und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Gőzsy Zoltán
A németség számára a céhekben betöltött vezető pozícióik is igen hasznosnak
bizonyultak. Elsősorban a céhek tudtak megegyezni a mindenkori várkapitánynyal.
A század második felében ugyan a birtokosok igyekeztek ezeket a csatornákat
lefoglalni, ám meghatározó maradt a kialakult szokásrendszer. A németek
meghatározó szerepet játszottak a céhtagok felvételében is, így városba beköltöző
kézműveseknek csak korlátozott lehetőségeik voltak.
Az itt tapasztalható – viszonylagos – városi funkciók eredményezték a német
kézművesek és kereskedők megerősödését. Nem véletlen, hogy a század első
felében, városi funkciók hiányában, más somogyi mezővárosokban kevéssé találkozunk
német lakossággal, sokkal inkább olyan falvakban, ahová birtokosok
betelepítették őket.
Pozíciószerzés a világi közigazgatásban
Itt érünk el a helyi németség megerősödésének egyik kulcsához, a világi és egyházi
közigazgatásban megszerzett pozícióikhoz. A helyi németség igyekezett a belső
igazgatásban, mind a világi, mind az egyházi közigazgatásban is vezető pozíciókat
szerezni. Számos példánk bizonyítja, hogy tudatosan ügyeltek arra, hogy a magisztrátusban
megszerezzék a bírói tisztséget vagy az esküdti posztok valamelyikét,
illetve a plébánosi, tanítói tisztségeket, sőt még a bábáét is. Ezeket a tendenciákat a
németség esetében stratégiai döntésnek és törekvésnek kell tartanunk.
Szigetvár társadalma igen összetett és somogyi viszonylatban igen vegyes volt,
a vármegyében egyetlen más település sem rendelkezett ilyen vegyes etnikumú,
felekezetű és foglalkozási struktúrájú lakossággal. Az itt élő németség egyfajta
„patríciusi” rétegként határozta meg a város fejlődését. Főként a belső, illetve a
kanizsai városrészben laktak, 10 és más családokhoz képest vagyonosabbak voltak.
Erejüket jelzi, hogy hosszú időn keresztül német nemzetiségű bírója volt a
városnak, meghatározó német kézművesek és kereskedők töltötték be a magisztrátus
jelentősebb pozícióit. A németség ez irányú törekvése nem lett volna elég
a pozíciók elnyeréséhez, a város megfelelő működése, a kamarai igazgatás alatti
nyugodt fejlődés legitimálta a helyüket a közösség vezetésében.
10 Szigetvár három városrészből állt (belső, kanizsai, pécsi). Iparosok, kereskedők legnagyobb
arányban a belső városban éltek. Az itteni lakosság majdnem 80 százaléka űzött valamilyen
ipart vagy kereskedést, míg a kanizsai városrész lakosainak 15, a pécsinek csupán 11 százaléka.
Igen nagy volt a különbség a belvárosi és a külvárosi házak, telkek árai között. Előbbiek átlagban
hatszor, hétszer többet értek, az értékesebb ingatlanoknál pedig több, mint tízszeres különbség
mutatkozott. SML, V. 318. Szigethi Belső városnak, Kanizsai, illetve Pécsi külvárosnak
funduális könyvei, I–III.
�
38
�