und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Német betelepítések Magyarországra a 17–18. században
Az állami telepítéspolitika – a Temesi Bánság 1718-ban történt visszavételével
– közvetlenül erre a kamarai birtoknak nyilvánított vidékre összpontosult.
A 166 esztendeig oszmán uralom alatt állott terület igazgatását Claudius Florimund
Mercy gróf, kormányzóra bízta az udvar. A gubernátor irányításával
1722-től 1726-ig érkeztek ide a katolikus német telepesek első nagy hullámai
(a gróf saját apari–högyészi [Tolna megye] uradalmába is telepített közülük),
később kisebb csoportjaik vándoroltak be 1737-ig. Többsége megállta a helyét,
és 53 faluban mintegy tízezren vertek gyökeret. A kormányzó a merkantilizmus
szellemében fáradozott a reá bízott terület gazdasági fellendítésén: iparosokat és
bányászokat hívott be, a németek mellé spanyolokat, franciákat és itáliaiakat is a
rizs- és a selyemtermelés meghonosítására. Munkáját III. Károly 1737–1739. évi
újabb török háborúja tette tönkre: a telepesek jórészt a harcok és a rablócsapatok
áldozatául estek vagy elmenekültek. Helyüket később rác határőrök, és a határon
túlról behívott szerbek, románok, bolgárok foglalták el. 32
A királyság benépesítése a 18. század végéig elhúzódott. Mária Terézia uralkodása
idején, 1748-ban Grassalkovich Antal gróf, a Magyar Kamara elnöke
vette kézbe a jórészt még mindig kincstári birtokú Bácska betelepítését. Mellette
Cothman Antal lett a német beköltözés specialistája. Tevékenységük eredményeképpen
1763–1771 között 2548 német család érkezett a megművelt kamarai
terület hézagjainak betöltésére, ahol magyarokkal és szerbekkel kellett „megosztozniuk”
az új hazán. 33 Ugyanakkor az utóbbiaknak csak szerény szórványaik
maradtak a Délkelet– Dunántúlon, a tömeges német bevándorlás nyomán immár
„Schwäbische Türkei”-nek nevezett területen. 34
A Bácska és a Bánát falvainak benépesítése 1782–1787 között mintegy
85.000–90.000 német ajkú telepes telekre ültetésével befejeződött. Változatlanul
a korábbi kedvezmények sorával segítették beilleszkedésüket: három–hat évre
szóló állami és földesúri adómentességet, szántóföldet, rétet, gazdasági felszerelést,
igásállatot és élelmet kaptak, továbbá szabad vallásgyakorlatot, papot,
imaházat, tanítót, iskolát és kórházat biztosítottak számukra. 35
A belső migráció a 18. században is folytatódott: szlovákok jelentek meg
Pest–Pilis–Solt megye falvaiban 36 és Békés megyében, 37 ahol korábban nyomuk
32 A témakör alapos feldolgozása KALMÁR 1991, 489–499.
33 EMBER 1989, 52–53.
34 VARGA 1999, 50.
35 Uo. 56–57.
36 DÓKA 2008, 275, 277–281, 297–299.
37 Békés megye falvainak újra telepítése Harruckern János György báró nevéhez fűződik. A
betelepítésre EMBER 1977, passim.
�
31
�