und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Német betelepítések Magyarországra a 17–18. században
elsietett okiratot bocsátott ki a Magyar Kancellárián keresztül. Tárgyunk szempontjából
legfontosabb a betelepítési pátens, amely röplap formájában bejárta Magyarországot
és a határon túli területeket, hogy telepeseket hívjon a felszabadított
országrészbe az „Einrichtungswerk”-ben leírtak szerint. 13 A felhívás elsősorban
a Német–római Birodalom nyugati tartományaiban talált pozitív visszhangra: a
Mainzi, a Trieri és a Kölni Választófejedelemségben, a Hessen–darmstadti Hercegségben,
a Svábföldön, Pfalzban, Elsassban és Lotharingiában, 14 ahol súlyos
adóterhek, a német parasztgazdaság zárt öröklési rendje (t. i. az elsőszülött fiú
kapta meg az ingatlant) és a francia háborúk okozta pusztítás egyaránt szorongatta
a lakosságot. 15 A birodalomból bevándorlók többsége hazájában ugyan tönkrement,
de az új élet elkezdéséhez elegendő erkölcsi tőkével rendelkező, a munkát szerető
földművesből és iparosból állott. A legnagyobb igényesség a Svábföldről és a Felső–Rajna
vidékéről betelepülőket jellemezte, akik új hazájukban is megőrizték takarékos,
és szorgalmas mentalitásukat. Már az 1690-es években érkeztek svábok
Buda környékére, továbbá Veszprém, Tolna és Baranya megyébe. Betelepedésük
a karlócai békekötés után is folytatódott, de csakhamar elakadt, sőt a Rákóczi-felkelés
idején a hadi események martaléka lett falvaik java része. 16
A telepesek kedvezményeit az „Einrichtungswerk” javaslatai szerint állapították
meg, az eltéréseket csupán a helyi sajátosságok motiválták. Mind a magyar,
mind az idegen betelepülők szabad menetelű jobbágyok voltak, házukat és
földjüket elidegeníthették, ha távozásuk előtt a maguk helyére állítottak valakit.
A magyarok három, az idegenek öt évig földesúri és vármegyei adómentességet élveztek,
a szőlőt telepítők hat szolgáltatásmentes évet kaptak. Gyakran műveltek 30
hold szántóföldet, nyolc kaszás rétet, olykor 16 kapás szőlőt, s díjmentesen jutottak
épület- és tűzifához, letelepedéskor törlesztésre szóló induló tőkéhez, vetőmaghoz,
élelemhez, igavonó jószághoz és munkaeszközhöz a földesúri gazdaságból. 17
Az ország újratelepítésével és a bevándorlók érdekvédelmével kapcsolatos
javaslatok – és a későbbi gyakorlat – alapján egyetérthetünk Theodor Mayer
osztrák történésszel, akinek olvasatában az „Einrichtungswerk” magyarbarát.
Történetíróink jó része azonban más véleményt alakított ki az elmúlt 100 évben,
felfedezvén egy „rút szeplőt” a „Politicum” című fejezet arculatán. A tervezet legtöbbet
vitatott része kétségkívül az ott olvasható „germanizálási tétel”. Ez a gondolat
a betelepítési javaslaton alapul, amely németek behozatalát azzal az érvvel
13 VARGA 1991, 475.
14 EMBER 1989, 49–50; WELLMANN 1975, 712.
15 SZILÁGYI 1983, 44.
16 Uo. 44–45.
17 EMBER 1989, 51; HÓMAN / SZEKFŰ 1935, 254.
�
27
�