und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)
und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927) und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)
Gőzsy Zoltán A bábák tekintetében is differenciálódást láthatunk. Mindvégig két bába tevékenykedett a városban, az etnikailag adottságok mentén megosztva, az egyik német, a másik horvát vagy magyar származású volt. A németség az 1710-es évek elejéig megerősítette pozícióit, amelyeket a kamarai igazgatás idején tovább tudott stabilizálni. A századelőre kialakult és megerősödött helyi elit hatással volt a későbbi folyamatokra, befolyással bírt a beköltözöttek tevékenységére. Ennek köszönhetően érdekes tendenciákat tapasztalhatunk az elköltözésekben. Az 1720-as évek után betelepült német kézművesek körében például gyakrabban fordult elő az elvándorlás, jobb lehetőségek reményében Pécsre költöztek, és ott folytatták ipari foglalkozásukat, 28 vagy a környékbeli, német településre, elsősorban Szulokra távoztak. 29 Ennek többek között az volt az oka, hogy a már kialakult kézműves, kereskedő vállalkozásokkal kevéssé tudtak az újak konkurálni. A németség viszonyai a 18. század második felében, illetve az 1780–1790-es években, Festetics Lajos birtokossága idején Szigetvárt a Magyar Kamara 1749-ben értékesítette, 50.000 rajnai forintért báró Neffczern Jakab tulajdonába került, 1761-ben Szily Ádám vásárolta meg, tőle pedig Festetics Lajos 1769-ben. Míg a kamarai időkben viszonylagos szabadságuk volt a város lakóinak a közigazgatásban és a gazdasági életben, és hosszútávon kalkulálható viszonyokkal rendelkeztek, addig a század második felében változások történtek, leginkább 1769 után, Festetics Lajos kedvezőtlen hozzáállása következtében. Festeticcsel tetőződtek a szigetváriak úrbéres konfliktusai, amelyek közül csupán egy ellentétre hívnám fel a figyelmet. A városba való beköltözésben mutatkozó viszonylagos mobilitást és a magisztrátus ez irányú szabadságát a birtokos az 1780-as évek második felétől önkényesen befolyásolta és redukálta, 1790 után pedig már majdnem a teljes negációt képviselte. Leginkább a kézművesek konkurálását akarta elkerülni, ha egy–egy foglalkozásnak már élt képviselője a városban, csak ritkán engedett be újabbat. E lépéseivel igencsak meghatározta és visszavetette a piaci viszonyokat mind az ingatlanok, mind a kézműves termelés terén. Jól tükrözi a helyzetet Matthias Lortz pécsi német polgár esete, aki Szigetvárra kívánt költözni. Festetics azonban egyértelműen és durván elutasította, arra hivatkozva, hogy már éppen elég „sváb” lakik Szigetváron, oda többet be nem enged („Pécsen maradj! ”). A forrás alapján úgy tűnhet, hogy Festetics a nemzetisége miatt és morális szempontból 28 SZITA 1993, 27. 29 SML, V. 78. Conscriptio, 1729. � 42 �
A németség viszonyai a 18. századi Szigetváron utasította el a kérelmezőt („ Land Laufernek”-nek nevezte). 30 Valójában azonban ugyanilyen ingerültséggel viszonyult mások beköltözéséhez is, és általában a nemzetiséget célzó sértő szavakkal utasította vissza beköltözési kérelmeket. A város 1749 utáni helyzete, a földbirtokosoktól való úrbéres függése nem kedvezett a helyi németségnek, akik inkább szerződéses viszonyt akartak kialakítani a birtokosokkal, hasonlóan a kamarai igazgatás idején tapasztalattal. Ezért is vált negatívvá a viszonyuk Festetics Lajossal, aki az urbáriummal egyrészt megpecsételte a lakosság úrbéres függését, másrészt gátolta kézművesek betelepülését. Azáltal pedig, hogy a birtokos a katonaság kiszolgálását magának vindikálta, komolyabb megrendelésektől fosztotta meg őket. Az urbárium többször jelent meg a birtokos részéről megkérdőjelezhetetlen zsinórmértékként, a szigetiek és leginkább a németek részéről pedig a problémák kulcsaként, ezért igyekeztek azt a lehető legteljesebb mértékben ignorálni. Jól mutatják a problémákat Illés Ferenc főszolgabíró szavai: „ Az urbárium nem tetszik, s leginkább a németségnek, s azt kívánja, hogy ezen alkalmatlanságokat majd megunván az Uraság el áll az Urbáriumtól, és Contractusra veszi őket.” 31 Ám nem kizárólag az úrbéres függéssel volt probléma, hanem az igazgatásbeli és a gazdasági önrendelkezés csökkentésével. Ez jelentős mértékben akadályozta a szigetiek gazdasági tevékenységét, és ezáltal a város „közös hasznát”. 32 Ez állította szembe a helyi elitet, majd a helyi közösséget a birtokossal. Festetics intézkedéseinek negatív hatásait elsőként a németség érezte, egyrészt gazdasági elitként, másrészt igazgatási vezetőként. A birtokos éppen azzal akarta megosztani a város társadalmát, hogy kijelentette, az úrbéres küzdelem kizárólag a helyi vezető réteg érdeke, ellentétben a város lakosságának nagyobb részével. Így nem véletlen, hogy a helyi németség a birtokos fő ellenzékévé vált az 1790es évekre, többek között ők álltak az élére a szabad királyi városi kandidációnak, és egyénileg is, a város vezető, irányító tisztségviselőiként, befolyásukat latba vetve felléptek a birtokossal szemben. A század utolsó 20 évéből, az úrbéres csatározások intenzívebb időszakából 14 éven keresztül német bíró irányította a várost. A birtokos 150.000 forintban szabta meg a szabad királyi városi privilégiumok megszerzését. Bár a városnak nem volt tényleges esélye változtatni úrbéres pozícióján, a lakosság felhatalmazta a magisztrátust, hogy e célból vegyen fel kölcsönt, 33 és saját maguk is igyekeztek bizonyos összeget kigazdálkodni. Többek 30 SML, V. 78. Testimoniales, 1791. 31 BMMI, Sz. 58. 151. 1. 1128. 32 A kérdés megközelítéséhez vö. Blickle elméletét: BLICKLE 2000, 128–130. 33 Szigetvár bevételeit ismerve, valószínűleg nem tudta volna az adott összeget rövidebb határidőn belül visszafizetni. A pénz tehát komoly akadályt jelentett volna még abban az esetben is, � 43 �
- Seite 1: Minderheiten und Mehrheiten in ihre
- Seite 4 und 5: Herausgegeben von der Stiftungsprof
- Seite 6 und 7: Das Werk ist urheberrechtlich gesch
- Seite 8 und 9: III. GESCHICHTSCHREIBUNG UND ERINNE
- Seite 11 und 12: �artalomjegyzék Laudatio helyett
- Seite 13: Isabel Ströhle Lojalitás, konform
- Seite 16 und 17: Keine Laudatio Letztere Frage führ
- Seite 18 und 19: Köszöntő adványai, előadásai,
- Seite 21: � � �eutsche in �ngarn im 1
- Seite 24 und 25: Varga J. János gyarország és né
- Seite 26 und 27: Varga J. János sült a szláv bev
- Seite 28 und 29: Varga J. János segítené elő,
- Seite 30 und 31: Varga J. János írás nemzeti irá
- Seite 32 und 33: Varga J. János sem volt. A románo
- Seite 34 und 35: Varga J. János MÁRKUS 1900 = Már
- Seite 36 und 37: Gőzsy Zoltán A konszolidációban
- Seite 38 und 39: Gőzsy Zoltán A németség számá
- Seite 40 und 41: Gőzsy Zoltán miután elvette fele
- Seite 44 und 45: Gőzsy Zoltán között felmérték
- Seite 47 und 48: Einleitung �arl-�eter �rauss
- Seite 49 und 50: Einfache Leute ringer geht noch dar
- Seite 51 und 52: Einfache Leute Auf dem Schreiben fi
- Seite 53 und 54: Einfache Leute 1816 wurde Josef Fer
- Seite 55 und 56: Einfache Leute streiche erhalten ha
- Seite 57 und 58: Einfache Leute Ehegericht des Erzbi
- Seite 59 und 60: Einfache Leute „jene spreizte die
- Seite 61 und 62: Einfache Leute In der Wirkung siche
- Seite 63 und 64: Einfache Leute das Vorhandensein vo
- Seite 65 und 66: Einfache Leute Integrationsfaktor f
- Seite 67: � �� �eutsche im 19.-20.
- Seite 70 und 71: Elena Mannová onen ist eine intens
- Seite 72 und 73: Elena Mannová wesentlich an der Bi
- Seite 74 und 75: Elena Mannová repräsentierten die
- Seite 76 und 77: Elena Mannová zu sein und mit der
- Seite 78 und 79: Elena Mannová Jahre nur noch alte
- Seite 80 und 81: Elena Mannová Die Nationalisierung
- Seite 82 und 83: Elena Mannová Gruppengeschichte ni
- Seite 84 und 85: Literatur Elena Mannová ALEXANDER
- Seite 87 und 88: �obert �pannenberger �z író
- Seite 89 und 90: Az író felelőssége avagy hogyan
- Seite 91 und 92: Az író felelőssége avagy hogyan
A németség viszonyai a 18. századi Szigetváron<br />
utasította el a kérelmezőt („ Land Laufernek”-nek nevezte). 30 Valójában azonban<br />
ugyanilyen <strong>in</strong>gerültséggel viszonyult mások beköltözéséhez is, és általában a<br />
nemzetiséget célzó sértő szavakkal utasította vissza beköltözési kérelmeket.<br />
A város 1749 utáni helyzete, a földbirtokosoktól való úrbéres függése nem<br />
kedvezett a helyi németségnek, akik <strong>in</strong>kább szerződéses viszonyt akartak kialakítani<br />
a birtokosokkal, hasonlóan a kamarai igazgatás idején tapasztalattal. Ezért<br />
is vált negatívvá a viszonyuk Festetics Lajossal, aki az urbáriummal egyrészt<br />
megpecsételte a lakosság úrbéres függését, másrészt gátolta kézművesek betelepülését.<br />
Azáltal pedig, hogy a birtokos a katonaság kiszolgálását magának v<strong>in</strong>dikálta,<br />
komolyabb megrendelésektől fosztotta meg őket. Az urbárium többször jelent<br />
meg a birtokos részéről megkérdőjelezhetetlen zs<strong>in</strong>órmértékként, a szigetiek<br />
és leg<strong>in</strong>kább a németek részéről pedig a problémák kulcsaként, ezért igyekeztek<br />
azt a lehető legteljesebb mértékben ignorálni. Jól mutatják a problémákat Illés Ferenc<br />
főszolgabíró szavai: „ Az urbárium nem tetszik, s leg<strong>in</strong>kább a németségnek,<br />
s azt kívánja, hogy ezen alkalmatlanságokat majd megunván az Uraság el áll az<br />
Urbáriumtól, és Contractusra veszi őket.” 31<br />
Ám nem kizárólag az úrbéres függéssel volt probléma, hanem az igazgatásbeli<br />
és a gazdasági önrendelkezés csökkentésével. Ez jelentős mértékben akadályozta<br />
a szigetiek gazdasági tevékenységét, és ezáltal a város „közös hasznát”. 32<br />
Ez állította szembe a helyi elitet, majd a helyi közösséget a birtokossal. Festetics<br />
<strong>in</strong>tézkedése<strong>in</strong>ek negatív hatásait elsőként a németség érezte, egyrészt gazdasági<br />
elitként, másrészt igazgatási vezetőként. A birtokos éppen azzal akarta megosztani<br />
a város társadalmát, hogy kijelentette, az úrbéres küzdelem kizárólag a helyi<br />
vezető réteg érdeke, ellentétben a város lakosságának nagyobb részével.<br />
Így nem véletlen, hogy a helyi németség a birtokos fő ellenzékévé vált az 1790es<br />
évekre, többek között ők álltak az élére a szabad királyi városi kandidációnak,<br />
és egyénileg is, a város vezető, irányító tisztségviselőiként, befolyásukat latba vetve<br />
felléptek a birtokossal szemben. A század utolsó 20 évéből, az úrbéres csatározások<br />
<strong>in</strong>tenzívebb időszakából 14 éven keresztül német bíró irányította a várost.<br />
A birtokos 150.000 for<strong>in</strong>tban szabta meg a szabad királyi városi privilégiumok<br />
megszerzését. Bár a városnak nem volt tényleges esélye változtatni úrbéres<br />
pozícióján, a lakosság felhatalmazta a magisztrátust, hogy e célból vegyen fel<br />
kölcsönt, 33 és saját maguk is igyekeztek bizonyos összeget kigazdálkodni. Többek<br />
30 SML, V. 78. Testimoniales, 1791.<br />
31 BMMI, Sz. 58. 151. 1. 1128.<br />
32 A kérdés megközelítéséhez vö. Blickle elméletét: BLICKLE 2000, 128–130.<br />
33 Szigetvár bevételeit ismerve, valószínűleg nem tudta volna az adott összeget rövidebb határidőn<br />
belül visszafizetni. A pénz tehát komoly akadályt jelentett volna még abban az esetben is,<br />
�<br />
43<br />
�
Change language