und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Tóth Ágnes – Vékás János
ered a korábbi elfojtások felszabadulásából, és milyen mértékben fakad abból,
hogy az emberek az értékek instabilitásának korában a régebbi, stabilabbnak
tűnő képletekhez menekülnek vissza. Tehát egyrészt magyarázhatjuk a korábbi,
monolitizmusra törekvő rendszerben elfojtott törekvések felszínre jutásával,
amihez megvolt az akarat, de nem voltak meg a feltételek az anyanyelv sokkal
hosszabb időt és számos objektív feltételt igénylő regenerálásához. Másrészt,
értelmezhetjük általános válságtünetként is, amikor, az értékrend általános
elbizonytalanodása során, mindenki a gyökerekhez menekül. Ez utóbbi mellett
szól a korábban is csekély mértékű belső vándorlás további lecsökkenése is az
átmenet időszakában. Legvalószínűbb azonban, hogy mindkét tényező kölcsönös
együtthatásáról van szó. Azt már látjuk, hogy a románok esetében ez a folyamat
a 2001. évi népszámlálás adatai szerint megtorpant.
A németeknél e tendenciát az is fokozta, hogy a második világháború után
eredetileg azokat szánták kitelepítésre, akik az 1941. évi népszámlálás során
nemzetiségük szerint (vagy aszerint is) mondták magukat németnek. Később a
kitelepítendő németek megválogatásában számos más körülmény (nem kis mértékben
az elkobozható vagyon nagysága) került előtérbe, a népszámlálási deklaráció
jelentősége azonban tartósan megragadt az idősebb németek tudatában. 2
A rendszerváltást követően a helyzet jelentősen megváltozott, de természetesen a
németek esetében sem rendelkezünk egzakt adatokkal a látencia mértékéről. Az
általunk alkalmazott kvantitatív elemzés módszereivel azt nem, vagy még nem
tudjuk előre jelezni, hogy a nyelv szerepe hogyan alakul a továbbiakban. Ehhez
legalább még egy olyan népszámlálásra volna szükség, amely a 2001. évihez
hasonló módon és mértékben nyújt betekintést az identitás mélységébe, szélességébe
és dinamikájába.
Bőven maradnak tehát még megválaszolatlan kérdések az identitás szerkezetére
vonatkozóan a további kutatások számára is, amelyek során a népszámlálási
adatokhoz a választási, gazdasági és területi statisztikákat, és nem utolsó sorban
az oktatási adatokat is hozzá kell rendelni. De marad teendő más diszciplínák
művelőinek is, mert a kérdés egyre aktuálisabb. Igaz, hogy – mint mondani szokták
– a világnak csak a fele akarat, a másik fele adottság, ennek az első felének,
az akaratot mozgató identitásnak, a társadalmi szerkezetet befolyásoló kulturális
mintáknak a jelentősége egyre növekedni látszik.
Irodalom
TÓTH 2008 = Tóth, Ágnes, Hazatértek. Gondolat. Budapest 2008.
2 Több német visszaemlékező az ezredfordulón is külön népességcsoportként, „anyanyelveseknek”
nevezte azokat, akik 1941-ben német anyanyelvű magyarokként nyilatkoztak. Lásd TÓTH 2008.
�
306
�