und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927) und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

nemettortenelem.tti.btk.pte.hu
von nemettortenelem.tti.btk.pte.hu Mehr von diesem Publisher
06.12.2012 Aufrufe

Kovács Éva lom elvisel. A nap mint nap nyilvánosságra kerülő helyi borzalmak elsötétítették mindkét ország térképét, majd’ minden településen történt valami szörnyűség az előző években. A leleplező nyilvánosság fényében, a zsidóság elüldözésében és az európai zsidóság kiirtásában betöltött szerepe okán az osztrák és a magyar társadalom korábbi önképe – ha lehet ilyet mondani – radikálisan eltorzult. A zsidók és nem zsidók közötti együttélés felmondása, a zsidóság kirekesztése tényként vetett árnyékot a fiatal demokráciákra. Tragikus, de nem meglepő, hogy mindkét társadalom meglehetősen rezerváltan vette tudomásul, hogy néhányan a zsidók közül 1945 után hazatértek (legalábbis így hitték). Az 1938 előtti osztrák és magyar kollektív identitás, melyben zsidó és nem zsidó jól–rosszul, de osztozott, egy időre a múlté lett: mindkét „félnek” saját tapasztalataival dacolva kellett helyreállítania megbomlott nemzeti kötődéseit, már amennyiben ragaszkodott ehhez. Mindkét „fél” egyfajta absztrakt elbeszélést keresett, hogy ne kelljen feladnia korábbi lokális, kulturális és politikai kötődéseit. A nemzeti önazonosság törésvonalai, rövidesen kirajzolódtak a társadalmi emlékezeten is. A visszatérő zsidók számára a megelőző évek teljesen más emlékezeti tájat rajzoltak ki, mint a nem zsidók számára. Az előbbiek szemében a falvak, kisvárosok, kerületek, az erdők, mezők, hegyek mind megtapasztalt vagy hallomásból ismert rémségeket rejtettek, míg az utóbbiak e rémségekről igyekeztek nem tudomást venni. Ugyancsak gyökeresen más volt a megítélése a második világháború lezárulásának: a Vörös Hadsereg megjelenését, ahogy Magyarországon, úgy Ausztriában is jószerivel csak a zsidók tekintették felszabadulásnak, a társadalom nagyobbik fele megszállásként élte meg. Közhely, hogy a kardinálisan különböző tapasztalatok vezettek a tömeges társadalmi amnéziához. Ennek első jelei Ausztriában valamivel korábban mutatkoztak, mint Magyarországon. 1946. szeptember 14-én antifasiszta kiállítás nyílt a bécsi Künstlerhausban „Sose feledd el!” címmel. A kiállítást a szovjet megszálló hatalom kezdeményezte és a bécsi városi tanács rendezte meg a három legnagyobb párt közreműködésével. A kiállítás deklarált célja az volt, hogy „nyilvánosság elé tárja a nácik bűneit”. A kiállítást 840 ezren (!) tekintették meg. Ezzel egyidőben, Magyarországon az antiszemita beszédmód továbbra is fertőzte a médiát, zavarta a társadalmi békét, mi több, néhány helyen pogromokhoz vezetett. 15 1947. február 6-án, az NSDAP-tagokra vonatkozó amnesztiatörvénnyel az egykori tettesek 90 százaléka szabadult meg a népbírósági eljárástól és nyerte vissza választójogát Ausztriában. A teljes amnesztiára 10 évvel később, 1957. március 14-én került sor. A politikai diskurzus kizárta az osztrák náci múltat és a 15 A pogromokról lásd PELLE 1995; VÖRÖS 1994; VARGA 1986. � 236 �

A soá „keresztemlékezete” németekre hárította a bűnöket, s ezzel a merész, mégis sikeres lépéssel Ausztriát az áldozat szerepébe lavírozta. 16 Ezt a ma már abszurdnak tetsző történelempolitikai stratégiát mi sem jelképezi jobban, mint az a tény, hogy 1947-ben Ausztria jóvátételi követeléssel fordult a Németországi Szövetségi Köztársasághoz (NSZK) az Anschlussból eredeztethető károkért. 17 A náci múlt rövid idő alatt az osztrák történelem hőskorává nemesült. 18 A zsidó áldozatokat az antifasiszta ellenálló kategóriája mögé rejtették, maga az Antifa–mozgalom pedig valójában az osztrák áldozatiság intézményesítését szolgálta. A röpke két év alatt nagy sikerrel összekovácsolt új elbeszélés meglepő módon egészen a hetvenes évekig tartotta magát. 19 Magyarországon, a kommunista hatalomátvétellel egyidejűleg megmenekültek az egykori nyilaskeresztes párt tagjai. A náci múltat a magyarok is a németekre hárították. A zsidó áldozatokat itt is az antifasiszta ellenállók kategóriája mögé rejtették és azt mozgalomként is intézményesítették. Ez a koncepció mindkét országban egészen a hetvenes évek végéig tartotta magát. A hosszú csendet Ausztriában a Holocaust című amerikai televíziós filmsorozat törte meg 1979-ben. 20 Ezzel a filmmel indult egyébként a karrierje zsidóüldözés új kifejezésének, a holokausztnak is. 21 S bár a filmet részben Ausztriáról és Ausztriában forgatták, ott csak viszonylag későn, az amerikai, a brit, az izraeli, a német és a francia bemutató után sugározták – Magyarországon pedig egyáltalán nem. A sorozatot széles körű, botrányos fordulatoktól sem mentes vita követte Ausztriában. A tettesek leszármazottai fájdalommal szembesültek az osztrák nácizmus tabutémájával, míg az egykori áldozatokat kiábrándította a film hollywoodi dramaturgiája. Magyarország ezidőtájt még a gulyáskommunizmus mély narkózisában szunnyadt – csupán néhány szépirodalmi könyv és folyóiratcikk jelent meg a holokausztról. Hét évvel később, a köztársasági elnöki választások idején robbant ki – az amerikai média hathatós segítségével – Ausztria mindmáig legnagyobb politikai botránya Kurt Waldheim Wehrmacht-beli múltjának leleplezésekor. 22 A skanda- 16 Az „első áldozat” koncepció már az úgy nevezett moszkvai nyilatkozatban is feltűnt (1943. október 30.): „Nagy–Britannia, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kormányai egyetértenek abban, hogy Ausztriát, a hitleri agressziónak áldozatul esett első szabad országot fell kell szabadítani a német uralom alól.” Lásd KEYSERLINGK 1988, 207. 17 Vö. MANOSCHEK 1995, 100. 18 Lásd például az 1950-es évek osztrák háborús emlékműveit. UHL 2001. 19 A tabusítás mechanizmusaihoz lásd BAUMGARTNER 2004, 530–544. 20 Holocaust – The Story of the Family Weiss (R: Marvin Chomsky), NBC, New York 1979. 21 Hogy mit jelent a „zsidóüldözés”, a „zsidóság kiirtása” kifejezések felcserélése a Holocaustra, ma már magyar helyesírással holokausztra, arról lásd KOMORÓCZY 2000. 22 Vö. BOTZ / SPRENGNAGEL 1994. � 237 �

A soá „keresztemlékezete”<br />

németekre hárította a bűnöket, s ezzel a merész, mégis sikeres lépéssel Ausztriát<br />

az áldozat szerepébe lavírozta. 16 Ezt a ma már abszurdnak tetsző történelempolitikai<br />

stratégiát mi sem jelképezi jobban, m<strong>in</strong>t az a tény, hogy 1947-ben Ausztria<br />

jóvátételi követeléssel fordult a Németországi Szövetségi Köztársasághoz (NSZK)<br />

az Anschlussból eredeztethető károkért. 17 A náci múlt rövid idő alatt az osztrák<br />

történelem hőskorává nemesült. 18 A zsidó áldozatokat az antifasiszta ellenálló<br />

kategóriája mögé rejtették, maga az Antifa–mozgalom pedig valójában az osztrák<br />

áldozatiság <strong>in</strong>tézményesítését szolgálta. A röpke két év alatt nagy sikerrel összekovácsolt<br />

új elbeszélés meglepő módon egészen a hetvenes évekig tartotta magát. 19<br />

Magyarországon, a kommunista hatalomátvétellel egyidejűleg megmenekültek<br />

az egykori nyilaskeresztes párt tagjai. A náci múltat a magyarok is a németekre<br />

hárították. A zsidó áldozatokat itt is az antifasiszta ellenállók kategóriája mögé<br />

rejtették és azt mozgalomként is <strong>in</strong>tézményesítették. Ez a koncepció m<strong>in</strong>dkét<br />

országban egészen a hetvenes évek végéig tartotta magát.<br />

A hosszú csendet Ausztriában a Holocaust című amerikai televíziós filmsorozat<br />

törte meg 1979-ben. 20 Ezzel a filmmel <strong>in</strong>dult egyébként a karrierje zsidóüldözés<br />

új kifejezésének, a holokausztnak is. 21 S bár a filmet részben Ausztriáról és<br />

Ausztriában forgatták, ott csak viszonylag későn, az amerikai, a brit, az izraeli, a<br />

német és a francia bemutató után sugározták – Magyarországon pedig egyáltalán<br />

nem. A sorozatot széles körű, botrányos fordulatoktól sem mentes vita követte<br />

Ausztriában. A tettesek leszármazottai fájdalommal szembesültek az osztrák<br />

nácizmus tabutémájával, míg az egykori áldozatokat kiábrándította a film hollywoodi<br />

dramaturgiája. Magyarország ezidőtájt még a gulyáskommunizmus mély<br />

narkózisában szunnyadt – csupán néhány szépirodalmi könyv és folyóiratcikk jelent<br />

meg a holokausztról.<br />

Hét évvel később, a köztársasági elnöki választások idején robbant ki – az<br />

amerikai média hathatós segítségével – Ausztria m<strong>in</strong>dmáig legnagyobb politikai<br />

botránya Kurt Waldheim Wehrmacht-beli múltjának leleplezésekor. 22 A skanda-<br />

16 Az „első áldozat” koncepció már az úgy nevezett moszkvai nyilatkozatban is feltűnt (1943. október<br />

30.): „Nagy–Britannia, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kormányai egyetértenek<br />

abban, hogy Ausztriát, a hitleri agressziónak áldozatul esett első szabad országot fell<br />

kell szabadítani a német uralom alól.” Lásd KEYSERLINGK 1988, 207.<br />

17 Vö. MANOSCHEK 1995, 100.<br />

18 Lásd például az 1950-es évek osztrák háborús emlékműveit. UHL 2001.<br />

19 A tabusítás mechanizmusaihoz lásd BAUMGARTNER 2004, 530–544.<br />

20 Holocaust – The Story of the Family Weiss (R: Marv<strong>in</strong> Chomsky), NBC, New York 1979.<br />

21 Hogy mit jelent a „zsidóüldözés”, a „zsidóság kiirtása” kifejezések felcserélése a Holocaustra,<br />

ma már magyar helyesírással holokausztra, arról lásd KOMORÓCZY 2000.<br />

22 Vö. BOTZ / SPRENGNAGEL 1994.<br />

�<br />

237<br />

Hurra! Ihre Datei wurde hochgeladen und ist bereit für die Veröffentlichung.

Erfolgreich gespeichert!

Leider ist etwas schief gelaufen!