und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Az író felelőssége avagy hogyan némult el a hidasi harang?
Talán a vita egy tiszavirág életű s végeredményben marginalizált értelmiségi
intermezzo maradt volna, ha a napi sajtó nem kapja fel a kérdést. Ez a sajtóhadjárat
Fülep saját bevallása szerint is az ő kezdeményezése volt, „de elkanyarodott
olyan útra, mellyel nem azonosítom magam”. 22 A sajtó által felizzított közhangulatban
május 22-én – teátrális körülmények között – került sor a „magyar
templom bezárására egy német faluban”. Váróczy János, a hidasi református
németek lelkésze, a fiatalok számára kérte a már 40 éve megüresedett magyar
templomot és paplakot. A közönség soraiban több bonyhádi diák is felbukkant,
akik „a harang síró hangjai mellett elénekelték a Himnuszt”, míg a Tolna Megyei
Újság tudósítása szerint „a németek hallgattak”. A lelkész szerint „most a nemzet
egy részét veszítjük el. Vezessen minket az elhalt magyarok szelleme, adja az ég,
hogy ez a föld maradjon meg magyarnak.” 23
1934 tavaszán vitéz Bajcsy–Zsilinszkly Endre, Talpassy Tibor és Kodolányi
János is elzarándokoltak Zengővárkonyba, hogy hasonló „úti impressziókat”
gyűjtsenek, mint Illyés. Kodolányi szintén sajtócikkekben számolt be tapasztalatairól,
melyek zöngéje kongruens volt az illyésivel. A kutatásnak azonban még
tisztáznia kell, hogy ki konzultált az ultranacionalista Turul-diákszervezettel.
Május 31-én, tehát tíz nappal a „templomzárás” után, pécsi és budapesti turulisták
teherautóval érkeztek Hidasra, hogy az éj leple alatt titokban elszállítsák az
„elnémult harangot”. Mivel nem volt helyismeretük, majdnem a használatban lévő
evangélikus templom harangját lopták el. Két éjjeliőr, Johann Schäfer és Johann
Mühl azonban útbaigazította az idegeneket, akik Budapestre vitték a harangot,
és mementóként a Kálvin téri református imaház elé helyezték. A hidasi lelkész
eközben haranglopás miatt feljelentést tett a helyi csendőrségnél és bonyhádi
felettesénél. Így a történet akarva–akaratlanul is bűnügyi jelleget öltött, ezért
a Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESZ) vette át a harangot. Ez egy ügyes
lépés volt, mert a TESZ kijelentette, hogy a harangot évente egyszer meghúzzák,
hogy fehívják a figyelmet az egyke pusztítására. 24
Ez már a hivatalos református egyháznak is sok volt, s Ravasz László püspök
nyíltan elhatárolta magát mind a megrendezett „eklézsia-temetéstől” mind az
egész hidasi ügytől. A harangot formálisan is visszakérte a TESZ-től s a Ráday
könyvtár raktárába szállították át. Sorsa innen kezdve ismeretlen, nyomtalanul
Én akkor döbbentem meg először, mikor Fülep Lajos ezt a végső következményt szögezte mellemnek.
A bajról tudtam én is, […] de a veszély igazi nagyságára gondolni sem mertem. Ezt
Fülep ébresztette fel bennem.” Hasonlóképp érvelt Milotay István a Magyarság hasábjain.
22 Idézi SOLYMÁR 1991, 87.
23 Idézi VIDECZ 1990, 26–27.
24 Uo.
�
93
�