und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

�ovács �va
� soá „keresztemlékezete” *
Az elmúlt két évtizedre visszatekintve az emlékezetpolitika turbulenciájára lehetünk
figyelmesek szerte Európában: naponta nyílik egy kiállítás, majd’ minden
naptári napra esik egy történelmi évforduló, egyik emlékművet leplezik le a másik
után, az újabb és újabb történelemkönyvekkel pedig Dunát lehetne rekeszteni –
mintha tényleg az emlékezés korát élnénk, ahogy néhány történész és filozófus
e korszakot nevezi. Ha azonban figyelmesebben körülnézünk Európa nyugati és
keleti felén, a mennyiségi azonosság mellett legalább annyi finomabb eltérésre is
figyelmesek leszünk, különösen a társadalmi emlékezet terén. Vajon elfogadható
lenne-e már egy közös transznacionális emlékezet az európaiak többsége számára,
legyenek akár a keleti, akár a nyugati oldalról valók? Miért érezzük úgy, hogy
a látványos azonosságok mögött, a társadalmi emlékezet mélyebb rétegeiben
lényegi különbségek húzódnak Kelet– és Nyugat–Európa között? Rendszerspecifikusak-e
ezek a különbségek, s ha igen, akkor vajon mikor jöttek létre?
E kérdések megválaszolásához igyekszem kiaknázni azt a személyes adottságot,
hogy másfél évtizede ingázom Ausztria és Magyarország között, így viszonylag
tartós és meglehetősen közeli, mintegy antopológusi pozícióból figyelhettem
meg mindkét ország rendszerváltás utáni történelempolitikai kísérleteit,
ünnepeit, rítusait stb. A következőkben Ausztriát a nyugati típusú, demokratikus
társadalom egyik esetének tekintem, míg Magyarországot keleti típusú (azaz
posztszocialista) demokratikus társadalomként tételezem. Vizsgálódásom tárgya
egy olyan emblematikus összetevője a két ország társadalmi emlékezetének,
melynek történeti tapasztalata sok ponton nagyon hasonló volt mindkét társadalomban
– jelesül a soá emlékezete. E rövid tanulmány keretében nem térek ki ennek
a társadalmi emlékezetformának minden egyes mozzanatára. Mondandómat
két hipotézis köré sűrítem:
1. A homogenizáló és nivelláló emlékezetpolitikák és a töredezett és széttartó
egyéni emlékezetek közötti ellentmondás nem látszik szűnni az elmúlt két
évtizedben sem.
2. A soá társadalmi emlékezete a rendszerváltás után nem hogy közelebb került
volna, hanem inkább egyfajta széttartást mutat Nyugat– és Kelet–Európában.
* Ez a tanulmány a hasonló című, németül, angolul és franciául megjelent szövegem aktualizált,
magyar nyelvű változata. KOVÁCS 2006a.
�
231
�