und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927) und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

nemettortenelem.tti.btk.pte.hu
von nemettortenelem.tti.btk.pte.hu Mehr von diesem Publisher
06.12.2012 Aufrufe

Vitári Zsolt Bleyer számára a kulcskérdés azonban a német fiatalság identitásának megőrzése volt, és a németség jövőjét csakis egy kisebbségi értelmiség kinevelése biztosíthatta hosszútávon. 29 Ennek pedig alapvetően két záloga volt: a német iskola és a német ifjúsági mozgalom. Nem véletlen, hogy a kisebbségi törekvések és a többségi elképzelések éppen e két területen ütköztek össze leginkább. Ifjúságszervezési igények Egy 1928-ból származó, a magyarországi németség helyzetét és igényeit taglaló emlékiratban már felvetődik annak a gondolata, hogy a főiskolákon és egyetemeken engedélyezzék a hazai német kisebbséghez tartozó ifjúság egyesületekbe tömörülését. 30 A magyarországi ifjak nevelését egyre szélesebb keretek között felvállaló Levente-szervezet természetes magyar vezényleti nyelve mellett a leventekorú német ifjúság számára pedig olyan engedményt tartottak szükségesnek, hogy a német községekben és vidékeken a magyar nyelv mellett érintkező és oktató nyelvként a német nyelvet is használhassák. A magyarországi németség helyzetét jól jellemezte, hogy hat évvel később, 1934-ben ezek a kifogások még mindig napirenden voltak, előrelépés 1941-ig egyik követelés ügyében sem történt. 31 E panaszok is mutatják, de a németség általános helyzetéből is következett, hogy a legfőbb probléma igazából az volt, hogy a felnövekvő generáció felnőtt koráig nem élhette meg saját nemzetiségi voltát, a németség szervezetei érdemben „nem fértek hozzá” a német ifjakhoz. A fiatalok ugyanis általában olyan óvodába jártak, ahol nem beszéltek németül, az állandóan a viták középpontjában álló iskolai képzés minden engedmény, a német nyelvű tantárgyak bevezetése ellenére többségében valóban elutasítóan állt a németséghez mint kollektív közösséghez. A 12 évesen az iskolát elhagyó fiúk azonnal a Levente soraiba kerültek, amely a testi nevelés mellett a magyar államhoz és állameszméhez való hűséget kívánta a német fiatalok identitásának kizárólagos részévé tenni, s persze mindent magyar nyelven, magyar szellemben, adott esetben a német fiatalok szándékos, máskor csak meggondolatlanságból elkövetett sérelmére. A tovább tanuló diákoknak – 29 TILKOVSZKY 2001, 146. 30 Az 1924 végén alapított, német főiskolai és egyetemi hallgatókat tömörítő Suevia (Verinigung Deutscher Studenten Suevia) elnevezésű egyesület alapszabályzatát a magyar kormány még 10 év múltán sem fogadta el, bár működése elé sem gördített akadályokat, de így a szervezet tulajdonképpen a törvényes kereteken kívül működött. – BELLÉR 2002, 28. 31 Emlékirat a magyarországi német kisebbségnek nyelvi fennmaradására és kulturális fejlődésére vonatkozó kívánságairól és e kívánságok kielégítésére alkalmas módozatokról és eszközökről. – Magyar Országos Levéltár (MOL), K 28, 109. cs., K 28–210–1929–C–1989; Die Wünsche der ungarländischen Deutschbewegung. Abschrift ohne Datum – Bundesarchiv Berlin (BArch), NS 43/44, 40. skk.; TILKOVSZKY 1978, 83. � 150 �

A német ifjúsági mozgalom a két világháború közötti Magyarországon kevés kivételtől eltekintve – csak magyar középiskolák álltak rendelkezésre. Vagyis a németség szervezeteinek éppen abban az életszakaszban volt kevés befolyása a fiatalokra, amikor azok kötődése, identitása kialakult. Az egyetlen terepet a család és a szabadidős tevékenységek jelentették (tánc- és énekcsoportok stb.). 32 Ezt az amúgy sem kedvező helyzetet rontotta az a tény, hogy az UDV csak a 24 éves kor feletti németség gondozására kapott engedélyt. Generációváltás – identitásváltás – birodalmi patronálás Ennek ellenére a kisebbségi–többségi viszony megromlása ekkor még csak a hazai németség szervezetének vezetésében indította el a krízist, ami csak később a negyvenes évek elejére érte el a német kisebbség egyre nagyobb részét. A kedvezőtlen helyzetet a harmincas éveke elejére Jakob Bleyer már kifejezett zsákutcának tartotta, megoldásként pedig a teljes megsemmisülést, vagyis az asszimilációt, vagy pedig a többséggel való, „mozgalomszerű, hatalomellenes oppozícióként”, 33 Németország segítségével megvalósuló összeütközést vetítette előre. 34 Utóbbi esetben még a náci hatalomátvétel előtt a mindkét fél számára ártalmas eredményt prognosztizált. 35 A kettő között azonban mutatkozott még egy lehetőség, mégpedig az etnocentrikus befeléfordulás, 36 amely megpróbált megfelelni a magyar kisebbségpolitikai elvárásoknak, s a saját kisebbségi identitást belefordulva a társadalmi kisegységekben próbálta megélni. Helyi szinten a német mozgalomban vállalt tagság ellenére ez alkalmazott stratégia volt. Ezek a folyamatok összességében azonban elvezettek a hazai németség identitásválságához. A Bleyer utáni ifjabb generáció a német mozgalom múltbéli kudarcai alapján már nem látott lehetőséget a magyar kisebbségi kormányzattal való együttműködésre, s úgy látta, hogy a németség identitásának további eróziója csakis a magyartól teljesen elszakított népi német identitás erősítésével 37 valósítható meg. Vagyis a Volksbund számára csak a nyíltan felvállalt, a magyar törekvésekkel szembemenő, a saját megmaradásért erőteljes harcot vívó identitás volt legitim. Ehhez a segítséget pedig egyértelműen attól a Németországtól várta, amely időközben nemzetiszocialistává változott, s a hazai német kisebbséggel – az identitás-megőrzésben való segédkezésen túl – további tervei voltak. Ezzel olyan sérelmi spirál indult el, amelyet egyre nehezebb volt kezelni. 38 32 HUBER 1942, 168. 33 A. GERGELY 1996, 43. 34 Jakob Bleyer 1932. augusztus 6-i, Gratz Gusztávhoz intézett levele. Ld. WEIDLEIN 1996, 49–50. 35 WEIDLEIN 1996, 50. 36 A. GERGELY 1996, 43. 37 SEEWANN 2000, 97. skk. 38 Uo. 107–119. � 151 �

A német ifjúsági mozgalom a két világháború közötti Magyarországon<br />

kevés kivételtől eltek<strong>in</strong>tve – csak magyar középiskolák álltak rendelkezésre.<br />

Vagyis a németség szervezete<strong>in</strong>ek éppen abban az életszakaszban volt kevés<br />

befolyása a fiatalokra, amikor azok kötődése, identitása kialakult. Az egyetlen<br />

terepet a család és a szabadidős tevékenységek jelentették (tánc- és énekcsoportok<br />

stb.). 32 Ezt az amúgy sem kedvező helyzetet rontotta az a tény, hogy az UDV csak<br />

a 24 éves kor feletti németség gondozására kapott engedélyt.<br />

Generációváltás – identitásváltás – birodalmi patronálás<br />

Ennek ellenére a kisebbségi–többségi viszony megromlása ekkor még csak a<br />

hazai németség szervezetének vezetésében <strong>in</strong>dította el a krízist, ami csak később<br />

a negyvenes évek elejére érte el a német kisebbség egyre nagyobb részét.<br />

A kedvezőtlen helyzetet a harm<strong>in</strong>cas éveke elejére Jakob Bleyer már kifejezett<br />

zsákutcának tartotta, megoldásként pedig a teljes megsemmisülést, vagyis az<br />

asszimilációt, vagy pedig a többséggel való, „mozgalomszerű, hatalomellenes<br />

oppozícióként”, 33 Németország segítségével megvalósuló összeütközést vetítette<br />

előre. 34 Utóbbi esetben még a náci hatalomátvétel előtt a m<strong>in</strong>dkét fél számára ártalmas<br />

eredményt prognosztizált. 35 A kettő között azonban mutatkozott még egy<br />

lehetőség, mégpedig az etnocentrikus befeléfordulás, 36 amely megpróbált megfelelni<br />

a magyar kisebbségpolitikai elvárásoknak, s a saját kisebbségi identitást<br />

belefordulva a társadalmi kisegységekben próbálta megélni. Helyi sz<strong>in</strong>ten a német<br />

mozgalomban vállalt tagság ellenére ez alkalmazott stratégia volt. Ezek a folyamatok<br />

összességében azonban elvezettek a hazai németség identitásválságához.<br />

A Bleyer utáni ifjabb generáció a német mozgalom múltbéli kudarcai alapján már<br />

nem látott lehetőséget a magyar kisebbségi kormányzattal való együttműködésre,<br />

s úgy látta, hogy a németség identitásának további eróziója csakis a magyartól<br />

teljesen elszakított népi német identitás erősítésével 37 valósítható meg. Vagyis a<br />

Volksb<strong>und</strong> számára csak a nyíltan felvállalt, a magyar törekvésekkel szembemenő,<br />

a saját megmaradásért erőteljes harcot vívó identitás volt legitim. Ehhez<br />

a segítséget pedig egyértelműen attól a Németországtól várta, amely időközben<br />

nemzetiszocialistává változott, s a hazai német kisebbséggel – az identitás-megőrzésben<br />

való segédkezésen túl – további tervei voltak. Ezzel olyan sérelmi spirál<br />

<strong>in</strong>dult el, amelyet egyre nehezebb volt kezelni. 38<br />

32 HUBER 1942, 168.<br />

33 A. GERGELY 1996, 43.<br />

34 Jakob Bleyer 1932. augusztus 6-i, Gratz Gusztávhoz <strong>in</strong>tézett levele. Ld. WEIDLEIN 1996, 49–50.<br />

35 WEIDLEIN 1996, 50.<br />

36 A. GERGELY 1996, 43.<br />

37 SEEWANN 2000, 97. skk.<br />

38 Uo. 107–119.<br />

�<br />

151<br />

Hurra! Ihre Datei wurde hochgeladen und ist bereit für die Veröffentlichung.

Erfolgreich gespeichert!

Leider ist etwas schief gelaufen!