und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Szarka László
A nemzetiségi régiókban ennél is többen éltek saját földjükből vagy mezőgazdasági
alkalmazottként próbálták biztosítani családjuk fenntartását. A szlovák
többségű Árva megyében, hasonlóan a román többségű Arad, Szilágy, Fogaras,
Kolozs, Szolnok, Doboka, Kisküküllő, valamint rutén többségű Ung, Ugocsa
megyékhez az agrárnépesség aránya meghaladta a 80 százalékot. Nemzetiségek
szerinti bontásban még szembetűnőbb a nemzetiségi társadalmak erős paraszti
jellege, hiszen mind a rutén (87,1%), mind pedig a román (84,3%) és a szerb
(81,5%) földműves népesség aránya jóval meghaladta az országos átlagot, ami jól
jelezte ezeknek a társadalmaknak a szűkös mobilitási potenciálját. 10
Mindez természetesen szorosan összefüggött a nemzetiségi régiók birtokszerkezetével.
Különösen a román és a szlovák többségű vidékeken a századforduló
idején rendkívül éles, kezdettől fogva hangsúlyozottan nemzeti törésvonalak
mentén zajló küzdelem alakult ki a földbirtok megszerzéséért, illetve a megvásárolható
mezőgazdasági földekért. A korszerű gazdálkodási igényeknek megfelelni
egyre nehezebben tudó, a nemzetiségi vidékeken elszigetelten élő és akut
tőkehiányban szenvedő magyar arisztokrata és nemesi földbirtokosok, részletekben
vagy egyszerre, eladással vagy bérlet formájában, szabadulni igyekeztek az
ősi jusstól, ami rövid időn belül az „akié a föld, azé az ország” jelszó alatt folyó,
nacionalista végletekbe csapó felfogás általánossá válásához vezetett. A szlovák
és a rutén régióban, a magyar nagy- és középbirtoknak az erdélyinél is átütőbb
fölénye, a legtöbb megyében kedvezőtlen, sőt helyenként mostoha termelési feltételek,
valamint a relatív szlovák agrár-túlnépesedés nagyobb mértéke miatt, a
paraszti kisbirtok eleve kevesebb megélhetési lehetőséget biztosított, mint másutt
az országban. Itt kell megemlítenünk, hogy az átlagos földbirtoknagyságot tekintve
a tíz legkisebb átlagértéket mutató vármegye között – két székely törvényhatóság
(Csík és Udvarhely) mellett – csupa nemzetiségi többségű vármegye,
köztük három szlovák (Árva, Turóc, Liptó megye) volt. A hazatérő amerikások
nemzetiségi földvásárlásai nyomán bizonyos mértékben megerősödtek a szlovák
birtokos parasztság pozíciói. A nemzetiségi részarány érezhetően és kimutathatóan
csak a 10–100 hold közötti birtokkategóriában növekedett a szlovák régióban,
a 100–1000 hold közötti középbirtok tulajdonosai között a két nemzetiség aránya
továbbra sem érte el az egyszázalékos határt sem. A paraszti kisbirtok viszonylag
nagy súlya a szlovák nemzetiségi régióban egy másik szempontból is ellentmondásos
következménnyel járt. A földbirtok nélküli agrárnépesség, a mezőgazdasági
munkások és a napszámosok körében mindegyik régió és nemzetiség elmaradt
az országos átlagtól. Ennek a ténynek meglehetősen fontos szerepe volt az ipari
központokba irányuló belső migráció magyar túlsúlyának kialakulásában, amely
10 NAGY 2003, 234–254.
�
324
�