und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)
Teilen Einbetten Melden
ePaper herunterladen

und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927) und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

nemettortenelem.tti.btk.pte.hu
von nemettortenelem.tti.btk.pte.hu Mehr von diesem Publisher
06.12.2012 Aufrufe

Szarka László népoktatásügy hátrányait, és az elmozdulás lehetőségeit. A 20. század elején a Széll-, az első Khuen-Héderváry-, illetve Tisza István-kormány kultuszminiszterei – Berzeviczy Albert és Lukács György – számára pedig már egyértelmű volt, hogy fokozott állami szerepvállalás nélkül nem lehet számottevő előrelépést elérni a magyarországi oktatásügy korszerűsítésében. 21 Utóbbi Csáky Albin államtitkáraként 1891-ben fogalmazta meg először az 1868. évi népoktatási törvény revíziójának szükségességét, elsősorban az egységes tanítói–tanári képesítési és tanfelügyeleti rendszer kialakítása érdekében. Miniszteri működése idején Berzeviczy rendeleteivel, törvénytervezeteivel gyakorlatilag előkészítette a terepet Apponyi Albert számára. 22 A korabeli oktatáspolitikai vitákban eldőlt, hogy nem az oktatásügy államosítását, hanem az állami szerepvállalás fokozását és az alapelemeiben egységes oktatási rendszer kialakítását kell megcélozni. A magyar nyelvnek mint államnyelvnek az addigiaknál hatékonyabb oktatása ezekhez a fő célokhoz kapcsolódott harmadikként. Emellett azt is mérlegelni kellett, miként lehet tartalmilag és intézményi struktúrájában is megújítani a magyarországi oktatásügyet, s ezt mennyiben lehet számon kérni az egyházi, községi, egyesületi fenntartású iskolákon. A népoktatásnak és a középfokú oktatásnak Eötvös József utáni – jórészt Trefort Ágoston minisztersége alatt lezajlott – fejlesztése (egyebek közt az 1884: V. tc. értelmében lehetségessé vált beruházásoknak köszönhetően) azt jelezte, hogy a külső, fizikai feltételek javítása mellett egyre nagyobb szükség volt az oktatás tartalmi átalakítására, illetve a magyarnak mint államnyelvnek az oktatását előtérbe helyező megközelítésre. Az 1906–1910 közötti koalíciós kormány törvényei alapvetően ezeket kívánták szolgálni. Az már a korszak és a koalíció egyre gátlástalanabb, „úrlovas” nacionalista politikai vonalvezetésével függött össze, hogy rendkívül szerencsétlen módon, Apponyi a maga népoktatási törvénytervezetében egybekötötte az állami támogatást a „magyar nemzeteszme” szolgálatával. „Mi igenis várunk, követelünk a lelkészektől és tanítóktól az állami támogatás fejében valamit, de semmi egyebet, mint azt, hogy kötelességüket minden irányban híven teljesítsék, és hogy kötelességteljesítésüknek azt a részét, amely egyedül tartozik reánk, ti. az állammal és nemzettel szemben való kötelességnek a teljesítését el ne mulasszák. ” 23 21 KELEMEN 2002, 45–60. 22 FELKAI 1998. www.magyarpedagogia.hu/dpcument/felakai_mp981.pdf (2009. 09. 30.). 23 Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter felszólalása a nemzetiségi képviselők kijelentéseivel kapcsolatban az 1907. évi közoktatásügyi költségvetési vitában, 1906. december 18. KEMÉNY 1971, 82. A törvények szövegét lásd a CompLex Kiadó Kft. – 1000 év törvényei c. internetes adatbázisában. www.1000ev.hu/index.php?a=8¶m=1 (2009. 09. 30.). � 330 �

Asszimiláció és lojalitás Az 1907-ben beterjesztett és elfogadott két törvénytervezete közül az 1907. évi XXVI. tc. az elemi népiskolák tanítóinak illetményét és az állami népiskolák helyi felügyeletét szabályozta, a második pedig a nem állami népiskolák – azaz egyházi, községi, magán- és egyesületi oktatási intézmények – jogviszonyát, valamint az ezekben az iskolákban tanítók járandóságait szabályozta. Az 1908. évi XLVI. számú harmadik Apponyi-törvény az ingyenes elemi népiskolai oktatást emelte törvényerőre. A törvények oktatáspolitikai alapzatát, célkitűzését tehát egyértelműen az oktatási hálózat fejlesztése, az iskolarendszer fizikai, tartalmi megújítása jelentette. Ezzel együtt az is tény, hogy különösen az 1907: XXVII. tc. jelentős mértékben korlátozta az iskolafenntartó egyházak oktatási autonómiáját, ami lehetőséget teremtett arra, hogy a görögkeleti szerb és román, illetve az erdélyi szász evangélikus egyház nemzeti jellegű oktatási intézményeiben, valamint az egyházi autonómiát nélkülöző, de nyelvében nemzeti magyarországi szlovák, rutén, horvát iskolákban a törvény nyomán felerősödjenek a magyarosító törekvések. Apponyi, a koalíciós kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere és egyik fő ideológusa a népoktatási törvényekkel bevallottan egyszerre próbálta az oktatásügyet beemelni a magyarországi modernizáció főáramába, egyszersmind felhasználni az elemi iskolákat a magyarosítás céljaira. Az egész dualizmus kori magyar politikai elit eltévelyedéséről vallott utóbb 1934-ben megjelent emlékiratában „ A nemzetiségi kérdés tekintetében elég bonyolult volt lelki elhelyezkedésem. Minden ösztönöm a Deák–Eötvös-éra hagyományaihoz vezetett. Mindig utáltam mindent, ami akárcsak a méltányossággal is ellenkezett, bárkivel szemben történt légyen. De nem volt energiám hozzá, hogy magamat teljesen kivonjam a Tisza-epochában uralkodóvá vált áramlat hatása alól.” 24 Ennek megfelelően Apponyi – az 1868. évi nemzetiségi törvény atyjainak, Deák Ferencnek és Eötvös Józsefnek a követőjeként – biztosítani kívánta a nem magyar nemzetiségek nyelvi–kulturális jogait, de elutasította a kollektív jogok, a külön közjogi státus iránti igényeiket. A Tisza-korszak módosult nemzetiségpolitikai súlypontjait és a liberális magyar nacionalizmus régi nyelvpolitikai törekvésének felerősödését jelezte viszont a már 1892-ben előtérbe került magyar államnyelvi program. „ A magyar nyelv ismeretének terjesztését azonban szükségesnek tartjuk, hogy a nem magyar ajkú intelligencia az állam szolgálatából részét kivehesse és ezáltal minél szorosabban csatoltassék az államhoz; de főleg mint a társadalmi összetartozásnak az eszközét, mely nélkül a politikai egység üres forma marad. ” 25 24 APPONYI 1934, 57. 25 Uo. 58. � 331 �

Szarka László<br />

népoktatásügy hátrányait, és az elmozdulás lehetőségeit. A 20. század elején a<br />

Széll-, az első Khuen-Héderváry-, illetve Tisza István-kormány kultuszm<strong>in</strong>iszterei<br />

– Berzeviczy Albert és Lukács György – számára pedig már egyértelmű volt,<br />

hogy fokozott állami szerepvállalás nélkül nem lehet számottevő előrelépést elérni<br />

a magyarországi oktatásügy korszerűsítésében. 21 Utóbbi Csáky Alb<strong>in</strong> államtitkáraként<br />

1891-ben fogalmazta meg először az 1868. évi népoktatási törvény<br />

revíziójának szükségességét, elsősorban az egységes tanítói–tanári képesítési és<br />

tanfelügyeleti rendszer kialakítása érdekében. M<strong>in</strong>iszteri működése idején Berzeviczy<br />

rendeleteivel, törvénytervezeteivel gyakorlatilag előkészítette a terepet<br />

Apponyi Albert számára. 22 A korabeli oktatáspolitikai vitákban eldőlt, hogy nem<br />

az oktatásügy államosítását, hanem az állami szerepvállalás fokozását és az alapelemeiben<br />

egységes oktatási rendszer kialakítását kell megcélozni. A magyar<br />

nyelvnek m<strong>in</strong>t államnyelvnek az addigiaknál hatékonyabb oktatása ezekhez a fő<br />

célokhoz kapcsolódott harmadikként.<br />

Emellett azt is mérlegelni kellett, miként lehet tartalmilag és <strong>in</strong>tézményi<br />

struktúrájában is megújítani a magyarországi oktatásügyet, s ezt mennyiben lehet<br />

számon kérni az egyházi, községi, egyesületi fenntartású iskolákon. A népoktatásnak<br />

és a középfokú oktatásnak Eötvös József utáni – jórészt Trefort Ágoston<br />

m<strong>in</strong>isztersége alatt lezajlott – fejlesztése (egyebek közt az 1884: V. tc. értelmében<br />

lehetségessé vált beruházásoknak köszönhetően) azt jelezte, hogy a külső, fizikai<br />

feltételek javítása mellett egyre nagyobb szükség volt az oktatás tartalmi átalakítására,<br />

illetve a magyarnak m<strong>in</strong>t államnyelvnek az oktatását előtérbe helyező<br />

megközelítésre.<br />

Az 1906–1910 közötti koalíciós kormány törvényei alapvetően ezeket kívánták<br />

szolgálni. Az már a korszak és a koalíció egyre gátlástalanabb, „úrlovas” nacionalista<br />

politikai vonalvezetésével függött össze, hogy rendkívül szerencsétlen<br />

módon, Apponyi a maga népoktatási törvénytervezetében egybekötötte az állami<br />

támogatást a „magyar nemzeteszme” szolgálatával. „Mi igenis várunk, követelünk<br />

a lelkészektől és tanítóktól az állami támogatás fejében valamit, de semmi<br />

egyebet, m<strong>in</strong>t azt, hogy kötelességüket m<strong>in</strong>den irányban híven teljesítsék, és hogy<br />

kötelességteljesítésüknek azt a részét, amely egyedül tartozik reánk, ti. az állammal<br />

és nemzettel szemben való kötelességnek a teljesítését el ne mulasszák. ” 23<br />

21 KELEMEN 2002, 45–60.<br />

22 FELKAI 1998. www.magyarpedagogia.hu/dpcument/felakai_mp981.pdf (2009. 09. 30.).<br />

23 Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi m<strong>in</strong>iszter felszólalása a nemzetiségi képviselők<br />

kijelentéseivel kapcsolatban az 1907. évi közoktatásügyi költségvetési vitában, 1906. december<br />

18. KEMÉNY 1971, 82. A törvények szövegét lásd a CompLex Kiadó Kft. – 1000 év törvényei c.<br />

<strong>in</strong>ternetes adatbázisában. www.1000ev.hu/<strong>in</strong>dex.php?a=8&param=1 (2009. 09. 30.).<br />

�<br />

330<br />

�

logo

Produkte

Ressourcen

Unternehmen

AGB
Datenschutzerklärung
Cookie-Richtlinien
Cookie-Einstellungen
Impressum
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hurra! Ihre Datei wurde hochgeladen und ist bereit für die Veröffentlichung.

Erfolgreich gespeichert!

Leider ist etwas schief gelaufen!