und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Torzképek, sztereotípiák és azok revíziója
országi németek története (főként a háború utáni kiűzetése a kollektív felelősség
elve alapján), alapos, hiteles, politikai előítéletektől mentes vizsgálatuk pedig
lényegében tilos.
A második kérdéskör: Milyen lehetőségeket kínálnak a magyar történettudományban
bekövetkezett változások e torzképek és sztereotípiák felszámolására?
A kérdésben látens módon benne van egy időhatárokra vonatkozó kiegészítés: a
rendszerváltás után, azaz 1990 óta.
A rendszerváltással a magyarországi történettudomány is új helyzetbe került,
a témánk szempontjából is fontos változások azonban korábban kezdődtek.
A Kádár-korszakban, már 1956, de különösen 1962 után a hatalom a
társadalommal történő kiegyezésre törekedett. A kultúrpolitika és a tudomány
terén a korábbi direkt irányítással és szigorú felügyelettel szemben a „Támogatni,
tűrni, tiltani” elvét érvényesítették, melynek szellemében csak a rendszert vagy
annak legitimitását veszélyeztető gondolatokat, véleményeket igyekeztek elzárni a
nyilvánosság elől. Ez pedig a korábbinál és a többi szocialista országnál szélesebb
lehetőséget biztosított a jelenkori és a történeti valóság feltárására, bemutatására –
természetesen továbbra is számos korláttal. Ilyen körülmények között csökkent
a hatalom bábáskodása a történettudomány felett. Jóllehet, továbbra is voltak
megrendelések és elvárások, akadtak kéziratok, melyek esetleg évekig vártak a
kiadás engedélyezésére, sőt olyan könyv is (Borsányi György Kun Béla-életrajza),
melynek példányait 1979-ben a könyvesboltok polcairól szállították raktárakba,
hogy aztán tíz év múlva, a rendszerváltás előestéjén kerülhessen végre az olvasók
kezébe. De ezek a kéziratok már megszülethettek, s ki is adták őket. Ezek sorába
tartoztak Tilkovszky Loránt témánkat érintő, ismert munkái többek között a
Volksbundról és a magyarországi (Fegyveres–)SS-toborzásokról, továbbá Bellér
Béla rövid összefoglalása és tanulmányai a magyarországi németek történetéről.
Ez annak ellenére eredménynek számított, hogy előbbiek inkább csak árnyalták,
mint megszüntették a németekről alkotott torzképet, s maguk is hozzájárultak –
immár több érvvel alátámasztva – téves sztereotípiák továbbéléséhez. Mindez azt
is jelentette, hogy – bár változatlanul dominált a politikatörténet – több történeti
kérdést lehetett tárgyalni, mégpedig az ideológia, illetve politika által kevésbé
determinált módon. Ezt jelezte, hogy az 1980-as évekre – néhány túlbuzgó szerzőtől,
s sztereotípiákká vált beidegződésektől eltekintve – egyre inkább eltűntek
a történeti szakmunkákból a marxista terminus technicus-ok.
A kutatás szabaddá válása elsősorban a régebbi korokra vonatkozott. A 20.
század, s különösen az 1956-os forradalom, illetve a Kádár-korszak jelenségeinek,
folyamatainak reális–kritikus elemzésére nem nyílt lehetőség. Mégis
�
225
�