und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

A németség viszonyai a 18. századi Szigetváron
gióból a pesti kereskedők, és szerepüket átvette egy zömében délről érkező rác
kereskedő réteg, illetve német kereskedők, akik leginkább Pécsről, Szigetvárról
és Eszékről folytatták tevékenységüket. A helyi viszonyokat ismerő kereskedők
jobban tudtak alkalmazkodni a fegyveres konfliktusok okozta kihívásokhoz.
A szerb és német kereskedők olyan helyeken telepedtek le, ahol megfelelő adottságok
álltak a rendelkezésükre. E tekintetben Szigetvár alkalmas helyszín volt
a régióban. Mind a szerbek, mind a németek számára segítséget jelentett az itt
élő szerb, német etnikumú lakosság, katonaság, illetve a német és szerb vezetésű
katonai és lokális közigazgatás. Ugyanakkor logisztikai megfontolások is szerepet
játszottak a választásban, a török területről érkező áruk dél–magyarországi
disztribúcióját eredményesebben oldották meg innen. 7
A 18. század első évtizedére kialakultak azok a kereskedelmi formák és
tendenciák, amelyek az 1760-as évek végéig meghatározóak voltak Szigetváron.
A kereskedelem irányait megszabta a kereskedők kapcsolatrendszere. Ebben a
nemzetiség és a nyelvi kompetencia determináló szerepű volt. A szigeti rác kereskedők
elsősorban a déli irányból hoztak különböző árukat, a német kereskedők
ezzel szemben elsősorban Stájerország és Krajna felől közvetítettek különböző
termékeket (többek között vastermékeket, fűszereket, rizspapírt) részben Dél–
Dunántúl, részben Verőce és Szerém vármegyék, illetve Ráckanizsa vásáraira.
A század második felétől szűkült a szigetvári kereskedők területe, komoly versenytársat
jelentettek számukra a pécsi, az eszéki és a kanizsai kereskedők.
A század elején a városon belül kialakult társadalmi szerkezet annyira stabilizálódott,
hogy a német és szerb kereskedők, a magisztrátussal való kapcsolataiknak
köszönhetően egészen az 1780-as évek végéig megőrizték kizárólagos helyzetüket.
Ettől kezdve azonban a városba költöző zsidóság mind a lokális, mind a
távolsági kereskedelemben jelentős pozíciókat szerzett.
A kézművességnél hasonló tendenciákat láthatunk. A század elején jelentős
pozíciókat szereztek a németek, amelyeket erősítettek a katonasággal, illetve a
helyi kereskedőkkel kötött jó kapcsolataik. Az egyes foglalkozásoknál egyértelműen
kimutatható a nemzetiséghez tartozás. Az asztalos, a kádár, a kötélverő és
a varga mesterséget németek végezték, míg a csizmadiák és a szűcsök jellemzően
a szerbek közül kerültek ki, ami részben összefüggött az állattartásukkal is. 8 Ezek
az arányok természetesen folyamatosan változtak. 9
7 GAVRILOVIĆ / JAKŠIĆ / PEĆINJAČKI 1985.
8 SML, V. 78. Prothocollum, 1754.
9 Ez a leginkább a vargák esetében volt szembetűnő, a század végére egyértelműen a magyar és a
délszláv lakosság vette át ezt a tevékenységet a németektől. Az 1790-es évek közepén 18 varga
élt Szigetváron, közülük egy sem volt már német. BMMI, Sz. 58. 151. 1. 1063.
�
37
�