und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

�öszöntő
Amikor 2005 és 2006 folyamán körvonalazódni látszottak egy tervezett, a Németországi
Szövetségi Köztársaság által finanszírozandó alapítványi tanszék
kontúrjai, még nem tudtuk, hogy miként fog ténylegesen működni egy olyan
tanszék, amelyre egyetemünkön még nem volt precedens. Csupán két hasonló
példát szemrevételezhettünk a távolból, az olmützi és a kolozsvári német alapítványi
tanszéket. Mindazonáltal számos ponton határozott elképzelésünk volt
arról, hogy miként fessen az új tanszék. Egyrészt úgy értékeltük, hogy egy olyan
alapvetően történeti perspektívájú tanszékre van szükség (eltérően Olmütztől és
Kolozsvártól), amely a Kárpát–medence népeinek együttélését interdiszciplináris
megközelítéssel kutatja, oktatja és prezentálja a széles érdeklődő köröknek, s így
folytatja, de még inkább erősíti korábbi hagyományainkat. Ezért is gondoltuk azt,
hogy ennek a tanszéknek mindenképpen Pécsett kell létrejönnie, ahol nemcsak a
város és környékének multietnikus múltja, hanem ennek tudományos vetületei is
kedvező kiindulópontot jelenthettek. A Pécsi Tudományegyetem germanisztikai,
néprajzi és történeti tanszékei ugyanis már évtizedes hagyományokkal rendelkeztek
ezen a területen. A leendő tanszék tudományon és kultúrán túlmutató közéleti
tevékenysége szempontjából is célszerűnek tűnt Pécset választani, hiszen a
város tradicionálisan a magyarországi németség és horvátság fellegvára.
Miután eldőlt, hogy a tanszék ezeknek az elveknek a figyelembevételével Pécsett
kerül felállításra, s a Német történelem és kultúra Délkelet–Közép–Európában
Alapítványi Tanszék (Stiftungsprofessur der Bundesrepublik Deutschland für
Deutsche Geschichte und Kultur im südöstlichen Mitteleuropa) nevet viseli majd,
további fontos szempontként arra törekedtünk, hogy olyan nagy szakértelemmel
és tapasztalattal rendelkező tudós vezesse az új intézményt, aki azt kellő tartalommal
tudja megtölteni, új impulzusokat ad, új szemléletmódot hoz, s nemzetközi
kapcsolatai révén tágítja karunk és egyetemünk horizontját. A tanszékvezetői
pályázat eredményeként így esett a választás Gerhard Seewann professzor úrra,
akinek sem Magyarországot, sem Pécset, sem pedig az egyetemünket nem kellett
bemutatni, hiszen sok esetben évtizedes szálak fűzték ide már korábban is.
A 2007. február 1. óta működő tanszékről és vezetőjéről két és fél év távlatából
megalapozottan jelenthetjük ki, hogy beváltották a hozzájuk fűzött reményeket,
s korlátozott személyi és anyagi lehetőségeik ellenére mind a tudomány, mind
az oktatás, mind pedig tudományos ismeretterjesztés és a közéleti tevékenység
terén kimagasló eredményeket érték el. A tudományos eredményről tanúskodik
az utóbbi időben megrendezett számos nemzetközi konferencia, a tanszék ki-
�
17
�