und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Vonyó József
történtek alapvető változások, s elindultak kedvező folyamatok. Mindenekelőtt a
Horthy-korszak jellegének megítélésében. A történettudományban korábban (de a
pártideológusok szövegeiben még 1985–1986-ban is) uralkodó fasiszta, félfasiszta,
fasisztoid jelzőkkel szemben az 1980-as évekre általánosan elfogadottá vált az
a minősítés, hogy korlátozott alkotmányos parlamentarizmusként jellemezhető
a korabeli magyar állam, melynek kétségtelenül voltak antiliberális és antidemokratikus,
sőt autoriter jegyei is. Totális rendszer kialakítását célzó törekvések
csak a társadalom kisebbségét mozgósító szélsőséges pártokban, és sikertelen
kísérletekben (Gömbös Gyula és Imrédy Béla kormányzása idején) érhetők tetten.
Hosszabb ideig maradtak azonban virulensek azok a – joggal torzképnek
nevezhető, az árnyalt elemzést és értékelést mellőző – nézetek, melyek szerint
ez utóbbi mozgalmakban fontos, sőt meghatározó szerepet játszottak a magyarországi
németek náci hatás alá került politikai vezetői és nagyobb csoportjai, köztük
pl. a tisztikar német származású része.
A politikai változások az 1960-as évek végétől a társadalom korlátozott „felszabadulását”
eredményezték. Ez is kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy –
főként francia és angolszász iskolák hatására – egy akkor fiatal történész generáció
az 1970-es évektől társadalomtörténeti kutatások felé fordult. Tagjai
nemcsak színvonalas kutatási eredményekkel jelentkeztek, hanem az 1980-as
évek közepétől jelentős hatású tudományszervező munkát is végeztek. Önálló társadalomtörténeti
szakmai szervezetet (Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti
Egyesület) alakítottak, melynek bázisát elsősorban levéltárosok, muzeológusok
képezték. 1986-tól évenként megrendezik konferenciájukat, melyeken számos
társadalomtörténeti terület áttekintése mellett elméleti és módszertani problémákkal
is foglalkoznak. Fontos missziót vállaltak a szociológiai szempontoknak
és módszereknek a történeti kutatásban történő elterjesztésében, illetve a modern
történeti irányzatok és módszerek (pl. mikrotörténet, pszichohistória) megismertetésében.
Ennek érdekében adták ki konferenciaköteteiket és vettek részt új
társadalomtörténeti (Századvég, Medvetánc stb.) és szaktörténeti (pl. AETAS)
folyóiratok alapításában, szerkesztésében. Ez a munka érett be, amikor tanítványaik
– egy harminc éves körüli, újabb generáció – 2000-ben létrehozták az első
magyar társadalomtörténeti szakfolyóiratot: a „Korall”-t. 1994-ben egy Pécsett
rendezett konferenciát szenteltek a 18–20. századi magyarországi etnikai és felekezeti
csoportok történetének. Az 53 előadás közül 9 foglalkozott kifejezetten a
német nemzetiség történetének részkérdéseivel, s számos további az interetnikus
kapcsolatokkal, a nemzetiségpolitikával, a felekezeti és nemzetiségi viszonyok –
németeket is érintő – összefüggéseivel.
�
226
�