J O H A N N H E I N R I C H S C H U L Z E ( 1 6 8 7 - 1 7 4 4 ...

zur Promotion geführt worden. Diese Graduierung ist Schulzes letzte Amtshandlung dieser Art
gewesen; nach langer Krankheit ist er am 10. Oktober 1744 in Halle gestorben. Es mag bezeichnend
sein für Schulzes Verhältnis zu den Ungarn, daß es Agnethler war, der sich des wissenschaftlichen
Nachlasses von Johann Heimich Schulze annahm. Agnethler hat u. a. die „Beschreibung
das Schulzischen Münzkabinet" herausgebracht und 1748 außerdem eine Neuauflage des
1739 durch Schulze edierten „Lexicon medicum" von Steven Blankaart (1650—1702) besorgt.
Wenn die Universität Halle daher 1987 aus Anlaß der 300. Wiederkehr des Geburtstages von Johann
Heinrich Schulze der Leistungen ihres bedeutsamen Polyhistors gedenkt, dann sollte nicht
zuletzt auch an seine ungarischen Beziehungen erinnert werden, die symbolhaft für Landesgrenzen
überschreitende Wissenschaftskontakte waren.
Összefoglalás
Johann Heinrich Schulze (1687—1744) a 18. század sokoldalú, több tudományágat művelő tudósaként vált
ismertté. Tanulmányait az August Hermann Francke által létrehozott hallei tanintézetben kezdte meg, majd
a hallei egyetem orvosi, filológiai és teológiai fakultásain folytatta tovább. 1717-ben nyerte el orvosdoktori oklevelét.
Orvosi tevékenysége mellett jártas volt a történetírás, az orvostörténelem, a régészet, az orientalisztika,
a numizmatika területén is, értője volt a görög, a héber, a kaldeus és a szír nyelveknek. Érdekességként
megemlíthető, hogy bizonyos — kezdetleges — fényképezési eljárást is kidolgozott.
Hosszú éveket töltött el az egyetemi katedrán: 1720-tól Altdorfban mint az orvostudomány és a görög nyelv
professzora, 1732-től haláláig pedig Halléban volt az orvostudomány és a régészet előadója.
Hallei professzorsága idején igen sok magyar hallgatója volt, közülük néhánnyal baráti kapcsolatot alakított
ki. így Schulze barátai közé tartozott Wallaszkay János (1709—1767), Raymann Sámuel (ti740), Theisz Mihály
Gottlieb (1718—1766), Agnethler Mihály Gottlieb (1719—1752), Sei vert Mihály (1721—1776), Schmeizel Márton
(1679—1747), Hüber János Sámuel, hogy csak az orvosokat említsük, hiszen széles körű érdeklődése régészekkel,
numizmatákkal stb. is összehozta.
WOLFRAM KAISER, Prof. D. Sc., D. M., D. Ph.
Lehrstuhl für Geschichte der Medizin
an der Martin-Luther Universität Halle-Wittenberg
DDR—4020 Halle, Leninallee 22
I