und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Torzképek, sztereotípiák és azok revíziója
A magyarországi németség történetének feltárása szempontjából egyfajta fordulatot
jelentett a török utáni betelepülések kezdetének 300. évfordulóján, 1986ban
a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt rendezett nagy konferencia.
Jóllehet, itt is megjelentek még a régi torzképek elemei, elhangzottak még elavult
sztereotípiák, de megszólalhattak már a kérdéskör németországi – köztük az elűzöttek
közül kikerülő – kutatói is.
Az igazi fordulat azonban 1989–1990, azaz a rendszerváltozás után következhetett
be, ami egyaránt – de nem azonos mértékben – teremtett kedvező és
kedvezőtlen feltételeket.
A rendszerváltozás mindenekelőtt politikai fordulat volt, s eredményeként
mind a politikai, mind a kulturális életben a pluralizmus vált általánossá. Szabaddá
vált a kutatás és a véleménynyilvánítás, s ez lehetővé tette egyes történeti
kérdésekben különböző álláspontok kialakulását és ütköztetését. Sorra alakultak
különböző szellemi áramlatokat megjelenítő, történeti tanulmányokat is közlő
folyóiratok, könyvkiadók. Mindehhez – legalábbis a kezdeti években – kedvező
hátteret biztosított (piaci értelemben is) a rendkívüli olvasói érdeklődés a régi
históriai sémákat felszámoló új értékelések iránt. A történettudomány társadalmi
elismertségét jelezte az is, hogy 1984–2002 között egymásután 6 hároméves ciklusban
történész volt a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
Ismételten hangsúlyoznunk kell azonban, hogy rendszerváltozás mindenekelőtt
politikai fordulat volt, az államszocialista rendszer tagadása. Így a történeti
kutatás érdeklődésének középpontjába is a korábbi, politikai indíttatású értékelések
– torzképek és sztereotípiák – átértékelése került. Esetenként nem új,
sokrétű kutatásokra alapozva, hanem az addigi ismereteket újragondolva, nem
ritkán politikai célzattal születtek új történeti munkák. Különösen jellemző ez a
történeti köztudatot erősen befolyásoló publicisztikára, amit szaktörténészek is
műveltek, művelnek.
Valamennyi politikai párt elitjében voltak és vannak történészek, köztük rangos
és elismert kutatók. Ez egyrészt a szakma politikai megosztottságát eredményezte,
ami már különböző politikai pártokhoz kötődő kutatóintézetek létesítésében
is intézményesült. Másrészt, kezdetben különösen sokan voltak a konzervatív,
nemzeti értékeket, hagyományokat képviselő Magyar Demokrata Fórumban. (Az
általuk alakított kormányt a történészek kormányának is nevezték. Antall József
miniszterelnökkel együtt 4 befolyásos tagja, s több államtitkára, valamint az
országgyűlés elnöke és számos vezető diplomata volt a múlt hivatásos kutatója.)
Ez a kör az 1945 után mesterségesen megszakított magyar nemzeti fejlődés
folytatását szorgalmazta, s részben a Horthy-korszak keresztény nemzeti erőiben,
személyiségeiben kereste, keresi a követendő példát. A régi, polgárinak nevezett
�
227
�