und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Vitári Zsolt
intézmények, amelyek elengedhetetlenek ennek az identitásnak a hordozásához
és továbbadásához. 3 Ilyen identitást hordozó intézmények lehetnek: az egyház és
a vallási szervezetek 4 (különösen ott, ahol a vallás az etnikai különbséghez kötődik,
pl. Erdélyben), 5 a társadalmi egyesületek, a sajtó, vagy olyan kevésbé kézzel
fogható intézmények mint a folklór, 6 a történelem, a kulturális hagyományok, a
névhasználat, közösségi ünnepek vagy az anyanemzettel való kapcsolatok. Mivel
azonban az identitás „rugalmas és dinamikus, amelynek inkluzív és exklusív jellege
is van” 7 térben és időben bekövetkező változásai normálisnak tekinthetők,
vagyis az identitás a „mindennapok kapcsolati szövedékén” keresztül formálódik,
8 így sem az egyén, sem a csoport identitása nem állandó. Probléma akkor
mutatkozik, amikor irányított módon negatív irányba ható folyamat indul meg és
marad tartós, amely hosszabb távon az etnikai identitás feladásához vezet.
Egy etnikai csoport továbbélő etnikai identitásához azonban nemcsak arra
van szükség, hogy a többségi nemzetével nem azonos, vagy csak részben azonos
identitását továbbhagyományozza, hanem arra is, hogy az egyes személyes identitások
csoportidentitássá konstruálódjanak, s így nagyon fontos, hogy egyén és
csoport a mindennapi életben milyen viszonyban van egymással, és hogy miként
alakulnak az e viszonyrendszert meghatározó etnikai és nem etnikai (szociális,
gazdasági, ideológiai, kapcsolati, mentális, habituális) tényezők. Nem kevésbé
fontos, hogy az így megkonstruált csoport és identitása minként viszonyul más
csoportokhoz és azok identitásához. 9 A csoportidentitás kapcsán feltétlenül fontos
tényezők a csoportkohézió, a belső szolidaritás és a szervezettségi szint is. 10
Ez az a pont, ami a két világháború közötti magyarországi németségnél az
egyik legérdekesebb kérdés. Különösen annak fényében, hogy egy olyan német
népességet kellett csoporttá alakítani, amely addig országos szinten nem rendelkezett
összetartozástudattal, mindössze regionális, így például bánáti sváb, erdélyi
szász stb. identitással. A területi lehatároltság mellett az eltérő származás,
eltérő kultúra és hagyományok, eltérő nyelvjárás jellemezte őket, nem hoztak
magukkal egységes német tudatot annak idején (17–18. század) az óhazából (Német–római
Birodalom) sem, hiszen ez akkor még azon a területen sem létezett.
Miután a nemzeti ébredés a magyarországi németeknél viszonylag későn, a 19.
3 HOMIŠINOVÁ 2008, 95. ASSMANN 1999; SEEWANN 2000, 95.
4 LANTOSNÉ 1991, 295–298.
5 Vö. NAGY 1991, 330–332.
6 KRIZA 1991, 283–286.
7 HOMIŠINOVÁ 2008, 32.
8 KOLLER 2006, 48.
9 SZARKA 2004, 193.
10 HOMIŠINOVÁ 2008, 35.
�
146
�