und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Vitári Zsolt
táncos és zenés mulatságok keretében, kissé rejtőzködve tartották meg. Az ifjúsági
szervezet ugyanis még hivatalosan nem létezett, s nem is hagyta jóvá a magyar
kormány, így az ifjúsági szervezkedés ekkor még félillegális, de hallgatólagosan
tolerált tevékenységnek minősült. 62
Ennek ellenére Magyarország volt a Németországban nyilvántartott, hat legfontosabb
népi német népcsoport (Dánia, Szlovákia, Románia, Horvátország,
Szerbia, Magyarország) közül az egyetlen, ahol a magyar népi németek élete és
szervezettsége még mindig nem felelt meg a birodalmi német igényeknek. Megállapításaik
szerint a bécsi egyezmény végrehajtása még 1941 folyamán is igen
vontatottan haladt, de különösen sok kritika érte az iskolakérdést. A DJ magyarországi
megalakítására is csak akkor került sor, amikor a szomszédos országok
német szervezetei ifjaik számára kötelezővé tették a tagságot, s így 90–100 százalékos
szervezettségi szintet értek el. Ezt a magyarországi Német Ifjúság annak
ellenére sem érte el sohasem, hogy a Volksbund vezetője a háború után maga
is elismerte, hogy a DJ volt a Volksbund egyetlen olyan szervezete, amelyben
komolyabb – a mobilizálásnak kedvező – nemzetiszocialista hatás érvényesült,
amelynek érdemben sosem sikerült gátat szabni. 63
Ilyen körülmények között került sor 1941-ben a Volksbund ifjúsági tagozataként
a Német Ifjúság magalapítására, amely hasonlóképpen nem lelt meleg fogadtatásra
a többségi társadalom részéről. Az alapítás nemcsak a „pángermán ve-
62 1939–40 telén a kormány engedélyével 5 népdal és néptánc tanfolyamot rendeztek, amelyek szinte
mindegyik települési területet érintettek, s 530 lány és 684 fiú vett részt rajtuk. Arra azonban
nem terjedt ki az engedély, hogy a tanfolyamokat a budai hegyvidék falvaiban is megrendezzék.
Azok megakadályozására 5 községben állítólag még csapatokat is beszállásoltak, ahol korábban
sohasem került sor ilyesmire. Piliscsabán a miniszterelnökség ígérete ellenére a törvényszéki
bíró tagadta meg a tanfolyam tudomásulvételét. Jugendarbeit des Volksbundes der Deutschen in
Ungarn, Berlin, 10. Juni 1940 – BArch, NS 22/108; Lagebericht aus Ungarn. Berlin, 28. März
1940 – BArch, NS 22/109. A fennmaradt névlista alapján kideríthető, hogy az egyik ilyen alkalommal
a résztvevők a főváros környékéről, a Bakonyból, Dél–Dunántúlról, és Bács megyéből
érkeztek. Hasonló rendezvényre került sor 1939 márciusában is, amikor Basch beszélt 40 ifjú
bajtárs előtt a hazai németség ellenségeiről. A Basch-féle harcias beszéd után a csendőrség tudni
vélte, hogy az Ifjú Bajtársak között folytatott beszélgetésből azt lehetett leszűrni, hogy Németországnak
már nincs sok követelése: mindössze Svájc ľ része, egy kis darab Lengyelországból
és a magyar Dunántúl. A Magyar Királyi Csendőrség Nyomozó Osztályparancsnoksága jelentése
a Miniszterelnökség II. osztályának, Budapest, 1939. március 30. – MOL, K 28, 98. cs.,
K 28–198–1939–15164. Az ilyesfajta toborzás a magyar hatóságoknak is feltűnt, s nyomatékosan
felhívták a hivatalos közegek figyelmét arra, hogy jelentsék a járási katonai parancsnokságoknak,
amennyiben leventeköteles, 18 évnél fiatalabb németeket toboroznak a Volksbundba.
Másolat a 16.441/1940. VII. res. B. M. számú iktatmányból a honvédelmi miniszternek, Budapest,
1940. december 9. – MOL, K 28, 110. cs., K 28–211–15305–1941–ME–II. Valószínűleg
további számos hasonló rendezvényre került sor ebben az időszakban.
63 Uo. 48–56; SEEWANN / SPANNENBERGER 1999, 368, 401.
�
160
�