und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Vonyó József
hagyományokhoz való visszatérést hirdették, ami azonban a magyar társadalomfejlődés
sajátosságaiból következően – a polgárság meghatározó részének idegen:
német és zsidó volta miatt – a nemesi, dzsentri eredetű nemzeti hagyományt jelenti.
Közülük kikerült személyek immár a 21. század első éveiben, Magyarország
EU-tagságának előestájén készítettek olyan dokumentumtervezetet, melyben a
magyar nemzeti önismeret, identitás erősítését a történelemoktatás nem egyik
fontos, hanem egyetlen feladataként jelölték meg. Mindez elősegítette a régi,
politikai indíttatású „szocialista” torzképek felszámolását, de – szintén politikai
indíttatású lévén – esetenként ugyanúgy torzképeket állított helyükre. Egyben
azt is eredményezte, hogy – sokadszor a magyarországi történetírás történetében
– ismét a politikatörténet-írás pozícióit erősítette a tudományágon belül.
Ezek a jellemzők a magyarországi németek történetéből a – tévesen „málenykij
robot”-nak nevezett – szovjet munkaszolgálatot és a kitelepítésként definiált
kiűzetés történetét állították a kutatói érdeklődés középpontjába. Azaz változatlanul
politikatörténeti aspektusok domináltak, s nem a gazdaság-, társadalom- és
kultúrtörténet, az életmód- és mentalitástörténet, nem a gazdálkodás, az életmód,
a művelődési szokások összehasonlító vizsgálata, a magyarok és németek együttélésének,
a kormányzati politika mindezekre gyakorolt hatásainak aprólékos
kutatása.
E tekintetben is a változás reményét kelti a Magyar Tudományos Akadémia
keretében létrehozott kisebbségi kutatóintézet, melyet a témakör legfelkészültebb
magyarországi kutatói irányítanak, s a terület önálló folyóiratainak (Regio, Pro
Minoritate) megteremtése. Mindez azonban csak a fáradságos, aprólékos adatfeltárást
vállaló és elfogulatlan, empatikus elemzésekre képes kutatók sorának
munkája révén hozhat látványos eredményeket. Ebből a szempontból fontos,
hogy az utóbbi években nőtt a vidéki kutatóhelyek szakmai elismertsége, hisz az
említett szorgos adatfeltáró munkát eddig leginkább a levéltárak és múzeumok
munkatársai végezték (mint pl. Baranya, Tolna és Bács-Kiskun megyében).
Még két – a megelőző évtizedek kedvezőtlen hatásaiból fakadó – hátráltató
tényezőt kell említenünk, melyek a magyarországi németek történetének kutatási
lehetőségeit is befolyásolhatják.
1. Egyrészt a tisztázó viták elégtelen voltát. Az okokat elsősorban az ilyen hagyományok
hiányában, s a történettudomány említett „átpolitizáltságában”
fedezhetjük fel. A szakma szűk volta miatt hosszú ideig viszonylag kevés
kutató foglalkozott egy-egy területtel. Monopolizált kutatási témák léteztek,
melyeket országos szinten egy-egy privilegizált szaktekintély uralt, s mások –
fiatalok, vidékiek – inkább csak kiegészítő jellegű vagy regionális kutatási
eredményekkel jelentkezhettek. A mai, immár szabadon folytatható szakmai
�
228
�