und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)
und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927) und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)
Kovács Éva lom elvisel. A nap mint nap nyilvánosságra kerülő helyi borzalmak elsötétítették mindkét ország térképét, majd’ minden településen történt valami szörnyűség az előző években. A leleplező nyilvánosság fényében, a zsidóság elüldözésében és az európai zsidóság kiirtásában betöltött szerepe okán az osztrák és a magyar társadalom korábbi önképe – ha lehet ilyet mondani – radikálisan eltorzult. A zsidók és nem zsidók közötti együttélés felmondása, a zsidóság kirekesztése tényként vetett árnyékot a fiatal demokráciákra. Tragikus, de nem meglepő, hogy mindkét társadalom meglehetősen rezerváltan vette tudomásul, hogy néhányan a zsidók közül 1945 után hazatértek (legalábbis így hitték). Az 1938 előtti osztrák és magyar kollektív identitás, melyben zsidó és nem zsidó jól–rosszul, de osztozott, egy időre a múlté lett: mindkét „félnek” saját tapasztalataival dacolva kellett helyreállítania megbomlott nemzeti kötődéseit, már amennyiben ragaszkodott ehhez. Mindkét „fél” egyfajta absztrakt elbeszélést keresett, hogy ne kelljen feladnia korábbi lokális, kulturális és politikai kötődéseit. A nemzeti önazonosság törésvonalai, rövidesen kirajzolódtak a társadalmi emlékezeten is. A visszatérő zsidók számára a megelőző évek teljesen más emlékezeti tájat rajzoltak ki, mint a nem zsidók számára. Az előbbiek szemében a falvak, kisvárosok, kerületek, az erdők, mezők, hegyek mind megtapasztalt vagy hallomásból ismert rémségeket rejtettek, míg az utóbbiak e rémségekről igyekeztek nem tudomást venni. Ugyancsak gyökeresen más volt a megítélése a második világháború lezárulásának: a Vörös Hadsereg megjelenését, ahogy Magyarországon, úgy Ausztriában is jószerivel csak a zsidók tekintették felszabadulásnak, a társadalom nagyobbik fele megszállásként élte meg. Közhely, hogy a kardinálisan különböző tapasztalatok vezettek a tömeges társadalmi amnéziához. Ennek első jelei Ausztriában valamivel korábban mutatkoztak, mint Magyarországon. 1946. szeptember 14-én antifasiszta kiállítás nyílt a bécsi Künstlerhausban „Sose feledd el!” címmel. A kiállítást a szovjet megszálló hatalom kezdeményezte és a bécsi városi tanács rendezte meg a három legnagyobb párt közreműködésével. A kiállítás deklarált célja az volt, hogy „nyilvánosság elé tárja a nácik bűneit”. A kiállítást 840 ezren (!) tekintették meg. Ezzel egyidőben, Magyarországon az antiszemita beszédmód továbbra is fertőzte a médiát, zavarta a társadalmi békét, mi több, néhány helyen pogromokhoz vezetett. 15 1947. február 6-án, az NSDAP-tagokra vonatkozó amnesztiatörvénnyel az egykori tettesek 90 százaléka szabadult meg a népbírósági eljárástól és nyerte vissza választójogát Ausztriában. A teljes amnesztiára 10 évvel később, 1957. március 14-én került sor. A politikai diskurzus kizárta az osztrák náci múltat és a 15 A pogromokról lásd PELLE 1995; VÖRÖS 1994; VARGA 1986. � 236 �
A soá „keresztemlékezete” németekre hárította a bűnöket, s ezzel a merész, mégis sikeres lépéssel Ausztriát az áldozat szerepébe lavírozta. 16 Ezt a ma már abszurdnak tetsző történelempolitikai stratégiát mi sem jelképezi jobban, mint az a tény, hogy 1947-ben Ausztria jóvátételi követeléssel fordult a Németországi Szövetségi Köztársasághoz (NSZK) az Anschlussból eredeztethető károkért. 17 A náci múlt rövid idő alatt az osztrák történelem hőskorává nemesült. 18 A zsidó áldozatokat az antifasiszta ellenálló kategóriája mögé rejtették, maga az Antifa–mozgalom pedig valójában az osztrák áldozatiság intézményesítését szolgálta. A röpke két év alatt nagy sikerrel összekovácsolt új elbeszélés meglepő módon egészen a hetvenes évekig tartotta magát. 19 Magyarországon, a kommunista hatalomátvétellel egyidejűleg megmenekültek az egykori nyilaskeresztes párt tagjai. A náci múltat a magyarok is a németekre hárították. A zsidó áldozatokat itt is az antifasiszta ellenállók kategóriája mögé rejtették és azt mozgalomként is intézményesítették. Ez a koncepció mindkét országban egészen a hetvenes évek végéig tartotta magát. A hosszú csendet Ausztriában a Holocaust című amerikai televíziós filmsorozat törte meg 1979-ben. 20 Ezzel a filmmel indult egyébként a karrierje zsidóüldözés új kifejezésének, a holokausztnak is. 21 S bár a filmet részben Ausztriáról és Ausztriában forgatták, ott csak viszonylag későn, az amerikai, a brit, az izraeli, a német és a francia bemutató után sugározták – Magyarországon pedig egyáltalán nem. A sorozatot széles körű, botrányos fordulatoktól sem mentes vita követte Ausztriában. A tettesek leszármazottai fájdalommal szembesültek az osztrák nácizmus tabutémájával, míg az egykori áldozatokat kiábrándította a film hollywoodi dramaturgiája. Magyarország ezidőtájt még a gulyáskommunizmus mély narkózisában szunnyadt – csupán néhány szépirodalmi könyv és folyóiratcikk jelent meg a holokausztról. Hét évvel később, a köztársasági elnöki választások idején robbant ki – az amerikai média hathatós segítségével – Ausztria mindmáig legnagyobb politikai botránya Kurt Waldheim Wehrmacht-beli múltjának leleplezésekor. 22 A skanda- 16 Az „első áldozat” koncepció már az úgy nevezett moszkvai nyilatkozatban is feltűnt (1943. október 30.): „Nagy–Britannia, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kormányai egyetértenek abban, hogy Ausztriát, a hitleri agressziónak áldozatul esett első szabad országot fell kell szabadítani a német uralom alól.” Lásd KEYSERLINGK 1988, 207. 17 Vö. MANOSCHEK 1995, 100. 18 Lásd például az 1950-es évek osztrák háborús emlékműveit. UHL 2001. 19 A tabusítás mechanizmusaihoz lásd BAUMGARTNER 2004, 530–544. 20 Holocaust – The Story of the Family Weiss (R: Marvin Chomsky), NBC, New York 1979. 21 Hogy mit jelent a „zsidóüldözés”, a „zsidóság kiirtása” kifejezések felcserélése a Holocaustra, ma már magyar helyesírással holokausztra, arról lásd KOMORÓCZY 2000. 22 Vö. BOTZ / SPRENGNAGEL 1994. � 237 �
- Seite 185 und 186: Ungarndeutsche, Vertriebene und Emi
- Seite 187 und 188: Ungarndeutsche, Vertriebene und Emi
- Seite 189 und 190: Ungarndeutsche, Vertriebene und Emi
- Seite 191 und 192: Ungarndeutsche, Vertriebene und Emi
- Seite 193: � ��� �eschichtschreibung
- Seite 196 und 197: Mathias Beer Deren Schicksal war da
- Seite 198 und 199: Mathias Beer als Folge der verfehlt
- Seite 200 und 201: Mathias Beer rigen der deutschen Mi
- Seite 202 und 203: Mathias Beer aus der Gottschee. 29
- Seite 204 und 205: Mathias Beer mit reichdeutschen Ste
- Seite 206 und 207: Literatur Mathias Beer ALY 1998 = A
- Seite 208 und 209: Mathias Beer GRASS 2002 = Grass, G
- Seite 210 und 211: Mathias Beer 1990. Inter University
- Seite 213 und 214: �arald �eppner �eobachtungen
- Seite 215 und 216: Beobachtungen zur touristischen His
- Seite 217 und 218: Beobachtungen zur touristischen His
- Seite 219 und 220: Beobachtungen zur touristischen His
- Seite 221 und 222: �onyó �ózsef �orzképek, sz
- Seite 223 und 224: Torzképek, sztereotípiák és azo
- Seite 225 und 226: Torzképek, sztereotípiák és azo
- Seite 227 und 228: Torzképek, sztereotípiák és azo
- Seite 229 und 230: Torzképek, sztereotípiák és azo
- Seite 231 und 232: �ovács �va � soá „kereszt
- Seite 233 und 234: A soá „keresztemlékezete” Mé
- Seite 235: A soá „keresztemlékezete” kez
- Seite 239 und 240: A soá „keresztemlékezete” sul
- Seite 241 und 242: A soá „keresztemlékezete” not
- Seite 243 und 244: Irodalom A soá „keresztemlékeze
- Seite 245: A soá „keresztemlékezete” VÖ
- Seite 249 und 250: �suzsanna �erner �nwieweit si
- Seite 251 und 252: Inwieweit sind Identitätskonzepte
- Seite 253 und 254: Inwieweit sind Identitätskonzepte
- Seite 255 und 256: Inwieweit sind Identitätskonzepte
- Seite 257 und 258: Inwieweit sind Identitätskonzepte
- Seite 259 und 260: Inwieweit sind Identitätskonzepte
- Seite 261: Inwieweit sind Identitätskonzepte
- Seite 264 und 265: Ralf Göllner anfänglich den Ansch
- Seite 266 und 267: Systemische Voraussetzungen Ralf G
- Seite 268 und 269: Ralf Göllner eine nationalpolitisc
- Seite 270 und 271: Ralf Göllner ethnischer Diversitä
- Seite 272 und 273: Ralf Göllner Rahmenbedingungen ges
- Seite 274 und 275: Literatur Ralf Göllner ALESINA / B
- Seite 276 und 277: Ralf Göllner PAN / PFEIL 2006 = Pa
- Seite 278 und 279: Boris Neusius Wenden wir uns nun al
- Seite 280 und 281: Boris Neusius Befragten sowohl sozi
- Seite 282 und 283: Boris Neusius Und so findet sich in
- Seite 284 und 285: Boris Neusius Normen und typisieren
A soá „keresztemlékezete”<br />
németekre hárította a bűnöket, s ezzel a merész, mégis sikeres lépéssel Ausztriát<br />
az áldozat szerepébe lavírozta. 16 Ezt a ma már abszurdnak tetsző történelempolitikai<br />
stratégiát mi sem jelképezi jobban, m<strong>in</strong>t az a tény, hogy 1947-ben Ausztria<br />
jóvátételi követeléssel fordult a Németországi Szövetségi Köztársasághoz (NSZK)<br />
az Anschlussból eredeztethető károkért. 17 A náci múlt rövid idő alatt az osztrák<br />
történelem hőskorává nemesült. 18 A zsidó áldozatokat az antifasiszta ellenálló<br />
kategóriája mögé rejtették, maga az Antifa–mozgalom pedig valójában az osztrák<br />
áldozatiság <strong>in</strong>tézményesítését szolgálta. A röpke két év alatt nagy sikerrel összekovácsolt<br />
új elbeszélés meglepő módon egészen a hetvenes évekig tartotta magát. 19<br />
Magyarországon, a kommunista hatalomátvétellel egyidejűleg megmenekültek<br />
az egykori nyilaskeresztes párt tagjai. A náci múltat a magyarok is a németekre<br />
hárították. A zsidó áldozatokat itt is az antifasiszta ellenállók kategóriája mögé<br />
rejtették és azt mozgalomként is <strong>in</strong>tézményesítették. Ez a koncepció m<strong>in</strong>dkét<br />
országban egészen a hetvenes évek végéig tartotta magát.<br />
A hosszú csendet Ausztriában a Holocaust című amerikai televíziós filmsorozat<br />
törte meg 1979-ben. 20 Ezzel a filmmel <strong>in</strong>dult egyébként a karrierje zsidóüldözés<br />
új kifejezésének, a holokausztnak is. 21 S bár a filmet részben Ausztriáról és<br />
Ausztriában forgatták, ott csak viszonylag későn, az amerikai, a brit, az izraeli, a<br />
német és a francia bemutató után sugározták – Magyarországon pedig egyáltalán<br />
nem. A sorozatot széles körű, botrányos fordulatoktól sem mentes vita követte<br />
Ausztriában. A tettesek leszármazottai fájdalommal szembesültek az osztrák<br />
nácizmus tabutémájával, míg az egykori áldozatokat kiábrándította a film hollywoodi<br />
dramaturgiája. Magyarország ezidőtájt még a gulyáskommunizmus mély<br />
narkózisában szunnyadt – csupán néhány szépirodalmi könyv és folyóiratcikk jelent<br />
meg a holokausztról.<br />
Hét évvel később, a köztársasági elnöki választások idején robbant ki – az<br />
amerikai média hathatós segítségével – Ausztria m<strong>in</strong>dmáig legnagyobb politikai<br />
botránya Kurt Waldheim Wehrmacht-beli múltjának leleplezésekor. 22 A skanda-<br />
16 Az „első áldozat” koncepció már az úgy nevezett moszkvai nyilatkozatban is feltűnt (1943. október<br />
30.): „Nagy–Britannia, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kormányai egyetértenek<br />
abban, hogy Ausztriát, a hitleri agressziónak áldozatul esett első szabad országot fell<br />
kell szabadítani a német uralom alól.” Lásd KEYSERLINGK 1988, 207.<br />
17 Vö. MANOSCHEK 1995, 100.<br />
18 Lásd például az 1950-es évek osztrák háborús emlékműveit. UHL 2001.<br />
19 A tabusítás mechanizmusaihoz lásd BAUMGARTNER 2004, 530–544.<br />
20 Holocaust – The Story of the Family Weiss (R: Marv<strong>in</strong> Chomsky), NBC, New York 1979.<br />
21 Hogy mit jelent a „zsidóüldözés”, a „zsidóság kiirtása” kifejezések felcserélése a Holocaustra,<br />
ma már magyar helyesírással holokausztra, arról lásd KOMORÓCZY 2000.<br />
22 Vö. BOTZ / SPRENGNAGEL 1994.<br />
�<br />
237<br />
�