und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)
und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927) und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)
Vitári Zsolt A kisebbségi és eltérő etnikumú lét akkor kezd szűkké válni, amikor a többség a meglévő kisebbségi teret korlátozni próbálja, a kisebbségi etnikai identitást manipulálni akarja. 18 Ha utóbbi állapot bekövetkezik, akkor azt a kisebbség sérelemnek veszi, és ha egy kisebbségnek megvan a kellő ereje hozzá, akkor sérelmi politikába kezdhet, elindítva ezzel egy olyan ördögi kört, amely a többségből újabb indulatot, a kisebbségből erre reagálva pedig újabb dacreakciót és további követeléseket vált ki. 19 Érdekes ilyenkor, hogy az ilyesfajta sérelmi viszony elkezd beépülni az adott kisebbség identitásába, még pedig úgy, hogy az adott kedvezőtlen helyzetet a múltba és a jövőbe is kivetíti, miközben a jelenben próbálja saját javára megváltoztatni. 20 Hasonló folyamatok figyelhetők meg a többség esetében is. A magyarországi németség esetében a múlt amúgy is számos olyan mozzanattal rendelkezett, amelyeket nem kellett kedvezőtlen színben feltűntetni, mert azok valóban kedvezőtlenek is voltak. Így a dualizmus korszakának erőltetett asszimilációs politikája, az iskolakérdés állandósuló problémái stb. A két világháború közötti magyarországi kisebbségpolitika pedig valóban nem kecsegtetett fényes jövővel az etnikai megmaradás tekintetében. 21 Az első világháború utáni Magyarország vezetése és államapparátusa a rövid kezdeti időszakot leszámítva továbbra is ennek a folyamatnak a legmeghatározóbb szereplője volt. Trianon traumája után a kisebbségpolitika alapdoktrínájává vált az a gondolat, hogy a hatalmas területi és egyéb veszteségekért alapvetően az etnikai kisebbségek tehetők felelőssé. Ebből kifolyólag és főleg egy hasonló nemzeti traumát elkerülendő az akkori felfogás szerint a kisebbségeknek nem lehetett további engedményeket tenni, sőt minden addiginál jobban elő kellett segíteni teljes beolvadásukat a magyarságba. Trianon után a kisebbségi lakosság számának erőteljes megcsappanása, a korábbi nagy nemzetiségi tömbök szinte maradéktalan eltűnése, s az így várható, könnyebben elérhető eredmények további bátorítást adtak. Ebből már egyenesen következett, hogy a magyar identitástól eltérő identitást és népi jelleget nem tűrtek meg. Mindez viszont tükrözte azt az akkori többségi felfogást is, miszerint kettős identitás nem lehetséges. Vagyis egyértelművé vált, hogy igazából a többségnek volt gondja a kisebbséggel és nem fordítva. 22 Mivel a trianoni Magyarország legnagyobb és egyedüliként meghatározó kisebbségévé a németség lépett elő a maga 7–8 százalékos arányával, ez a 18 A. GERGELY 1996, 11. 19 BIBÓ 1986. 20 Uo.; CSEPELI 1984; A. GERGELY 1996, 11. 21 Ennek keserű beismerése volt Jakob Bleyer 1932. augusztus 6-i, Gratz Gusztávhoz intézett levele. Ld. WEIDLEIN 1996, 49–50. 22 SEEWANN 2000, 7–10. � 148 �
A német ifjúsági mozgalom a két világháború közötti Magyarországon felfogás és a belőle következő gyakorlati kisebbségpolitika leginkább e kisebbség esetében nyilvánult meg, illetve a kedvezőtlen hatása elleni tiltakozást érthetően ez a kisebbség tudta a leghangosabban, s így az állam számára legkellemetlenebbül artikulálni. A különösen vegyes etnikumú területeken megnyilvánuló, és elsősorban a magyar nyelv térnyerését jelentő, a mindennapi élet színtereit, főleg a gazdasági tevékenységet segítő többnyelvűséggel az akkori államrezsim nem elégedett meg, és a magyar nyelv kizárólagosan használt nyelvvé tételével látta egyedül biztosíthatónak az identitásváltás elérését. 23 Ezeknek az asszimilációs tényezőknek elsősorban olyan településeken volt eredménye, amelyekben a németség kisebbségben volt. Zárt, többségében német közösségeket a magyar nyelvű oktatás ellenére sem érintette meg különösebben ez a törekvés, s a nyelvváltás ott csak a háború után indult meg. 24 Az asszimiláció ellen hatott a faluközösség zártsága, az identitás és a hagyományok őrzésének erőssége, a fiatalok – különösen a lányok – korlátozott továbbtanulása stb. 25 Így a többségében hat elemit végző fiatalok enynyi idő alatt nem tanultak meg rendesen magyarul. 26 1920 után az asszimilációs nyomás azonban már vidéken is egyre inkább kézzel fokhatóbb volt a magyar iskola és magyar érzelmű egyháziak (nemzetiségi származás ellenére) segítségével „szépen” haladt előre. 27 A lényegesen kisebbé váló Magyarországon viszont a megmaradás érdekében – különösen az állam kisebbségi politikáját látva – elengedhetetlen volt, hogy a magyarországi németek jól szervezett, erős kohézióval rendelkező csoportja jöjjön létre. Ennek egyik fontos eredménye volt a hazai németség legfőbb szervezetének megalakulása és működése 1924-től. Magyarországon a kormány befolyásával és felügyeletével működő, kulturális jellegű Magyarországi Németek Népművelődési Egyesülete (Ungarländischer Deutscher Volksbildunsgverein, UDV) azonban nem hogy egy autonóm németség szervezete nem volt, de még a hazai németség érdekképviseletét sem tudta ellátni megfelelő hatékonysággal. Helyi szinten némileg ellensúlyozta ezt a helyzetet a kisebbségi egyesületek működése, ami nem jelentette az alkalmankénti csendőri fellépéseket. Olvasókörök, dalárdák, kézimunka és fonó csoportok működtek nagyon sok német településen. 28 23 WEINHOLD 1991, 458. 24 Ld. Véménd példáját. BINDORFFER 2007, 149–150. 25 Véménd esetében erősítően hatott egy elég jelentős falusi értelmiség jelenléte is, ami Bleyert igazolta. BINDORFFER 2007, 150. 26 Uo. 152. 27 TILKOVSZKY 2001, 145. 28 Vö. BINDORFFER 2007, 135; SEEWANN 2007, 104. skk. � 149 �
- Seite 97 und 98: Az író felelőssége avagy hogyan
- Seite 99 und 100: Az író felelőssége avagy hogyan
- Seite 101 und 102: Az író felelőssége avagy hogyan
- Seite 103 und 104: Az író felelőssége avagy hogyan
- Seite 105 und 106: �erenc �ischer �ie �eutsch-
- Seite 107 und 108: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 109 und 110: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 111 und 112: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 113 und 114: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 115 und 116: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 117 und 118: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 119 und 120: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 121 und 122: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 123 und 124: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 125 und 126: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 127 und 128: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 129 und 130: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 131 und 132: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 133 und 134: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 135 und 136: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 137 und 138: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 139 und 140: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 141 und 142: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 143: Die Deutsch-Chilenen, „die geschl
- Seite 146 und 147: Vitári Zsolt intézmények, amelye
- Seite 150 und 151: Vitári Zsolt Bleyer számára a ku
- Seite 152 und 153: Vitári Zsolt Így a magyarországi
- Seite 154 und 155: Vitári Zsolt 15 évvel később é
- Seite 156 und 157: Vitári Zsolt Egy 1938-as belügymi
- Seite 158 und 159: Vitári Zsolt később a DJ legidő
- Seite 160 und 161: Vitári Zsolt táncos és zenés mu
- Seite 162 und 163: Irodalom Vitári Zsolt A. GERGELY 1
- Seite 164 und 165: Vitári Zsolt STELZER 1940 = Stelze
- Seite 166 und 167: Rutsch Nóra volt a végállomása,
- Seite 168 und 169: Rutsch Nóra Szászországban 1,8 m
- Seite 170 und 171: Rutsch Nóra Eleinte a kitelepítet
- Seite 172 und 173: Rutsch Nóra tisztek válogatták k
- Seite 174 und 175: Rutsch Nóra az új politikai beren
- Seite 176 und 177: Rutsch Nóra A kitelepítettek a m
- Seite 178 und 179: Rutsch Nóra után a politikai visz
- Seite 181 und 182: �ndreas �chmidt-�chweizer �
- Seite 183 und 184: Ungarndeutsche, Vertriebene und Emi
- Seite 185 und 186: Ungarndeutsche, Vertriebene und Emi
- Seite 187 und 188: Ungarndeutsche, Vertriebene und Emi
- Seite 189 und 190: Ungarndeutsche, Vertriebene und Emi
- Seite 191 und 192: Ungarndeutsche, Vertriebene und Emi
- Seite 193: � ��� �eschichtschreibung
- Seite 196 und 197: Mathias Beer Deren Schicksal war da
A német ifjúsági mozgalom a két világháború közötti Magyarországon<br />
felfogás és a belőle következő gyakorlati kisebbségpolitika leg<strong>in</strong>kább e kisebbség<br />
esetében nyilvánult meg, illetve a kedvezőtlen hatása elleni tiltakozást érthetően<br />
ez a kisebbség tudta a leghangosabban, s így az állam számára legkellemetlenebbül<br />
artikulálni.<br />
A különösen vegyes etnikumú területeken megnyilvánuló, és elsősorban a<br />
magyar nyelv térnyerését jelentő, a m<strong>in</strong>dennapi élet színtereit, főleg a gazdasági<br />
tevékenységet segítő többnyelvűséggel az akkori államrezsim nem elégedett meg,<br />
és a magyar nyelv kizárólagosan használt nyelvvé tételével látta egyedül biztosíthatónak<br />
az identitásváltás elérését. 23 Ezeknek az asszimilációs tényezőknek<br />
elsősorban olyan településeken volt eredménye, amelyekben a németség kisebbségben<br />
volt. Zárt, többségében német közösségeket a magyar nyelvű oktatás<br />
ellenére sem ér<strong>in</strong>tette meg különösebben ez a törekvés, s a nyelvváltás ott csak a<br />
háború után <strong>in</strong>dult meg. 24 Az asszimiláció ellen hatott a faluközösség zártsága, az<br />
identitás és a hagyományok őrzésének erőssége, a fiatalok – különösen a lányok –<br />
korlátozott továbbtanulása stb. 25 Így a többségében hat elemit végző fiatalok enynyi<br />
idő alatt nem tanultak meg rendesen magyarul. 26 1920 után az asszimilációs<br />
nyomás azonban már vidéken is egyre <strong>in</strong>kább kézzel fokhatóbb volt a magyar<br />
iskola és magyar érzelmű egyháziak (nemzetiségi származás ellenére) segítségével<br />
„szépen” haladt előre. 27<br />
A lényegesen kisebbé váló Magyarországon viszont a megmaradás érdekében –<br />
különösen az állam kisebbségi politikáját látva – elengedhetetlen volt, hogy a magyarországi<br />
németek jól szervezett, erős kohézióval rendelkező csoportja jöjjön<br />
létre. Ennek egyik fontos eredménye volt a hazai németség legfőbb szervezetének<br />
megalakulása és működése 1924-től. Magyarországon a kormány befolyásával és<br />
felügyeletével működő, kulturális jellegű Magyarországi Németek Népművelődési<br />
Egyesülete (Ungarländischer Deutscher Volksbildunsgvere<strong>in</strong>, UDV) azonban<br />
nem hogy egy autonóm németség szervezete nem volt, de még a hazai németség<br />
érdekképviseletét sem tudta ellátni megfelelő hatékonysággal. Helyi sz<strong>in</strong>ten<br />
némileg ellensúlyozta ezt a helyzetet a kisebbségi egyesületek működése, ami<br />
nem jelentette az alkalmankénti csendőri fellépéseket. Olvasókörök, dalárdák,<br />
kézimunka és fonó csoportok működtek nagyon sok német településen. 28<br />
23 WEINHOLD 1991, 458.<br />
24 Ld. Véménd példáját. BINDORFFER 2007, 149–150.<br />
25 Véménd esetében erősítően hatott egy elég jelentős falusi értelmiség jelenléte is, ami Bleyert<br />
igazolta. BINDORFFER 2007, 150.<br />
26 Uo. 152.<br />
27 TILKOVSZKY 2001, 145.<br />
28 Vö. BINDORFFER 2007, 135; SEEWANN 2007, 104. skk.<br />
�<br />
149<br />
�
Change language