aircraft vibrate, transmitting the jitters from the
abdomen over the tightened chest into the panicked head. If he should survive, he w<strong>il</strong>l
testify to the fl ight being restless and dangerous. The experience of a life-threatening situation
meets a listener’s expectations much more tangibly than describing a situation that
harbors no mortal danger. The experience resulting from the safety of well-balanced expectations,
wishes and possib<strong>il</strong>ities can seem boring to someone who is listening. A threatened
entity is a basic element to another entity’s interest. The man in the seat next to Bender’s is
reading newspapers. He is carefully studying a page fi lled with charts. Skyscrapers shooting
up between the axis x and y mark a drop in value toward the last quarter of the current
year. Since the year has st<strong>il</strong>l not ended, <strong>pr</strong>inted charts <strong>il</strong>lustrate an attempt to <strong>pr</strong>edict the

Fraktura, Croatia
market development in the time that is yet to come. The drop in value is the only threat at
the altitude of ten k<strong>il</strong>ometers. The drop in oxygen value. The drop in <strong>pr</strong>essure value. The
drop in durab<strong>il</strong>ity of materials. The drop in the percentage of air traffi c safety. The drop
in likelihood that nothing would happen. The drop of the Airbus 320. Panic over the drop
in value requires an explanation once he gets his feet back on solid ground. They w<strong>il</strong>l say
there was no other danger except a windy troposphere that is a danger in itself. To whom
w<strong>il</strong>l they say it? A question that could have caused a new surge of panic has been knocked
out by strong turbulences. An explanation. Turbulences on this particular airline are more
frequent than on other lines. The reasons for that are geodetic surface roughness, sea <strong>pr</strong>oximity
and frequent shifting of air currents over this part of Europe. Apart from turbulences,
this has other consequences that include civ<strong>il</strong> unrests, intolerance among religions, ethnicities
and nations as well as suicidal tendencies. A renewed impact of air currents dislodges
the image before Bender’s eyes and doubles it. Then the image slides back into place. The
vibration from the engine is shifting from the wings onto the fuselage and seats, making
Bender nauseous. Bender sits up in his seat to get more comfortable and takes the opportunity
to get a better look at the suited man sitting to his left. He could turn to the man and
look at him directly, but that kind of gesture would reveal fear or the need for solidarity in
a catastrophe. One should be wary of gestures that could be misinter<strong>pr</strong>eted. On the free
seat between them the man in a short-sleeved shirt has placed a book with Heiner Müller’s
face on its cover. Bender reads the title “A Heiner Müller Reader”, shoots the man a look,
but refrains from asking any questions. Solidarity at the altitude of ten thousand meters
makes no more sense that it would make on the ground. At ten thousand meters a man is
closest to a new beginning. Through the minute airplane window, the Earth is revolving in
a wrong direction. Immob<strong>il</strong>ity surrendered to endless repetition. Nothing changes except
the <strong>pr</strong>essure in Bender’s ears. Through a narrow isle a fl ight attendant is pushing a cart
laden with bottles. As she ap<strong>pr</strong>oaches him, the sm<strong>il</strong>e on her face disarms any other possible
grimace. After less than a minute, she is hovering above him and laughs at him, carrying
a neon halo around the stiff head.
Translated by Sandra Mlađenović
Itt nem lesz csoda
A repülőgép-balesetet elszenvedett áldozatok száma a polgári légiközlekedés történetében
az ezerk<strong>il</strong>encszáznyolcvanötös esztendőben volt a legnagyobb. Az Air India 182-es járataként
közlekedő gép az Atlanti-óceán felett darabjaira hullott, és háromszázhuszonk<strong>il</strong>enc
ember halálát okozta. A Delta Airlines 191-es járata a dallasi repülőtér közelében leszállás
közben zuhant le, és százharmincnégy utasának és a földi személyzet egy tagjának életébe
került. A Japan Airlines 123-as járata Oszakába tartva egy hegy oldalába csapódott
Tokiótól mintegy száz k<strong>il</strong>ométerre, megölve ezzel ötszázhúsz embert. Mindössze négy nő
élte túl a balesetet a gép hátsó részében, amely valami csoda folytán épségben maradt.
A British Airtours légitársaság M-28-as járatán a Boeing 737 típusú gép hajtóműve felszálláskor
kigyulladt. A tűzben és a füstben megfulladt… Bender becsukja az újságot. A cikk
37

38
Goran <strong>Fe</strong>rčec
tartalma teljesen véletlenül épp ott bukkant fel, ahol nem kellett volna. A cikkben említett
áldozatokat Bender átrendezi, mint a kavicsokat, és arra a következésre jut, hogy az ezerk<strong>il</strong>encszáznyolcvanötös
légi-katasztrófák áldozatainak száma mégsem haladja meg a tíz
évvel később abban az országban bekövetkezett polgárháborúét, ahová ő most visszatér.
Időközben ezerk<strong>il</strong>encásznyolcvanöt óta eltelt huszonöt esztendő, s a polgárháborút követően
is tizenöt. Mindezek után Bender mégis nehezen tudta volna megmondani, mi is történt
valójában, kivéve, hogy elegendő a halott ahhoz, hogy egy szakszervezetet alapítsanak.
Bender lehunyta a szemét, aludni szeretett volna. Az Airbus 320 hajtóművei szűnni nem
akaró röfögésre emlékeztető zajt hallatnak, amitől a gép hátsó része folyamatosan remeg,
a vibráció okozta idegesség áthatja az ember gyomrát, onnan pedig az összeszorult mellkason
keresztül feljut a bepánikolt agyba. Ha ezt túléli, tanúsítani fogja, hogy a repülőút
nyugtalan volt és veszélyes. A halálos fenyegetettség megtapasztalásának leírása sokkal
határozottabban elégíti ki a hallgatóság igényeit, mint a semmi életveszélyt nem rejtő helyzetek
ecsetelése. Mert a biztonságosan egymásra épülő elvárásokból, vágyakból és lehetőségekből
következő tapasztalat unalmasnak tűnhet annak, aki hallgatja. Hiszen a veszélybe
került alany alapelem egy másik alany fi gyelmének felkeltéséhez. A mellette lévő ülésen
egy férfi újságot olvas. Alaposan tanulmányozza az egész oldalt kitöltő grafi konokat. Az x
és y tengelyek között kinőtt égbenyúló oszlopok a negyedéves értékcsökkenést ábrázolják
éves szintre kivetítve. Tekintettel arra, hogy az év még nem ért véget, a közzétett grafi konok
mindössze csak a piac mozgását jósolják meg az elkövetkező időszakra. Az értékcsökkenés
az egyetlen veszély, amely tíz k<strong>il</strong>ométeres magasságban fenyeget. Az oxigén-érték csökkenése.
A nyomásérték csökkenése. Az anyag ellenállóképességének csökkenése. A légiközlekedés-biztonság
százalékban kifejezett mutatóinak zuhanása. Csökken annak az esélye,
hogy semmi sem fog történni. S hogy az Airbus 320 nem fog lezuhanni. Az értékcsökkenés
okozta pánik mindenesetre magyarázatra szorul majd, ha a lába ismét földet ér. Azt fogja
mondani, hogy veszélyről szó sem volt, leszámítva a szeles időjárást a troposzférában, ami
azért már magában is veszélyt hordoz. Kinek mondja majd? A szintén pánikot okozó kérdést
elhessegette egy újabb turbulencia okozta erős lökés. Magyarázat. Ezen az útvonalon a
turbulencia gyakoribb, mint másutt. Oka a talaj domborzati tényezőiben és a tenger közelségében
keresendő, valamint abban, hogy a fel-és leszálló légáramlatok Európa eme része
felett igen gyakran cserélődnek. A felsorolt körülmények azonban nemcsak turbulenciához
vezetnek, hanem gyakran szítják a polgári békétlenséget, a vallási- és etnikai türelmetlenséget,
a nemzetek közötti összecsapásokat és az öngy<strong>il</strong>kosságra való hajlamot is. Egy
újabb turbulencia Bender szeme előtt ezt a képet kimozdítja és megkétszerezi. Aztán a kép
visszakerül a helyére. A szárnyban lévő hajtómű remegése áthatja a gép testét és az üléseket,
amitől Bendernek hányingere lesz. Bender erre felegyenesíti a hátát az ülésen és az új
testhelyzetet kihasználva jobban szemügyre veszi az öltönyös férfi t, aki balról ül mellette.
Odafordulhatott volna feléje és közvetlenül rá is nézhetett volna, de egy <strong>il</strong>yen gesztus felfedné
félelmét vagy annak igényét, hogy ebben a katasztrófa-helyzetben szolidaritást keressen
ismerneknél. Óvakodnia kell a félreérthető gesztusoktól. A rövidujjú inget viselő férfi
a közöttük üresen maradt ülésre letett egy könyvet Heiner Müller arcképével a borítóján.
Bender elolvassa a címet, A Heiner Müller Reader, majd a férfi ra p<strong>il</strong>lant, de tartózkodik attól,
hogy bárm<strong>il</strong>yen kérdést feltegyen. Szolidarizálni valakivel tízezer méter magasságban semmivel
sem értelmesebb dolog, mint magán a földön. Az ember tízezer méter magasságban
kerül legközelebb az újrakezdéshez. A gép miniatűr ablakán keresztül nézve a föld téves

Fraktura, Croatia
irányban forog. A mozdulatlanságot átengedték a végtelen ismétlődésnek. Semmi sem
változik, kivéve a nyomást Bender fülében. A légiutaskísérő hölgy egy üvegekkel megrakott
kocsit tol a széksorok között. Ahogyan közeledik feléje, az arcára kiülő mosoly minden más
lehetséges fi ntort legyűr. Kevesebb mint egy perc múlva mellette áll és ránevet, merev feje
felett a neon fénykoszorút viselve.
Xenia Detoni fordítása
39

André Gago
A young Spaniard, Rogelio Pardo, fl ees to Portugal to escape the
Spanish Civ<strong>il</strong> War, hoping to reach the USA. His plans fa<strong>il</strong> but, after
several traumatic experiences his life changes in an unexpected but
positive way. He fi nds shelter in V<strong>il</strong>arinho da Furna, a small v<strong>il</strong>lage in
the rocky north mountains of Portugal. The novel follows their common
destiny — their faith are inextricably entangled, as the v<strong>il</strong>lage is
condemned to disappear under the waters of a reservoir in the earlier
70’s. The title “Rio Homem” referes both to the river and to a man’s
life fl owing its course, from birth to death.
André Gago (1964, Lisbon) is a Portuguese writer, translator and
actor, founder of the Unstable Theatre. His short story O Circo da Lua
was awarded by the Portuguese Writers Association. Rio Homem is
his fi rst novel.
A spanyol polgárháború után a köztársasági elveket valló galegó
fi atalember, Rogelio és néhány barátja titokban Portugálián át
Amerikába <strong>pr</strong>óbál szökni. Amikor Rogelio elszakad a csoporttól, sorsa
új fordulatot vesz. Egy számára ismeretlen országban közel kerül
a halál tapasztalatához, ami paradox módon az újjászületéséhez
vezet el. Egy vizionárius közösségbe kerül, amelyet neves értelmiségiek
csodálnak és látogatnak V<strong>il</strong>arinha da Furna falujában.
André Gago (1964, Lisszabon) portugál író, színész, műfordító,
a Lab<strong>il</strong>is Színház megalapítója. A Hold cirkusza című elbeszélése alapján
rendezett egy cirkuszi előadást 2003-ban. Az Ember folyó az első
regénye, mellyel elnyerte a portugál PEN klub díját 2<strong>01</strong>1-ben.
Asa, Portugal

Rio Homem
Asa, Portugal
Com o ferro e o fogo a devastarem a Europa e o Mundo, a quem poderia interessar a guerra
que se reacendia em V<strong>il</strong>arinho da Furna senão aos <strong>pr</strong>ó<strong>pr</strong>ios? E que antiga guerra era essa?
V<strong>il</strong>arinho tinha, como todos os retalhos dessa manta sem<strong>pr</strong>e curta com que os homens
tapam o mundo, o seu território. Um extenso murete de pedra corria pela crista das serras,
demarcando esse limite a partir do qual V<strong>il</strong>arinho deixava de existir. Todas as Primaveras
o muro era reconstruído, e permanecia lá desde a criação do mundo, ou seja, desde tempos
imemoriais, como se costuma dizer na literatura dos costumes e dos lugares. Mas o que era
V<strong>il</strong>arinho no mundo? Uma pequena comunidade, certamente. É fác<strong>il</strong> defi nir, com <strong>pr</strong>ecisão
de conservatória, o lugar de uma coisa pequena dentro de outra maior. Mas terá tudo o que é
pequeno a mesma <strong>pr</strong>ecisa consciência de tudo o que é maior e o contém? Podemos conhecer
os limites do que não vemos? Ou sequer imaginá-los? Não sabemos nós que o mar é vasto?
Porém, ao contemplá-lo, diríamos que conseguimos abarcar com o olhar e com a consciência
a <strong>pr</strong>ó<strong>pr</strong>ia desmesura da sua grandeza. Não estamos cientes de pertencer o nosso mundo
a um sistema solar, e esse sistema a uma galáxia? Porém, também a galáxia está contida
no Universo, e essas ideias tornam-se demasiado grandes para a escala que fazemos de nós.
Por isso, diariamente, quando nos cansamos de pensar com tanta largueza, sabemos que
temos uma casa, que ela é nossa morada numa aldeia, numa v<strong>il</strong>a ou numa cidade, e que essa
cidade fi ca num país. E, <strong>pr</strong>ovavelmente, no dia-a-dia, isso basta-nos. De certa forma, esses
são os limites do nosso universo tangível. E, nele, temos o nosso mundo, que muitas vezes
é um mundo que parece povoado por um punhado de entes queridos e outro de estranhos
tolerados, e outras vezes se nos mostra como um mundo habitado apenas por nós e por
fantasmas que são só nossos. No coração daquele vale, também pouco mais se alcança do
que um céu, que remete para fora e para dentro ao mesmo tempo, que se anuncia vasto e
contentor, de onde tudo vem magicamente, mas mantendo ao mesmo tempo uma ordem
tangível, que oferece vento e neve, calor e estrelas, chuva e escuridão. Para rasgar o horizonte,
é <strong>pr</strong>eciso subir aos cumes e olhar em volta para outros cumes iguais, até perder de
vista. E como olhar para longe, se o longe nos devolve à nossa dimensão pequena, sem nos
engrandecermos de algum modo nessa pequenez? Sem sentirmos que somos um mundo
dentro de outro Mundo? Como chamaríamos, então, àqu<strong>il</strong>o que, sem o saber, V<strong>il</strong>arinho
sabia que era? Um Mundo em si mesmo? Uma simples comunidade? Um Estado? Um Reino?
As palavras parecem paradoxalmente pequenas quando aplicadas a uma coisa em que não
reconhecemos grandeza sufi ciente para as poder ut<strong>il</strong>izar. Perdem então o seu sentido e, por
arrasto, o seu valor, pois a<strong>pr</strong>esentam-se como palavras apenas, e só quando uma coisa real
as justifi ca elas voltam a enfunar o pano da sua vela. Podemos dizer morte, e adivinhar um
sentido terrível na palavra, mas só quando a morte nos toca, ou passa por nós de raspão,
conseguimos insufl ar a palavra de todo o seu signifi cado. Podemos suspirar pelo amor,
mas só quando amamos a palavra brota em nós com uma força que nos faz lamentar tê-la
<strong>pr</strong>onunciado em vão, gastando-a, antes de conhecer ou reconhecer o sentimento que lhe
dá sentido. Para aldeias como V<strong>il</strong>arinho, em breve surgiria uma designação implicada de
signifi cados: comunitarismo agropastor<strong>il</strong>. Mas poderíamos chamar-lhe apenas V<strong>il</strong>arinho
41

42
André Gago
da Furna, ou Eido, Comunidade de V<strong>il</strong>arinho, Mundo, República ou Reino Imaginário de
V<strong>il</strong>arinho. A aldeia era, de facto, tudo isso para os seus habitantes, embora eles disso se
não apercebessem, nos exactos termos em que, em contrapartida, não os entendiam a eles
aqueles que sobre V<strong>il</strong>arinho queriam fazer valer a autoridade do Estado.
V<strong>il</strong>arinho, naturalmente, não vivia formalmente à margem do Estado. Em certa medida,
poderia afi rmar-se exactamente o contrário: era o Estado que vivia alheado de V<strong>il</strong>arinho.
Nessa <strong>pr</strong>oporcionalidade de atenção que um ao outro se davam residia uma espécie de
equ<strong>il</strong>íbrio perfeito, que a um e outro bastava. V<strong>il</strong>arinho dava ao mundo exterior o que
podia: soldados, padres e mão-de-obra para as obras que em volta se iam fazendo. Não que
não tivesse ambições de dar mais, mas esse mundo exterior pouco mais lhe pedia e muito
menos lhe <strong>pr</strong>oporcionava. Os limites de V<strong>il</strong>arinho beiravam, em <strong>pr</strong>edestinada sobreposição
legal, com os limites de Portugal, e emigrar passou a ser para muitos a solução óbvia.
O Bras<strong>il</strong> acolhia a sua porfi a, e de lá iam voltando, enriquecidos e calçados, sofrendo nos
pés a polidez de pisar outros mundos, descalçando-se à socapa, desconfortáveis nos botins,
saudosos do chão que os recebia como fi lhos <strong>pr</strong>ódigos. Mas quem fi cava guardava-se de
descuidar o que era de todos. Quando era <strong>pr</strong>eciso perseguir ladrões, que por vezes faziam
incursões para roubar cabeças de gado, faziam-no por sua conta, entregando-os depois às
autoridades, pois não dispunham de calabouços, e talvez muito menos da vontade de os
ter. Quando era <strong>pr</strong>eciso fazer justiça, accionavam os seus <strong>pr</strong>ó<strong>pr</strong>ios mecanismos: Os Seis e
o Juiz (que as subtis modernizações semânticas dos emigrantes tinham agora convertido
em Zelador) eram a autoridade. Aplicavam multas pecuniárias, mas aceitavam também,
após refl exão a pedido, comutações por arrependimento; e se alguém de fora quisesse ali
viver furtando-se à sua autoridade e, bem entendido, aos deveres que esta impunha, a vida
tornava-se-lhe impossível e a cidadania, por assim dizer, era-lhe retirada. Um habitante
de V<strong>il</strong>arinho arriscava mesmo a pena máxima, a expulsão da aldeia, que, embora rara, era
aplicada sem<strong>pr</strong>e que o caso adquiria <strong>pr</strong>oporções que não admitiam retorno. Aquele muro de
pedra que corria na Serra Amarela, aquela fronteira, o Termo, era o limite a partir do qual
a expulsão se fazia sentir sobre o indivíduo. Não porque ele fosse levado até essa fronteira
para ser literalmente posto do lado de lá, mas porque essa fronteira continha tudo o que
V<strong>il</strong>arinho era: um pequeno mundo, uma comunidade, ou um reino, de vários m<strong>il</strong>hares de
hectares que se estendiam pelas serranias, e que eram de todos. E desse modo, deixando de
lhe pertencer, deixaria de lhe pertencer a sua parte nesse todo. Para lá desse muro, outras
leis, outros costumes, outras gentes. A expulsão confi gurava o exílio num mundo estranho,
onde cada um seria, para sem<strong>pr</strong>e, um estrangeiro.
Rio Homem
With the bloodshed and destruction devastating Europe and the World, who else would be
interested in the war that fl ared up in V<strong>il</strong>arinho da Furna but the locals themselves? And
what old war was that? V<strong>il</strong>arinho had, as all of the ever so small patchworks with which
humans cover the world, its territory. An extensive stone wall reached the mountain crests,
determining the limit from which V<strong>il</strong>arinho ceased to exist. Every s<strong>pr</strong>ing the wall would be

Asa, Portugal
rebu<strong>il</strong>t, and it remained there since the creation of the world, that is, since time immemorial,
as it is commonly said in the literature of customs and places. But what was V<strong>il</strong>arinho in
the world? A small community, surely. It is easy to defi ne the place of a small thing within
another bigger one with a registry offi ce’s <strong>pr</strong>ecision. But w<strong>il</strong>l everything that is small have
the same <strong>pr</strong>ecise conscience of everything that is bigger and that contains it? Can we know
the limits of what we don’t see? Or even imagine them? Do we not know that the ocean is
vast? However, in contemplating it, one would say that with a look and a conscience we
can embrace the excess of its own grandiosity. Are we not aware of our world belonging
to a solar system, and that system to a galaxy? However, the galaxy is also contained in
a Universe, and those ideas become too large for the scale we make of ourselves. That is
why, day after day, when we tire of thinking with such broadness, we know that we have
a house; that it is our dwelling in a v<strong>il</strong>lage, town or city, and that that city is in a country.
And in all <strong>pr</strong>obab<strong>il</strong>ity that is enough for us in our day-to-day. In a sense those are the limits
of our tangible universe. And in it, we have our world, a world which often seems to be
populated by one handful of loved ones and another of tolerated strangers. And at other
times, it displays itself as a world inhabited only by us and by ghosts that are only ours.
In the heart of that valley not much more than the sky is reached, pointing outwards and
inwards at the same time, announcing itself vast and containable, from where everything
comes magically, but maintaining at the same time a tangible order that off ers wind and
snow, heat and stars, rain and darkness. To tear the horizon, one needs to climb to the summits
and look around at other sim<strong>il</strong>ar summits, unt<strong>il</strong> sight is lost. And how can we look far
into the distance, if that distance returns us to our small dimension without exalting that
smallness to some extent? Without feeling that we are a world within another World? What
would we call then that which V<strong>il</strong>arinho knew it was without knowing? A World in itself?
A simple community? A State? A Kingdom? Words seem paradoxically small when applied
to something in which we do not recognize enough greatness to be able to use them. They
then lose their meaning and as a result their value, since they <strong>pr</strong>esent themselves as mere
words and only when they are justifi ed by a real thing do they fi ll the cloth of their sa<strong>il</strong>.
We can say death, and guess a terrible meaning in the word, but only when death touches
or passes by us slightly can we infl ate the word of its entire meaning. We can sigh for love,
but only when we love does the word s<strong>pr</strong>out in us with a strength that makes us regret having
<strong>pr</strong>onounced it in vain, wasting it, before knowing or recognizing the feeling that gives
it meaning. For v<strong>il</strong>lages like V<strong>il</strong>arinho, a designation implied with meanings would soon
arise: agropastoral communitarianism. But we could simply call it V<strong>il</strong>arinho da Furna, or
Eido, or Community of V<strong>il</strong>arinho, World, Republic or the Imaginary Kingdom of V<strong>il</strong>arinho.
The v<strong>il</strong>lage was in fact all of that for its inhabitants, although they hadn’t realized it yet, in
the exact terms in which, by contrast, they were not understood by those who wanted to
uphold the State’s authority over V<strong>il</strong>arinho.
Naturally, V<strong>il</strong>arinho did not formally live on the edge of the State. To some extent, we
could affi rm the exact opposite: it was the State that lived detached from V<strong>il</strong>arinho. In
the <strong>pr</strong>oportionality of attention that one gave to the other, there resided a kind of perfect
balance that suited both. V<strong>il</strong>arinho gave the exterior world what it could: soldiers, <strong>pr</strong>iests
and manpower for the works that would be done in the surrounding areas. It’s not that
it didn’t have the ambition to give more, but that exterior world didn’t ask for much and
<strong>pr</strong>ovided them with even less. The limits of V<strong>il</strong>arinho bordered with the limits of Portugal,
43

44
André Gago
in a <strong>pr</strong>edestined legal overlap, and emigrating became the obvious solution for many. Braz<strong>il</strong>
welcomed their strife, and they would return enriched and with shoes, their feet suff ering
with the politeness of stepping on other worlds, secretly taking their shoes off , uncomfortable
in their boots, yearning for the ground that received them as <strong>pr</strong>odigal ch<strong>il</strong>dren. But
those who stayed refrained from neglecting what was everybody’s. When it was necessary
to chase thieves, who sometimes invaded to steal livestock, they would do it on their own
and then hand them over to the authorities, as they had no dungeons, let alone the w<strong>il</strong>l to
have them. When it was necessary to do justice, they activated their own mechanisms: The
Six and the Judge (which the subtle semantic modernizations from the emigrants had now
converted into the Caretaker) were the authority. They applied fi nes, but also accepted, after
refl ection and request, commutations for remorse; and if any outsider wanted to live there
and evaded the authority, and of course, the duties it imposed, life would become impossible
and citizenship, so to speak, would be withdrawn. An inhabitant from V<strong>il</strong>arinho
risked getting the maximum sentence, expulsion from the v<strong>il</strong>lage, which although rare
was always applied in cases that reached <strong>pr</strong>oportions of no return. That stone wall which
covered the Sierra Amarela, that frontier, the Term, was the limit from which expulsion
was felt by the individual. Not because he would be taken to that frontier to be literally put
on the other side of it, but because the frontier contained everything that V<strong>il</strong>arinho was:
a small world, a community, a kingdom, of several thousand acres that extended across
the mountains and belonged to everyone. And as a result, by no longer belonging to it, his
part would no longer belong to that whole. Beyond that wall, there were other laws, other
customs, other people. Expulsion meant ex<strong>il</strong>e into a strange world, where everyone would
forever be a foreigner.
Translated by R. V. Azevedo
Ember folyó
Miközben fegyverek kereszttűzében semmisül meg nemcsak Európa, hanem a V<strong>il</strong>ág is,
akkor kit érdekelne a V<strong>il</strong>arinho da Furnában ismételten kitört háború, hacsak nem magukat
az érintetteket. Mikortól eredeztethető ez a háború? V<strong>il</strong>arinho falujának, akárcsak
annak a mindig rövid takarónak, amelynek darabkáival az emberek a Földet <strong>pr</strong>óbálják
itt-ott lefedni, megvolt a maga kiterjedése. A hegyvonulatok mentén, jelezvén a határt,
amelyen túl V<strong>il</strong>arinho faluja már nem létezik, egy hosszú kőfal húzódott. Minden tavasszal
újjáépítették ezt a falat, amely már a kezdetektől, vagyis az emlékezet előtti idők óta ott állt,
ahogy azt az irodalomban a helyekről és a szokásokról <strong>il</strong>lik mondani. De valójában mit is
jelentett V<strong>il</strong>arinho ennek a v<strong>il</strong>ágnak a számára? Bizonyosan egy kis közösséget. Könnyű feladat
hivatali <strong>pr</strong>ecizitással meghatározni egy nagyobban benne foglalt kisebb adottságú dolgot.
Vajon minden kicsinek pontos fogalma van a nála nagyobbakról, és ami azokat alkotja?
Ismerhetjük-e a határait annak, amit nem látunk? Egyáltalán el tudjuk-e azt képzelni? Talán
nem vagyunk tisztában azzal, hogy az óceán hatalmas? Miközben szemléljük, úgy is mondhatnánk,
tekintetünkkel és tudatunkkal is át tudjuk fogni nagyságának a mérhetetlenségét.
Talán nincsenek kellő ismereteink arról , hogy földi v<strong>il</strong>águnk egy na<strong>pr</strong>endszerhez tartozik,

Asa, Portugal
ez utóbbi pedig egy cs<strong>il</strong>lagrendszerben helyezkedik el, amely a v<strong>il</strong>ágűr részét képezi? Ezek
azonban túl tág körű elgondolások a magunk mértékeihez képest. Ezért aztán nap mint nap,
kifáradva az <strong>il</strong>yen nagy léptékű gondolatmenetektől, eszünkbe jut, hogy van egy otthonunk,
lakóhelyünk egy faluban, egy kis- vagy egy nagyvárosban, egy országnak egy bizonyos
pontján. S ezzel a ténnyel a mindennapokban minden bizonnyal meg is elégszünk. Ezek
lennének hát érzékelhető univerzumunk határai, melyben meghúzódik a mi v<strong>il</strong>águnk, s
amelyet sokszor egy maroknyi kedves személy, valamint elfogadott idegen ember népesít
be, más alkalmakkor pedig csak mi és saját rémképeink rejtőznek benne. Annak a völgynek
a szívében is csak kicsivel több érzékelhető, mint az egyszerre kifelé és befelé elnyúló
égbolt. Ez a tágas tartály, amelyből minden varázslatosan, de látható rendben hullik alá,
amitől szelet és havat, meleget és cs<strong>il</strong>lagokat, esőt és sötétséget kapunk. Ha a látóhatárt
akarjuk megkarcolni, fel kell mennünk a csúcsokra, hogy onnan körbetekintve, amíg a
szemünk ellát, megszemlélhessük a többi ugyanolyan csúcsot. Hogyan lehet a messzeségbe
p<strong>il</strong>lantani, ha ez a távolság szembesít a mi kicsiségünkkel, s közben semmit sem növekszünk
ebben a szűk kiterjedésben? Nem érezzük <strong>il</strong>yenkor, hogy csak egy v<strong>il</strong>ág vagyunk egy
másik V<strong>il</strong>ágban? Hogyan nevezhetnénk akkor azt, amiről V<strong>il</strong>arinho faluja, tudtán kívül
is sejtette, hogy micsoda? Egy v<strong>il</strong>ág lenne talán a saját v<strong>il</strong>ágában? Egy egyszerű közösség
lenne, egy Állam vagy egy Királyság? A szavak paradox módon eltörpülnek akkor, amikor
olyan dolgok megnevezésére alkalmazzuk őket, amelyekben nem ismerjük fel a nagyságot,
amiért a használatuk indokolt lenne. Ilyenkor jelentésük veszendőbe megy, s ebből következően
értéküket is vesztik, már csak puszta szavak maradnak. Igazi fényük csak akkor
tér vissza, ha azt valami kézzelfogható jelentés igazolja. Amikor kimondjuk a halál szót,
jelentésében érzékelhetjük a szörnyűséget, de csak akkor értjük meg igazán, ha közelről
megérint vagy súrol minket. Vágyódhatunk ugyan a szeretetre, de csak amikor valóban
szeretünk, akkor kel bennünk igazán életre a szó, s mindeközben bánjuk, hogy korábban
méltatlanul használtuk és koptattuk el, még mielőtt megismertük vagy felismertük volna
az érzést, ami jelentést kölcsönöz neki. Olyan falvak számára, mint V<strong>il</strong>arinho, hamarosan
felbukkan egy különböző jelentésekből kivonatolt elnevezés: agrárpásztori kommunitarizmus.
Hívhatnánk azonban úgy is, hogy V<strong>il</strong>arinho da Furna, Kertecske, V<strong>il</strong>arinho Közössége,
V<strong>il</strong>ág, V<strong>il</strong>arinho Elképzelt Köztársasága vagy Királysága. Lakosai számára a falu ezek közül
minden egyes jelentést magában hordozott, noha ők ebből nem sokat érzékeltek, abban
az értelemben, amennyiben nem értették azokat akik V<strong>il</strong>arinho-ban az Állam tekintélyét
akarták érvényesíteni.
V<strong>il</strong>arinho természetesen nem az Állam peremvidéke volt. Bizonyos mértékben épp az
ellenkezőjét is állíthatnánk: vagyis az Államot V<strong>il</strong>arinho vette körül. Abban a megkülönböztető
fi gyelemben, amellyel az egyik ember a másikat <strong>il</strong>lette, valam<strong>il</strong>yen tökéletes egyensúly
lakozott, ami mind a két felet kielégítette. V<strong>il</strong>arinho azt nyújtotta a külv<strong>il</strong>ágnak, amire
képes volt: katonákat, papokat, munkaerőt a környező építkezésekhez. Nem mintha nem
akart volna többet adni, de az őt körülvevő v<strong>il</strong>ág nem igen igényelt mást tőle, s viszonzásul
még kevesebbet adott cserébe. V<strong>il</strong>arinho határai, előre elrendelt és törvényszabta egymásra
rétegződés következtében, Portugália határait érintették, így a kivándorlás sokak számára
egyértelmű választásnak bizonyult. Brazília befogadta az elszántakat, ahonnan azok
meggazdagodva, kiöltözve tértek vissza. A kényelmetlen csizmáktól megszabadult talpak
a sok idegen vidék bejárása közben simára csiszolódtak. A föld visszafogadta tékozló fi ait.
Akik maradtak, nem felügyelték kellőképpen azt, ami mindannyiuk birtoka volt. Amikor
45

46
André Gago
a jószágaikra vadászó tolvajokat kellett elkapni, azt maguk elintézték, s csak később adták
át őket a hatóságoknak, hiszen nem voltak fogdák, ahova le lehetett volna csukni őket.
Amikor igazságszolgáltatásra volt szükség, a saját módszereik szerint jártak el: A Hatok és
a Bíró (az emigránsoktól származó fi nom szemantikai változtatásoknak köszönhetően ma
<strong>Fe</strong>lügyelőnek hívják) képviselték a hatóságot. Pénzbüntetéseket szabtak ki, de a beadott
kérelmek felülvizsgálata után, megbánás esetén, enyhítést tettek. Amennyiben egy határon
túlról érkező ki akarta játszani a hatóságot, és nem tett eleget a kötelezettségeinek, ellehetetlenítették
az életét, majd elvették az állampolgárságát. Bármely v<strong>il</strong>arinho-i lakos a legszigorúbb
büntetést, vagyis a faluból való kiutasítást kockáztatta, ami ugyan ritkán fordult
elő, csak akkor, ha az eset olyan jellegű volt, hogy a visszatérés lehetőségét mindenképpen
ki kellett zárni. A Sárga Hegységben húzódó kőfal, a határ, vagyis a Vég jelentette azt az
utolsó pontot, ahonnan a száműzöttség érzése már valóságossá vált. Nemcsak azért, mert
aki oda jutott, az a szó szoros értelmében a túloldalra került, hanem azért, mert ez a határvonal
magába foglalta mindazt, ami maga a falu volt: egy több ezer hektárnyi hegyvidéki
területen elterülő kis v<strong>il</strong>ágot, közösséget vagy királyságot, ami mindenkinek a tulajdonát
képezte. Így az elűzött emberhez már nem tartozott többé, elvesztette saját részét az egészből.
A kőfalon túl más törvények, szokások, más emberek léteztek. A kiutasítás egyet jelentett
egy idegen v<strong>il</strong>ágba való száműzetéssel, ahol minden egyes ember örökre idegen marad.
<strong>Fe</strong>lkai Piroska fordítása

Scolar, Hungary
Gerőcs Péter
Péter Gerőcs’s string of short stories, Zombor and the Universe, is held
together by the <strong>pr</strong>esence of its main character, Zombor. The stories,
just like the main character himself, seem to be exploring a <strong>pr</strong>oblem
that is never given a name. As for the text, it has us fooled, because
the real hero turns out not to be Zombor after all, but the narrator
who, by bombarding the character of the hero, a seemingly undistinguished
young man, with jest, witticisms and satiric interjections,
ends up casting the shadow of suspicion on himself.
Péter Gerőcs (1985) was born in Budapest. He began studying
ph<strong>il</strong>osophy at the University of Pécs, then Hungarian literature and
aesthetics at ELTE University in Budapest. His <strong>pr</strong>ose works, reviews
and essays have been published in various periodicals. He was editor
of the journals K<strong>il</strong>incs and Café Babel. His fi rst volume, Zombor and the
Universe was published by Scolar Publishers in 2<strong>01</strong>0.
Gerőcs Péter novellafüzérét a főhős, Zombor személye tartja össze.
A könyv egyszerre friss, játékos és fi lozofi kus. A saját útját-életét
kereső budapesti fi atalember történetének igazi hőse maga az elbeszélő,
aki cinikus-ironikus élceivel, teátrális gesztusaival a nyelvről,
a szövegről mesél.
Gerőcs Péter (1985) Budapesten született, Pécsen fi lozófi a szakon
kezdte, Budapesten magyar-esztétika szakon folytatta egyetemi
tanulmányait. Prózát, kritikát, esszét publikál különböző folyóiratokban,
szerkesztője volt a K<strong>il</strong>incs c. folyóiratnak és a Café Babelnek is.
Zombor és a v<strong>il</strong>ág c. első kötete 2<strong>01</strong>0-ben jelent meg a Scolar kiadónál.

48
Gerőcs Péter
Zombor és a v<strong>il</strong>ág
Azért volt valami megejtő apám pátoszában, ha arra gondolunk, hogy bár beszélt a fájdalmáról,
csak mint egy közhelyet említette, soha nem lehetett vele igazán azonosulni, szimpatizálni
vele, miközben a fültövénél megjelenő ránc jelezte, mégiscsak elviselhetetlenek azok
a fájdalmak. Talán anyám is tudta, vagyis inkább érezte. Egy nő érzi az <strong>il</strong>yet, s talán éppen
ezért volt a szokásosnál egy szemernyit kevésbé goromba ezen a napon, mint amennyire
apám megszokhatta (persze apám nem vette észre a változást; neki mindegy volt a gorombaság,
anyám élcei).
Ha újból elővesszük a kezdeti jelenetet, most már megérthetjük miről is adott számot.
Anyám nem azért hagyta kint az asztalon apám tányérját, mert kétséges szándékai voltak
vele, hanem azért, mert ny<strong>il</strong>vánvaló tény volt a számára, hogy apámnak ennie kell, s amenynyire
lehetett, <strong>pr</strong>óbálta apám és a saját fi gyelmét is apám táplálkozására összpontosítani.
Apám nem azért forgatta a petrezselymes-krumplit, mert megromlott pszichikai állapota
miatt gyanakodott anyámra, hanem sokkal inkább azért, mert egész nap nem evett semmit,
s mint a napokig sötétben élők szoktatják szemüket a hirtelen támadt fényhez, úgy szoktatta
magát a gondolathoz, hogy egyen. Ezen a ponton a vakság, s az apám szemében ká<strong>pr</strong>ázó
kerti tünemények, valamint az evéskényszer egyszerre összekapcsolódik. Apám lényegében
teljesen megvakult már, noha ez bizonyára mindenki számára kiderült az eddigiekből. Nem
csak Mészöly F<strong>il</strong>mjét nem fogja elolvasni, hanem tévét sem néz többé (bár anyám néha
bekapcsolva hagyja, hogy apám a hangjától megnyugodjon, csakhogy a rádióadásban — ezt
érezte apám — több a képszerűség, elképzelhetőbb, ezért inkább azt hallgatta).
Anyám délutánra egészen ideges lett, apám több ízben rá is szólt. Hagyjon neki nyugtot,
nem akar már enni. Soha többé, kérdezte anyám. Le-föl szaladgált a kert és a ház között,
s ugyan <strong>pr</strong>óbált elfoglaltságot találni magának, nem talált nyugtot. Nem merte magára
hagyni apámat, de a közelében egyszerre riadt lett, és visszasietett a házba. Varrt, mosogatott,
vasalt. Próbált tévét nézni.
Apám végre egyedül maradt. Nem gyötörte semmi. Maga elé idézte anyám specialitását,
egy hatalmas főtt csülköt fokhagymával — amely nem más, a kettejük között megmaradt
szeretet biztos jele: anyám elkészíti, apám pedig megeszi, így beszélgettek egymással —,
azután minden elcsöndesedett, elernyedt. Már csak a közeli iskola hangjait hallotta, a
visongó gyerekeket. Egy kicsit olyan volt ez, mintha a Dagályban lenne, ahol évtizedekkel
ezelőtt minden délutánját töltötte. Ott ismerkedett meg anyámmal is, a vízben, és egy évvel
később ugyanitt, a vízben kérte meg a kezét. Kőbányai v<strong>il</strong>ágossal koccintottak, és apám
felhúzta anyám ujjára az eljegyzési gyűrűt, amelyik később beleesett a főzelékbe, amelyről
apám azt füllentette, hogy ő főzte, ám amikor egy nap anyám felvetette, hogy főzhetne
megint krumplifőzeléket, apám visszakozott. Innen tudta meg anyám, hogy apámnak
viszonya volt a szomszéd Marissal, akié a buldog. Persze nem szólt semmit, egyszerűen
elhatározta, hogy még többet ad apámnak, hogyha kell, akár Marissá változik, mert nem
engedi történelmi-zsidó büszkesége, hogy egy <strong>il</strong>yen nylon-harisnyás, lappadt mellű, ostoba
némber elszeresse az urát. Anyám kis híján megfulladt a karikagyűrűtől, amikor apám,
helyesebben, Maris krumplifőzelékét kanalazta. De ez már nagyon régen volt. Valamikor

a rendszerváltás után, amikor a v<strong>il</strong>ág új életre kelt, s nekik még nem kellett számolniuk a
globális felmelegedéssel, amelyen apámmal — talán unalomból — hetente legalább egyszer
jó alaposan összevesztek.
Anyám egészen nyugtalan lett. Lassan kezdődött a hatórás hírek, és apám még mindig
kint ült a kertben. Kihajtotta az ablakot, és kikiabált, hogy „híradó”. Apám megfordult és
legyintett. „Hát én még életemben <strong>il</strong>yet nem láttam! Mi az, most már a híradó sem érdekli?
Azért mindennek van határa! Legalább egy pokrócot kiviszek neki, nehogy még megfázzon.
Am<strong>il</strong>yen felelőtlen mostanában.”
Csöngettek.
Anyám még idegesebb lett. „Csak tud várni egy kicsit, akárki legyen is az!” A nappali már
a feje tetején állt, de a pokrócot még mindig nem találta.
Újra csöngettek.
„A fene vigyen már el téged is!” „Biztos a postás.” Kib<strong>il</strong>legett a kiskertkapuhoz, s hogy, hogy
nem, a szomszéd Maris állt mögötte. Fiatalosan, gesztenyebarnára festett, hullámosított hajjal,
kezében ételhordó. Ny<strong>il</strong>ván mindenki számára v<strong>il</strong>ágos az az el nem beszélt részlet, amely szerint
Maris a kerítésen keresztül percekkel a híradó kezdete előtt apámmal beszélgetett, s hogy
ennek a beszélgetésnek teljesen ny<strong>il</strong>vánvalóan a krumplifőzelék volt a tárgya.
— Hoztam nektek egy kis főzeléket. Most lett kész. — Maris odahajolt anyámhoz, akinek már
ahhoz sem volt ereje, hogy valamelyest temperálja gyűlöletét, és suttogóra fogta — Nagyon
rosszul néz ki Jánosunk. — „Mi az, hogy Jánosunk?”, gondolta anyám, de nem ezt mondta.
— Egyáltalán nem néz ki rosszul. Nincs őneki semmi baja.
— Bemehetek? — és mire anyám válaszolt volna, Maris már bent volt a kertben, kezében
az ételhordóval.
Egy darabig egymás mellett álltak a jégcsa<strong>pr</strong>etek és az elképzelt óiás-karfi olok, salátalevelek
között, egyszóval, apám képzeletében, vagy még inkább: apám egy p<strong>il</strong>lanatra megfagyott
emlékezetében. Anyám nem értette hogyan, s miért, de apámon ott volt a pokróc, félig
lecsúszva a válláról. Álla egészen a mellére feküdt, hogy szakálla mintegy szétkenődött
a hasán, szemüvege az orra legvégére csúszott; bal keze a szék mellett lógott mereven, jobb
keze az ölében feküdt, ökölbe szorítva. Csak később, amikor a hullaszállítók felfektették
a platóra, derült ki, hogy apám az öklében egy karikagyűrűt szorongatott, amelyen, akárha
egy a<strong>pr</strong>ócska koszorú volna, néhány petrezselyemlevél ült.
Zombor and the Universe
Scolar, Hungary
There was nevertheless something touching about my father’s pathos if we recall that
although he’d mention the pain, he’d make it sound banal and you could never really identify
or sympathize with him, all the wh<strong>il</strong>e that the wrinkle at the base of his ear let on that
the pain was beyond enduring. I think my mother knew too, or at least, felt it. A woman
feels such things, and maybe that’s why she was just a bit less rude on this particular day
than what my father was used to. Not that my father caught the diff erence. He let my
mother’s rude remarks and jibes rub off him.
49

50
Gerőcs Péter
If we now review the initial scene, we w<strong>il</strong>l understand what it gave an account of. My
mother didn’t leave my father’s plate on the table outside because she had something dubious
in mind, but because, as far as she was concerned, it was clear as day that my father had
to eat, and she tried her best to make her own mind as well as his concentrate on food. My
father didn’t mess with the parsley potatoes because due to his deteriorated psychological
condition he suspected my mother of foul play, but because he hadn’t eaten anything all
day, and just as those who’d been living in the dark for for too long must habituate their
eyes to the sudden light, so he was habituating himself to the idea of eating. At this point
the blindness and the apparitions in the garden that dazzled his eyes and the need to eat
suddenly connect. For all <strong>pr</strong>actical purposes my father was blind by then, not that this w<strong>il</strong>l
come as a sur<strong>pr</strong>ise to anyone who has read this far. Not only w<strong>il</strong>l he not read Mészöly’s
F<strong>il</strong>m, 1 but he won’t even watch TV any more, even though my mother sometimes turns it on,
hoping the sound w<strong>il</strong>l calm him, except a radio broadcast — this is how my father felt — is
more visual and easier to imagine, so he <strong>pr</strong>eferred listening to the radio.
By the afternoon my mother had grown really anxious and my father took her to task
saying she should get off his back, he doesn’t want to eat any more. Never again, my mother
asked. She kept darting back and forth between the house and the garden, and though she
tried to fi nd something to occupy her, she couldn’t relax. She was afraid to leave my father
on his own, but when near him, she’d feel alarmed and would run back into the house. She
did some sewing, washed the dishes, ironed some shirts. She tried watching TV.
My father was alone at last with nothing to torment him. In the mind’s eye he imagined
my mother’s specialty, a huge cooked knuckle of ham with garlic, the last sign of the love
remaining between them — my mother makes it and my father eats it, this is how they
communicated; then everything grew lax/limp and s<strong>il</strong>ent. The only thing he heard now
was the sounds of the squealing ch<strong>il</strong>dren from the nearby school. It was a bit as if he were
at the Dagály Pool where many years ago he spent his afternoons. He met my mother, too,
right there, in the water, and a year later he asked for her hand right there, too, in the water.
They celebrated with a mug of beer, and my father slipped the ring on my mother’s fi nger
that subsequently fell in the potato mash about which my father said he’d made it himself,
but when one day my mother suggested that he should make it again, he demurred. Which
is how my mother found out that my father was having an aff air with Maris from next
door, who has the bulldog. She didn’t say anything, of course. She just made up her mind
that she’d give even more to my father, she’d even turn into Maris, if need be, because her
historical Jewish <strong>pr</strong>ide wouldn’t allow for a nylon stockinged, fl abby chested, stupid slut
to get her man. My mother nearly choked on the wedding ring when she spooned into my
father’s, or rather, Maris’s potato mash. But that was a long long time ago, sometime just
after the change in regime, when the world was new again, and they didn’t have to worry
yet about global warming about which my father and she would have a heated argument
once a week, at least, <strong>pr</strong>obably from sheer boredom.
My mother grew terribly agitated. The six o’clock news were about to start, but my
father was st<strong>il</strong>l sitting out in the garden. She opened the window and shouted, “The news!”
My father turned and shrugged. “Well, I never! He doesn’t even care about the news any
1 A novella by the Hungarian writer Miklós Mészöly which describes an elderly man looking at a woman in minute deta<strong>il</strong>, and
which has been compared to a string of fi lm images.

Scolar, Hungary
more? That’s the last straw. I’m taking a blanket out to him so he won’t catch cold. He’s so
irresponsible these days.”
Somebody rang the bell.
My mother grew even more agitated. “Whoever it is w<strong>il</strong>l just have to wait!” The living
room was in shambles, but she st<strong>il</strong>l couldn’t fi nd the blanket.
They rang again.
“To hell with you!”
“It’s <strong>pr</strong>obably the ma<strong>il</strong>man.”
She went to the small garden gate, and wouldn’t you know, Maris from next door was
standing on the other side looking youthful, her hair freshly done up and dyed walnut
brown, and with a food carrier in her hand. I’m sure everyone is perfectly tuned into the
scene I didn’t bother to describe in which, just moments before the six o’clock news came
on, Maris and my father had a chat across the fence and that the subject of their chat was
the potato mash, of course.
“I brought you some potato mash. Fresh off the stove.” Maris leaned close to my mother,
who by now lacked the strength even to temper her hatred, and whispered in her ear, “Our
János is looking very bad.” “What does she mean by our János,” my mother thought, but
that’s not what she said.
“He’s looking just fi ne. There’s nothing the matter with him.”
“Can I come in?” And before my mother could respond, Maris was in the garden carrying
the food.
For a wh<strong>il</strong>e they stood side by side amongst the icicle radish and the imagined giant
caulifl ower and lettuce bends, in short, in my father’s imagination, or rather, in my father’s
memory frozen for a moment in time. My father didn’t understand how or why, but the
blanket was on my father, slipped halfway down his shoulder. His chin lay low on his chest
so that his beard was s<strong>pr</strong>ead out over his stomach, and his glasses had slipped way down
his nose, his left hand hung stiffl y down the arm of his chair, and his right hand lay in his
lap, curled into a ball. Only later, when they came to take the body away, did it come to
light that my father was clutching a wedding ring in his hand on which, as if it were a tiny
wreath, some parsley leaves were stuck.
Translated by Judith Sollosy
51

Toine Heijmans
Donald heads off on a solo three-month sa<strong>il</strong>ing trip across the
Atlantic and the North Sea and hopes to come back as a better husband
for his wife Hagar. They have agreed that their seven-year-old
daughter Maria w<strong>il</strong>l join him for the fi nal stage of his journey. This
short novel is about fatherhood. Donald constantly makes comparisons
with motherhood: “Mothers have a head start and fathers can
never catch up.” And: “Fathers have to <strong>pr</strong>ove themselves.” But this
father is hopelessly fa<strong>il</strong>ing, on a lonely adventure with his boat and
everything going disastrously wrong.
Toine Heijmans (b. 1969) is a journalist with De Volkskrant. He
has three ch<strong>il</strong>dren and goes sa<strong>il</strong>ing in his free time. He has <strong>pr</strong>eviously
written a non-fi ction title, La Vie Vinex. Op Zee has received high
<strong>pr</strong>aise from reviewers and booksellers and was re<strong>pr</strong>inted after only
two weeks.
Donald hosszabb magányos hajóútra indul az Atlanti óceánon és
az Északi tengeren. Úgy tervezték, hogy hét éves lányukat is magával
viszi az út utolsó szakaszára. Ez a kisregény az apaságról szól.
„Az anyák olyan helyzeti előnnyel indulnak, amit egy apa soha nem
tud behozni”, gondolja a főhős. És „Az apáknak bizonyítaniuk kell”.
De ez az apa reménytelenül kudarcot vall.
Toine Heijmans (1969) újságíró, a De Volkskrant munkatársa. Három
gyereke van, és sokat hajózik a szabad idejében. Publikált már egy
szakkönyvet La Vie Vinex címmel. Op Zee (A tengeren) az első regénye ked-
vező fogadtatásra talált a kritikusok és az olvasók részéről egyaránt. Uitgeverij L. J. Veen, The Netherlands

Op zee
Uitgeverij L. J. Veen, The Netherlands
1.
De wolken had ik niet gezien. Ze moeten zich verzameld hebben achter mijn rug. Ze moeten,
op bevel van iets, naar voren zijn getrokken. Daar hangen ze nu in slagorde voor de boeg. Als
platte kiezels, leigrijs in de lucht. Een gigantisch mobiel van wolken, zoals er vroeger ook
een hing boven haar babybed.
De wolken maken de ochtend donker. Ze halen het licht weg van de zee. Urenlang
bescheen de maan de golven, en waakte over de boot als een nachtlamp. Maar nu is het
licht uit en sta ik er alleen voor.
Het moet ochtend worden. Er moet meer licht komen. Maar het wordt alleen donkerder,
alsof de boot terug de nacht in vaart. Alsof er een keuze is: achteruit of vooruit. Naar het
begin van de reis, of door naar het eind. Maar er is geen keuze. Ik ben niet langer de baas.
Ik moet op de kaart kijken. Ik moet wat drinken ook, maar ik kan de thermoskan met
thee niet vinden. En waarom doet het kompas het niet? Waarom moet ik nadenken over
dingen die ik anders gedachteloos doe?
Het lijkt alsof de wolken aan visdraad hangen: enorme, zwevende ovalen. Er zal regen
komen. Dat is wat de wolken zeggen. En met de regen komt de wind, in felle vlagen. Dat is
allemaal voorspelbaar, en onvoorspelbaar tegelijk.
Eerst moet ik de ze<strong>il</strong>en weghalen, voor de zekerheid. De wind zal ze kapotslaan. Dan
moet ik me zorgen maken over het onweer dat in de wolken zit. Ik hoor het grommen,
verderop. Straks valt de bliksem naar beneden, in lange strengen, op zoek naar een plek
om in te slaan.
In de havens onderweg heb ik er genoeg verhalen over gehoord: door bliksem getroff en
ze<strong>il</strong>boten. Ze splijten doormidden. Ze verbranden. De bliksem raakt de top van de mast en
is een m<strong>il</strong>liseconde later bij de kiel en alles, echt alles gaat kapot aan boord.
Het waren telkens dezelfde verhalen, naverteld door nieuwe mensen. Ik ken niemand
die echt door de bliksem is geraakt. Waarom zou mijn boot interessant zijn voor
bliksemschichten? Hij is er te klein voor; de mast steekt nog geen vijftien meter boven
het water uit. Een druppel op zee. Het heeft geen zin mijn boot te raken. Mijn boot
doet er niet toe.
Ik klim de kajuit in om de mobiele telefoon te zoeken. Ik moet de telefoon in de oven leggen,
waarmee de kombuis van mijn boot is uitgerust. In de haven van Thyborøn ben ik een
visser tegengekomen die dat ook altijd deed. De bliksem hoeft niet in te slaan om dingen
kapot te maken, zei de visser. Alleen al door de elektrische lading van een onweersbui gaan
dingen stuk: everything breaks down, you know. Alleen in de oven is het ve<strong>il</strong>ig. De oven is een
kooi van Faraday. De enige plek waar niets van buiten naar binnen dringt.
Ik zou zelf in die oven moeten kruipen. Zo zou ik verdwijnen voor alles om me heen.
Maar dat kan nu eenmaal niet. Ik ben niet alleen op mijn boot. Ik heb mijn dochter bij me
en ze slaapt. Ik moet zorgen dat ze blijf slapen, door het onweer heen. Tot we thuis zijn.
Dan heb ik haar ve<strong>il</strong>ig over de zee gebracht, van Denemarken naar huis. Dan is het allemaal
gegaan zoals ik het graag w<strong>il</strong>de.
53

54
Toine Heijmans
Ik leg de telefoon in de oven. Ik weet niet of het nuttig is, maar het helpt me in elk geval
met denken. Zolang ik er nog aan denk de telefoon in de oven te leggen, heb ik overzicht.
Aan boord moet je routineus en opgeruimd zijn, dat geeft rust. De landvasten links in
de ankerbak. Koffi e om acht uur. Laarzen in het vooronder. Regelmatig de positie in het
logboek schrijven. Naar weerberichten luisteren op de marifoon. De vlag o<strong>pr</strong>uimen als de
zon ondergaat. Bij dreigend onweer de telefoon in de oven doen.
Overleven doe je op routine. Als het misgaat, kun je maar beter weten waar alles ligt.
Zonder routine buitelen de gedachten over elkaar. Je denkt aan alles tegelijk. Aan de wolken,
de oven, de koffi e, de laarzen, de vlag. Aan het logboek, de landvasten. Aan je dochter die
slaapt in het vooronder.
Als je niet meer helder denkt, neemt de zee je mee.
2.
Thyborøn is vierenveertig uur geleden. Het is tweehonderddertig zeemijl weg. De hele reis
van daar naar hier doet er niet meer toe. Het is nu belangrijk alles heel te houden.
Alles is nog heel. De boot ziet er <strong>pr</strong>achtig uit. Een opgeruimd dek. Trotse ze<strong>il</strong>en. De kajuit
is laag; ik kan er net rechtop in staan. Door kleine patrijspoorten zie ik de zee, alsof ik er
deel van uitmaak. Alsof ik erin zwem.
De kajuit is zo klein, dat ik mezelf met handen en voeten schrap kan zetten bij slecht
weer. Aan bakboord is de kombuis; een gaspit met een oven eronder die zo is opgehangen
dat hij naar voren en naar achter bungelt met elke golf. De oven heeft zeemansbenen. Zo
kun je koken bij storm.
In de kajuit hangt een oude geur. Blind kan ik er alles vinden: de zeekaarten plat op
de kaartentafel, het overlevingspak aan een haak. Het overlevingspak is een gewatteerde,
rode, waterdichte overall die me een uur of wat in leven moet houden als ik overboord zou
gaan. Hij hing eerst aan een haakje in het vooronder. Ik heb hem ergens anders gehangen
omdat Maria dat w<strong>il</strong>de. Ze droomde van dat pak. Ze dacht dat het een lijk was, bungelend
naast haar bed.
Kinderen maken geen onderscheid tussen droom en werkelijkheid. Het zou goed zijn
als volwassenen dat ook eens deden. De werkelijkheid kan ook een droom zijn, wat mij
betreft. En andersom.
De eerste avond van onze ze<strong>il</strong>tocht op zee stond Maria ineens in de kajuitopening, een
schim.
Ze zei: ‘Ik kan niet slapen. Alles piept en kraakt.’
Ik zei: ‘Dat heb ik ook altijd, de eerste nacht op zee.’
‘Mag ik bij jou blijven?’
‘Morgen. Ga eerst maar slapen. Het is belangrijk dat je slaapt, op zee.’
‘Maar dan moet je eerst dat dode mens daar weghalen. Dat ding dat daar hangt is eng.’
‘Ik zal hem weghangen.’
Ik t<strong>il</strong>de het overlevingspak van de haak en hing het weg. Ik bracht Maria terug naar het
vooronder, stopte haar onder de dekens en zong liedjes die ik ook zong toen ze baby was.
Ze viel in slaap.
Die nacht is ze nog één keer wakker geworden. De tweede nacht niet meer.
Maria is een stevig kind. Ik heb haar niet vaak angstig gezien. In elk geval kent ze geen
volwassen angst, die kan knellen om je hoofd. Kinderangst is anders. Die is eenvoudig te

verjagen. Als een lamp die je aan- en uitknipt: je zingt een liedje of verzint een verhaal, dan
moet ze lachen en slaapt ze in.
Echt bang word je later pas.
At Sea
Uitgeverij L. J. Veen, The Netherlands
1.
I hadn’t seen the clouds. They must have gathered behind my back. They must, by order of
something, have moved forwards at the same time. There they hang now, in front of the
bow. Slate grey, like fl at pebbles, they hang in the sky: enormous, fl oating ovals. Someone
has hung them on a transparent fi shing line. A gigantic mob<strong>il</strong>e of clouds, like the one that
used to hang over her cot.
The clouds darken the morning. They take the moon away from the sea, and spo<strong>il</strong> my view.
All last night the moon threw light on the waves, and kept watch over the boat. The moon had
kept watch like a bedside lamp, but now the light has gone out and I’m on my own.
Morning should be breaking. It should be getting lighter. But it’s only getting darker, as if
the boat is sa<strong>il</strong>ing back into the night. As if I can choose: backwards or forwards. But I can’t
choose. I’m no longer in charge.
I should look at the chart. And why isn’t the compass working? Why do I have to think
about things I usually do without thinking?
Rain is coming. That’s what the clouds are saying. And with the rain w<strong>il</strong>l come wind.
Strong gusts. First I need to take down the sa<strong>il</strong>s, to be on the safe side. Lightning could fall
from the sky. I’ve heard enough stories about that in the harbours along the way: sa<strong>il</strong>ing boats
struck by lightning. They split in half. The lightning hits the top of the mast and m<strong>il</strong>liseconds
later reaches the keel and everything, absolutely everything on board is destroyed.
But they were the same stories over and over again, repeated by new people. I don’t
know anyone who’s ever actually been hit by lightning. Why would thunderbolts be interested
in a boat at sea? And why this one? My boat is too small; the mast rises barely fi fty
feet above the water. A drop in the ocean.
There’s no point in striking my boat. No good w<strong>il</strong>l come of it. My boat is small fry.
I climb into the cabin to look for the mob<strong>il</strong>e phone. I need to put the mob<strong>il</strong>e phone in
the oven. In the harbour at Thyborøn I’d met a fi sherman who always did this. The electrical
charge from a thunderstorm was enough to break things, he’d said — everything breaks
down, you know. It’s only safe inside the oven. A Faraday cage: the only place where nothing
can get in from outside.
I don’t know if it’s any use, and I don’t know if a thunderstorm really is on its way, but
in any case it helps me to think. As long as I keep thinking about putting the mob<strong>il</strong>e phone
in the oven, I can stay on top of things.
On board you have to stick to a routine, pointless though it may be. The fenders in the
anchor locker on the left. Coff ee at eight o’clock. Mob<strong>il</strong>e phone in the oven during thunderstorms.
Boots in the front berth. If anything goes wrong, you’d better know where everything is.
If you stop thinking, the sea w<strong>il</strong>l run away with you.
55

56
Toine Heijmans
2.
Thyborøn is 44 hours in the past. It’s 230 nautical m<strong>il</strong>es away. What happened there no
longer matters. Now what’s important is keeping everything in one piece.
Everything is st<strong>il</strong>l in one piece. The boat looks fantastic. A tidy, grey-painted deck. Proud
sa<strong>il</strong>s. The cabin is low; I can only just stand up in there. Through small round windows
I can see the sea, as if I’m part of it. As if I’m swimming in it.
The cabin is small enough for me to brace myself with my hands and feet during bad
weather. To port is the galley: a gas burner with an oven suspended below so that it dangles
forwards and backwards with every wave. The oven has sea legs, letting you cook during a
storm. But there’s no storm and I’m not hungry.
An old smell lingers in the cabin. I could fi nd everything in there blindfolded; the nautical
charts fl at on the card table, the survival suit on a hook. The survival suit is a qu<strong>il</strong>ted,
red, water<strong>pr</strong>oof bo<strong>il</strong>ersuit that w<strong>il</strong>l supposedly keep me alive for an hour or so if I fall
overboard. It used to hang in the front berth.
I’ve put it away, because Maria wanted me to. She thought a dead person was dangling
beside her bed, arms and legs outstretched.
On the fi rst night Maria suddenly appeared in the cabin doorway, a s<strong>il</strong>houette.
She said: ‘I can’t sleep. Everything’s squeaking and creaking.’
I said: ‘I always feel like that too, the fi rst night at sea.’
‘And that dead man hanging there is scary.’
‘I’ll put him away.’
I took her back to the front berth, tucked her under the blankets and sang songs I used
to sing when she was a baby. She fell asleep.
On the second night she didn’t wake up again. She has no fear. Or no adult fear, at any
rate. The best thing about ch<strong>il</strong>dren is that they live without adult fear. Ch<strong>il</strong>dhood fear is
diff erent. It’s easy to take it away. Like a lamp you turn on and off . The real fear doesn’t
come unt<strong>il</strong> later, and keeps haunting you.
Translated by Alexander Smith
A tengeren
Nem vettem észre a felhőket. Biztosan a hátam mögött gyűltek össze, hogy aztán mintegy
parancsszóra előre vonuljanak. Itt sorakoznak hadrendben a hajó orra előtt. Lapos kövekként
függnek a palaszürke égbolton. Mint régen a lányom kiságya feletti mob<strong>il</strong>, csak most
hatalmas felhőkből.
A felhők besötétítik a reggelt. Elveszik a fényt a tengertől. Órákon át v<strong>il</strong>ágította be a hold
a hullámokat, és éjjeli lámpaként őrködött a hajónk felett. De mostanra kialudt a fény, és
én egyedül maradtam a feladatra.
Hajnalodnia kellene. A fénynek erősödnie kellene. De csak egyre sötétebb lesz, mintha
a hajó visszafelé haladna, vissza az éjszakába. Mintha lenne választási lehetőség: hátra vagy
előre. Vissza, az utazás kezdetére vagy tovább, a vége felé. De nincs választási lehetőség.
Már nem az én kezemben van az irányítás.

Uitgeverij L. J. Veen, The Netherlands
Meg kell néznem a térképet. Folyadékot is kell innom, de nem találom a teás termoszt.
És miért nem működik az iránytű? Miért kell külön odafi gyelnem olyan dolgokra, amiket
máskor automatikusan csinálok?
Olyan, mintha dam<strong>il</strong>ra lennének felfűzve a felhők: hatalmas, lebegő ellipszisek. Jön az
eső. Ezt jelzik a felhők. És az esővel jön a szél, az erős széllökések. Ez mind előre látható,
ugyanakkor egyáltalán nem látható előre.
A biztonság kedvéért először is be kell vonnom a vitorlákat, különben szétszaggatja őket
a szél. Aztán elkezdhetek aggódni a felhőkben megbúvó vihar miatt. A távolból hallom
a morajlását. Hamarosan v<strong>il</strong>lámlik is majd. A lecsapó v<strong>il</strong>lámok hosszú nyalábokban keresik
majd célpontjukat.
Útközben, a kikötőkben épp elég történetet hallottam a v<strong>il</strong>lám sújtotta vitorlásokról.
Hogy kettétörnek. Hogy porig égnek. Hogy a v<strong>il</strong>lám az árboc csúcsát találja el, aztán
egy ezredmásodperc múlva eléri a tőkesúlyt, és a fedélzetből semmi, de semmi nem
marad.
Mindig ugyanazok a történetek, csak a mesélők személye változik. Senkit nem ismerek,
akibe tényleg belecsapott volna a v<strong>il</strong>lám. Mi érdekes lenne az én hajómban egy v<strong>il</strong>lámnak?
Túl kicsi hozzá, az árboc még tizenöt méterrel sem magasodik a víz fölé. Csak egy csepp a
tengeren. Értelmetlen lenne a hajómba csapnia. Az én hajóm mit sem számít.
Kimászom a kajütből, hogy megkeressem a mob<strong>il</strong>telefont. Be kell tennem a telefont
a hajókonyhában lévő sütőbe. Thyborøn kikötőjében találkoztam egy halásszal, aki szintén
mindig így tett. A v<strong>il</strong>lámnak el sem kell találnia a hajót, hogy tönkretegye a dolgokat,
állította a halász. Pusztán a vihar elektromos töltése elég, hogy a dolgok elromoljanak:
everything breaks down, you know. Csak a sütőben vannak biztonságban. A sütő Faradaykalitkaként
működik. Az egyetlen hely, ahová nem jut be kívülről semmi.
Nekem magamnak is a sütőbe kellene bújnom. Akkor eltűnnék a külv<strong>il</strong>ág számára.
De most ezt egyszerűen nem tehetem meg. Nem egyedül vagyok a hajón. Itt van velem a
lányom. Alszik. Gondoskodnom kell róla. Hogy átaludja a vihart. Amíg haza nem érünk.
Akkor mondhatom csak, hogy biztonságban áthoztam a tengeren, Dániából hazáig. Hogy
minden úgy ment, ahogy szerettem volna.
Beteszem a telefont a sütőbe. Nem tudom, hogy tényleg használ-e, mindenesetre nekem
segít tisztábban gondolkodni. Amíg eszembe jut, hogy a telefont a sütőbe kell tenni, ura
vagyok a helyzetnek.
A fedélzeten rutinból kell cselekedni és rendet kell tartani. Ez az, ami megnyugtatja az
embert. A kikötőkötelek balra, a horgonyrekeszbe. Kávé nyolckor. Csizmák az orrkajütbe.
Rendszeresen beírni a pozíciót a hajónaplóba. Meghallgatni az időjárás-jelentést az adóvevőn.
Bevonni a zászlót napnyugtakor. Vihar közeledtével a sütőbe tenni a telefont.
Túlélni is csak rutinból lehet. Ha baj van, vakon tudni kell, mi hol van. Ha nincs meg
ez a rendszeresség, összegabalyodnak az ember gondolatai. Minden egyszerre jut eszébe.
A felhők, a sütő, a kávé, a csizmák, a zászló. A hajónapló és a kikötőkötelek is. A kislány, aki
az orrkajütben alszik.
Aki nem gondolkodik tisztán, azt magával sodorja a tenger.
Thyborøntől negyvennégy órányira vagyunk, és kétszázharminc tengeri mérföldre. Az
út onnantól egész idáig mit sem számít. Most csak az a fontos, hogy minden sértetlen
maradjon.
57

58
Toine Heijmans
Még minden sértetlen. A hajó csodás látványt nyújt. Rendezett dekk. Büszke vitorlák.
A kajüt alacsony, épphogy fel tudok egyenesedni benne. A kis hajóablakokon át úgy látom
a tengert, mintha én is a része lennék. Mintha benne úsznék.
A kajüt annyira kicsi, hogy rossz időben kézzel-lábbal ki tudom magam támasztani.
A hajó bal oldalán van a konyha: egy gázégő, alatta a sütővel, amely úgy van felfüggesztve,
hogy minden egyes hullám előre-hátra lendíti. A sütő tengerészlábakon áll, így viharban
is lehet főzni.
A kajütben ismerősek a szagok. Vakon megtalálok mindent: a kiterített hajózási térképeket
a térképasztalon, a mentőruhát egy kampóra akasztva. A mentőruha egy kipárnázott,
vízhatlan, piros overál, amely nagyjából egy órán át életben tartana, ha a vízbe esnék.
Kezdetben az orrkajütben lógott egy kampón. Azért akasztottam máshová, mert Maria
kérte. A ruháról álmodott. Azt képzelte, egy hulla, ami az ágya mellett himbálózik.
A gyerekek nem tesznek különbséget az álmok és a valóság közt. Jó lenne, ha a felnőttek
sem tennének. Szerintem a valóság is olyan, mint az álom. És fordítva.
Az első este, hogy a tengeren vitorláztunk, Maria egyszer csak, mint egy kísértet, megjelent
a kajütajtóban.
— Nem tudok aludni. Minden nyikorog és recseg — mondta.
— Ezzel én is így szoktam lenni az első éjjel a tengeren — biztattam.
— Itt maradhatok veled?
— Majd holnap. Aludj előbb egy kicsit! A tengeren fontos aludni.
— De akkor vidd el előbb azt a halott embert! Azt, amelyik ott lóg. Nagyon rémisztő.
— <strong>Fe</strong>lakasztom máshová.
Leemeltem a mentőruhát a kampóról és máshová akasztottam. Visszavittem Mariát az
orrkajütbe, betakargattam, és azokat a dalokat énekeltem, amelyeket csecsemő korában.
Elaludt.
Akkor éjjel még egyszer felébredt. Aztán a második éjjel már egyszer sem.
Maria belevaló gyerek. Nem sokszor láttam, hogy félt volna. Az biztos, hogy azt a fajta
felnőtt félelmet nem ismeri, amely b<strong>il</strong>incsként szorítja körbe az ember fejét. A gyerekek
félelme más. Azt könnyű elűzni. Mint egy lámpa, amit be és ki lehet kapcsolni: csak énekelni
kell vagy kitalálni egy mesét, és akkor elneveti magát és elalszik.
Igazán félni csak később kezd az ember.
Máthé Veronika fordítása

K.K.Bagala & literarnyklub.sk, Slovakia
Zuska Kepplová
Characters of this book are new nomads, immigrants with unlimited
possib<strong>il</strong>ity of return yet restless in the search for a place they can call
home. Where is it, with whom? Dexterously written and smoothly
readable, Kepplová’s debut is a faithful attempt to capture experience
of adventurous twenty-something who left to taste the world. This
volume is a hab<strong>il</strong>e refl ection on contemporary themes such as city
and double-citizenship (or rather ‘homelessness’) as well as postsocialism
and feminism.
Zuska Kepplová (1982, Bratislava) studied dramaturgy and screenplay
writing at the Academy of Arts in Bratislava and is a doctoral
candidate at the Central European University in Budapest. In 2005,
she won the main <strong>pr</strong>ice in the short story competition Poviedka. In
2<strong>01</strong>1, she published the debut Buchty švabachom which was <strong>pr</strong>aised by
critics and popular audience.
Kepplova könyvének hősei újfajta nomádok, bevándorlók a viszszatérés
korlátlan lehetőségeivel, mégis nyughatatanul keresik azt
a helyet a v<strong>il</strong>ágban, amit az otthonuknak nevezhetnének. Hol volna
az és kivel? Kepplová igyekszik megragadni azoknak a kalandvágyó
huszonveseknek az élményeit, akik nekivágnak, hogy megízleljék
a v<strong>il</strong>ágot. Ügyesen refl ektál olyan mai témákra, mint a város és
a kettős állampolgárság vagy “hontalanság”, a posztszocializmus és
a feminizmus.
Zuska Kepplova (1982, Bratislava) dramaturgiát és forgatókönyvírást
tanult a pozsonyi művészeti akadémián, összehasonlító gender-kutatást
a budapesti Közép-Európa egyetemen. 2005-ben első
díjat nyert a Poviedka novellapályázaton. 2<strong>01</strong>1-ben jelent meg Bukta gót
betűkkel c. első kötete.

60
Zuska Kepplová
Buchty švabachom
„Aký máš z toho pocit? Ako sa cítiš?“ spýtala sa. Boli to naše tretie spoločné raňajky. Slnko
sviet<strong>il</strong>o cez akvárium na stôl. V miske bola tuniaková nátierka, ktorú som <strong>pr</strong>iniesla.
Nevedela som, čo odpovedať. Tu je čerstvý olivový chlieb. Tu je k nemu maslo. Ako sa cítiš?
Pri zvuku kľúčov za dverami som sebou trhla. Rozhodovala som sa medzi úkrytom
v skrini, pod posteľou alebo na parapete okna. Čo si pomyslí jej <strong>pr</strong>iateľ, čo povie, čo urobí?
Mám s ním ísť na pivo a vydiskutovať si to? Stále môžem byť len jej kamoška, čo sedí na
raňajkách po noci s fi lmami a rečami o chalanoch.
„Asi by sa ma spýtal, akú som mala noc. A dúfal by, že aj ty si si to už<strong>il</strong>a,“ povedala bez
známky paniky. Hrdinka, čo robí <strong>pr</strong>íšernú fi ltrovanú kávu a <strong>pr</strong>i dverách dáva bozky. Kiss!
V chladničke má <strong>pr</strong>ázdne obaly. Šunka je pokrútená ako s<strong>pr</strong>áva vo fľaši, na krajoch oschnutá.
Ale má tam tiež nádobku s ukrajinským kaviárom. Vždy, keď som s ňou, zabudnem, že
som vlastne vegetariánka. Jeme salámu a ryby.
Celé moje vnútro je vybratá chladnička. Moje srdce je kus starej šunky s tvrdými začervenanými
okrajmi. Vážim 58 k<strong>il</strong>ogramov <strong>pr</strong>i výške 175 cm. Nespomínam si, kedy som bola
naposledy taká schudnutá. Možno po pobyte v Starom Smokovci. Pľúcne ochorenia. Keď
som <strong>pr</strong>išla, bola som <strong>pr</strong>íliš hrdá, aby som jedla párky. Keď som odchádzala, už som nebola
vyberavá a rozmaznaná. Jedla som mastné kúsky mäsa a párky som považovala za najväčšiu
raňajkovú lahôdku. Vždy, keď teraz jem párky, telo mi zaplavia <strong>pr</strong>íjemné pocity. Viac sa
toho nezbavím. Musím písať po<strong>pr</strong>avde — obľúbené jedlo: párky.
„Budeš oveľa viac v pohode! Budeš zaujímavejší človek,“ skomentovala môj nedávny rozchod.
Pár mesiacov som nemohla poriadne spávať. V Budapešti <strong>pr</strong>eletí určite najviac sanitiek
a hasičských áut. Asi je to tá najnešťastnejšia metropola v Európe. Každá jedna siréna
ma zobud<strong>il</strong>a. Vravela: „Vyzeráš ako z koncentráku. Si si istá, že nie si židovka? Vyzeráš ako
židovka. Mala by si sa k tomu <strong>pr</strong>ihlásiť. Urob<strong>il</strong>o by ťa to ešte zaujímavejšou.“
Mám 28 rokov, som čerstvo slobodná, 58 kg, fajčiarka, možno židovka. S dobrou alkoholovou
toleranciou. Obstojná kuchárka, aj keď to <strong>pr</strong>áve moja fi gúra nedokazuje. Rada cvičím,
pos<strong>il</strong>ňujem. Predchádzajúci vzťah som opust<strong>il</strong>a len s párom modrých re<strong>pr</strong>oduktorov a formou
na mafi ny z Ikey.
Úlohy sú rozdelené. Ja som roz<strong>pr</strong>ávačka. Ona je múza. Je Rumunka. Vyzerá ako Cigánka.
Veľmi pekná Cigánka. Vraví, že ak jej to v akademickom svete <strong>pr</strong>idá na lesku, pokojne povie,
že je Cigánka. Vymyslí si celé detstvo za Ceaušesca, vymyslí si históriu Rumunska, vymyslí
si aj celý nový štát na mape Európy. Veď je to také ľahké. Môžeme byť, kým len chceme.
V Štátoch vyľakala pokladníčku, jednoduchú ženu z <strong>pr</strong>érie, keď vytiahla svoju platobnú
kartu Banca Transylvania.
Čo o nej vlastne viem? Prešla od konzervatívcov naľavo. Som živým dôkazom jej novoobjaveného
sociálneho cítenia. Považuje sa za feministku. Snaží sa byť aktívna, <strong>pr</strong>ospešná.
Celkom stereotypne, nevarí. Ak aj áno, je to hysterický počin, keď dá dokopy kačku s ovocím
z plechovky a so zvyškom sektu. Navyše, nerada umýva riady. Rada nosí oblečenie zo
secondhandu. Jedinečné a retro. Who cares about fashion?

K.K.Bagala & literarnyklub.sk, Slovakia
„Pozri!“ vtiahla ma za plachtu skúšobnej kabínky, vyhrnula si šaty, ktoré si <strong>pr</strong>áve skúšala,
a ukázala mi stehno pokryté celulitídnymi jamkami. Pozrela som sa na ňu v odraze
zrkadla a povedala po<strong>pr</strong>avde: „Vyzeráš výborne!“ Vyzerá výborne. Sekáč opust<strong>il</strong>a v bielych
letných šatách, <strong>pr</strong>ed sebou tlač<strong>il</strong>a bicykel. Za ňou som kráčala ja a dívala sa, či aj
iní vidia, aká je pekná v nových šatách. Nenabrala som odvahu chytiť ju za ruku. Som
roz<strong>pr</strong>ávačka. Dávam slová. Ona je hrdinka. Dáva činy a slová a gestá. Kráčam krok za ňou,
ako cigánska žena, v údive: toto je moja <strong>pr</strong>iateľka. Toto je moja nová láska! Chodíme spolu
do školy. Chodíme spolu.
Buns Tattooed in Gothic Scripture
“How do you feel about it? What do you feel?” she asked. This was our third breakfast
together. Through the plate glass of the aquarium, a sun beam hit the table top. In a bowl
there was the tuna s<strong>pr</strong>ead I’d brought. I didn’t know what to say. Here’s fresh olive bread. Here’s
butter with it. How do you feel?
Upon hearing the sound of keys at the door, I twitched. I was considering hiding inside
a closet, underneath the bed, or behind the window. What would her boyfriend think,
what would he say or do? Should I have a beer with him and talk about it? I could just be
a girlfriend of hers sitting by the table having breakfast after an innocent night of movies
and chatting about boys.
“He would <strong>pr</strong>obably ask me whether I had a good night. And he would hope you
had a good night, too,” she said with no visible emotion. A heroine who makes awful
f<strong>il</strong>tered coffee and gives a kiss by the door. Kiss! There are empty cartons in her fridge.
The ham is curled up like a message in a bottle, dry around the edges. But there’s also
a small tin of caviar. Whenever I’m around her, I forget I’m actually a vegetarian. We
eat salami and fish.
My entire interior is an empty fridge. My heart’s a piece of old ham with hard dry edges.
I weigh 58 k<strong>il</strong>os and I’m 175 cm tall. I don’t remember the last time I was so skinny. Maybe
after my rehab<strong>il</strong>itation at Starý Smokovec. Respiratory diseases. I was too <strong>pr</strong>oud to eat
sausages when I arrived. I was no longer picky and spo<strong>il</strong>ed when I left. I ate greasy parts
of meat and considered sausages the epitome of a fi ne breakfast. From then on whenever I
ate sausages, my body was automatically fl ooded with a feeling of satisfaction. There is no
way I can get around it. My favorite food is defi nitely sausages.
“You’ll be so much cooler! You’ll be a far more interesting person,” she said commenting
on my recent break-up. For a few months, I couldn’t sleep <strong>pr</strong>operly. Budapest seems to have
the largest number of ambulances and fi re engines on the street. It must be the unluckiest
capital in Europe. Each and every siren startles me awake. She said, “You look like you’re
fresh out of a concentration camp. Are you sure you’re not Jewish? You look like you might
be. You should claim you are. It would make you much cooler.”
I’m 28, freshly single, 58 k<strong>il</strong>os, a smoker, and possibly Jewish. With good alcohol tolerance.
An ok cook, though my fi gure doesn’t show it. I like working out, too. Left the <strong>pr</strong>evious
relationship with only a pair of blue loud speakers and a muffi n form from IKEA.
61

62
Zuska Kepplová
The roles are divided as follows. I’m a narrator. She’s a muse. She is Romanian but looks like
a Gypsy. Very Gypsy, in the most beautiful way. She says she’s ready to say so if it makes her
seem glamorous in Academia. She’s ready to come out with a narrative about her ch<strong>il</strong>dhood
under Ceausescu, she’ll make up a new desirable history of Romania and, if needed, she’ll
even invent a new state on the map of Europe. Nothing could be easier. We can be whoever
we want to be. In the States, she dumbfounded a cashier, a simple <strong>pr</strong>airie woman, when she
pulled out her ATM card: the card read Banca Transylvania.
Actually, what do I know about her? She switched from a quasi-Conservative to the Left.
I was the living <strong>pr</strong>oof of her freshly discovered interest in social issues. She considers herself
a feminist. Tries to be active, make herself useful. Stereotypically, she does not cook. If
she does, it’s a hysterical act, putting a duck together with canned fruits and champagne.
Also, she doesn’t like washing dishes. She likes wearing second-hand clothes. Unique and
retro. Who cares about fashion?
“Check this out!” She pulled me inside a fi tting room, rolled up the dress she was trying
on and showed me cellulite marks on her thighs. I glanced at her refl ection in the mirror
and said sincerely, “You look fabulous.” She did. She left the secondhand store wearing
a white summer dress and pushing a bike in front of her. I followed a few steps behind,
watching her and watching others, whether they realized how beautiful she looked in her
new dress. I did not have the courage to hold her hand.
I’m a narrator. I <strong>pr</strong>ovide the words. She’s a heroine. She <strong>pr</strong>ovides the acts and the gestures.
I walk behind her, like a Gypsy woman would walk behind her man, and I am awed.
Here is my girlfriend. Here is my new love! We are classmates. We are lovers.
Bukta gót betűkkel
1.
— M<strong>il</strong>yen érzés ez neked? Hogy vagy? — kérdezte. Ez volt a harmadik közös reggelink. Az
akváriumon keresztül a nap rásütött az asztalra. A tálkában tonhalkrém volt, én hoztam.
Nem tudtam mit válaszolni. Itt a friss olivás kenyér. Itt a vaj hozzá. Hogy vagy?
Az ajtó mögül hallatszó kulcscsörgésre összerándultam. Vac<strong>il</strong>láltam, hogy a szekrénybe
bújjak-e, vagy az ágy alá, vagy az ablakpárkányra álljak. Mit fog gondolni a fi úja? Mit fog
mondani vagy tenni?
Menjek le vele egy sörre, s beszéljük meg? Továbbra is a lány barátnője maradhatok, aki
együtt reggelizik vele a hajnalig tartó fi lmnézés és a pasik kibeszélése után.
— Valószínűleg megkérdezné, hogy m<strong>il</strong>yen volt az éjszakám. S reménykedne abban, hogy
te is élvezted — mondta teljes nyugalommal. A főhősnő, aki szörnyű fi lteres kávét készít,
s az ajtónál pedig csókokat osztogat. Kiss!
A hűtője tele van üres pikszisekkel. A sonka össze van tekerve, mint egy üzenet a
palackban, a szélei már kiszáradtak. De van még egy kis doboz ukrajnai kaviárja is.
Mindig, mikor vele vagyok, elfelejtem, hogy valójában vegetáriánus vagyok. Szalámit és
halat eszünk. Az egész belsőm egy kifosztott hűtő. Szívem egy régi sonkadarab, kemény,
pirosas szélekkel.

K.K.Bagala & literarnyklub.sk, Slovakia
58 k<strong>il</strong>ó vagyok 175 cm mellett. Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára <strong>il</strong>yen sovány.
Lehet, hogy azután, mikor Ótátrafüreden voltam. Tüdő <strong>pr</strong>oblémával. Mikor megérkeztem,
túl büszke voltam ahhoz, hogy virslit egyek. Mikor már eljöhettem, akkor már nem voltam
válogatós és elkényeztetett. Zsíros húsokat ettem, a virslit pedig a legjobb reggeli csemegének
tartottam. Mindig, mikor mostanában virslit eszek, a testemet kellemes érzések töltik
el. Többé már nem szabadulok ettől. Le kell írnom az igazat — kedvenc étele: a virsli.
— Sokkal kiegyensúlyozottabb leszel! Érdekesebb ember leszel! — kommentálta a nem
olyan régi szakításomat. Pár hónapig nem tudtam rendesen aludni. Biztos vagyok benne,
hogy Budapesten keresztül száguld át a legtöbb mentőautó és tűzoltó autó. Talán a legszerencsétlenebb
főváros Európában. Minden egyes sziréna felébresztett.
Ezt mondta: — Úgy nézel ki, mintha a koncentrációs táborból jöttél volna. Biztos vagy
benne, hogy nem vagy zsidó? Be kellene vallanod. Még érdekesebb lennél tőle.
28 éves vagyok, frissen szingli, 58 kg, dohányzó, talán zsidó. Jó alkohol toleranciával.
Tűrhető szakácsnő, ha még az alkatom nem is ezt bizonyítja. Szívesen tornázok, edzek. Az
előző kapcsolatomat csak két kék hangszóróval és egy Ikeás muffi n formával hagytam ott.
A feladatok fel vannak osztva. Én vagyok az elbeszélő. Ő a múzsa. Ő romániai. Úgy néz ki,
mint valami cigánylány. Egy nagyon szép cigánylány. Azt mondja, ha ez segít neki abban,
hogy kitűnjön az akadémiai közegben, akkor nyugodtan azt fogja mondani, hogy cigány.
Kitalálja az egész gyerekkorát Ceausescu alatt, kitalálja Románia történelmét, kitalál egy
teljesen új államot Európa térképén. Hiszen ez olyan egyszerű. Azok lehetünk, akik csak
akarunk. Az Államokban a pénztárosnőre, arra az egyszerű asszonyra a <strong>pr</strong>ériről ráhozta
a frászt, amikor előhúzta a Banca Transylvania feliratú bankkártyáját.
Valójában mit tudok róla? Átlépett a konzervatívok oldaláról a baloldalra. Élő bizonyítéka
vagyok az újonnan felfedezett szociális érzékének. <strong>Fe</strong>ministának tartja magát. Próbál
aktív és hasznos lenni. Teljesen sztereotip módon nem főz. Ha mégis, akkor az egy hisztérikus
nekibuzdulás, amikor összeüti a kacsát a konzervgyümölccsel s egy kis pezsgővel. Mi
több, nem szeret mosogatni sem. Szeret turkálókból öltözködni. Egyedien és retrón. Who
cares about fashion?
— Nézd — húzott be a <strong>pr</strong>óbafülke függönye mögé, felhúzta a ruháját, azt, amit éppen
<strong>pr</strong>óbált, s megmutatta a combját, tele cellulitisz gödröcskékkel. Ránéztem a tükörképére
s kimondtam az igazat: — Csodálatosan nézel ki!
Csodálatosan néz ki. A turkálót fehér ruhában hagyta el, maga előtt tolva a biciklit.
Mögötte én sétáltam, s néztem, hogy mások is látják-e, m<strong>il</strong>yen szép az új ruhában. Nem volt
bátorságom hozzá, hogy megfogjam a kezét.
Én vagyok az elbeszélő. Én adom a szavakat. Ő a főhősnő. Ő adja a tetteket és a gesztusokat.
Egy lépéssel mögötte lépkedek, mint egy cigányasszony, ámulatba esve, hogy: ő a barátnőm.
Ő az én új szerelmem! Együtt járunk iskolába. Együtt járunk.
Dósa Annamária fordítása
63

Vesna Lemaić
Odlagališče (Dumping Ground, 2<strong>01</strong>0), the novel of the Slovenian writer
Vesna Lemaić is a lesbian action thr<strong>il</strong>ler. It is a novel about a world
not far away that has so far gone unnoticed. The inspiration for the
book comes from real electronic dumping grounds. Social outcasts,
who re<strong>pr</strong>esent a threat to the system, are condemned to forced
labour. One of them is Grace, a thrasher who refuses exploitation and,
most of all, the capitalist social or Cankarjeva založba der. She stands
up to them with fanaticism, her body slowly becoming the dumping
ground of ideas and toxic substances.
Vesna Lemaić (1981) lives in Ljubljana, Slovenia. For her collection
of short stories Popularne zgodbe (Popular Stories, 2008) she received
three awards: the Golden Bird Award, the Slovenian Book Fair Award
for best debut book and the Fabula Award. Odlagališče (Dumping
Ground, 2<strong>01</strong>0) is her fi rst novel.
Vesna Lemaić szlovén írónő Szeméttelep című regénye leszbikus akcióthr<strong>il</strong>ler
arról a körülöttünk lévő v<strong>il</strong>ágról, amit eddig talán nem is
vettünk észre. Az ihletet a létező elektronikus szeméttelepek adják. A
rendszer számára fenyegetést képező társadalmonkívüliek végeznek
itt kényszermunkát. Idekerül szemetesnek Grace, aki nem nyugszik
bele a kizsákmányolásba, még kevésbé a kapitalista társadalmi
rendbe. Fanatizmussal száll ezekkel szembe. Teste lassan eszmék és
mérgezőanyagok szeméttelepévé válik.
Vesna Lemaić (1981) Ljubljanában, Szlovéniában él. Népszerű történetek
c. elbeszéléskötetével 2008-ban elnyerte az Aranymadár, a Fabuladíjat
és a Szlovén Könyvvásár debütáns díját. Ez az első regénye.
Cankarjeva založba, Slovenia

Odlagališče
Cankarjeva založba, Slovenia
Horizontalni pogled je b<strong>il</strong> zablokiran od vseh strani, zgoraj pa <strong>pr</strong>azen ekran neba, ki ga je
zaslanjala visoka oblačnost. Premalo <strong>pr</strong>ostora za ideologijo, kaj šele za boga.
Grace so se misli izgubljale v votlem monitorju, v katerega je upirala pogled. Govor<strong>il</strong>o se
je, da je smetišče tako veliko, da ga človek ne more <strong>pr</strong>ehoditi peš. Ni se vedelo.
Niso vedele, ali se nahajajo <strong>pr</strong>av v središču Odlagališča, morda na njegovem obrobju?
Govor<strong>il</strong>o se je, da vsak dan na obrobje iz<strong>pr</strong>aznijo tone in tone novih odpadnih poš<strong>il</strong>jk, da so
zakopane v elektronski navlaki, ki je je dovolj za m<strong>il</strong>ijone delovnih življenj. Grace o resničnosti
govoric ni dvom<strong>il</strong>a, vendar je v njih lahko zaznala nagibe letargičnega psihodogmatskega uma.
¥
Britt je popolnoma obvladovala situacijo. Pod sedeži je b<strong>il</strong>o na dosegu roke orožje in Grace
se ga je s konicami <strong>pr</strong>stov dotakn<strong>il</strong>a vsakič, ko so jo vznemir<strong>il</strong>e negotove misli. B<strong>il</strong>a je neučakana,
vse okoli pa se je enako kot <strong>pr</strong>ed dvema dnevoma vzpenjalo odpadno obzidje. Sled<strong>il</strong>i
sta kolotečinama, za katere se je zdelo, da tečeta v neskončnost. V kabini je b<strong>il</strong>o skoraj tiho,
Terror je sopel v spanju, mišice so mu občasno trzn<strong>il</strong>e, kot bi sanjal zasledovanje podgane.
Dotikanje jih je komaj zaznavno povezovalo: Britt je z eno roko držala volan, druga ji je
počivala na psu, ki je b<strong>il</strong> gobec polož<strong>il</strong> v njeno naročje, zadnjo plat pa je <strong>pr</strong>itisn<strong>il</strong> ob Graceino
stegno. Združeni so b<strong>il</strong>i v trashersko maso, ki so jo od znotraj najedali nakopičeni toksini.
Grace si je začela gristi nohte, po jeziku se ji je razlezel okus Odlagališča. Odgriznjeni noht
jo je zbodel v spodnjo ustnico, pljun<strong>il</strong>a ga je skozi okno. Zdelo bi se, da ji nič ne manjka, toda
elektronski material se je množ<strong>il</strong> na obeh straneh in zbujal vtis, da se gibljejo skozi kloako sveta.
»Si se kdaj v<strong>pr</strong>ašala, od kod vsi ti elektronski <strong>pr</strong>odukti?«
»Ne,« je Britt odgovor<strong>il</strong>a nezainteresirano.
»Vse to izdelujejo v socialno nezavarovanih <strong>pr</strong>edelih sveta. Tako so stroški <strong>pr</strong>odukcije
nižji.«
»Smiselno.«
»Smiselno?! A to ti je tudi smiselno, da imajo dostop do elektronskih <strong>pr</strong>oduktov in
softvera le tisti, ki imajo dovolj denarja?«
»Poslušaj, Grace. Nisem <strong>pr</strong>ava oseba za to.«
Grace je ta izjava s<strong>pr</strong>av<strong>il</strong>a v slabo voljo. Britt je b<strong>il</strong>a očitno socialno podhlajena, in to bi
lahko <strong>pr</strong>ičakovala od bivše pusherke. Od vznemirjenosti so ji začela pljuča sigati in <strong>pr</strong>oizvajati
zvoke starodavnih parnih turbin.
»Glej, Grace. Nimam nič <strong>pr</strong>oti —«
»Ne moreš biti nevtralna, če <strong>pr</strong>odukcijski <strong>pr</strong>oces zblazni!«
»Dobro, dobro.« Britt je šele sedaj spoznala, da je Grace res besna. »Nadaljuj.«
»In potem vse to nafukajo sem!« Grace je udar<strong>il</strong>a po armaturni plošči. »In tu sva midve
— v njihovem sranju, ki gre čez glavo!«
Britt je z obema rokama <strong>pr</strong>ijela volan, vse to jo je delalo živčno, ampak zdaj je b<strong>il</strong>o <strong>pr</strong>epozno,
da bi ji rekla, naj neha s tem sranjem. Zdaj je lahko ugan<strong>il</strong>a, zakaj so Grace deportirali
na Odlagališče, morala je biti <strong>pr</strong>ekleto <strong>pr</strong>otidružbeno telo, ki je škod<strong>il</strong>o ureditvi sveta.
65

66
Vesna Lemaić
»Produkte si lastijo centri moči. Socialci so omejeni na <strong>pr</strong>oizvodnjo, kaznjenci pa na
delo z odpadom.«
»V redu, Grace. To mi je jasno. Ampak kaj lahko zdaj ti tukaj narediš?«
»Boš videla. Samo da se izkopljem ven iz te elektronske greznice.«
¥
Dan<strong>il</strong>o se je. Ogromni generatorji, ki so z elektriko oskrbovali zmrzovalnice, so brezumno
grmeli, kot da se ne bi nič zgod<strong>il</strong>o. Hangar je b<strong>il</strong> zapahnjen. Našla je podolgovato vdolbino,
ki sta jo z Grace izgrebli <strong>pr</strong>ed nekaj dnevi, in se zrin<strong>il</strong>a pod stavbno kritino.
Tu jo je zagrinjala popolna tema. Baterije ni imela, toda poznala je smer. Tipala je po
površini armiranega betona, dokler ni pod dlanmi začut<strong>il</strong>a mrzlih kovinskih vrat. Pazljivo
jih je odškrn<strong>il</strong>a. Halo so osvetljevale brleče modrikaste neonke. Izolacijske komore so neenakomerno
brnele. S<strong>pr</strong>av<strong>il</strong>a se je na delo.
Obrn<strong>il</strong>a je <strong>pr</strong>vi rotacijski mehanizem in odpahn<strong>il</strong>a vratnico. Led se je usul med njenimi
nogami, odskoč<strong>il</strong>a je, <strong>pr</strong>vo truplo se je zval<strong>il</strong>o ven. Iz žepa je izvlekla rez<strong>il</strong>o. Roka ji je
zadrhtela v zraku, <strong>pr</strong>eden ga je zabodla v mrtvakinjo. — A telo je b<strong>il</strong>o trdo kot kamen. Ni
ga <strong>pr</strong>ebodla, le obdrgn<strong>il</strong>a ga je. Na to oviro <strong>pr</strong>ej ni pomisl<strong>il</strong>a. Stresla je z glavo. Med vsemi
zamrznjenkami bo morala poiskati takšno, ki so jo še to noč <strong>pr</strong>ipeljali iz Delte.
Z živčno naglico je odpirala vratnice zmrzovalnikov, mrličke so se zvračale ven, gnetla
jih je s <strong>pr</strong>sti, toda vse so b<strong>il</strong>e globoko zamrznjene. Premrle roke so ji trepetale od zaledenelega
mesa. Mraz jo je grizel do kosti in zazdelo se ji je, da je ne bo nikoli več nehalo zebsti.
Prispela je do konca niza in zav<strong>il</strong>a v naslednjega. Komore so se vrst<strong>il</strong>e na obeh straneh
koridorja. Spet se je zaganjala zdaj sem, zdaj tja in osvobajala trasherke iz ledenih rakev. Šele
zadihanost jo je <strong>pr</strong>is<strong>il</strong><strong>il</strong>a, da se je ustav<strong>il</strong>a in se obrn<strong>il</strong>a nazaj. Hodnik je b<strong>il</strong> zasut z množinami
kockastega ledu, iz njega so levo in desno moleli kadavri, kazali svoja pleča, kolena
in glave. Trixie je čisto ob sebi zagledala žensko, <strong>pr</strong>evrnjeno na trebuh. Iznad ritnic se ji je
boč<strong>il</strong>a nenormalna oteklina. Spomn<strong>il</strong>a se je na Britt in zahlipala. Počepn<strong>il</strong>a je k truplu in mu
<strong>pr</strong>ivzdign<strong>il</strong>a glavo, obraz je <strong>pr</strong>idržala k sebi. — B<strong>il</strong>o je skoraj voljno. Našla jo je. Čisto od blizu
so jo gledale steklene oči s skrčenimi zenicami. Trixie je stresla z glavo in se opomn<strong>il</strong>a, da
to ni Britt, da je Britt živa, da se morda že vozi po ozemlju, ki ni v <strong>pr</strong>istojnosti Baze.
Dotakn<strong>il</strong>a se je trasherkinih vek, ni jih mogla za<strong>pr</strong>eti, b<strong>il</strong>e so negibljive, koža že <strong>pr</strong>imrznjena
skupaj. Zasad<strong>il</strong>a je rez<strong>il</strong>o v njeno ledvico in jo <strong>pr</strong>edrla. Rez<strong>il</strong>o je obrn<strong>il</strong>a, ga obračala,
dokler ni izdolbla dovolj velike od<strong>pr</strong>tine. Raztegn<strong>il</strong>a je kožo in raz<strong>pr</strong>la tkivo. S <strong>pr</strong>sti je segla
noter. B<strong>il</strong>o je hladno, zmraz<strong>il</strong>o jo je do srca, naglo je povlekla in izdrla ven orjaško ledvico.
Polžasti organ je učinkoval nebogljeno. Polož<strong>il</strong>a si ga je v naročje. Trixie je grela izrojeno
ledvico v dlaneh in čut<strong>il</strong>a, kako ji toplota odteka vanjo. Ni je več zmogla obdržati v rokah,
spust<strong>il</strong>a jo je, da se je namakala v ledeni luži.
The Dumping Ground
The horizontal view was blocked from all sides; above, a blank screen of a sky, overcast with
heavy clouds. Not enough room for ideology, let alone God.

Cankarjeva založba, Slovenia
Grace’s thoughts were lost in the hollow monitor, on which her gaze was fi xed. They
said the Dumping Ground was so large, it was impossible to walk the distance on foot. No
one knew.
They did not know if they were located at the very heart of the Dumping Ground, or perhaps
on its margins? They said that every day, tons and tons of fresh waste shipments were
dumped on the periphery, that they were buried in electronic junk, that there was enough
of it to last a m<strong>il</strong>lion working lives. Grace did not doubt the truth of these rumours but she
recognized the traits of a lethargic, psychodogmatic mind behind them.
¥
Britt was in complete control of the situation. The weapon was within hand’s reach under
the seats and Grace’s fi ngertips reached down to touch it every time a disquieting thought
crossed her mind. She was impatient and, just like two days before, walls of waste towered
all around her. They followed the ruts which seemed to go on forever. The cab was almost
completely s<strong>il</strong>ent; Terror breathed heav<strong>il</strong>y in his sleep, his muscles twitching from time to
time, as if he was dreaming of chasing a rat. They were touching, an almost imperceptible
tie was established between them: Britt was holding the wheel in one hand, the other resting
on the dog, who had lain his snout in her lap and <strong>pr</strong>essed his backside against Grace’s thigh.
They formed a united mass of thrashers, corroded from within by accumulated toxins.
Grace started biting her na<strong>il</strong>s, feeling the taste of the Dumping Ground on her tongue.
A piece of na<strong>il</strong> cut her lower lip. She spat it out of the window. She might have seemed fi ne,
but the electronic material kept p<strong>il</strong>ing up on both sides, giving the im<strong>pr</strong>ession they were
moving through the cloacae of the world.
“Did you ever ask yourself where all these electronic <strong>pr</strong>oducts come from?”
“No,” answered Britt uninterestedly.
“They make all this in socially de<strong>pr</strong>ived parts of the world. That way, they bring down
<strong>pr</strong>oduction costs.”
“Makes sense.”
“Sense?! Does it also make sense the only people who have access to electronics and
software are those who have enough money?”
“Listen, Grace. I’m not the right person for this conversation.”
These words angered Grace. Britt was obviously socially apathetic and she should have
expected that from an ex-pusher. Overcome with restlessness, her lungs started puffi ng,
<strong>pr</strong>oducing the sounds of ancient steam turbines.
“Look, Grace. I have nothing against —“
“You can’t be neutral if the <strong>pr</strong>oduction <strong>pr</strong>ocess goes mad!”
“Ok, ok.” Only now did Britt realize how furious Grace was. “Go on.”
“And then they dump all that crap in this place!” Grace hit the dashboard. “And here we
are — buried over our heads in their shit!”
Britt gripped the wheel with both hands; all this was making her nervous, but it was too
late now to tell her to cut the crap. She could guess now why they had deported Grace to
the Dumping Ground, she had to be a <strong>pr</strong>etty damn antisocial body, a threatening element
to the world order.
“Products are owned by centres of power. The marginalized are confi ned to the <strong>pr</strong>oduction,
wh<strong>il</strong>e the convicts are condemned to work with waste.”
67

68
Vesna Lemaić
“Alright, Grace. I get that. But what can you do about it?”
“You’ll see. Just let me dig myself out of this electronic cesspit.”
¥
It was dawning. The enormous generators supplying freezers with electricity roared on
with a deafening thunder, as if nothing had happened. The hangar was bolted shut. She
found the oblong hole that she and Grace had cut a couple of days ago and squeezed herself
under the roof.
Complete darkness enveloped her. She did not have a torch, but she knew the way. She
ran her fi ngers along the surface of the reinforced concrete, unt<strong>il</strong> she felt the cold metal
door under her palms. Carefully, she opened it just a crack. The hall was <strong>il</strong>luminated by
fl ickering blue neon lights. The isolation chambers vibrated in irregular rhythm. She got
to work.
She turned on the fi rst rotation mechanism and unbolted the door. Ice poured down
between her legs, she jumped, the fi rst body came rolling out. She took a blade out of her
pocket. Her hand trembled in mid air, before she plunged it into the dead woman. — But
the body was rock solid. She did not stab through it, just grazed it. She had not considered
this obstacle before. She shook her head. Out of all the frozen Jane Does, she would have to
fi nd one that was brought from Delta that same night.
In a nervous rush, she started opening the freezer doors, the dead rolling out, she
kneaded them with her fi ngers, but all of them were deep-frozen. Her hands were numb
from the ice-cold meat. The frost pierced her bones and she thought she would never be
able to get warm again.
She reached the end of the line and moved to the next. The chambers were lined along
both sides of the corridor. She kept on running, now here, now there, setting the thrashers
free from their icy tombs. Only shortness of breath forced her to stop and turn back. The
passage was buried under a sea of ice cubes, cadavers left and right, with their shoulders,
knees and heads sticking out of the p<strong>il</strong>e. Right beside her, Trixie saw a woman lying on her
stomach, with an abnormal lump above her buttocks. Thinking of Britt made her weep. She
stooped down to the body, lifted up its head and held its face. — It was almost tender. She
had found her. Right up close, those glassy eyes were staring at her with contracted pup<strong>il</strong>s.
Trixie shook her head, reminding herself it was not Britt, Britt was alive, she might already
be driving along the territory out of the Base’s jurisdiction.
She touched the thrasher’s eyelids, she was unable to close them, they were immovable,
the skin already frozen solid. She stuck the blade into the woman’s kidney, piercing right
through it. She turned it, kept turning it, unt<strong>il</strong> she hollowed out an opening wide enough. She
stretched the skin, splitting the tissue open. She reached inside with her fi ngers. It was cold,
she was ch<strong>il</strong>led to the marrow; pulling out her hand quickly, she drew out a gigantic kidney.
The sna<strong>il</strong>-like organ gave an im<strong>pr</strong>ession of fra<strong>il</strong>ty. She placed it in her lap. Trixie warmed
the degenerate kidney in her hands, feeling the heat of her body seeping into it. She was
unable to hold it in her hands any longer, she let go of it, letting it soak in its icy puddle.
Translated by Špela Bibič

Szeméttelep
Cankarjeva založba, Slovenia
A látóhatár körös-körül leszűkült, csak az égbolt sűrű felhő borította üres képernyője derengett
felettük. Túl kevés hely az ideológia, hát még Isten számára.
Grace gondolatai belevesztek az üres monitorba, amelyre a tekintetét függesztette. Azt
beszélték, hogy a Szeméttelep óriási, bejárhatatlan. Senki sem ismerte a méreteit.
Nem sejtették, vajon a közepén vagy a szélén vannak-e. Azt beszélték, a szélére naponta
ürítik tonnaszámra az új szemétadagokat, és mindent elönt a sok m<strong>il</strong>lió munkáséletre elegendő
elektronikus szemét. Grace nem kételkedett a szóbeszéd valóságtartalmában, pedig
könnyen felfedezhető volt benne a letargikus pszicho-dogmatikus gondolat.
¥
Britt tökéletesen uralta a helyzetet. A fegyver az ülés alatt volt kéznyújtásnyira, és Grace
mindannyiszor megérintette az ujjbegyével, valahányszor tétova gondolatok nyugtalanították.
Türelmetlen volt, körös-körül pedig ott emelkedett a szemétfal pont úgy, mint két napja. A keréknyomot
követték, amely mintha a végtelenbe tartott volna. A fülkében szinte teljes volt a csend,
Terror szuszogott álmában, izmai időnként megremegtek, mintha patkányüldözésről álmodott
volna. Szinte észrevétlenül kötötte össze őket az érintés: Britt fél kézzel fogta a volánt, fél keze a
kutyán pihent, a kutya az ölébe hajtotta a fejét, hátsó felét Grace combjához tapasztotta. Olyanok
voltak, mint egy össze<strong>pr</strong>éselt szeméttömb, amit a felgyülemlett toxinok emésztenek belülről.
Grace rágni kezdte a körmét, nyelvén érezte a Szeméttelep ízét. A lerágott köröm alsó ajkába
bökött, kiköpte az ablakon. Úgy érezte, minden rendben, pedig kétoldalt ott gyülemlett az
elektronikus hulladék, és az volt az érzésük, mintha a v<strong>il</strong>ág szennycsatornájában haladnának.
— Megkérdezted már valaha, honnan van ez a sok elektronikus cucc?
— Nem — válaszolta Britt közönyösen.
— Mindet olyan helyeken csinálják, ahol nincs társadalombiztosítás. Így csökkentik az
előállítási költségeket.
— Logikus.
— Logikus?! Neked az is logikus, hogy az elektronikai termékekhez meg a szoftverekhez
csak azok férhetnek hozzá, akiknek van elég pénzük?
— Nézd, Grace. Nem én vagyok ehhez a megfelelő személy.
Grace-t ez a kijelentés lehangolta. Britt ny<strong>il</strong>ván közömbös volt a társadalmi kérdések
iránt, mi mást lehetett várni egy hajdani díler csajtól. Az idegességtől sípolni kezdett a
tüdeje, s olyan hangokat adott, mint egy ócska gőzturbina.
— Figyelj, Grace. Semmi kifogásom ellene…
— Nem maradhatsz semleges, ha felgyorsul a termelési folyamat!
— Oké, oké —. Britt csak most jött rá, hogy Grace tényleg bepörgött. — Folytasd.
— És aztán idebasszák az egészet! — Grace öklével verte az armatúrát. — És itt vagyunk mi
ketten — az ő szarukban, ami már elborít bennünket!
Britt két kézzel fogta a volánt, beidegesedett, de most már késő volt, hogy leállítsa a
másik hőzöngését. Most rájött, miért deportálták Grace-t a Szeméttele<strong>pr</strong>e. Valami a v<strong>il</strong>ág
berendezkedését fenyegető elátkozott társadalomellenes testület műve lehetett.
69

70
Vesna Lemaić
— A termékeket az erőközpontok birtokolják. A marginalizáltaknak a termeléssel, az
elítélteknek a szeméttel kell dolgozniuk.
— Oké, Grace. V<strong>il</strong>ágos. De most mit tudsz lépni?
— Majd meglátod. Csak jussak ki ebből az elektronikus pöcegödörből.
¥
Hajnalodott. Őrülten zúgtak a fagyasztókat ellátó óriási generátorok, mintha mi sem
történt volna. A hangár zárva volt. Rátalált a hosszú árokra, amit napokkal előbb ástak ki
Grace-szel, és bemászott az épületbe.
Teljes sötétség vette körül. Nem volt elemlámpája, de ismerte az irányt. A vasbeton felületet
tapogatva tenyere hideg vasajtót tapintott. Óvatosan kinyitotta. A csarnokot berregő
kékes neoncsövek v<strong>il</strong>ágították meg. Egyenetlenül búgtak a hűtőkamrák. Munkához látott.
Elfordította az első rotációs mechanizmust és kireteszelte az ajtót. Jégkockák zúdultak
a lába közé, kifordult az első holttest. Zsebéből kést vett elő. Keze megremegett, mielőtt
belebökte volna a női tetembe. A test azonban kőkemény volt. Nem tudott belészúrni, csak
megkarcolta. Erre az eshetőségre korábban nem gondolt. Megrázta a fejét. Olyat kell találnia
a lefagyasztott tetemek közül, amit ezen az éjszakán hoztak ide a Deltából.
Ideges sietséggel nyitogatta a fagyasztókat, a tetemek sorra fordultak kifelé, megtapogatta
mindet, de mélyhűtött állapotban voltak. Átfagyott keze remegett a jéggé fagyott
hústól. A hideg a csontjáig hatolt, és úgy érezte, örökké fázni fog.
A sor végére ért, és befordult a következőbe. A hűtőkamrák ott sorakoztak két oldalt.
Nek<strong>il</strong>átott megint, egyik majd másik oldalra lépett, sorra szabadította ki jeges koporsójukból
a szemetescsajokat. Kifulladásig csinálta, akkor megállt és hátra fordult. A folyosót
jégkockák tömege borította, jobbról-balról holttestek meredtek ki belőle, vállal, térddel, fejjel.
Közvetlenül maga mellett Trixie megp<strong>il</strong>lantott egy hasra fordított nőt. Fara felett abnormális
duzzanat dudorodott ki. Britt jutott az eszébe és felzokogott. A halotthoz guggolt,
fölemelte a fejét, maga felé fordította az arcát. — Nem volt még merev. Megtalálta. Közvetlen
közelről nézett rá üveges szeme az összeszűkült pup<strong>il</strong>lával. Trixie megrázta a fejét, rájött,
hogy ez nem Britt, hogy Britt él, és talán már a Bázis hatáskörén kívül eső területen autózik.
Megérintette a szemetes csaj szemhéját, nem tudta lezárni, nem mozdult, a bőre már
fagyott volt. Kését belemélyesztette a halott veséjébe. A kést megforgatta, mígnem elég nagy
nyílást sikerült vágnia. Szétnyitotta a bőrt és feltárta a szövetet. Ujjaival a testbe hatolt.
Hideg volt, a szívéig hatolt a fagy, gyorsan rántott egyet és kitépte a hatalmas méretű vesét.
A csigaszerű szerv tehetetlenül feküdt előtt. Az ölébe vette. Trixie tenyerében melengette
a kitépett vesét és érezte, hogy átáramlik abba a melege. Nem bírta tovább tartani,
elengedte, s az belemerült a jeges vízbe.
Gállos Orsolya fordítása

<strong>Fe</strong>ltrinelli, Italy
Alessandro Mari
The 1840s: Italy is not yet a unifi ed nation state. Four young people
are searching for a better future — an orphaned boy, spurred by
innocent, saintly simplicity, a young woman with refi ned sensib<strong>il</strong>ity
and accute intelligence, a painter who <strong>pr</strong>oduces portraits of lascivious
aristocratic women, and General Garibaldi, as seen through the
enamored eyes of the sensual Aninha. Alessandro Mari has written
a sweeping novel about youth, the youth of the body, the mind, and
that of a nation — a grand popular history.
Alessandro Mari (1980) lives in M<strong>il</strong>an. He worked as an editor
and ghostwriter. He is <strong>pr</strong>esently a translator and a contributor to
the cultural columns of various nationwide da<strong>il</strong>ies. He launched
his literary career with the novel Troppo umana speranza (A Drop of
Human Hope, <strong>Fe</strong>ltrinelli, 2<strong>01</strong>1), which won him the 2<strong>01</strong>1 Viareggio
Rèpaci Prize, among others.
Az 1840-es évek: Olaszország még nem egységes nemzetállam, négy
fi atal keresi a szebb jövőt: egy árva fi ú, akit szent együgyűsége mozgat,
egy kifi nomult érzékkel és intelligenciával rendelkező nő, egy
festő, könnyűvérű arisztokrata hölgyek portréit festi és Garibaldi
ezredes, az érzéki Aninha szerelmes tekitetével láttatva. Alessando
Mari nagyívű regényt ír a fi atalságról. A test, az elme, egy nemzet
fi atalságáról. Egy nagyszabású népi történelmet.
Alessandro Mari (1980) M<strong>il</strong>ánóban él. Kiadói lektorként és ghostwriterként
dolgozott, jelenleg fordít és néhány országos nap<strong>il</strong>ap kulturális
rovatának munkatársa. Írói pályáját a Nagyon is emberi remény
című regénnyel kezdte, amellyel más fontos díjak mellett 2<strong>01</strong>1-ben
elnyerte a Viareggio Rèpaci Díjat.

72
Alessandro Mari
Troppo umana speranza
La quiete ingannevole s’infranse. Già increspata dal mormorio del Tevere e dagli acuti dei
galli, dal gemere di qualche imposta e dallo scalpiccio degli ultimi ladri, già increspata,
l’immob<strong>il</strong>ità irrequieta della notte fu infranta dalla campana, che nel risuonare a tocco
squarciò l’aria. Il batacchio in ferro dolce vibrò una nota di bronzo che scosse le pareti, e
allora <strong>il</strong> suono s’allungò, s’allargò, scese la torre campanaria e si riversò nella chiesetta delle
Scalette, dove <strong>pr</strong>esto si sarebbero accesi torcieri e candelieri per i servizi del mattino. La
nota bronzea si <strong>pr</strong>opagò risalendo i corridoi, invadendo ogni nicchia, smuovendo la polvere
calata sui pietroni del pavimento; sgattaiolò oltre ogni ingresso, riempì ogni venatura,
imboccò gli androni e fece suoi i laboratori, rimbalzò e riecheggiò nel chiostro, si riversò
nel refettorio: quell’invisib<strong>il</strong>e visitatore s’infi lò in ogni fessura, dentro ogni cella — unico
intruso a cui fosse concesso di varcare la soglia della chiesa della Santissima Croce della
Penitenza e del Rifugio del Buon Pastore senza che a permetterlo fossero <strong>il</strong> suo rango e la
rispettosissima connivenza delle Sorelle care.
La campana batté un altro tocco, e la nuova nota inseguì la vecchia, che già percorreva
i corpi distesi sui giacigli, sotto la so<strong>pr</strong>acoperta di lana mezza discosta. Le note bronzee si
rincorsero sul cotone grezzo delle misere vestine da notte, dai piedi nudi su per le cosce,
lungo <strong>il</strong> ventre e sui seni, e lambirono i capezzoli tem<strong>pr</strong>ati dalla nottata, i lobi delle orecchie
coperti di lanugine femminea.
L’intero reclusorio ne fu scosso. La campana penetrò ogni spazio con una parola di
risveglio aurorale e fece lamentare tutte fl eb<strong>il</strong>mente, e ciascuna accolse la vibrazione con
un sospiro aspirato e tronco, quasi un gemito. Tutte, tranne una.
La <strong>pr</strong>imavera era alle porte, lo si sentiva già nel crepuscolo del mattino. Era tempo d’alzarsi,
stiracchiare la schiena indurita, e a dirlo era <strong>il</strong> raggio di luce che trafi ggeva l’oscurità
della cella ispessendosi; lo diceva <strong>il</strong> suono della campana, che <strong>pr</strong>eannunciava la monotonia
dell’emendazione, <strong>il</strong> ripetersi snervante che avrebbe corretto <strong>il</strong> disordine morale di cui si
erano lordate: così recitava l’ordinanza del cardinal vicario Carlo Odescalchi, validata poi
dal fresco successore, Sua Eccellenza <strong>il</strong> cardinal vicario Giuseppe della Porta Rodiani. Così
era stato decretato a forza di bolli o di complici sussurri, a questo erano state votate; questa,
la via off erta loro per riacquistare dignità. Condannate. A <strong>pr</strong>eghiera e operosità, come mormoravano
senza requie le suore, che con tenacia riconducevano le pericolate a un sentiero
di pietà e di virtù, anche se tra le recluse resistevano alcune che s’ostinavano a dirsi urbane
— un gruppo esiguo, ritem<strong>pr</strong>ato periodicamente dalle nuove arrivate, un organismo fermo
nella convinzione che fosse tutta una faccenda d’asservimento, e che le suore fossero meri
aguzzini, come <strong>pr</strong>eti, guardie pontifi cie e sgherri. Ogni affl ato ribelle, a eccezione di uno
zoccolo irriducib<strong>il</strong>e, era però destinato a spegnersi nella ritualità del convento, e qualunque
fosse la vita condotta in <strong>pr</strong>ecedenza, la dote o l’importanza, ora tutte convivevano, anziane
e giovinette, donne di malaff are e fi gure eteree sepolte qui dal giorno in cui furono conosciute
carnalmente dalle guardie che dal Tribunale le avevano scortate dietro le mura del
Buon Pastore a passo di marcia; c’erano anime tristi e impostore, cameriere colte in fl agrante
con cuffi e e fazzoletti delle <strong>pr</strong>o<strong>pr</strong>ie nob<strong>il</strong>i signore e amanti di vecchi <strong>pr</strong>eti fatti vescovi

<strong>Fe</strong>ltrinelli, Italy
e poi cardinali, e le colpevoli di ruberie, le <strong>pr</strong>edatrici di posate e argenteria, ladre d’uva
con uno scint<strong>il</strong>lio volpino negli occhi, donne deviate, disonorate, sospettate di gravidanze
<strong>il</strong>lecite, e le assassine di neonati frutti di passioni adulterine e <strong>pr</strong>ostitute infette, persino
raffi nate pensatrici che avevano perduto <strong>il</strong> favore dei <strong>pr</strong>otettori e giovinette troppo vispe
per lor signori padri, i quali, incapaci di domarle, s’erano decisi a rinchiuderle cosicché si
spegnessero nella santità del poter essere un giorno Madre Priora. Chiunque fossero state
nel mondo, all’interno del Rifugio ora erano semplici recluse. A far loro da secondine trovavano
suore, e <strong>pr</strong>eti come celebranti e confessori magnanimi ma pure lussuriosi, carezzevoli
spesse volte oltremisura. Ciascuna era stata condotta al riparo delle mura, nel ventre del
reclusorio femmin<strong>il</strong>e, convento e <strong>pr</strong>igione, per scontarvi un peccato. Erano tutte carcerate,
e Domineddio era <strong>il</strong> loro carceriere.
La campana rintoccò l’ultima volta.
Si udiva già lo scalpiccio in corridoio, e si doveva far <strong>pr</strong>esto. Vestirsi nel tempo d’un
battimani. A<strong>pr</strong>ire la fi nestra della cella, riordinare i pochi oggetti da sdraio e rifare <strong>il</strong> giaciglio
assicurandosi che ne risultasse la simmetria, <strong>pr</strong>ova d’elevatezza, e spazzolare gli abiti
uniformi, ma si doveva fare <strong>pr</strong>esto, in un solo quarto d’ora.
Le suore avrebbero spalancato le porte e le recluse sarebbero scivolate quiete e ubbidienti
dal dormitorio ai camerini di comodo, dove nell’acre e unanime odor di pisci avrebbero
vuotato <strong>il</strong> vaso da notte, risciacquandolo con le mani screpolate, grattandolo con le unghie
mangiucchiate. Poi si sarebbero lavate <strong>il</strong> collo e <strong>il</strong> viso chine su grandi recipienti di pietra.
Le suore avrebbero vig<strong>il</strong>ato sul rimbalzare di s<strong>pr</strong>uzzi, sullo strofi nio, sul leggero sciabordio
dell’acqua nelle p<strong>il</strong>e delle abluzioni comuni — e che tutto accadesse in un altro, solo quarto
d’ora, ché <strong>il</strong> tempo è un bene <strong>pr</strong>ezioso che viene da Dio. Presto infatti sarebbe arrivato <strong>il</strong>
momento delle <strong>pr</strong>eghiere del mattino, dove tra gli oremus del celebrante le devote avrebbero
<strong>pr</strong>egato e le altre, le rancorose, avrebbero esibito sbadigli e stropicciato gli occhi sebbene,
inconsciamente, già si <strong>pr</strong>edisponessero a soccombere alla ritualità del convento. Terminati
gli esercizi religiosi e salutati i ministri di culto, poi, la colazione, e di fretta ai laboratori.
Al lavoro.
“Alzati, cagna!” bisbigliò una voce fuori dalla porta.
“Lasciala in pace,” disse una seconda voce, materna.
“Vuol farci credere che ha perso la lingua. E sta pure diventando sorda. Ti devi alzare!”
disse la <strong>pr</strong>ima voce, Faustina.
Bussare di palmi sul legno.
“Falla fi nita,” disse Vanda, la seconda voce, indurendosi, e poi compassionevole: “Leda,
forza, si fa tardi”.
Nella penombra Leda s’attardò in posizione fetale, la schiena rivolta al mattino che
entrava nella cella assieme al canto delle cinciallegre del giardino interno. Tenne gli occhi
chiusi un altro po’ e allontanò la mano con cui fi no a poco <strong>pr</strong>ima si co<strong>pr</strong>iva <strong>il</strong> bassoventre,
giocherellando con l’indice, attorcigliando i peli che si allungavano sul pube da inguine a
inguine; le pareva che si fossero fatti più ispidi, che avessero perduto la soffi cità posseduta
fuori. Si mise a sedere, Leda, e scesa dal letto cucì le labbra. Irrigidì l’es<strong>pr</strong>essione.
Qualche minuto più tardi la porta si a<strong>pr</strong>ì.
73

74
Alessandro Mari
A Drop of Human Hope
The <strong>pr</strong>ecarious calm was shattered. Having already been broken by the murmuring of the
Tevere and the shr<strong>il</strong>l crowing of the cock, the moaning of some window-shutters and the
shuffl ing feet of late-night thieves — shattered as it was, the unquiet immob<strong>il</strong>ity of the
night was further disturbed by the church bell that pierced the air with its toll. The soft
iron clapper rang a bronze note that shook the walls, then the sound reached out, expanded,
descended the belfry and poured into the Scalette Chapel, where the candlesticks and
chandeliers were soon to be lit for morning <strong>pr</strong>ayers. The bronze note then s<strong>pr</strong>ead over the
corridors, it invaded the niches, shifted the dust that had settled on the boulders of the
pavement; it slithered through all the entrance ways, it fi lled every nook and cranny, invaded
the halls and took possession all the workshops; it rebounded and echoed through the
cloister, it sp<strong>il</strong>led into the refectory, and then the invisible visitor settled into every crack
in the walls, into every cell — the only intruder allowed to cross the doorstep of the church
of the Santissima Croce della Penitenza e del Rifugio e del Buon Pastore without needing a
rank or the most gracious compliance of the benevolent Sisters.
The bell struck another note and the new note began chasing the old that was already
passing over the bodies lying on the straw mats and under the wool coverings that had slid
halfway down. The bronze notes chased each other over the raw cotton of the abject night
clothes, from the bare feet up over the thighs, along the bellies and over the breasts, and
they brushed the nipples hardened by the night and the earlobes covered with feminine
down. The entire convent was shaken by the notes. The sound of the bell penetrated everything
with an auroral waking sound, and it made them feebly lament, and each welcomed
the resonance with weak fractured sighs, almost moans — all of them save one.
S<strong>pr</strong>ing was just around the corner, one could feel it in the pale morning light. It was
time to rise, relieve the soreness of their backs, though it wasn’t the fi rst rays of light
bouncing off the thick walls but the peeling of the bell whose enervated repetition heralded
the day’s monotony that was meant to cure the moral infi rmity with which they
had sullied themselves, so the ordinance of cardinal vicar Carlo Odescalchi had declared
and so it had been reaffi rmed by his new successor, His Excellency the cardinal vicar
Giuseppe della Porta Rodiani. So was it reinforced by force of stamps and accessory
whispers, this is was what they were devoted to, this was the path opened to them if
they were to regain their dignity. Condemned. They had been condemned to <strong>pr</strong>ayer and
industry, as the nuns, tenaciously guiding the fallible on the path of righteousness and
piety, whispered in their ears with tenacity. Yet even so, there were those among the
cloistered who resisted, who persisted in declaring themselves civ<strong>il</strong>ians — a scanty handful
periodically replaced by newcomers, a living body fi rm in the conviction that it was
a victim of subjugation and that the nuns were their tormentors, just like like <strong>pr</strong>iests:
papal guards and bullies. All rebellious affl ations, but for an unshakeable hard core, were
doomed to expiring in the convent rituals, and no matter how their <strong>pr</strong>evious lives were
conduced, no matter dowry or importance, all of them now lived together, young and
old women, women of <strong>il</strong>l reputation and ethereal fi gures cloistered here since the day

<strong>Fe</strong>ltrinelli, Italy
they gained carnal knowledge of the guards who had escorted them in lock step from
the Tribunale behind the walls of the Buon Pastore, unhappy souls and impostors, maids
who have been caught in the act wearing the bonnets and headscarves of their noble
mistresses, and lovers of aged <strong>pr</strong>iests made bishops, then cardinals, and women gu<strong>il</strong>ty of
theft, the <strong>pr</strong>edators of cutlery and s<strong>il</strong>verware, grape-thieves with a foxy twinkle in their
eye, misguided, dishonored women, women suspected of <strong>il</strong>licit <strong>pr</strong>egnancies, murderesses
of newborn babes, the fruits of adulterous passions, infected <strong>pr</strong>ostitutes, even refi ned
thinkers who fell out of favor with their <strong>pr</strong>otectors, and young women, too, who were too
high spirited for their honorable fathers and who, incapable of taming them, decided to
have them sequestered so that they’d be attracted by the sanctity of eventually becoming
Madre Priora. Whoever they had been in the world outside, inside the Rifugio they were
no better than convicts. The nuns were their warders and the confessors were their path
to salvation, <strong>pr</strong>iests, but they were carnal and caressing — often too caressing. Each of the
women had been confi ned to the safety of the walls aff orded by the belly of the penitentiary
— their convent and <strong>pr</strong>ison — in order to atone for their sins. They were <strong>pr</strong>isoners
and God Almighty was their <strong>pr</strong>ison guard.
The bell tolled one last time.
Footsteps resounded outside the corridor. There was no time to waste. Get dressed in a
handclap’s time. Open the cell window, smarten up the few bedclothes and tidy up the mat,
making sure of its symmetry, <strong>pr</strong>oof of an elevated mind, and brush the habits, and all this
had to be done in a hurry, in just a quarter of an hour.
The nuns would fl ing the doors wide open and the inmates would quietly slip from
the dormitory to the restrooms, where amidst the acrid and pervading smell of urine they
would empty the chamber pots, rinsing them out with chapped hands, scratching them
with their gnawed fi nger na<strong>il</strong>s. Then they would wash their necks and their face kneeling
over big stone troughs. The nuns would watch over the squirting, over the rubbing, the
light slosh of the water in the basins of the common ablutions, for all this must pass in just
a quarter of an hour, for time is a <strong>pr</strong>ecious commodity that comes from God. Soon in fact it
would be time for the morning <strong>pr</strong>ayers, when during the oremus the faithful would be <strong>pr</strong>aying
wh<strong>il</strong>e the others, the rancorous, would be yawning and rubbing their eyes even if they
had already succumbed to the rituals of the convent without realizing it. Having fi nished
the <strong>pr</strong>actice of religious rites and having greeted the ministers of their religion, there was
breakfast to be had, and then the rush to the workshops. To work.
“Get up bitch,” came a voice from outside the door.
“Leave her alone,” said a second, kinder voice.
“She wants us to think she’s lost her tongue. And her hearing, too. Get up, you!” came the
fi rst voice again, that of Faustina.
The banging of fi sts on the wood.
„Get it over with,” ordered the second voice, that of Vanda, then compassionately, “Come
on, Leda, it’s time.”
In the dim light Leda, lingering yet in the fetal position, turned her back to the morning
that was making it’s entrance to the cell along with the songs of the great tits from
the inner garden. She kept her eyes shut just a wh<strong>il</strong>e longer, raised her hand that a few
moments before was resting against her underbelly, with a playful index fi nger twirling the
down on her groin, though it now seemed to her that it had become wiry, that it had lost
75

76
Alessandro Mari
its <strong>pr</strong>e-convent softness. She, Leda, sat up, and when she got out of bed she sealed her lips
and hardened the lines of her face. Just then, they opened the door.
Translated by Miklós Barna
Nagyon is emberi remény
A csalóka nyugalom megrepedt. <strong>Fe</strong>lborzolta már a Tevere moraja, az éles kakaskukorékolás,
egy ablaktábla nyikorgása, a kései tolvajok settenkedése, az éjszaka megsértett, neszező
mozdulatlanságát összezúzta a megkonduló harangszó, amely belehasított a levegőbe. Az
öntöttvas harangnyelv vibráló bronzhangjába beleremegtek a falak, majd a hang széltébenhosszában
elterjedt, alászállt a harangtorony magasából, betöltötte a Scalette apácák kis
templomát, ahol hamarosan meggyújtják a fáklyákat és a gyertyákat a hajlani miséhez.
A bronzhang továbbhömpölygött, végig a folyosókon, minden zugot elárasztott, fölkavarta
a nagydarab kőlapokkal kirakott padlóról a port; beszűrődött minden ajtón, betömött
minden rést, már a földszinti folyosókon járt, és elfoglalta a műhelyeket, visszhangzott a
kerengőben, beömlött a refektóriumba: ez a láthatatlan látogató minden résbe, minden cellába
bekúszott — az egyetlen betolakodó volt, aki átléphette a Szent Kereszt Penitenciájáról
és a Jó Pásztor Oltalmáról nevezett kolostor küszöbét úgy, hogy ne a rangja tette volna ezt
lehetővé számára és a Kedvesnővérek mély tiszteletből fakadó, hallgatólagos beleegyezése.
A harang másodszor is megkondult, és az új hang a régi nyomába eredt, mely addigra már a
fekhelyeken, a félig lecsúszott gyapjútakaró alatt pihenő testeken futott végig. A bronzhangok
végigsuhantak a nyomorúságos hálóingek nyers pamutvásznán, a meztelen lábfejektől a combok
mentén fölfelé, a hason át a mellekig, már az éjszaka hűvjében megdermedt mellbimbókat
nyaldosták, a pihés női fülcimpákat. Az egész zárda beleremegett. A harangszó minden teret
betöltött mennyei ébresztő szavával, és hallatán mindenki panaszosan felnyögött: mélyről
jövő, ám bennakadt sóhajjal fogadták ezt az égi vibrálást. Mind, egy kivételével.
A tavasz a kertek alatt járt, ez már a hajnali szürkületben is érződött. Ideje volt felkelni,
kinyújtóztatni a meggémberedett hátat, ezt üzente a cella homályán áthatoló, egyre vastagodó
fénysugár, ezt üzente a harangszó, a lelki épülés mindennapi egyhangúságának hírnöke, az
állandó, kimerítő ismétlődésé, amely visszatéríti őket abból az erkölcsi eltévelyedésből, amelylyel
beszennyezték magukat: így szólt Carlo Odescalchi bíboros érsek rendelete, amelyet friss
hivatali utóda, őexcellenciája Giuseppe della Porta bíboros érsek is megerősített. Így rendelkeztek
felőlük pecsétes végzéssel vagy cinkos összesúgással, erre tettek fogadalmat, ez az út
kínáltatott fel számukra, hogy visszaszerezzék méltóságukat. Elítéltek voltak. Imára és munkára
ítéltettek, szünet nélkül ezt mormogták az apácák, akik a veszélybe sodort lelkeket konok
állhatatossággal igyekeztek visszaterelni az irgalmasság és az erény ösvényére, noha az elzártak
között volt néhány makacs ellenszegülő, akik városiaknak mondták magukat — egy kisszámú
csoport, akiket időről időre újonnan érkezők erősítettek, egy sz<strong>il</strong>árd meggyőződésű szervezet,
akik szerint az egész dolog merő szerv<strong>il</strong>izmus, és az apácák is csak egyszerű hóhérok, ugyanúgy,
mint a papok, a pápai zsoldosok és a zsandárok. Minden rebellis törekvés, egyetlen kiirthatatlan
kemény magét kivéve a kolostor mindennapi rituléja által az enyészetre volt ítélve, és függetlenül
korábbi életüktől, a hozománytól vagy a társadalmi rangtól, itt és most mind együtt éltek,

<strong>Fe</strong>ltrinelli, Italy
vénasszonyok és fi atal lányok, rossz életű nők és mennyei jelenségek, itt éltek eltemetve attól
a naptól fogva, amikor testi valójukban a törvényszéki őrök kezére kerültek, akik erőltetett
menetben a Jó Pásztor kolostor falai közé kísérték őket. Voltak köztük nyomorult, bűnös lelkek;
cselédlányok, akiket úrnőjük főkötőjében és keszkenőjével kapták rajta; püspöki majd bíborosi
rangra emelt vén papok szeretői; olyanok, akiket tolvajláson értek: ezüstneműt loptak, vagy
éppen tojást menyétfényű tekintettel; elzüllött nők, megbecstelenítettek, olyanok, akik vélhetően
bűnös terhességüket rejtegetik, házasságon kívül született gyereküket elrekkentő angyalcsinálók;
romlott utcanők, de voltak itt még pártfogójukat elveszített kifi nomult fi lozófusnők is,
valamint ifjú leánykák, akiket tulajdon apjauruk túlságosan eleveneknek ítélt, és nem tudván
megzabolázni őket, inkább zárdába adott, hogy a szentség oltalma alatt élénkségük ellankadjon,
és egy szép napon Apátnő legyen belőlük. Akárik is voltak a v<strong>il</strong>ágban, a kolostor falain belül
egyszerű rabok voltak valamennyien. Őreik az apácák meg a papok, úgy is, mint a szentségek
kiszolgáltatói vagy éppen nagylelkű gyóntatók, de olykor szerfelett epekedő élvhajhászok is.
Mindegyiküket e falak védelmébe száműzték, a zárda gyomrába, mely egyszerre volt kolostor
és börtön, a büntetés letöltésének színhelye. Mind rabok voltak, és az Úristen volt a börtönőrük.
A harang utoljára is megkondult.
Gyors léptek zaja hallatszott a folyosón, sietni kellett. <strong>Fe</strong>löltözni egy szemp<strong>il</strong>lantás alatt.
Kitárni a cellaablakot, elrendezni a fekhelyet meg azt a néhány tárgyat, hogy minden élire
álljon, hiszen a rend a lelki emelkedettség <strong>pr</strong>óbája, lekefélni az egyenruhát, s mindezt
gyorsan, alig negyedóra alatt. Az apácák mindjárt kitárják az ajtókat, és az elzártak szépen,
engedelmesen kivonulnak a dormitóriumból a mosdóhelyiségekbe, ahol az egyöntetű, fanyar
pisiszagban kiürítik az éjjeliedényt, kicserepesedett bőrű kezükkel kiöblítik, tövig rágott
körmükkel kisúrolják. Aztán a nagy kővályú fölé hajolva megmossák nyakukat, arcukat. Az
apácák felügyelik a víz fröccsenését, a dörzsölő mozdulatokat, a víz fürge örvénylését a közös
mosdóvályú lefolyója felé — mindennek a következő negyedórában le kell zajlania, hiszen az
idő Istentől jövő, értékes adomány. Aztán már kezdődhet is a hajnali mise, amikor is a pap
oremus felszólításaira az odaadó hívek imádkoznak, a többiek meg, a rakoncátlanok, ásítoznak
és szemüket dörzsölik, holott tudat alatt már beletörődtek abba, hogy alávessék magukat a
kolostori élet rituáléjának. A vallásos gyakorlat végeztével, miután elköszöntek a szertartást
végző papoktól, következik a reggeli, és aztán mehetnek is a műhelyekbe. Kezdődik a munka.
— Kelj fel, szuka! — sziszegi valaki az ajtó mögül.
— Hagyd békén — mondja egy másik, anyai hang.
— El akarja velünk hitetni, hogy megnémult. És meg is süketült. Ki az ágyból! — szól ismét
az első hang, Faustináé.
Dörömbölnek a faajtón.
— Hagyd abba — mondja Vanda, a második hang, kissé keményebben, majd együttérzőn:
— Gyerünk, Leda, késő van.
Leda még mindig magzati pózban fekszik a félhomályban, hátat fordít a reggelnek, mely
a belső kertből a széncinege csicsergésével együtt hatol be a cellába. Még egy darabig nem
nyitja ki szemét, most vette el kezét az öléről, ahol egészen addig azzal játszadozott, hogy
mutatóujja köré csavargatta a szeméremdombján és a combja tövénél növő szőrszálakat;
úgy tűnt neki, mintha durvábbak volnának, mintha elveszítették volna piheszerű puhaságukat,
ami kinti életében jellemezte őket. Leda felült, majd felkelt az ágyból, ajkát összeszorította.
Arckifejezése megmerevedett. Néhány p<strong>il</strong>lanat múlva az ajtó kinyílt.
Lukácsi Margit fordítása
77

Anna-Elisabeth Mayer
A young woman is admitted to a hospital, where she’ll be sharing
a room with three elderly ladies. The medic in charge of the unit
is a Dr. Winter, who causes the ladies, including the head nurse, to
swoon under his spell. A bet among the women sends the young
patient off on a race to compete for his favours. Thr<strong>il</strong>ls and sp<strong>il</strong>ls as an
elixir of life? It’s a tragicomedy full of diff erent rhythms, as the women’s
voices, half-swan-songs, half operetta tr<strong>il</strong>ls, seek to outbid one
another. The novel turns into a chamber piece with a double bottom.
Anna-Elizabeth Mayer (1977, Salzburg) lives in Vienna. She graduated
in ph<strong>il</strong>osophy and art history, and then taught literacy classes
to migrants. Flyweight is her fi rst book, which won the Alpha 2<strong>01</strong>1
<strong>pr</strong>ize for literature.
A Pehelysúly regény egy másik v<strong>il</strong>ágról: egy fi atal nő kórházba kerül,
három idősebb hölggyel fekszik egy szobában. Csak annyit tudni:
mindegyiküknek a szívével van baja, közel a halál — beszéddel <strong>pr</strong>óbálnak
védekezni. Csupa ritmus és tragikomédia ez a <strong>pr</strong>óza, amelyben
egymást licitálják túl a megszólaló hangok, félig hattyúdal, félig
operettmelódia, amelyet az elbeszélő fi nom szikéje boncol darabokra.
Dupla fenekű kamaradarab, amelynek szereplői a maguk szerelmi és
szenvedéstörténetükkel az olvasók szívéhez nőnek.
Anna-Elisabeth Mayer 1977-ben született Salzburgban, Bécsben
él. F<strong>il</strong>ozófi a és művészettörténet szakot végzett, utána nyelvleckéket
adott bevándorlóknak. Több irodalmi ösztöndíjat kapott, folyóiratokban
és antológiákban publikált. Első könyvével 2<strong>01</strong>1-ben elnyerte az
Alpha Irodalmi Díjat.
foto © Katarina Lušičić
Schöffling & Co., Austria

Fliegengewicht
Schöffling & Co., Austria
Alle liebten Dr. Winter. Sein Lächeln brachte den Frü hling von draußen ins Damenzimmer
N° 5. Frau Ott verriet mir, dass sie sich beim Einschlafen vorstellte, mit ihm auf einer
Hollywoodschaukel zu schaukeln und Bowle zu trinken. Dr. Winter schaukelte ohne
Kleider. Nachdem mich Frau Ott ü ber ihre Gedanken bezü glich Dr. Winter und die
Hollywoodschaukel ins Vertrauen gezogen hatte, weihte mich Frau Blaser wenig später
ebenfalls ein. Sie sagte: Dr. Winter hätte auch das Zeug zum Minister gehabt. Zum Minister?,
fragte ich. Ich stelle mir Dr. Winter als Minister fü r interne Angelegenheiten vor, meinte
Frau Blaser. Interne Angelegenheiten? Genau, antwortete Frau Blaser, der Russische
Minister ist ja in Russland. Fangen Sie nicht wieder damit an!, rief Frau <strong>Fe</strong>rdinand von
gegenü ber. Bowle mit Dr. Winter, seufzte Frau Ott — da ging die Tü r auf und er kam herein.
Dr. Winters Kleider waren weiß wie seine Zähne, die er zeigte, wenn er fü r uns das Lächeln
lächelte. Betrat Dr. Winter in seinen weißen Kleidern den Raum, warf mir Frau Ott einen
Blick zu, der sagte: Ein Engel geht durchs Zimmer. Dr. Winter ging an das Bett von Frau Ott.
Wie ist das Befi nden heute? Frau Ott kniff die Augen zusammen, als ob ein Licht sie blenden
wü rde. Man tut, was man kann, Herr Doktor. Er nickte und strich sich eine Strähne aus der
Stirn. Sein Gesicht war ungetrü bt, aber in seinen Augen mit der ungewöhnlich hellen Iris
hing eine Wolke. Dr. Winter erkundigte sich weiter: Und die Nacht? Haben Sie die Nacht gut
verbracht? Hinter mich gebracht, antwortete Frau Ott. Dr. Winter sah sie aufmerksam an.
Ich weiß, sagte er, doch Sie wissen auch, eine Besserung tritt nicht von heute auf morgen
ein. Ja, stimmte Frau Ott bereitw<strong>il</strong>lig zu. Aber die Medizin schreitet voran, Dr. Winter aufmunternd
— und er sah dabei uns alle an. Die Krankheiten auch, krächzte Frau <strong>Fe</strong>rdinand
herü ber. Ich tue alles, was in meiner Macht steht, sagte Dr. Winter. Dr. Winter hat das Zeug
zum Minister, nickte mir Frau Blaser zu. Er kam an mein Bett. Frau Ott drehte den Kopf zu
mir: Ein Engel geht durchs Zimmer, sagten ihre Augen abermals. Und wie fü hlt sich das
Nesthäkchen heute? Gut, antwortete ich und fragte mich, fü r wie jung mich Dr. Winter
halten wollte. Er sah etwas in der Patientenmappe nach. Wird er mich wieder abhören?
Wenn ich das Hemd auszog, dann konnte man sehen, wie Dr. Winter den Blick senkte.
Wenn Dr. Winter mich abhörte, sah Frau Ott genau zu. Sie sagte: Dr. Winter soll auch mich
so lange abhören. Aber Frau Ott, sagte ich, er hört uns doch alle gleich ab. Nein, sagte Frau
Ott, das tut er nicht. Frau Blaser bestätigte das sofort. Einmal rief ich zu Frau <strong>Fe</strong>rdinand
hinü ber: Frau <strong>Fe</strong>rdinand, das stimmt doch gar nicht? Frau <strong>Fe</strong>rdinand, die sich kaum aufrichten
konnte, sagte: Doch, Dr. Winter hört am liebsten Sie ab.
Wenn Sie sich bitte freimachen, sagte Dr. Winter, nachdem er die Patientenmappe
geschlossen hatte. Ich zog das Hemd ü ber den Kopf. Er senkte den Blick und hörte mich ab.
Sie können sich wieder anziehen, meinte er und notierte etwas. Während ich mich
anzog, blickte ich auf die s<strong>il</strong>bernen Fäden in seinem dunklen Haar. Erst als ich vollständig
bekleidet war, hob er den Kopf. In seinen Huskyaugen lag plötzlich die Erschöpfung
einer langen Schlittenfahrt. Dr. Winter ging ans Nachbarbett: Und Ihnen, Frau Blaser, wie
geht es Ihnen? Frau Blaser sah ihn nur an. Dr. Winter beugte sich zu ihrem Ohr: Haben
Sie gut geschlafen, Frau Blaser? Sie lächelte jetzt und nickte. Und unsere Frau <strong>Fe</strong>rdinand?,
79

80
Anna-Elisabeth Mayer
Dr. Winter drehte sich zum gegenü berliegenden Bett. Herr Doktor, warum soll ich noch
aufwachen! Aber Frau <strong>Fe</strong>rdinand, Sie wü rden uns fehlen, antwortete Dr. Winter. Fü r
einen Augenblick erhellte sich sogar Frau <strong>Fe</strong>rdinands Gesicht. Doch nachdem Dr. Winter
gegangen war, erlosch es wieder: Ich w<strong>il</strong>l gar nicht mehr leben. Ich schon, sagte Frau Ott,
ich denke an das Leben und die Liebe! Frau <strong>Fe</strong>rdinand winkte ab. Dafü r ist man nie zu alt,
beharrte Frau Ott. Na ja, sagte Frau Blaser. Da richtete sich Frau <strong>Fe</strong>rdinand mü hsam auf und
rief: Bei mir wird es hoff entlich nicht mehr dazu kommen!
Vor vier Tagen hatte ich meine Tasche gepackt. Ich hatte meinen Pyjama zusammengelegt,
das Necessaire genommen und das Handtuch vom Wäscheständer. Ich hatte auf den Zettel
gesehen — Information 1, Patienten und Angehörige: Kleidung fü r Untersuchungen außerhalb
des Pav<strong>il</strong>lons. Ihr Krankenhausteam, hatte in der Ecke darü ber gestanden. Ich hatte nach
einer Jacke gegriff en. Dann hatte ich mein Heft vom Schreibtisch genommen, obenauf
gelegt und den Reißverschluss der Tasche zugezogen. Die Mappe mit den Befunden fü r die
Operationsfreigabe hatte ich unter den Arm geklemmt. In der Untergrundbahn hatte ich im
<strong>Fe</strong>nster das Spiegelb<strong>il</strong>d nicht aus den Augen gelassen. Ich war in die Straßenbahn gewechselt,
einige Stationen später ausgestiegen, hatte das Pförtnerhäuschen passiert und war
zur Aufnahme gegangen. Nachdem meine Daten aufgenommen worden waren, hatte ich
den Park durchquert. Ich war an der geriatrischen Abte<strong>il</strong>ung vorbeigekommen, an der neurologischen
und an der Augenabte<strong>il</strong>ung. Pav<strong>il</strong>lon VIII lag gegenü ber, neben der Abte<strong>il</strong>ung
fü r Atmungs- und Lungenerkrankungen. Ich hatte Pav<strong>il</strong>lon VIII betreten und auf den Lift
gewartet. Die Aufzugstü r war aufgegangen: Ein Aluminiumsarg hatte auf einem Rollwagen
gestanden. Ich hatte gezögert. Bitte schön!, hatten die Männer gesagt. Die Tü r hatte sich
hinter mir geschlossen. Ich hatte von den Griff en zu den Rollen gestarrt, von den Rollen zu
den Schließscharnieren, von den Schließscharnieren zu den abgerundeten Kanten. Die Tü r
hatte sich geöff net. Auf Wiedersehen!, hatten die Männer gesagt. Ich war zur Anmeldung
gegangen. Bei der Anmeldung hatte ich die Befunde fü r die Operationsfreigabe abgegeben.
Sie haben Glü ck, hatte die Schwester gesagt, Sie sind jetzt nur noch zu viert. Ihr Bett muss
aber erst frisch ü berzogen werden. Und sie hatte hinzugefü gt: Doch bis Sie vom EKG
zurü ckkommen, ist sowieso schon der Nachmittag um. Aha, hatte ich gesagt. Ja, hatte die
Schwester geantwortet. Es ist Hochbetrieb und wir haben chronischen Personalmangel.
Erst gegen Abend hatte ich mein zugewiesenes Bett im dritten Stock bezogen. Das Heft
hatte ich als Erstes auf den Nachttisch gelegt.
Flyweight
This is a novel set in a place outside the world of the commonly fam<strong>il</strong>iar: a young woman
is admitted to a hospital, where she’ll be sharing a room with three elderly ladies. The
only thing known for certain is that all of them have a heart condition, and that death is
near - and that everyone tries to talk their way out of it. The medic in charge of the unit
is a Dr. Winter, who causes the ladies, including the head nurse, to swoon under his spell.
A bet among the women sends the young patient off on a race to compete for his favours.

Schöffling & Co., Austria
Thr<strong>il</strong>ls and sp<strong>il</strong>ls as an elixir of life? It’s a tragicomedy full of diff erent rhythms, as the
women’s voices, half-swan-songs, half operetta tr<strong>il</strong>ls, seek to outbid one another, frequently
undercut by the narrator’s <strong>pr</strong>ecise verbal interjections. The novel thus turns into a chamber
piece with a double bottom, where the characters, with their tales of love and woe, endear
themselves to the reader’s heart.
Everyone loved Dr. Winter. His sm<strong>il</strong>e brought the s<strong>pr</strong>ingtime from the outside right
into the Ladies Room N° 5. Mrs. Ott confi ded to me that wh<strong>il</strong>e falling asleep she imagined
herself to be rocking with him on a Hollywood-style garden swing and drinking fruit
punch. (Dr. Winter rocking with no clothes on.) A short time after Mrs. Ott had shared her
thoughts with me, regarding Dr. Winter and the Hollywood swing, Mrs. Blaser also took me
into her confi dence. She said, Dr. Winter would have equally had the makings of becoming
a minister. A minister? — I asked. Yes, I imagine Dr. Winter as a Minister of Internal Aff airs,
said Mrs. Blaser. Internal Aff airs? Precisely so, answered Mrs. Blaser. The Russian Minister
is in Russia, after all, isn’t he? Don’t start that again! — exclaimed Mrs. <strong>Fe</strong>rdinand from
across the aisle. Fruit punch with Dr. Winter, sighed Mrs. Ott — just as the door opened and
who should enter but the man himself.
Dr. Winter’s clothes were as white as his teeth, which he showed when he sm<strong>il</strong>ed The
Sm<strong>il</strong>e for us. When Dr. Winter entered the room in his white robes, Mrs. Ott would throw
me a glance, which said: There’s an angel passing through the room. Dr. Winter went to the
bedside of Mrs. Ott. And how are we feeling today? Mrs. Ott narrowed her eyes, as though
a light were blinding her. One does what one can, doctor. He nodded and pushed a lock
of hair away from his forehead. His face was untroubled, but in his eyes with the unusually
bright iris there hung a cloud. Dr. Winter inquired further: And the night? Have you
spent the night well? I’ve put it behind me, said Mrs. Ott. Dr. Winter looked at her carefully.
I know, he said, but as you must also realise, im<strong>pr</strong>ovements don’t just happen from one day
to the next. Yes, of course, Mrs. Ott agreed, w<strong>il</strong>lingly enough. But medicine continues to
make advances, Dr. Winter said, beaming encouragement at us all.
As do the <strong>il</strong>lnesses, also, Mrs. <strong>Fe</strong>rdinand rasped from over in her corner. I am doing
everything in my power, said Dr. Winter. Dr. Winter has the makings of a minister, Mrs.
Blaser s<strong>il</strong>ently nodded at me. He came to my bed. Mrs. Ott turned her head towards me: An
angel passing through the room, her eyes said again. And how does our Little Nestling feel
today? Quite well, I answered, wondering, just how young Dr. Winter might think I was? He
checked up on something in the patient folder. W<strong>il</strong>l he listen to my chest again? Whenever I
removed my shirt, I could see how Dr. Winter lowered his eyes. And every time Dr. Winter
gave a listen to me, Mrs. Ott watched him carefully. She said: Dr. Winter should also listen
to me for so long. But Mrs. Ott, I said, he listens to all of us the same. No, Mrs. Ott said,
that he does not. Mrs. Blaser confi rmed this statement immediately. Once, I called over to
Mrs. <strong>Fe</strong>rdinand. Mrs. <strong>Fe</strong>rdinand, I said, surely this is not true? Mrs. <strong>Fe</strong>rdinand, however,
who could barely raise herself up in her bed, replied, Oh yes, Dr. Winter <strong>pr</strong>efers most to
listen to you.
If you could please remove your shirt, said Dr. Winter, after he had closed the patient
folder. I pulled the shirt over my head. He lowered his eyes and moved his stethoscope over
my chest. You can get dressed again now, he said and jotted down something. Wh<strong>il</strong>e I was
dressing, I looked at the s<strong>il</strong>ver threads in his dark hair. It was not unt<strong>il</strong> I was fully clothed
that he raised his head. In his husky-dog eyes there suddenly appeared the exhaustion of a
81

82
Anna-Elisabeth Mayer
long-drawn-out sleigh ride. Dr. Winter went to the next bed: And you, Mrs. Blaser, how are
you? Mrs. Blaser just looked at him. Dr. Winter leaned forward to speak into her ear: Have
you slept well, Mrs. Blaser? This time, she sm<strong>il</strong>ed and nodded. And what about our Mrs.
<strong>Fe</strong>rdinand? — Dr. Winter said, turning to the opposite bed. Doctor, why should I bother even
to wake up! But Mrs. <strong>Fe</strong>rdinand, we would miss you, said Dr. Winter. For a brief moment,
even Mrs. <strong>Fe</strong>rdinand’s face lit up. But after Dr. Winter had gone, the light went out of it
again: I don’t even want to live any more. Oh, but I do, said Mrs. Ott, I think of life and love!
Mrs. <strong>Fe</strong>rdinand waved her off . You’re never too old for that, insisted Mrs. Ott. Well, maybe,
Mrs. Blaser said. At this point, Mrs <strong>Fe</strong>rdinand laboriously raised herself up and exclaimed:
As for me, I hope I’ll be spared having to have that experience ever again!
It had been four days since I had started packing my bag. I had folded my pyjamas,
picked up my to<strong>il</strong>et case and taken the towel from the washing line. I’d had a look at the
piece of paper. Information 1, Patients and Relatives, it read. Clothing required for Examinations
outside the Pav<strong>il</strong>ion. Into the top right-hand corner above this had been <strong>pr</strong>inted: Your Hospital
Team. I’d grabbed a jacket. Then I’d snatched my journal off my desk, popped it on top of
everything and pulled down the zipper of the bag. The folder with the results obtained for
the surgical clearance, I had tucked under my arm. In the subway I had not stopped staring
at the mirror image refl ected in the window. I changed over to the tram, got off a few stops
later, passed the porter’s lodge and stepped up to the reception desk.
Once my data had been recorded, I had walked across and through the park, passing the
geriatric ward, the neurology centre and the eye clinic. Pav<strong>il</strong>ion VIII was opposite, next to
the department of respiratory and lung diseases. I had entered Pav<strong>il</strong>ion VIII and waited for
the lift. When it arrived, the door had opened: and there, on a trolley, stood an aluminium
coffi n. I hesitated. Come on in! — the men had said. The door closed behind me. I kept staring
from the handles to the casters, from the casters to the closing hinges, and from the
closing hinges to the rounded edges. Finally, the door had opened. Goodbye! — the men said.
I’d walked over to the registration offi ce. There, I submitted the results of the surgical
clearance. You’re lucky, the nurse said, there’s only the four of you now. Except, your bed’s
got to be freshly made up fi rst. Then she added: But by the time you return from your ECG,
it w<strong>il</strong>l be late afternoon, anyway. I see, I said. Yes, the nurse said. It is a very busy time
and we have a chronic staff shortage. It got to be evening before I was able to occupy the
bed that had been assigned to me on the third fl oor. And my journal was the fi rst thing I’d
placed on my night table.
Pehelysúly
Winter doktort mindenki szerette. Mosolya a tavaszt hozta be az 5-ös számú női kórterembe.
Ott asszony elárulta nekem, hogy elalváskor elképzelte, hogy egy hintaágyon hintázik
a doktorral és bólét iszik. Winter doktor ruhátlanul hintázott. Miután Ott asszony
beavatott a Winter doktorral és a hintaággyal kapcsolatos gondolataiba, kevéssel később
Blaserné szintén beavatott. Azt mondta: Winter doktorból akár miniszter is lehetett volna.
Miniszter?, kérdeztem. Jól el tudom képzelni Winter doktort belügyminiszterként, mondta

Schöffling & Co., Austria
Blaserné. Belügyminiszterként? Pontosan, válaszolta Blaserné, hiszen az orosz miniszter
Oroszországban van. Ne kezdje már megint, kiáltotta <strong>Fe</strong>rdinandné a szemközti ágyból. Bólé
Winter doktorral, sóhajtotta Ott asszony — ekkor kinyílt az ajtó, és bejött a doktor. Winter
doktor ruhája olyan fehér volt, mint a fogai, melyeket megmutatott, amikor széles mosollyal
ránk mosolygott. Ha Winter doktor a fehér ruhájában belépett a kórterembe, Ott asszony
olyan p<strong>il</strong>lantást vetett rám, amely azt mondta: angyal repül át a szobán. Winter doktor
Ott asszony ágyához ment. Hogy vagyunk? Ott asszony összehúzta a szemét, mintha fény
vakítaná el. Igyekszünk, doktor úr. A doktor bólintott, és kisimított egy tincset a homlokából.
Arca derűs maradt, de a szokatlanul v<strong>il</strong>ágos írisszel rendelkező szemében megjelent
egy felhőcske. Winter doktor tovább érdeklődött: És az éjszaka? Hogy telt az éjszaka? Eltelt,
válaszolta Ott asszony. Winter doktor fi gyelmesen ránézett. Tudom, mondta, de ön is tudja,
hogy a jobbulás nem máról holna<strong>pr</strong>a következik be. Igen, helyeselt Ott asszony készségesen.
De az orvostudomány fejlődik, mondta Winter doktor bátorítólag — és körbehordozta
tekintetét. A betegségek is, krákogta az ágyából <strong>Fe</strong>rdinandné. Megteszek mindent, ami
hatalmamban áll, mondta Winter doktor. Winter doktorból miniszter is lehetett volna,
jelezte nekem egy bólintással Blaserné. Winter doktor az ágyamhoz lépett. Ott asszony
felém fordította a fejét: angyal repül át a szobán, mondta a szeme. És ez a kislány hogy érzi
magát? Jól, válaszoltam, és azon gondolkodtam, vajon m<strong>il</strong>yen fi atalnak tart engem Winter
doktor. A doktor belenézett a mappájába. Megint meg akar hallgatni?
Ha levetettem az ingem, látni lehetett, ahogy Winter doktor lesütötte a szemét. Ha
Winter doktor meghallgatott, Ott asszony fi gyelmesen nézett minket. Azt mondta: Bárcsak
engem is <strong>il</strong>yen sokáig hallgatna a doktor úr. Na de, Ott asszony, a doktor úr mindenkit
ugyanúgy hallgat meg. Nem, mondta Ott asszony, ez nem így van. Blaserné rögtön igazat
adott neki. Egyszer átkiáltottam <strong>Fe</strong>rdinandnénak: Kedves <strong>Fe</strong>rdinandné, ugye, hogy ez nem
igaz? <strong>Fe</strong>rdinandné, aki felülni se nagyon tudott, azt mondta: De bizony, a doktor úr a legszívesebben
magát hallgatja meg.
Vegye le kérem az ingét, mondta Winter doktor, miután becsukta a mappát. Lehúztam az
ingemet a fejemen át. Winter doktor lesütötte a szemét, és meghallgatott.
<strong>Fe</strong>löltözhet, mondta aztán, és valamit feljegyzett. Miközben felöltöztem, a sötét hajában
levő ezüst szálakra p<strong>il</strong>lantottam. Csak akkor emelte fel a fejét, amikor már teljesen felöltöztem.
A husky-szemében hirtelen egy hosszú szánutazás fáradtsága tükröződött. Winter
doktor a szomszéd ágyhoz lépett: És ön, Blaserné, hogy érzi magát? Blaserné csak nézett
rá. Winter doktor a füléhez hajolt: Jól aludt, Blaserné? Blaserné elmosolyodott, és bólintott.
És a mi kedves <strong>Fe</strong>rdinandnénk? Winter doktor a szemben levő ágy felé fordult. Doktor úr,
miért kell nekem még felébrednem? De kedves <strong>Fe</strong>rdinandné, hiányozna nekünk, válaszolta
Winter doktor. Egy p<strong>il</strong>lanatra még <strong>Fe</strong>rdinandné arca is felderült. De miután Winter doktor
elment, megint elsötétült: Nem akarok már élni. Én igen, mondta Ott asszony, én az életre
gondolok, és a szerelemre! <strong>Fe</strong>rdinandné legyintett. A szerelemben nem számít az életkor,
erősködött Ott asszony. Na persze, mondta Blaserné. Ekkor <strong>Fe</strong>rdinandné nagy nehezen felült
az ágyában, és azt kiáltotta: Nálam ez már remélhetőleg nem fog bekövetkezni!
Négy nappal ezelőtt bepakoltam a táskámba. Összehajtogattam a pizsamámat, fogtam a
neszeszert, és levettem a törölközőt a szárítóról. Ránéztem a cédulára — Információk betegek és
hozzátartozók számára: Ruházat a kórház más épületeiben végzendő vizsgálatokhoz. A kórház
csapata, ez állt a fölötte levő sarokban. Levettem a fogasról egy dzsekit. Aztán az íróasztalomról
elvettem a füzetemet, betettem a táskába, és behúztam a cipzárt. A mappát a lelete-
83

84
Anna-Elisabeth Mayer
immel, amelyek szükségesek voltak az operációhoz, a hónom alá fogtam. A metróban egyre
csak azt a tükörképet néztem az ablakban. Átszálltam v<strong>il</strong>lamosra, néhány megálló után
kiszálltam, elhaladtam a portásfülke előtt, és mentem a betegfelvételhez. Miután felvették
az adataimat, átmentem a parkon. Elmentem a geriátria mellett, a neurológia mellett és a
szemészet mellett. A nyolcas épület szemben volt, a pulmonológia mellett. Beléptem a nyolcas
épületbe, és vártam, hogy jöjjön a lift. Kinyílt a liftajtó: egy alumíniumkoporsó feküdt
egy tolókocsin. Haboztam. Tessék parancsolni!, mondták a férfi ak. Bezárult mögöttem az
ajtó. A fogantyúkról a görgőkre vándorolt a tekintetem, a görgőkről az ajtópántokra, az
ajtópántokról a lekerekített élekre. Kinyílt az ajtó. Viszlát!, mondták a férfi ak. Odamentem
a recepcióhoz. Ott leadtam a leleteimet. Önnek szerencséje van, mondta a nővér, most még
csak négyen vannak. De még újra kell húzni az ágyát. És hozzátette: De mire visszajön az
EKG-ról, amúgy is eltelik a délután. Aha, mondtam. Hát igen, mondta a nővér, most nagyon
sok a beteg, és krónikus munkaerőhiány van. Estére járt, mire el tudtam foglalni a számomra
kijelölt ágyat a harmadik emeleten. Elsőként a füzetet tettem ki az éjjeliszekrényre.
Szijj <strong>Fe</strong>renc fordítása

Alef Yayınevi, Turkey
Pelin Özer
This is the story of one day trip of a woman in her early thirties… In
the course of that trip, she walks through life and literature, reality
and dream. The novel is the refl ection of the transformation she
lived through ending up at top of the h<strong>il</strong>l at the end of the day which
is “too short to die and too long to live.”
Pelin Özer (1972) studied journalism at the Istanbul University.
She worked at several media companies and publishing houses. She
is the author of two books of poetry. She is the winner of the Special
Prize of the Boğaziçi Book Fair Haiku Competition. Her writing has
developed as a fusion of poetry, travel writing, essays and critical
reviews that have been published in diff erent magazines. June the 17 th
is her fi rst novel.
Hogyan látszódik az élet, az elválás, a halál, az újjászületés és természet
az írás nagyítólencséjén keresztül, amikor a térben és az időben
bolyongva — akárha a képzelet v<strong>il</strong>ágában járnánk — elveszítjük a realitásérzékünket?…
És amikor mindez az írás hatalmával történik...
Vagy az maga a realitás, amikor az írás nyelve az álmok nyelvébe
fordul, és ezen a nyelven új testet ölt? Ez az, ami igazi önmagunkhoz
vezet bennünket? Pelin Özer regénye egyetlen nap, egyetlen belső
utazás lírai története.
Pelin Özer (1972) az isztambuli egyetem média karán végzett.
2003-ig a sajtó és a könyvkiadás különböző területein dolgozott.
Nyolc éve szabadúszó író, költő, publicista. Eddig két verseskötete
jelent meg. Június 17 az első regénye.

86
Pelin Özer
“17 Haziran” dan Bir Bölüm
İnzivadaydım, bütünüyle uyuşmama az kalmıştı. İyi b<strong>il</strong>inen yenizaman hastalıklarından
birine yakalanmıştım. Ölüme yürüyemeyenlerin arada kalmışlığı, hayata katılamayanların
solgun sessizliği… Bitkisel hayattan farkı yoktu.
Yeş<strong>il</strong>-beyaz, pembe <strong>il</strong>açlar içiriyorlardı bana. Hiç yemek yemiyordum. Uzun uzun
uyuyor, kimseyle konuşamıyordum. Kış ortasında balkonda kıpırdamadan oturduğumu;
ifadesiz bir yüzle bulutlara bakıp ateşin çıtırtısına kulak verdiğimi hatırlıyorum. Sadece
bahçedeki ağaçlarla, uzaktan sesini duyuran denizin dalgalarıyla, sallanan sandalyenin
ayağına konan kuşlarla arkadaşlık ediyordum. Doğa şefkatle avutarak hayatta tutuyormuş
o günlerde beni.
Bir gece gökyüzü <strong>il</strong>e to<strong>pr</strong>ak arasında ez<strong>il</strong>me duygusuyla uyandım. Hiç böyle uzun ölmemiştim
daha önce. Sokak canlılarının b<strong>il</strong>e uyuduğu ıssız saatlerdi. Kentin uğultusu evin
uğultusuna karışıyor, zihnimin sessizliği hepsini bastırıyordu. Birden keskin bir çığlık gibi
duydum o cümleyi: “Gökyüzünü yırtamazsan, to<strong>pr</strong>ağı delemezsen, ateşin içinden geçip
suyun dibinde solumayı başaramazsan geri dönemeyeceksin hayata.”
Bazen hiç beklenmedik anlarda güçlendiğini duyar insan. Bir an, beni neyin kurtaracağını
bulduğumu sandım. Derin sessizlikte duyduğum o cümle, bana yürümem gereken
yolu işaret etti. Hemen harekete geçmeli, bir günlük yolculuk için yeniden doğmalıydım.
En uzun hatıra, en geniş soluk, boşlukta iki gölgenin birleşmesiyle oluşan tasarımlar…
Bir gün: Yaşayıp ölmek için mi, düşleyip hatırlayarak yazmak için mi yoksa?
Her şeyi bir günde duyan biri olarak yazacağım, dedim. Saplantımı uzatırsam, sondan
uzaklaşırım. Bir gün usulca parçalanarak önümde çoğalır, bana cömertçe ışığının sırrını uzatır.
17 Haziran, diye mırıldandığımı hatırlıyorum. Doğuma en uygun tarih olacağını düşündüm.
Hazırlık uzun sürecek, ama buna değer, dedim, sonunda mucizenin gerçekleşeceğinden
emindim.
Hiç vakit kaybetmeden toparlanmam gerektiğini b<strong>il</strong>iyordum. Yavaş yavaş yemeye gayret
ettim. Bir günlük yolculuk için hızla iy<strong>il</strong>eşmeliydim. Önce doğrularak oturdum yatakta,
dizimdeki yastığın üstünde defterim; her gece aynı saatte bir buyrukla uyandırılmış gibi
kalkıp yazıyor, bulanık görüntüler arasından hikâyemin ve yüzümün netliğine aynı anda
ulaşmaya çabalıyordum. Kitap bittikten sonra yaşayacağım hayatı yazarak kuracaktım. Bir
maratoncu kararlılığıyla çalışmaya başladım.
Yazarken geçmiş <strong>il</strong>e gelecek giderek birbirine karıştı; düşlerin hayata, hatıranın sonsuza
ekleneb<strong>il</strong>eceğine ikna olduğumda defterimi yanımdan ayırmadan dışarı çıkmaya, doğanın
içinde ağır ağır yol almaya hazırdım.
Ne kadar zaman geçmişti, hatırlamıyorum. Yüzümü güneşe verdiğimde ruhumu çevrelemiş
sayısız demirin bir anda eridiğini duydum. Bomboş bir kırın ortasında, yeniden
çırılçıplak doğmuştum güne. İlk günkü kadar saf mıyım yoksa, diye sordum. Mümkün mü?
Hüzün lekeleriyle kirlenmemiş, yüzüne sevdiklerinin yalanı yansımamış, vakti gelmemiş
ölüme uzanarak hayata isyan etmemiş… Yere uzandım yanıtı beklemek için. To<strong>pr</strong>ak sıvanmış
gövdem, suyun nabzını tutan elim, rüzgârda dağılan saçlarım ve ateşe koşan hafızamla
taş kes<strong>il</strong>ip bir anda yanıtı duydum.

Doğanın zamanında yaşamaya o gün karar verdim.
¥
Alef Yayınevi, Turkey
87
Olaylar akıyordu hayattan; kopup parçalanarak uzayan diyaloglar, altlarından sızan iç sesleri,
beden ağrısının altında dokunulmaz ruh acısı, neşe sıvanmış yüzün dibinde beliren
kabuklu yaşlar, doğada tahta yiyen, zaman aşındıran canlılar; sürünen, yüzen, kanatlanan,
zıplayan bir kıpırtı birliği… Üstte nesneleşmeye doğru uzanan söz kurgusu, altta sonsuz
parçadan oluşan yeryüzü ayrıntısı… İnsan ancak seçip topladıklarıyla hayat buluyor.
Hatırlamayı seçtikleriyle yolunu döşüyor. Dünü yaşadığı güne bağlarken bir yandan geleceği
kuruyor.
Önce rüya <strong>il</strong>e şiirin birbirinin içinden geçip sessizliğe karıştığı metinler belirdi defterde.
Yerleşecekleri sonsuzluğun d<strong>il</strong>ini hayal ederek açılıp kapanıyor, boşluğu rahatsız etmemek
için gün ışığına çıkmaya direniyorlardı.
Ardından hatıraya uzandım. D<strong>il</strong>ek taşı olan hatıra.
Yalnız değ<strong>il</strong>im, belki de hiç olmadım. Yeryüzüne konduğum an, o belirdi karşımda. Önce
ben konuştum, o bir süre sessiz kaldı. Anlattıklarıma inandığıma ikna olduğunda o da
konuşmaya başladı. Birlikte bulduk ten sözcüklerini, her kendimizden geçişte daha geniş
sustuk. Birbirimize karışırken, to<strong>pr</strong>ak <strong>il</strong>e gök arasındaki mesafenin açıldığını gördük.
Sözlerimiz geçmeyecek zaman duası gibi…
“June Seventeenth”
I was in seclusion. It wouldn’t be long unt<strong>il</strong> I’d gone completely numb. I’d caught one of
those fam<strong>il</strong>iar newage diseases. The stuck-in-betweenness of those incapable of walking
to death, the pale s<strong>il</strong>ence of those unable to partake of life… Essentially no diff erent from
a vegetative state.
They were feeding me white-and-green and pink p<strong>il</strong>ls. I didn’t eat all. I slept for hours on
end and spoke with no one. I recall sitting motionless on the balcony in mid-winter, looking
up at the clouds with a blank face and listening intently to the crackling of the fi re. My only
friends were the trees in the garden, the waves of the sea crying out from a distance, the
birds which perched on the foot of the rocking chair. In those days, nature kept me alive,
consoling me with its compassion.
One night, I awoke feeling crushed between the sky and the earth. I had never before
died for so long. It was those quiet hours of abandonment, when even the creatures of the
street slept. The drone of the city fused with the drone of the house, and the s<strong>il</strong>ence of my
mind subdued them all. Suddenly, I heard that sentence, like a piercing scream: “Unless
you can rip the sky, puncture the earth, walk through fi re and breathe in the depths of the
sea, you w<strong>il</strong>l never return to life.”
Sometimes, at the most unexpected moments, one feels a certain surge of strength. For
a brief moment, I thought I had found that which would save me. That sentence, which

88
Pelin Özer
I heard in a deep s<strong>il</strong>ence, revealed to me the path I needed to take. I was to get moving
immediately, to be born again for a one-day journey.
The longest memory, the broadest breath, designs arising out of the union of two shadows
in a void…
One day: To live and die, or to dream and write of the memories?
I’ll write as one who hears everything in a single day, I said. If I draw out my obsession,
I’ll distance myself from the end. One day it w<strong>il</strong>l gently disintegrate, fragment, multiplying
before me, and generously hold out to me the secret of its light.
I recall murmuring, June seventeenth. I thought it would be the most ap<strong>pr</strong>o<strong>pr</strong>iate date
for my birth. Preparations would take a wh<strong>il</strong>e, but it would be worth it, in the end, the
miracle would happen, of that I was certain.
I knew that I had no time to waste; I had to pull myself together. I strove to eat, slowly.
I needed to recover quickly for the one-day journey. First I sat up in bed, my notebook on
the p<strong>il</strong>low on my lap; every night at the same hour I got up and wrote, as if by command,
I struggled amongst blurry images to arrive simultaneously at the clarity of my story and
of my face. By writing, I was going to make the life I would live once the book was fi nished.
I put myself to the task, with the determination of a marathon runner.
As I wrote, the past and the future became increasingly intertwined; when I became
convinced that dreams could be added to life, that memories could be added to eternity,
I was ready to go out, together with my notebook, and to slowly, gradually make my way
through nature.
How much time passed, I don’t recall. When I turned my face towards the sun, I felt
the countless iron bars surrounding my soul melt instantly. I had been reborn, completely
naked, in the middle of an empty w<strong>il</strong>derness. Am I as pure as I was on the fi rst day? I asked
myself. Was it possible? Not yet marked by blotches of sorrow, a face upon which the lies
of loved ones had not yet fallen like sullen shadows, not yet having rebelled against life
by groping towards an untimely death… I lay down on the ground, to wait for the answer.
With my dirt-coated body, my hands measuring the pulse of water, my hair scattered in
the wind, and my memory s<strong>pr</strong>inting towards fi re, I grew st<strong>il</strong>l as stone and suddenly heard
the answer.
That was the day I decided to live in the time of nature.
¥
Events fl owed forth from life; dialogs broke off , fragmented, internal voices leaking out
from beneath them, the untouchable pain of the soul resting beneath the ache of the body,
scabbed tears appearing at the depths of a joy-coated face, creatures eating wood in nature,
gnawing away at time; a union of movement, of stirring, crawling, swimming, fl ying, hopping…
On top, a fi ction of words striving to become objects; below, a deta<strong>il</strong> of earth consisting
of one endless piece… It is only with what one has chosen to gather that one comes to
life. She paves her way with what she chooses to remember. Connecting what happened
yesterday to today, she simultaneously bu<strong>il</strong>ds the future.
First texts in which dreams and poetry intertwine, fl owing into s<strong>il</strong>ence, appear in the
notebook. They open and close, imagining the language of eternity in which they w<strong>il</strong>l settle,
and resist emerging into the sunlight, so as not to disturb the void.
And then I reached out, grasping at memory. Memory, the wishing stone.

Alef Yayınevi, Turkey
I’m not alone, maybe I never was. The moment I was placed on earth, he appeared before
me. I spoke fi rst; he remained s<strong>il</strong>ent. Once convinced that he believed my words, he too
began to speak. Together we found the words of the fl esh; each time we lost ourselves,
our s<strong>il</strong>ence grew broader. As we fl owed into one another, we saw the earth and sky grow
more and more distant.
Június 17.
Our words w<strong>il</strong>l not pass like a <strong>pr</strong>ayer of time…
Translated by Amy Spangler
Magamba zárkóztam, már nem sok hiányzott ahhoz, hogy egészen eltompuljak. Az egyik jól
ismert újkori betegség kapott el, a halál felé indulni képtelenek köztes állapota, az életben
rész venni nem tudók sápadt csendje… Semmi sem különbözteti meg a növényi léttől.
Zöld-fehér és rózsaszínű orvosságokat szedettek velem. Nem ettem semmit. Sokat aludtam,
és nem szóltam senkihez. Emlékszem, hogy mozdulatlanul üldögéltem a téli erkélyen,
kifejezéstelen arccal bámultam az eget, és hallgattam a tűz ropogását. Csak a kert fáival,
a tenger hullámzásának távoli hangjaival és a hintaszékre leszálló madarakkal barátkoztam.
Azokban a napokban a természet vigasztaló gyöngédsége tartott életben.
Egy éjjel arra ébredtem, hogy össze<strong>pr</strong>éselődöm az ég és a föld között. Azelőtt sosem
haltam így meg. Ebben a magányos órában még az utcán élő teremtmények is alszanak.
A város moraja egybeolvadt a ház zúgásával, de elmém csöndje mindent elnyomott. És akkor
éles sikolyként hasított belém egy mondat: „Ha nem téped szét az eget, ha nem fúrod át
a földet, ha nem tudsz átmenni a tűzön és levegőt venni a víz fenekén, akkor sohasem fogsz
visszatérni az életbe.”
Néha a legváratlanabb p<strong>il</strong>lanatokban kap erőre az ember. Úgy éreztem, hogy megtaláltam,
mi fog megmenteni. A mély csöndben hallott mondat megmutatta, m<strong>il</strong>yen úton kell
mennem. Azonnal indulnom kellett, a mindössze egy napig tartó utazáshoz újjá kellett
születnem.
A leghosszabb emlék, a legmélyebb lélegzet, két árnyék egybeolvadásából születő képzet…
Egyetlen nap: azért, hogy éljek, s azután meghaljak; avagy álmodjak, emlékezzek és írjak?
Elhatároztam, hogy úgy fogok írni, mint aki mindent egy nap alatt élt át. Ha meghoszszabbítom
rögeszmémet, eltávolodom a végtől. Az a nap nesztelenül darabokra hullik majd
előttem, és nagylelkűen átnyújtja ragyogásának titkát.
Emlékszem, azt mormoltam magam elé, hogy június 17. Arra gondoltam, hogy ez lesz
a legmegfelelőbb nap a születés számára. Az előkészületek sokáig fognak tartani, de úgy
éreztem, hogy megéri, mert biztos voltam abban, hogy a végén megtörténik a csoda.
Tudtam, hogy nem vesztegethetem az időt, azonnal össze kell szednem magam. Lassanlassan
enni kezdtem. Mielőbb meg kellett gyógyulnom, hogy elindulhassak az egynapos
útra. Először csak felültem az ágyban, a térdemen párna, azon füzetek. Minden éjjel ugyanabban
az órában, akárha parancsra, felébredtem és írtam. Kitörve a homályos képzetek
közül, történetem és arcom élességét egyszerre <strong>pr</strong>óbáltam megragadni. Az írás útján akar-
89

90
Pelin Özer
tam megalkotni azt az életet, amelyet a könyv befejezése után fogok élni. Egy maratoni futó
elszántságával láttam munkához.
Írás közben egyre jobban egymásba keveredett a múlt és a jövő. Minthogy meggyőződésem
szerint az emlékezés a végtelenhez, az álmok az élethez kapcsolhatók, készen álltam
arra, hogy magamhoz véve a füzetet vigyázva k<strong>il</strong>épjek a természetbe.
Nem emlékszem, mennyi idő telt el. Amikor arcomat a nap felé fordítottam, éreztem,
hogy egy p<strong>il</strong>lanat alatt megolvadnak a lelkemet körülvevő vasrudak. Egy üres mezőség
közepén, mezítelenül születtem újra a napv<strong>il</strong>ágra. Éppen olyan naiv vagyok, mint az első
napon? kérdeztem. Lehetséges? Bánatfoltoktól nem szennyezetten, és nem lázadva az élet
ellen a korai halál felé indulóban?… A válaszra várva végignyúltam a füvön. Földdel bevont
testem, a víz ütőerén tartott kezem, szélben libbenő hajam és a tűz felé futó emlékezetem
egy p<strong>il</strong>lanatra megkövült, és én meghallottam a választ.
Azon a napon határoztam el, hogy a természet idejében fogok élni.
¥
Események folytak át az életen, megszakadó, hosszúra nyúló, töredezett párbeszédek a
mögülük kihallatszó belső hangokkal, a testi fájdalom alatt az érinthetetlen lelki fájdalom,
a vidámra vakolt arc mögül átsejlő megkérgesedett évek, a fát rágó és az időt koptató
élőlények, a csúszó-mászó, úszó, repülő és ugráló mozgások egyvelege a természetben…
A felszínen a tárgyiasulás felé haladó szómontázs, alatta a v<strong>il</strong>ág végtelen sok elemből álló
részletei… Az ember csak az általa kiválasztottakkal és összegyűjtöttekkel építheti fel az
életét, útját az emlékeiként választottakkal szegélyezi. Amikor a tegnapot a jelenhez köti,
egyben a jövőt is alakítja.
Eleinte az álmot és a verset egymásba olvasztó, majd a csöndbe tűnő szövegek kerültek a
füzetbe. Jövendő otthonuk, a végtelen nyelvének elképzelésével nyíltak és csukódtak: hogy
ne zavarják az űrt, a napfényre igyekeztek kitörni.
Azután a mesebeli kívánságkő, az emlék felé nyúltam.
Nem vagyok egyedül, talán nem is voltam soha. Alighogy a v<strong>il</strong>ágra jöttem, megjelent előttem.
Először én beszéltem, ő egy ideig hallgatott. Amint meggyőződött arról, hogy hiszek
abban, amit mondok, megszólalt. Együtt találtuk meg a test szavait, minden extázis után
mélyebb lett a hallgatásunk. Miközben egymásba olvadtunk, láttuk, miként nyílik meg
a távolság a föld és az ég között.
Szavaink, akár a többé nem múló idő imája…
Tasnádi Edit fordítása

Pierre-Gu<strong>il</strong>laume de Roux, France
Clara Royer
A young French drawer, Ethel, who is convinced to be of Jewish
and Hungarian origin, discovers that her fam<strong>il</strong>y history is <strong>pr</strong>obably
fabled. That her grandmother, on the character of whom she based
her identity, lied to her. Out of pleasure to make up a life that is more
interesting than hers — or maybe for other, more obscure reasons?
Cs<strong>il</strong>lag, this investigation on Alzheimer and female Jewishness, is the
story of a fraud, but not the one we think it would be.
Clara Royer was born in Paris in 1981. She spent several years in
Budapest and since 2<strong>01</strong>0 she teaches Central European literature
and history at the University Paris-Sorbonne. She’s specialized in
Hungarian interwar literature. Cs<strong>il</strong>lag is her fi rst novel, published at
Pierre-Gu<strong>il</strong>laume de Roux publishing house, in Paris, 2<strong>01</strong>1.
Ethel, a fi atal francia grafi kusnő, aki eddig úgy tudta, hogy magyar
zsidó származású, felfedezi, hogy családi története valószínűleg
kitaláláson alapul: a nagymamája, az az ember, akire egész identitását
felépítette, hazudott neki. Vajon azért, hogy érdekesebb életet
kreáljon magának, mint a saját élete volt, vagy más, ennél titokzatosabb
okokból? Kutatás Alzheimer-kórral és női zsidó tudattal a
háttérben. A Cs<strong>il</strong>lag egy hazugság története, amely máshová vezet,
mint gondolnánk.
Clara Royer 1981-ben született, Párizsban. Több évig Budapesten
élt, 2<strong>01</strong>0 óta közép-európai irodalmat és történelmet tanít a Paris-
Sorbonne egyetemen. A két v<strong>il</strong>ágháború közötti magyar irodalom
szakértője. A Cs<strong>il</strong>lag az első regénye, a párizsi Pierre-Gu<strong>il</strong>laume de
Roux kiadónál jelent meg 2<strong>01</strong>1-ben.

92
Clara Royer
Cs<strong>il</strong>lag
Un frère possessif, un père violent, une mère tuée dans l’exode et la manie de s’inventer
des histoires qui n’avait pas disparu avec l’âge et la guerre : ainsi s’esquissent les <strong>pr</strong>emiers
éléments du monde loin duquel Marie a accouché d’un rêve encore plus sombre qui pût
<strong>pr</strong>endre le pas sur les grisa<strong>il</strong>les de l’oncle André. Un monde de douleurs vagues, à m<strong>il</strong>le
lieues de nos légendes. Marie avait dit que nous venions de Hongrie. Elle disait que nous
étions un de ces mélanges de l’Est, avec ses trajets cahoteux, ses bagages posés de chambres
d’hôtel piteuses en gros immeubles bourgeois, ses cafés budapestois, ses arrière-salles de
bars parisiens, la cigarette au bord des lèvres de Sara… Sara — dont Marie <strong>pr</strong>ononçait le
<strong>pr</strong>énom avec un chuintement et un léger roulement du r : Charra. La femme source de notre
fam<strong>il</strong>le, qui n’avait rien à voir avec cette arrière-grand-mère morte sur une route du Nord,
dont je n’avais pas même retenu le <strong>pr</strong>énom. La femme racine qui avait choisi la France pour
y planter à nouveau notre fam<strong>il</strong>le. Une femme à trois époux, que Marie enfant avait retrouvée
un jour endormie dans un inconnu, alors que son beau-père trava<strong>il</strong>lait en v<strong>il</strong>le. Image
moins honteuse que celle de mon père et de sa donzelle, comme Marie me l’avait bien fait
com<strong>pr</strong>endre. Il ne lui serait jamais venu à l’es<strong>pr</strong>it de dénoncer les plaisirs maternels. « Ma
mère était une femme voluptueuse, s’enorgue<strong>il</strong>lissait-elle, et fi ère, fi ère comme son sang, ce
sang qui coule dans tes veines à toi aussi. Elle t’aurait aimée, Cs<strong>il</strong>lag, avec tous tes défauts
qui lui viennent d’elle. » Il faut donc croire que Marie ne <strong>pr</strong>enait pas le sang trop au sérieux.
Cs<strong>il</strong>lag, cela signifi e « éto<strong>il</strong>e » en hongrois. Marie se rappelait ce mot et quelques autres
encore, parce que sa mère continuait de lui chanter des chansons de là-bas quand elles
étaient arrivées en France. Mais Marie avait oublié comment parler hongrois. « Pour ma
mère, la Hongrie, c’était fi ni. Nous étions en France, nous étions Français, c’était la seule
langue qu’<strong>il</strong> fallait savoir. Et tu sais, elle adorait les écrivains de ce pays. » D’a<strong>il</strong>leurs, c’était
Sara qui connaissait des morceaux entiers du répertoire français par coeur. Sara, qui se
déguisait pour le plus grand ravissement de ses enfants et déclamait des vers. Je l’imaginais
souvent vêtue à la garçonne, la pose indolente comme une gravure de Mucha, elle était si
belle ! Sara, ce n’était donc que le refl et d’une enfant se récitant des tirades devant la glace ?
Marie se souvenait encore de l’une de ces chansons maternelles, qui racontait l’histoire
d’un petit ange tombé avec son cheval <strong>pr</strong>ès d’un mont enneigé. Il se tordait le poignet en
enlaçant la chanteuse, avant de la faire sienne derrière deux buissons de romarin. Je n’en
ai com<strong>pr</strong>is le sens que des années plus tard, quand j’ai retrouvé la chanson qui avait été
re<strong>pr</strong>ise par un groupe anglais. J’en avais reconnu les sonorités. C’est donc que Marie chantait
les vrais mots. J’ai passé des mois à l’écouter a<strong>pr</strong>ès son internement, j’avais même ap<strong>pr</strong>is
qu’<strong>il</strong> s’agissait d’un classique hongrois de Transylvanie. Fascinante, cette <strong>pr</strong>écision dans le
mensonge. Entre les images d’Épinal, elle insérait de petites perles comme cette chanson,
comme mon surnom.
« Cs<strong>il</strong>lagom, mon Ethel, mon éto<strong>il</strong>e… » chantonnait Marie quand j’étais blottie dans
mon petit lit installé tout contre le sien dans sa chambre. Elle s’adossait aux ore<strong>il</strong>lers et
me racontait des histoires jusqu’à ce que mes yeux se ferment tout doucement. Marie me
tirait si adroitement de l’ordinaire des petites fi lles françaises. Elle venait d’une lointaine

Pierre-Gu<strong>il</strong>laume de Roux, France
93
contrée où la neige se creusait sous les pas d’une Sara courant enfumer l’un a<strong>pr</strong>ès l’autre
les cafés hantés par ses amies. Où les cabarets et les théâtres qui grevaient les rues étroites
accue<strong>il</strong>laient ses rires lorsqu’elle venait se reposer de ses bavardages et de ses contrariétés.
Une v<strong>il</strong>le de plaisirs et d’amusements où la bourgeoise juive en <strong>pr</strong>enait pour son argent et
suscitait les jalousies indignées de la bonne société. Pour ça, Marie savait planter un décor,
année a<strong>pr</strong>ès année. Elle savait aussi camper ses personnages. Comme celui de son petit
frère, Pierre, petit Pierre, Péterkém : « Mon frère a eu lui aussi un <strong>pr</strong>énom français, mais Sara,
ma mère, le surnommait Péterkém, mon petit Pierre, et <strong>il</strong> avait les cheveux aussi noirs que
l’ébène de ses yeux à elle. Petit Pierre, Péterkém. »
Cs<strong>il</strong>lag
A possessive brother, a violent father, a mother k<strong>il</strong>led during the fl ight southbound and the
obsession of making up stories that didn’t disappear with the age and the war: these are
the outlines of the fi rst pieces of the world, far from which, Marie gave birth to an even
gloomier dream that managed to go beyond the dullness of uncle André. A world of vague
sorrows, thousand m<strong>il</strong>es from our legends. Marie had said that we were from Hungary. She
said that we were one of those mixtures of the East, with her rough trips, her bags moved
from shabby hotel rooms to large middle-class bu<strong>il</strong>dings, her cafés in Budapest, her back
rooms of Parisian bars, the cigarette between Sara’s lips… Sara — Marie <strong>pr</strong>onounced her
name with a hiss and a slight rolling of the r: Sharra. The female source of our fam<strong>il</strong>y who
had nothing to do with that dead great-grandmother on a road in the North, the fi rst name
of whom I did not even remember. The female root that chose France to settle our fam<strong>il</strong>y
down again. Wife of three husbands that Mary as a ch<strong>il</strong>d had found one day sleeping in
the arms of a stranger, wh<strong>il</strong>e her stepfather was working in town. A picture less disgraceful
than that of my father and his hussy, as Marie had made it quite clear to me. She would
never have thought of denouncing maternal pleasures. “My mother was a voluptuous
woman, she boasted, and <strong>pr</strong>oud, <strong>pr</strong>oud like her blood, the blood running in your veins, too.
She would have loved you, Cs<strong>il</strong>lag, with all your fl aws that you inherited from her.” So you
have to assume that Marie didn’t take the bloodline too seriously.
Cs<strong>il</strong>lag means “star” in Hungarian. Marie remembered this word along with some others,
because her mother kept singing her songs from over there when they arrived in France.
But Marie had forgotten how to speak Hungarian. “My mother, she was done with Hungary.
We were in France, we were French, that was the only language we needed to know. And
you know she adored the writers of this country.” Indeed, it was Sara who knew entire
pieces of the French repertoire by heart. Sara, who disguised herself to the greatest joy of
her ch<strong>il</strong>dren and recited poems. I pictured her often dressed like a fl apper, in an indolent
pose, like a Mucha engraving, she was so beautiful! So Sara, was this but the refl ection of a
ch<strong>il</strong>d reciting tirades to herself in front of the mirror?
Marie st<strong>il</strong>l remembered one of these motherly songs which told the story of a little angel
who fell from his horse close to a snowy mountain. He twisted his wrist wh<strong>il</strong>e embracing
the singer, before making her his behind two rosemary bushes. I didn’t understand the

94
Clara Royer
sense of it unt<strong>il</strong> two years later when I discovered the song that had been picked up by an
English group. I recognized its melody. So Marie did sing the real words. I spent months
listening to it after her internment; I even found out that it was a Hungarian classic from
Transylvania. It is fascinating, this accuracy wh<strong>il</strong>e lying. Between the idealized images she
inserted small beads like this song, like my nickname.
“Cs<strong>il</strong>lagom, my Ethel, my star…” Marie would hum as I was nestled in my cot set up right
next to her bed in her room. She would lean on her p<strong>il</strong>lows and tell me stories unt<strong>il</strong> I slowly
fell asleep. Marie pulled me out so adroitly from the everyday life of French little girls. She
came from a faraway country where the steps of a Sara left their traces in the snow wh<strong>il</strong>e she
was running to fi ll with smoke one after another all the cafés haunted by her friends. Where
the cabarets and theaters encumbering the narrow streets met her laughs when she came
to take a rest from all the gossip and frustrations. A city of pleasures and amusements from
which the Jewish bourgeoisie got its money worth and <strong>pr</strong>ompted outraged jealousies in the
good society. For all this, Marie knew how to create a setting, year after year. She also knew
how to portray her characters. Like the one of her little brother, Pierre, petit Pierre, Péterkém:
“My brother had a French fi rst name, too, but Sara, my mother, called him Péterkém, my little
Pierre, and his hear was black as ebony and he had her eyes. Little Pierre, Péterkém.”
Translated by Klara Peer
Cs<strong>il</strong>lag
Egy birtokló természetű báty, egy erőszakos apa, egy anya, akit megöltek az Exodus során,
a történetek kiagyalásának a korral és a háborúval sem elmúló szenvedélye: egy v<strong>il</strong>ág kirajzolódó
elemei, Marie ettől elszakadva adott életet a saját jóval sötétebb ábrándjának, amely
hatástalanította André szürkeségét, komor színekkel festett, egyhangú képeit. A tétova
fájdalmak birodalma volt ez, ezermérföldnyire a legendáinktól. Marie azt mesélte, hogy
Magyarországból jöttünk. Azt mondta, aff éle keleti keverék vagyunk, annak hepehupás
útjaival, kezdetben szánalmas hotelszobákban, majd nagy, polgári épületekben letett
csomagokkal, és ez a keleti keverék eljutott egészen Párizsig, a pesti kávéházak, a párizsi
kávézók hátsó termeivel, és Sára, szája szélén a cigarettával. Sára — Marie susogva, keményen
ropogó “r”-rel ejtette ki a nevét. Családunk forrás-asszonyának köze nincs ehhez az
az észak-franciaországi úton meghalt dédnagymamához, akinek még a keresztnevét sem
jegyeztem meg. Sára a gyökér-asszony, aki Franciaországot választotta, ide telepítette át
a családunkat. Három férjet is elfogyasztott, és amikor egyszer Marie hazament az iskolából,
egy idegen férfi karjában szenderegve találta az anyját (a mostohaapa a városban volt).
Marie azt sugallta, hogy ez a kép jóval kevésbé volt szégyenletes, mint a macájával ágyban
fekvő apámé. Marie-nak esze ágában sem volt leleplezni az anyja élvezeteit. „Anyám kéjvágyó
asszony volt, kérkedett, és büszke, büszke, mint a vére, és ez a vér folyik a te ereidben is.
Sára nagyon szeretetett volna téged, Cs<strong>il</strong>lag, a hibáddal együtt, amiket mind tőle örököltél.”
Tehát, ha jól értettem, Marie mégsem vette túl komolyan ezt a vért.
Marie franciául is „Cs<strong>il</strong>lagnak” hívott. Megmaradt a fejében ez a magyar szó, és még
néhány ezen kívül, mert az anyukája még sokáig magyar dalokat énekelt neki, azután is,

Pierre-Gu<strong>il</strong>laume de Roux, France
hogy áttelepültek Franciaországba. De Marie már elfelejtett magyarul beszélni. „Az anyám
végzett Magyarországgal. Franciaországban éltünk, franciák voltunk, csak franciául kellett
tudnunk beszélni. Tudod, Cs<strong>il</strong>lag, Sára imádta a francia írókat.” És tényleg, Sára kívülről
fújta a francia irodalom egyes darabjait. Gyermekei végtelen gyönyörűségére jelmezeket
öltött, és verseket szavalt. Gyakran fi únak öltözve látom magam előtt: hanyagul áll, mint
egy Mucha-plakáton, és olyan nagyon szép! Lehet, hogy Sára csak egy gyermek visszatükröződése
volt, aki hosszú színházi tirádákat adott elő egy tükör előtt?
Marie emlékezett Sára egyik dalára is: egy kisangyalról szólt, aki elesett a lovával
a havas hegyek tövében. Amikor a kisangyal átölelte a dalt éneklő lányt, kitörte a kezét,
mielőtt még magáévá tehette volna őt két rozmaringbokor mögött. Csak évekkel később
fogtam fel a történet értelmét, amikor újra hallottam a dalt egy angol együttes feldolgozásában.
Vagyis a nagymamám pontosan énekelte a szöveget. Miután bekerült az otthonba,
hónapokon át csak ezt a dalt hallgattam, és azt is megtudtam, hogy egy régi erdélyi népdalról
van szó. Elképesztő, Marie m<strong>il</strong>yen pontos volt a hazugságaiban. Az épinali képek közé
kis gyöngyszemeket <strong>il</strong>lesztett, például ezt a dalt, vagy az én becenevemet.
„Cs<strong>il</strong>lagom, Ethelkém, kicsi cs<strong>il</strong>lagom…”, dudorászta Marie, amikor már az ő ágyával
szemben álló kiságyamban kucorogtam. Marie a párnájára könyökölve addig mesélt nekem,
amíg csendben le nem csukódott a szemem. Olyan ügyesen ki tudott rángatni a kis francia
lányok életének kerékvágásából! Egy messzi országból érkezett, ahol a hó besüppedt az
egyik füstös kávéházból a másikba futó, barátait kereső Sára léptei alatt. Sára nevetése
betöltötte a szűk utcácskákban zsúfolódó orfeumokat és színházakat, ahová a pletykák és
levertség elől menekült. Budapest az öröm és a mulatságok városa volt, ahol a jobb körök
felháborodott féltékenységgel utálták a zsidó nagypolgárságot a pénze miatt. Az évek során
Marie nagyon szépen kidekorálta ezt a díszletet. És ügyesen helyezte el benne a szereplőket
is. Például öccse, Pierre, a kicsi Pierre, Péterkém fi guráját: „Az öcsémnek volt francia neve
is, de Sára, az anyám, Péterkémnek hívta, vagy én kis Pierre-emnek. És Péterkének éppen
olyan ébenfekete volt a haja, mint Sára szeme. Kicsi Pierre, Péterkém.”
Tótfalusi Ágnes fordítása
95

M<strong>il</strong>en Ruskov
The point, as M<strong>il</strong>en Ruskov implies in Thrown into Nature, is that truth
is less interesting, less important, and less h<strong>il</strong>arious than belief.
Accordingly, Ruskov places at the center of his novel the famous
Dr. Nicolas Monardes, tobacco-expert and <strong>pr</strong>o-cigar<strong>il</strong>lo <strong>pr</strong>opagandist,
whose „tract about tobacco was published in Sev<strong>il</strong>la under the
title On Tobacco and its Great Virtues, by Dr. Nicholas Monardes, M.D. LL.D. I.S.O.
M.A. D.J. M.C.” Accompanying him is Guimarães da S<strong>il</strong>va, his student
and our narrator, a self-interested, often tiresome charlatan, whose
dull beliefs about nature are one of the few drags on this consciously
„madcap” ride through Renaissance Europe.
M<strong>il</strong>en Ruskov (b. 1966), a Bulgarian writer and translator, graduated
from Sofi a University in 1995. He has written two novels: Pocket
Encyclopaedia of Mysteries (2004), which was awarded the Bulgarian
Prize for Debut, and Thrown into Nature (2008), awarded the Bulgarian
Novel of the Year Prize.
Az igazság nem olyan érdekes, nem olyan fontos, nem olyan mulatságos,
mint amiben az emberek hisznek. Ennek megfelelően áll a regény
középpontjában a híres-nevezetes Monardes doktor, dohányszakértő
és szivarkaügynök, akinek „A dohány kiválóságáról és számtalan előnyeiről”
írott értekezése Sev<strong>il</strong>lában jelent meg. Kísérője Guimarães
da S<strong>il</strong>va, a tanítványa és kalandjaik elbeszélője keresztül-kasul a
reneszánsz Európán.
M<strong>il</strong>en Ruskov (1966), bolgár író és műfordító a szófi ai egyetemen
végzett 1995-ben. Kicsapva a természetbe c. regénye, mely 2<strong>01</strong>1-ben
Amerikában is megjelent, elnyerte az év regénye címet Bulgáriában.
ÆÀÍÅÒ, Bulgaria

Çàõâúðëåí â ïðèðîäàòà
ÆÀÍÅÒ, Bulgaria
åäâà ëè èìà íåùî ïî-åñòåñòâåíî îò òîâà äà ìðàçèø ïðèðîäàòà. Íî õîðàòà íå ãî
ðàçáèðàò ïîðàäè øàíòàâèòå ñè âúçãëåäè. Ìíîçèíà íàïðèìåð ñìÿòàò, ÷å òîçè ñâÿò
ñå óïðàâëÿâà îò äÿâîëà. Êàêòî êàçâàò íÿêîè îò äðåâíèòå, òîé âèäÿë Áîæèåòî öàðñòâî
è ñå îïèòàë äà íàïðàâè íåùî ïîäîáíî. Äÿâîëúò å æàëúê èìèòàòîð, ïî òåõíèòå
ñîáñòâåíè äóìè. Îáà÷å íå íàïúëíî áåçäàðåí, êàçâàò òå, à ñúùî è ìíîãî æåñòîê.
Íî âñè÷êî òîâà ñà âðåëè-íåêèïåëè. Äðóãè ïúê ñìÿòàò, ÷å ñâåòúò å íà Ãîñïîä. Àêî
å òàêà, òî Òîé íå å îíçè, çà êîãîòî ãî ìèñëÿò, à ñàìî íÿêàêúâ åêñïåðèìåíòèðàù
èäèîò. È òîâà ñà âðåëè-íåêèïåëè. Íî àêî íå å íèòî åäíîòî, íèòî äðóãîòî, òîãàâà
êàêâî ùå å? — áè ïîïèòàë íÿêîé. Òîâà å ãëóïàâ âúïðîñ. Åòî êàêâî: ñâåòúò å ïðîñòî
äåëî íà áåçóìíàòà ïðèðîäà. Çàòîâà èìåííî èçãëåæäà òàêúâ, ïîíåæå å òúêìî íåéíî
äåëî. Òÿ å àáñîëþòíî áåçóìíà, âúïëúùåíèå íà õàîñà, èãðà íà ñëåïèÿ ñëó÷àé. Àç
èçïèòâàì êúì ïðèðîäàòà äúëáîêà îìðàçà. Äà, òàêà å! Àêî èìà íåùî, êîåòî íàèñòèíà
äà ìðàçÿ äúëáîêî, òîâà å ïðèðîäàòà. Èìà ëè íåùî ïî-áåçêðàéíî åíåðãè÷íî,
ïî-îáèëíî ïëîäîâèòî è â ñúùîòî âðåìå ïî-áåçóìíî îò íåÿ? Ðàçáèðà ñå, ÷å íå! Àêî
ïðèðîäàòà áå âçåëà ÷îâåøêè îáðàç è ñå ðàçõîæäàøå ïî óëèöèòå íà Ñåâèëÿ, îòäàâíà
äà å çàòâîðåíà êàòî îïàñåí ëóä, à ìîæå áè äîðè è èçãîðåíà îò Èíêâèçèöèÿòà.
Òÿ áè áèëà, ðàçáèðà ñå, îò æåíñêè ïîë, ðàæäàùà äåöà ïðåç ïåò ìèíóòè, ñìååéêè
ñå è ïîäñêà÷àéêè â ñúùîòî âðåìå, è îïëîæäàíà áåç âèäèì ïðè÷èíèòåë, ñÿêàø îò
ñàìèÿ âÿòúð. Äà, ïðèðîäàòà å àáñîëþòíî áåçóìíà!
Íî òúêìî òÿ å ðîäèòåëêàòà íà ñâåòà. Íå äÿâîëà èëè Ãîñïîä, íå íÿêîé çúë ãåíèé
èëè åêñïåðèìåíòèðàù èäèîò, îùå ïî-ìàëêî äîáðèÿò Áîã, à ïðîñòî åäíà áåçóìíà,
èçòúêàíà îò ñëó÷àéíîñòè, âñåñèëíà, âñåñëÿïà è õàîòè÷íà ïðèðîäà. Êàòî íà
ìåäèöèíñêî ëèöå, íà ìåí âñúùíîñò ìè îòèâà äà ìèñëÿ òàêà. Íî òîâà çíà÷è ñàìî,
÷å ñúì ïîïàäíàë íà ìÿñòîòî ñè, çàùîòî àç äåéñòâèòåëíî è äúëáîêî èçïîâÿäâàì
ãîðåîïèñàíèòå âúçãëåäè.
Èìåòî ìè å Ãèìàðàåø äà Ñèëâà. Äà Ñèëâà âïðî÷åì å èçìèñëèöà, ïîíåæå áëàãîðîäíè÷åñêàòà
òèòëà êàðà õîðàòà äà îáðúùàò ïîâå÷å âíèìàíèå íà òîâà, êîåòî
êàçâàø. Ïúê è äîêòîð Ìîíàðäåñ èñêàøå äà ïðîìåíÿ ïî ïîäîáåí íà÷èí èìåòî ñè,
çà äà ìîæå áåç ïðèòåñíåíèÿ äà ìå ïðåäñòàâÿ êàòî ñâîé àñèñòåíò. “Òîâà å ìîÿò
àñèñòåíò Äà Ñèëâà” — êàçâà ñåãà ä-ð Ìîíàðäåñ, è òàêà íàèñòèíà çâó÷è ïî-äîáðå.
Ïîíÿêîãà òîé äîðè ìå ïðåäñòàâÿ êàòî “äîêòîð Äà Ñèëâà”. Àç, ðàçáèðà ñå, âñå îùå
íå ñúì äîêòîð — ìàêàð ÷å ñå íàäÿâàì íÿêîé äåí äà ñòàíà, — à ñàìî ïîìîùíèê è
ó÷åíèê íà ä-ð Ìîíàðäåñ. Ìåæäó äðóãîòî òîé íèêîãà íå êàçâà, ÷å ñúì ïîðòóãàëåö.
 Ñåâèëÿ å ñðàìíî äà ñè ïîðòóãàëåö. Ñìÿòà ñå, ÷å ïîðòóãàëöèòå ìèðèøàò ëîøî,
ðàçíàñÿò ìàëàðèÿ, ïîíåæå èäâàò ïåø ïðåç áëàòàòà îêîëî ãðàäà, ïîñòîÿííî ñå
ïðåäñòàâÿò çà ñëó÷àéíî ïîïàäíàëè â Ñåâèëÿ áëàãîðîäíèöè è ãëåäàò äà èçëúæàò
âñåêè, êîãîòî ìîãàò, çà äðåáíè ñóìè. “Àç ñúì — êàçâà — Æîàî äà Åäè-êîé-ñè,
èäâàì äà êóïÿ èçãîäíî åäíî ïàð÷å çåìÿ â Ïåíÿíà” èëè “äà ñòðîÿ êîðàá â Êàäèñ.”
Ïîñëå ïî÷âà äà ñå ïðàâè íà ãëóïàâ, òúé ÷å òè äà ñå èçëúæåø è äà ðåøèø äà ñå
âêëþ÷èø â íà÷èíàíèåòî, îáèêíîâåíî ìíîãî åâòèíî è ñ ãîëÿìà èçãîäà, à ïîñëå
97

98
M<strong>il</strong>en Ruskov
òîé èç÷åçâà ñ äóêàòèòå. Ëþáîïèòíîòî òóê å, ÷å âñåèçâåñòíàòà èçêóñèòåëíà ñèëà
íà ïàðèòå çàâúðòà óìà íà òîçè, êîéòî ãè äàâà — ñðàâíèòåëíî ðÿäúê è èíòåðåñåí
ñëó÷àé, èçãðàäèë áëàãîïîëó÷èåòî íà ìíîæåñòâî ìîøåíèöè, íàïðèìåð ñîáñòâåíèöèòå
íà èãðàëíè êúùè, — ïîíåæå, àêî áå çàïàçèë ïîíå ìàëêî ïðèñúñòâèå íà
äóõà, òîé áè ñå çàïèòàë çàùî íÿêîé ùå èäâà äà êóïóâà çåìÿ èëè äà ñòðîè êîðàá â
Èñïàíèÿ, ïðè ïîëîæåíèå ÷å â Ïîðòóãàëèÿ òîâà å ìíîãî ïî-åâòèíî. Íî ÿâíî õîðàòà
ïðåñòàâàò äà ìèñëÿò â ïîäîáíè ñëó÷àè. Ïîðàäè òîâà Ñåâèëÿ å ïúëíà ñ ôàëøèâè
ðàçïèñêè îò ïîðòóãàëöè. Äîðè ä-ð Ìîíàðäåñ èìà åäíà.
(…)
Òàçè íåïðåäâèäèìîñò íà òÿëîòî — äà ñå âúðíà íà ìèñúëòà ñè — å ñëåäñòâèå
íà õàîòè÷íîñòòà, ñëó÷àéíîñòòà è íåïðåäâèäèìîñòòà íà ñàìàòà ïðèðîäà.
Íåïðåäâèäèìîñò ëè êàçàõ? Âñúùíîñò íåâèíàãè å òàêà. Àêî íà ñâåòà èçîáùî èìà
íÿêàêâî äîáðî ÷óäî, òî å, ÷å ïðèðîäàòà ïîíÿêîãà ìîæå äà áúäå óïðàâëÿâàíà. Çà
òîâà, ðàçáèðà ñå, ñå èñêàò ãîëåìè óìåíèÿ è ïîçíàíèÿ, íî ïî ïðèíöèï òî å âúçìîæíî.
Îáðàçíî êàçàíî, ìîæåø äà èçêàðàø ïðèðîäàòà îò ëóäíèöàòà è äà ÿ íàêàðàø
äà íàïðàâè íåùî. Òÿ ïðîäúëæàâà âñå òàêà äà ñå êðèâè è äà ïîäñêà÷à, ïðîäúëæàâà
äà áîáîòè íåùî íåðàçáèðàåìî, íî ãî ïðàâè. À äðóã ïúò íå ãî ïðàâè. Çàâèñè. Èìà
íÿêîè ñðåäñòâà, ñ êîèòî òÿ ìîæå äà áúäå íàêàðàíà, ïðè îïðåäåëåíè îáñòîÿòåëñòâà,
äà ïîñòúïè ïî íà÷èíà, êîéòî íèå æåëàåì. Òàêîâà ñðåäñòâî, ïî÷òè âñåìîãúùî,
áåøå îòêðèòî îò íàøèòå ìîðåïëàâàòåëè â Èíäèèòå ïðåç ïîñëåäíèòå ïåòäåñåòèíà
ãîäèíè. Òîâà åäâà ëè íå âúëøåáíî ñðåäñòâî å áèëî íàïúëíî íåïîçíàòî â äðåâíîñòòà,
â òîâà ÷èñëî äîðè çà Õåðîäîò, Õåðàêëèò èëè êàêòî ñå êàçâàøå îíçè ãîëÿì
àíòè÷åí ëå÷èòåë, ÷èåòî èìå ñåãà ìè èçáÿãà îò åçèêà.
Ñòàâà äóìà, ðàçáèðà ñå, çà ïî÷òè âñåìîãúùèÿ òþòþí. Òîâà èìåííî å ëåêàðñòâîòî,
íà êîåòî ä-ð Ìîíàðäåñ ïîñâåòè ñâîÿòà êíèãà çà ëå÷åáíèòå ìó ñâîéñòâà. Ä-ð
Ìîíàðäåñ å ñúâúðøåí íîâàòîð â òîâà îòíîøåíèå, èñòèíñêè îòêðèâàòåë. Òîâà áåøå
ïúðâàòà è íàâðåìåòî åäèíñòâåíà òàêàâà êíèãà â Åâðîïà.
(…)
Ìîåòî íàìåðåíèå â íàñòîÿùàòà êíèãà å äà ðàçêàæà îêîëî 36 ïðèìåðà çà ëåêîâèòàòà
ñèëà íà òþòþíà (òîâà ñúì àç, Ãèìàðàåø). Íå çíàì äàëè ùå ñå íàëîæè äà
ãè ïðèâåæäàì âñè÷êèòå, êîåòî ùå ñå ðåøè â õîäà íà ðàáîòàòà. Âúâ âñåêè ñëó÷àé
ìîæå äà ñå òâúðäè êàòåãîðè÷íî, ÷å ñïîìåíàòàòà íåñúêðóøèìà ñóáñòàíöèÿ ëåêóâà
ìåæäó 30 è 40 áîëåñòè è òåëåñíè íåðàçïîëîæåíèÿ.
Thrown into Nature
There is hardly anything more natural than hating Nature. Yet people don’t realize this
due to their crazy ideas. For example, many think that this world is ruled by the Dev<strong>il</strong>. As
some of the ancients put it, the Dev<strong>il</strong> saw the Kingdom of God and tried to make something
sim<strong>il</strong>ar. He is a sorry imitator, by their own admission. Yet not entirely inept, they add,
and mighty cruel, too. But all of that is stuff and nonsense. Others reckon that the world
is God’s doing. If this is so, then He is not who they think He is but just some moronic

ÆÀÍÅÒ, Bulgaria
mad scientist. All that is stuff and nonsense, too. But if it’s not the one, nor the other, then
what is it? — you may ask. That is a stupid question. This is what: the world is simply mad
Nature’s work. Which is <strong>pr</strong>ecisely why it looks the way it does, since it is her work. She
is absolutely mad, the incarnation of chaos, a game of blind chance. I feel a deep-seated
hatred of Nature. Yes, I do! If there is something I deeply and truly hate, it is Nature. Is
there anything more endlessly energetic, more lavishly fert<strong>il</strong>e and at the same time crazier
than she? Of course not! If Nature put on a human face and strolled around the streets of
Sev<strong>il</strong>la, she would have long since been locked up as a dangerous maniac, perhaps even
burned at the stake by the Inquisition. She would be of the female sex, of course, giving
birth to a ch<strong>il</strong>d every fi ve minutes, laughing and jumping about at the same time, and
im<strong>pr</strong>egnated without a visible agent, as if by the wind itself. Yes, Nature is absolutely mad!
Yet she and she alone is the <strong>pr</strong>ocreator of the world. Not the Dev<strong>il</strong> or God, not some ev<strong>il</strong>
genius or some moronic mad scientist, much less the Good Lord, but simply a mad, all-powerful,
all-purblind, accidental and chaotic Nature. As a member of the medical <strong>pr</strong>ofession, it
actually becomes me to hold such an opinion. Moreover, it shows that I’ve found my true
calling, since I sincerely and <strong>pr</strong>ofoundly <strong>pr</strong>ofess the above-stated opinions.
My name is Guimarães da S<strong>il</strong>va. The “da S<strong>il</strong>va” part is made-up, by the way, since an
aristocratic title causes people to pay more attention to what you say. And besides, Dr.
Monardes wanted me to change my name so he could introduce me as his assistant without
embarrassment. “This is my assistant da S<strong>il</strong>va,” Dr. Monardes now says, and it really does
sound better that way. Sometimes he even <strong>pr</strong>esents me as “Dr. da S<strong>il</strong>va.” Of course, I am not
yet a doctor — although I hope to be some day — but rather a mere helpmate and student
of Dr. Monardes. Incidentally, he never mentions that I am Portuguese. The Portuguese are
thought to smell bad, s<strong>pr</strong>ead malaria (since they wade through the swamps around the city),
constantly <strong>pr</strong>esent themselves as noblemen who just happen to end up in Sev<strong>il</strong>la and who
try to swindle everyone they can out of piddling sums. “I,” he says, “am João da So-and-So,
and I have come to buy a parcel of land in Peñana at a good <strong>pr</strong>ice” or “to bu<strong>il</strong>d a ship in
Cadiz.” Then he starts playing the fool, so that you’ll swallow the act and decide to join the
venture, usually for cheap or at a huge <strong>pr</strong>ofi t, at which point he disappears with the ducats.
The curious thing here is that the notorious seductive power of money addles the mind of
the one forking it over — a relatively rare and interesting phenomenon that lies behind the
<strong>pr</strong>osperity of many a crook, for example, the owners of gambling houses — for if he had
<strong>pr</strong>eserved even a bit of his <strong>pr</strong>esence of mind, he would have asked himself why anyone
would come to buy land or to bu<strong>il</strong>d a ship in Spain given that it is far cheaper to do so in
Portugal. Yet clearly people cease thinking in such cases. For this reason, Sev<strong>il</strong>la is full of
fake receipts from Portuguese shysters. Even Dr. Monardes has one.
(…)
This un<strong>pr</strong>edictab<strong>il</strong>ity of the body — to get back to my original thought — is a consequence
of the chaoticness, randomness and un<strong>pr</strong>edictab<strong>il</strong>ity of nature itself. Did I say
un<strong>pr</strong>edictab<strong>il</strong>ity? In fact, this is not always the case. If there is any great marvel whatsoever
in this world, it is that nature can sometimes be controlled. For that, of course, extensive
sk<strong>il</strong>ls and knowledge are necessary, but in <strong>pr</strong>inciple it is possible. Figuratively speaking,
you can drag nature out of the madhouse and force her to do something. Of course, she
continues lurching and grimacing, keeps babbling nonsensically, but she does it. Then next
time she won’t do it. It depends.
99

100
M<strong>il</strong>en Ruskov
There are certain means through which she can be forced, in particular circumstances,
to act as we wish. Such a means, <strong>pr</strong>actically omnipotent, was discovered by our seamen in
the Indies over the past half-century or so. This well-nigh magical means was completely
unknown to Antiquity, whose number includes even Herodotus, Heraclitus, or whatever
they called that mighty ancient healer, whose name escapes me for the moment. Of course,
we are talking about the almost almighty tobacco. This is <strong>pr</strong>ecisely the medicine to which Dr.
Monardes has dedicated his book about its healing powers. Dr. Monardes is an ideal innovator,
a true discoverer. This was the fi rst and, at the time, the only book of its kind in Europe.
(…)
My intention in the <strong>pr</strong>esent book is to describe ap<strong>pr</strong>oximately 36 examples of the healing
power of tobacco (it is I, Guimarães). I do not know whether it w<strong>il</strong>l be necessary to cite
all of them — this question w<strong>il</strong>l be decided in the course of the writing. In any case, I can
categorically claim that the unconquerable substance alluded to here can cure between 30
and 40 <strong>il</strong>lnesses and bod<strong>il</strong>y indispositions.
Translated by
Kicsapva a természetbe
Aligha van természetesebb annál, mint utálni a természetet. De az emberek ezt nem értik,
mert zavarosak a nézeteik. Sokan például úgy vélik, hogy a földi v<strong>il</strong>ágot az ördög irányítja.
Régen némelyek még azt is mondták, hogy a gonosz megnézte magának az Úr birodalmát, és
meg<strong>pr</strong>óbált valami hasonlót teremteni. Ha rájuk hallgatunk, akkor az ördög csupán egy szánalmas
utánzó. Csakhogy teljesen tehetségtelen, mondják, és ráadásul rémesen kegyetlen is.
Lári-fári. Mások meg úgy tartják, hogy a v<strong>il</strong>ág Istentől való. Ha tényleg így lenne, akkor ő nem
az, akinek gondolják, hanem csak egy kísérletező félnótás. Ez is sületlenség. De ha se nem ez,
se nem az, akkor micsoda? — merülhet fel az emberben. Ez ostoba kérdés. Miről is van szó: a
v<strong>il</strong>ág az esztelen természet műve. Azért néz ki pontosan úgy, ahogy, mert éppen az ő műve.
A természet teljesen agyament, a káosz testetöltése, a vakvéletlen játéka. Mély gyűlölettel
viseltetem a természet iránt. Bizony! Ha valamit, akkor a természetet szívből utálom. Vagy
tudunk másról, amibe ennyi energia szorult, ennyire zabolátlanul termékeny és ugyanakkor
teljesen elment az esze? Természetesen nincs <strong>il</strong>yen! Ha a természet emberi alakot öltve kisétálna
Sev<strong>il</strong>lában az utcára, egy szemp<strong>il</strong>lantás alatt lefognák, mint közveszélyes őrültet, vagy
esetleg máglyára küldené az Inkvizíció. Ny<strong>il</strong>ván nőnemű lenne, nagy vihorászva és ugrándozva
szülne öt percenként egy gyereket, közben meg-megtermékenyülne bármiféle látható
elkövető nélkül, mintha maga a szél csinálná fel. Igen, a természet tökéletesen esztelen!
De hát épp ő a v<strong>il</strong>ág szülőanyja. Nem az ördög, vagy az Úr, nem valamiféle gonosz szellem,
vagy kísérletező félnótás, de a legkevésbé a jó Öregisten, hanem egyszerűen egy esztelen,
véletlenekből tákolt, mindenható, ősvak és katyvaszos természet. Ez a gondolatmentet különösen
<strong>il</strong>lik hozzám, lévén gyógyászati területen állok alkalmazásban. Ám ez csak azt jelenti,
hogy a megfelelő helyre kerültem, mert én tényleg és őszintén azonosulok a fenti nézetekkel.
A nevem Guimarães da S<strong>il</strong>va. Megjegyzem, a da S<strong>il</strong>vát azért toldottam hozzá, mert a nemesi
rang arra készteti az embereket, hogy jobban odafi gyeljenek a mondandómra. Ráadásul

ÆÀÍÅÒ, Bulgaria
Monardes doktor is támogatta ezt a bővítést, mert így gond nélkül be tud mutatni mint az
asszisztensét. „Ez itt da S<strong>il</strong>va, az asszisztensem” — szokta mondani Monardes doktor, és ez így
tényleg jobban hangzik. Néha még „doktor da Sivaként” is bemutat. Én, természetesen, még
nem vagyok doktor, s bár remélem, hogy egy nap az leszek, jelenleg csak Monardes doktor
segítőjeként és növendékeként ügyködöm. Mellesleg ő sosem említi, hogy portugál vagyok.
Úgy tartják, a portugáloknak rossz a szaguk és maláriát terjesztenek, mert gyalog érkeznek
a város környéki mocsarak felől, mindig úgy adják magukat elő, mintha véletlenül Sev<strong>il</strong>lába
tévedt nemesek lennének, és mindenkit, akit csak lehet, meg<strong>pr</strong>óbálnak kis összegekkel átverni.
„João da ez-meg-ez vagyok — mondja —, jöttem, hogy jó áron vegyek egy telket Peñanában”,
vagy: „hogy hajót építsek Cádizban”. Ezután úgy eljátssza a tökkelütöttet, hogy a másik bedől
neki, és betársul a vállalkozásba, ami rendszerint kevés befektetést igényel, ellenben busás
haszonnal kecsegtet, majd a portugál felszívódik a dukátokkal. A különös ebben az, hogy a
pénz közismert kísértő ereje megzavarja annak a fejét, aki elkölti — viszonylag ritka és érdekes
eset, mely számos gazember jólétét megalapozta már, példának okáért a játékbarlangok
üzemeltetőiét -, mivel ha csak kicsit is megőrizte volna lélekjelenlétét, feltette volna magának
a kérdést, miért is jönne valaki földet vásárolni, vagy hajót építeni Spanyolországba, amikor
mindezt sokkal olcsóbban megtehetné Portugáliában. De az emberek, ny<strong>il</strong>ván, hasonló esetben
felhagynak a gondolkozással. Ezért van az, hogy Sev<strong>il</strong>la tele van portugálok által kiállított
hamis nyugtával. Még Monardes doktornál is van egy.
(…)
A test <strong>il</strong>yetén kiszámíthatatlansága — hogy újra felvegyem gondolatom fonalát — magának
a természetnek a zűrzavarosságából, esetlegességéből és kiszámíthatatlanságából
adódik. Kiszámíthatatlanságot mondtam volna? Voltaképp nem is feltétlenül. Ha a v<strong>il</strong>ágon
létezik egyáltalán jótékony csoda, akkor az az, hogy néha lehet irányítani a természetet.
Ehhez, persze, komoly ismeretekre és képességekre van szükség, de elmélet<strong>il</strong>eg lehetséges.
Képletesen szólva ki lehet rángatni a természetet a bolondokházából, és rá lehet venni, hogy
tegyen valamit. Továbbra is ott fog rángatózni és ugrabugrálni, gagyarászik valamit érthetetlenül,
de megteszi. Máskor meg nem. Attól függ.
Létezik néhány szer, amivel bizonyos körülmények közt rá lehet venni arra, hogy a
kedvünkre tegyen. Ilyen, gyakorlat<strong>il</strong>ag mindenható szerre a mi hajósaink tettek szert a
Nyugat-Indiákon az utóbbi ötvenvalahány évben. Ez a majdhogynem varázshatású szer
teljesen ismeretlen volt az antik korokban, nem tudott róla se Hérodotosz, se Hérakleitosz,
vagy hogy is hívták azt a nagy ókori gyógyítót, akinek a neve most épp itt van a nyelvem
hegyén. Természetesen a kis híján mindenható dohányról van szó. Nem másnak, mint
ennek a szernek szentelte Monardes doktor a gyógyító tulajdonságairól szóló könyvét.
Monardes doktor igazi újító ebben az értelemben, valóságos felfedező. Ez volt az első, s
a maga nemében egyedülálló <strong>il</strong>yen tárgyú könyv Európában.
(…)
Ebben a könyvben az a szándékom, hogy elmondjak nagyjából harminchat példát a
dohány gyógyító erejére (ez én vagyok, Guimarães). Nem tudom, sort tudok-e keríteni
mindre, ez menet közben dől majd el. Mindenesetre bizton állíthatjuk, hogy az emlegetett
utolérhetetlen szubsztancia harminc uszkve negyven betegséget és szerzett fogyatékosságot
képes elmulasztani.
Krasztev Péter fordítása
1<strong>01</strong>

Kjersti Annesdatter
Skomsvold
Mathea Martinsen has never been good at dealing with other people.
But one thing she has learned. They are not like her. Now, as an old
woman, she suddenly experiences a great grief, and she is struck by
the fear that she w<strong>il</strong>l die before anyone w<strong>il</strong>l know that she has lived.
Mathea digs out her old wedding dress again, bakes some sweet cakes
and goes out among the others.
Kjersti Annesdatter Skomsvold, born 1979, is from Oslo, Norway.
She made her literary debut in 2009 with the novel Jo fortere jeg går,
jo mindre er jeg. (The Faster I Walk, The Smaller I Am.) The book won the
Tarjei Vesaas First Book Prize. The National Theatre w<strong>il</strong>l <strong>pr</strong>oduce a
play based on the novel in 2<strong>01</strong>3. Rights for The Faster I Walk, the Smaller
I Am have been sold to ten countries.
Mathea Martinsen sosem tudta, hogyan kell a többi emberrel bánni.
De egy dolgot megtanult. Nem olyanok, mint ő. Most, öregasszonyként
hirtelen nagy hiányérzete támad, fél, hogy meg talál halni,
mielőtt bárki is észrevette volna, hogy élt. Előszedi a régi esküvői
ruháját, süt egy kis édes süteményt, és kimegy az emberek közé.
Kjersti Annesdatter Skomsvold (1979) norvég írónő Oslóban él.
Minél gyorsabban megyek, annál kisebb vagyok c. első regényével, amely
az Oktover kiadónál jelent meg, elnyerte a legjobb pályakezdő írónak
járó Tarjei Vesaas díjat. A norvég nemzeti színház készül színre vinni
a művet, amelyet máris tíz másik nyelvre fordítanak.
Forlaget Oktober, Norway

Forlaget Oktober, Norway
Jo fortere jeg går, jo mindre er jeg
«SANNSYNLIGHETEN FOR AT DU skulle bli truff et av lynet to ganger på samme sted må
være mindre enn ! , dersom ! er en mikroskopisk liten mengde,» var det første Eps<strong>il</strong>on sa t<strong>il</strong>
meg. «Det er helt utrolig.» Han visste ikke hvor utrolig det faktisk var, for jeg ble aldri truffet
av noe, fl asketuten pekte aldri på meg, jeg ble aldri funnet når barna i nabolaget lekte
gjemsel og jeg fi kk aldri mandelen i grøten på l<strong>il</strong>le julaften. Mor og far fi kk den annethvert
år, det var nesten påfallende.
Det var en skyfri dag, jeg stod i et hjørne av skolegården for meg selv og <strong>pr</strong>øvde å se opptatt
ut med å telle antall steiner som lå der. Det er selvbedrag å tro at man ikke kan være ensom
bare fordi man er opptatt, men det viktigste er at ingen andre tror du er ensom. Mens jeg stod
der skyet det over, himmelen åpnet seg, og så slo lynet ned og traff meg midt i panna to ganger.
Jeg falt mot bakken og alt ble mørkt og langt borte, jeg kunne høre ambulansen, og jeg visste
det var meg den skulle hente. «Mens du venter,» sa et menneske uten ansikt t<strong>il</strong> meg, «så v<strong>il</strong>
jeg at du tegner et diagram over livet ditt, her har du en rød tusj.» Jeg tok tusjen og tegnet en
strek fra det ene øret t<strong>il</strong> det andre, tvers over ansiktet, og så pekte jeg på nesetippen og sa: «Her
befi nner jeg meg nå.» Det skrek i ørene, og jeg åpnet øynene og så at hele skolen stod rundt
meg, det luktet svidd, og rektor var der: «Jeg tror hun har skadet nesa, hun peker på nesa,» sa
han. To menn i hvite frakker kom t<strong>il</strong> syne, de fi kk meg over på en båre og løftet meg forsiktig,
som om jeg var en de var glad i, inn i ambulansen. Så kjørte vi av gårde mens sirenene ulte, og
det kunne ikke vært vakrere om det var selveste skjebnesymfonien som ble sp<strong>il</strong>t.
På sykehuset var alle oppmerksomme og sn<strong>il</strong>le, sykepleierne så medlidende på meg og
sa at det sikkert ikke v<strong>il</strong>le ta altfor lang tid før øyebrynene mine vokste ut igjen. De andre
pasientene var også hyggelige, det kunne virke som om folk hadde respekt for mennesker
som var truff et av lynet, akkurat som vi var Guds utvalgte eller noe. Nesten som Moses. «Du
har vært svært heldig,» sa legen, og jeg følte meg heldig, de eneste gangene jeg gråt var når
jeg så meg i spe<strong>il</strong>et og da jeg skulle reise hjem.
Under hele sykehusoppholdet hadde jeg øvd meg på hva jeg skulle fortelle de andre elevene
som v<strong>il</strong>le fl okke seg rundt meg når jeg kom t<strong>il</strong>bake. «Jeg har aldri opplevd noe så smertefullt
før,» skulle jeg si. «Legene sier det er et under at jeg kom fra det med livet i behold.»
Alle v<strong>il</strong>le gispe forferdet og takke Herren for at jeg levde. Jeg øvde meg foran spe<strong>il</strong>et på å
skjule de avsvidde øyebrynene med hendene på en naturlig måte, enten med en pekefi nger
over hvert av dem, som et slags døvetegn, jeg v<strong>il</strong>le anta at det var tegnet for okse, eller jeg
kunne late som jeg skygget for sola. «Jeg har blitt så populær at det er helt slitsomt,» skulle
jeg fortelle mor og far som ikke kunne vært mer stolte.
Men da jeg kom t<strong>il</strong>bake på skolen var den gode Mosesfølelsen forsvunnet, alle snakket
bare om at kron<strong>pr</strong>insen var t<strong>il</strong>bake fra London. I første time glemte læreren å rope opp
navnet mitt, som alltid, men i stedet for å si «Mathea — ja» inni meg som jeg pleide, rakk
jeg opp hånda. «Unnskyld, lærer,» sa jeg, «men jeg har vendt t<strong>il</strong>bake.» Det måtte ha vært
lynet som hadde gitt meg en positivt ladet dose med selvt<strong>il</strong>lit. Læreren løftet blikket fra
klasselista som lå foran ham på kateteret, de andre elevene snudde seg og stirret på meg der
jeg satt på bakerste rad, og jeg la hånda over de avsvidde øyebrynene og lot som jeg skygget
103

104
Kjersti Annesdatter Skomsvold
for all oppmerksomheten. Læreren tenkte seg lenge om, men så husket han meg med ett:
«Å, vi trodde …» Så sa han ikke noe mer, alle snudde seg t<strong>il</strong>bake mot tavla, og i friminuttet
stod jeg og telte steiner igjen.
Jeg hadde kommet t<strong>il</strong> ethundreogsøttisju da jeg så to utstående ører komme gående
mot meg fra den andre enden av skolegården, det var ham de kalte vandrepokalen. Han
gikk i parallellklassen min, og jeg visste at det var meg han siktet på, for jeg var alene i en
radius på tjue meter, jeg var alltid alene i en radius på tjue meter, noen ganger mer. Den
spinkle gutten kom mot meg med bestemte skritt som om han var redd for å ombestemme
seg hvis han nølte. Jeg ble nervøs og telte steiner i et rasende tempo, og jeg <strong>pr</strong>øvde å se
overrasket ut da han stod ved siden av meg og kremtet som om han skulle holde en tale.
«Sannsynligheten for at du skulle bli truff et av lynet to ganger på samme sted må være
mindre enn ! , dersom ! er en mikroskopisk liten mengde,» sa han med et alvorlig drag
om ansiktet. Jeg visste ikke hva jeg skulle si, så jeg sa først ingenting, men så kom jeg på
øyebrynene og jeg fortet meg å gjøre døvetegnet for okse. Så rautet jeg for at det skulle
virke naturlig. Han hadde uskyldige øyne, og jeg visste at han umulig kunne være typen
som rev beina av stankelbein, eller delte meitemark på midten for å forsikre seg om at den
ble t<strong>il</strong> to nye. «Jeg har lurt sånn på hvordan det gikk med deg, og jeg er svært lettet over å
se deg på beina igjen,» sa han. «Og vet du, jeg synes du kler å ikke ha øyebryn, jeg, ansiktet
ditt virker liksom så åpent.» Først ble jeg f lau, men så innså jeg at det var første gang noen
hadde løyet for at jeg skulle føle meg bedre. «Takk,» sa jeg og tok ned hendene. «Jeg synes
du kler å ha ørene rett ut også.» «Jo,» sa han, «de er ikke så verst, bare synd de blir så fort
kalde.» «Ja, det er synd,» sa jeg. «Men i alle fall,» sa han, «hvis du ikke har noe imot det, og
det hele ikke er for traumatisk for deg, så v<strong>il</strong> jeg gjerne høre mer om hvordan det var å bli
truff et av lynet, og jeg kan vise deg noen sannsynlighetsberegninger jeg har gjort, for det er
virkelig helt utrolig.» «Gjerne det,» sa jeg og sm<strong>il</strong>te. Da sm<strong>il</strong>te han også, før han snudde seg
for å gå. Han tok to skritt, og så nølte han litt og så på meg. «Vet du, Mathea, » sa han, «det
er trehundredeogførtifem steiner her, hvis du tar med stort og smått. Jeg telte dem i går.»
Så snart vi var ferdige med skolen fi kk Eps<strong>il</strong>on jobb, og vi giftet oss, og så var det bare
Eps<strong>il</strong>on og jeg.
The Faster I Walk,
The Smaller I Am
Everyone at the hospital was attentive and kind, the nurses looked at me compassionately
and said that it <strong>pr</strong>obably wouldn’t take too long for my eyebrows to grow back. The other
patients were also nice, it seemed like getting struck by lightning earns people’s respect,
as if we lightning survivors are God’s chosen. Kind of like Moses. “You were so lucky,” the
doctor said, and I felt lucky, I only cried whenever I looked at myself the mirror and when
I had to go home.
During my stay in the hospital, I’d <strong>pr</strong>acticed what I would tell the other students, who
would surely fl ock around me when I came back. “I’ve never experienced something so

Forlaget Oktober, Norway
painful,” I’d say. “The doctor said it’s a miracle I survived.” They’d all gasp and thank God
that I was st<strong>il</strong>l alive. I <strong>pr</strong>acticed hiding my scorched eyebrows with my hands so that it
looked natural, either by placing a forefi nger over each of them, like the sign language for
“ox,” or I could <strong>pr</strong>etend I was shading my face from the sun. “I’ve gotten so popular it’s
really starting to wear me down,” I’d tell my mother and father, who couldn’t be more <strong>pr</strong>oud.
But when I went back to school, my Moses complex had disappeared, because the news
on everyone’s lips was that the crown <strong>pr</strong>ince was back from London after the war. During
fi rst period, the teacher forgot to call my name, like always, but instead of saying “Mathea—
here” to myself like I usually did, I raised my hand. “Excuse me,” I said, “but I’ve returned.”
The lightning had apparently given me a positively charged dose of self-confi dence. The
teacher lifted his eyes from the attendance list that lay in front of him on his desk, the
other students turned around and stared at me where I sat in the back row, and I laid my
hands over my scorched eyebrows and <strong>pr</strong>etended I was shading my face from all the attention.
The teacher had to think a minute, but fi nally he remembered me: “Oh, we thought…”
Then he didn’t say anything more, and everyone turned back around towards the blackboard,
and during recess I was alone counting rocks again.
I’d reached one hundred and seventy-seven when I saw two big ears coming my way
from across the schoolyard, it was the skinny boy they called “trophy cup.” He was in the
same grade as me, and I knew I was the one he was heading toward, because I was alone
within a radius of twenty meters, I was always alone within a range of twenty meters,
sometimes more. He walked with determination, as though he was afraid he’d change his
mind if he hesitated. I got nervous and started counting rocks faster and faster, and I tried
to look sur<strong>pr</strong>ised when he stopped beside me and cleared his throat like he was about to
give a speech. “The chance of being struck by lightning twice on the same spot must be less
than , if equals a microscopically small quantity,” he said with a serious ex<strong>pr</strong>ession on
his face. I didn’t know what to say, so I didn’t say anything at fi rst, but then I remembered
my missing eyebrows, so I made the sign of the ox. I mooed so that it would seem more
natural. He had innocent eyes, and I thought he wasn’t the type who tears the legs off spiders
or cuts earthworms in two to see if the parts w<strong>il</strong>l become two new ones. “I wondered
how you were doing, and I’m relieved to see you on your feet again,” he said. “And you know,
you look good without eyebrows, it makes your face so open.” At fi rst I was embarrassed,
but then I realized this was the fi rst time someone had lied to me to make me feel better.
“Thank you,” I said and dropped my hands. “I think you look good with big ears too,” I said.
“Well,” he said, “they’re not so bad, it’s just unfortunate they get cold so eas<strong>il</strong>y.” “Yes, that’s
unfortunate,” I said. “But in any case,” he said, “if you don’t mind, and if it’s not too hard
on you, I’d like to hear what it was like to be struck by lightning, and I can even show you
some <strong>pr</strong>obab<strong>il</strong>ity calculations I’ve done about your experience, it really is unbelievable.” “I’d
like that,” I said and sm<strong>il</strong>ed. He sm<strong>il</strong>ed too, then turned to go. He took two steps, hesitated,
and then looked back at me. “You know, Mathea,” he said, “if you count both big and small
ones, there are three hundred and forty-fi ve rocks here. I counted them yesterday.”
As soon as we were fi nished with school, Eps<strong>il</strong>on found a job and we got married and
then it was just Eps<strong>il</strong>on and me.
105

106
Kjersti Annesdatter Skomsvold
Minél gyorsabban megyek,
annál kisebb vagyok
„Annak a valószínűsége, hogy kétszer ugyanott csapjon beléd a v<strong>il</strong>lám, bizonyosan kisebb,
mint , amennyiben egy mikroszkopikusan csekély mennyiség” — ez volt az első dolog,
amit Epsz<strong>il</strong>on mondott nekem. — „Ez egészen hihetetlen.” Pedig nem is tudta, mennyire
hihetetlen valójában, hiszen engem azelőtt egyszer sem talált el semmi, a palacknyak sem
mutatott felém soha, sohasem találtak meg, amikor a környékbeli gyerekekkel bújócskázni
verődtünk össze, és a karácsony előtti nagy pudingevésben sem én kaptam a mandulát.
Sőt egy idő után feltűnőnek éreztem, hogy évről évre anyának vagy apának jut, felváltva.
<strong>Fe</strong>lhőtlen nap volt, az iskolaudvar egyik sarkában álltam, egymagam, és igyekeztem úgy
tenni, mintha lefoglalna, hogy megszámoljam az udvaron a köveket. Önámítás azt gondolni,
hogy az ember ne lehetne magányos attól, hogy el van foglalva, de a legfontosabb, hogy
senki más ne higgye, hogy egyedül érzed magad. Míg ott álldogáltam, beborult az ég, megnyílt
a mennybolt, és már le is csapott a v<strong>il</strong>lám — az arcom közepén talált el, kétszer egymás
után. A földre estem, minden elsötétedett és a távolba veszett, de hallottam a mentőautót,
és tudtam, értem jönnek. „Míg itt vársz — szólt hozzám egy arcnélküli ember — szeretném,
ha rajzolnál az életedről egy ábrát, nézd, itt ez a vörös tus.” Elvettem a tust, és egy vonalat
festettem az egyik fülemtől a másikig, keresztbe az arcomon, majd az orromra böktem, és
így szóltam: „Itt vagyok most én.” Kiáltás hasított a fülembe, és kinyitottam a szemem,
s láttam, hogy az egész iskola körülöttem tolong, égett szagot éreztem, és az igazgató is
ott volt: „Azt hiszem, az orra sérült meg, az orrára mutat” — mondta. Két fehér köpenyes
embert p<strong>il</strong>lantottam meg, hordágyra fektettek, és óvatosan fölemeltek, mintha szerelmesek
lennének belém, aztán be a mentőbe. Így hagytuk el az iskolát, miközben üvöltött a sziréna,
és az sem lehetett volna gyönyörűbb, ha magát a sorsszimfóniát játssza valaki.
A kórházban mindenki fi gyelmes volt és kedves, az ápolók együttérzőn néztek rám,
és azt mondogatták, biztosan nem fog sok időbe telni, hogy újra kinőjön a szemöldököm.
A többi beteg is barátságos volt, szinte az volt az ember érzése, hogy tiszteletet érdemel az
olyan, akibe v<strong>il</strong>lám csapott, pont mintha Isten kiválasztottja volna, vagy valami. Majdnem
mint Mózes. „Roppant nagy szerencséd volt” — mondta az orvos, és szerencsésnek is éreztem
magam, csak akkor csordult ki a könnyem, amikor megláttam magam a tükörben, meg
amikor haza kellett mennem.
A kórházi tartózkodásom egész ideje alatt azt gyakoroltam, hogy mit mondjak a többi
diáknak, amikor majd visszatérek, ők meg körém sereglenek. „Sohasem volt még <strong>il</strong>yen fájdalmas
élményem” — fogom mondani. — „Az orvosok szerint kész csoda, hogy élve megúsztam.”
Mindenki szörnyülködve kapkod majd levegőért, és hálát ad az Úrnak, amiért életben
vagyok. A tükör előtt gyakoroltam, a kezemmel hogyan fogom természetes mozdulattal
elrejteni a leégett szemöldököm, vagy a mutatóujjamat odaemelve, aff éle kézjel gyanánt,
gondolom, a bika jele lehet valami <strong>il</strong>yesmi, vagy mintha a napot akarnám eltakarni. „Olyan

Forlaget Oktober, Norway
népszerű lettem, hogy az már egész fárasztó” — mondom majd anyának és apának, akik
nem is lehetnének büszkébbek rám.
De amikor visszajöttem az iskolába, semmivé lett a jófajta Mózes-érzés, mert mindenki
csak arról beszélt, hogy a koronaherceg hazatért Londonból. Az első órán a tanár kifelejtett
a névsorból, mint mindig, de ezúttal ahelyett hogy magamban mormoljam, „Mathea — jelen”,
ahogy szoktam, felemeltem a kezem. „Elnézést, tanár úr!” — mondtam, — „de én is itt vagyok
megint.” Bizonyára a v<strong>il</strong>lám töltött fel egy adag pozitív önbizalommal. A tanár felp<strong>il</strong>lantott
a névsorból, ami előtte feküdt a katedrán, a többi diák a leghátsó sor felé fordult, ahol
ültem, és rám meredt, én pedig a kezemmel eltakartam a leégett szemöldökömet, és úgy
tettem, mintha el akarnék hárítani minden feltűnést. A tanár hosszasan elgondolkozott,
de aztán hirtelen eszébe jutottam: „Ó, hiszen azt hittük…” Azután már nem is mondott
egyebet, mindenki előrefordult a tábla felé, és a szünetben újfent egymagamban álltam, és
a köveket számolgattam.
Százhetvenhétnél tartottam éppen, amikor két elálló fülre lettem fi gyelmes, amelyek
az udvar átellenes sarka felől közeledtek hozzám, tulajdonosukat csak vándorserlegnek
csúfolták. A párhuzamos osztályba járt, és tudtam, csakis engem kereshet, hiszen húszméteres
körzetben nem állt más rajtam kívül, sosem állt más a húszméteres, vagy néha
még szélesebb körzetemben. A soványka fi ú határozott léptekkel közeledett felém, mintha
attól félne, még meggondolja magát. Ideges lettem, és szélsebesen folytattam a kőszámlálást,
<strong>pr</strong>óbáltam meglepettnek tettetni magam, amikor egyszerre csak ott állt mellettem, és
a torkát köszörülte, mint aki éppen beszédet akar tartani. „Annak a valószínűsége, hogy
kétszer ugyanott csapjon beléd a v<strong>il</strong>lám, bizonyosan kisebb, mint , amennyiben egy
mikroszkopikusan csekély mennyiség” — mondta komoly képpel. Nem is tudtam, mit feleljek
erre, így hát elsőre nem is mondtam semmit, de aztán észbe kaptam, és iparkodtam
mihamarabb a bikajel mögé rejteni a szemöldökömet. Aztán még el is bődültem magam,
hogy természetesebbnek hasson. A fi ú szemében ártatlanság cs<strong>il</strong>lant, és egyszeriben
tudtam, hogy teljességgel képtelen lenne kitépni egy kaszáspók lábait, vagy középen kettévágni
egy g<strong>il</strong>isztát, hogy megduplázza a kukacállományát. „Kíváncsi voltam, hogy vagy, és
nagyon megkönnyebbültem, hogy látom, tal<strong>pr</strong>a álltál” — mondta. — „Meg szerintem jól áll
neked, hogy nincs szemöldököd, olyan nyílt tőle a tekinteted, tudod?” Erre zavarba jöttem,
de aztán be kellett látnom, hogy ő volt életemben az első, aki hazudott azért, hogy jobban
érezzem magam. „Köszönöm” — feleltem, és leengedtem a kezem. — „Szerintem meg hozzád
is <strong>il</strong>lenek az elálló füleid.” „Hát igen” — mondta erre, — „nem vészes, csak azt sajnálom, hogy
olyan hamar lefagynak.” „Az bizony kár” — válaszoltam. — „Mindenesetre” — folytatta, — „ha
nincs ellene kifogásod, és nem traumatikus a számodra, szívesen hallanék többet is arról,
hogy m<strong>il</strong>yen, ha az embert v<strong>il</strong>lámcsapás éri, és mutathatok neked néhány valószínűségszámítást,
amit elvégeztem, mert ez tényleg hihetetlen.” „Rendben” — feleltem mosolyogva.
Erre ő is elmosolyodott, sarkon fordult, megtett két lépést, majd megtorpant, és visszanézett
rám. „Tudod, Mathea” — mondta, — „háromszáznegyvenöt kő van itt, ha a kicsiket és
a nagyokat is beleveszed. Tegnap megszámoltam.”
Miután kijártuk az iskolát, Epsz<strong>il</strong>on azonnal állást kapott, majd összeházasodtunk,
s akkortól már csak mi ketten voltunk egymásnak, Epsz<strong>il</strong>on és én.
<strong>Fe</strong>jérvári Boldizsár fordítása
107

F<strong>il</strong>ip S<strong>pr</strong>inger
This collection of reportage calls up the ghosts from the past of a
small town that completely disappeared, as though all traces of it
had had to be wiped off the face of the earth. This is a book about
land that through its own richness brought misfortune upon itself.
Miedzianka is located in S<strong>il</strong>esia, where several centuries of exploiting
mineral deposits were bound to end badly, in the era of the most
rapid technological development, which was also the era of totalitarian
regimes and <strong>pr</strong>edatory exploitation. Miedzianka restores the
memory of that world.
F<strong>il</strong>ip S<strong>pr</strong>inger (1982) studied archaeology and ethnology in Poznań.
A selftaught journalist, he has been working as a reporter and photographer
since 2006. He is a contributor to the weekly “Polityka”.
Miedzianka. The Story of Disappearance is his fi rst book of reportage.
Miedzianka. Az eltűnés története a lengyel tényirodalom egyik legújabb
példája, a fold sznéről úgyszólván teljesen eltűnt egyik sz<strong>il</strong>éziai kisváros
életét, jellegzetes alakjait, mindennapjait igyekszik felidézni.
Egy olyan vidék története, amelyet éppen a gazdagsága tett tönkre.
Ásványi kincseinek évszázadokon keresztül folyó kiaknázása
csúfos véget ért a gyros technikai fejlődés, a rablógazdálkodás és
a totalitárius rendszerek korszakában. Ez a könyv egy kisváros,
Coppferberge, Kopferberg, Kupferberg, Miedzianka házainak és lakóinak
szellemét és sorsát idézi meg. F<strong>il</strong>ip S<strong>pr</strong>inger (1982) régészetet és
etnológiát tanult a poznani egyetemen. Újságíróként, fotográfusként
dolgozik, a Polityka c. het<strong>il</strong>ap munkatársa. Ez az első önálló kötete.
Czarne, Poland

Miedzianka
Czarne, Poland
Gdyby Karl Heinz Friebe zapłakał, stojąc na środku upstrzonej krowimi plackami łąki, która
kiedyś była rynkiem jego ukochanego miasteczka, byłoby to pewnie zbyt melodramatyczne.
Mógłby jednak Karl Heinz być wściekły, rozczarowany, smutny, mógłby dyszeć nienawiścią.
Wszystkie te rzeczy dałoby się jakoś wytłumaczyć. Nic z tego — Karl Heinz stoi w pokrzywach
i spokojnie pokazuje parasolem:
— Tam była restauracja Breuera, tam apteka Haenischa. Tutaj, gdzie stoimy, był salon
mojej babci, wychodziło się tędy do sieni i dalej, na zewnątrz, pod piękną jabłoń. Kupferberg
był kiedyś piękny i zielony.
Teraz jest tylko zielony.
Miedzianka
Jeszcze <strong>pr</strong>zed tym jak runęła żelazna kurtyna, a Karl Heinz Friebe mógł bez <strong>pr</strong>oblemu
<strong>pr</strong>zyjechać do Polski, w Miedziance pewien człowiek zapadł się pod ziemię. Nazywał się
Zbigniew Antoni Sieroń i był elektrykiem. To była późna jesień, początek lat osiemdziesiątych.
Po miasteczku na szczycie wzgórza nie pozostał już żaden ślad, w k<strong>il</strong>ku domkach rozsianych
po okolicy żyła jedynie garstka najbardziej wytrwałych mieszkańców. Tylko <strong>pr</strong>zy
drodze do Janowic, w blaszanym budynku działały warsztaty jeleniogórskiego SIMET-u.
Pracowało tu k<strong>il</strong>kanaście osób dowożonych specjalnie z Jeleniej Góry. Któregoś wieczora
Zbigniew Antoni Sieroń wyruszył stąd do Janowic, żeby Władkowi Trepie, staremu górnikowi,
a potem <strong>pr</strong>acownikowi browaru, na<strong>pr</strong>awić telewizor. Wracał późną nocą, trochę mu
się spieszyło więc wybrał drogę na skróty. Do warsztatów jednak nie dotarł.
Gdy zapadła głęboka noc, ktoś w zakładzie zauważył brak Sieronia. Zaczęli go szukać —
w ciemności i mgle, która jak każdej jesieni spowiła wzgórze. W końcu go znaleźli. Razem
z fragmentami ogrodzenia leżał i jęczał na dnie wielkiego rozpadliska, które otworzyło się
tuż obok drogi wiodącej do zakładu. Próbowali go wydostać jednak nigdzie w pobliżu nie
było na tyle długiej drabiny, żeby do niego dotrzeć. Związali więc k<strong>il</strong>ka lin i tak zeszli na dół.
Sieroń był potłuczony i <strong>pr</strong>zerażony, ale cały. Nie bez trudu wyciągnęli go na powierzchnię.
Gdy doszedł do siebie opowiadał z <strong>pr</strong>zejęciem, że ziemia chciała go żywcem pochłonąć.
Śmiali się potem długo, że pewnie sobie na to czymś zasłużył.
Tak, ziemia pod Miedzianką co chw<strong>il</strong>a o sobie <strong>pr</strong>zypomina. Niemal po każdym większym
deszczu na polach robią się tu rozpadliska i niecki, do których chłopi zwożą potem
całymi tygodniami ziemię. Od lat osiemdziesiątych kopalniane korytarze zapadały się
coraz częściej, już nikt <strong>pr</strong>zy zdrowych zmysłach tam nie wchodził, mimo, że w okolicy
nadal są tacy, co wiedzą, gdzie są poszczególne sztolnie i jak się do nich dostać. Wiedział też
Bogdan Markowski, dobry <strong>pr</strong>zyjaciel Bogdana Spiża, w latach osiemdziesiątych <strong>pr</strong>acownik
janowickiej mleczarni. Podziemny labirynt pod Miedzianką postanowił wtedy wykorzystać
jako magazyn serwatki, z której utylizacją w mleczarni były ciągłe <strong>pr</strong>oblemy. Wraz z
k<strong>il</strong>koma <strong>pr</strong>acownikami Markowski zabrał więc cysternę i pojechał aż pod Mniszków. Tam
znajduje się jedno z wejść do kopalni. Nie zajrzeli nawet do środka, wtłoczyli tylko serwatkę
109

110
F<strong>il</strong>ip S<strong>pr</strong>inger
do wnętrza góry i zadowoleni odjechali. Afera wybuchła k<strong>il</strong>ka dni później, gdy czternaście
k<strong>il</strong>ometrów od Mniszkowa woda w Bobrze zrobiła się biała i cuchnąca.
— Wtedy do mnie dotarło, co tak na<strong>pr</strong>awdę kryje się pod tą górą — wspomina Markowski.
Jeśli <strong>pr</strong>zejrzeć jednak gazety z lat siedemdziesiątych i osiemdziesiątych okaże się jednak,
że w Miedziance żadnej kopalni uranu nie było.
„W<strong>pr</strong>awdzie w latach 1948-1952 <strong>pr</strong>óbowano wznowić jeszcze roboty górnicze i określić
opłacalność wydobycia, ale po odkryciu złóż w Lubinie trzeba było zakończyć je defi nitywnie”
— piszą „Wierchy”.
Inne gazety nie pozostają „Wierchom” dłużne. „Karkonosze” dodają, że Miedzianka zapadła
się już w 1945 roku, „Nowiny”, że od wojny nic tu pod ziemią nie znaleziono więc górnictwo
umarło śmiercią naturalną. Potem Miedzianka popada w zapomnienie i już żaden
dziennikarz się nią nie interesuje
Gdy otworzyły się granice, w okolicy zaczęło pojawiać się coraz więcej Niemców, chcących
s<strong>pr</strong>awdzić, czy zdołają poznać jeszcze swoje rodzinne strony. Któregoś dnia w gabinecie
dyrektora Ośrodka Zdrowia w Janowicach Wielkich staje postawny jegomość z iście arystokratycznymi
manierami. Przedstawia się jako Eberhardt Stolberg zu Wernigerode, potomek
Christiana Stolberga, ostatniego hrabiego na Miedziance, w Janowicach i Trzcińsku.
W skład majątku Stolbergów, wchodził też pałac, w którym obecnie rezyduje janowicka
<strong>pr</strong>zychodnia. Dyrektor jest podejrzliwy, niemieckich <strong>pr</strong>zebierańców o nazwisku Stolberg
było już tu k<strong>il</strong>ku, żaden nie był jednak na tyle <strong>pr</strong>zekonywujący, by wpuścić go do środka.
— A skąd ja mam, miły panie, wiedzieć, że jest pan tym, za kogo się podaje — pada więc
pytanie
— Stąd szanowny kolego, że jeśli nie zmieniłeś pan drzwi do swojego gabinetu, to ja nadal
posiadam do nich klucz! — słyszy w odpowiedzi dyrektor, po czym następuje stosowna
demonstracja.
Osobą, która <strong>pr</strong>zypatrywała się tamtej scenie była Irena Kamieńska-Siuta. Na dobre
zapomniała już o politycznej działalności i poświęciła się <strong>pr</strong>acy <strong>pr</strong>zewodnika dla niemieckich
turystów odwiedzających te strony.
— Stolberg bywał w kontaktach z Polakami wyniosły, niekiedy nawet oschły, nie okazywał
emocji, nigdy jednak nie <strong>pr</strong>zekroczył granicy u<strong>pr</strong>zejmości i dobrego wychowania
— wspomina pani doktorowa — ruiny Miedzianki, a zwłaszcza miejsce, w którym był ich
pałac, a teraz nie ma nic, oglądał w posępnym m<strong>il</strong>czeniu. W ciszy wracaliśmy do Jeleniej
Góry. Potem kontakt zaczął się urywać.
Karl Heinz Friebe wrócił do Miedzianki w 1989 r. Gdy zobaczył, co z niej zostało, <strong>pr</strong>awie
pękło mu serce. Postanowił, że już nigdy tu nie <strong>pr</strong>zyjedzie. Wrócił po roku, wraz z żoną.
I tak wraca do dziś. Na początku parkował nieopodal miejsca, w którym stał niegdyś jego
dom i tam spał. Potem objeżdżał wszystkie stare kąty, żył jak bezdomny tam, gdzie kiedyś
były domy. Pewnego dnia zobaczył, jak drogą do Janowic idą dzieci.
- Gdy stąd wyjeżdżałem po wojnie byłem w<strong>pr</strong>awdzie szkrabem, ale miałem poczucie, że
to nieporozumienie, że to trzeba wyjaśnić. To <strong>pr</strong>zekonanie zostało we mnie na wiele lat,
chciałem to wszystko odwrócić. Gdy zobaczyłem te dzieci zrozumiałem, że tak, jak jest
teraz, tak będzie już zawsze.
W 1999 roku Karl Heinz Friebe postanowił postawić niewielki obelisk <strong>pr</strong>zypominający
o tym, że kiedyś było tu miasteczko. Namów<strong>il</strong>i go do tego inni mieszkańcy Kupferbergu

Czarne, Poland
rozsiani teraz po całych Niemczech. Zrob<strong>il</strong>i zrzutkę, wybrali miejsce. Pierwotnie kamień
miał stanąć obok, istniejącego do dziś, katolickiego kościoła. Na to jednak nie wyraził zgody
<strong>pr</strong>oboszcz janowickiej parafi i. Karl Heinz Friebe nie zapytał go dlaczego.
Miedzianka
If Karl Heinz Friebe had burst into tears, standing in the middle of a meadow peppered
with cow pats that had once been the main square of his beloved little town, it might have
been a bit melodramatic. Karl Heinz could have been furious, disappointed, sad, choked
with hate. All of those things would have been explainable somehow. But there was none
of that—Karl Heinz stood in the nettles and placidly pointed with his umbrella:
“That was Breuer’s restaurant, that was Haenisch’s pharmacy. Here, where we’re standing,
was my grandmother’s living room, it led out that way into the vestibule and then
further on, outside, under a <strong>pr</strong>etty apple tree. Kupferberg was <strong>pr</strong>etty and green back then.”
Now it’s just green.
Miedzianka
Even before the iron curtain fell, Karl Heinz Friebe had been able to come to Poland without
any trouble. A man had fallen into the ground of Miedzianka. His name was Zbigniew
Antoni Sieroń, and he was an electrician. This was late autumn, beginning of the eighties.
Of the little town at the top of the h<strong>il</strong>l there remained not a trace; in a few cottages scattered
around its environs there lived just a handful of its most enduring residents. Only
along the road to Janowice did the workshops of Jelenia Góra’s SIMET industrial resistors
corporation function in a tin bu<strong>il</strong>ding. Here there worked a dozen or so people brought in
ex<strong>pr</strong>essly from Jelenia Góra. One evening, Zbigniew Antoni Sieroń had set out from there
to Janowice, to fi x the former miner and then brewery worker Władek Trepa’s television.
On his way back late that night he was in a bit of a hurry, so he opted for a shortcut. But
he never made it to the workshops.
When it got really late, someone at the plant noticed Sieroń was missing. They started
looking for him—in the darkness and the mist that enveloped the h<strong>il</strong>l as it did every
autumn. They fi nally found him. He was lying down at the bottom of a great gully along
with sections of the fence, groaning. This rift had opened up right by the road that led to
the plant. They tried to get him out, but there was no ladder long enough anywhere nearby
to reach him. So they tied some ropes together and got down to the bottom that way. Sieroń
was bruised and scared, but he was in one piece. It was hard getting him back up to the
surface. When he came to his senses, he told everyone excitedly that the ground had tried
to swallow him alive. They laughed about it for a long time after, saying he must have done
something to deserve it.
Yes, the ground under Miedzianka was always reminding you it was there. After just
about every heavy downpour would open up gullies and ditches in the fi elds that the folks
had to spend whole weeks fi lling back up with earth after. Since the eighties mineshafts
111

112
F<strong>il</strong>ip S<strong>pr</strong>inger
had been collapsing more and more, at this point nobody in their right mind went in there,
although there were st<strong>il</strong>l people in the vicinity who knew where each adit was and how to
get to it. Bogdan Markowski knew, too. He was a good friend of Bogdan Spiż; in the 1980’s he
worked at the dairy in Janowice. He decided at that time to use the labyrinth underneath
Miedzianka as a storehouse for whey, the use of which was constantly causing <strong>pr</strong>oblems
at the dairy. So Markowski and a couple of his coworkers took a tank full of it and went
right to the edge of Mniszków. That was where one of the mine entrances was located. They
didn’t even look inside, they just pumped the whey into the h<strong>il</strong>lside and went away happy.
The whole thing blew up a few days later, when fourteen k<strong>il</strong>ometers from Mniszków the
water in Bóbr turned white and fetid.
“That’s when I realized what was really down there under that h<strong>il</strong>l,” recollects Markowski.
But if you look through the newspapers from the seventies and the eighties, it turns out
that there was no uranium mine at Miedzianka at all.
“In fact from 1948-1952 attempts were made to resume the mining work and assess the
<strong>pr</strong>ofi tab<strong>il</strong>ity of extraction, but after the discovery of deposits in Lublin, they had to shut
them down for good and all,” wrote Wierchy.
Other newspapers threw in their two cents. Karkonosze added that the mining industry
in Miedzianka had already collapsed by 1945. Nowiny said that since the war nothing
had been found under the ground there, so the industry had died a natural death. Then
Miedzianka sank into oblivion, and no journalist was interested in it anymore.
Once the borders had opened up, more and more Germans began to come, wanting to
see if they could st<strong>il</strong>l recognize their ancestral parts. One day a strapping gentleman with
truly aristocratic manners appeared in the offi ce of the director of the Wielkie Janowice
Health Center. He introduced himself as Eberhardt Stolberg zu Wernigerode, a descendant
of Christian Stolberg, the last count of Miedzianka, Janowice, and Trzcińsk. The Stolberg
<strong>pr</strong>operty also included the mansion where the Janowice clinic was currently housed. The
director was suspicious: he had already seen a few German jokers by the name of Stolberg,
but none convincing enough to let in.
“And how am I supposed to know, Sir, that you are who you say you are?” he asked.
“By the fact, Sir, that if you haven’t had the door of your offi ce replaced, I st<strong>il</strong>l have the
key to it!” said Stolberg; there followed the ap<strong>pr</strong>o<strong>pr</strong>iate demonstration.
Irena Kamieńska-Siuta was watching this scene. She had forgotten her political activism
for good, and now worked as a tour guide for Germans visiting the area.
“In his interactions with the Poles, Stolberg tended to be a bit haughty, quite stiff at times,
never displaying any emotions, but never straying, either, from his politeness and good
upbringing,” she recalled. “He took in the ruins of Miedzianka, and especially the place where
their manor house had been, and where there was nothing now, in gloomy s<strong>il</strong>ence. We went
back to Jelenia Góra without saying a word. Then we started to fall out of touch.”
Karl Heinz Friebe returned to Miedzianka in 1989. When he saw what had become of it,
his heart just about broke. He decided never to come back again. He came back a year later
with his wife. And he keeps coming back to this day. At fi rst he would park near the place
where his house had been and sleep there. Then he started touring all his old haunts, living
like a homeless person in places where there had once been homes. One day he saw some
ch<strong>il</strong>dren walking along the road to Janowice.

Czarne, Poland
“When I was leaving after the war, I was just a kid, but I had this feeling that it was all
a misunderstanding that needed to be cleared up. I felt that for many years, I wanted to
turn it all back. When I saw those ch<strong>il</strong>dren I realized that the way it is now is the way it’s
always going to be.”
In 1999, Karl Heinz Friebe decided to bu<strong>il</strong>d a small obelisk to mark that there had once
been a town here. He convinced other old inhabitants of Kupferberg now scattered all over
Germany. They passed the hat around; they chose a spot. At fi rst the stone p<strong>il</strong>lar was going
to be by the Catholic church that is st<strong>il</strong>l standing. But the Janowice parish <strong>pr</strong>iest wouldn’t
allow it. Karl Heinz Friebe didn’t ask him why.
Translated by Jennifer Croft
Of the courtesy of the Polish Book Institute
Miedzianka
Ha Karl Heinz Friebe elsírná magát a tehénlepényekkel tarkított rét közepén állva, mely
valaha szeretett városkája főtere volt, az bizonyára némiképp melodramatikus volna.
De lehetne Karl Heinz dühös, csalódott, szomorú, akár gyűlölet is áradhatna belőle.
Mindezeket meg lehetne valahogy magyarázni. De nem ez történik — Karl Heinz ott áll a
csalánosban és nyugodtan mutogat az ernyőjével:
— Ott állt Breuer vendéglője, amott Haenisch gyógyszertára. Itt, ahol állunk, volt a nagymamám
szalonja, ahonnan a pitvarba léptünk ki, aztán tovább az udvarra, a gyönyörű
almafa alá. Kupferberg valaha szépséges volt és zöld.
Most csak zöld.
Miedzianka
Még mielőtt leomlott volna a vasfüggöny, és Karl Heinz Friebe minden nehézség nélkül
Lengyelországba utazhatott, Miedziankában beszakadt egy ember alatt a föld. A férfi t
Zbigniew Anton Sierońnak hívták, és v<strong>il</strong>lanyszerelő volt. Késő őszre járt, a nyolcvanas évek
elején. A városkának a domb tetején már semmi nyoma sem maradt, a környéken szétszórt
néhány házacskában csupán a maroknyi legkitartóbb lakos élt. Kizárólag a Janowicébe vezető
út mellett, egy bádogépületben működtek a jelenia górai SIMET műhelyei. Tizenegypár
ember dolgozott ott, akiket kifejezetten ezért szállítottak át Jelenia Górából. Egyik este
Zbigniew Antoni Sieroń innen indult Janowicébe, hogy a valaha bányász, később sörfőzdei
dolgozó Władek Trepa televízióját megjavítsa. Késő éjszaka indult vissza, kissé sietős is volt
a dolga, úgy döntött hát, hogy lerövidíti az utat. De a műhelyekhez már nem érkezett meg.
Mikor beállt a sűrű éjszaka, valakinek az üzemben feltűnt Sieroń hiánya. Keresni
kezdték sötétségben és ködben, mely — mint minden ősszel — most is betakarta a dombot.
Végül megtalálták. A kerítés darabjaival együtt ott feküdt és nyögdécselt egy nagy szakadék
alján, ami közvetlenül az üzembe vezető út mentén nyílt. Próbálták kihúzni, de a közelben
sehol sem találtak olyan hosszú létrát, hogy elérjék. Összekötöttek hát néhány kötelet, és
úgy ereszkedtek le a mélybe. Sieroń összeverte magát és meg volt rémülve, de egyébként
113

114
F<strong>il</strong>ip S<strong>pr</strong>inger
egészben maradt. Nem minden nehézség nélkül, de sikerült a felszínre húzniuk. Amikor
magához tért, izgatottan azt mesélte, hogy a föld élve fel akarta falni. Sokáig nevettek
utána rajta, hogy bizonyára rá is szolgált erre valamivel.
Igen, a föld Miedzianka alatt minden percben hírt ad magáról. Szinte minden nagyobb
esőzés után hasadékok és mélyedések nyílnak a szántókon, ahová aztán hetekig hordják
a földet a parasztok. A nyolcvanas évek óta a bányafolyosók is egyre gyakrabban omlottak
be, már senki épelméjű nem ereszkedett volna le, annak ellenére, hogy a környéken még
mindig akadnak olyanok, akik tudják, hol vannak az egyes tárnák és hogyan lehet azokba
bejutni. Tudta ezt Bogdan Markowski is, Bogdan Spiż jó barátja, aki a nyolcvanas években
a janowicei tejüzemben dolgozott. Akkor találta ki, hogy Miedzianka földalatti labirintusát
a savó tárolására fogja használni, aminek a hasznosításával folyamatosan gondok voltak a
tejgyárban. Úgyhogy Markowski néhány munkással együtt fogta a tartálykocsit, és elmentek
egész Mniszków mellé. Ott van a bánya egyik bejárata. A járatba be se néztek, csak
bedöntötték a savót a hegy gyomrába, és elégedetten távoztak. A botrány néhány nappal
később robbant ki, amikor tizennégy k<strong>il</strong>ométerre Miedziankától a Bóbr vize fehérré és
büdössé változott.
— Akkor értettem meg, mi is rejtőzik igazából a hegy alatt — emlékezik vissza Markowski.
Ha azonban átlapozzuk a hetvenes és nyolcvanas évek újságait, az derül ki, hogy
Miedziankában semmiféle uránbánya nem volt.
„Igaz, hogy az 1948 és 1952 közötti években meg<strong>pr</strong>óbálták újraindítani a bányászati munkálatokat
és felmérni a kitermelés megtérülhetőségét, de a lubini lelőhely feltárása után
mindezt végérvényesen be kellet szüntetni” — írja a „Wierchy”.
Más lapok sem maradnak a „Wierchy” adósai. A „Karkonosze” hozzáteszi, hogy
Miedzianka már 1945-ben elsüllyedt, a „Nowiny”, hogy a háború után már semmit sem
találtak itt a föld alatt, úgyhogy a bányászat természetes halált halt. Később Miedzianka
feledésbe merül, és már egyetlen újságíró sem érdeklődik utána.
Amikor megnyitották a határokat, a környéken egyre több német kezdett feltűnni, akik
szerettek volna meggyőződni arról, képesek-e még ráismerni szülőföldjükre. Egy nap a
janowice wielkie-i egészségház igazgatójának irodájába beállít egy délceg úriember, hamisítatlan
arisztokrata modorral. Eberhardt Stolberg zu Wernigerode néven mutatkozik be,
Christian Stolberg, Miedzianka, Janowice és Trzcińsko utolsó grófjának leszármazottjaként.
A Stolbergek birtokai közé tartozott az a kastély is, amiben jelenleg a janowicei orvosi
rendelő található. Az igazgató gyanakvó, Stolberg nevű kiöltözött német már jónéhány járt
náluk, de egy sem volt annyira meggyőző, hogy az épületbe beengedje.
— Mégis honnan kellene tudnom, drága uram, hogy Ön az, akinek kiadja magát? — hangzik
hát el a kérdés.
— Onnan, kedves barátom, hogy ha nem cserélte le a dolgozószobája ajtaját, a mai napig
van hozzá kulcsom! — hallja az igazgató a választ, amit a megfelelő szemléltetés követ.
A személyt, aki a jelenet tanúja volt, Irena Kamieńska-Siutának hívják. Rég lemondott
már a politikai tevékenységről és annak a hivatásnak szentelte magát, hogy a vidékre látogató
német turisták idegenvezetője legyen.
— A lengyelekkel való kapcsolataiban Stolberg dölyfös, néha egyenesen rideg volt, nem
mutatott érzelmeket, de sosem lépte át az udvariasság és a jó neveltetés határait — emlékezik
vissza a doktorné. — Miedzianka romjait, különösen azt a helyet, ahol valaha a kastélyuk

Czarne, Poland
állt, és ahol most semmi sincs, komor hallgatásban szemlélte. Csendbe burkolózva tértünk
vissza Jelenia Górába. Utána kezdett vele a kapcsolat megszakadni.
Karl Heinz Friebe 1989-ben tért vissza Miedziankába. Amikor meglátta, mi maradt
belőle, majd megszakadt a szíve. Elhatározta, hogy soha többé nem utazik oda. Egy év
múlva visszatért, a feleségével együtt. A mai napig visszajár. Eleinte nem messze attól a
helytől parkolt, ahol valaha a háza állt, és ott aludt. Később bejárta az összes régi zugot,
otthontalanként élt ott, ahol valaha házak álltak. Egy nap látta, ahogy gyerekek sétálnak a
Janowicébe vezető úton.
— Amikor a háború után elutaztam innen, igaz, csak kölyök voltam, de az volt az érzésem,
hogy ez valami félreértés, amit tisztázni kell. Hosszú évekig kísért ez a meggyőződés,
szerettem volna mindent visszafordítani. Amikor megláttam azokat a gyerekeket, megértettem,
hogy ahogyan most van, úgy marad már mindörökre.
1999-ben Karl Heinz Friebe elhatározta, hogy kisebb obeliszket állít, emlékeztetve arra,
valaha városka állt itt. Kupferberg többi, mostanra Németország szerte szétszórt lakosa
beszélte rá erre. Gyűjtést rendeztek, kiválasztották a helyet. Eredet<strong>il</strong>eg a kőnek a máig létező
katolikus templom mellett kellett volna állnia. Ebbe azonban a janowicei egyházközség
plébánosa nem egyezett bele. Karl Heinz Friebe nem kérdezte, miért.
Szathmáry-Kellermann Viktória fordítása
115

Satu Taskinen
Taru Korhonen is <strong>pr</strong>eparing a pork roast in her Vienna kitchen. It
is a relatively important task, as her husband’s mother and sister
are com ing to eat at one, and unless things have changed, they w<strong>il</strong>l
arrive on the dot and demand to be served immediately. The nextdoor
neighbor, the retired actress Frau Berger, is more or less voluntar<strong>il</strong>y
forced to experience the diffi culties of roasting pork, when
ambiguities and complexities appear in the recipe Taru has selected.
The Perfect Roast is a sumptuous novel of alienation, of the desire, force,
or impossib<strong>il</strong>ity of belonging to the group.
Satu Taskinen (b. 1970) has studied theoretical ph<strong>il</strong>osophy and
Germanics at the University of Hel sinki. She is a social counselor,
au thor, and critic. Taskinen lives in Vienna and works as an adult
edu cator. The Perfect Roast is her debut novel.
Taru Korhonen fi nn fi atalasszony sertéssültet készít bécsi konyhájában.
Ez elég fontos feladat, mivel anyósa és sógornője szigorú
elvárásokkal érkezik ebédre pontban egy órára. Hogy van az, hogy
minden mindig másképp van, holott minden erőfeszítés ellenére
sem változik semmi? És a házassága az Osztrákkal sem mondható
felhőtlennek.A tökéletes sertéssült kiváló regény az idegenségről, a valahová
tartozni akarás vágyáról, erejéről és hiábavalóságáról. A megfelelni
akarásról, de legalább is a túlélés kísérletéről.
Satu Taskinen (1970) fi lozófi át és germanisztikát tanult a Helsinki
egyetemen. Szociális tanácsadó, író és kritikus. Bécsben él és a felnőtt
oktatásban dolgozik. A tökéletes sertéssült az első regénye.
TEOS, Finland

Täydellinen paisti
TEOS, Finland
Taistelin kermapurkin kanssa keittiössä kunnes tajusin, että minähän olin jo tehnyt tämän kermavaahdon.
Täällä hän se oli jo valmiina ja täydellisenä, ihanan jäykkänä p<strong>il</strong> vimäisenä muodostelmana,
jota oli välttämätöntä tökkiä ja muokata ja kaivaa. Kuinka kaoottinen minä olenkaan.
En yhtään järjestelmällinen. Ja aina myöhässä. Sellaista se on, kun on tällainen tunneihminen.
Ja täydellisyydestä puheen ollen.
Frau Berger sanoi: Varokaa täydellisyyttä. Hän oli ker tonut varoittavan esimerkin elävästä
elämästä: “Minä tein kerran täydellisen a<strong>pr</strong>ikoosipiirakan. Käytin tunteja, päi viä, viikkoja
aikaa koke<strong>il</strong>lakseni sokerin ja jauhon suh detta, kuinka vatkata oikeaoppisesti munia. Kuinka
saada niihin juuri sopiva määrä <strong>il</strong>maa. Äitini osasi tehdä hiiva taikinankin täydellisesti, ja
minä vannoin, että eräänä päi vänä minäkin osaisin. Jos en hiivataikinaa, niin ainakin nyt
sokerikakun. Viimein, kymmenien munien ja sokeri k<strong>il</strong>ojen jälkeen, yhden kerran, se sitten
onnistuikin:’ Täs sä vaiheessa hän oli lyönyt käsiään yhteen, painanut sitten kuitenkin
s<strong>il</strong>mänsä alas ja jatkanut: “Mutta se jäikin sitten viimeiseksi. Sen jälkeen en ole piirakkaan
koskenut. Se oli piirakan loppu. Siihen ei ollut mitään lisättävää. Ymmär rättekö. Sitähän se
pelkkä sanakin merkitsee: täydellinen. Ei paikkaa m<strong>il</strong>lekään muulle. Piste:’ Se oli tietenkin
pelkkää puppua. Voisin luetella heti sata täydellistä asiaa, jotka eivät olleet estäneet niiden
täydel listymistä entisestään, lisää täydellisten asioiden tulemis ta, etenemistä ja kehitystä.
Esim. suomalainen koulu. Tai omat hampaani. Päinvastoin, mikään ei ollut niin vanhaa kuin
e<strong>il</strong>inen menestys, ei sen varaan voinut laskea mitään. Mutta Frau Berger sen kuin intti. Hän
sanoi, että olihan minun ymmärrettävä, ja s<strong>il</strong>mät loistaen hän oli vakuutta nut, kuinka hänkin
tiesi m<strong>il</strong>laista se oli, haluta onnistua, pysyä hengissä, kasvaa, sellainen elämänhimo ettei
m<strong>il</strong> lään muulla olisi mitään väliä. Kuinka hänen mielestään aika jakaantui hetkiin, pieniin
hetkiin, joista yksi kerral laan piti jotenkin selviytyä. Kuinka niistä piti “päästä läpi”, <strong>il</strong>man
että ne itse sitä tajusivat, ehtivät alkaa vastustaa. Ko konaisen hetkikasan kanssa se ei olisi
onnistunut, onnis tuisi vieläkään. Hän sanoi, että aika oli nähtävä vihollise na. Mutta yksi
kerrallaan ... tiedätte varmasti m<strong>il</strong>laista on odottaa pakkasessa linja-autoa.
Tiesinhän minä. Se suuri “tässä ja nyt’: Avantouinti, ai van sama asia, lisäsin. Sitäkin sietää
vain sekunnin kerral laan. Tai urhe<strong>il</strong>ua, huonoa konserttia, hikisiä ihmisiä rai tiovaunussa,
päänsärkyä, museointendenttien omakehua näyttelyn avajaisissa, krapulaa, janoa tai liian
kuumia löy lyjä. Oikeastaan mitä tahansa kidutusta ja tyytyväisyyttä. Suorastaan innostuin ja
sain kerrankin Frau Bergerin nau ramaan niin, että kyynelet valuivat pitkin hänen poskiaan. Ja
minä jatkoin, etten voi enää mennä saunasta avantoon enkä kylmään suihkuun. Pelkään aina
jäätyväni. Nähtyä ni kerran sellaisen elokuvan, jossa ihmisiä jäädytettiin elä vältä. Todellakin. En
voi unohtaa sitä, minä sanoin. Yritän ajatella sitä aina, kun omat murheeni tuntuvat suur<strong>il</strong>ta.
Ja yhtäkkiä Frau Berger vajosi tuoliinsa ja muuttui har maaksi. Hänen julistushimostaan
oli tullut torumishimo ja oikeassa olemisen himo. Hän sanoi, että se oli väärin, että minä
en ymmärtänyt, ja että toisten kärsimystä ei saa hyväksikäyttää.
Minä väitin vastaan, että eihän se niin ollut. En minä si tä niin ollut tarkoittanut. Se oli
kuulostanut joltain aivan muulta, koska en minä ollut paha tai <strong>il</strong>keä tai ylipäätään elämään
kelpaamaton ihminen. Ei meistä kumpikaan ol lut. Eihän?
117

118
Satu Taskinen
Hän muuttui vielä harmaammaksi. Pyysi minulta an teeksi. Hän sanoi, että niin. Mutta että
hän ei enää ikinä mene bussiin eikä mihinkään muuallekaan. Koska aina hänelle tarjotaan
paikkaa, eikä hän kestä sitä. Pelkkää aja tusta siitä, että hän veisi bussissa joltain toiselta paikan,
niin kuin hän usein veikin ja oli vienyt, istumalla hänen kaltais<strong>il</strong>leen ihmis<strong>il</strong>le ystävällisesti
varatu<strong>il</strong>le penke<strong>il</strong>le. Siinä oli sellainen tarra ja toiset sitten seisoivat. Eivät va paaehtoisesti,
mutta koska eivät halunneet aiheuttaa pa hennusta, nöyrtyivät siinä sitten ainakin näennäisesti,
sii nä oli sellainen Itävallan kansan luonteen miniatyyri, Frau Berger sanoi, väitti.
“Kaikkein hirveintä on, kun joku nuori yli-innokas kas vatus-ja kodin turvaoppaita lukenut
äiti aivan sydämen sä halusta komentaa lapsensa pois bussin istuimelta, jotta ‘vanha
täti saa paikan: Se on kaikkein hirveintä. Ennem min ne syyttävät ja vastentahtoisesti
nöyristelevät kuin nä mä sydämeltään avoimet ja puhtaat’: hän sanoi.
Minulle ei tullut mieleen yhtään hyvää vastausta ja hän otti siitä kaiken irti:
“Minä en voi enää mennä sinne! He eivät hyväksy sitä, että minä en halua. He haukkuvat
ja sättivät. Minun ystä vättäreni moitti minua kiittämättömäksi. Hän sanoi, että minun
pitäisi olla <strong>il</strong>oinen, että edes jonkinlaista kohteliai suutta. Ja aikaisemmin minä vielä pystyinkin.
Olemaan <strong>il</strong>oi nen. Tai jos en <strong>il</strong>oinen, niin ainakin kiitollinen. Olen on nenpekka,
minä. Kuka olisi uskonut, minä sanoin. Enää en pysty. Tämä velkataakka on liikaa. Tässä
ei ole mitään jär keä. Minä en enää muista, mitä järkeä tässä oli olevinaan:’
Frau Berger vajosi ja valui ja valui valumistaan ja mi nun oli mentävä hänen luokseen,
tukemaan: häntä. Ja hän k<strong>il</strong>jaisi, jättäkää minut rauhaan. Antakaa minun valua. Va lua.
Minä haluan valua, mennä tähän koloon hetkeksi pii loon, lepoon, hetkeksi poistua, olla
niin kuin minua ei oli si olemassakaan ...
Säikähdin.
Huoneessa kuului television ääni. Keeping Up Appea rances. Alkoi uusi jakso. Sen alussa
maitopullo otettiin ai na tyhjästä astianpesukoneesta kumihansikkaat kädessä, ja jaksoja
tulisi lukematon määrä sattumanvaraisessa järjes tyksessä, laite oli ohjelmoitu tekemään
niin. Minä sanoin. että Frau Berger, antakaa minulle anteeksi, minä en tar koittanut mitä minä
sanoin, en melkein koskaan tarkoita, minä kaipaan teitä seurakseni, minä haluaisin kovasti,
että te taas istuisitte tuol<strong>il</strong>le, ei ole yhdentekevää, istutteko tuo l<strong>il</strong>la vai makaatteko hervottomana
lattialla, siellä on kyl mäkin, antakaa minun auttaa teitä. Ja s<strong>il</strong>lä kerralla hän an toi, mikä
ei suinkaan ollut mikään itsestäänselvyys ottaen huomioon, kuinka kovaa hän oli k<strong>il</strong>junut
ja lyönyt minua ja itseäänkin. Pyytänytkin että häntä lyödään. Näyttänyt, että tähän näin.
Näin tähän lyömällä ihmisen saa vaipu maan maahan sekunnissa. Nopeammin kuin sekunnissa.
Oliko tosiaan pyytänyt? H<strong>il</strong>asin Frau Bergerin kainaloista tuol<strong>il</strong>le ja hän niisti nenänsä.
“Mihin minä jäinkään?” hän kysyi ja alkoi järjestellä pelikorttejaan.
Perfect Roast
I was in the kitchen struggling with the cream jar when I realised that I had already made
the whipped cream. There it was, ready and perfect, a delightfully stiff , cloud-like consistence,
which one simply had to poke and shape and dig. How chaotic I am. Not organised at
all. And always late. Well, that’s what you get, for being emotional.

TEOS, Finland
And, speaking of perfection.
Frau Berger said: beware of perfection. She had told us a warning example from real life:
“I once made a perfect a<strong>pr</strong>icot pie. I spent hours, days and weeks experimenting with the correct
<strong>pr</strong>oportions of sugar and fl our, and the orthodox way of beating eggs. How to get just the
right amount of air in them. My mother could even make a perfect yeast dough, and I swore
that one of these days, I could do it, too. If not a yeast dough, then a sugar cake at least. Finally,
tens of k<strong>il</strong>os of sugar and fl our later, I succeeded.” At this stage, she had clapped her hands
together, but then lowered her eyes again and continued. “But that remained the last time.
After that, I haven’t touched the pie. It was the end of the pie. There was nothing to add. Do you
understand? That’s what the word means. Fully formed. No room for anything else. Full stop.”
That was, of course, pure nonsense. I could immediately list a hundred perfect things
which have read<strong>il</strong>y been made even more perfect, with more perfect things coming along,
<strong>pr</strong>ogressing and developing. Such as the Finnish school system. Or my teeth. Quite the
opposite, nothing was as old as yesterday’s success, you could bu<strong>il</strong>d nothing on that. But
Frau Berger went on insisting. She said that I had to understand, and with fi re in her eyes
she had assured me that she, too, knew how it was, the w<strong>il</strong>l to succeed, survive, and grow,
a lust for life so powerful that nothing else mattered. She had explained that time was
divided into moments, brief moments, which you had to survive one by one. You had to
“get through” them, making sure they didn’t realise what was happening and manage to
organise resistance. It wouldn’t have worked with a whole p<strong>il</strong>e of moments, it st<strong>il</strong>l wouldn’t.
She said that time was to be seen as an enemy. But one by one… surely you know what it’s
like to wait for a coach in freezing cold.
I did know. The big “here and now”. Swimming in winter, exactly the same thing,
I added. That, too, one can only stand for a second at a time. Same as sport, or a bad concert,
or sweating people on a tram, headache, the way museum curators blow their own trumpet
at an opening, a hangover, thirst or too hot sauna. Any torture, actually, any satisfaction.
I got quite carried away and for once managed to make Frau Berger laugh so hard that tears
ran down her cheeks. And I added that I can no longer go swimming in frozen water or
take a cold shower straight from a hot sauna. I’m afraid of freezing. Ever since I saw a fi lm
where people were frozen alive. Really. I can’t forget it, I said. I try to think about it every
time my own troubles seem big.
Suddenly Fray Berger sank into her chair and turned grey. Her urge to <strong>pr</strong>each had turned
into an urge to re<strong>pr</strong>imand, to be right. She said that it was wrong, that I didn’t understand,
and that one mustn’t take advantage of other people’s suff ering.
I argued that it wasn’t like that at all. I hadn’t meant it that way. It had come out wrong,
because I wasn’t bad or mean or in any way unfi t for life. Neither of us was. Right?
She turned even greyer. She begged me to forgive her. She said yes. But also that she’d
never board a bus again, or anything else. Because someone would always off er her their
seat, and she couldn’t stand it. The mere thought that she was taking someone else’s seat
on the bus, as she often did, and had, by sitting on a seat kindly reserved for people like
her. There was the sticker, so the others had to stand. Not voluntar<strong>il</strong>y, but because they did
not want to give off ence, so they humbled themselves, at least in appearance; it was like a
miniature picture of the people of Austria, Frau Berger said, or claimed.
“What I hate most is when some overzealous mother who’s been reading How to books
on education and safety at home orders from the bottom of her heart her ch<strong>il</strong>d to stand up
119

120
Satu Taskinen
and give the seat ‘to the old lady’. That’s the most awful thing of all. I’d rather have those
accusing and unw<strong>il</strong>lingly self-humbling looks than these open and pure at heart,” she said.
I couldn’t think of anything to say, so she went on with relish.
“I can’t go there anymore! They just won’t accept that I don’t want it. They tell me off and
yell at me. A friend of mine said I was ungrateful. She said I ought to be glad to be shown some
courtesy at any rate. And I could, st<strong>il</strong>l, earlier. Be happy. Or, if not quite happy, at least grateful.
Lucky me. Who would have believed, I used to say. But now I can’t, not any more. The debt burden
is too heavy. It’s not making any sense. I’ve forgotten what sense it was supposed to make.”
Frau Berger sank, slipped and continued to slip, and I had to go to her, to support her.
But she screamed, leave me alone. Just let me slip. Slip. All I want is to slip, hide myself in
this hole for a wh<strong>il</strong>e, just rest, take some time off , as if I didn’t exist…
I gave a start.
The sound of the television fi lled the room. Keeping up Appearances. A new episode was
about to begin. First there is always a hand in a rubber glove taking a m<strong>il</strong>k bottle from an
empty dishwasher, and this time there would be countless episodes in a random order,
the device had been <strong>pr</strong>ogrammed to do that. I said, Frau Berger, please forgive me, I didn’t
mean what I said, I hardly ever do, I need your company, I so wish you’d sit back in the
chair, it’s not all the same if you’re sitting in the chair or lying on the fl oor, all limp; it’s
cold down there, anyway, please let me help you. And that time she did, which was in no
way certain, considering how hard she had been screaming and hitting me, hitting herself,
too. Even asked to be hit. Shown me where. When you hit a person here they’ll drop in a
second. Faster than a second. Had she really asked? I grabbed Frau Berger under her arms
and heaved her up in the chair, and she blew her nose.
“Now, where was I?” she asked and began to arrange her playing cards.
A tökéletes sertéssült
Frau Berger azt tanácsolta, ne törekedjek a tökéletességre, és intő példaként elmesélt egy
esetet, ami vele történt.
— Egyszer sikerült készítenem egy tökéletes barackos pitét. Órákat, napokat, heteket töltöttem
azzal, hogy kikísérletezzem a cukor és a liszt megfelelő arányát, hogy hogyan kell
a legtökéletesebben felverni a tojásokat, hogy hogyan legyen levegős a tészta. Anyám tökéletesen
tudta készíteni a kelt tésztát is, így megfogadtam, hogy én is megtanulom a módját.
Vagy ha nem is a kelt tésztáét, akkor a piskótáét. Egyszer aztán, miután elhasználtam több
tucat tojást és több k<strong>il</strong>ónyi cukrot, végre sikerült.
A történet ezen részénél Frau Berger összecsapta két kezét, majd lesütötte a szemét, és
folytatta:
— Azonban ez lett egyben az utolsó alkalom. Utána soha többé nem sütöttem pitét.
A tökéletesre sikerült süteménnyel a pitesütés befejeződött. Nem volt mit hozzátenni. Érti?
Hiszen már maga a szó is ezt jelenti: tökéletes. Nem marad hely más számára. Pont.
Ez persze csak duma, azonnal fel tudnék sorolni akár száz tökéletes dolgot is, amelyek
nem jelentenek akadályt önmaguk további tökéletesedése számára, vagy akár újabb tökéle-

TEOS, Finland
tes dolgok megszületése, előrehaladása és fejlődése előtt. Itt van például a fi nn iskola. Vagy
a fogaim. Sőt éppen ellenkezőleg, nincs ósdibb, mint a tegnapi siker, arra semmit nem lehet
építeni. Frau Berger azonban nem értett velem egyet. Azt hajtogatta, meg kell értenem, és
cs<strong>il</strong>logó szemmel bizonygatta, nagyon is jól tudja, m<strong>il</strong>yen az, amikor azt akarjuk, hogy sikerüljön,
életben akarunk maradni, nőni, akkora élni akarás tombol bennünk, hogy semmi nem
számít. Véleménye szerint az idő p<strong>il</strong>lanatokból áll, rövidke p<strong>il</strong>lanatokból, és egyesével kell
valahogyan átevickélnünk rajtuk. Úgy kell túljutnunk rajtuk, hogy ők maguk ne vegyék észre,
nehogy ellenkezni kezdjenek. Egy csomó p<strong>il</strong>lanattal nem lehetett volna egyszerre megbirkózni,
még most sem sikerülne. Frau Berger szerint az időre úgy kell tekinteni, mint valami ellenségre.
Azonban ha egyesével… bizonyára tudja, m<strong>il</strong>yen érzés fagyban a távolsági buszra várni.
Én ne tudtam volna? A nagy „itt és most“. Ugyanez a helyzet a lékúszással is, tettem
hozzá, azt is csak másodpercről másodpercre lehet kibírni. De <strong>il</strong>yen a sport, egy rossz
koncert, az izzadt emberek a v<strong>il</strong>lamoson, a fejfájás, a múzeum kurátorának öntömjénezése
a kiállításmegnyitón, a másnaposság, a szomjúság, a forró szaunagőz — azaz tulajdonképpen
mindenfajta kín és elégedettség. Egészen nekihevültem, mire Frau Bergert úgy elkapta
a nevetés, hogy még a könnye is kicsordult. Én meg csak magyaráztam tovább, mondtam,
hogy szauna után többé már nem mártózhatok meg a jeges vízben, és hideg zuhany alá sem
mehetek, mert mindig attól rettegek, hogy megfagyok, ugyanis egyszer láttam egy fi lmet,
amelyben embereket elevenen fagyasztottak meg. Komolyan. Nem tudom elfelejteni, és
mindig erre gondolok akkor is, amikor túl nagynak érzem a saját bajaimat.
Frau Berger váratlanul visszahanyatlott a székébe, arca elszürkült. Kiny<strong>il</strong>atkoztatások
helyett most dorgálni akart, s megmutatni, hogy neki van igaza. Közölte, m<strong>il</strong>yen szörnyű,
hogy nem értem meg, mások szenvedését pedig nem szabad kihasználni.
T<strong>il</strong>takoztam, hiszen nem is úgy gondoltam, nem úgy értettem. Amit mondtam, valami
egészen másnak hangozhatott, mert én nem vagyok rossz, gonosz, az életre eredendően
méltatlan ember. Egyikünk sem az, ugye?
Frau Berger még szürkébb lett. Elnézést kért tőlem, s azt mondta, nem, egyikünk sem.
Ő azonban soha többé nem száll buszra, nem megy sehova. Azért nem, mert állandóan át
akarják neki adni a helyet, és ezt nem bírja elviselni. Sőt, már a puszta gondolatot sem, hogy
elvegye a buszon valaki másnak a helyét, mint ahogy gyakran el is vette, amikor leült egy
olyan helyre, amit a magafajta emberek számára tartottak fenn. Ezek az ülések matricával
voltak megjelölve, a többi utas pedig állt. Nem önként álltak, hanem mert nem akartak
rosszallást kiváltani, ezért inkább megalázkodtak, legalábbis látszólag, jelentette ki Frau
Berger. Az osztrák népkarakter kicsiben, állította.
— A legborzalmasabb, amikor egy fi atal, túlbuzgó anyuka, aki számos gyereknevelési
könyvet és biztonsági útmutatót elolvasott, őszinte szívvel fel akarja állítani gyerekét,
hogy‚az öreg néni leülhessen‘. Ez a legszörnyűbb! Inkább azok a vádlón és vonakodva megalázkodók,
mint ezek a nyílt, tisztaszívűek! — sóhajtotta.
Erre egyetlen jó válasz sem jutott eszembe, amit ő azonnal ki is használt.
— Nem mehetek többé sehova, mert nem tudják elfogadni, hogy nekem nem kell! Szidnak
és leckéztetnek. A barátnőm is jól összeszidott. Azt mondta, hálásnak kellene lennem a lega<strong>pr</strong>óbb
udvariasságért is. Régebben tudtam is. Örülni. Vagy ha örülni nem is, de legalább
hálásnak lenni. Hogy m<strong>il</strong>yen szerencsés vagyok! Ki hitte volna! — mondogattam. De ma már
nem megy. Túl nagy ez az adósságteher. Ennek így semmi értelme. Már nem is emlékszem,
mi lett volna az értelme.
121

122
Satu Taskinen
Frau Berger belesüppedt a székbe, és lecsúszott, és csak csúszott lefelé. Muszáj volt odamennem
hozzá, hogy megtartsam, de ő rám kiáltott, hogy hagyjam békén.
— Hadd csússzak csak le! Le. Le akarok csúszni, eltűnni egy p<strong>il</strong>lanatra ebben a lyukban,
elrejtőzni, megpihenni, egy percig nem itt lenni, úgy tenni, mintha nem is léteznék!
Megijedtem.
A szobába behallatszott a televízió. Keeping Up Appearances. Egy új rész kezdődött. Az
elején mindig megjelent egy gumikesztyűs kéz, és kivett egy tejesüveget az üres mosogatógépből.
Egyik epizód követi a másikat, végtelenül, véletlenszerű sorrendben, így <strong>pr</strong>ogramozták
be a gépet. Kértem Frau Bergert, bocsásson meg, nem úgy gondoltam, ahogy mondtam,
szinte sosem úgy gondolom. Szívesen vagyok a társaságában, és nagyon szeretném, ha
visszaülne a székre, egyáltalán nem mindegy, a széken ül-e vagy ernyedten hever a padlón,
ami ráadásul hideg is, engedje meg, hogy felsegítsem. És ez alkalommal megengedte, ami
egyáltalán nem volt magától értetődő dolog, ha fi gyelembe vesszük, m<strong>il</strong>yen hangosan kiabált
és ütött engem is, meg saját magát is. És azt is kérte, hogy üssem meg, megmutatta,
hogy hol. Ha az embert azon a helyen éri ütés, egy másodperc alatt a földön van, hamarabb
is, mint egy másodperc. Vajon komolyan gondolta a kérést? Karjánál fogva visszahúztam
Frau Bergert a székre, ő kifújta az orrát.
— Hol is tartottam? — kérdezte, és rendezgetni kezdte a kártyalapokat.
A konyhában javában küzdöttem a tejszínes fl akonnal, mikor rájöttem, hogy én már
elkészítettem a tejszínhabot. Igen, itt a kész, tökéletes, keményre felvert hab, egy felhőszerű
képződmény, amelyet muszáj k<strong>il</strong>yuggatni, formázni. Meglehetősen konfúz vagyok. Nyoma
sincs bennem a rendszerességnek. És állandóan kapkodok. Ilyenek az érzelmi alapon
működő emberek.
A<strong>pr</strong>opó, tőkéletesség.
Kovács Ott<strong>il</strong>ia fordítása

En Tipis, Cy<strong>pr</strong>us
Christos Toulouras
The novel describes the downfall of a once strong fam<strong>il</strong>y of squires
in Southern Spain, during Franco’s dictatorship. The story is narrated
through the eyes of a twelve-year-old boy who is a member of
the fam<strong>il</strong>y. His uncle’s disappearance is another blow for the fam<strong>il</strong>y
who is forced to enter a new dimension fi lled with extreme anxiety.
They have to face the unknown, the people around them, but most
importantly, their inner world. The fam<strong>il</strong>y appears to be suff ering
and almost collapsing during a long and emotional journey of loss.
Christos Toulouras was born in Famagusta in 1973. He studied
Business Administration and Tourism abroad. He started to write in
his thirties after returning to Cy<strong>pr</strong>us, The novel The Olive Plantation of
Tears published with En Tipis Publishing was recommended for the
State Literature Prize in Cy<strong>pr</strong>us.
A regény egy valamikor erős nemesi család hanyatlásáról szól
Spanyolország déli részén, a Franco-diktatúra idején. Egy 12 éves fi ú
szemszögéből láttatja a nagybátyja eltűnésével kezdődő, a mágikus
realizmus eszközeivel elbeszélt családtörténetet. A családot majdnem
teljesen felőrli a veszteségekkel teli hosszú, érzelmes utazás,
a szembesülés az ismeretlen külső és belső v<strong>il</strong>ággal.
Christos Toulouras (1973, Famagusta) külföldön folytatott számviteli
és turisztikai tanulmányokat. Ci<strong>pr</strong>usra hazatérve harmincas
éveiben kezdett irodalommal foglalkozni. A könnyek olajfaültetvénye c.
regényét, amely az En Tipis kiadónál jelent meg, a ci<strong>pr</strong>usi állami
irodalmi díjra jelölték.

124
Christos Toulouras
Ο ΕΛΑΙΩΝΑΣ ΤΩΝ ΔΑΚΡΥΩΝ
Εκείνη τη μέρα τα σκυλιά του παππού μου ήταν σαν να είχαν μεταδώσει και στα
υπόλοιπα σκυλιά του χωριού τη μανία να αλυχτούν ανήσυχα. Ακούγονταν όλα μαζί
ασταμάτητα και δεν μπορούσε να σκεφτεί κανείς για ποιο πράγμα γινόταν όλη εκείνη
η φασαρία. Διασχίζοντας τον ελαιώνα για να πάω στο ποτάμι με τους φίλους μου,
άκουσα να το συζητάνε οι άνθρωποι και σύντομα οι τσιγγάνοι άρχισαν να προβλέπουν
ότι κάτι κακό θα ζύγωνε στο χωριό. Άλλοι έλεγαν πως το κακό ήδη υπήρχε και δεν το
βλέπαμε και άλλοι πως μια αρρώστια των ζώων είχε κολλήσει όλα τα σκυλιά και γι’
αυτό έκαναν έτσι. Μετά το μεσημέρι οι πάντες άρχισαν να ανησυχούν. Λίγο πριν το
σούρουπο η ανησυχία είχε μεγαλώσει τόσο που οι άνθρωποι είχαν σταματήσει ό,τι
έκαναν και περίμεναν τα σκυλιά να σταματήσουν. Κοίταζαν ο ένας τον άλλο στα καφενεία,
στα κουρεία, στα σπίτια και στα δρομάκια του χωριού, αμίλητοι και απορημένοι.
Κάποιοι έδειραν αλύπητα τα σκυλιά τους μέχρι που τα μάτωσαν για να σωπάσουν,
αλλά μάταια. Κάποιοι άλλοι, πιο ενοχλημένοι, τουφέκισαν αδέσποτα και κάποιοι
άσπλαχνοι τα δικά τους. Όσα απέμειναν συνέχιζαν τα ουρλιαχτά, που όσο περνούσε
η ώρα δυνάμωναν και τρόμαζαν τους κατοίκους. Όταν σκοτείνιασε οι κάτοικοι του
χωριού κλείστηκαν στα σπίτια τους και άκουγαν τρομαγμένοι τα σκυλιά δαγκώνοντας
τα χείλη τους. Κανείς δε βγήκε έξω στους δρόμους εκτός από τον τρελό του χωριού, το
Λίτο, που τριγυρνούσε στους δρόμους με το ποδήλατο και σιγομιλώντας προσπαθούσε
να καθησυχάσει τα ζώα.
Εκείνη τη μέρα εγώ γύρισα σπίτι από τον ποταμό, μετά από μια πολύ ελεύθερη
μέρα που μου έδωσαν οι δικοί μου, ίσως για να με αποζημιώσουν λόγω της κακομεταχείρισης,
που είχα υποστεί από τη Στεφάνια τις προηγούμενες μέρες. Έσφιξα γερά
την βρεγμένη μου φανέλα έξω από την κουζίνα για πολλοστή φορά, έτσι ώστε να μην
βρέξω τα πατώματα στο σπίτι. Μαζί με τον Ραούλ και τον Μάξιμο είχαμε πάει στο
ποτάμι από το πρωί δήθεν για να τσακώσουμε βατράχους, αλλά οι πραγματικοί λόγοι
της εξόρμησής μας ήταν να κάνουμε μπάνιο και να δούμε μια πανέμορφη γυναίκα που
ζούσε στις όχθες του ποταμού, την Πηνελόπη. Kυκλοφορούσαν φήμες ότι τα μεσημέρια
λουζόταν γυμνή στα δροσερά νερά του ποταμού και αυτό μας κέντρισε το ενδιαφέρον,
περισσότερο από οτιδήποτε άλλο. Δυστυχώς δεν την είδαμε ούτε εκείνη τη μέρα,
όπως ούτε και καμιά άλλη μέρα, αλλά περάσαμε πολύ ωραία. Ρίξαμε αρκετές πέτρες
στο ποτάμι, τσακώσαμε μεγάλα πράσινα, χοντρά βατράχια, πετροβολήσαμε μια αλεπού
που ξεπετάχτηκε από τα χόρτα και λύσαμε μια βαρκούλα κάποιου φουκαρά που
ήταν δεμένη σε ένα ξύλινο πάσσαλο στην όχθη. Aφού εκτονωθήκαμε και ηρεμήσαμε,
βγάλαμε τα ρούχα μας και βουτήξαμε στα νερά, αφήνοντας ανάσκελα τα σώματά μας
να τα πάρει το ποτάμι. Για αρκετή ώρα μείναμε σιωπηλοί, με κλειστά τα μάτια, καθώς
ο ήλιος μας έκαιγε τα πρόσωπα και μας έκανε να βλέπουμε ένα παράξενο κόκκινο
χρώμα κάτω από τα βλέφαρά μας. Aισθανθήκαμε τους παλμούς της ζωής γύρω από το
ποτάμι και αφουγκραστήκαμε, με προσοχή και δέος, τη σύνθεση των ήχων της: τους
τζίτζικες να εκφράζουν ασταμάτητα τη χαρά τους, τα πουλιά να κελαηδούν ελεύθερα
και δυνατά, τις χελώνες και τα φίδια να σέρνονται στα χόρτα, τα ζώα των κοπαδιών να

περνούν και να βελάζουν ανέμελα, το νερό να κυλά κελλαρυστό ανάμεσα στις πέτρες
και τις καλαμιές, και μυρίσαμε τη διακριτική μυρωδιά των λουλουδιών και των χόρτων,
που διαχεόταν από τις όχθες του ποταμού στην ατμόσφαιρα σαν θυμίαμα ζωής.
Tότε δεν μπορούσα να συνειδητοποιήσω την ομορφιά εκείνων των στιγμών. Έπειτα
από εκείνο το πρωινό όλα άλλαξαν και στη μνήμη μου ερχόταν συχνά σαν μια όαση
μέχρι που αντιλήφθηκα ότι ήταν το τελευταίο της ξέγνοιαστης ζωής μου. Ήταν σαν
την τελευταία σπίθα που βγάζουν τα ξύλα στο τζάκι, όταν τα σκαλίζουμε για να κρατηθεί
η στερνή φλόγα. Υπήρξαν βέβαια και άλλα πρωινά χαράς και ανεμελιάς, αλλά
με ίχνη έγνοιας και αγωνίας. Όσο περνούσε ο καιρός και άρχιζα να ζω τις προσωπικές
μου δυσκολίες στο σχολείο, στη δουλειά αργότερα, στη ζωή γενικότερα, αυτά τα ίχνη
πλήθαιναν μέχρι που η ξεγνοιασιά έκανε φτερά και δεν κρατούσε ποτέ όσο εκείνο
το πρωινό του δωδέκατου χρόνου της ζωής μου. Eρχόταν και, πριν την αισθανθώ,
χανόταν. Σιγά-σιγά έπαιρνα ρόλο πρωταγωνιστή και αντιλαμβανόμουν καλύτερα την
έκταση της τραγωδίας που έζησε η οικογένειά μου. Tο πρωινό εκείνο στο ποτάμι, μου
φαινόταν, όμως, όλο και περισσότερο να ανήκει σε μια άλλη μου ζωή παραμένοντας
πάντα το πιο ευχάριστο από όλα στη μνήμη μου.
The Olive Plantation of Tears
En Tipis, Cy<strong>pr</strong>us
That day, my grandfather’s dogs behaved strangely, as if they had passed on their raging
bark to the rest of the v<strong>il</strong>lage’s dogs. All the dogs were barking without taking any pause
wh<strong>il</strong>e everybody kept wondering what all this fuss was about. Wh<strong>il</strong>e I was walking through
the olive grove to meet my friends at the river, I heard people discussing this strange event,
and soon after that, the gypsies <strong>pr</strong>edicted that a bad fortune was about to fi nd the v<strong>il</strong>lage.
Others claimed that something ev<strong>il</strong> had already been <strong>pr</strong>esent but no one could see it yet,
wh<strong>il</strong>e others thought that the behavior of the dogs was due to a virus amongst the animals.
After midday, everybody in the v<strong>il</strong>lage started worrying. Just before nightfall, people’s
concern was so intense that they could do nothing but wait for the dogs to stop barking.
Most of them kept wandering around in the streets, in the coff ee shops, the barber shops
or stayed in their houses staring at each other with wonder, in s<strong>il</strong>ence. There were people
who even beat up their dogs so hard unt<strong>il</strong> the poor animals started bleeding, but in vain;
they did not stop barking. Some people, who were really irritated by the noise, shot the
strayed dogs wh<strong>il</strong>e some others, who could only be described as heartless, shot their own
dogs. The remaining animals kept howling louder and louder scaring of the inhabitants
of the v<strong>il</strong>lage. When it was fi nally dark, the v<strong>il</strong>lagers scared to death remained terrorized,
locked in their houses, biting their lips wh<strong>il</strong>e listening to the dogs. No one was out in the
streets; only Lido, the v<strong>il</strong>lage’s fool who was wandering around on his bike whispering to
the dogs, trying to calm them down.
I on the other hand, came back from the river after enjoying my day off , which my fam<strong>il</strong>y
gave me possibly to compensate for the mistreatment that I had suff ered from Stephania
in the past few days. I repeatedly squeezed my wet t-shirt hard outside the kitchen so that
I wouldn’t wet the fl oor. I was at the river early in the morning with Raoul and Maxim
125

126
Christos Toulouras
supposedly to catch up frogs, but the real reason of our day trip was to swim and watch a
beautiful woman, Penelope, who lived by the side of the river. Rumors were s<strong>pr</strong>ead about
her attention-grabbing habit. She used to bathe naked in the fresh waters of the river at
noon and that was what triggered our interest the most. Unfortunately, we did not see her
that day, or on any other day, but st<strong>il</strong>l we had a great time. We threw a lot of stones into the
river, caught a number of green, fat frogs and stoned a fox that appeared from the foliage.
We also loosened a wretched man’s small boat, which was tied up on a wooden bar on the
coast. After we broke free and calmed down, we took off our clothes and dived into the
water wh<strong>il</strong>e our relaxed bodies were fl oating on the surface, drifting along the river. We
remained s<strong>il</strong>ent for a wh<strong>il</strong>e with our eyes closed wh<strong>il</strong>e the sun was burning our faces; hence
creating a strange red colour under our eyelids. We could really feel the pulse of life around
the river wh<strong>il</strong>e we were listening carefully with awe to the composition of its sounds: the
cicadas ex<strong>pr</strong>essing their endless joy, the birds singing freely and loudly, the turtles and the
snakes moving on the grass, the fl ocks passing by wh<strong>il</strong>e they were blatting cheerfully, the
water running and murmuring amongst the stones and the reeds. Furthermore, we smelled
the distinct aroma of the fl owers and the other greenery that was coming from the banks
of the river, fi lling the atmosphere like the incense of life.
I could not understand at that time how exquisite those moments were. However, after
that morning everything changed and all those moments kept returning in my mind like
an oasis. It was then that I realized that that morning was the last of my carefree life. It
was like the last spark of fi rewood in a fi replace when stirred to keep the last fl ame burning.
There were surely some other enjoyable mornings but none of these were without traces of
stress and anxiety. As time was passing by, I was going through some personal diffi culties,
fi rst at school and later in my job, which were multiplying unt<strong>il</strong> the carefree life I used to
enjoy almost vanished and never lasted as much as in that morning of the twelfth year of
my life. That carefree feeling used to come, but it would go away before fully sensing it.
That morning at the river though, seemed as if it belonged to a <strong>pr</strong>evious life, staying forever
in my memory as the most pleasant.
A könnyek olajfaligete
Azon a napon a nagyapám kutyái mintha a falu összes kutyáját megfertőzték volna, olyan
idegesen ugattak mind. Egyszerre lehetett hallani mindet, megállás nélkül, el nem tudta
képzelni az ember, hogy mi történhetett, mire föl ez az éktelen zenebona. Az olajfaligeten
keresztül éppen a folyóhoz tartottam a barátaimmal, hallottam, hogy az emberek nagy
vitatkozásban vannak, a cigányok meg már előre látni vélték, hogy valami nagy baj jön
a falura. Mások azt mondták, már itt is a baj, csak nem vettük észre, megint mások meg
hogy a többi állatról átterjedt a betegség az összes kutyára, attól lettek <strong>il</strong>yenek. Dél után
minden létezőn úrrá lett a nyugtalanság. Nem sokkal alkonyat előtt akkora méreteket öltött,
hogy az emberek abbahagyták, amit éppen csináltak, és arra vártak, hogy a kutyák is hagyják
végre abba az ugatást. Nem beszéltek, csak néztek egymásra hüledezve, a kávéházban,
a borbélynál, otthon, a házukban, a falu utcáin. Olyik-másik kíméletlenül véresre verte

En Tipis, Cy<strong>pr</strong>us
a kutyáját, hogy hagyja végre abba, de hiába. A többiek, akiket jobban zavart, agyonlőtték
a gazdátlanokat, az érzéketlenebbje még a sajátját is. A megmaradt kutyák tovább ugattak,
ahogy a torkukon kifért, ahogy múlt az idő, egyre hangosabban, a falubeliek azt sem tudták,
hová legyenek ijedtükben. Mikor besötétedett, bezárkóztak a házaikba, és ajkukat harapdálva
hallgatták rémülten a kutyákat. Senki nem merészkedett ki az utcára, csak Lito, a falu
bolondja rótta kerékpárjával az utcákat, és csendes szóval <strong>pr</strong>óbálta csitítgatni a kutyákat.
Aznap éppen hazafelé tartottam a folyóról, egész na<strong>pr</strong>a elengedtek a szüleim, szabad
voltam, talán azzal akartak kárpótolni, amiért nem sokkal előtte valamelyik nap kikaptam
Stefaniától. Jól kicsavartam az alsótrikómat a konyha előtt, nehogy összevizezzem a házban
a padlót. Raúllal és Máximóval mentünk le még reggel a folyóra, azzal az ürüggyel,
hogy békára vadászunk, ám a valódi célunk az volt, hogy fürödjünk, és hogy meglessük
a gyönyörű Penelopét, aki a folyóparton lakott. Legendák keringtek róla, hogy délben meztelenül
fürdik a jéghideg folyóvízben, és ez mindennél jobban megmozgatta a fantáziánkat.
Sajnos aznap nem láttuk, igaz, máskor sem, viszont nagyon jól éreztük magunkat. Jó sok
követ belehajigáltunk a folyóba, hatalmas, kövér, zöld békákat találtunk el, megdobáltunk
egy nyulat is, mire a fűből előugrott, és elkötöttük egy szerencsétlen ember csónakját, ami
a parton egy facölöphöz volt kikötve. Miután alábbhagyott bennünk az izgalom, és lecs<strong>il</strong>lapodtunk,
levetkőztünk, és beleugrottunk a vízbe, hanyatt feküdtünk, és vitettük magunkat
a sodrással. Sokáig csendben voltunk, behunyt szemmel, egész addig, amíg a tűző nap
égetni nem kezdte az arcunkat, és furcsa vöröses színt nem láttunk csukott szemhéjunk
mögött. Éreztük az élet lüktetését magunk körül a folyón, és lenyűgözve, odaadó fi gyelemmel
fürkésztük neszeit: a szünet nélkül örömüket hirdetve éneklő kabócákat, a szabadságuk
mámorában hangosan fütyörésző madarakat, a teknősöket és a fű között kúszó
kígyókat, a nyájat, az egykedvűen bégető birkákat a nyájból, a kövek és a nádszárak között
csörgedező víz hangját, magunkba szippantottuk a folyóparti kertekben szelíden megbúvó
virágok <strong>il</strong>latát, mely úgy terjengett a levegőben, akár a az élet tömjénfüstje.
Akkor nem is fogtam fel, mennyire szép perceket élhetek át. Ez után a délelőtt után
minden olyan más lett, és később is mindig úgy emlékeztem vissza rá, mint a gondtalanság
szigetén eltöltött időre, mert az volt az utolsó <strong>il</strong>yen gondtalan időszak az életemből. Mint
amikor az utolsó szikra lobban fel a kályhában, ha összébb húzzuk a fát, hogy megtartsa
a kialudni készülő lángot. Voltak persze még örömteli, felhőtlen napjaim, de mindbe nyugtalanság
és gond vegyült. Ahogy telt-múlt az idő, és kezdődtek személyes nehézségeim az
iskolában, aztán később a munkahelyemen, meg úgy általában az életben, az emléknyomok
nagyra nőttek bennem, a gondtalanság szárnyakat növesztett, és sosem addig tartott,
ameddig tizenkettedik életévemnek az az egy délelőttje. Előjött, majd mielőtt átérezhettem
volna, megint szertefoszlott. Lassan főszerepet kezdtem játszani, és jobban átéreztem a családomra
nehezedő tragédia súlyát.
Pávai Patak Márta fordítása
127

Hanne Højgaard Viemose
An introverted and sexually confused 19-year-old girl, Anne, is the
main character and the female fi rst person narrator in the novel
Hannah. She has many features in common with her author. Anne on
a journey of self-discovery is on the run from both Denmark’s norms
and her own sexuality. She on an extended backpacker trip spends
her days working hard at a banana plantation in Australia. The novel
is a story of a young person who called herself Hans when she was
a ch<strong>il</strong>d and who fell apart when she grew breasts and turned into
Anne. The novel ends on a kind of symbolic healing where Hans and
Anne fuse together as Hannah.
Hanne Højgaard Viemose was born in Frederikshavn in 1977. She
studied anthropology at the University of Aarhus and also graduated
from The Danish writer’s Academy. Hannah, published in 2<strong>01</strong>1 at
Gyldendal Forlag, is her fi rst novel.
Anne, az introvertált, nemi identitászavarral küzdő tizenk<strong>il</strong>enc éves
lány a főszereplője és énelbeszélője az életrajzi ihletésű Hannah c.
regénynek. Anne a dán normák és saját nemisége elől menekülve
nekivág az önfelfedezés rögös útjának. Hosszúra nyúlt hátizsákos
kalandozása során elvetődik egy ausztrál banánültetvényre, ahol
kemény munkával telnek napjai. A fi atal lány, aki gyerekkorában
Hansnak nevezte magát, ám személyisége darabokra hullott, mikor
kifejlődött mellei Annévé változtatták, a regény végén önmagára
talál, a Hannah névben szimbolikusan is eggyé válik Hans és Anne.
Hanne Højgaard Viemose (1977, Frederikshavn) antropológiát
tanult az Aarhusi Egyetemen és elvégezte a Dán Íróakadémiát.
Hannah c. első regénye a Gyldendal Kiadónáj jelent meg 2<strong>01</strong>1-ben.
Gyldendal, Denmark

Hannah
Gyldendal, Denmark
Jeg arbejdede engang på en bananplantage uden for Tully i det nordlige Queensland. Tully,
der ikke var et sted for en pige som mig. Get out of that place sweetie, sagde Donald og stak mig
mit pas, da jeg vendte t<strong>il</strong>bage t<strong>il</strong> Bundaberg for at betale min gæld. Han virkede slet ikke
overrasket, da jeg stod der og rakte ham pengene. Det var otte måneder siden, jeg stak af.
Det overraskede mig, at han havde en mening om den sag, men på en måde havde han
ret. Tully var ikke et sted, man slog sig ned, hvis man ikke havde sine grunde. Det var det
vådeste sted i Australien, an fl ække gemt væk mellem masser af bananplantager, m<strong>il</strong>lioner
af sukkerrør og regnskove, der bølgede helt ud t<strong>il</strong> havet. De lokale slog sig på fl asken hver
eneste payday, fredag efter fi re, og man fi k nemt nogle tæsk, der skulle ikke meget t<strong>il</strong>.
Det var Torres Stræde-øboere, aboriginals fra Tully og Yarrabah og en blandet fl ok hvide
australiere, de fl este af dem rednecks, hvis liv var kørt af sporet i andre ender af landet.
Hert<strong>il</strong> kom en pæn portion kiwier, både maorier og hvide, og backpackere som mig.
Man drak Four X af cooler og gik med bare tæer og T-shirts t<strong>il</strong> en dollar.
Når pubben lokkede klokken tolv, kørte man t<strong>il</strong> Country Club <strong>Fe</strong>luga i en kasseret truck fra
Chiquitas, stenede rundt i et rungende lokale af beton t<strong>il</strong> Dirty Old Town, vendte de samme
plader med S<strong>pr</strong>ingsteen og Metallica. Man røg sig skæv og drak, t<strong>il</strong> man tumlede om, elle ud
for at knalde en t<strong>il</strong>fældig fra plantagen på fl odbrinken på den anden side af vejen, t<strong>il</strong> latterfuglen
kookaburra lod it morgenskrål lyde over sukkerrørene, regnskovene og bananplantagerne.
Her boede jeg the meste af et år i en campingvogn på den anden side af jernbanen, hvor
tipvognene blev læsset med sukkerrør og kørt ind på fabrikken. Jeg v<strong>il</strong> ikke sige, at jeg slog
mig ned, men jeg lagde heller ingen planer om at rejse, blev ligesom bare hængende uden at
tage st<strong>il</strong>ling t<strong>il</strong>, hvad der skulle ske.
Jeg kom t<strong>il</strong> Tully med B<strong>il</strong>ly og Flin og Gary. Gary, som slet ikke hed Gary, men det havde vi
vænnet os t<strong>il</strong>, så det blev han ved med at hedde for os. Det var noget med en far, der var
fransk, og man fi k ikke en arbejdst<strong>il</strong>ladelse, som gjaldt i Australien uden videre, hvis man
ikke havde et Commonwealth-pas. Men man kunne lade som om, de v<strong>il</strong>le ikke altid se det,
og Gary kunne snyde med accenten, han havde boet i London, det sagde han i hvert fald,
han sagde, han var brite.
Jeg v<strong>il</strong>le gerne have gjort det samme, jeg var ret god t<strong>il</strong> at lyve, men der var det med
s<strong>pr</strong>oget, jeg kunne næsten ingen engelske ord, min engelsklærer i gymnasiet var en idiot,
jeg kunne ikke lide ham, at det var helt åbenlyst, at han heller ikke brød sig om mig, så jeg
holdt mig så vidt muligt væk fra hans timer. Da jeg heller ikke brugte tid på fjernsyn eller
computersp<strong>il</strong>, lå det engelske s<strong>pr</strong>og om ikke uberørt foran mig så i hvert fald uudforsket,
et kæmpemæssigt outback, ved min ankomst t<strong>il</strong> Australien. Dert<strong>il</strong> kom <strong>pr</strong>oblemet med de
s<strong>pr</strong>oglige variationer, jeg havde svært ved de irske og australske accenter, og mange af de
britiske dialekter lød så underlige for mig, at jeg slet ikke forstod, der var tale om engelsk.
Jeg forstod ikke, hvad det betød, når folk sagde, de var buckered eller knackered efter
arbejde, og jeg vidste aldrig, om folk forventede, at jeg stoppede op og svarede med fl ere
sætninger, når jeg mødte dem på gaden, og de sagde how is it going eller hanging i stedet for hej.
129

130
Hanne Højgaard Viemose
På samme måde var det med hooker og hummper, der gik fl ere år, før det gik op for mig, at
en hooker ikke bare er en kvinde, der går rundt i bananerne med machete og hook, en sabel
på skaft, og rydder op i plantagen, hugger gamle planter ned og dem af de unge, der er for
mange, de planter der skyder op uden for rækkerne, syge blade af de modne struttende planter,
som har bananerne hængende i ordentlige klynger fra kernen, som vokser ud i toppen
mellem de kæmpemæssige blade, bøjet ud t<strong>il</strong> den ene side, vokser længere, t<strong>il</strong> den hænger,
t<strong>il</strong> blomstens blade falder af, og de spæde bananer indenunder stritter ud i klaser som fi nger.
Og humperne, de unge mænd, der løber frem og t<strong>il</strong>bage mellem tra<strong>il</strong>eren og bananplanterne
dagen igennem, med bundter på op imod 100 kg på deres skuldre. De kommer selvfølgeligt
t<strong>il</strong> at humpe, det er sådan, det føles, og det var den eneste betydning af ordet, jeg
kendte, selvom den anden lå lige for, ikke mindst i et samfund som Tully, for slet ikke at
tale om i de britiske backpackeres sjofl ende munde.
Kneppe, bolle, knalde, pule, ruske, duske, der var med garanti endnu fl ere ord med
samme betydning på engelsk.
Jeg skulle ikke noget i Australien, ligesom jeg ikke skulle noget nogen steder, jeg havde
ingen særlige ideer om, hvad jeg v<strong>il</strong>le med mit liv, bortset fra en forest<strong>il</strong>ling om at være
fri, det var noget, jeg havde hørt om. Jeg syntes altid, der havde været noget, der snærede,
gjorde min muskler spændte og stive og fi k mig t<strong>il</strong> at spæne ud over marken.
At det blev netop Australien, skyldtes en t<strong>il</strong>fældighed en aften i Alperne, det var oktober,
jeg havde arbejdet på Restaurant Linde sommeren over, der var kun en måned t<strong>il</strong>bage
af min kontrakt, jeg havde ingen planer om at forlænge. Der kom turister fra Sydney, der
havde ikke været udlændinge på restauranten siden gemsejagten var slut, skisæsonen startede
ikke før t<strong>il</strong> januar, og jeg følte, jeg befandt mig i et vakuum.
Manden spurgte, om jeg aldrig havde været down under. Konen sagde, det var nemt nok
at fi nde arbejde der, at der kom mange unge mennesker som mig.
Hannah
I once worked on a banana plantation outside of Tully in northern Queensland. Tully was
not a place for a girl like me. — Get out of that place, sweetie, Donald said and handed me
my passport when I returned to Bundaberg to pay off my debt. He didn’t seem sur<strong>pr</strong>ised
at all when I showed up and gave him the money. It had been eight months since I ran off .
It sur<strong>pr</strong>ised me that he had an opinion about it, but in a way he was right. Tully wasn’t a
place to settle down if didn’t have a reason to. It was the wettest place in Australia, a small
town hidden among the mass of banana plantations, m<strong>il</strong>lions of sugarcane fi elds and rain
forests that fl owed right out to the sea. The locals took to the bottle every single payday,
Friday after four, and you eas<strong>il</strong>y ran into rough stuff , it didn’t take much.
They were Torres Strait Islanders, aboriginals from Tully and Yarrabah and a mixed
bunch of white Australians, most of them rednecks whose lives were off the track in other
parts of the country. Plus a good portion of Kiwis, both Maoris and whites, and backpackers
like me.

Gyldendal, Denmark
You drank Four X from coolers and went barefoot wearing a one-dollar T-shirt.
When the pub closed a midnight, you drove to the <strong>Fe</strong>luga Country Club in a wreck of a
truck from Chiquita, stoned around in a booming concrete joint to “Dirty Old Town”, played
the same S<strong>pr</strong>ingsteen and Metallica records. You smoked yourself twisted and drank unt<strong>il</strong>
you fell down or went out to ball somebody or other from the plantation, on the cliff over
the river across the street unt<strong>il</strong> the laughing bird kookaburra screamed its morning call out
over the sugar cane, rain forests, and banana plantations.
I lived there most of one year in a camper on the other side of the ra<strong>il</strong>road tracks where
the dump trucks were loaded with sugar cane and driven to the factory. I won’t say that
I settled there but neither did I make any plans to move on, just hung on without making
up my mind what should happen next.
I came to Tully with B<strong>il</strong>ly and Flin and Gary. Gary, whose name wasn’t Gary, but we got used
to that so that’s what we called him. There was something about a French father and you
didn’t get a valid work permit in Australia if you didn’t have a Commonwealth passport. But
you could fake it, they wouldn’t always notice, and Gary could do the accent, he’d lived in
London, that’s what he said anyway, he said he was a Brit.
I would have liked to do that too, I was good at lying, but there was the language,
I didn’t have much English, my English teacher in high school was an idiot, I didn’t like
him, and that was <strong>pr</strong>etty clear, and he didn’t care for me either, so I cut his classes whenever
I could. Since I didn’t spend time watching TV or playing computer games either, the
English language lay, if not untouched before me, anyway unexplored, an enormous outback
when I arrived in Australia. Plus there was the <strong>pr</strong>oblem of the linguistic variations,
I had trouble understanding the Irish and Australian accents, and many of the British
dialects sounded so strange to me that I couldn’t even hear they were English.
I didn’t understand what it meant when people said they were buckered or naked after
work, and I never knew whether people expected me to stop and answer with more sentences
when I met them on the street and they said how’s it hanging instead of hi.
It was the same with hooker and humper, it was several years before I realized that a hooker
is a <strong>pr</strong>ostitute and not just a woman who went round the bananas with a machete and hook, a
saber with handle, clearing up on the plantation, hooking old plants down and young ones that
are too numerous, the plants that shoot up beyond reach, hack sick leaves off the mature healthy
plants that have bananas hanging in regular bunches from the stem that grows out from the
top between the huge leaves, leaning out the one side, growing longer unt<strong>il</strong> it hangs, unt<strong>il</strong> the
fl ower’s blades fall off , and the young bananas underneath stick out in bunches like fi ngers.
And the humpers, the young men who run back and forth between the tra<strong>il</strong>er and the
banana plantation throughout the day with bunches weighing as much as two hundred
pounds on their shoulders. They certainly start limping, that’s how it feels, and that was the
only meaning of the word that I knew, from the Danish for limp, even if the other meaning
was right there in a place like Tully not to mention in the British backpackers’ dirty mouths.
Hump, ball, bang, pork, poke, grope, there were surely many more words with the same
meaning in English.
I didn’t have anything I had to do in Australia, just as I didn’t have anything I had to do
anywhere, I didn’t have any particular idea what I wanted to do with my life apart from a
131

132
Hanne Højgaard Viemose
feeling of being free, something I’d heard about. I always felt that there was something binding
me, making my muscles tight and stiff , making me want to bolt right out over the fi eld.
That I chose Australia was due to a coincidence one evening in the Alps, it was October,
I had spent the summer working in the Restaurant Linde, there was just one month left
on my contract, and I had no plans to extend it. Some tourists from Sydney came in the
restaurant since the hunting season fi nished, ski season didn’t start unt<strong>il</strong> January, and I felt
I was in a vacuum.
The man asked if I ever had been down under. His wife said that it was easy to fi nd work
there, that a lot of young people like me went there.
Hannah
Egy banánültetvényen dolgoztam Queensland északi részén, Tully mellett. Tully nem olyan
lánynak való hely volt, mint én. „Get out of that place, sweetie”, mondta Donald, és kezembe
nyomta az útlevelemet, amikor visszatértem Bundabergbe, hogy kifi zessem az adósságom.
Egyáltalán nem lepődött meg, amikor elébe álltam és odaadtam neki a pénzt. Nyolc hónappal
korábban szöktem meg.
Donald véleménye meglepett, bár bizonyos szempontból igaza volt. Tullyban csak okkal
telepedett le az ember. A falu Ausztrália legesősebb vidékén, végeláthatatlan banánültetvények,
cukorrépaföldek és egészen a tengerig nyúló esőerdők rejtekében bújt meg. A helyiek
fi zetésnapon, pénteken négy óra után, a pohár fenekére néztek, és p<strong>il</strong>lanatok alatt szép kis
csetepaté kerekedhetett.
Voltak itt szigetlakók a Torres-szorosból, bennszülöttek Tullyból és Yarrabahból, meg
fehér ausztrálok, ez utóbbi vegyes táraságot zömmel az ország másik végéből érkező „vörösnyakúak“
alkották. Rajtuk kívül szép számban jöttek ide új-zélandiak, maorik és fehérek,
meg olyan hátizsákos turisták, mint én.
Four X-et ittak a frigóból, és mezítláb, egydolláros pólóban jártak.
A csehó éjfélkor bezárt, <strong>il</strong>yenkor átmentek a <strong>Fe</strong>luga Country Clubba a Chiquita egyik
leselejtezett teherautóján, és a Dirty Old Town című slágerre rázták magukat a visszhangos
betonhelyiségben, ahol mindig ugyanazok a S<strong>pr</strong>ingsteen- és Metallica-számok forogtak.
Addig füveztek és ittak, amíg teljesen kiütötték magukat, vagy fölszedtek valakit az út
másik oldalán, a meredek folyópart mentén húzódó ültetvényről, és lezavartak pár numerát,
mielőtt felharsant a nevető kookaburra madár reggeli kacagása a cukorrépaföldek, esőerdők
és banánültetvények fölött.
Közel egy évig laktam egy lakókocsiban a vasút túloldalán, ahol megpakolták cukorrépával
a b<strong>il</strong>lenőplatós teherautókat, melyek elszállították a rakományt a feldolgozóüzembe.
Nem mondom, hogy gyökeret vertem ezen a helyen, de nem dédelgettem elutazással kapcsolatos
terveket a fejemben, parkoló pályán voltam, nem érdekelt, mit hoz a jövő.
B<strong>il</strong>lyvel, Flinnel és Garyvel jöttem Tullyba. Garyt egyébként nem Garynek hívták, de mi
megszoktuk, hogy így szólítjuk. Gary apja francia volt, és Ausztráliában csak azok kaptak
munkavállalási engedélyt, akik nemzetközösségi útlevéllel rendelkeztek. Ezt bárki mond-

Gyldendal, Denmark
hatta, nem mindig ellenőrizték. Gary élt Londonban, tudott angol akcentussal beszélni, és
azt hazudta, hogy brit állampolgár.
Én is ugyanezt szerettem volna tenni, nagyon jól hazudtam, de nem tudtam rendesen
angolul, alig pár szót ismertem, az angoltanárom a gimiben egy idióta volt, utáltam, s mivel
ny<strong>il</strong>vánvalóan ő sem kedvelt engem, igyekeztem minél többet lógni az óráiról. Nem ültem
állandóan a tévé előtt és nem játszottam számítógépes játékokat sem, ezért az angol nyelv,
ha nem is szűz terület volt a számomra, de kiaknázatlan és iszonyúan távoli, amikor megérkeztem
Ausztráliába. Ráadásul had<strong>il</strong>ábon álltam a nyelvváltozatokkal, nem értettem az ír
és ausztrál akcentust, a brit dialektusok jó részét pedig olyan furának találtam, hogy még
arra sem jöttem rá, angolt hallok.
Nem értettem, amikor munka után azt mondták, „buckered” meg „knackered”, és soha
nem tudtam, vajon elvárják-e tőlem, hogy megálljak, és néhány mondatban válaszoljak,
amikor az utcán megkérdezték, „how is it going” vagy „hanging”, ahelyett, hogy azt mondták
volna, szia.
Ugyanez volt a helyzet a „hooker” és „humper” szavakkal, több évbe telt, mire rájöttem,
hogy a „hooker” <strong>pr</strong>ostituáltat jelent, nem csupán azt az asszonyt, aki bozótvágó késsel és
sarlóval, azaz egy íves pengéből és hozzá kapcsolódó nyélből álló szerszámmal rendben
tartja az ültetvényt, visszavágja az öreg növényeket, ritkítja az új hajtásokat meg a gomba
mód szaporodó tősarjakat, és levágja a beteg leveleket a termőre fordult növényről, amelyről
szabályos fürtökben csüngenek a banánok, a törzsből nőnek ki a hatalmas levelek között,
oldalra dőlve még tovább nőnek, majd lefelé hajlanak, a virágok lehullajtják szirmaikat,
melyek alól úgy bújnak ki a banánfürtök, mint az ujjak.
A szó dán jelentéséből kiindulva azt gondoltam, a „humper”-ek azok a fi atal srácok, akik
egész álló nap a pótkocsi meg a növények között ingáznak közel százk<strong>il</strong>ónyi banánfürttel
a vállukon. Természetesnek találtam, hogy sántítanak. Azt persze nem tudtam, hogy a szónak
létezik egy másik jelentése is, jóllehet az nagyon is hozzátartozott egy olyan helyhez,
mint Tully, és akkor még nem beszéltem a brit hátizsákosok mocskos szájáról.
Numera, közösülés, dugás, kúrás, kefélés, kamatyolás — az angolban bizonyára több szó
is van, ami ugyanezt jelenti.
Semmi dolgom nem volt Ausztráliában, ahogy sehol máshol a v<strong>il</strong>ágon, halvány elképzelésem
sem volt róla, mit kezdjek az életemmel, csak azt tudtam, hogy szabad akarok lenni,
mert a szabadságot hallomásból ismertem. Úgy éreztem, gúzsba kötöttek, izmaim megfeszülnek
és merevek, egész egyszerűen muszáj volt messzire szaladnom.
A véletlennek köszönhető, hogy éppen Ausztráliára esett a választásom, előtte nyáron
a Linde étteremben kaptam munkát az Alpokban, októbert írtunk, egy hónap volt hátra a
szerződésemből, amit nem akartam meghosszabbítani. Egyik este sydneyi turisták tértek
be az étterembe, a zergevadászat óta nem találkoztam külföldi vendéggel, a síszezon csak
januárban kezdődött, és úgy éreztem, vákuumba kerültem.
A férfi megkérdezte, jártam-e már Ausztráliában. A felesége meg hozzátette, hogy könynyű
munkát találni náluk, mostanság sok hozzám hasonló fi atal utazik oda.
Bogdán Ágnes fordítása
133

DÁN
NAGYKÖVETSÉG

EMBASSY OF
THE REPUBLIC OF SLOVENIA
Slovenský Inštitút
Szlovák Intézet
Budapest
Bolgár
Kulturális
Intézet
REPUBLIC OF CYPRUS
MINISTRY
OF EDUCATION AND CULTURE
CULTURal SERVICES
A Bolgár Országos
Önkormányzat kiadványa
Edited by: Eva Karadi (lettre@c3.hu) Design by: Katalin Csizmadia (Katart-Tipografi ka,
e-ma<strong>il</strong>: katart@t-online.hu) Layout by: Att<strong>il</strong>a Szabó (Houdini Bt., www.houdini.hu)
Printed by: Visit Printing House Budapest