und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

�obert �pannenberger
�z író felelőssége
avagy hogyan némult el a hidasi harang?
„Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak.
Mindegy, mit várnak tőled…” 1
„ Az elmúlt rezsim alatt sokszor mondották azt, hogy a magyar–német barátság
ezeréves hagyomány. Akik ezt mondották, meghamisították a történelmet. A dolog
éppen fordítva volt. Ezeresztendős történelmünk legnagyobb és mindig visszatérő
problémája éppen a német hódítás elleni védekezés volt. […] E törekvésnek
állandó kísérő tünete volt a németek keletre áramlása, a Drang nach Osten.
Hozzánk is István király korától egészen mostanáig kisebb–nagyobb mértékben
állandóan tartott a német bevándorlás. Ezt az állandó folyamatot kívánjuk most
már megállítani, sőt annak országunkban levő évszázados eredményeit gyökeresen
és végleg likvidálni. […] Ez a megoldás kétségtelenül antidemokratikus. Nagy
árat fizettünk azonban annak megtanulásáért, hogy szabadságra, demokráciára
csak a más népek szabadságát tisztelő népeknek van joga…” – fogalmazott Bodor
György 1945 áprilisában, a Nemzeti Parasztpárt Külügyi Bizottsága előtt megtartott
előadásában. 1975-ben megjelentetett visszaemlékezéseiben pedig így folytatta:
„…előadásomnak nagy visszhangja lett. A magyarországi német kérdés
eddig senkinek sem jutott eszébe. Előadásomat részletesen ismertette a Magyar
Szó. A pártok és a sajtó kapva kapott az új csemegén, s egy hét alatt kialakult már
a német kérdésben az az atmoszféra, mely a magyar telepítési politika számára
addig nem remélt lehetőségeket adott”. 2
A völgységi járás „telepítési népbiztosa” és a lengyeli Apponyi-kastélyban
felállított koncentrációs tábor spiritus rectora e sorai hűen tükrözik vissza önteltségével
legitimált öntörvényűségét, mely tevékenységének mozgatórugója volt
1 MÁRAI 2005, 40.
2 BODOR 1975a, 73–74.; A kézdivásárhelyi születésű Bodor György (1904–1976) Budapesten
végzett jogi tanulmányai után ügyvédi irodát nyitott. Tagja, majd rövid ideig főtitkára volt
a Bartha Miklós Társaságnak, később a Magyar Radikális Párt tagja, rövid ideig főtitkára.
Bajcsy-Zsilinszky Endre szellemi harcostársa. 1939-ben a Belvárosi Színház gazdasági igazgatója,
1940-től vállalati jogász. 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt egyik szervezője. 1962-ben
Budapesten a bíróság jogerősen három és fél évre ítéli el „külpolitikai érdekek veszélyezetése”
miatt, egy évvel később közkegyelemmel szabadul. Műkedvelő történészként több munkája jelent
meg a székelyek történetéről, illetve eredetéről.
�
87
�