und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)
und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927) und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)
Nobert Spannenberger kiutat látott, mégpedig a nemzet iránt aggódó értelmiség felrázását, mely egyedül képes arra, hogy megfordítsa ezt a folyamatot – olyan értelmiségiek vezetésével, akik a „nép között élnek” és „valóban ismerik” a népet. 9 A Pesti Napló cikke azonban a közvéleményben csak szerény visszhangot váltott ki, Fülep naturalista parasztkritikája elutasításra talált. 10 Visszhangra talált azonban ott, ahol ez valóban égető probléma volt, mégpedig a református egyházi elit soraiban. Talán egyházi magánügy marad a kérdés, ha nem sikerül Illyés Gyulát megnyerni, aki egy pécsi rendezvényen találkozott Füleppel, 1933 nyarán néhány napig nála vendégeskedett és végigjárta a környék református községeit. A tekintélyes Nyugat szeptemberi számában számolt be „úti impresszióiról” Pusztulás c. cikkében: „Ötven–hatvan év mulva már keresni kell itt a magyart. Nemcsak itt lent Tolnában, Somogyban és Baranyában, hanem az egész Dunántúlon. […] tíz év mulva, ha alkalom kerül rá, már nem is kell elfoglalni a Dunántúlt. Egyszerű népszavazással a nagy német tengerbe olvad.” 11 Illyés a református egyház statisztikai adatait vette figyelembe, s azokat mint abszolút igazságot vetítette ki az egész régióra. Ő is ügyesen alkalmazta a pszichés–emocionális elemeket, melyek hatása nem maradt el: „Mintha kísértetek üldöznének, mintha már belebolondultam volna ebbe a rögeszmébe, mindenütt pusztulást látok. […] Nekem sincs gyermekem. Ez a nemzedék fogja elveszteni a játszma utolsó tétjeit, de ki vádolhatja majd érte? Mit tehetünk?” 12 A probléma fülepi interpretációja tehát azzal lett szalonképes, hogy a Nyugat nemcsak leközölte ezt a cikket, hanem „ankétozott” is róla. Schöpflin Aladár, aki legalább elismerte, hogy „nem eléggé ismeri a kérdést”, és meglepődött azon, hogyan „bújik elő a radikálisan felvilágosult íróból a tudat alá szorított nacionalista érzés”. „Vészkiáltásnak” ítélte a kezdeményezést: „Egy lelkiismeretes ember tények, adatok, megfigyelések alapján rádöbben egy veszedelemre, mely szülőföldjét, azt a kis darab földet fenyegeti, amelyet legjobban szeret, ismer és ért a világon – és meghúzza a harangot.” 13 A PR-kampány szempontjából a legfontosabb azonban az volt, hogy Babits Mihály is „kitűnő írásműnek” titulálta Illyés cikkét, mert „fajom sorsa a gyötrődésig izgat és rettegtet”. Hirtelen neki is eszébe jutottak falvak, melyek hajdan „színmagyarok” voltak, ma azonban már „tiszta német” lakosúak, s leszögezte, hogy „itt élmények beszélnek és nem a statisztika, és az élmények hitelesebbek mint a statisztikák”. Ezt a „német terjeszkedést” 9 FÜLEP 1934a, 8, 14–16. 10 DIZSERI 2003, 171–172. 11 ILLYÉS 1933a, 2. 12 Uo. 12, 14. 13 SCHÖPFLIN 1933, 1. � 90 �
Az író felelőssége avagy hogyan némult el a hidasi harang? nagyobb veszedelemnek deklarálta, mint az „ország megcsonkítását”, amivel a Trianon óta amúgy is labilis közvéleményt legérzékenyebb pontján találta el. Főleg azért, mivel a konzervatív elitet, valamint a Gömbös-kormányt is azzal vádolta, hogy „minden eszközzel támogatják” a német kisebbséget. Végül Fülep Lajost „barátomnak” nevezve leszögezte, hogy „ez a magyar nyelv és kultúra embereinek ügye”. 14 A nyugatosokkal érdemben egyedül Braun Róbert, Jászi Oszkár kisebbségügyi szakértője és budapesti balliberális körök hitvalló tagja mert vitába szállni. Hangsúlyozta, hogy annak megítélésére, hogy kiveszik-e a magyarság vagy sem, nem elég „úti impressziókra” hagyatkozni és hivatkozni. Illyés egyházi statisztikáit irrelevánsnak ítélte, mert a hivatalos népszámlálás adatai mást mutattak. A németek és magyarok aránya ugyanis a következőkepp alakult: Baranya Dunántúl Magyarország Magyarok Németek 1920 132.022 89.671 1930 151.194 86.581 Magyarok Németek 1920 2.154.772 330.521 1930 2.331.639 292.764 Magyarok Németek 1920 7.156.727 551.624 1930 8.112.000 478.630 Mindössze nyolc baranyai faluban csökkent a magyarok száma, „de elvégre a magyarság sorsa nem nyolc falun múlik”. 15 Konrét adatok alapján rámutatott arra, hogy a nyolc falu közül Babarcon például 129 magyar élt, ebből 76 református volt. Hidason pedig 242 volt a magyarok száma, míg 1910-ben csak 156. „Honnan vette Illyés Gyula adatait?” – tette fel a kérdést Braun. Emellett megkérdőjelezte a reformátusokról alkotott pusztulás-víziót is, hisz 20 év alatt fogyásuk egész Baranyában mindössze 1066 lelket (3,8%) jelentett. Így 1930-ra a 14 BABITS 1933, 1–2; Rajtuk kívül Harsányi Gréte és Fülep Lajos is szót emeltek az „ankét” keretében. 15 BRAUN 1933a, 1. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) itt táblázatba szedett adatait közli uő. � 91 �
- Seite 40 und 41: Gőzsy Zoltán miután elvette fele
- Seite 42 und 43: Gőzsy Zoltán A bábák tekinteté
- Seite 44 und 45: Gőzsy Zoltán között felmérték
- Seite 47 und 48: Einleitung �arl-�eter �rauss
- Seite 49 und 50: Einfache Leute ringer geht noch dar
- Seite 51 und 52: Einfache Leute Auf dem Schreiben fi
- Seite 53 und 54: Einfache Leute 1816 wurde Josef Fer
- Seite 55 und 56: Einfache Leute streiche erhalten ha
- Seite 57 und 58: Einfache Leute Ehegericht des Erzbi
- Seite 59 und 60: Einfache Leute „jene spreizte die
- Seite 61 und 62: Einfache Leute In der Wirkung siche
- Seite 63 und 64: Einfache Leute das Vorhandensein vo
- Seite 65 und 66: Einfache Leute Integrationsfaktor f
- Seite 67: � �� �eutsche im 19.-20.
- Seite 70 und 71: Elena Mannová onen ist eine intens
- Seite 72 und 73: Elena Mannová wesentlich an der Bi
- Seite 74 und 75: Elena Mannová repräsentierten die
- Seite 76 und 77: Elena Mannová zu sein und mit der
- Seite 78 und 79: Elena Mannová Jahre nur noch alte
- Seite 80 und 81: Elena Mannová Die Nationalisierung
- Seite 82 und 83: Elena Mannová Gruppengeschichte ni
- Seite 84 und 85: Literatur Elena Mannová ALEXANDER
- Seite 87 und 88: �obert �pannenberger �z író
- Seite 89: Az író felelőssége avagy hogyan
- Seite 93 und 94: Az író felelőssége avagy hogyan
- Seite 95 und 96: Az író felelőssége avagy hogyan
- Seite 97 und 98: Az író felelőssége avagy hogyan
- Seite 99 und 100: Az író felelőssége avagy hogyan
- Seite 101 und 102: Az író felelőssége avagy hogyan
- Seite 103 und 104: Az író felelőssége avagy hogyan
- Seite 105 und 106: �erenc �ischer �ie �eutsch-
- Seite 107 und 108: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 109 und 110: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 111 und 112: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 113 und 114: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 115 und 116: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 117 und 118: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 119 und 120: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 121 und 122: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 123 und 124: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 125 und 126: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 127 und 128: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 129 und 130: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 131 und 132: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 133 und 134: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 135 und 136: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 137 und 138: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 139 und 140: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
Az író felelőssége avagy hogyan némult el a hidasi harang?<br />
nagyobb veszedelemnek deklarálta, m<strong>in</strong>t az „ország megcsonkítását”, amivel<br />
a Trianon óta amúgy is labilis közvéleményt legérzékenyebb pontján találta el.<br />
Főleg azért, mivel a konzervatív elitet, valam<strong>in</strong>t a Gömbös-kormányt is azzal<br />
vádolta, hogy „m<strong>in</strong>den eszközzel támogatják” a német kisebbséget. Végül Fülep<br />
Lajost „barátomnak” nevezve leszögezte, hogy „ez a magyar nyelv és kultúra<br />
embere<strong>in</strong>ek ügye”. 14<br />
A nyugatosokkal érdemben egyedül Braun Róbert, Jászi Oszkár kisebbségügyi<br />
szakértője és budapesti balliberális körök hitvalló tagja mert vitába szállni.<br />
Hangsúlyozta, hogy annak megítélésére, hogy kiveszik-e a magyarság vagy sem,<br />
nem elég „úti impressziókra” hagyatkozni és hivatkozni. Illyés egyházi statisztikáit<br />
irrelevánsnak ítélte, mert a hivatalos népszámlálás adatai mást mutattak.<br />
A németek és magyarok aránya ugyanis a következőkepp alakult:<br />
Baranya<br />
Dunántúl<br />
Magyarország<br />
Magyarok Németek<br />
1920 132.022 89.671<br />
1930 151.194 86.581<br />
Magyarok Németek<br />
1920 2.154.772 330.521<br />
1930 2.331.639 292.764<br />
Magyarok Németek<br />
1920 7.156.727 551.624<br />
1930 8.112.000 478.630<br />
M<strong>in</strong>dössze nyolc baranyai faluban csökkent a magyarok száma, „de elvégre<br />
a magyarság sorsa nem nyolc falun múlik”. 15 Konrét adatok alapján rámutatott<br />
arra, hogy a nyolc falu közül Babarcon például 129 magyar élt, ebből 76 református<br />
volt. Hidason pedig 242 volt a magyarok száma, míg 1910-ben csak 156.<br />
„Honnan vette Illyés Gyula adatait?” – tette fel a kérdést Braun. Emellett megkérdőjelezte<br />
a reformátusokról alkotott pusztulás-víziót is, hisz 20 év alatt fogyásuk<br />
egész Baranyában m<strong>in</strong>dössze 1066 lelket (3,8%) jelentett. Így 1930-ra a<br />
14 BABITS 1933, 1–2; Rajtuk kívül Harsányi Gréte és Fülep Lajos is szót emeltek az „ankét”<br />
keretében.<br />
15 BRAUN 1933a, 1. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) itt táblázatba szedett adatait közli uő.<br />
�<br />
91<br />
�
Change language