und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Vitári Zsolt
A kisebbségi és eltérő etnikumú lét akkor kezd szűkké válni, amikor a többség
a meglévő kisebbségi teret korlátozni próbálja, a kisebbségi etnikai identitást
manipulálni akarja. 18 Ha utóbbi állapot bekövetkezik, akkor azt a kisebbség sérelemnek
veszi, és ha egy kisebbségnek megvan a kellő ereje hozzá, akkor sérelmi
politikába kezdhet, elindítva ezzel egy olyan ördögi kört, amely a többségből újabb
indulatot, a kisebbségből erre reagálva pedig újabb dacreakciót és további követeléseket
vált ki. 19 Érdekes ilyenkor, hogy az ilyesfajta sérelmi viszony elkezd beépülni
az adott kisebbség identitásába, még pedig úgy, hogy az adott kedvezőtlen
helyzetet a múltba és a jövőbe is kivetíti, miközben a jelenben próbálja saját javára
megváltoztatni. 20 Hasonló folyamatok figyelhetők meg a többség esetében is.
A magyarországi németség esetében a múlt amúgy is számos olyan mozzanattal
rendelkezett, amelyeket nem kellett kedvezőtlen színben feltűntetni, mert azok
valóban kedvezőtlenek is voltak. Így a dualizmus korszakának erőltetett asszimilációs
politikája, az iskolakérdés állandósuló problémái stb. A két világháború
közötti magyarországi kisebbségpolitika pedig valóban nem kecsegtetett fényes
jövővel az etnikai megmaradás tekintetében. 21
Az első világháború utáni Magyarország vezetése és államapparátusa a rövid
kezdeti időszakot leszámítva továbbra is ennek a folyamatnak a legmeghatározóbb
szereplője volt. Trianon traumája után a kisebbségpolitika alapdoktrínájává
vált az a gondolat, hogy a hatalmas területi és egyéb veszteségekért alapvetően
az etnikai kisebbségek tehetők felelőssé. Ebből kifolyólag és főleg egy hasonló
nemzeti traumát elkerülendő az akkori felfogás szerint a kisebbségeknek nem
lehetett további engedményeket tenni, sőt minden addiginál jobban elő kellett
segíteni teljes beolvadásukat a magyarságba. Trianon után a kisebbségi lakosság
számának erőteljes megcsappanása, a korábbi nagy nemzetiségi tömbök szinte
maradéktalan eltűnése, s az így várható, könnyebben elérhető eredmények további
bátorítást adtak. Ebből már egyenesen következett, hogy a magyar identitástól
eltérő identitást és népi jelleget nem tűrtek meg. Mindez viszont tükrözte azt az
akkori többségi felfogást is, miszerint kettős identitás nem lehetséges. Vagyis
egyértelművé vált, hogy igazából a többségnek volt gondja a kisebbséggel és nem
fordítva. 22 Mivel a trianoni Magyarország legnagyobb és egyedüliként meghatározó
kisebbségévé a németség lépett elő a maga 7–8 százalékos arányával, ez a
18 A. GERGELY 1996, 11.
19 BIBÓ 1986.
20 Uo.; CSEPELI 1984; A. GERGELY 1996, 11.
21 Ennek keserű beismerése volt Jakob Bleyer 1932. augusztus 6-i, Gratz Gusztávhoz intézett
levele. Ld. WEIDLEIN 1996, 49–50.
22 SEEWANN 2000, 7–10.
�
148
�