und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Tóth Ágnes – Vékás János
anyanyelvüknek vallották a németet. A szerbeknél ez a nyomás ilyen formában,
mértékben és időtartamban nem jelentkezett, így az öregkorúak részesedése a
vizsgált csoportban jóval magasabb. Ez azért is figyelemre méltó körülmény,
mert tudjuk, hogy a szerb kötődésűek összlétszámának korösszetétele – elsősorban
a bevándorlás hatására – jóval kedvezőbb, mint a németeké.
4. ábra: A szerb nyelvi kötődés nélküli, csak szerb nemzetiséget jelölő személyek (a-cs-n+)
korösszetétele az egyes identitáskategóriákhoz tartozók
és az össznépesség arányaihoz viszonyítva
A vizsgált csoportba tartozó németek lakóhelyük típusa szerint nem sokban
különböznek a német kötődésűek összlétszámának átlagától. Valamivel kisebb
arányban élnek a fővárosban és a megyei jogú városokban, de a különbséget nem
annyira a községekben, mint inkább az egyéb városokban élők nagyobb aránya
ellentételezi. A szerb kötődésűek esetében általában a németekhez képest sokkal
magasabb a városban, elsősorban a fővárosban lakók aránya – különösen a bevándorlók
esetében –, és ez még hangsúlyosabban jut kifejezésre a vizsgált célcsoportnál.
A „nyelv nélküli nemzetiség” tekintetében tehát a településtípus szerinti
elmozdulás a németeknél és a szerbeknél ellentétes irányú (a németeknél a községek,
a szerbeknél a főváros felé), bár nem túl markáns különbséget mutat.
�
300
�