und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)
und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927) und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)
Vitári Zsolt Bleyer számára a kulcskérdés azonban a német fiatalság identitásának megőrzése volt, és a németség jövőjét csakis egy kisebbségi értelmiség kinevelése biztosíthatta hosszútávon. 29 Ennek pedig alapvetően két záloga volt: a német iskola és a német ifjúsági mozgalom. Nem véletlen, hogy a kisebbségi törekvések és a többségi elképzelések éppen e két területen ütköztek össze leginkább. Ifjúságszervezési igények Egy 1928-ból származó, a magyarországi németség helyzetét és igényeit taglaló emlékiratban már felvetődik annak a gondolata, hogy a főiskolákon és egyetemeken engedélyezzék a hazai német kisebbséghez tartozó ifjúság egyesületekbe tömörülését. 30 A magyarországi ifjak nevelését egyre szélesebb keretek között felvállaló Levente-szervezet természetes magyar vezényleti nyelve mellett a leventekorú német ifjúság számára pedig olyan engedményt tartottak szükségesnek, hogy a német községekben és vidékeken a magyar nyelv mellett érintkező és oktató nyelvként a német nyelvet is használhassák. A magyarországi németség helyzetét jól jellemezte, hogy hat évvel később, 1934-ben ezek a kifogások még mindig napirenden voltak, előrelépés 1941-ig egyik követelés ügyében sem történt. 31 E panaszok is mutatják, de a németség általános helyzetéből is következett, hogy a legfőbb probléma igazából az volt, hogy a felnövekvő generáció felnőtt koráig nem élhette meg saját nemzetiségi voltát, a németség szervezetei érdemben „nem fértek hozzá” a német ifjakhoz. A fiatalok ugyanis általában olyan óvodába jártak, ahol nem beszéltek németül, az állandóan a viták középpontjában álló iskolai képzés minden engedmény, a német nyelvű tantárgyak bevezetése ellenére többségében valóban elutasítóan állt a németséghez mint kollektív közösséghez. A 12 évesen az iskolát elhagyó fiúk azonnal a Levente soraiba kerültek, amely a testi nevelés mellett a magyar államhoz és állameszméhez való hűséget kívánta a német fiatalok identitásának kizárólagos részévé tenni, s persze mindent magyar nyelven, magyar szellemben, adott esetben a német fiatalok szándékos, máskor csak meggondolatlanságból elkövetett sérelmére. A tovább tanuló diákoknak – 29 TILKOVSZKY 2001, 146. 30 Az 1924 végén alapított, német főiskolai és egyetemi hallgatókat tömörítő Suevia (Verinigung Deutscher Studenten Suevia) elnevezésű egyesület alapszabályzatát a magyar kormány még 10 év múltán sem fogadta el, bár működése elé sem gördített akadályokat, de így a szervezet tulajdonképpen a törvényes kereteken kívül működött. – BELLÉR 2002, 28. 31 Emlékirat a magyarországi német kisebbségnek nyelvi fennmaradására és kulturális fejlődésére vonatkozó kívánságairól és e kívánságok kielégítésére alkalmas módozatokról és eszközökről. – Magyar Országos Levéltár (MOL), K 28, 109. cs., K 28–210–1929–C–1989; Die Wünsche der ungarländischen Deutschbewegung. Abschrift ohne Datum – Bundesarchiv Berlin (BArch), NS 43/44, 40. skk.; TILKOVSZKY 1978, 83. � 150 �
A német ifjúsági mozgalom a két világháború közötti Magyarországon kevés kivételtől eltekintve – csak magyar középiskolák álltak rendelkezésre. Vagyis a németség szervezeteinek éppen abban az életszakaszban volt kevés befolyása a fiatalokra, amikor azok kötődése, identitása kialakult. Az egyetlen terepet a család és a szabadidős tevékenységek jelentették (tánc- és énekcsoportok stb.). 32 Ezt az amúgy sem kedvező helyzetet rontotta az a tény, hogy az UDV csak a 24 éves kor feletti németség gondozására kapott engedélyt. Generációváltás – identitásváltás – birodalmi patronálás Ennek ellenére a kisebbségi–többségi viszony megromlása ekkor még csak a hazai németség szervezetének vezetésében indította el a krízist, ami csak később a negyvenes évek elejére érte el a német kisebbség egyre nagyobb részét. A kedvezőtlen helyzetet a harmincas éveke elejére Jakob Bleyer már kifejezett zsákutcának tartotta, megoldásként pedig a teljes megsemmisülést, vagyis az asszimilációt, vagy pedig a többséggel való, „mozgalomszerű, hatalomellenes oppozícióként”, 33 Németország segítségével megvalósuló összeütközést vetítette előre. 34 Utóbbi esetben még a náci hatalomátvétel előtt a mindkét fél számára ártalmas eredményt prognosztizált. 35 A kettő között azonban mutatkozott még egy lehetőség, mégpedig az etnocentrikus befeléfordulás, 36 amely megpróbált megfelelni a magyar kisebbségpolitikai elvárásoknak, s a saját kisebbségi identitást belefordulva a társadalmi kisegységekben próbálta megélni. Helyi szinten a német mozgalomban vállalt tagság ellenére ez alkalmazott stratégia volt. Ezek a folyamatok összességében azonban elvezettek a hazai németség identitásválságához. A Bleyer utáni ifjabb generáció a német mozgalom múltbéli kudarcai alapján már nem látott lehetőséget a magyar kisebbségi kormányzattal való együttműködésre, s úgy látta, hogy a németség identitásának további eróziója csakis a magyartól teljesen elszakított népi német identitás erősítésével 37 valósítható meg. Vagyis a Volksbund számára csak a nyíltan felvállalt, a magyar törekvésekkel szembemenő, a saját megmaradásért erőteljes harcot vívó identitás volt legitim. Ehhez a segítséget pedig egyértelműen attól a Németországtól várta, amely időközben nemzetiszocialistává változott, s a hazai német kisebbséggel – az identitás-megőrzésben való segédkezésen túl – további tervei voltak. Ezzel olyan sérelmi spirál indult el, amelyet egyre nehezebb volt kezelni. 38 32 HUBER 1942, 168. 33 A. GERGELY 1996, 43. 34 Jakob Bleyer 1932. augusztus 6-i, Gratz Gusztávhoz intézett levele. Ld. WEIDLEIN 1996, 49–50. 35 WEIDLEIN 1996, 50. 36 A. GERGELY 1996, 43. 37 SEEWANN 2000, 97. skk. 38 Uo. 107–119. � 151 �
- Seite 99 und 100: Az író felelőssége avagy hogyan
- Seite 101 und 102: Az író felelőssége avagy hogyan
- Seite 103 und 104: Az író felelőssége avagy hogyan
- Seite 105 und 106: �erenc �ischer �ie �eutsch-
- Seite 107 und 108: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 109 und 110: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 111 und 112: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 113 und 114: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 115 und 116: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 117 und 118: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 119 und 120: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 121 und 122: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 123 und 124: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 125 und 126: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 127 und 128: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 129 und 130: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 131 und 132: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 133 und 134: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 135 und 136: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 137 und 138: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 139 und 140: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 141 und 142: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 143: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 146 und 147: Vitári Zsolt intézmények, amelye
- Seite 148 und 149: Vitári Zsolt A kisebbségi és elt
- Seite 152 und 153: Vitári Zsolt Így a magyarországi
- Seite 154 und 155: Vitári Zsolt 15 évvel később é
- Seite 156 und 157: Vitári Zsolt Egy 1938-as belügymi
- Seite 158 und 159: Vitári Zsolt később a DJ legidő
- Seite 160 und 161: Vitári Zsolt táncos és zenés mu
- Seite 162 und 163: Irodalom Vitári Zsolt A. GERGELY 1
- Seite 164 und 165: Vitári Zsolt STELZER 1940 = Stelze
- Seite 166 und 167: Rutsch Nóra volt a végállomása,
- Seite 168 und 169: Rutsch Nóra Szászországban 1,8 m
- Seite 170 und 171: Rutsch Nóra Eleinte a kitelepítet
- Seite 172 und 173: Rutsch Nóra tisztek válogatták k
- Seite 174 und 175: Rutsch Nóra az új politikai beren
- Seite 176 und 177: Rutsch Nóra A kitelepítettek a m
- Seite 178 und 179: Rutsch Nóra után a politikai visz
- Seite 181 und 182: �ndreas �chmidt-�chweizer �
- Seite 183 und 184: Ungarndeutsche, Vertriebene und Emi
- Seite 185 und 186: Ungarndeutsche, Vertriebene und Emi
- Seite 187 und 188: Ungarndeutsche, Vertriebene und Emi
- Seite 189 und 190: Ungarndeutsche, Vertriebene und Emi
- Seite 191 und 192: Ungarndeutsche, Vertriebene und Emi
- Seite 193: � ��� �eschichtschreibung
- Seite 196 und 197: Mathias Beer Deren Schicksal war da
- Seite 198 und 199: Mathias Beer als Folge der verfehlt
A német ifjúsági mozgalom a két világháború közötti Magyarországon<br />
kevés kivételtől eltek<strong>in</strong>tve – csak magyar középiskolák álltak rendelkezésre.<br />
Vagyis a németség szervezete<strong>in</strong>ek éppen abban az életszakaszban volt kevés<br />
befolyása a fiatalokra, amikor azok kötődése, identitása kialakult. Az egyetlen<br />
terepet a család és a szabadidős tevékenységek jelentették (tánc- és énekcsoportok<br />
stb.). 32 Ezt az amúgy sem kedvező helyzetet rontotta az a tény, hogy az UDV csak<br />
a 24 éves kor feletti németség gondozására kapott engedélyt.<br />
Generációváltás – identitásváltás – birodalmi patronálás<br />
Ennek ellenére a kisebbségi–többségi viszony megromlása ekkor még csak a<br />
hazai németség szervezetének vezetésében <strong>in</strong>dította el a krízist, ami csak később<br />
a negyvenes évek elejére érte el a német kisebbség egyre nagyobb részét.<br />
A kedvezőtlen helyzetet a harm<strong>in</strong>cas éveke elejére Jakob Bleyer már kifejezett<br />
zsákutcának tartotta, megoldásként pedig a teljes megsemmisülést, vagyis az<br />
asszimilációt, vagy pedig a többséggel való, „mozgalomszerű, hatalomellenes<br />
oppozícióként”, 33 Németország segítségével megvalósuló összeütközést vetítette<br />
előre. 34 Utóbbi esetben még a náci hatalomátvétel előtt a m<strong>in</strong>dkét fél számára ártalmas<br />
eredményt prognosztizált. 35 A kettő között azonban mutatkozott még egy<br />
lehetőség, mégpedig az etnocentrikus befeléfordulás, 36 amely megpróbált megfelelni<br />
a magyar kisebbségpolitikai elvárásoknak, s a saját kisebbségi identitást<br />
belefordulva a társadalmi kisegységekben próbálta megélni. Helyi sz<strong>in</strong>ten a német<br />
mozgalomban vállalt tagság ellenére ez alkalmazott stratégia volt. Ezek a folyamatok<br />
összességében azonban elvezettek a hazai németség identitásválságához.<br />
A Bleyer utáni ifjabb generáció a német mozgalom múltbéli kudarcai alapján már<br />
nem látott lehetőséget a magyar kisebbségi kormányzattal való együttműködésre,<br />
s úgy látta, hogy a németség identitásának további eróziója csakis a magyartól<br />
teljesen elszakított népi német identitás erősítésével 37 valósítható meg. Vagyis a<br />
Volksb<strong>und</strong> számára csak a nyíltan felvállalt, a magyar törekvésekkel szembemenő,<br />
a saját megmaradásért erőteljes harcot vívó identitás volt legitim. Ehhez<br />
a segítséget pedig egyértelműen attól a Németországtól várta, amely időközben<br />
nemzetiszocialistává változott, s a hazai német kisebbséggel – az identitás-megőrzésben<br />
való segédkezésen túl – további tervei voltak. Ezzel olyan sérelmi spirál<br />
<strong>in</strong>dult el, amelyet egyre nehezebb volt kezelni. 38<br />
32 HUBER 1942, 168.<br />
33 A. GERGELY 1996, 43.<br />
34 Jakob Bleyer 1932. augusztus 6-i, Gratz Gusztávhoz <strong>in</strong>tézett levele. Ld. WEIDLEIN 1996, 49–50.<br />
35 WEIDLEIN 1996, 50.<br />
36 A. GERGELY 1996, 43.<br />
37 SEEWANN 2000, 97. skk.<br />
38 Uo. 107–119.<br />
�<br />
151<br />
�