und „mden” in chilenischen ewässern (1925–1927)

Az író felelőssége avagy hogyan némult el a hidasi harang?
szakaszának, hisz „itt a nép mozdult meg: elemi erejű és sodrású tömegerők. […]
Közben a korlátlan hatalom érzése is megvolt bennem: emberek ezreinek sorsa
dőlt el az én akaratomból. E többrétűséget azzal magyarázom, hogy én és a nép
egy akaraton voltunk. […] A dolgok két évszázados rendje felbomlott, s a helyén
elkezdődött egy új történelem. Honfoglalás volt ez a nép akaratából, akárcsak
ezer évvel ezelőtt”. 50
Hidas szimbólummá vált, mint ahogy ezt a „székely honfoglalás” is sugallta,
és a szakirodalom is előszeretettel így nevezte? 51 Abban az egyben Illyés és Braun
is egyetértettek, hogy Hidas „vihart kavart” a sajtóban és a közvéleményben is.
Ez azonban nem volt tartós, s Hidas valójában csak egy szűk értelmiségi réteg
mental map értékkategóriájában lett kultikus értékű. A nemzet szakralizálásának
jegyei nyilvánvalóak ennek az elitnek az érvelésében, azonban a nemzeti emlékezési
kultúra komponensévé nem vált. 52
Epilógus
Az „elnémult harang templomát” az új telepesek nem újították fel és nem ápolták,
helyette a megüresedett német templomot vették birtokba. 1954-ben a régi
magyar templomot építőanyag hasznosításra lebontották s elemeit széthordták.
A kazettás, festett mennyezet sorsa, mely Fülep Lajos szerint a egyik legértékesebb
alkotóeleme volt az imaháznak, ismeretlen. 1962-ben a harangtornyot
is lebontották, úgyhogy nyoma sem maradt. Az egyetlen, ami ezek után a régi
református magyar lakosságra emlékeztet, a temető. Fülep Lajos 1970-ben hunyt
el, Illyés Gyula 1983-ban. A régi református–magyar Hidas tényleges eltűnése
miatt már nem emelték fel szavukat.
50 Uo. 68.
51 Pars pro toto SOLYMÁR 1991; VIDECZ 1999.
52 E komplex folyamat elemzését, illetve a kutatás jelenlegi állását lásd SCHULZE WESSEL
2006, 7–11.
�
101
�