und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Varga J. János
sem volt. A románok szilárdan tartották a török korban megszerzett pozícióikat
Erdélyben és a Temesi Bánságban.
II. József uralkodásának végére Magyarország népessége – a természetes
gyarapodást is figyelembe véve – ugrásszerűen megemelkedett. Az 1787. évi
népszámlálási adatok alapján a 9.940.000 főre 38 becsült lakosságnak kevesebb,
mint 60 százaléka 39 volt idegen ajkú, tehát a magyarság lakosságon belüli részaránya
alig haladta meg a 40 százalékot a 17. század végi 50, 40 és a 15. század végére
valószínűsített 76–80 százalékkal szemben. 41
Így valósult meg a Kollonich-féle „Einrichtungswerk” azon elismerésre méltó
gondolata, mely szerint „…a befogadott idegen népek között semmi nemzeti különbséget
ne tegyenek… .” 42 Ugyanakkor létrejöttek a Kárpát–medence későbbi
kritikus társadalmi–politikai jelenségeinek, a 19. századi nemzeti feszültségeknek
és mozgalmaknak, majd a 20. századi etnikai konfliktusoknak az alapfeltételei.
38 EMBER 1989, 73.
39 Uo. 70. A 4. sz. táblázat összesített adatai szerint Magyarország, Erdély, Szlavónia, Horvátország
és a Határőrvidék lakosságának 41,55 százaléka volt magyar, 58,45 százaléka idegen
ajkú (német, román, szlovák, kárpátukrán, szlovén, horvát, szerb, bunyevác, sokác és egyéb).
40 ÁGOSTON 1998, 47.
41 VARGA 1999, 41–42; ÁGOSTON 1998, 47, 49. A korszak első demográfiai számításait Szabó
István végezte el: SZABÓ 1963. Kritikáját összefoglalja FONT 1998, 11–13.
42 MAYER 1980 2 , 113; BENCZÉDI 1987, 156.
�
32
�