und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Rutsch Nóra
Szászországban 1,8 millió lakásból 350.000 lakás (19,4%) semmisült meg
vagy rongálódott meg, a lakosok száma a háború előttihez viszonyítva 336.000
fővel nőtt 1948 augusztusáig. A Szászországban letelepített elűzöttek száma közel
egy millió volt. 18 Már a számok is jelzik a megoldandó probléma súlyosságát.
A helyi közigazgatási szervek helyi törvényekkel igyekeztek az elszállásolandó
elűzötteknek lakást, lakberendezési és egyéb használati tárgyat biztosítani, ezek
természetesen igen nagymértékben különböztek egymástól, így nagy szükség
lett volna egységes, legalább tartományi szintű rendelkezés kidolgozására. 1947
tavaszán a polgári pártok közül a Kereszténydemokrata Unió (Christlich–Demokratische
Union, CDU) és a Liberál–Demokrata Partei (Liberal–Demokratische
Partei, LDP) konkrét javaslatokat terjesztett a szász tartományi gyűlés elé.
Még a Németország Szocialista Egységpártjának (Sozialistische Einheitspartei
Deutschlands, SED) szociálpolitikusai is szükségesnek tartottak egy ilyen teherkiegyenlítési
törvényt, de saját pártjuk és a SMAD ellenkezése miatt ez meghiúsult.
Ők a helyi lakosság eddigi önkéntes segítségnyújtására, szolidaritására
számítottak. 19
A befogadó községeket általában néhány nappal az elszállásolandó elűzöttek
érkezése előtt tájékoztatták az érkezők létszámáról, ezután kellett gondoskodniuk
a megfelelő számú lakásról. Nehezítette a helyzetet, ha a jelentések akadoztak,
vagy a kitelepítettek hamarabb értek oda, mint a levél. 20
A lakásokat és különböző funkciójú, de lakhatásra valamelyest is alkalmas
helységeket a közigazgatási szervek összeírták, felmérték, majd lefoglalták őket.
A legtöbb esetben a helyi lakosoknak összébb kellett húzódniuk és az így kiüresített
szobákat a kitelepítettek részére a hatóságnak átadni. Ez természetesen nem
ment súrlódások és panaszok nélkül. 21 Többször előfordult, hogy csak erőszakkal,
rendőri jelenléttel, büntetés kilátásba helyezésével lehetett a kiszemelt lakótereket
a kitelepítettek számára biztosítani. 22 A kikényszerített lakásfoglalások már
előrevetítették a tulajdonos–főbérlő és a bérlő panaszokkal terhelt viszonyát, amit
számos panaszos levél is bizonyít.
Sok községben előfordult, hogy nem tudtak megfelelő mennyiségű szobát
lefoglalni, így a kiutalt kitelepítetteknek még egyszer táborban, ún. elosztótáborokban
biztosítottak szállást. 23 Például Zittauban 1948 júniusában 14 napig a
18 Uo. 158.
19 Uo. 207–208.
20 Uo. 146.
21 SHSA – Dresden, LRS, MdI, Nr 2675, Gesuche der Umsiedler um Zuzugsgenehmigung 1947–
1948; J. K., W. Sz. közlései.
22 Uo. 147.
23 Uo. Interjúk.
�
168
�