und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Torzképek, sztereotípiák és azok revíziója
viták pedig – épp a politikai indíttatás és töltet miatt – több kérdésben gyakran
és gyorsan válnak politikai jellegűvé, s bennük esetenként nem szakmai
érvek, hanem érzelmek és indulatok ütköznek. Ez pedig akadályozza a vitatott
kérdések tisztázását, a tárgyilagos értékelést.
2. A szakma számos, még ma is befolyásos, idős szaktekintélyének életműve az
előző korszakban teljesedett ki, s több esetben szerepük volt torzképek és hibás
sztereotípiák megteremtésében, illetve továbbélésük elősegítésében. Közülük
néhányan nem akarnak vagy nem képesek be- és elfogadni az új szempontokat,
módszereket, kutatási eredményeket – azokban egész munkásságuk eredményeinek
lerombolását látják. Ők ez által – egyes torzképek alkotóiként –
szubjektív okok miatt akadályozzák azok korrigálását.
�
***
A magyarországi német nemzetiség önismeretét gazdagító, identitását erősítő
tankönyv megírása e problémák megszüntetéséhez is nélkülözhetetlen eszköz, de
véleményem szerint önmagában nem jelent megoldást. Annak – a fentiekből fakadóan
– számos más feltétele is van, melyek közül csak hármat emelek ki.
1. Mindenekelőtt azt, hogy e tankönyvben egészséges – a németség életében
betöltött súlyuknak megfelelő – arányban kell tárgyalni a politika-, gazdaság-,
társadalom-, művelődés- és mentalitástörténeti elemeket, a többségi és kisebbségi
társadalom mindennapi együttélését, kapcsolatrendszerét.
2. A könyvnek megfelelő részletességgel kell bemutatnia a német nemzetiség
helyzetét alakító, számos esetben jogos törekvéseit korlátozó, s legalább egyszer
őket tragikus helyzet elé állító magyar kormányzat döntéseinek, s a
többségi társadalom azokat támogató részének – nemcsak a magyarországi viszonyokban,
hanem külső (mindenekelőtt németországi) hatásokban is rejlő –
indítékait. És nemcsak azok pontos megismerésére, hanem megértésére, s
mindezek alapján kritikus megítélésére is törekedve.
3. Ennél is fontosabb, hogy a magyar történetírás előítéletektől mentesen gondolja
végig a magyar történelem minden elemét, benne a német kisebbség különböző
csoportjainak helyzetét, pozitív és vitatható törekvéseit, illetve saját szerepét
mindezek alakulásában. Azt is, hogy a kormányzati politika, a többségi
társadalom befolyásos elemeinek – a kisebbségek megismerését és megértését
nélkülöző, gyakran előítéletes – magatartása miként járult hozzá nemcsak a
németségről alkotott torzképek és hibás sztereotípiák kialakulásához, hanem
a németek egy részének olyan megnyilvánulásaihoz is, melyeket aztán joggal
bírált vagy ítélt el – a nélkül azonban, hogy saját felelősségét is hasonló súllyal
vizsgálta és megfogalmazta volna.
229
�