und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

�óth �gnes – �ékás �ános
� yelvi kötődés és nemzeti identitás
Elemzésünk tárgya: a nyelv helye az identitás szerkezetében. A kérdést a magyarországi
nemzeti–etnikai kisebbségek vonatkozásában vizsgáljuk a 2001. évi
népszámlálás nemzetiségre, anyanyelvre, valamint családi, baráti közösségben
beszélt nyelvre vonatkozó önbesorolási adatai alapján. 1 Módszertanunk alkalmazását
a német és a szerb közösség összehasonlításával mutatjuk be.
Nyelvében él a nemzet – mondja a reformkorban meghonosodott, és azóta is sokat
hangoztatott szállóige. Ma azonban már tudjuk, hogy e tétel axiómaként való
ismételgetése sokszor az asszimilációra irányuló politikai akaratnyilvánítás formája
volt, és a kérdés sokkal összetettebb, mintsem hogy egy egyszerű mondattal
elintézhető legyen. Már a fogalmak meghatározásánál nehézségekbe ütközünk.
Mi a nyelv? Mi a nemzet? És mit értünk azon, hogy a nemzet „él”? Csak nyelvében
él a nemzet? Lehetséges nemzeti identitás nyelv nélkül is? A többnyelvűség
jelent-e egyben többes nemzeti kötődést? A többnyelvűség kisebbségi helyzetben
szükségszerűen asszimilációhoz vezet? Mindenek előtt el kell végeznünk néhány
használt fogalom szigorúan alkalmi célra szolgáló meghatározását.
Nyelven azt a fogalmi rendszert értjük, amely által az ember nemcsak kommunikál,
kifejezi magát, hanem amely által érzékeli, befogadja és értelmezi is a
világot. Vizsgálódásunk szempontjából a nyelvnek három funkcióját különböztetjük
meg: a strukturális funkció annyit jelent, hogy a nyelv kialakulása során,
magába foglalta azokat a társadalmi jellemzőket, amelyek között használói éltek;
a kommunikációs funkció azt jelenti, hogy az adott nyelven beszélők között a
kommunikáció intenzívebb, ami növeli a kohéziót; a szimbolikus funkció pedig
azáltal jut kifejezésre, hogy a csoport tagjai összetartozásuk szimbólumaként is
tekintenek a nyelvre, használatával kifejezik ezt az összetartozást. Összegezve: a
nyelv a társadalmi szerkezet kulturális tényezője, amely strukturális, funkcionális
és szimbolikus hatásával vesz részt a társadalmi integrációban.
Integráción azt a folyamatot értjük, amely során a társadalmon belül kialakult
csoportokba tartozó személyek keresztkötődéseinek hálózata sűrűsödik. A társadalmi
integráció tényezőit négy csoportba soroljuk: a demográfiai, a gazdasági,
a politikai és a kulturális tényezők csoportjába. Ezek folyamatosan, interaktív
viszonyban erősítik vagy gyengítik egymást, ennek az interakciónak a jellegétől
függ, hogy egy társadalom integrálódik vagy dezintegrálódik. Álláspontunk sze-
1 Az elemzésben felhasznált népszámlálási adatok forrása a Központi Statisztikai Hivatal elekt-
ronikus adatbázisa.
�
291
�