und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927) und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

nemettortenelem.tti.btk.pte.hu
von nemettortenelem.tti.btk.pte.hu Mehr von diesem Publisher
06.12.2012 Aufrufe

Tóth Ágnes – Vékás János Az imént elmondottakat összefoglaló alábbi táblázatból látható, hogy a szerb nemzetiségűeknél sokkal nagyobb szerepet játszik a nyelv, mint a németeknél, sokkal kevesebben maradnak meg nemzetiségük keretében kisebbségük nyelve nélkül, mint a németek. 11. táblázat: A nyelvi kötődés aránya a nemzetiségi kötődésűeknél (%) A nem adott anyanyelvűek aránya az adott nemzetiségűek és/vagy adott és más nemzetiségűek körében A nyelvhez nem kötődők aránya az adott nemzetiségűek és/vagy adott és más nemzetiségűek körében � 304 � német szerb 59,8 28,0 46,3 21,6 A nyelvhez nem kötődők aránya a csak adott nemzetiségűek körében 43,6 14,1 Úgy is mondhatnánk, hogy a szerbeknél a nyelvi kategóriák hiánya sokkal nagyobb mértékben erodálja a nemzetiség kategóriáját, mint a németeknél. Vagyis: nyelv nélkül náluk sokkal kisebb mértékben van nemzet, és ha van is, az nagyobb arányban jut kettős kötődésként kifejezésre. Mindez azt is jelenti, hogy a németeknél az identitás szerkezetében olyan elemek, tényezők is működnek, amelyek a szerbeknél nincsenek, vagy csak kisebb mértékben vannak jelen, vagy nincsenek aktivizálva. Következtetések A kisebbségi közösségekben az anyanyelv a nemzeti identitás két dimenziója (közös múlt, és közös tervek a jövőre) közül elsősorban a múlt impulzusait aktivizálja. Természetes, hogy a közösség tagjait erősen összefűzi a nyelv, amelyen közösségi mintáikat átörökítik, s amely összetartozásukat jelképezi. Ugyanakkor a modernizációs kihívások közepette mind fontosabbá válik az is, hogy a kisebbségi közösségek meg tudják-e fogalmazni ezen a nyelven a jövőre vonatkozó közös terveiket is. A nyelv csak így válhat nem csupán a múlt, hanem a jövő komponensének erősítőjévé is a közösségi identitásban. Az elemzésünk kezdetén feltett kérdésekre tehát a következőképpen válaszolhatunk. Csak „nyelvében él a nemzet”? Nem, de a nemzetállam nemzetenként különböző mértékben tette elsőrendű homogenizációs tényezővé a nyelvet. A nyelv fontos, de nem megkerülhetetlen. Strukturális és szimbolikus hatása rendkívül integratív, de kérdés, hogy funkcionális hatása mennyire szolgálja a modernizációt. Ha a modernizációval ellentétbe kerül, az utóbbi győz. Van-e nemzeti identitás nyelv nélkül? Van, de még kérdés, hogy visszahatásként jelentkezik-e nyelvi revitalizáció. Többségi nyelvi környezetben a nyelv három identitásbefolyásoló hatása szinkronban van: együtt alakul a nemzettel. Kisebbségi helyzet-

Nyelvi kötődés és nemzeti identitás ben a hatások eltávolodhatnak: a strukturális és szimbolikus funkció konzervál, míg a funkcionális hatás során a modernizáció impulzusait részben (vagy jórészt) más nyelvek közvetítik. Kérdés, hogy a hatások szinkronba állításának törekvése elvezet-e a nyelv megerősödéséhez, vagy az integráció más tényezői kerülnek előtérbe, illetve megindul-e a közösség az erózió felé. A többnyelvűség jelent-e egyben többes nemzeti kötődést? Nem szükségszerűen, mert a többnyelvűség elsősorban a nyelv funkcionális hatását érinti. Jelent-e a többnyelvűség szükségszerűen asszimilációt? Az asszimiláció alapvető forrása a csoport általános társadalmi– gazdasági helyzete. Valójában ennek lecsapódása a nyelv eróziója is. A stabil társadalmi–gazdasági helyzetű csoport tagjainak keretében additív (hozzáadó) kétnyelvűségről beszélünk, amely erősíti a csoportnak és tagjainak pozícióit, míg a szubtraktív (felcserélő) kétnyelvűség alapvetően a csoport marginalizáltságából ered. A nyelv konzervál, különösen strukturális és szimbolikus hatásában, de a körülményektől függő mértékben funkcionális hatásában is. És itt mutat túl a nyelv a mondás által megfogalmazott szerepen, miszerint benne „él a nemzet”. Hogyan él? Képes-e a modernizációs kihívásoknak megfelelni? Tükrözi-e azokat, közvetíti-e a feladatokat? Ha az identitás szerkezetében a nyelv a múlt, és a nemzetiség a jövő eleme, akkor a magyarországi kisebbségeket, különböző mértékben és módon, de ugyanannyira, sőt némelyiket még jobban összetartja a jövő, mint a múlt. Ezért nem tartjuk megalapozottnak azokat az állításokat, amelyek szerint a magyarországi kisebbségeket a „kihalás veszélye” fenyegeti. A rendszerváltás utáni évtizedben éppen az aktív identitáselem erősödött, és úgy tűnik, hogy a revitalizáció mértékét nem hozhatjuk szoros összefüggésbe azzal, hogy az adott közösség tagjainak identitásában milyen helyet foglal el a nyelv. A korábbi népszámlálások során mindig magasabb volt azoknak a száma, akiket anyanyelvük szerint írtak össze az adott kisebbséghez tartozókként, mint ahányan – az összeírás tanúsága szerint – nemzetiségük alapján mondták magukat oda tartozóknak. Az asszimilációs állami politika államnemzeti felfogása azt a választ ösztönözte, mintegy átmeneti megoldásként, hogy az is magyar nemzetiségűként nyilatkozzon, aki kisebbségi anyanyelvét nem tagadhatja meg, mondván: még kisebbségi anyanyelvű, de nemzetisége már magyar. Eközben gyakran összemosta az állam és a nemzet fogalmát. Ez vezetett oda, hogy minden népszámláláson és minden kisebbség esetében az anyanyelvi identitásdeklarációk száma volt nagyobb. Ez a tendencia az 1990. évi népszámlálás adataiban megfordult. Nem tudjuk azonban, hogy a szubjektív, aktív komponens erősödése idővel magával hozza-e a nyelv megerősödését is, vagy a közösség más összetartó tényezői kerülnek előtérbe. Azt sem tudjuk, hogy az 1990 utáni revitalizáció milyen mértékben � 305 �

Tóth Ágnes – Vékás János<br />

Az imént elmondottakat összefoglaló alábbi táblázatból látható, hogy a szerb<br />

nemzetiségűeknél sokkal nagyobb szerepet játszik a nyelv, m<strong>in</strong>t a németeknél,<br />

sokkal kevesebben maradnak meg nemzetiségük keretében kisebbségük nyelve<br />

nélkül, m<strong>in</strong>t a németek.<br />

11. táblázat: A nyelvi kötődés aránya a nemzetiségi kötődésűeknél (%)<br />

A nem adott anyanyelvűek aránya az adott nemzetiségűek és/vagy<br />

adott és más nemzetiségűek körében<br />

A nyelvhez nem kötődők aránya az adott nemzetiségűek és/vagy<br />

adott és más nemzetiségűek körében<br />

�<br />

304<br />

�<br />

német szerb<br />

59,8 28,0<br />

46,3 21,6<br />

A nyelvhez nem kötődők aránya a csak adott nemzetiségűek körében 43,6 14,1<br />

Úgy is mondhatnánk, hogy a szerbeknél a nyelvi kategóriák hiánya sokkal<br />

nagyobb mértékben erodálja a nemzetiség kategóriáját, m<strong>in</strong>t a németeknél. Vagyis:<br />

nyelv nélkül náluk sokkal kisebb mértékben van nemzet, és ha van is, az<br />

nagyobb arányban jut kettős kötődésként kifejezésre. M<strong>in</strong>dez azt is jelenti, hogy<br />

a németeknél az identitás szerkezetében olyan elemek, tényezők is működnek,<br />

amelyek a szerbeknél n<strong>in</strong>csenek, vagy csak kisebb mértékben vannak jelen, vagy<br />

n<strong>in</strong>csenek aktivizálva.<br />

Következtetések<br />

A kisebbségi közösségekben az anyanyelv a nemzeti identitás két dimenziója<br />

(közös múlt, és közös tervek a jövőre) közül elsősorban a múlt impulzusait aktivizálja.<br />

Természetes, hogy a közösség tagjait erősen összefűzi a nyelv, amelyen<br />

közösségi m<strong>in</strong>táikat átörökítik, s amely összetartozásukat jelképezi. Ugyanakkor<br />

a modernizációs kihívások közepette m<strong>in</strong>d fontosabbá válik az is, hogy a<br />

kisebbségi közösségek meg tudják-e fogalmazni ezen a nyelven a jövőre vonatkozó<br />

közös terveiket is. A nyelv csak így válhat nem csupán a múlt, hanem a jövő<br />

komponensének erősítőjévé is a közösségi identitásban.<br />

Az elemzésünk kezdetén feltett kérdésekre tehát a következőképpen válaszolhatunk.<br />

Csak „nyelvében él a nemzet”? Nem, de a nemzetállam nemzetenként<br />

különböző mértékben tette elsőrendű homogenizációs tényezővé a nyelvet.<br />

A nyelv fontos, de nem megkerülhetetlen. Strukturális és szimbolikus hatása rendkívül<br />

<strong>in</strong>tegratív, de kérdés, hogy funkcionális hatása mennyire szolgálja a modernizációt.<br />

Ha a modernizációval ellentétbe kerül, az utóbbi győz. Van-e nemzeti<br />

identitás nyelv nélkül? Van, de még kérdés, hogy visszahatásként jelentkezik-e<br />

nyelvi revitalizáció. Többségi nyelvi környezetben a nyelv három identitásbefolyásoló<br />

hatása sz<strong>in</strong>kronban van: együtt alakul a nemzettel. Kisebbségi helyzet-

Hurra! Ihre Datei wurde hochgeladen und ist bereit für die Veröffentlichung.

Erfolgreich gespeichert!

Leider ist etwas schief gelaufen!